Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 4. szám

1963. január 29, SZABAD FÖLDMŰVES TAVASZVÁRÓ igyekezet Nagyapáink idejében, ha december­ben nem boritatta fehér hétakaré a határt, a borúlátók attól tartottak, hogy nem is lesz tél. A derülátók vi­szont joggal mondogatták: „A kntya nem eszi meg a telet... 1“ Február végéig még meg is unhatú a hó, a zimankós hideg. Ogy tűnik, lejárt az évszakváltások „menetrendje“, alapos átütemezésre szórni. Nos, az idei tél megérkezésében Is már nagyon kevesen hisznek, holott a naptár lassan már februárt jelez. Ta­máskodnak a mezőgazdasági szakem­berek küzdi is tübben, sóhajtozva a határt busásan beborító hóbundáért. Am, ha a téljövetelben már nem is hisznek az emberek, abban biztosak, hogy a tavasz idejében kopogtat. Er­re utal az az Igyekezet is, amely a mezőgazdasági üzemek gépjavító-mű­helyeiben tapasztalható. A nagykürtös! (Veľký KrtfS) járás­hoz tartozé Ipoly nyéki (Vinica) szö­vetkezetben sincs ez másként. Két gépjavító központjukban is serényen folyik az erőgépek, talajművelő esz­közök, vetógépek, műtrágyaszórók stb. javítása. Bálik Sándor műhelyvezető tájé­koztatása szerint a gépjavítás még a múlt év novemberének közepén meg­kezdődött. Először az 58 kerekes és a 9 lánctalpas traktor javítása, üzem­képessé tétele volt soron. *— Könnyített a gépjavítás helyze­tén az — magyaráz a műhelyvezető —, hogy valamennyi erőgép rendel­kezik úgynevezett „kórlappal“, ame­lyet a traktoros tölt ki. Ez helyes is, hiszen a gépkezelő tudja a legjob­ban, mennyire használódtak el az egyes alkatrészek, mi okozta a leg­több üzemzavart, stb. Így a Bodzsár István, Bugyi László, Halász Károly, Kőrös István, Krajcsa Béla, Rados Béla és ifj. Zslgmond László vezette szereiőpárpsok, az alkatTészhlány el­lenére is jót haladnak a javítással. Ennek az a magyarázata, hogy az al­katrészhiányt a régi, már elhaszná­lódott alkatrészek felújításával — részben — Ieküzdik. Ezen a téren Vadas Tibor végzi a legeredménye­sebb munkát. Megemlíthető még Med­ve józsef, aki önszorgalomból kez­dett hozzá az akkumulátorjavitáshoz, a meghibásodott cellákat is cseréli. — Kiváló munkájáról közismert ez a gépjavító brigád. Mivel tudná ér­zékeltetni a társadalmi elismerést? — Azzal, hogy a 18 brigádtagunk közül 13 már aranyérmes, kettő meg ezüstérmes. — És a többiek? — Ezek később kerültek a brigád­ba, s a bronzérem megszerzéséért versenyeznek. A műhelyszemle közben Tóth Fe­renc brigádvezető tűnik (el, aki Do­bos Lászlóval és Tóth Gáborral együtt javltja a traktoros pótkocsikat, me­lyekre nagy szükség lesz majd a ta­vasznyílást követően. — Kedvezőek a gépjavítók munka­körülményei? — jegyzem meg, miután a munkacsarnokot végigjárjuk. — Tavaly nyáron költöztünk ide, ebbe a tágas javitórészlegbe, ami saját erőnkből hoztunk létre. Itt tíz erőgép nemcsak elfér, hanem a jav! tása is végezhető. A berendezés kor szerű. Mielőtt a gépek ide kerülné nek, először a WAP típusjelű mosó géppel megtisztítjuk azokat. Nagyban könnyíti munkánkat az 1000 kg teher­bírású, hidraulikus, mozgókarú eme lő. Főleg a járművek motorjának ki emelésénél tesz nagyon jó szolgála tot. Befejezés előtt áll a diagnosztika központ építése. Hatalmas csarnoké ban a traktortól a kombájnig minden gép számára lesz hely. Az épületben külön hely lesz majd a géptisztításra. Epitőcsoportunk már a befejező mun­kálatokat végzi. Ha minden jól megy, még az Idén átadhatjuk rendeltetésé­nek ... — fejezi be tájékoztatását Bá­lik Sándor műhelyvezető, akitől elkö­szönünk, hogy a másik javftóközpont­­ba is bepillanthassunk. A másik gépjavító központban Mlcs Sándor főgépész azt hangsúlyozza leginkább, hogy a hosszú, száraz ősz, a rengeteg mnnka eléggé megviselte a gépeket, gépi és talajművelő eszkö­zöket. — Szakosítottuk a javítást — mond­ja, — Egyesek a kultivátorokat, má­sok a könnyűboronákat, kombinátoro­­kat javítják. A javítást Volkovics Gyula műhelyvezető irányításával Benko Ján, Legát Viliam, Matúšov Pavel és Tóth Tibor végzi. Munkájuk­hoz nagy segítséget nyújt Koháry András bácsi, aki már nyugdíjas, de mint kovácsmester, olyan munkát is nagy szakértelemmel végez, ami a fiatalok számára eléggé idegen: 16- patkolás, ekevasélesftés stb. — Bár a tél még Itt sincs, kissé furának tűnhet, hogy én már arról érdeklődöm, készen lesznek-e a gé­pek, talajművelő eszközök, ha bekö­szönt a tavasz? — Örömmel újságolhatom: a talaj­műveléshez, vetéshez szükséges leg­fontosabb gépek, műtrágyaszórók ja­vítását január első felében befejez­tük. Most a tavaszi munkák második szakaszához szükséges betakarltőgé­­peket, járvaszecskázókat javítjuk. Fű­tött helyiségben. Munkájuk még eredményesebb is lehetne, ha nem fékezné alkatrész­hiány. Például a BTT—7-es tárcsájuk javítása emiatt késik. • ~ Megtudom, hogy egynéhány trakto­ros kevés figyelmet fordított a talaj­művelő gépek, vonóeszközök élettar­tamának meghosszabbítására, s az erőgépre, ami gyakori üzemzavarhoz, meghibásodáshoz vezetett. Ezek ta­nulhatnának gépszeretetet, szakma­szeretetei Siket Józseftől, Súth Gábor­tól, Dankó Lászlótól, Száméi József­től és még jónéhány hozzájuk hason­lótól, akik a rájuk bízott gépeket, munkaeszközüket ügy óvják, védik, mintha a sajátjuk lenne. Kövessék a jó példát! Általa kevesebb lesz az üzemzavar, folyamatosabb a munka­végzés, a eredményesebbé tehető a növénytermesztés. BÖJTÖS JÄNOS Я nagymegyeri (Galovo) szövet /2 kezet föagronómusa Morya J6- zsef agrármérnök. Ízlésesen berendezett szövetkezett lakásukban beszélgetünk. — Már gyermekkoromban megis­merkedtem a földdel, az állatokkal, hiszen földműves-családból szárma­zom — kezdi az emlékezést Józsi. — Némi nosztalgiával gondolok vissza az egykori cséplésekre, szinte látom, hogy fordult be udvarunkba a cséplő­gép, az elevátor. Ünnep és dologievés napjai voltak ezek. Mi, gyerekek, is kivettük részünket a munkából. A pelyvái hordtuk a cséplőgép alól. Ebédkor és vacsorakor büszkén ül­tünk a felnőttek közé ... Az általános iskola elvégzése után a Komáromi /Komárno) Mezőgazda­sági Középiskolába kerültem, ahol mm. Két felvétel a gépjavítókról (A szerzó felvételei) 1965-ben érettségiztem. Szívesen em­lékszem Eszenyl József, növényter­mesztés szakos és Kloknár Lóránt biológia szakos tanárokra, akik min­dent latba vetve igyekeztek a legjobb tudással jelvértezni minket. A tény­leges katonai szolgálat után egy évig a Nagymegyeri Állami Gazdaság ál­lattenyésztést technikusa, majd a mezőgazdasági termény felvásárlónál üzemgazdász voltam. Tizenhároméves koromtól szinte minden mezőgazda­sági munkát végigcsináltam,* s rájöt­tem, hogy többre vagyok képes. La­tolgattam a továbbtanulást. — S mikor nyílt erre lehetőség? — Huszonnégy éves koromban. A nagymegyeri szövetkezet ösztöndíja­saként a Gödöllői (MNK) Agrártudo­mányi Egyetemen. Nem sokat haboz­tam, megfelelő elszántsággal és szor­galommal belevetettem magam a ta­nulásba. — Hogyan tanult? •— A kollégiumi élet nem okozott gondot, hiszen ezt már Komáromban megszoktam. Annál nagyobb hézagok mutatkoztak fizikai, matematikai és kémiai ismereteimben. A kezdeti ne­hézségeken túljutottam, olyanannyira, hogy vörös diplomával végeztem. — Mit adott az egyetem? — Az anyanyelven való képzés le­hetőségét. Életre, munkára, interna­cionalizmusra nevelést. Olyan szaktu­dást, mellyel bármily követelmények között megfelel az ember. Önálló gondolkodást, véleménynyilvánítást, kezdeményezőkészséget. Baráti kap­csolatokat. Sok jő barátom van Ma­gyarországon. — Aztán visszajöttél a szövetkezet­be. — Hiszen a szövetkezetben végez­tem a nyárt gyakorlatokat, a diplo­mamunkámat ts itt készítettem, sze­­niélyes, jó kapcsolatom volt a vezető­séggel. Megválasztottak Ъадг щбтт» Г пак. A 70-es évek derekán én vatta*» . a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járásban a legfiatalabb föagronámutk — Következtek a dolgos hAtkömsh pok. — Az tdö tájt nem a legjobb anya­­. gt-müszaki bázissal rendelkezett * szövetkezet, a fejlesztés hiánya álM fenn. Változás csak az 1980-as évtől történt. Felfrissült a vezetés, jelenleg hat főiskolai végzettségű dolgozik a szövetkezetben. Az öntözéses növény­­termesztés kiszélesítése, a talaj meg­felelő tápanyagutánpótlása, a szak­szerű növényvédelem, a rugalmas szervezés, a dolgozók egyre javuló hozzáállása a közös munkához meg­hozta az eredményt. Jónéhány terma­­lést mutatóban a járás élenjáró szö­vetkezetei közé tartozunk.-Tavqly Ár­pából és búzából 5;7, kukoricából в,7 tonnás hozamátlagot értünk el. Л múlt évtől kezdve — az adottságokat és lehetőségeket figyelembe véve — termelésszerkezet-változás történt. Ku­korica-, napraforgó- és lucernamagot szaporítunk. A tavalyi éves tervet tíz százalékkal túlteljesítettük. Hévizünk van. Ezt a viszonylag olcsó energia­­forrást mi sem hagyjuk kihasználót* lanul. A hatékony zöldségtermesztés érdekében a meglevő fóliasátrak számát gyarapítjuk, valamint itveghá­­zat is építünk. '• — Hogyan telik a jő agronómus (vagy ha úgy tetszik, növénytermesz­tési főágaztavezetői) egy napja? — Mikor hogyan. Most viszonylag nyugalmas, csendes napokat élünk, az erőgyűjtés Időszaka van. Az üzemben ariervkészítés folyik, s vele párhuza­mosan az ágazati eredmények elem­zése, értékelése. Folyik a tereprende­zés, az utak javítása. No meg a fólia­sátrakban a fejessaláta szedése és a palántázás. Mindenütt ott vagyok. Szeretek tisztában lenni a dolgokkal: azt tartom, a jó szervezés és az el­lenőrzés az eredményes doloavéqzés alapja. я családról faggatom. iX — Amikor megházasodtam, ” elhatároztam, hogy nagyon szépen fogunk élni. Feleségemben egyenlő és megértő élettárára talál­tam. Van úgy, hogy hazahozom a munkahelyi problémákat. Nejem meg­hallgat, és elmondja véleményét. Két fiam van: Balázs négyéves, Csaba meg hathónapos. Ha korábban jövök haza, elbeszélgetek ai idősebbel, a vége mtndlg az, hogy: „Api, mondj egy mesét... Г Persze, mindig mon­dok. Legtöbbször azonban est« hét­­nyolc órakor jövök haza. ilyenkor aztán a feleségemre mind a gyermek­nevelésből, mind a háztartási munká­ból oroszlánrész hárul. Lekísér a ház elé. — Az Idei tél eddig még nem tett kárt az ősziekben, reméljük, ezután sem tesz... — mondja búcsúzéul. — Reméljük — mondom, közben a még szunnyadó gabonaföldekre gon­dolok, majdani biztos kenyerünkre, melyben benne lesz Morva József ag­rármérnök munkája is. MARTON IV AN ÜJ SZEMLÉLETMÓD TÉRHÓDÍTÁSA Előtérben: az ésszerűség, a takarékosság és a minőség A közel kétezerötszáz hektáros faritadi (Fanná) szövetke­zetben mind nagyobb teret hódit az újszerűén gondolkodás, amelyet а XVI. pártkongresszus határozatából, valamint a többi jelentős pártdokumentumból eredő mezőgazdasági fel­adatok teljesítésére való törekvés táplál. Nos, ehhez mindjárt hozzétehetó: örvendetesen gyarapszik a példás, az élenjáró dolgozók száma. Az alábbiakban főleg a növénytermesztésben jeleskedőkről, a derékhadról lesz szó. Arról a derékhadról, amely az évnek szinte minden szakában teszi a magáét, tekintet nélkül az időjárás szeszélyeire, mos­­tohaságára. Most például a gépek, talajművelő eszközök javí­tásán, üzemképessé tételén munkálkodik. •— Más évekhez viszonyítva — tájékoztat Bogdány Endre, gépüzemelési ágazatvezető —, tavaly kedvezőbb viszonyok közepette került sor a gép- és gépieszköz-állomány tárolására, a téli gépjavítás megkezdésére. Ehhez nemcsak az Időjárás volt elviselhetőbb a gépek számára: nem kellett egyazon mun­kaműveletet kétszer Is elvégezni, hogy megfelelhessen a mi­nőségi elvárásoknak; a terményszállításhoz sem kellett két erőgép, mint ahogy ez máskor bizony többször Is előfordult... Tudja, a traktorosok, gépkezelők szakmai hozzáértésén, a gé­pekhez való helyes viszonyulásán Is nagyon sok múlik. A továbbiakban azt újságolja az ágazatvezető, hogy a tava­szi munka első szakaszához szükséges erőgép-, eszköz- és szállltójármü-állomány javítása befejezéséhez közeledik. Hozzá­teszi persze azt Is, hogy a legtöbb gondot, problémát a már jócskán klvénhedt, elhasználódott vetőgépek okozzák, melyek gyakrabban meghibásodnak, a javításuk több idő- és anyag­ráfordítást követel. Beszerzésük bizony nem éppen probléma­­mentes. Hasonló a helyzet az ekékkel. Nagyobb kapacitású erőgépekhez ugyan kapható eke, nekik azonban a kisebb erő­géphez kellene abhoz megfelelő, 4-es hidraulikus eke; az meg évek óta hiánycikk... — A minőségre törekvést mi segíti elő, mondjuk a gépjaví­tásban vagy más munkaszakaszon? — így a kérdés. — Hát egyrészt a két gépjavító csapat versengése. Az egyi­ket Vrábel Ernő, a másikat Németh Nándor Irányítja, nagy felelősségérzettel és kellő szakmai-politikai felkészültséggel. Az idejében és Jól végzett gépjavítást továbbá az anyagi érde­keltség is előmozdítja. Ennek összege elérheti — célprémium címén -— az Illető dolgozók havi fizetésének az egyötödét. Ez a prémium elvonható, ha a végzett munka minősége nem felel meg a kívánalmaknak. Ebben a szövetkezetben tavasszal, nyáron és ősszel tág teret kap a szocialista verseny. A vetést általában a legtapasztal­tabb, s lelkiismeretes, traktorosok, gépkezelők végzik. A .répa­­vetésben például Csömör Kis Gyula és C. Kiss Gyula; a gabo­navetésben viszont Nagy Gyula, Füré Lajos, Kecskés József és Kiszel János Jeleskedik. Tavaly például t—t kombájntípusként — a Nagy József—Cser­mák Ernő, Sztranyák Antal—Téglás László, valamint a Kecs­kés József—Kiszel János párosok kerültek ki abszolút verseny­­győztesként a betakarítási versenyből. A cukorrépa-betakarításban Kiss Gyula, Dávid László, to­vábbá Lauko Sándor és neje nyújtott — fejezőgéppel, Illetve kiszántógéppel — nagyon elismerésre méltó (212—212 hektá­ros) teljesítményt. Mindenképpen a legjobbak közé sorolható: ördögh István esztergályos, újító, aki tengelyeket, perselyeket, fogaskereke­ket újított fel legfőképp. Továbbá Ordögb János, Valach József ugyancsak dicséretes munkát végzett a ikovácsműhelyben. Am ezzel még a példás és élenjáró dolgozók sorának nincs vége. Névtelenül Is elismerés jár azoknak, akik az említette­ken kívül a közösség ügyét, boldogulását tartották elsődle­gesnek. Mert hiszen a közös gazdaság a jólétük, megelége­dettségük legfőbb anyagi forrása. ►— Miben leledzik az ésszerűség, a takarékosság? e— Mindenekelőtt a jobb munkaszervezésben. Például, csak­is a gépkarbantartás után gyújtják be gépjüket a traktorosok, aztán Indulnak a mezőre. Ez Is gépkímélés, takarékosság az üzemanyaggal, ami pedig a munkaidő célszerű hasznosítását Illeti, munkacsúcsok időszakában az ebédet a határba szál­lítják, egyenesen a munkahelyekre. Legfőképp ősszel. Köztu­dott, hogy az őszi munka tart a leghuzamosabb Ideig. Hozzáfűzi még Bogdány elvtárs, hogy a 42 kerekes traktor közül legalább 30 bejárt volna a községbe ebédre.,. Ha csu­pán két litert számolunk traktoronként naponta, ez összesen 60 liter üzemanyag megtakarítása. Egyetlen napon. Vagyis, ha ezt az őszi idényre vetítjük, akkor ez legkevesebb négy-ötezer literre tehető. Bár az ebéd árához a szövetkezet számottevően hozzájárul, de még így is pluszként jelentkezik a jobb munka­­időhasznosítás, így az erő- és munkagépek teljesítőképessége is megnő.-— Arra törekszünk, hogy az erőgépek vonóereje maximáli­san legyen kihasználva. Ezt talajművelő eszközök, gépek cso­portos üzemeltetésével érjük el. Vállaltuk a Nagy Október 85. évfordulója tiszteletére, hogy az üzemanyag 1 százalékát meg­takarítjuk az 1982-es évben. Ezt sikerült is teljesítenünk: a 410 ezer literből 370 ezer litert fogyasztottunk el. A marad­vány: 40 ezer liter megtakarítás. Persze, ebben az Időjárás is segített; nem kellett annyi üzemanyag a talajművelésre, ter­­ményszáltításra stb. Az űj szemléletmód tehát tért hódít. Másként gondolkoznak vezetők, szakemberek, műszaki dolgozók, mint néhány évvel ezelőtt. Természetesen még nem mindenki. Ügy lenne helyén­való, ha valamennyi efsz-tag az új követelményekhez, társa­dalmi elvárásokhoz igazodna. Közérthetőbben: a takarékossá­got, az ésszerűséget, a termelés hatékonyságát és minőségét tartaná elsődleges feladatának. Továbbá azt, hogy a szaktu-1 dás, a sok-sok jó ötlet, javaslat, tapasztalat minden eddiginél jobban hasznosuljon. Szem elől téveszteni sosem szabad: a kihasználatlan *s«l­­lemi erőforrás nem tartalék — mindenképpen veszteség! örvendetes dolog: jó példáért e tekintetben nem kell a szom­szédba menniük. Újítóik sorozatgyártásra érett szőlőültető­gépet konstruáltak. A kitüntetés, az erkölcsi elismerés is amellett szól, hogy az alkotókészséggel, friss észjárással, kez­deményezéssel megáldott emberek társadalmi megbecsülésben részesülnek. Munkásságuk követésre méltói Helyben éppúgy, mint másutt, a járásban, a kerületben, széles e hazában. Kik voltak az újítás kezdeményezői, majd gyakorlati kivite­lezői? Hát elsősorban a gépüzemelési ágazatvezető, valamint a szövetkezet energetikusa. A gép elődjét (kézi üzemelésűt) ők szerkesztették. A továbbfejlesztése, hidraulikussá tétele a közös gazdaság négy újítójának legfőbb érdeme. További ered­ményes újításokat! Remélhető: hallunk még a farnadi újítók problémamegoldó, termelést és irányítást egyaránt jobbító, hasznos munkásságá­­ról. » (kovácsj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents