Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-21 / 20. szám

14

.SZABAD FÖLDMŰVES.

1983. május 21.

♦ MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET +

Az atkás családok megmentése i

Az atkáknak a kétféle flasltáson való megoszlása esetenként nagyon eltérő lehet. Ez a méhcsalád minden kori biológiai állapotától és a fertőzöttség szintjétől függ.

I. A munkásfiasltáson élősködő atkák mennyisége több tényezőtől függ: 1. A család fertőzöttségének mértékétől; 2. A fedett munkásfiasltás és a fedett berefiasltás mennyiségétől.

II. Az atkák herefiasltásához való vonzódását nemcsak az bizonyítja, bogy a beresejtek nagyobb százalékban fertőzöttek (egy vizsgálatban pl. egy fertőzött munkássejtre 7 fertőzött heresejt jutott), hanem az is, hogy egy heresejtben törvényszerűen több atka van, mint egy munkássejtben. (Példa: Míg egy fertőzött munkásseftben átlagosan 2,6 (legtöbb 8) atka volt, addig egy fertőzött here sejtre átlag 6 (legtöbb 21) atka jutott. Ez az egyedek számának növekedését akkor Is fékezi, ha az atkák a herefiasftásban zavartalanul szapo rodhatnak.

III. Az atkák kedvelik a fészeklé рек szélein levő heresejteket. Szive sebben petéznek öreg, mint fiatal lépekbe.

IV. A koratavaszi munkásfiasltás fertőzöttsége csekély (1—2 százalék |. Csak a melegebb időben (április, má jus) növekszik rohamosan. Fontos, hogy akkor már tegyen berefiasltás, ami az atkákat elcsábítja róla. A munkásfiasltás általában jűliusban és augusztusban a legfertőzöttebb. (Ekkor már kevés a herefiasltás vagy egyáltalán nincs.) Az őszi, utolsó Hasítás szintén kevésbé fertőzött. Ilyenkor az atkák a méhekre húzódnak át.

V. Az atkák száma azzpl is gyérlthető ha a kaptár fenekére hulló egyedeket rendszeresen megsemmisítjük. (Ez főként a felső kijárős, tágas keretek alatti méhjárattal készült kaptáraknái járhat sikerrel.)

A „.CSAPnÄBAN“ LEVŐ ATKÄK MER SEMMISÍTÉSÉNEK IDEJE ÉS MÓDJA:

A megsemmisítés Idejéről a vélemények nem egységesek. Van, aki a herefiasltás megsemmisítését, annak befedése után javasolja. Mások a fejlődés 14—T5 nápját tartják erre megfelelőnek. Akad azonban olyan vélemény Is, hogy meg kell várnia a Hasítás fejlődésének (20—24.) napjait.

Nem egészséges az álláspont abban a kérdésben sem, hogy ha egy méh családnál több (2—3) hereiépet használunk, azonos Időben semmisítjük-e azokat meg vagy váltakozva.

A megsemmisítésre javasolt módszerek a következők:

1. A lépeket 3 óra hosszat 55 C- fokos meleg vízben áztatni. Ezután a Hasítást felnyitni és a lépet visszaadni a családnak. A méhek a bábok lágy részeit hasznosítják, a kitin maradványokat és az atkák hulláit kitakarítják. Az anya a lépet újra bepe tézi.

2. A lépet 8—16 óráig 16 C-fokos tenoios (1—15 százalék) vízben áztatják. Ezután a sejteket felnyitják, a bábokat a lépből kiütögetik. A lépet a méheknek visszaadják.

3. A lépeket egyszereűn elássák vagy elégetik.

4. A herefiasitást a léppel együtt tyúkokkal megetetik. Előzőleg vfzben áztatják.

S. A lépet forró vfzbe helyezik. Annak elolvadása után a fiasitást és az atkákat a vízből kiszűrik. A viaszt hasznosítják.

Aí atka ritkításával elérhető eredményt a következőképpen értékelik:

a) A módszer azonos értékű a fenotíazinos vegyszeres kezeléssel.

b) A hereftasltással átlagosan a családban élő atkák 76 százaléka fogható ki (a szélső értékek: 50 és 98 százalék).

c) A kezelt családban ősszel 40—70 százalékkal kevesebb atka található. Ezek mennyiségét az utolsó fiasltás kikelése után vegyszeres kezeléssel kell, illetve tanácsos gyérltenl.

d) A herefíasitás rendszeres megsemmisítésének a kaptár fenekére hullott atkák elpusztulásával össze kapcsolt módszerét a kísérletek szervezője Így értékeli: ........ lehetővé

tette a méhcsaládok minden további kezelés nélküli betelelését. Azok né pesebbek voltak tavasszal valamennyi egyéb módszerrel kezelt családok nál“.

Az elmondottak szerint a herefia sltás rendszeres elpusztítása, össze kapcsolva az elkerülhetetlenül szükséges vegyszeres kezeléssel, alkalmas a Varroa atka kártételének olyan mérvű csökkentésére, hogy az a termelés gazdaságosságát ne veszélyez tesse.

A legsürgősebb teendőnk most az, hogy megkeressük e módszer viszonyainknak legmegfelelőbb módját, illetve módjait.

AZ EZZEL KAPCSOLATOS ELGONDOLÁSOK A KŐVETKEZŐK:

A herelép építtetésének eszköze adva van. Alkalmazásának módjával kapcsolatban néhány kérdésre próbálok — korántsem a teljesség és tévedhetetlenség igényével tájékoztató, gondolatébresztő választ adni.

1. Milyen legyen az „atkacsapda“ kerete?

Feleljen meg az adott méhészetben, kaptárrendszerben használtnak. A magas kereteket két részre kell osztani, az alacsonyaknál ez szükségtelen. Ne használjuk az ún. „talpas“ építtető keretet. Tanácsos, hogy a felső léc levehető legyen. Ez a herelép kivételét megkönnyíti.

2. Hogyan készítsük elő a keretet?

Ha az építtető keretet Hasításra Is használni akarjuk, ( ez főként a magas kereteknél előnyös), akkor az alsó részt huzalozzuk és beműlépezzük. A keret felső részét élénk színnel festjük.

3. Mekkora legyen a herelép építésére szánt üres rész?

A kísérletek szerint a herelép bizonyos mértéken felüli növelése a „csapda“ eredményességét már nem fokozza. Egyik kísérlet szerint az eredmény akkor a legjobbb, ha a csalogató lépen 2700—5400 heresejt van. Másik kísérlet szerint ennél sokkal kevesebb — 150 heresejt — elegendő.

Ha a használatos 400 mm-es belső szélességű keretből 100 mm-es sávot választunk le herelép építősére, akkor 400 cm2 lépfelületet kapunk. Ennek két oldalán kereken 2100 heresejttel számolhatunk. Ez a legalacsonyabb megadott mennyiségnél (1500) 40 százalékaki több, a másik kísérletben kívánatosnak talált mennyiségnek (2700—5400) alsó határát sem éri el.

használ-4. Hány építtető keretet junk egy családban?

A külföldi vélemények 2, kivételesen 3 atkacsapda használatát javasolják. A 3. pont alatt mondottak arra mutatnak, hogy két keretet feltétlenül használnunk kell. Azt, vajon szükséges-e, hasznos-e a heresejtek számának növelése (az építtető rész szélesítésével) csak a hazai tapasztalatok dönthetik el.

5. Hová helyezzük az építtető keretet?

Az építtető keretnek az adott esetben kizárólag a fészekben lehet a helye. Csakis itt felelhet meg különleges feladatainak. Helyét állandó jelleggel ennél pontosabban nem határozhatjuk meg. Feltétlenül figyelemmel kell lenni arra, hogy a nerelép feladata az atkák elcsábHása a munkásfiasftásról. Ebből következik hogy annak közelében kell lennie. Vagyis helyét a fészek terjedésének megfelelően kell változtatni.

6. Mikortól meddig használjuk a herecsapdát?

Kívánatos az atkák pusztításának minél korábbi megkezdése. Ezért a kereteket azonnal be kell helyezni, mihelyt az anyák hajlandók herepetéket rakni. Ha ez olyankor következik be, amikor az építés feltételei még nincsenek adva, kiépített hereiépet kell használni.

A csapdát mindaddig működtetni kell, amíg az anyák hajlandók heresejtekbe petézni. Hordástalan Időszakban vagy etetni kell, vagy kész hereiépet beadni.

7. Milyen időszakonként semmisítsük meg a fiasitást?

Legmegfelelőbbnek a lépek 44—15. napon való kiszedése tekinthető Nem csupán az atka fejlődési folyamata, hanem a méhész szabadideje miatt is. így ugyanis a munka úgy osztható be, hogy a keretcsere hétvégi szabad napokra essék.

Arra a kérdésre, vajon a két lép azonos időben vagy egy heti eltéréssel való Indítása és kivétele eredményesebb-e, nem találtam választ. A munkaszervezés szempontjából feltétlenül a két lép egyidejű váltása előnyös, ám az atka gyérítésének eredményességére inkább a váltakozó csere tűnik kedvezőbbnek.

8. TördelJUk-e ki a lépeket minden alkalommal?

A lépek megsemmisítésének kérdésében is a pillanatnyi adottságok szerint kell döntenünk. Üres keretet csak akkor használhatunk, amikor az építés feltételei adottak. Máskor kizárólag kész herelépekkel érhetünk el eredményt.

9. Hogyan semmisítsük meg a Hasítást és az atkákat?

A kiszedett lépek (+fiasltás és atkák) sorsát érintő javaslatok egy részét minden mérlegelés nélkül kizárhatjuk. Ezek a következők: elásás, elégetés, tyúkokkal való feletetés. A két tiszta vizes kezelés (1. és 5.) a fentieknél sokkal elfogadhatóbb. Egyik akkor megfelelő, ha a lépet újra akarjuk használni, a másik akkor, ha annak csupán viasztartalmát kívánjuk megmenteni.

Nincs a javaslatok között, de említésre érdemes a napviaszolvasztés módszer. Ezzel jó tapasztalataim vannak. A pároztatékból kivagdosott fiasltásos lépeket éveken át így olvasztottam ki.

MÉHESZET/4

Varroa atka fertőzése miatt az eltelt években Szlovákia szerte sok méhcsaládot lekéneztek.

Ezzel aztán hatalmas károk keletkeztek. Hasonló méhpusztítás ugyanis még nem fordult elő. Más országokban is felfedezték az atka nagy fertőzését, a méheket viszont a lekénezéstől megkímélték.

A losonci (Lučenec) járásban — Füleken (Fiľakovo) és környékén 1981-ben szintén 12Q0 méhcsalád volt pusztításra Ítélve. Már a le kénezés napját is kitűzték de hála a felsőbb szervek közbelépésének, erre uen; került sor. Olyan utasítási adtak ki, hogy az elpuszítás helyett inkább gyógyítani kell a méhcsaládokat. Ahol ugyanis elpuszitották a mé hőket, ott a mezőgazdasági szakemberek gyenge termésátlagról panaszkodtak. Kevés gyümölcs, uborka és szamóca termett, A növénykultúrák ugyan szépen virítottak, megpnrzás hiányában azonban csak kevés termést nyújtottak. Nagy vesztesége származott társadalmunknak a lucerna, a lóhere, a napraforgó és a repcemagból.

A fülek környéki méhcsaládok a kiirtásra Ítélt évben, vagyis 1981-ben megmentésük hálája képpen gyógyítás nélkül is 184 mázsa mézet, 8 kiló pempőt, sok virágport, propoliszt és méhmérget gyűjtöttek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fertőzött méhcsa ládok gyógyítása szükségtelen. Tény. hogy az állami gazdaság 100 hektá ros repceterülev és heretáblái a mé

Méhek a vándortanyán

Fotó: Ing. M. Mačička

Gyógyítással

ésszerűbb

bek közreműködésével jő maghoza mot nyújtottak. Ez arra figyelmeztet, hogy soha ne cselekedjünk elhamarkodottan, hiszen köztudott, hogy az atkával fertőzött családokkal is lehet, sőt kell is méhészkednünk. Igaz. hogy a méhésznek igy több a mun kája, aki viszont megkedvelte az apró jószágokat, szívesen vállalja a plusz munkát.

Akik esetleg új kaptárt akarnak vásárolni vagy készíteni, azoknak azt tanácsolom, hogy az eddigi típusokat mellőzzék. Gondolok itt a hagyományos csehszlovák és a Tatran В 9 típusokra. Ezekben nehézkes a Varroa atka elleni küzdelem, márpedig harcolnunk kell ellene, hiszen évente mintegy 20 kilométernyit vagy ennél is többet terjed. Aki tehát kaptárt akar vásárolni vagy készíteni, az a legkorszerűbb, s legújabb típust, tehát a Tatran В 10 kaptárt részesítse előnyben, mert minden szükségessel fel van szerelve. A nem méhészkedő is könnyűszerrel megetetheti idény végén a méheket. Vándorlásra, a virágporszedésre is tökéletesen alkalmas.

A kaptár aljától a keretekig 20 centiméteres légüres tér van. Ide betehetünk egy kis fiúkot. Ezt leborítjs »£♦ <£♦ »J« »£• •*« ♦*« »J» «Jo oj» »*» •»*» »J» -£<* «"•» «Je- »Jt> ^ «5» ф ^ *»* ❖4“ Ф Ф Ф ^'

Ä

méhcsaládok vándoroltatása terén hazánkban Idestova fél évszázados, gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk. Korábban a vándoroltatás a minél nagyobb mennyiségű nektár bekészítésére, kipergetésére Irányult. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés időszakában viszont a kultúrnövények lehető legtökéletesebb megporzása, a nagy termésátlagok elérése a cél, s ezzel egyidejűleg a ]ó minőségű méz és egyéb méhészeti termékek elérése ts népgazdasági érdek.

A tenyésztők manapság már sok méhcsaládot helyeznek ki a nektárforrésok mellé, hogy segítsenek a mezőgazdaságnak a növények meg porzásában, a családok kihelyezése azonban még nem minden esetben я célnak megfelelő. Egyes méhészek ugyanis csak részben alkalmazkod nak a növénymegporzás és a nektár gyűjtés feltételeihez. Többen csak hosszadalmas rábeszélés után hajlan dók a családok vándoroltatására, mert még nem tudatosították eléggé, hogv ebből nekik Is hasznuk származik.

Aki tehát szolid nektárgyüjtés el érésével számol, annak méhett a nek tárforrásnk közelében kell tartania s ez csak v?" loroltatással érhető el. A zavartalan vándoroltatást persze

bizonyos okok akadályozzák. Napjaink céljából. Talán nem Is sejtik, hogy legnagyobb problémája a varroa atka ezzel terjesztői lehetnek a veszélyes egyre nagyobb mértékű elhatalmaso- méhbetegségek valamelyikének, töbdása, a méhcsaládok fertőzöttségének bek között a Varroa atkának Is. Blzesetleges gyanúja, vagypedtg a szál- tonsággal senki nem állíthatja, hogy litási lehetőségek korlátozottsága stb. méhálloménya atkamentes, mégkevés-Milyen feltételek között?

A méhcsaládok vándoroltatása a Varroa atka fertőzés terjedése miatt nem egyszerű. A méhész rendelettel meghatározott kötelessége, hogy vándoroltatás előtt alaposan kivizsgál tassa méhcsaládjait, s ha azokat a méhegészségügyiek egészségesnek ta lálták, csak aztán vándorolhat, de nem akárhová, hanem az illetékesek által kijelölt helyekre.

A vándoroltató méhészek állomé nyát egyesek a betegségek állandó lerjesztőinek tartják. Tán mondanom sem kell, hogy az Ilyen állítás hely télén. Akadnak persze olyan métíé szék is, akik egy-egy családot vagy rajt a méhi y*szségügyl ellenőrök megkerülésével a szóim Akis falvak valamelyikébe szállítják értékesítés

bé állíthatja ezt olyan' méhész, aki nek az állománya közel van a fertő zött gócok valamelyikéhez.

Ez arra figyelmezteti a méhészeket, hogy az eddiginél sokkal jobban figyeljék méhállományuk viselkedését, ne elégedjenek meg a pillanatnyi erőnlét látszatával, hanem a többszín közölt módon önmaguk megnyugta fására Is vizsgáltassák ki a családokat, végeztessék el a „tapogatődzó“ ellenőrzést, mert csak így állapítható meg megközelítő biztonsággal az álló mány ilyen vagy olyan állapota.

A vándorló méhészek közül senki ne bosszankodjon amiatt, ha az ellen őrző szervek megkövetelik tőle, hogy mutassa fel a vándorlásra jogosító

engedélyt, amelyet a méhegészség- Ugyiek közvetlenül a családok kihelyezése előtt adtak ki. Az engedély tehát nem lehet 10 naposnál régebbi. Aki az engedély kiállításától számított 10 nap múlva akar vándorolni, annak természetesen új engedély! kell beszereznie.

Vándorlás előtt tehát a családokat alaposan vizsgáltassuk ki. Erre a legjobb módszerek egyike a fészek kereteinek szélén levő herefiasltások felnyitása és azok átvizsgálása. Fertőzöttség esetén az atka szabad szemmel is jól látható, a tíz-tizenegy napos herefiasltás lárváin. Amennyiben a méhcsaládok vándorlásra egészsé gesek, a méhész kötelessége, hogy a családok kihelyezése előtt öt nappal írásban vagy személyesen jelentést tegyen a vándorlásról annak a nem zetí bizottságnak, melynek határában a méheket ideiglenes jelleggel elhelyezi. Amennyiben a családokat nem az intravilánon belül rakja le, akkor köteles megjelölni azt a határrészt, ahová a családokat elhelyezi. Közben arról is gondoskodik, hogy a növénykultúra vegyszeres kezelése esetén méheit ne érhesse károsodás, mégpedig úgy, hogy kapcsolatot teremt az illető mezőgazdasági üzem szakembereivel. —ha;-hatjuk olyan dróthálóval, amelyen a méhek nem bújhatnak át, viszont az atkák áthuilanak rajta. A fiókot a kaptár aljából anélkül is kihúzhatjuk, hogy a méheket megzavarnánk. A Tatran В 10 kaptárokat Brnóban a méhészeti nagyraktárban 625 koronáért szerezhetjük be darabonként.

A Varroa atka gyógyítás többféle módját ismerjük. Dohányfőzet tevével permetezhetjük a méhekkel és Hasítással telt sejteket, fokhagymát tehetünk a kaptár fenekére, mert bizonyos mennyiségű atka ennek hatására is lehull. Kevés molyirtót is tehetünk (0,5 tabletta) éjszakára a kaptár fenekére, de a kaptárt lezárni nem szabad. így sorolhatnám a többi gyógymódot is, amit a méhészek kétségbeesésükben kipróbáltak az atkák pusztítására. Ma azonban a méhészek örömére már van megbízható atkagyérftő orvosság. Ez a Varresccns, amely eredményesen pusztítja az atkát. Gyógyíthatjuk vele méheinket tavasszal, a fő hordás után, esetleg ősszel is. amennyiben a családok nagymértékben fertőzöttek. Ha viszont nem nagy a fertőzés, akkor elegendő az őszi és a tavaszi kezelés. A méhek gyógyíthatók bármilyen kaptártípusokban, ha a keretek alatti térségbe rostaszövetes fiókot helyezhetünk.

Természetesen olyan családok is gyógyíthatók, amelyek más méhlakásokban élnek. A gyógyításhoz jól készítsük fel a családokat, rendkívül fontos, hogy a kezelést egy-két fok eltéréssel legalább 10 C-fok melegben végezzük. Amikor a méhek este nyugovóra térnek, a kaptárok aljára tett fiókok belső felét étolajos ronggyal jól kenjük be. Amennyiben a fiókok a keretek alatt nem férnek el, akkor erre a célra sima kátránypapfr is megfelel. Természetesen azt is alaposan be kell kenni étolajjal, hogy a lepotyogó atkák ráragadjanak, no mászhassanak vissza a raáhekre. Ezen művelet eígvégzése után úgy zárjuk le a kaptárt, hogy a Varrescens csík füstje ne illanhasson el. (A szerk. megjegyzése: a Varrescens esik égetésének módját egy korábbi Írásban már pontosan ismertettük.)

Másnap a röpnyilás kinyitása után kivesszük a fiókokat vagy a kátránypapírt, s a lehullott atkákból megállapíthatjuk méhcsaládjaink fertőzésének a fokát. Amennyiben kaptáranként ötven darab Varroa atkát találunk. az ilyen családok nem nagyon fertőzöttek. Ha viszont a fiókban vagy a kátrány papíron kétszáz darab atkát találunk, akkor augusztus végén, esetleg szeptember közepén ismételnünk kell a gyógykezelést. A Hókban vagy a kátránypapfron talált atkákat természetesen égetéssel kell likvidálni, mert a Vsrrescenssel való kezeléstől közülük sok nem pusztul el, csak elkábul. Helytelen szerintem az az állítás, hogy az atka 24 órán belül elpusztul, ha nem élősködhet a méh testén. Egyik méhésztársammal próbaként száz darab Varroa atkát hűtőszekrénybe tettünk, és másnap reggel vettük onnan ki. Megfigyeltük, amint felmelegedés után az atkák mozogni kezdtek, és ezért vigyáznunk kell, mert rendkívül szívósak. A gyógykezelést végző méhész azonban óvakodjon a Varrescens füstjének a belélegzésétől, meri az ártalmas részére.

KELEMEN FERENC

méhészincsier