Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 3. szám
* .SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. január 22. Az üzemi konyhák fejlesztése érdekében A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Szlovákiai Bizottsága a közelmúltban kerületi szintű értekezleteket tartott a szövetkezeti konyhák vezetői részére: a nyugat-szlovákiai kerületben a blohoveci szövetkezetben, a közép-szlovákiai kerületben Bolešovban, a kelet-szlovákiai kerületben Šarišské ■ Michal'anyban. A szemináriumok célja — melyeken összesen 400-an vettek részt — az volt, hogy informálják a részvevőket a szövetkezeti étkeztetés jelenlegi helyzetéről, és ismertessék azokat a feladatokat, melyek a 7. ötéves terv elkövetkezendő időszakában megoldásra várnak. Az üzemi étkeztetés állandó jelleggel, összesen 518 szövetkezetben van bevezetve, ami tulajdonképpen 83,9 flg SZfBZ ÜLITiiSlL Százalékát teszi ki az egységes földmű vessz övét kezetek összlétszámúnak. A tartalmas szemináriumokon elhangzott, hogy az utolsó hét évben rohamos fejlődés állt be a szövetkezeti étkeztetés vonalán. Bizonyítja ezt a következő adat is: mig 1975-ben naponta csupán mindössze 26 ezer dolgozó étkezett üzemi konyhán, addig ma naponta több mint 67 ezer dolgozó étkezik, ami 26,1 százalékai gazdaságok állandó összlétszámának. A nyugat szlovákiai kerületben ma már jóformán minden egyes szövetkezet rendelkezik üzemi konyhával: a 224 szövetkezetből 186 rendelkezik állandó jeliegü konyhával, a többi gazdaságban pedig az idénymunkák alatt működnek az étkezdék. A kerületben egyre több gazdaságban nyitnak alkalmi büféket. A szövetkezeti tagok jó ellátásáról gondoskodnak például az Udvardi (Dvory nad Žitavouj Efsz-ben. Az üzemi konyhán egyszerre 250 személy számára biztosíthatják az étkezést. Naponta 500 adag ebédet főznek. A gazdaság szakácsnői nagy gondol fordítanak arra, hogy az ételadagok ne csupán kiadósak legyenek, hanem megfeleljenek a racionális étkezés követelményeinek is. A kerületben hasonló, jól működő konyhával rendelkeznek a csilizradványi (Ciližská Radvaň), a Veiké Uherec-i, a šoporňai gazdaságok. A közép-szlovákiai kerületben öszszesen 143 szövetkezeti konyha működik állandó jelleggel, ami a gazdaságok összlétszámának 79,8 -százalékát leszi ki. A további 36 szövetkezetben szezonjellegű konyhák működnek, vagy a fogyasztási szövetkezet szolgáltatásait veszik igénybe. Bár az üzemi étkezdék kapacitása a gazdaságok többségében ki van használva, sajnos vannak olyan mezőgazdasági nagyüzemek is, ahol a lehetőségekhez mérten kevesebb dolgozó étkezik. Ez a helyzet a legtöbb esetben azért áll fenn, mert az egyes szövetkezeti dolgozók még nem tudatosították az üzemi konyha előnyeit. Az üzemi konyhák kihasználtságát tekintve nagyon jó példát mutatnak a feledi (Jesenské) és a nedožeryi gazdaságok. Külön említést érdemel a púchovi szövetkezet üzemi konyhája, ahol naponta 450 ebédet készítenek, emellett hat mozgóbüfét üzemeltetnek. A kelet-szlovákiai kerületben öszszesen 177 szövetkezeti konyhával rendelkeznek a gazdaságok, ami az efsz-ek összlétszámának 83,8 százalékát teszi ki. Ezenkívül húsz gazdaság rendelkezik idényjellegű üzemi konyhával. A kerület szövetkezeteiben összesen több mint 20 ezer személy számára főznek. A szervezett üzemi étkeztetés vonalán kiváló eredményeket érnek el a bardejovi, a bodvai és a jarabinái szövetkezetek. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságaira igényes feladatok várnak abból a szempontból, hogy az üzemi étkeztetés színvonala évről évre emelkedjen. Az emlftett szervek elsőrendű kötelessége az ellenőrzés, valamint a járási egészségügyi szervekkel, a Némzeti Front szervezeteivel és más állami irányítású intézményekkel való együttműködés kiépítése. Az SZFSZ járási bizottságai melleti működő szociális bizottságok évente legalább két alkaiömmal megtárgyalják az üzemi étkeztetés kérdéseit. A szociális bizottságokra, a szövetkezeti konyhák vezetőire négy feladat hárul a racionális étkeztetés szabályainak betartása és a dolgozók igényeinek kielégítése szempontjából. Az üzemi étkeztetéssel kapcsolatos szabályzat ugyanis kimondja, hogy a jövőben fokozatosan csökkenteni kell a magas zsírtartalmú ételek számát. Aníinl ezt a szakemberek a keröleti szemináriumokon hangsúlyozták, az eddigi gyakorlat szerint tű) sok cukrot használnak a főzésnél, a sütésnél. Ma már rendelkezésre állnak azok a módszerek, melyek ismeretében jóformán teljesen kizárható, vagy más, az egészségre nem ártalmas anyagokkal helyettesíthető a cukor. A főzési, étkezési szokásoknak komoly hiányosságai közé sorolható továbbra az is, hogy az alapvitáminok nem találhatók meg az ételben olyan mértékben. amint azt az emberi szervezet megkívánta. Az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága az 1983—85-ös évekre komoly feladatokat tűzött ki a szövetkezeti étkeztetés vonalán: a bizottság határozatba foglalta azt. hogy időben tájékoztassa a szövetkezeti konyhák vezetőit, a szociális bizottságokat a feladatokról, az esetleges változásokról a továbbképzés bármely formájának keretében tárgyalják meg a legégetőbb kérdéseket. Az SZFSZ támogatja azokat a dolgozókat, akik továbbtanulás révén a szakács-szakácsnői oklevelet kívánják megszerezni. A dolgozók érdekeit képviseli az SZFSZ azon törekvése is, hogy a közeljövőben a szövetkezetek konyháin minél több nyugdíjas szövetkezeti tag is étkezhessen. JOZEF PROKEŠ mérnök M mg>* + * A Az ifjú ujito és a „b1 Nem egy riportalany elpanaszolta már, hogy a sokat átélt tolljorgatűk néha bizony igencsak furcsákat kérdeznek. Ez persze megesik fordítva ts: Velem történt meg a múltkoriban, hogy érthető kérdésemre olyan kacifántos választ kaptam, melyet a riportalanyommal „körül kellett táncolnunk“ csak azért, hogy megértsem: mit is jelent a réhusz. Az egyszerű, nagyon érthetően feltett kérdés így szólt: Mitől függ, az, hogy egy fiatal újító sikereket érhessen el? Ekként a válasz: „Ez attól függ, hogy mekkora a bunkó .. Nem szoktam meghökkennt, de ezúttal szinte akaratlanul is kicsúszott a számon: De hát — miféle bunkó? — Szóval az — szólt beszélgetőpartnerem —, amelyikkel fejbeverik az embert, ha valami újat alkot. A hirtelenjében megfogalmazott válaszomat — de hát ezért elismerés, s nem legorombolás tár — beszélgetőpartnerem meg sem várta, hanem pszichológiai magyarázkodásba kezdett: — Tudja, az úgy van: ha bekerül az újdonsült gép* javító — sok sok illúzióval felvértezve — egy szerelőgárdába, a legtöbb helyen körülmosolyogják. Aztán főnnek az apróbb szurkálódások: „Hát te ezt nem tudod? Sok babot meg kell még enned addig ...Le kell a gyereknek a szarvát egy kicsit törni, hiszen miért is ugráljon magasabban, mint mi...“ Ha történetesen az újdonsült gépszerelő — akt az .iskolából magával hozott egy jó adag lelkesedést, ambíciót, s újítást eszközöl, felemelik a bunkót... ■»> — De hát — reagálok a magyarázatra — tisztességtudó „tudatlansággalegy újítót, aki feláldozza a szabadidejét, aki munka közben gondolkodik, tisztelni, becsülni kellene... — Hát-igen — reagál dühösen, majd hozzáfűzi: — Az egész a közvetlen felettesnél, a brigádvezetönél kezdődik, aki bár ,kifelé" bólogat, „belül“ így reagál: — Mit mutogatja itt nekem magát ez a tapasztalatlan emberke, elvégre a problémát sem én, sem a Géza nem tudtuk megoldani. Meg aztán, ha jó. is lenne az ötlet, ezt papírmunka követi, meg mifene. A munka az enyém, a pénz az övé ... A másik a Géza, a szerelőműhelyek hártjancsija. övé a legnagyobb bunkó, hiszen a tét nagy: az újítóban ellenfelet igyekszik felfedeznt, s szinte már hallja a korábban a fején levő ,korona“ koppanását a műhely betonpadlóján. Ö utána jönnek — bár kisebb bunkóval — a bólogató jánosok, hiszen „jövedelmezőnek“ vélik a kurízálást a Gézának és a főnöknek.., — A példa, amit említ, hol történt? — kérdezem Ismét az újítót. — Velem történt ez az eset. Számtalan alkalommal. — Lehetséges ez? Hiszen egy országszerte ismert újítóról van szó. — Tudja ez így van: néhányszor engem ts fól fejbekólintották a bunkóval. Éjszakákat nem aludtam, hosszú időre leálltam, tehát behúztam a kéziféket: ezt én többet nem csinálom, törje a fejét, aki akarja. De később, minél több volt a gáncs, avagy mondjuk csak jelképesen, minél többet szerepelt a bunkó, annál inkább hajtottam: hadd mérgelődjenek a „gézük", ahány újítás, annyi bors az orruk alá. De azért azt is elárulom, hogy ha nem használnák a bunkót, újításból legalább kétszerannyi születne. • • Persze — megjegyzésként a történet végére — én remélem, hogy a fenti példa nem általános. Viszont azoknak a kollektíváknak, ahol a bunkó Ismerősnek tűnik, csupán ennyit üzenek: mégiscsak tegyék a sarokba ezt az otromba szerszámot. KALITA GABOR A szocialista verseny legjobbjai A Komáromi (Komárno) járási Mezőgazdasági Igazgatóság a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási Bizottságával karöltve évente meghirdeti a szocialista versenyt. A múlt évben a versenyfeltételekben a menynyiség mellett elsőrendű szerepet kapott a minőség, az agrotechnikai határidő, a munkabiztonság és a tűzvédelmi előírások betartása, az üzemanyaggal való takarékosság. Közvetlenül a múlt év végén a járás vezetői, a mezőgazdasági igazgatóság és az SZFSZ dolgozói egy közös értekezlet keretén belül találkoztak a mezőgazdasági üzemek vezetőivel és legjobb dolgozóival, melyen értékelték a NOSZF 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére meghirdetett szocialista verseny eredményeit, majd átadták az elismerő okleveleket és a pénzjutalmakat. Bucz Sándornak, a jml gépesítési osztálya dolgozójának tájékoztatása szerint a járás legjobbjai a következők voltak: ■ A napraforgó betakarításában Ondrej Krnáö, az Alsópéteri (Dolný Peter) Efsz traktorosa érte el a legjobb eredményt: 252 hektárról takarította be a termést, öt Rákász Márton, az Ögyallai (Hurbanovo) és Molnár Jenő, a Csicsói (Ciéov) Efsz kombájnosai követték. ■ A hüvelyesek betakarításában a legjobb teljesítményt Both Ambrus, a keszegfalusi (Kamenifiná) Steiner Gábor Efsz dolgozója érte el. ■ A szálas takarmányok betakarítási versenyének győztese František Bachorec, a Bajcsi (Bajé) Állami Gazdaság dolgozója lett. A második és harmadik helyen Bogner István és Botos István az ógyallal szövetkezet dolgozói végeztek. ■ A négysoros kukorica adapterekkel felszerelt kombájnok versenyében az első három helyen a fakszakállasi (Sokolec) szövetkezet fcombájnosal, Zsigmond Simon, Csémi Gyula és Fűzik Tibor végeztek. A hatsoros adapterekkel legtöbb kukoricát Marcsa József a Bácsi (Búó) Efsz kombájnosa takarította be, megelőzve Vörös Sándort, a lakszakállasi szövetkezet és Váraljai Istvánt, a Gyulamajori (Oulov Dvor) Állami Gazdaság dolgozóját. ■ A cukorrépa kiszántásában Kerekes Lajos, a búcsi szövetkezet traktorosa szerezte meg a győzelmet, megelőzve Vojtech Zahorecot a marcelházi (Marcelová) és Juraj Morongát, a naszvadi (Nesvady) szövetkezet dolgozóit. önjáró teitermeli dicsérete (Folytatás az 1. oldalról) ■— Tavaly kétszáztizenkét literrel növeltük az egy tehéntől eladott tej mennyiségét — említette a többi között Ivanics László állattenyésztést főágazatvezetö. — Az utóbbi években jelentkező sikereinket a korábbi, céltudatos alapozásnak köszönhetjük. Itt mindenekelőtt a korszerű tehéntelep felépítésére, a haszonállat-előállító keresztezés és a hasznosság szerinti takarmányozás bevezetésére, a takarmánytermesztés tervszerű fejlesztésére és a rendelkezésre álló készlet szakszerűbb kihasználására gondolok. Persze segítségünkre volt a szántóföldi legelőn való üszőnevelés, az üzemi lnszemlnátorok alkalmazása, a pelettkészító, valamint a központi tömegtakarmány-keverő üzem létrehozása Is. A szövetkezetnek az Idén 60 ezer literrel több tejet kell értékesítenie. Mivel az alapállományt csupán tfz darabbal gyarapíthatják, a sikerhez vezető út a termelékenység javítása lehet. Adottak-e a továbblépés feltételei? A kérdést Leichenberg Stefan agrármérnöknek, a közös szarvasmarha-tenyésztési ágazatvezetőjének tettük föl. — Tudom, hogv a takarmánykészletünk körülbelül húsz százalékkal szegényebb, mint terveztük, mégis azt mondom, hogy véleményem szerint a fejlesztési feladat teljesítésének feltételei adottak — válaszolta a fiatal szakember. >— A rendelkezésre álló takarmány minősége kifogástalan, s egyszer talán eljutunk oda, hogy a mennyiséggel sem lesz baj. Ez persze nem lesz könnyű, hiszen száz hektár átlagában hetvenöt szarvasmarhát, Illetve huszonkilenc tehenet tartunk, ami nagy teher. Ezért nem Is nagyon törekszünk az állatsűrüség növelésére, Inkább a termelékenységet Igyekszünk javítani. A célt egyszerre több úton közelítjük meg. Korszerűsítjük a régi istállókat, a bekészített takarmány minőségének megőrzése céljából hetven vagonos szénapajtát építünk. Tavaly száz tonnás hozamot nyújtott a takarmányrépánk, ezért a növénytermesztőkkel megegyeztünk, hogy az idén ötven százalékkal nőve* lik a termőterületét. Ez is a segítségünkre lehet a hiány csökkentésében. Ami pedig a jobb kihasználást illeti: a veremből kitermelt kukoricaszilázst újabban úthajtjuk a kalapácsos darálón s csak azután visszük az élőkészítő-keverő üzembe. Ezt az eljárást ősz óta alkalmazzuk, és úgy tapasztaltuk, hogy a zúzott eleség (kukoricaszem, kóró) sokkal jobban hasznosul, mint korábban. KADEK GABOR A munkabiztonsági és tűzvédelmi előírások betartásában Odor László, □ bátorkeszi (Vojnice), Štefan Hozmán. az ógyallai és Kék István, a keszegfalusi efsz munka és tűzvédelmi felelősei jeleskedtek. P. J. PLAVEC ■ Az őszt mélyszántás már az Idei termés egyik meghatározó munkafolyamata volt. A Bajcsi Állami Gazdaság dolgozója, Štefan Gogala 875, a gútai (Kolárova) Kiss Imre 680, а bajcsi Jozef Krivanek pedig 651 hektár területet szántott fel. A múlt évben a járásban ők hárman érdemelték ki „a szántás mesterei“ címet. ■ A „legjobb traktoros“ címet Janus Mihály, a Martosi (Martovce), Gatyik Mihály és Vari jános a Keszegfalusi Efsz traktorosai érdemelték ki. i ■ A szárítóberendezések közötti versenyt a Komáromi Állami Gazdaság ekeli (Okoličná) részlegének dolgozói nyerték. ■ A gépjavításban a legkisebb anyagráfordftás mellett a naszvadi, a vágfüzesi és a gútai szövetkezetek javítóműhelyeiben dolgoztak. A Naszvadi és a Perbetei (Pribeta) Efsz-ben, valamint a Komáromi Állami Gazdaságban gondoskodtak legjobban a gépek téli konzerválásáról. t