Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-25 / 25. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1983. június 25, 6 HONVÉDELEMRE KÉSZ MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK Eredményhirdetésre várnak a versenyzők Hangos vezényszavak, fegyver­ropogás, egyszóval „harci zaj“ verte fel a Kapronca völgy máskor háborítatlan csendjét. Egy napra az ember vette birtokába az ember* településtől távoli békés természe tét: autóbuszok, személykocsik sorjáztak a keskeny erdei úton motorzaj űzte . rejtekükből az ott megbúvó maaarakat, erdei ál latokat. A nagykürtöst [Vefký Krttš) lárás mezőgazdasági üze­meinek képviselői gyülekeztek hogy egymással versengve bizo nyítsák és fokozzák honvédelmi felkészültségüket, fizikai és szel­lemi rátermettségüket. Hagyományosan, immár nyolca­dik alkalommal gyűltek össze, hogy megkezdjenek a Sport és honvédelmi verseny keretében a jmt Igazgatójának serlegéért, va­lamint a lövészetben az SZFSZ já­rási bizottsága elnökének kupá­jáért. A verseny tránt nagy volt az érdeklődés: 14 férfi és 10 női csapat 120 versenyzője igyekezett bizonyítani felkészültségét. Megnyitójában Milan Laurik, az SZFSZ járási bizottságának titkára vázolta a világpolitikai helyzetet, hangsúlyozta a Szovjetunió h'ke­­törekvéseit és a világbéke megőr­zésének fontosságát. Rámutatott, hogy hazánknak és a szocialista társadalmi rendszer vívmányainak megvédéséhez edzett, politikailag elkötelezett emberekre van szük­ség, ezért rendkívül fontos, hogy rendszeresen feliesszük honvédel­mi felkészültségünket. A megnyitó után tájékozódási­futással kezdődött a verseny, a­­mely nem csupán erőt és kitartást, de jó helyzetfelismerést, logikus gondolkodást, gyors reagálóképes­séget Is igényelt. A gránátdobás­nál és a céllövésnél pedig már a Jó szemre és a biztos kézre Is­­szükség volt. Az elsősegélynyújtás és sebesültszállítás, valamint a fertőzött területen való áthaladás és fertőtlenítés már egészségügyi és honvédelmi alapismereteket is követelt a versenyzőktől.. Verseny­­láz, szurkolás tehát volt bőven a késő délutánba nyúló versenyek során, hiszen mindenki a legjob­bak között akart végezni. Az ünnepélyes eredményhirde­tésnél aztán kiderült, hogy kinek sikerült a legjobb eredményt el­érni. A „Sport és honvédelmi versenyében a férfiak között a Bussai (Busince), az Ipolybatogi I Báliig nad Ipľom) Efsz és a nagy kürtösi (Veľký Krtíä) Agrokémiai Vállalat csapata szerepelt a leg­jobban. a nők versenyéből pedig a Nagykürtöst Állami Gazdaság, az Agrokémiai Vállalat és a Záva­­dai Efsz együttese került az élre. A lövészetben elért eredmények alakulását lényegesen befolyásolta az, hogy a versenyzők nagy részé­nek „Idegen“ fegyverrel, próba­lövés nélkül kellett a „feketébe találnia“, A férfiak versenye vé­gül Is így alakult: Kisöbű puska — Pavel Kefko, Zsély (Zelovce). Pa­vel OCenáš mérnök. Agrokémiai Vállalat, Nők: kisöbű puska — Anna Maéudová. Závada; pisztoly — Katarina Kubnlíknvá, Agroké­miai Vállalat. Minden versenyszámban az első három helyezettnek díszoklevelet és tárgyi jutalmat adott át az SZFSZ jb elnöke, Sarason elvtárs, aki értékelésében pozitívan mél­tatta a versenyzők teljesítményét és meggyőződését fejezte ki. hogy a rendezvény jő) szolgálta a haza védelmére való felkészülés és a béke megőrzésének ügyét. Mindent egybevetve: a nagykür­töst járás mezőgazdasági üzemel dolgozóinak idén megrendezett VIII. sport és honvédelmi verse­nye, melyet a (árási mezőgazda­sági Igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és a Hon­védelmi Szövetség járási bizottsá­ga, a Száraznyírjesl (Suché Bre­zová) Efsz védnöksége alatt ren­dezett, eredményes volt. Ezt álla­pította meg az értékeléskor RSDr. Pavel Pekár, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára, Mikuláš Melišík mérnök, a Jml főagronó­­musa, Viktor Maga ezredes, a já­rási katonai parancsnokság pa­rancsnoka és Ján Kulich, a jnb védelmi tanácsának titkára Is. Rendezők és versenyzők tehát a jól végzett, eredményes munka érzetével térhettek haza a hangu­latos Kapronca-völgyből. BÖJTÖS JÁNOS Milan Laurik, az SZFSZ titkára gratulál a legjobb tknak (A szerző felvételei] s N I l Eszti néni ecsetje motívumokat, de kedvelem a madara­kat Is. Emberi figurákat főleg a nép­szokásokat megörökítő jelenetekben ábrázolok, vagy ha valamilyen mese egy-egy részletét festem meg. — A munkaeszközök között csak ecsetet látok, ceruzát, vagy egyéb rajzolóeszközt — amivel felvázolná a festésre szánt témát — nem. — Kezdettől fogva csak ecsettel dolgoztam, minden előzetes felvázo­lás nélkül láttam a festéshez. Na­gyobb figyelmet igényel így a munka, de én már megszoktam ezt a munka­formát. — Eszti néni tányérjai, korsói meg­­találhatők-e máshol is? — ö, gyakran keresnek fel a falu bői az ismerősök, na meg a fiatalok, s megkérnek: fessek nekik egy tá­nyérra vagy vázára valamit. Néme­lyek megadják a témát, sőt hozzák a megfestésre szánt edényt is. így bi­zony jónéhány megfestett edény ke­rült másokhoz az elmúlt tizenöt év alatt. De többet a helyi néprajzi szo­bának is odaqjándékoztam. Volt olyan is, hogy a közeli fürdőben üdülők „hírét vették“ a kedvtelésemnek, fel­kerestek, s addig nem mentek el, míg egy két darabot el nem adtam nekik. Legutóbb egy cseh házaspár keresett fel hasonló kéréssel, s szin­te nem is tudták, hogyan nyilvánít­sák ki hálájukat. — A családban volt-e valaki, aki hasonló „alkotómunkát“ végzett? — Nem tudok róla, hogy valaki foglalkozott volna ilyesmivel, egyedül édesapám kosárfonása a kivétel. Évente sok különféle kosarat készí­tett, természetesen megrendelésre vagy eladásra. Faluhelyen a földmű­velésnél, vagy az állatok gondozásá­nál mindig szükség volt különböző kosarakra, így bizonyos jövedelem­­forrást is jelentett ez a családnak. Eszti néni népművészete falujában, Boriban (Bory) közismert, lassan nem is lesz ház, ahol valamilyen alkotását ne lehetne megtalálni. Kedvtelésével nemcsak magának szerez örömet, de azoknak is, akik egy-egy általa fes­tett tányért, vagy egyéb edényt ma­gukénak mondhatnak. (böjtös) (A szerző felvétele) Art először fár Eszti néni, Hen­gerlés Józsefné lakásában, ugyancsak meglepődik a fala­kat sűrűn borító festett tányérok lát­tán. Csodálkozása csak fokozódik, amint megtudja, hogy ezeket mind a ház asszonya, Eszti nént festette az elmúlt másfél évtized alatt. Honnan adódon a művészi hajlamnak ez a kései felszínre kerülése, hiszen Eszti néni idén májusban már a hatodik X-et hagyta maga mögött? A virágos udvarban kis asztalka előtt ül Eszti nént, egyik kezében tányér, a másikban vékony ecset, melynek nyomán élénk színek töltik meg a porcelán fehérségét. Nézem a gyakorlott mozdulatokat, a kéz biztos vonalvezetését, a vázlat nélkül készü­lő mű születését. Az ecsetvonások közepette folytatott beszélgetőből ki­derül, hogy Eszti néni gyermekkora óta a színek szerelmese, hogy már iskolában is kiváló rajzoló volt és az év végi „házi kiállítások" alkalmával az ő rajzlapjai mindig ott voltak a közszemlére kitett legjobb alkotások között. Az iskola elvégzése után egyre ke­vesebb idő jutott a rajzolásra, festés­re, hiszen abban az időben a család minden tagjának a létfenntartás biz­tosításán kellett elsősorban fáradoz­nia. Később, amikor férjhez ment, a háztartás kötötte le szabadideiét, majd a gyerekek — négy lány és egy fiú — nevelése szorította háttérbe az ecset iránti vonzódást. A szunnyadó láng tizenöt évvel ez­előtt lobban fel olthatatlanul, amikor Eszti nént szíve „rakoncátlankodni" kezdett; az orvosok eltiltották a ne­hezebb munkától. A tétlenséget azon­ban nem tudta sokáig elviselni, elő-' vette hát gyermekkort vesszőparipá­tól. Kezdetben festett mindenre: mű­anyaglapra, tányérra, de kidobott szék ülőkéjére ts. Később maradt a tányér, s ehhez jött a köcsög, a kor­só, s a különféle vázák, melyek ott sorakoznak a szekrények tetején. — Az Itt látható edényeken ugyan­csak változóak a témák. Honnan ve­szi ezeket, s mit fest legszívesebben Eszti néni? — A falusi ember mindig közel áll a természethez, nekem ts ez kínálja a legtöbb megfesteni valót. Igen gyakran festek virág- és gyümölcs-A kürti (Strekov) „Ojsor“ egyik diófáktól övezett, szép utcájában la kik Bíró Józsi bácsi, vagy ahogyan nevezik, az „ezermester“. Példás rend uralkodik a portáján, ügyes keze nyo­ma ott van mindenütt. Most mégsem azért kerestem fel, hogy körülnéz­zek jól gondozott gyümölcsösében, vagy minden szükséges kellékkel fel­szerelt kis műhelyében, ezermester mivoltának egy másik oldalát szeret­tem volna megismerni. Bevezet a szobába, hellyel kínál, de addig szinte szóba állni se hallandó velem, amíg az asztalra helyezett po­harakat tele nem tölti borocskával. Saját termés, teszi hozzá büszkén, de én látom, hogy nemcsak erre büszke: várja, hogy észreveszem-e a jófajta nedűt tároló pohos demizson díszes fonását. Persze, hogy észreveszem, hiszen tulajdonképpen ezért jöttem: Józsi bácsiról ugyanis már régóta tu­dom. hogy egyik legkedvesebb idő­töltése a palackok, demlzsonok dí­szes, népművészetnek Is beillő befo­­nása. — Ez ts egy szép példány — mu­tatok az előttünk levő demlzsonra — de bizonyára akad Itt még több ts... Láthatnám őket? — Csak azokat, amelyeket nem ajándékoztam el. Már úgy van az: nagy a család, négy gyermekem van, A szerző felvétele meg aztán a barátok, tsmerősök ts szívesen fogadtak egy egy darabot. — Mióta foglalkozik .ezzel az érde­kes munkával? • — Hát ezt egészen pontosan meg tudom mondani: 1949. január 12-én kezdtem kötni az első darabot, fel van jegyezve... Tétidöben bekény­szerül az ember a szobába, én azon­ban valahogy nem bírom a tétlensé­get. (gy próbálkoztam meg vele, alig huszonkét éves koromban ... — Össze tudná-e vajon számolni, hogy ez alatt a közel harmincöt év alatt hány darabot készített? — Hány darabot...? — Elgondol­kodik, és nem nehéz rájönnöm, hogy ilyesmi soha nem fordult meg a fejé­ben eddig. — Hát... lehet vagy százhúsz, százötven__de az ts lehet, hogy sokkal több. — Mennyi idő alatt készül el egy­­egy darab? — Az sok mindentől függ: a palack vagy a demizson nagyságától, a vá­lasztott mintától, no és persze attól, hogy mennyi időm jut a munkára. És bizony nem sok. hiszen mint hivatá­sos gépkocsivezető dolgozom, jelenleg a bősei (GabéfkoVo) • vízerőmű építé­sénél. 5 ha már ez Is szóba került, ne vegye dicsekvésnek ha elmondom: eddig félmillió kilométert vezettem baleset nélkül, nemrég kaptam jutal­mat érte. Még egy utolsót koccintunk, aztán mielőtt elbúcsúznánk, Józsi bácsi mégegyszer körbetnvitál az udvaron és a kerten. Akármerre nézek, min­denütt ezernyi apró, szellemes ötlet árulkodik arról, hogy valóban méltán illeti őt meg az „ezermester“ Jelző. Kérdésemre, hogy hol tanult meg ennyi ügyes fortélyt, huncut mosoly­­lyal csak ennyit válaszol: — Ja, kérem... a szükség olykor mestert szül... Kárpát; Miklós OZSVALD ÄRPÄD: A KIS P0STÄS Ozsvald Arpád Ifjúsági regényének hőset falusi gye­rekek. A cselekmény a második világháború idején ját­szódik, a történet pedig arről szól, miként találják meg ezek a gyerekek a háborús körülmények között ts a játék, a gyermekkor örömeit. A mű második kiadásban jelenik meg. MÉSZÁROS KAROLY: MAGÁNÜGYEK Mészáros Károly elsó önálló elbeszéléskötete a Főnix Füzetek sorozatban jelent meg. Az Író — akt a Csalló köz szülötte — mai vidéki, falusi és kisvárost emberek életét ábrázolja mindennapi gondjaikon, munkájukon és magánéletükön keresztül. Hősei többnyire hátrányos társadalmi helyzetből Induló fiatal emberek, akik kör­nyezetükben nehezen találják a helyüket. Az írö tár­gyilagosan, ám mindenkor megértéssel mutatja be őket. DOBOS LASZLft: GONDOK KÖNYVE „Negyedszázad tréseiből válogattam egy könyvrevalőt; igazolásul, mentségül, a magam tetteinek számonkéré­séül is...“ — így jellemzi esszéinek és irodalmi tár­gyú cikkeinek gyűjteményét Dobos László. A kötetben egy Irodalomszervezői pálya alakulása, egy írói szem­lélet érlelődése rajzolódik ki emlékeken, gondokon, kérdéseken keresztül — kisebbségi életünk egy útke­reső korszakával a háttérben. KAREL CAPEK: AZ IRODALOM MARGÖJÄRA Az új Capek-válogatás a korábban megjelentetett Ku­lisszatitkok, Emberi dolgok, Évszakok. Tárgyak és tájak című kötetek után a kiváló cseh Írónak és újságírónak irodalommal, írótálsakkal, a kor irodalmi problémáival és a szavakkal foglalkozó publicisztikájából ad magyar fordításban ízelítőt. ELIŠKA JELlNKOVA: HOGYAN UTAZTUNK, HOGYAN UTAZUNK Jellnková az utak és a modern úthálóeat kialakulását, fejlődését, valamint a boltíves építkezés és a hídépítés fejlődési szakaszait mutatja be könyvében. Mondaniva­lóját és stílusát a 9—12 éves gyermekek Ismereteihez Igazítja. A száraz tényeket sok érdekes epizóddal, tör­ténelmi anekdotával fűszerezve teszi elevenné. 1*М 1МИппNoГ1Т>«Г|Т1|пш»иш1П1ш«|иштмм|||||| mm i—m

Next

/
Thumbnails
Contents