Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
0 'A Csehországi Kisállattenyésztők Szövetsége Veľká nad Veličkou-i helyi szervezetének tagjai a máit évben is jó munkát végeztek. Összesen 1834 kg nyúlhúst, 955 kg marhahúst, 70 kg gyapjút, több mint ezer nydlgereznát és egyéb áuati terméket értékesítettek, azonkívül bekapcsolódtak a községíejlesztést szorgalmazó társadalmi munkába is. Továbbá másodlagos nyersanyagokat gyűjtöttek, népszerűsítő kiállítást rendeztek, ősszel pedig a mezőgazdaságban segítkeztek. Az idén a fiatalokat tömörítő szakkörök tevékenységének fellendítését tartják legfontosabb feladatuknak. (Zn) 0 A marcelházi (Marcelová) kertészkedők nem véletlenül tettek szert országos hírnévre. Igaz, termőhelyi adottságaik ugyancsak eszményiek, viszont ez még nem elég a dicsőséghez. Igen fontos szerepet játszik a lelkesedés, no meg a hozzáértés. Hogy az utóbbiban ne legyen hiány, arról az SZKSZ alapszervezetének vezetősége gondoskodik, mégpedig szakelőadások és tanulmányutak szervezésével. A minapi — diavetítéssel egybekötött — előadáson Gérard N. Vermey, a hollandiai Sluis en Groot Vetőmagnemesitő Vállalat munkatársa és Syposs Zoltán kertészmérnök, az écsai Vörös Október MgTsz (MNK) elismert szakembere tájékoztatta az egybogyűlt kertészkedöket a virág- és zöldségtermesztés legfontosabb tudnivalóiról. Aminek a kertészkedők külön örültek, sok szó esett a különleges zöldségfélékről, a növényvédelemről, és a meghívott szakemberek szívesen válaszoltak a feltett kérdésekre is. (Molnár M.) 0 A Havíiovi Vnb komolyan támogatja az elfekvő földek művelésbe vételét szorgalmazó kertbarátmozgalmat. A I.ľ . ...ti intézkedés értelmében azonnal felmérték a parlagföldeket s a nagyüzemi termelésre alkalmatlan területeket folyamatosan átengedik a szervezett kertészkedőknek. Tavaly 7,10 hektáros területet adtak át a Csehországi Kertészkedők Szövetsége helyi szervezetének. Ezen a területen most négy kertteíep épül, a további részére pedig már kijelöltek egy közel egyhektáros parcellát. A tervidőszak végéig még hat hektárt bocsátanak a kertészkedni vágyók rendelkezésére. A kerttelepeken Z-akcióban kiépítik az út- és vízvezetékhálózatot, tatarozzák a klubhelyiségeket, a városban négy korszerű piacteret létesítenek, s már javában építik a gyümölcsfeldolgozót (sajtoló, aszaló] is. (Záh) HOGYAN ÖNTÖZZÜNK A FÓLIASÁTORBAN? A fóliaborítású hajtató berendezések széles körű alkalmazása minőségi változást hozott a korai és melegkedvelő zöldségfélék termesztésébe. Az új, haladó módszer meghonosítása révén hazánkban is jelentősen nőtt némely zöldségnövények, főleg a paprika és az uborka össztermelése, ami jelentős mértékben hozzájárult táplálkozásunk észszerűbbé tételéhez. A hajtatásos termesztéshez iparunk nagyüzemi és háztáji viszonyok közepette egyaránt jól hasznosítható konstrukciókat, egyszerű és szilárdított fóliatakarókat gyárt, vannak hajtatásra kinemesítet fajtáink és hibridjeink, és a gépesítés kérdése is megoldódik lassan. Viszont az öntözés még mindig a megoldatlan problémák közé tartozik, mivel nem csupán az a kérdés, hogy mikor és hogyan locsoljuk a hajtatott zöldségféléket, hanem az is, hogy mivel, milyen berendezésekkel öntözzünk a sátrakban? A fóliával borított berendezésekben a zöldség nem hasznosíthatja a természetes csapadékot, tehát magunknak kell gondoskodnunk az éltető csapadék biztosításéról. Persze, a hajtató berendezésekben nem kell annyi vizet juttatnunk a növényzetnek, mint amennyi természetes csapadék és öntözővíz formájában a szabadföldi növényzetnek jut. Szabadföldi viszonyok közepette a csapadéknak több mint 90 százaléka elpárolog a föld felületéről és a növényzetről. A hajtató berendezésekben a vízpára ismét lecsapódik és visszakerül a földbe. Vízveszteségre csupán szellőztetéskor kerül sor, no meg számolni kell azzal is, hogy a föld mélyebb rétegei is elnyelnek némi vizet. Az elmondottakból kitűnik, hogy éppenséggel nem könnyű pontosan meghatározni, milyen időközökben és mekkora vlzadagokkal legcélszerűbb locsolni a hajtatott zöldségnövényeket. mikor Öntözzünk? A vegetációs időszak kezdetén általában kellő vízellátottságú a föld, hiszen a téli csapadék felhalmozódik. Palántázás, illetve vetés előtt csak kivételes esetekben szükséges öntözni. Például olyankor, ha télen is fólia borította a földet vagy üvegházról van szó. Ilyenkor betelepítés előtt 10—15 mm csapadékot juttatunk a földnek. A palánták kiültetése ntán ajánlatos kicsit beöntözni a földet mondjuk 5 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel (1 mm csapadékról akkor beszélünk, ha egy négyzetméteres területre egy liter víz jut). Ezt követően az öntözést mérsékeljük, hogy erős gyökérzet nevelésére serkentsük a növényeket. Arra azonban ügyeljünk, hogy a föld soha ne száradjon ki. A lombfelület növekedésének időszakában, továbbá virágzás előtt és után annyi vizet kell juttatni a növényzetnek, hogy a gyökérzónában mindig enyhén nedves legyen a föld. A termés növekedésének idején intenzívebbé tesszük az öntözést, mert ebben a fejlettségi szakaszban minden zöldségnövénynél fokozódik a vízigény. A termésérlelés időszakában minden zöldségnövénynél észszerű korlátozni az öntözést. MENNYI VIZET JUTTASSUNK? Az egyszeri locsolással kijuttatott vízmennyiséget a gyökérrendszer fejlődésének megfelelően növeljük. Kezdhetjük 5 mm-rel és elmehetünk egészen 15—20 mm-ig. Az öntözés gyakoriságát mindenkor a talajnedvesség, a növényzet fejlettségi állapota és összképe szerint kell meghatározni. A legmegfelelőbb talajnedvesség meghatározására különféle mérőműszerek készülnek, de ezeknek legfeljebb csak a nagyüzemi kertészek veszik hasznát. A háztáji termelő kénytelen vizuális jelek megfigyelésére alapozni. Akkor mondjuk, hogy száraz, azonnali öntözést igénylő a föld, ha a kezünkben öszszenyomott rög szétesik. Túlüntözésről akkor beszélünk, ha a kezünkkel összenyomott föld kásásodik és vizet ereszt. Azok járnak el helyesen, akik rendszeresen ellenőrzik 30— 40 ernes mélységig a talaj állapotát« mert a szerzett ismeret birtokában úgy irányíthatják az öntözést, hogy ne száradjon ki, de ne is legyen vizzel túltelített a föld. MIVEL ÖNTÖZZÜNK? A hajtató berendezésekben olyan öntöző berendezést kellene használni, amely lehetővé teszi a rugalmas vízellátást, egyenletesen osztja el és közvetlenül a növényekhez juttatja a vizet. Ugyanakkor a locsolás intenzitása nem lehet nagyobb, mint a talaj vízelnyelő képessége. Ez annyit jelent, hogy öntözéskor a víznek nem szabadna megállni vagy csordogálni a talaj felszínén. A kiemelt követelményeknek leginkább az öntöző poriaszták (fúvókák) felelnek meg. Ezeket a növényzet fölött láncra függesztett csőre szerelik. Fúvókák alkalmazása esetén feltétlenül tiszta vízzel kell öntözni és a fúvókákat rendszeresen ellenőrizni kell, nem tömődtek-e el. A víz nyomása legalább 0,2—0,3 MPa (2—3 atmoszféra) legyen, mert csak így lesz tökéletes a porlasztás. A kijuttatott víz mennyiségét rendszeresen mérni kell. E célból az öntözött területen helyezzünk el csapadékmérő edényeket (jobb híján lábasok, bádogedények is megfelelnek), A különféle szórófejekkel ellátott tömlővel történő, kézi locsolás hosszadalmas, munkaigényes és nem is a legjobb, mivel a kijuttatott vízmennyiség nem oszlik meg arányosan. Kisebb fóliasátrakban vékonyfalú polietilén csövekkel is megoldhatjuk az öntözést. A sorközökbe fektetett csöveken kis lyukakat készítünk, ezeken folyik a növényekhez a kis nyomáson csörgedeztetett víz. A lyukak egymástól mért távol* ságát legjobb az adott felté'alekbez igazítani (növénysűrűség, viznyomás, csőátmérő stb.)< Végezetül még annyit: az öntözendő területet betelepítés előtt egyengessük el, hogy a talaj egyenletesen nyelje el a juttatott vízmennyiséget. Öntözés után pedig, mihelyt megszikkad a talaj, azonnal lazítsuk fel a felső réteget, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a párolgást. Miloslav Novotný agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Bratislava! Öntözőgazdálkodásl Kutató-Intézet munkatársa .......2 Járjanak-e a galambok a mezőre? Napjainkban a nemesített galambfajtáknak csak kis hányada látogatja rendszeresen a mezőt élelemkeresési céllal. Néhány fajta a nagy élőtömeg miatt, mások meg a különleges tolldíszük miatt nem tudnak repülni. Vannak olyan fajtáink is, melyeknél a szép kűlem megőrzése végett egyáltalán nem .kívánatos a röptetés. Tudniillik a jól repülő galamboknál természetszerűen meghoszszabbodnak a "szárny- és faroktollak, így a galamb elveszíti kecses testtartását (pl. királygalamb). Persze vannak esetek, amikor maga a tenyésztő vet gátat a galambok mezőre járásának, holott jó vagy kitűnő repülőkészséggel rendelkező fajtáról van szó. Ennek több oka Is lehet. Elsősorban az, hogy az esetenként túlzásba vitt műtrá.gyózás éá vegyszerezés mérgezési veszélyt rejteget. A mezőre járó galambállományt ragadozók tizedelik, sőt, a lesipuskások is komoly kárt okoznak a tenyésztőknek. Az elmondottak ellenére napjainkban is vannak galambfalkák, melyek rendszeresen kijárnak a mezőre. Ezeket a tálkákat azonban túlsúlyban parlagi galambok alkotják. A nemes fajták közül mindenekelőtt a kimondott röpgalambok és a postagalambok látogatják rendszeresen a szántóföldeket. Például a postagalambokban olyan erős a mezőre járási hajlam, hogy bőséges takarmányozás esetén is rendszeresen szárnyra kelnek, hogy a határban gyűjtött magvakkal tegyék változatosabbá saját étrendjüket. Nem ritkaság, hogy a mezőre járó galambok a tenyésztő által kínált ivóvízzel szemben előnyben részesítik valamelyik közeli patak vagy folyó vizét. Több galambfajta kinemesítésekor a tenyésztők kimondottan arra törekedtek, hogy átörökítsék a szülők mezőre járási hajlamát s az utódok Is a határban keressék meg napi élelmük egy részét. Ez a tulajdonság néhány fajtánál a mai napig fennmaradt. Ilyen például a koburgl pacsirta, a német dlszpostás, a pirókgalamb, a bíbicek, a cseh kányagalamb, a sziléziai szinesfejü és a benešovi galamb. Vagy 25—30 évvel ezelőtt a morva strasszer, a cseh csattogó begyes, a sziléziai hegyes, a cseh szürke begyes, a morva fehérfejű, a morva nyerges és pulykagalamb, a szlovák begyes, a lengyel hiúz, sőt, a nagytestű római Is a szorgalmas mezőre járó galambfajták közé tartozott. Ezek a galambok a nemesítést folyamatban elvesztették élelemkereső ösztönüket. A jó tulajdonságból legfeljebbb annyi maradt meg bennük, hogy időnként felkeresik a veteményeskertet, és bizony komoly kárt okoznak a termelőknek. Már említettük, hogy a mezőre járás eléggé kockázatos, mégis azt kell mondanunk, hogy helytelen, ha a gazdasági fajtáknak nem adunk lehetőséget, hogy élelmük egy részét a határban gyűjtsék össze. Ne gátoljuk, inkább ösztönözzük madarainkat, hogy kijárnak a mezőre. Már a továbbtartásra szánt egyedek kiválasztásakor vegyük figyelembe az élelemkeresési ösztönt, hiszen a jól repülő, mezőt is látogató galambok általában jó utód nevelők és szaporák. Ennek fejében pedig vállalni kell a kockázatot s ha úgy adódik, el kell viselni a veszteséget. Van, aki nem elvesztett galambról beszél, hanem természetes kiválasztásról. Tapasztalatból tudom, a legnagyobb gonddal összeállított házi keverék sem pótolhatja azokat a takarmányokat, melyekre a mezőre járó galambok tetszésük szerinti mennyiségben és összetételben tehetnek szert. Erre igen jó példa a fiókák növekedésében és fejlődésében megfigyelhető különbség. A parlagi galambok fiókái mindig lényegesen erősebbek, kövérebbek és ellenállóbbak, mint a zsákból etetett állomány utódai. Gyakran vitatott téma, hogy a- mezőre járó galambok menynyi kárt okoznak, és mennyi hasznot hajtanak? Ügy gondolom, hogy amióta gépekkel vetjük a magot, ez a vita elveszítette létjogosultságát. A gépek után alig marad vetőmag a föld felszínén, tehát a galambok nem okoznak számokkal kifejezhető kárt a mezőgazdaságnak. Viszont sok gyommagot felszedegetnek, amiről a növénytermesztők nem szoktak beszélni. A galambok falkába verődve, elég nagy magasságban repülve közelítik meg a kiszemelt földterületet. A parcella fölött néhány felderítő kört tesznek, majd leszállást mímelnek, de közvetlenül a föld felett ismét szárnyra kapnak. Ezt több ízben megismétlik, s csak akkor szállnak le, ha végérvényesen meggyőződtek róla, hogy nem leselkedik rájuk veszély. A határjáró galambfalka igen elővigyázatos. Bármilyen kiadós „legelőre“ talál, kis Idő múlva Ismét felrepül, hogy néhány felderítő kör megtétele után nyugodtan folytathassa a csipegetést. A mezőn gyűjtött takarmánynak nagy jelentősége van. Különösen most, amikor a tenyésztők komoly takarmánygondokkal küszködnek. Balázs Ferenc, Feled (Jesenské) SPÁRGAKEL A spárgakel vagy brokkoli a csemegezüldségek közé tartozik. Nálunk nagyüzemileg nem, háztájiban pedig csak helyenként termesztik. Közeli rokona a karfiolnak, táplálkozási értéke nagyobb. A spárgakel több C-vitamint és A-provitamint tartalmaz, kis mennyiségben E-vitamin, továbbá ásványi anyagok (kalcium, vas) is található benne. Meghonosítása elsősorban a tél végi zöldséghiány pótlásában lehetne segítségünkre. Magasra növő, elágazó szárú és minden szárvégen rózsát termő növény. Ennek azonban nem csupán a rózsáját fogyaszthatjuk, mint a karfiolnál, de a lényegesen hosszabb, zsenge szárrészt is. Rózsája általában zöld, de lilás színű virágkezdeményekkel is találkozhatunk. A végálló rózsák a legnagyobbak, de ezek kivágása után a levélhónaljakból előtörő oldalhajtásokon is fejlődnek virágkezdemények, persze kisebbek. A spárgakel erőteljesen növekedik, 80 cm-es magasságot is elérhet, a folyamatos vágás következtében erősen elágazik. A karfioléhoz hasonló, fodros levelei viaszbevonatúak. Akárcsak a többi káposztafélét, ezt is palántáról termeljük. Magját áprilisban kell langyos vagy hidegágyba vetni, palántáit májusban kell állandó helyre telepíteni, mégpedig 1 méteres sor- és 50 cm-es tőtávolságra. Hőigénye megegyezik a karfioléval, telepítéskor fagyérzékeny, viszont ősszel jól bírja a fagyokat. Mint tudjuk, a karfiol nem kedveli a nagy meleget s a rózsái igen érzékenyek az erős napfényre. A spárgákéi ilyen feltételek közepette is szépen díszük, legfeljebb gyorsabban fejlődnek a rózsái. Vízigénye a karfioléhoz hasonló, de mivel sekélyebben gyökerezik, a kisebb vízadagokkal történő, gyakoribb locsolást kedveli. A karfioltól valamivel tápanyagigényesebb. Jó tudni, hogy nyár végén sok nitrogént vesz fel, év közben pedig búrt és molibdént igényel. Ha kevés a felvehető bór, akkor a virágkezdemények megbámulnák, molibdén-hiány esetén pedig megsárgulnak a levelek. A mélyrétegü, jó vízellátottságú talajokat kedveli. Mivel önmaga után is termeszthető, egy területről akár évi két termést is nyerhetünk (tenyészideje rövid). Kettős termesztést elsősorban á meszes talajokon lehet alkalmazni, ahol nem terjed a gyökérgolyva. Szedését akkor kell kezdeni, amikor a hajtásrészek már legalább 20—25 cm-esek, de a virágkezdemények még nem nyíltak ki. A középső részek eltávolítása után fejlődő oldalhajtások rózsáit folyamatosan kell szedni, .mert a nyári kánikulában rendkívül gyors a fejlődés és a termés néhány nap alatt megsárgulhat. A karfiolhoz hasonlóan tárolható (hűtőben), mélyhűtésre alkalmasabb mint a karfiol. Csírátlanítással sós vagy savanvkás felöntőlében tartósítható. Konyhailag hasonlóképpen készítjük el, mint a karfiolt vagy a spárgát, meghámozott torzsáját a spárgához hasonlóan hasznosíthatjuk. BELUCZ JÄNOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa
