Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 3. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. január 22. Tapasztalatok egy szövetkezetből: ttsszhanoäan a termelés és a védelem A bodollói (Budnlov) sző vetkezet a kassai (Košice) járás legnagyobb mezőgaz­dasági Üzemei közé tarto­zik. Nyolcszázhúsz tagja van, hatezernégyszázötven hektáron gazdálkodik. Va­gyonuk jócskán meghaladja a százmillió korona értéket, ami legjobban az állatte­nyésztésen keresztül illuszt­rálható: jelenleg 4500 szar­vasmarhát tartanak, azonkí­vül egy forgóban közel tíz­ezer sertést, juhállományuk jelenleg mintegy 2200, ebből 800 a törzsállomány. A fel­soroltak mellett természe­tesen nagy értéket képvisel­nek a korszerű gazdasági épületek és a terjedelmes, jól felszerelt géppark is. A szövetkezet rövid bemu­tatása után arra kértem Kö­teles Ágoston agrármérnököt, a gazdaság elnökét, hogy szóljon néhány szót a Hon­védelmi Szövetség munkájá­ról és a polgárvédelem szín­vonaláról a szövetkezetben. Már beszélgetésünk első mondataitól kezdve nyilván­való volt, hogy az ilyen Irá­nyú munkához komplex mó­don, a termelési feladatok­kal összhangban állnak hoz­zá. Mindenekelőtt jól szer­vezett tömegpolitíkai és ági­­tativ munkával megértették a szövetkezet tagjaival, hogy napjaink viszonyai között nem elég felépíteni az érté­kes gazdasági objektumokat, üzemeltetni azokat, megter­melni a javakat — arra is fel kell készülni, hogy szük­ség esetén mindezek megvé­déséből is aktívan^ klvehes­­sék a részüket, jól szolgálja ezt a célt a Honvédelmi Szövetség alapszervezete, amely a polgárvédelmi tévé kenységet irányítja. E mun­ka szervezésében áz elnök mellett olyan jól képzett szakemberek állnak az élen, mint dr. Varga László telep­vezető, aki kitűnően ismeri a poigärvéďelem minden te­rületét, valamint Szitái Gá­bor és Darján jános agrár­mérnökök, akik az állatte­nyésztés, illetve a növény­termesztés területén része­sültek Ilyen Irányú szakmai iképzésben. Megszerzett is­mereteik között sok az olyan, amelyet közvetlenül lehet hasznosítani a min­dennapi munkában. Például a gazdasági épületek terve­zésénél eleve a minimális­ra csökkentik a gyúlékony anyagok felhasználását, és nem feledkeznek meg a ha­tékony tűzvédelem egyéb formáiról sem. Az állatállo­mány védelmében megoldot­ták az épületek nyílásainak olyan lezárását, amely meg­akadályozza, illetve meglas­sítja a szennyezett külső levegő bejutását az istálló­térbe. Arra Is rájöttek, hogy például a takarmányrépa vermelésénél az esetleges rádioaktlv csapadék ellen is védekezni lehet — csak a befedő réteg vastagságát kell alkalmasan megválasz­tani. A fóliasátrakkal kap­csolatban szintén megtalál­ták annak a módját, hogyan használhatók fel szükség esetén az értékek és az éle­tek védelmében. Egyre több szakemberük szerez jártas­ságot a legkülönbözőbb vegyszerek felhasználásá­ban is; az itt szerzett isme­retek sokszor közvetlenül felhasználhatók a vegyi fegyverek elleni védekezés­ben. Végül, de nem utolsósor­ban meg kell említeni, hogy nagy gondot fordítanak a szövetkezetben dolgozó sor­köteles fiatalok katonai szol­gálatra való előkészítésére, amihez a szövetkezet min­den anyagi támogatást meg­ad. A képzés gondosan ösz­­szeállltott terv alapján alap­ján folyik, amely az alap­szervezet éves tervének szer­ves részét képezi. Ugyanez a terv hangolja össze a honvédelmi nevelés és a pol­gárvédelem többi területét is, mint azt láthattuk, teljes összhangban a mindennapi munkával és a termelés feladataival. Illés Bertalan Lövészek a javából Hagyományaihoz méltó, gazdag tevékenységet fejt ki az Udvardi (Dvory n/2itavou) Mezőgazdasági Szaktan­intézet munkaközössége éš tanulógárdája a honvédelem terén. A HSZ iskolai alapszervezetének nem kevesebb, mint 164 tagja van, elnökük Jokel Imre mérnök. A kü­lönböző szakkörök tagjai sok szép sikert értek már el a járási, sőt kerületi szintű honvédelmi versenyeken, leginkább talán mégis a Benkovič Józsetf vezette lövész­kor érdemli meg a közelebbi bemutatást. A körben Jelenleg két flü- és egy lánycsapat dolgo­zik, akik a Járási bajnokságban, valamint a középisko­lák járási versenyében több első helyezéssel büszkél­kedhetnek. Nemzetközi porondon is öregbítették már az iskola jó hírnevét: magyarországi barátaik, a velen­cei szakmunkásképző Intézet pedagógusai és tanulói meghívására többször részt vehettek a magyarországi szakmunkásképzők országos honvédelmi versenyén, a Népszava serlegért. A verseny legutóbbi évfolyamáról két első, egy-egy második és harmadik helyezés birto­kában a legeredményesebb csapatként térhettek haza. A tavalyi „hazai“ bajnokságban a lövészkör négy tagja végzett az első tíz között. Közülük hárman (Ha­lász Éva, Fitos Róbert, Marian Holubec] II., a mind­össze 13 esztendős ifj. BenkoviC József pedig III. osz­tályú minősítést szerzett. Ezek a szép eredmények persze nem születnek egyik napról a másikra. Mindenekelőtt gondos tehetségkuta­tás áll mögöttük: minden évben megrendezzük az Isko­la „házi“ lövészversenyét , átlagosan 150—180 elsős részvételével. A verseny kitűnő alkalom a válogatásra, Idejében meg lehet kezdeni a tehetségesekkel való foglalkozást. A lövészet egyébként a helyi alapiskolákban Is nagy népszerűségnek örvend. Ha ehhez még azt Is hozzátesz­­szük, hogy Udvardon működik a járás egyik legnagyobb körzeti kiképzőközpontja, érthetőbbé válik az Igéiny, hogy végre felépüljön egy korszerű lőtér a községben, amely a légpuska és a kisöbű sportpuska kategóriájá­ban egyaránt alkalmas versenyek rendezésére. Ez utób­bi kategóriában ugyanis az udvardi versenyzők mind a mai napig a 22 km-re fekvő Suranyba 'kénytelenek járni edzésekre Remélhető azonban, hogy már nem sokáig, mivel a szaktanintézet HSZ-alapszervezete társadalmi munkában vállalta egy minden igényt kielégítő lőtér felépítését Elkészültével minden bizonnyal még színvo nalasvbbá és eredménvesebbé válik majd a lelkes ud­vardi sportlövészek munkája. PLAVEC J. PAVEL Ideje lenne néhány kérdést közelebbről szemügyre vennünk az Ifjúság szervezett tevékenységével kapcso­latban. Például: Miért van az, hogy még a legaktívabb ifjúsági szervezetek is csak részben és formálisan ren­delik alá tevékenységüket a központi irányelveknek? Miért változtatnak nehezen a szervezésben, az Irányí­tásban és a programtervezésben kialakult helyi szo­kásokon, formákon? Egy-egy jelentősebb tanácskozást, mint amilyen a SZISZ III. kongresszusa is volt, miért nem követi mindenütt a szellemi, eszmei Vérátömlqsz-| tés? Az életünk alakulását, fejlődésünk irányvonalát be­folyásoló társadalmi eszmék megkövetelik, hogy az Ifjúság eleven vitákkal, aktív termelési hozzájárulással, egyszóval a kongresszusi határozatok maradéktalan tel­jesítésével támogassa a közösség általános igazságait s tennivalóit. A rozsnyói (Rožňava) járás kiemelkedően legaktívabb Ifjú­sági szervezete a hétszáz lakost számláló Pa6őn működik. Tavaly a választási program­ban való aktív részvételükért elnyerték a SZISZ Kelet-szlová­kiai Kerületi Bizottságának ván dorseriegét. Színvonalas klub rav6kArivs6sfik£rt pedig az Élet Fája bronzpla­­;ettel tüntették ki a harminckét tagú ifjúsági .szervezetet, a­­melynek elnöke R-ižena Potocká. Beszélgetésünk re szemmel lát­hatóan felké­szült, az első kérdésem mégis megválaszolatlanul maradt: — Mit vonatkoztattatok ma­gatokra a SZISZ III. kongresz­­szusának határobataiból? Ho­gyan hatott rátok e legmaga­sabb szintű tanácskozás, s en­nek szellemében mit és meny­nyiben fogtok másként, illetve Jobban csinálni? Elbizonytalanodott hangon kérdez vissza: — Nem tudom, mit kellene másként csinálni? (Az olvasó ne vegye ezt ki­hegyezett történetnek, hiszen lényegében ez a válasz a rozs­nyói járás falusi szervezeteinek legtöbbjénél általánosítható problémára vet fényt. A hiány­érzet egyértelmfi okozója — mondjuk ki — a SZISZ járási bizottságának sok esetben bü­rokratiikus és formális, „papír­formán“ alapuló munkája. Ezen­kívül nemcsak a „befutott“, jól­­menő szervezeteket kellene a Jb dolgozóinak meglátogatniuk, s azok reklámozásával járási méretekre általánosítani az If­júsági mozgalom tevékenysé­gének eredményességét. A fa­lusi szervezeteket is nagyító tükröződnie kell.) E rövid kitérő után térjünk rá a paCal szervezet tevékeny­ségének konkrét értékelésére. A fiatalok — társadalmi mun­ka formájában — minden esz­tendőben bekapcsolódnak a vá­lasztási program teljesítésébe. 1981-ben az új üzletközpont építésénél segédkeztek. Még ugyanabban az évben elvállal­ták a tűzvédelmi célokat szol­gáló víztároló alapozását. Ta­valy 2750 órát dolgoztaik le társadalmi munkában ennél i létesítménynél, amelyet az idén már át szeretnének adni ren­deltetésének. A mezőgazdaságban Is tekin­télyes a pačai SZISZ-tagok se­gítsége. Tavaly nyáron hatszáz­ötven (I) mázsa szénát takarí­tottak be az állami gazdaság részére. Az Ifjúsági klub kör­nyékének a szépítésére ezeröt­száz, a téli tüzelő biztosítására pedig nyolcvan óra társadalmi munkájuk jutott, ezenkívül ösz­­szegyűjtöttek 310 mázsa fém­Hiányérzettel a SZISZ III. kongresszusa után alá kellene venni — s nemcsak papíron; irányítani, bevonni a közös munkába, és a számon­kérést, értékelést is felelős­ségteljesen alkalmazni. A meg­szépített statisztikák elfedik ezeket a hibákat. A politi­kai értékelésekbeú az eredmé­nyek egysíkűsításával pedig éppen n fiatalok passzív rété gét ítélik további tétlenségre s idegenítik el a politikai Irányelvek elfogadásától, meg­értésétől. Mert például ha egy szervezet egész évben csak „la­zsált“, s ennek — átértékelés, hibafeltárás, okfejtés, a hely­­zetjavításra tett javaslatok, szándékok, konkrét Intézkedé­sek formájában — nincsen kö­vetkezménye, ott eluralkodik a szellemi restség, az érdektelen­ség és tekintélyét veszti a moz­galom: beáll a közöny. Ezért a kongresszusi határozatoknak a járási bizottság munkáiéban is hulladékot, összesen huszonkét akción 3700 órát dolgoztak le az elmúlt esztendőben! A falust sportszervezettel e­­gyüttmüködve színvonalas, nép­szerű, immár hagyományos ese­ményeknek számító sportren­dezvényeket bonyolítanak le. Ilyenek a gulyásfőzéssel „ízesí­tett“ honvédelmi napok, a ta­vaszi honismereti gyalogtúra a környező hegyekbe, az évente kétszer is megrendezett aszta­litenisz- és futballtorna, vala­mint a téli síverseny. A művelődésre és az Ismeret­­szerzésre is nagy gondot fordí­tanak. Tíz éve működik a négy­tagú hangoshíradö kör. Nem múlik el egyetlen hét sem, hogy ne rendeznének valami­lyen vetélkedőt, előadást vagy beszélgetést. A múlt év prog­ramjában a Február és a ma, Lenin, a proletariátus tanító­mestere, Hatvan éves a Szovjet­unió és A járás munkásmoz­galmi múltja című témák sze­repeltek. Érdemes megemlíteni az orvosi és természettudomá­nyi előadásokat, s azokat a be­szélgetéseket, amelyeket Fa­­gyejev Ifjú Gárdájáról és Fučík emlékiratairól szerveztek. Nagy közönségsikerük van a könnyű- és komolyzenei estek' nek, amelyek lényegében kul­turált keretekbe foglalt diszkó­rendezvények, a pionírok ré­szére összeállított mese- és szórakoztató délutánoknak, a nőnapi és karácsonyi irodalmi összeállításoknak, valamint a szilveszteri esztrádműsoroknak. A fiatalok besegítenek a püt és a Nőszövetség ipun'kájába is. A tágas, ízlésesen berende­zett klubhelyiségben tévé, le­mezjátszó, magnetofon, vala­mint társasjátékok és folyóira­tok sokasága szolgálja a fiata­lok szórakozási és művelődési Igényelt. A közeljövőben — a bármikor bevethető kultúrmű­sorok készítéséhez — egy zene­kart és egy tánccsoportot sze­retnének alakítani. Terveik 'kö­zött szerepel még a község forradalmi hagyományainak felkutatásával foglalkozó szak­kör munkájának a fellendítése, a propagandatevékenysőg fej­lesztése és a közösségi kapcso­latok további mélyítése. Rájöt­tek arra, hogy a jó kollektíva — amelyben a barát menti a barátot az eltunyulás, a közöm­bössé válás veszedelmétől —i mindenkor a személyiség ki­bontakozását segíti elő. A pačai Ifjúsági szervezet legaktívabb tagjai Forgáö Ste­fan, Šoltés Štefan, Mankóvá Ružena, Cmorik Peter, Tindu­­rová Iveta és természetesen Potocká Ružena elnök, aki sza­badidejének tetemes részét ál­dozza a brigád-, sport- és klub­­mozgalom fejlesztéséért. Re­méljük, hogy színes és tartal­mas, közösséget formáló mun­kájukat a jövőben összehangol­ják a SZISZ III. kongresszusán elfogadott határozatok, Irány­elvek értelmezésével s teljesí­tésével. KORCSMAROS LÄSZLÖ aaramawacam; сдиюиваяяваагкягея! öt évvel ezelőtt, úgy szeptember de­rekán híre ment a városban, .hogy fel­vételi vizsgákat rendeztek valami­féle táncegyüttes létrehozása érdé kében, s nem egész egy hőnap eltelté vei meg is alakulI Somorján (Šamo rín) a Csaltó Nép­­művészeti Együttes. A csoport a Cse madok helyi szer vezetőnek kezde­ményezésére jött létre 1977 októbe­rében, s azóta Is a védnöksége alatt dolgozik. 1978-tól élvezik a Somorjal Városi Művelődési Ház, mint társ­­fenntartó szerv tá­mogatását is. Az együttes tagjai, diá­kok, óvónők, tani tónők és munkás­­fiatalok. A több mint harminc fős kollektíva alkotó­elemei a tánckar és a zenekar, amelyeknek tagjai ötéves fenn­állásuk ideje alatt arra töre­kedtek, hogy feltárják a már­­már elfelejtett ősi népi kultú­rát, tánc- és zenei örökséget, hogy azt feldolgozva és bemu­tatva bizonyítsák kötődésüket Felső-Csallóköz hagyományai­hoz. Az elért eredmények, a si­keres szereplések azt bizonyít­ják, hogy célkitűzéseiket, ha nem Is maradéktalanul, de tel­jesíteni Igyekszenek. Mint a bevezetőben mér em­lítettem, két fenntartó szerve Is van az együttesnek. Az 6 gon­doskodásuknak és törődésük­nek köszönhető, hogy az együt­tes anyagi gondjai, bár telje­sen nem szűntek meg, lényege­sen enyhültek. De mivel ilyen nagy létszámú együttes fenn tartása — gondoljunk csak a vlseletekre, a hangszerekre, ” a különféle kellékekre vagy az utaztatásra szilárd anyagi bázist Igényel, a fenntartók közbenjárására más szervek Is nyújtottak segítséget. Így pél­dául a kulturális minisztérium, amely az induláskor és most, tes megosztott nagydfjat nyert, ugyaiiott Kaluz Árpád a leg­jobb szólótáncos megtisztelő címet kapta, Czingel László pe­dig a koreográfusok versenyé­nek második helyezettje lett. Az ünnepi bemutatót fárad­ságos munka és nagy „drukk“ előzte meg, de mint a közönség sűrűn felcsattanó vastapsa je­lezte, megérte. A Csalló a mű­sor első részében repertoárjá­nak legsikeresebb táncait mu­tatta be. A szünetet követó má­sodik részben pedig a legény­avatási, az első báli, a regrúta­­korl és a lakodalmi szokásokat bemutató táncszínházi összeál­lítással arattak megérdemelt sikert. a jubileum alkalmából is jelen­tős pénzügyi támogatást bizto­sított, továbbá a Csemadok Központi Bizottsága és nem utolsósorban barátok, kollégák, néprajzosok is segítették a cso­portot. Az intézmények, a pártolók és a tagság együttes erőfeszí­tése, a sok lemondással járó céltudatos munka meghozta gyümölcsét. Az eltelt Időszak­ban a Csalló közel másfélszáz alkalommal lépett fel külön­féle rendezvények és versenyek alkalmából. Elért eredményeik bizonyítják, hogy az együttest joggal tartják számon nemzeti­ségi táncmozgalmunk élvonalá­ban. Több alkalommal szerepel­tek a zsellzl (Želiezovce) nép­művészeti fesztiválon, eljutott tak Gombaszögre, sőt az együt­tes szólistái meghívást 'kaptak a východnál folklőrfesztlválra Is. Sikerrel képviselték nemzetisé gi kultúránkat Tfinecben és Svldníken is, a lengyel és uk rán dolgozók kulturális ünnep­ségein. Az együttes tagjai köz­reműködtek az Örökség című Tóth József felvételei népművészeti tévéfilmben, és tánckultűránkat а II. Országos Amatőrművészeti Seregszemlén. Az 1982-es jubileumi év külön­ben a legsikeresebbnek mond­ható, hiszen Zselizen az együt-Az ünnepi műsor egyik fe­lejthetetlen képe a Csali gyer­­mektánccsoport fellépése volt Reméljük és hisszük, hogy ép­pen ez az utánpótlást nevelő „kisöccs“ a biztosítéka annak, hogy még számos fellépés, pró­ba, verseny és fesztivál mező­nyében szerepel sikerrel a Csalló Népművészeti Együttes, megérve fennállásának 10. év­fordulóját is. BÄRDOS GABOR Ä Csalié fül

Next

/
Thumbnails
Contents