Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-21 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. május 2Í. Szorgalmas asszonyok Üzemben a palántázógép A fegyvernekí (Zbrojníky) Május 1. Efsz-ben kiváló eredményeket érnek el a zöldségtermelésben a Kopriva Ján mérnök, fókertész és Duba János főkertész-helyettes Irányításával már az aranyéremért versengő szocialista brigád tagjai. Milyen összetételű ez a brigád? öt féríl és huszonnégy nő. Az elmúlt három évtized alatt a szövetkezet kertészeti 'dolgozói elis­merő oklevelek, díjak több mint más­fél tucatját érdemelték ki a különbö­ző versenyeken és kiállításokon. Hatvannyolc hektáros kertészetük­ből másfél hektárnyi fóliás, a több) szabadföldi. Természetesen üvegház és melegágyak Is rendelkezésre áll­nak. Az előbbiben főleg cserepes és vágott virágot termesztenek. A brigád kiváló munkájának jóvoltából a 24 fóliasátorban a szokottnál korábban zöldellt a vltamlndús fejes saláta. Örömükre szolgál, hogy kedvező szer­ződéses feltételeket biztosítottak a rimaszombati (Rimavská Sobota) RI­SC) nemzet vállalattal, az Oroszkai (Pohronský Ruskov) konzervgyárral, az érsekújvárl (Nové Zámky) SLOV­­LIK negyedi káposztasavanyító üze­mével. S szinte naponta szállítják a retket, fejes salátát, karalábét a HRONFRUCT zsellzi (Želiezovce), il­letve lévai (Levice) felvásárló tele­pére, no meg a Zeleninához. A szabadföldi zöldségtermesztéshez Is adottak a jó feltételek: a kélnal (Kalná nad Hronom) AGROSTAV dol­gozót vízvezetéket és öntözőrendszert építettek, melynek segítségével a bri­gád a Szikince-patak langyos vizével öntözheti a zöldséget. Tavaly például sikerült a szövetkezetnek teljesíteni a zöldségtermesztésből eredő bevéte­lét 120 százalékra. Ezt főleg a jó szervezési módszernek köszönhetik, mivel érdekeltté tudták tenni nem­csak az efsz-tagokat, hanem azok családtagjait is a növényápolási és termésbetakaritási munkában. Különös figyelmet fordítanak a ta­karékossági rendszabályok gyakorlati megtartására: rendszeresen értékelik a traktorosokat, miként sáfárkodnak a hajtóanyaggal. Az üzemanyaggal ta­karékoskodó traktorosokat premizál­ják. Az ezüstérmes szocialista brigád legpéldásabb tagjai: Kovács Józsefné, Molnár Zoltánné, Hlavécs Istvánná, Ónba Ernőné, Jakubik Istvánná, Nagy Imréné, Pasztierovics Istvánná, Ötre­­kai Istvánná, Lukács Andrásné, Do­logit Arpádné és Magyar Gizella. Szakszerű munkájukra, gazdag ta­pasztalataikra nagy szükség van a kertészetben. Fegyelmük követésre méltó. Nyugodt lelkiismerettel elmondható: a zőldségkertészet a szövetkezet leg­jövedelmezőbb termelési ágazata. Kép és szöveg: Belányi János Deménd (Demandice) юхвхтжх 'жжаштяятт няиткаямнамнм Mffiil • Kert- és állatbarátok. Így keve­set mond ez a társítás. De ha azt is hozzátesszük, hogy a nádszegi (Trsti­­ce] kertbarátok tavaly több mint 320 tonna paprikát adtak a közellátás ja­vára, s 32 ezer 500 korona értékű társadalmi munkát végeztek, ugye ez már más. A kisállattenyésztők meg 3254 pecsenyenyulat értékesítettek, hogy mást ne Is említsünk. Így már egészen másl l4emde? (gyö) 0 Legeltetés. Az idén a nagykür­tösi (Velký Krtlš) járásban összesen 300 hektárral bővítik в vlllanypász­­toros legeltetést. Hogy a járás mező­­gazdasági üzemel erőtakarmányt ta­karítsanak meg, 900 növendékmarhét — szerződéses alapon — a Banská Bystrica-i, losonci (Lučenec) és 8 Dolný Kubín-i járásban legeltetnek az idény befejezéséig. (pr) 0 Nagy látogatottságnak örvendett az a kiállítás, amelyet az Állami Er­dőgazdaság járást Igazgatósága, a Szlovákiai Vadászszövetség járási bizott­sága és a Barsl Múzeum közösen rendezett ,,Védjük a természetet!“ cím­mel Léván. A látogatók az 1982-es trófeákat három napon át tekinthették meg. Az Illetékesek az érdeklődőknek szaktanácsokat és felvilágosítást is nyújtottak. A kiállítást főbb száz diák is megtekintette, köztük a győrödi (Velký Dúr) alapiskola tanulói is. (császár) ELADÓ Nagyobb mennyiségben eladó görög­ös cukordinnye-palánta a legjobban bevált fajtákból: Lajkó Ft és Solartúr. Érdeklődni lehet az alábbi címen: Kiss Ľudovít, Galovo, Štadionova 40., okr. Dunajská Streda A tornagörgői (Hrhov) székhelyű Gömöralmási (Jablonov nad Tur­ňou) Egységes Föídművesszövetkezet felvesz: 0 egy állattenyésztési gépesített, 0 egy juhtenyésztési zootechnikust, főiskolai végzettséggel, 3—5 évi gyakorlattal. Lakásról gondoskodunk. Az érdeklődőknek részletesebb tájékoztatást a következő elmen nyújtunk: Jednotné rofnícke družstvo ..MIER“ v Jabloňové nad Turňou, sídlo: 049 44 HRHOV, okr. Rožňava У 6 napot kívánok, üdvözlöm, drága művésznői — Tizennyolc óra... húsz perc.... harmincöt másodperc. — Nagyon kedves! Beszélgetésünkhöz stílusosan ült le. — Pontosan, mint mindig. — Azt kérdezem most hazánk leghíresebb, hogy ügy mondtam, barométerétől... — Barom?/ ilyen kitűnően re ., . ■: ( . •*' — Pontosan. — Amikor feltárcsázom a pontos időt, és ön megszó­lal, mindig eszembe futnak a régi nagy tragédiák. Ilyen elementáris prózatehetség talán egyik sem lehetett. Hogyan került, művésznő, erre a pályára? — Már kisgyermek korom óta foglalkoztatott Aztán sokáig nem. — Tehát tudatosan készült erre a pályára? — Pontosan. Ugyanis annak tdefén a barátnőm hívott magával, mert 6 olvasta az újságban, hogy a pontos Időre megbízható bemondót keresnek. Elkísértem, de aztán bent ragadtam. — És? >— A többit már tudja. — Tehát sikerült az álmait megvalósítania! — Nézze, erre már nehezebb válaszolnom. Én olyan vagyok, mint a csörgő óra. Húzzanak fel, és én csör­gők, pontosan. Imádok csörögnil Imádom, ha szükség van rám! De tudja, sokszor hiába húznak fel, és állít­ják be a csörgőt, jön valamelyik mutató, a kicsi vagy a nagy, és puff neki, a csörgőt magával vonszolja. Ké­rem, az élet is ilyen nyaktörő mutató. — Csak nem? ön elégedetlen? — Természetesen. Hiszen az elégedetlenség az egyet­len mozgató rugónk, ami ketyegtet bennünket némi cso­dával, szépséggel. Tudta, amikor néha magam ts felhí­vom a pontos időt, elbizonytalanodok. Talán gyorsabban kellett volna mondanom/ Az Idő rohan, én meg becsap­tam a drága közönségemet. Bacsaptam azzal, hogy tizennyolc óra ... negyvenöt perc... és a másodpercet időnként le is nyeltem. — Csodálatra méltó ön, drága művésznőt — Pontosan, mint midig. — De azért pihenésre fut ideje? — Ugyan, kéremI Az én életem nem több, mint egy stopperóra. Tudja, mi művészek, így élünk: jön egy fu­tam, valaki megnyom egy gombot, eldörrenti a startpisz­tolyt, mi pedig ketyegünk, amíg ki nem kapcsolnak minket. Magánéletünket is így késsük le. De ha újra kezdeném, én akkor se késnék. — További tervei? — Nagyon Is izgalmasaki Elvállaltam a metróvonalak hangos bemondását. A napokban írtam alá a szerződést. — Komoly és megtisztelő szerep. —■ Pontosan, mint mindig. Tudja, ebben a szerepben az a csodálatos, hogy intenzívnek kell lennem. Mert ha valaki a sínek közé esett, akkor már hiába mondom neki, hogy hagyja el a biztonsági sávot, és sorolhat­nám az ehhez hasonló drámai feszültségeken — Mikor és hol hallhatjuk a művésznőt legközelebb? — Mivel a tüdőm egy kicsit haszontalankodik, ki­használva ezt az alkalmat, elvállaltam a rádió pontos­­idő-felzését. — Gratulálok! — jó, jó, de nem mind az ötöt, csak az ötödik síp­szótI SZŰCS MARIANN HUJiOn S \ s I 4 3b Közöny, 6Ы Ľubomír Nlkólínl rajza š\eszkát szállított a székely ЙА atyafi a Segesvárt piacra eladni. Nehéz idők jártak akkoriban, nem építkeztek az em­berek, így a székely atyafi sem tudta eladni a deszkáját. Vissza­vinni több napi járóföldre oktalan­ság lett volna, ezt nagyon jól tud­ta a székely, ezért elhatározta, hogy keres egy olyan gazdát, aki­nél bátran lerakhatja az áruját. Majd ha fellendül az építkezés, újra eljövök, s ezt is eladom ak­kor — gondolta magában. R szekefy es a rántotta Hanem keresgélés közben na­gyon nagyon megürült a tarisznyá­ja, nem volt abban már semmi költség, még száraz kenyérdarab sem, pedig a gyomra ugyancsak korgott az éhségtől. Addig kerül­gette a várost, amíg be nem tért a város végén egy ismerős ven­déglőbe, ahol azelőtt, ha jó vásárt csapott, a társaival mindig meg­itta az áldomást. A kövér szász asszony, aki a vendéglőt tartotta, örömmel üdvözölte régi ismerősét: — Hogy mék тек van, Están bácsi? — Nehezen, nagyon nehezen, ténsasszonyl — Mivel szolgálhatom maga? — Nem árultam semmit, drága ténsasszony, pedig nagyon éhes vagyok, de nincs pénzem. — Az nem tesz semmi. Ismerem én maka, adom hitelbe, hisz maka olyan pecsületes emper. Majd megkapja máskor, ha lesz pénz — bíztatta vendégét barátságosan a kövér szász asszony, akinek akkor szintén rosszul ment az üzlet. — Csináljon akkor három tojás­ból rántottátt Annyi most elég lesz. A szász asszony kihozta a rán­­tottát, amit az éhes ember ügy be­kapott, mint kutya a legyet. — Egy kis jó por ne mék hoz­zak? — Bort, azt most nem, nincs mire áldomást innom — rázta fe­jét az atyafi, azzal kapta üres ta­risznyáját, keresett visszafelé va­lami fuvart, és hazahajtatott kábo­­ros szekerével. Még útközben is áldotta azt a jószívű vendéglősnél, akt megkönyörült rajta. Telt-múlt az tdő, a székely atya­fi azután ts elfárogatott Seges­várra deszkával, de tartozásáról valahogy teljesen megfeledkezett. A szászné kocsmáját rendesen el­kerülte, másutt ütötte fel a tanyá­ját. Hanem a szászné, az nem fe­ledkezett ám meg az adósságról. Pár esztendő múlva beperelte, s megidéztette a bíróságra. Nézi emberünk az idézést, és csak elámul rajta, mert abban jó­kora összeg volt feltüntetve. A szászné ugyanis nemcsak az elfo­gyasztott három tojás árát számí­totta fel, hanem pontosan kiszámí­totta, hogy abból a három tojásból lett volna három csirke, a csirkék esztendő múlva tyúkokká fejlődtek volna, a tyúkok átlagban száz­­nyolcvan tojást tojnak, az már öt­­száznegyven darab, azokból ugyan­annyi csirke kelt volna ki, azok Ismét tojtak volna és így tovább — így bizony jókora összeg kere­kedett belőle. Egy egész vagyonra rúgott a vendéglősné követelése. Bezzeg búsulásnak adta fejét az atyafi, vakargalta füle tövét, de semmi okosat nem tudott kisütni, amivel kibújhatott volna abból, a hínárból, amelybe könnyelműen belekeveredett. Ám a tárgyalás napjáig még elég idő állt rendel­kezésére, törte is a koponyáját éj­jel-nappal. A tárgyalás napjára azonban mégis megszületett a men­tő ötlet, így teljesen megnyugo­dott. Ügy intézte dolgát, hogy késve érkezzék a bíróságra. A bíró rá ts acsarkodóit keményen: — Hallja, miért késett el kend? — Főtt borsót ültettem egy hor­gas földembe, hogy az asszonyom­nak ne kelljen kínlódnia a borsó főzésével — mentegetőzött hunyo­rogva az atyafi. — Főtt borsót vetett? — csodál­kozott a bíró. — De hisz az nem kelhet ki soha! — Dehogynem — erősködött a székely. — Az éppenségesen úgy kikelhet, mint a vendéglősné rán­­tottának megkészített három to­jásai Erre az alapos okfejtésre aztán összenézett a bíróság, és akarva­akaratlan igazat adott a székely atyafinak, kinek olyan éles esze volt, hogy egyszeribe rávezette őket a tiszta igazságra. (A Kilenc kéve hány kalangya? című kötetből, Krlteríon 1982) s I s I V * ! i ! I ч i i 4 I 5 ч I s I SZABAD FÖLDMŰVES Indái: 49 638 » Kiad|a az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRlRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. •-> Főszerkesztő Bar a László agrármér­nök. — Főszerkesztő-helyettes Csibe László. — Szerkesztőség és kladöbivatal: 815 75 Bratislave, Krilkove 9. — Telefon: tőszerkesztő és titkőrság 475 08 m* tele­fonközpont 472 él — Belső vonalak: mesőgszdaségi rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 55. —- Nyomja a Západoslovanské tlačiarne n. v. Bratislava, Duklian­ska 41 — Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal ás postai kézbesítő — Küllőidre a PNS, Ústredná expedícia a dovoz tla­če 817 59 Bratislava Gnttwaidnvo nőm č. 5. útján rendelhető meg. — Előfizetés) dl) egy évre 52,» Kčs, 16) övre 26,» Kés, » A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem 6riz meg 6a nem küld vissza, A lap nyilvántartási száma: SÜTI 7100,

Next

/
Thumbnails
Contents