Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-11 / 23. szám
1983. június 11. ________________________________________________________J_________ A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL KGST-együttmöködéssel A bolgár mezőgazdaság műszakianyagi bázisa a KGST-tagországokkal folytatott együttműködés eredményeként fejlődik. Például Bulgária Magyarországról vásárolja a zöldbabbetakaritó kombájnt és a zöldborsöcséplű gépet, ugyancsak Magyarország szállította a sterilizált zöldborsó gyártására használatos gépsort és a befőttkészítésnél használatos gépeket. Az NDK szállít ja a befőttesüvegek tetejét gyártó sajtológépet, Lengyelország a gyümölcsmagvak eltávolítására használatos berendezéseket, Románia húsipari gépeket és berendezéseket, a Szovjetunió, Magyarország és az NDK hűtőkészülékeket, hazánk spedig speciális csomagolóberendezéseket. A Bolgár Népköztársaság az előző ötéves tervidőszakban a Szovjetunió részére 18-féle mezőgazdasági gépet gyártott, ahonnan 65-féle mezőgépet importált. Az országba behozott traktorok 95 százaléka, az arató-cséplő gépeknek pedig 90 százaléka szovjet gyártmányú. Bulgária és a Szovjetunió együttműködése a mezőgazdasági technika gyártásában évről évre növekszik. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a bolgár mezőgazdaság legfontosabb feladata, hogy gyors ütemben növelje a gabonafélék termelését, s haladást érjenek el a szemesek ésszerű felhasználásában. 1985-ig az évi gabonatermést 10,5—11 millió tonnára kell növelni, amely egy lakosra számítva 1100—1200 kilogrammnak felelne meg. A bruttó mezőgazdasági termelést az ötéves tervidőszak végéig 20—22, az élelmiszeripari termelést pedig 25 százalékkal kell növelni. Szennyvíz-hasznosítás A Magyar Népköztársaságban az életkörnyezet védelme, az energiagazdálkodás és a mezőgazdaság szempontjából az utóbbi években rendkívüli figyelmet fordítanak a szennyvizek hasznosítására. A szakemberek kiszámították, hogy a 90-es évek végén a magyar mezőgazdaságban évente több mint húszmillió tonna szerves hulladékanyag fog keletkezni, amely bői 3 milliárd köbméter biogáz nyerhető, innék hasznosítása jelentős mennyiségű energiahordozó megtakarítását teszi lehetővé. A szennyvizekből a biogáz mellett értékes szerves trágya is nyerhető, amely várhatóan 2000-ben 4,6 millió hektár földterület trágyázására lesz szükség. Külkereskedelmi mérleg A Szovjetunió a múlt évben a világ 143 országával tartott fenn kereskedelmi kapcsolatot. A külkereskedelmi forgalom az 1981. évi valósághoz viszonyítva 9 százalékkal nőtt, és elérte a 119 milliárd 800 millió rubel értéket. Ebből a szovjet kivitel 83 milliárd 200 millió, a behozatal pedig 56 milliárd 400 millió rubel értéket képviselt. A külkereskedelmi forgalom 54,35 százaléka a szocialista közösség országait, 31,52 százaléka a fejlett tőkés országokat, 14,13 százaléka pedig a fejlődő országokat érintette. KIVITEL A szovjet gépek, berendezések és szállítóeszközök kivitelének jelentős része a szocialista országokba, kisebb hányada pedig a fejlődő országokba irányult. A különféle diszkriminációs intézkedések eredményeként a fejlett tőkés országokba irányuló export részaránya csupán 4 százalékos volt. A korábbi év valóságához viszonyítva jelentősen nőtt a szocialista országokba és a fejlett tőkés országokba irányuló csapágyak, a tőkés országokba irányuló személyautók, a fejlődő országokba irányuló fémmegmunkáló gépek, villanymotorok, kohóipari berendezések, traktorok és tehergépkocsik kivitele. Tavaly a szovjet export Jelentős hányadát képezték az energiahordozók. A Szovjetunió keleti részében levő kőolaj- és földgázlelőhelyek kiaknázása. a kőolaj- és gázvezetékek hálózatának kiszélesítése lehetővé tette, hogy a KGST-tagországok több energiahordozóhoz jutottak. Tovább nőtt a nyersvas és az alumínium kivitele a fejlett tőkés országokba, a hengerelt alumínium kivitele mind a szocialista, mind pedig a fejlett tőkés országokba és a vegyipari termékek exportja. Csökkent viszont a fa kivitele. A Szovjetunió 1982-ben 550 ezer hűtőszekrényt, több mint huszonegy és félmillió órát, egymillió fényképezőgépet, 956 ezer kerékpárt, egymillió 200 ezer rádiókészüléket és 612 ezer televíziót exportált. BEHOZATAL A Szovjetunió behozatala növekményének jelentős részét a gépek, berendezések és szállítóeszközök képezték — a szovjet importból 34,4 százalékban részesedtek, jelentősen nőtt a gép- és kohóipar, az energiagazdálkodás és a szállítás felújításához szükséges gépek és anyagok importja. Harminchat százalékkal nőtt a fémmegmunkáló berendezések és gépsorok, 14,7 százalékkal pedig az elektrotechnikai berendezések behozatala. A Szovjetunió a gépeket és berendezéseket elsősorban a szocialista közösség országaiból vásárolja; ez irányú importja a múlt évben az egy évvel korábbi valósághoz viszonyítva 16,8 százalékkal nőtt. A Szovjetunió a KGST-tagországokból Importálja a Szojuz gázvezeték, a dél-ukrajnai és egy további atomerőmű, egy takarmányélesztő-gyár stb. építéséhez szükséges berendezéseket. A szovjet kereskedelem jelentős mértékben hozzájárult a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagokkal való tökéletesebb ellátásához és ezáltal a lakosság igényeinek jobb kielégítéséhez is. A Szovjetunió 1982-ben 6,2 millió tonna nyerscukrot, 940 ezer tonna húst és húsárut, több mint 150 ezer tonna vajat, 866 ezer tonna étolajat, 526 millió tojást, nem egészen 48 ezer tonna kávét, egymillió 158 ezer tonna friss gyümölcsöt, 174 millió tonna zöldséget, 124 ezer tonna dohányt, 427 millió folyóméter szövetet, 130 millió pár lábbelit, 580 millió rubel értékű bútort stb. importált. Az agráripari komplexum fejlesztéséhez a szovjet külkereskedelem is hozzájárult, főleg a betakarítási technika, a gabonatisztltó, tej- és takarmányipari gépek és berendezések Importjával. A mezőgépek importjának értéke a múlt évben 890 millió rubel volt. ' (HÍZ) A raketatelepités „diktálása” amerikai módra Kukrinyikszi rajza SZABAD FÖLDMŰVES 3 A Szovjetunió kormányána nyilatkozata A szovjet kormány május végén nyilatkozatot adott ki, amely megállapítja: Az amerikai kormányzat a katonai fölény megszerzésére irányuló erőfeszítéseinek egyik alapvető összetevője az a tervezet, hogy 1983 végére Nyugat-Európa területén új, közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat állítson hadrendbe. A rakéták képesek a Szovjetunió belsejében levő célpontok megsemmisítésére, rendeltetésük tehát az, hogy közvetlenül kiegészítsék az Egyesült Államok hadászati nukleáris fegyvertárát, a Nyugat javára változtassák meg a fennálló regionális és globális egyensúlyt. Az amerikai kormányzat minden, a fegyverkezési hajsza megfékezésével közvetlenül vagy közvetve kapcsolatos tárgyaláson destruktiv, obstrukciós magatartást tanúsít. Washington magatartása mind a genfi, a bécsi és a madridi tárgyalásokon, mind pedig más fórumokon nem arra irányul, hogy becsületes megállapodásra jussanak, hanem arra, hogy egyoldalú katonai előnyöket szerezzen. Washington, amikor azt Javasolja, hogy a szovjet oldalon a legkorszerűbb fegyverfajtákat csökkentsék, méghozzá jóval nagyobb mértékben, mint az Egyesült Államok oldalán, nem titkolja azt a szándékát, hogy gyakorlatilag érintetlenül hagyja nukleáris fegyvertárának alapjait és a legújabbb hadászati eszközök kifejlesztésének nagyszabású terveit. Az amerikai javaslatok az egyes tárgyalásokon nem „megálljt" mondanak, hanem lényegében a hadászati fegyverkezési hajsza további kiszélesítését sugalmazzák azokon a területeken, amelyeket Washington előnyösnek tart a maga számára. Tekintettel arra, hogy az új amerikai hadászati fegyverek kidolgozása, gyártása és hadrendbe állítása következtében a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát fenyegető veszély növekszik, a Szovjetunió kénytelen válaszlépéseket tenni védelmi erejének megszilárdítására. A Szovjetunió e lépéseit a kialakult helyzet realitása diktálja, és ezek a lépések választ jelentenek majd az Egyesült Államok eljárására. E lépések kizárólagos célja, hogy ne engedjék meg a kialakult erőegyensúly megbomlását. Amikor a Szovjetunió megteszi ezeket a kikényszerftett lépéseket, ugyanakkor megerősíti, hogy nem változott a hadászati nukleáris fegyverek csökkentésének és korlátozásának problémájával kapcsolatos elvi álláspontja. Továbbra Is fellép e fegyverrendszerek összességének a lényeges csökkentéséért. Hasonlóan építő szellemű álláspontot foglal el a Szovjetunió az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek csökkentésének kérdésében. Mint ismeretes, a Szovjetunió ezeknek a fegyvereknek olyan módon való csökkentését ajánlja, amelynek végrehajtása után a Szovjetuniónak nem lenne több közepes hatótávolságú rakétája és robbanófeje, mint amennyi Nagy-Britanniának és Franciaországnak van. A Szovjetunió nem törekszik arra sem, hogy akár csak egyetlen közepes hatótávolságú repülőgéppel, sem egyetlen repülőgépre helyezett atomtöltettel többel rendelkezzék, mint amenynyivel a NATO rendelkezne. Az Egyesült Államok azonban továbbra Is kitart az olyan megoldás mellett, amelynek értelmében 1983 végén mindenképpen megkezdepé a már Nyugat-Eurőpában levő előretolt állomásoztatású atomeszközei mellé új rakéták telepítését. A Szovjetuniónak bele kellene egyeznie ezeknek a rakétáknak a telepítésébe, és egyoldalúan csökkentenie kellene közepes hatótávolságú rakétafegyvereit. A csökkentést nem csupán Európában kellene végrehajtania, hanem az ország ázsiai területein Is, figyelmen kívül hagyva az Egyesült Államok hasonló, nagyszámú fegyvereit, amelyeket a Szovjetunió keleti határainak közelében levő területeken állomásoztál. Az Egyesült Államok ezen lavaslatalnak a nyilvánvaló elfogadhatatlansága annyira szembetűnő, hogy ezek közzététele csak egyről tanúskodhat: az egyenlőség és a kölcsönös biztonság elvén alapuló, mindkét fél számára elfogadható megoldás keresésének kifejezett elutasításáról. A Szovjetunió feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a leghatározottabban figyelmeztessen: ha az európai atomfegyverzetek korlátozásáról szóló megállapodás — amely kizárja az új amerikai rekétúk európai telepítését — meghiúsul, s ennek következtében újabb veszély fenyegetné a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát. a Szovjetunió ezen a téren Is — a megfelelő Időpontban — hatékony válaszlépéseket tesz majd. Ha végrehajtják az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az új amerikai rakéták európai telepítéséről szóló döntését, ez arra kényszeríti ■ Szovjetuniót, hogy felülvizsgálja az egyoldalú moratóriumról szóló, tavaly hozott döntését, amely a közepes hatótávolságú fegyvereknek az európai övezetben való további telepítésére vonatkozik. Ebben az esetben szükségessé válna az is, hogy a Varsái Szerződés többi tagállamával egyetértésben más intézkedések is létrejöjjenek a kiegészítő esxközök telepítése terén, abból a célból, hogy megteremtsék a szükséges egyensúlyt Európában az amerikai, előretolt állomásoztatású atomfegyverek ás a többi NATO-tagország atomfegyverzetének fokozott csoportosításával szemben. Mint ahogy a szovjet fél már többször is figyelmeztetett, olyan válaszlépéseket is meg kellene tenni, amelyek magának az Egyesült Államoknak a területét is figyelembe vennék. A Szovjetunió kijelenti; még nincs késő útját állni a helyzet veszélyes kiéleződésének. Reméli, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei gondosan mérlegelik azokat a következményeket, amelyek elkerülhetetlenek lennének, ha az új amerikai rakéták nyngat-enrúpal telepítéséről szóló terveiket valóra váltanák. Azt is reméli, hogy ezek az országok válaszolnak az építő jellegű szovjet javaslatokra. Az első legkönnyebben megvalósítható, ugyanakkor hatékony lépésként a Szovjetunió Ismét javasolja az európai atom- és stratégiai fegyverzet mennyiségi szempontból való befagyasztását, Illetve azok minőségi korszerűsítésének maximális korlátozását. Minden állam kötelessége, hogy megtalálja a fegyverzetek — elsősorban az atomfegyverzetek — korlátozása és csökkentése halaszthatatlan feladatainak megoldását, hogy visszatérjen a politikai és katonai enyhülés útjára. Ez minden nép és állam érdeke, függetlenül attúl, hogy azok a világ mely földrajzi térségében helyezkednek el, milyen társadalmigazdasági rendszerben élnek, milyen politikai csoportosnléshoz vagy irányzathoz tartoznak — fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. A vendéglátó szájize szerint. Hét tőkés országnak — Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, )apán, Kanada, az NSZK és Olaszország — az amerikai Virginia állambeli Williamsburgban rendezett csúcstalálkozóján az állam- és kormányfők, valamint a velük párhuzamosán tanácskozó külügyminiszterek legalább annyi időt fordítottak a közvetlen politikai kérdések megvitatására, mint a világgazdaság állapotának megtárgyalására. Ez elsősorban az Egyesült Államok kezdeményezésére alekult így. Részben az amerikai választási pártérdekekből kiindulva, mindenekelőtt pedig az amerikai fegyverkezési politikával szemben Európa-szerte növekvő ellenállás leszerelésére törekedve kívánta Washington felsorakoztatni partnereit a Szovjetunióval szemben a genfi tárgyalásokon képviselt vonala mögé. Ez ntóbbit bizonyltja a „Williamsburgi nyilatkozat“ elmen kiadott rövid közös állásfoglalás is. amely a fegyverkorlátozás kérdéseiben az Egyesült Államok elképzeléseit tükrözi. A nyilatkozat ezúttal mentes a hasonló amerikai okmányokban megszokott szovjetellenes megfogalmazásoktól, tartalma és születésének körülményei viszont arra vallanak, hogy a Fehér Háznak sikerült rákénysze ritenie akaratát partnereire. A vezető tőkés hatalmak „a sza badság és Igazságosság védelmében“ jelentős katonai erőt kívánnak fenntartani. de közben kifejezik óhajukat arra, hogy „ komoly fegyverzet korlátozási tárgyalások útján elérjék a fegyverzet alacsonyabb szintre való leszállítását“. Erre a célra azonban csak a Nyugat által előterjesztett eddigi — a Szovjetunió által már elutasított — javaslatokat erősítik meg újra, mind a hadászati, mind az eurohadószati rakéták korlátozásáról folyó tárgyalásokon, s visszautasítják „a Nyugat megosztására irányuló kísérleteket“. Ilyen kísérletnek minősöl a nyilatkozat aláírói szemében a Szovjetuniónak az a felfogása, hogy addig nem szerelheti le saját középbatótávolságú rakétáit, amíg két NATO-országból — Franciaországból és Nagy Britanniából — ugyanilyen rakéták fenyegetik teljes európai területét. Az amerikai álláspontot fogadja el — ha nem is „tisztán“ — a nyilatkozat akkor is. amikor az aláíró országok biztonságának „oszthatatlanságáról és globális alapon való megközelítéséről“ beszél. Közvetlenül a nyilatkozat közzétéfrancia külügyminiszter, valamint a kanadai küldöttség bizonyos fenntartásait fejezte ki —; a dokumentumban bennemaradt az, ami a Fehér Ház kedvére való: megerősíti azt az álláspontot, hogy ha a Szovjetunió nem hajlandó a számára elfogadhatatlan amerikai javaslatok alapján megegyezni, akkor decemberben a NATO-országok megkezdik az amerikai rakéták telepítésését. Washington nyUván azt szeretné, ha az eurohadászati tárgyalások ügyében a „gazdasági csúcstalálkozón“ elfogadott dokumentum lenne az „utolsó szó“ a NATO-hatalmak részéről — az egységes megfigyelői vélemény viszont az, hogy ez a csúcstalálkozó nem adhat teljes képet az érdekelt hatalmak álláspontjáról. Az elmondottakból is kitűnik, hogy tele ntán Shultz amerikai külügyminiszter sajtótájékoztatón elemezte azt, s nagyképűen mindenekelőtt azt emelte ki, hogy első Ízben fordult elő, hogy japán is — köztudomásúan semmi köze sincs a NATO-hoz — aláírta a nyilatkozatot. Shultz viszont — az amerikai portéka dicsérete közben — szántszándékkal nyitva hagyta a kérdést, hogy az ötlet kitől származott, ám Cheysson francia külügyminiszter a maga sajtótájékoztatóján ezzel egyidejűleg kijelentette, bogy a külügyminiszterek „éjfélkor kaptak utasítást a csúcstalálkozó elnökétől“, azaz Reagantól a munka megkezdésére. Ezután a bét ország külügyminisztere egész délelőtt a megfogalmazáson dolgozott. Nem véletlen tehát, hogy Sbultz megtagadta a választ minden kérdésre, amely ezt a munkafolyamatot érintető. A nyilatkozat megvitatása a rendelkezésre álló értesülések szerint egy amerikai készítményű tervezet lerövidítéséből. egyes megfogalmazások enyhítéséből állt. Ettől azonban a lényeg nem változott — bár Cheysson ésszerűtlen, következésképpen érthetetlen az az amerikai vád, hogy a legutóbbi szovjet kormánynyilatkozat megpróbálja megosztani a Nyugatot. A valóság ezzel szemben az, hogy a Szovjetunió a NATO-t mindig egységes töpibnek tekintette, s annak tekinti továbbra is. Ezenkívül a szocialista országok soha nem becsülték túl a NATO nyugat-európai tagországainak önállóságát, a tengerentúli vezető hatalommal szemben. Mellesleg ezt a korlátozott cselekvési szabadságot újból világosan megmutatta a williamsburgi csúcstalálkozó — melyen a vendéglátó szájíze szerint „főztek és tálaltak“ —, melynek nyilatkozata sajnos nem mutat semmiféle változást. Jogos kétségeket kelt a hét nyugati állam vezetőinek nyilatkozata arról, hogy fegyverzetüket csak agresszióra válaszolva vetik be. Annál is inkább nehezen hihető ez, mert az Egyesült Államok máig sem hajlandó követni a Szovjetunió példáját és vállalni azt, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. CSIBA lAszlo
