Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 3. szám
T 1983. január 22. SZABAD FÖLDMŰVES. 11 Az eltelt időszakben az illetékesek több alkalommal is tárgyaltak a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a forgalmazás időszerű kérdéseiről. A fogyasztói piac bőségesebb és rugalmasabb ellátása, a konzervipar nyersanyagigényeinek terv szerinti kielégítése céljából már számtalan határozat született. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a törekvés nem mindig hozta a várt eredményt, s ezért időszerű lenne a határozatok megvalósításának időközönkénti ellenőrzése. A CSSZSZK kormánya 1977 februárjában jogerős határozattal hagyta jóvá a zöldségtermesztés, a felvásárlás és a forgalmazás fejlesztésének tervezetét, s ezt a hetedik ötéves tervidőszak éveiben, illetve 1990-ig kell megvalósítani a gyakorlatban. Ehhez viszont beruházási keretek szükségesek. Szlovákiában a 7. ötéves tervidőszak első két évében — a kormányhatározat kapcsán — rendkívül nagy figyelmet szenteltek a program megvalósításának. Mezőgazdasági üzemeink zöldségféléket 1981-ben 28 ezer 704; 1982-ben pedig 27 ezer 074 hektáron termeltek, ám az előirányzott felvásárlási feladatokat egyik évben sem teljesítették. A tervekhez viszonyított lemaradás a két évben 50 ezer tonna körüli volt. A mólt esztendőben csak zöldpaprikából és elrakni való uborkából sikerült tólszárnyalni a tervtel adatot, a többi fő terméknek számító zöldségfélékből viszont mélyen a terv alatt maradtunk. Kritikusnak mondható a tervteljesités fokhagymából, petrezselyemgyökérből, karfiolból, sárgarépából, de vöröshagymából is. Megközelítően hasonló volt a helyzet a gyümölcs forgalmazásával. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca az eltelt időszakban lépéseket tett a termelés és a forgalmazás fellendítése érdekében, a zöldség- és gyümölcstermesztést kilenc produktív járásba összpontosítja, és remény van rá, hogy a jövőben mind a fogyasztók, mind a feldolgozó Ipar igényei választék szerint is kielégíthetők. Szlovákiában a zöldségfélék termesztését 154, a gyümölcs termesztését pedig 106 gazdaságba összpontosították. Arra törekedtek, hogy a zöldségféléket, de a gyümölcs jelentős hányadát Is főleg az öntözőhálózattal rendelkező gazdaságokban termeljék, tgy elkerülhető az időjárás ingadozása miatti terméskiesés. A belkereskedelmi tárca az árhivatallal karöltve már a múltban lehetővé tette, hogy a termelők érdekeltsége javuljon. . Rugalmasabbá és tökéletesebbé tettéit például a zöldség és a gyümölcs felvásárlását serkentő árrendszert. Kiegyenlítik többek között a kedvezőtlen természeti adottságú körzetek termelési költségének aránytalanságait (különbözeti árpótlék). Körzetenként árkiegészítővel serkentik a gazdaságokat a gyümölcs- és a zöldségtermesztés, valamint a forgalmazás fellendítésére, a nagyobb feladatok vállalására. A tervezet életbeléptetése óta — a 6. ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva — 1981—82-ben a zöldségtermesztés 10,6 a gyümölcstermesztés pedig 41,1 százalékkal növekedett, s ez azt bizonyltja, hogy a helyi jellegü rendellenességek mellett figyelemre méltó a fejlődés. Ez azonban nem ok az elbizakodásra. Az illetékesek jó) ismerik a forgalmazási tervek foghíjas teljesítésének hátterét, s mindent megtesznek azért, hogy a termelést és a forgalmazást rendes kerékvágásba tereljék. A jövőben arra törekednek, hogy a mezőgazdasági üzemeket árkiegészítéssel serkentsék a hiánycikknek számító zöldségfélék szerződéses termesztésére ős egyenletes forgalmazására. A soron levő három évben a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca a tökéletesített irányítási rendszer elvei értelmében azt szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági üzemek részére hátteret biztosítson a kezdeményezésre. Az 1983—85-ös években a kezdeményező tervek keretében zöldségfélékből 314 —330, gyülmölcsből 100—107 ezer tonna felvásárlására van kilátás. Ez viszont nem teljesen fedi az állami tervben meghatározott mennyiséget. Így szükség lesz a külföldi behozatalra, hacsak a mezőgazdasági üzemek időben nem módosítják eredeti zöldség- és gyümölcsforgalmazási tervüket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca lépéseket tett annak érdekében, hogy a jövőben Szlovákiában zöldséget 28, gyümölcsöt pedig 10 ezer hektáron termeljünk. Azzal is számolt, hogy a 7. ötéves tervidőszak végén 4700 hektáron belterjes gyümölcsültetvényt létesítenek, s ebből 2300 hektár felújítás lesz. Az összterület tehát eléri a 12 ezer 400 hektárt mőlcstároló kapacitását. Ez azonban nem elegendő a készletek biztonságos elhelyezésére. Tudatosítani kell azonban azt is, hogy a beruházás nem oldható meg egycsapásra. A korábbi években ugyanis a zöldség- és gyümölcsellátást külföldi behozatalra építettük, s ezeket az ágazatokat csak enyhén fejlesztettük. Ez a fő oka a lemaradásnak. Közben persze másként alakultak a viszonyok. Azóta napirenden van a zöldség- és a gyümölcstermesztés, valamint a forgalmazás hazai fellendítése, az önellátás mielőbbi elérése. Ez a helyes megoldás, hiszen zöldséget, gyümölcsöt korábban is tudtunk termelni, miért ne tudnánk éppen most. Erre azonban jól fel kell készülnünk. Sajnálatos, hogy az elképzelések és a keretek adta lehetőségek között bizonyos ellentmondások alakulnak, s emiatt a célkitűzések nem olyan rugalmasan valósíthatók meg, mint szeretnénk. így a gyümölcs- és a zöldségtermesztés, valamint forgalmazás fellendítése terén ma a fokozatosság elvei érvényesülnek. FENYEGETI-E ÉHÍNSÉG AZ EMBERISÉGET? A téli nyugalmi időszakban gondoskodnak a zöldség- és gyümölcskertészek oktatásáról, beavatják őket a növényvédelem és az ápolás rejtelmeibe. Ez azért szükséges, mert ezen a téren fordulnak elő a legnagyobb fogyatékosságok. Napirendi feladat például a szerződésre termelt fokhagyma felvásárlási árának felfelé való kerekítése az agusztus 1. és a december 1. közötti időszakban. Ugyanakkor továbbra is meghagyják a körzetekben juttatott árpótlékot Is. Hasonló megoldást alkalmaznak majd a többi hiánycikknek számító zöldségféle termesztésének és forgalmazásának fellendítése érdekében, javaslat van viszont arra, hogy 1983-tól a nem szerződött, s a szerződésen felül felkínált zöldség és gyümölcs felvásárlási árát a partnerek közti megállapodás értelmében kell meghatározni. Az Illetékes tárcák abban is megegyeztek, hogy a lövőben betartják az együttműködés elveit. A hatáskörükbe tartozó ármegállapító bizottságok tehát a jövőben csak úgy hozhatnak érvényes döntést, ha előzőleg a termelők képviselőivel megegyeznek. Amennyiben a bizottságok az ár kérdésében nein egyeznének meg, ilyen esetekben az árszint sorsáról a ZELENINA illetékes igazgatója, s a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője dönt. Az 1983-as évtől kezdve Szlovákiában a vöröshagymát 1690 a fokhagymát 184, a paradicsomot 1750, a karfiolt 400, a petrezselymet 600, a sárgarépát pedig 890 hektáron szakosított üzemekben termelik. Ezen üzemek részére mintegy 12 millió korona értékű vegyszert biztosítanak a növényvédelmi teendők sikeres elvégzéséhez. A vöröshagyma, az ipari paradicsom, a káposzta és a zöldbab termesztését komplex gépsorok segítségével oldják meg. Így az ú) gépeket főleg • szakosított üzemek kapják. Erre a célra a soron levő három évben mintegy 150 millió koronát kitevő beruházási keretre tartanak igényt. Ugyanakkor a raktárkapacitás, továbbá a zöldség- és gyümölcskezelő központok építése is nagy összeget igényel. A belkereskedelmi tárca arra törekedik, hogy az 1983—85-ös években legalább 34 ezer négyzetméter területtel bővítse saját zöldség- és gyü-Jeleoleg főleg olyan létesítmények elkészítésére van kilátás, amelyek szinte azonnal elősegítik a termelés fellendítését s a költségek mielőbbi visszatérülését. Ennek megfelelően került sor például a Jaslovské Bohunice-i és a mohi (Mohovce) atomerőmű hőhulladékának a zöldségtermesztésben való hasznosítására. A zöldségtermesztésre szakosított üzemek vezetőinek arra kell törekedni, hogy széles körben érvényesítsék a tudományos-műszaki ismereteket, ezeket mind a termelés, mind a tárolás, de a forgalmazás és a feldolgozás terén is teljes sikerrel hasznosítsák. A tárca arra törekedik, hogy Szlovákia zöldségtermesztő járásaiban létrehozza a szakosított üzemek hálózatát. Az adásvételi kapcsolatok elmélyítése, a tervfeladatok sikeres megvalósítása céljából a kooperációs és integrációs viszonyok kiszélesítésére törekednek az érdekelt felekkel, vagyis a feldolgozó iparral, a Semex vállalattal, a belkereskedelemmel és a Jednota Fogyasztási Szövetkezettel. A partnerek hatékony közreműködésével ugyanis javítható a fogyasztói piac igényeinek választékbő kielégítése. Szükségszerű viszont, hogy a partnerek az évi tervekben kellő anyagi háttérrel biztosítsák a célkitűzések valóra váltását. Ez a kérdés szinte napról napra előbukkan a sajtóban. Szerepel az ENSZ-közgyűlés ülésszakain, s a kongresszusok napirendjén. Komoly okok vetik fel az aggodalmat. Tudósok, közgazdászok, szociológusok világszerte keresik az élelmezési gondok megoldásának lehetőségeit Négy szovjet tudós az APN-konferencián válaszolt a kérdésre: Fenyegeti-e éhínség az emberiséget? Alekszej Pokrovszkij, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája Élelmezéstudományt Intézetének igazgatója, számos nemzetközi élelmezési bizottság tagja: —• Az élelmiszertermelés mai lehetőségeinek reális vizsgálata a „neomalthusianismusi“ elméletek helytelenségét igazolja. A szakembereket a hosszú távú prognózis előkészítése foglalkoztatja: merre tartson az élelmiszertermelés? Az egyik legfontosabb irány: új fehérjeforrások kutatása és az élelmiszerek minőségének javítása. Ha napjaink teljes növényi és állati fehérjetermelését egyenlően osztanánk el a föld laikói között, akkor egy lakosra nem több mint ötvennyolc gramm fehérje jutna. Ez igen alacsony szint. Napjainkban a föld lakosságának a fele még ennyihez sem jut, s nyilvánvaló, hogy a fehérjehiány a 2000-dik esztendőre jelentősen növekedhet. A megoldás a mezőgazdaság intenzitásának a fokozása. A szakemberek szerint növelni kell a gabonafélék, a hüvelyesek, az olajnövények és természetesen az állati fehérjék termelését. A terméshozamok megsokszorozásával egyidejűleg biztosítani kell a termékek biológiai értékének növelését, a fehérjeállomány dúsításával. Egyre nagyobb jelentőségű a halászat, a haltenyésztés és a tengeri termékek jobb felhasználása. Kísérleteznek mesterséges táplálékok előállításval. Az utóbbi Időben egyre gyakrabban hallhatunk erről, de amíg e tápanyagok széles körben elterjednek, addig a természetes tápanyagok még teljesebb kihasználása szükséges. Nyikolaj Alekszandrov, az összszövetségl „Lenin“ Mezőgazdasági Tudományos Akadémia tagja, az összszövetségi Mezőgazdasági Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója: A szovjet tudomány határozottan állítja: nem fenyegeti éhínség az emberiséget, hiszen annyi felhasználatlan tartalék van még a világon. A szovjet tudósok kidolgozták az ország számos területének legalkalmasabb agrotechnikai módszereit A szelekció eredményei lehetővé tették, hogy jelentősen növeljük egy sor me- HOKSZA ISTVÄN zőgazdasági termék hozamának menynylségét és minőségét. Olyan búza* fajtákkal rendelkezünk, mint a Bezosztaja-1, az Auróra, a Kavkaz stb. Vannak olyan cukorrépafajtáink, me* lyeknek magas a cukortartalma. Ugyancsak vannak magas olajtartalmú napraforgó-fajtáink is. A 90-es évekre szóló előrejelzések azt mutatják, hogy lehetővé válik a termékek mennyiségének jelentős növelése, az egységnyi termékre jutó munkamennyiség tetemes csökkentése mellett. Vaszilij Belikov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szerveskémíai Intézete szintetikus táplálékelőállító kutatólaboratóriumának vezetője: — A világ sok országában kidolgozták már, hogyan lehet ipari úton, mikrobiológiai szintézis révén magas tápértékü fehérjét nyerni fahulladékból, gázipari melléktermékből, etilalkoholból, ecetsav és más vegyipari termékek hulladékából. Alkalmazásuk előtt természetesen alapos orvosibiológiai vizsgálatra van szükség. Tápanyagokat lehet nyerni kémiai szintézis útján Is. E módszerek gyakorlatilag kimeríthetetlen fehérjeforrást biztosítanak a táplálék-előállítás számára. Ugyanakkor: egyebek között, az optimális adagolás elveit is ki kell dolgozni. Alekszandr Sabanov, az Orvostudományi Akadémia levelező tagja, a Nemzetközi Egészségügyi Társaság Országos Bizottságának elnöke: — A táplálkozás meghatározza az emberi szervezet ellenálló-képességét. Akik nem táplálkoznak kielégítően, gyakrabban betegednek meg tuberkulózisban, trachomában, anémia és krónikus fáradtságérzet alakul ki bennük. Az. éhezés okozza a skorbutot, a beríberit. Ezek a látszólag közhelyszerű tények annak kimondására késztetnek, hogy bolygónk lakosságának táplálkozási problémája nemcsak tudományos, hanem egyben szociális kérdés is. A modern tudomány megfeszített erővel dolgozik a föld élelmiszermennyiségének a növelésén. A feladat megoldásához időben fogtunk hozzá. A növekvő emberiség ellátására többféle változat lehetséges: a szántóföld, a világóceán, a vegyi laboratórium — valamennyi biztató távlatokkal kecsegtet. Nem hiszek abban, hogy a földön valaha is beköszönt a totális éhínség. Bolygónk mindig képes lesz ellátni az emberiséget, ha a természeti kincseket okosan, jó gazda módjára használjuk ki, az emberek között pedig sikerül az Igazságos társadalmi viszonyok kialakítása. Dr. LÄSZLÖ LÄSZLö ■ ■ ■ Akarunk-e takarékoskodni? Szinte látom magam előtt kedves olvasóinkat, amint megrökönyödve merednek a fenti címre: elírás? sajtóhiba? Máris előrebocsáthatom, hogy szó sincs semmiféle nyomdai figyelmetlenségről. A kérdést, úgy, ahogy az fentebb áll, én tettem fel Jómagámnak az alábbi eset kapcsán, amely, mi tagadás, kissé gondolkodóba ejtett. A minap a kocsim kilométerórájára pillantva láttam, hogy esedékes mér a motorolajcsere ideje. Autóstársaim tudják, hogy ez a művelet nem igényel különösebb szakértelmet: bárki maga is elvégezheti, alig néhány perc alatt. Ilyenkor ugyebár, kocsitípustól függően öszszegyülik három-négy liter úgynevezett fáradtolaj, és felmerül a kérdés, mint közkedvelt énekesünk, Ivan Mládek egyik dalában: hová vele? Jómagam a talán nem a legegyszerűbbnek, ám a leghasznosabbnak ígérkező megoldást választottam: a sűrű, fekete lét vigyázva étöntöttem egy lezárható plébedénybe, és annak rendje és módja szerint leadtam az első útbaeső benzinkútnál. Először és utoljára. Pedig az a négy és fél kemény korona, amit kaptam érte, nagyjából fedezte az otthagyott bádogedény árát Tehát, ha úgy vesszük, nem fizettem rá a „bőtra“. • • • Vegyük azonban másként. Aligha mondok bárkinek újat azzal, hogy a kőolajszármazékok, mindenekelőtt az üzemanyagok és a motorolaj fogyasztása világszerte óriási arányban megnövekedett az utóbbi évek során. Ez alól hazánk sem kivétel, hiszen fejlett motorizációval rendelkező ország vagyunk. Az üzemanyagokkal és a többi olajszármazékkal való takarékoskodás tehát nekünk Is éppúgy elsődleges népgazdasági érdekünk, mint a világ szinte minden országának. Hangoztatjuk Is ezt eleget, a sajtóban, a rádióban és a televízióban egyaránt. Sajnos, sokszor úgy tűnik, hogy csak beszélünk, és a tettekkel, a takarékosságra ösztönző konkrét Intézkedésekkel jóval hátrább kullogunk. Induljunk ki például a fenti esetből, és — ne tessenek megrémülni — számoljunk egy kicsit. Közel tizenhat milliós ország vagyunk, amelyben minden nyolcadik lakosra jut egy magángépkocst. Számuk tehát nagyjából kétmillió. Túlnyomó részük = mintegy másfél millió = négyütemű motorral van felszerelve, tehát rendszeres olajcserét Igényel. A nyolc-tízezer kilométer, ami után ez feltétlenül esedékes, nagyjából megfelel egy átlagos magánautós évi „teljesítményének“. Évente tehát mintegy másfél milllószor négy, azaz hat millió liter használt olaj „sorsáról“ van szól Olyanéról, amelynek az alapanyagát alig öt százalékban tudjuk fedezni hazai forrásainkból. Olyanéról, amelynek újrafelhasználhatósága, az egyik legismertebb autós szaklapunkban megszólaltatott tekintélyes olajipari szakember szavai szerint hat- ‘ van százalék, a szemléletesség kedvéért téve hozzá, hogy száz literből hatvan liter kitűnő minőségű új olaj nyerhető, gyakorlatilag minimális nyersanyagfelhasználással. És végül: olyanéról, amelynek eredeti ára a legutóbbi áremelés óta literenként huszonöt korona, felvásárlást ára pedig — mint hatvan százalékban újra hasznosítható nyersanyagnak — egy korona ötven fillér... Aligha lehet vitás, hogy ez az évi hat millió liternyi használt olaj egyszerűen elveszik népgazdaságunk számára. Illetve: nem veszik el, sajnos. Ott szabadulunk meg tőle, ahol tudunk, a talajba, a csatornákba kerül, patakok, folyók kilométereit szennyezi. Mert hogy az évente egyszer esedékes négy-öt korona „haszon“ érdekében egyetlen autós sem fog bajlódni az összegyűjtésével, tárolásával és szállításával, az szinte biztosra vehető. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy egyes, főleg nagyvárosi benzinkutaknál lehetőség van a helybeni olajcserére, közvetlenül az olajgyűjtő tartály fölött, vagy az úgynevezett „olajszippantó“ segítségével. Számuk azonban egyelőre elenyésző, nem is beszélve az autósok arányáról, akik ezt a szolgáltatást rendszeresen igénybe is veszik. Innen kiindulva is csak ugyanarra a vég* következtetésre Juthatunk: egyszerűen nem vagyunk érdekeltté téve abban, hogy ha literenként Is, de megmentsük népgazdaságunk számára ezt az értékes vegyipari nyersanyagot, és rajta keresztül megtakarítsunk, szerény becslések szerint is évente legalább tízmillió koronát. Akarunk-e tehát takarékoskodni? Az elmondottak, sajnos, úgy érzem, indokolttá teszik ezt a meglepő kérdést. Megválaszolása helyett pedig csak ennyit mondhatok: ez végső soron nem rajtunk, az autósok milliós táborán múlik... VASS GYULA
