Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-07 / 18. szám

14 ,SZABAD FÖLDMŰVES 1983. május J. ♦ MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT -f MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET -f MÉHÉSZET + Egy alkalommal akkor mentem el egy 15—20 családos méhé­szet mellett, amikor a gazda pergetett. A műveletet tán nem is vettem volna észre, ha a méhek nem figyelmeztetnek, hogy térjek be ta­pasztalatcserére. Néhány mébszúrás után tudomásul vettem, hogy a méhek miért támadnak. Nehezen hihető, de valóság, hogy akkor több mint ötven méterre tartózkodtam a pergetőtói. Közelebb férkőztem, mert kíváncsi voltam rá, hogy ml háborította fel ennyire a méheket. Akkortájt hordás­­talan ldö volt, s ami ellbém tárult, kár volt meg nem örökítenem fény­­képfelvétellel. A méhésztárs erősen beöltözve szorgoskodott a méz elszedése köz­ben. Egy kenyérszelö késsel kotort a keretek között. Nem tudtam megfej­teni, mire Jó neki az a nagy kés. Se­gítője szintén alaposan beöltözött, és ágakból formált zöld csokorral csap­kodott Jobbra balra, hogy elterelje a felháborodott méheket. Azzal sem tö­rődtek, hogy a környék méhei meg­­neszelték a Jó lakoma lehetőségét. Arcvédő nélkül lehetetlen volt a „munkahely“ megközelítése, másnap azonban visszatértem, hogy beszéljek a méhésszel. Többek között az aláb­biakat tudtam meg tőle. Saját készítésű kaptárakkal mé­­hészkedett, s ez dicséretes. A számí­tásába viszont hiba csúszott. A felső keretléceket ugyanis nem 25—26, ha­nem 35 milliméteresre hagyta. Meg­tartotta viszont a 10 milliméteres lép­­utcát. Ezzel tehát a 35 milliméteres erlnctávolság helyett 45 keletkezett, llftólag azért cselekedett Így, hogy a szélesebb lépekből nagyobb méhek keljenek. Ogy vélte, hogyha a méhek nagyobbak, több mézet hordhatnak. Ezzel az elmélettel természetesen a méhek nem értetlek egyet. A méhésztárs a keretekbe csak vlaszcslkokat ragasztott, mert szerin­te a Jó raj ezeket tökéletesen kiépíti. Méhei tehát nem ki, hanem annyira beépítették a kaptárt, hogy az épít­ményt csak emelőszerkezettel lehe­tett volna onnét kivenni. A méhek szabályosan építették be a 35 milliméteres gerlnctávolságot. Nem törődtek gazdájuk elgondolásá­val. Tehát arra kellett a méhésznek a nagy kés, hogy az összeragasztott lépeket elválassza egymástól. Beszél­getésünk során sokat vitatkoztunk, de a méhész nem hagyta magát meg­győzni. Végül így nyilatkozott: „Már régen a kisujjamban van, amiről ne­kem folyton beszél“. Láttam, hogy a további tanácsok és érvelések feles­legesek. Bármennyire Is sajnáltam a méheket, el kellett tőlük búcsúznom. Tudtam, hogy az Ilyen gazdánál nem érik meg a tavaszt. Arról Is tudomást szereztem, hogy még azon az őszön tönkrement az állomány, egy család sem maradt belőle. Most pedig egy másik esetet eleve­nítek fel. Egy kezdő a méheket nem Ismerve két családot vásárolt kaptá­rakkal együtt. A nyár folyamán felé­jük se nézett, mert mésoktől hallotta, hogy a mézet ősszel kell kipergetnl. Az egyik meleg őszi napon elhatá­rozta, hogy kipergeti a mézet. Szólt a feleségének, aki nagy tálat, és Jó­kora kést vitt magával, hogy a feles­legesnek vélt lépeket kivághassa a keretekből. Szép Idő volt, s a méhész Ingben, füstölő nélkül kezdte a mű­veletet. Alig várták, hogy meglzleljék a Jó lépesmézet. Eltávolította a kap­tár fedelét, majd a keretfedőt fesze­gette. Az őszi éjszakák már kissé hű­vösek voltak, s Így a leragasztott fe­dődeszka fölfesszftésekor nagy roppa­nás keletkezett. A méhek erre felzú­dultak, s bizony helyben hagyták a háborltót. A csípésekre mindketten erőteljes hadonászással reagáltak, amivel ala­posan felbolygatták a méheket. A mé­hész felesége a csípések elől futva menekült. A gazda azonban eltűrte a szúrásokat. Közben persze egyre mér­gesebben csapkodott. A méhméreg Illatára sok méh támadta meg a 5- hészt. Végűi aztán annyira méregbe gurult, hogy a közeli farakásból ki­választott egy alkalmas husángot, s nem törődve a fájdalmas csípések­kel, szétverte vele a kaptárakat. Köz­ben mérgesen kiabálta, hogy olyan állat nem kell neki, amely nem Is­meri a gazdáját. Azóta sem próbálko­zott a méhészkedéssel. A község méhei gyorsan felfedez­ték a „terített asztalt“, tehát a rab­lás az egész községre kiterjedt, s en­nek több család lett az áldozata. Az elmondottakból az a tanulság, hogy a méhészet ugyan kedvtelés, de egyben olyan szaktevékenység, amit el kell sajátítani. Mielőtt tehát elkezdenénk a méhészkedést, sajátítsuk el az alap­vető Ismereteket. Ellenkező esetben olyan sorsra juthatunk, mint két „hősünk“. NAGY KÄLMÄN Fotó: M. MaőiCka Az akác eredményes kihasználásának feltétele a családok tavaszi fejlő­désének biztosítása. A másik követelmény, hogy pontosan ismerjük az erdő fejlődését. Az aljnövényzetet, a terület klímáját, a széljárást és lás­suk az erdő és a családok fejlődése közötti párhuzamot vagy különbséget, mert csak e két tényező egymáshoz illesztése biztosíthatja az eredményt. A tavaszi fejlesztés módjáról már irtunk. Most az erdő és a családok fejlődésének egymáshoz illesztésére szeretnék pór példát megemlíteni. Az erdő fejlődése rendszerint gyorsabb, mint a családoké. Április végén sokszor látszik, hogy a családok lemaradtak. A lemaradást a tartalék családokból pótolni kell. Miután ezt megtettük, várható az eredmény. Amikor viszont az erdő és a családok fejlődése ideálisan párhuzamos és április végén családonként 7—10 kereten van Hasítás, s élelem és vi­rágpor is, május 20-án mézel az akác. Tény, hogy a megfelelő tavaszi fejlesztés esetén is lemaradhatnak a családok. A petétől a kelő méhig 21 nap telik el, s ez nem rövidíthető le. A növényeknél viszont a meleg idő két héttel is közelebb hozhatja a vi­rágzás kezdetét. Az erdő és a családok közötti fejlődési különbség ki­egyenlítésére, ha a családok, — akár a késői tisztnlás, akár a növényzet gyorsabb fejlődése miatt — lemaradtak, csak a tartalék családokból tör­ténő erősítés adhat segítséget. Ezt az erősítést a virágzás előtt 20—25 nappal kellett elvégezni. A későbbi segítés létszámban igen, összetételben azonban már nem ad javulást. Arra kell tehát törekedni, hogy a családok a várható akácmézelés kezdete előtt leg.alább 20—25 nappal, akár a saját erejükből, akár a segéd családoktól erősítve elérjék a népesség és a Ha­sítás létszámában a szükséges mértéket Az Ilyen családok fedezik a mé­hész tnlajdonképpeni jövedelmét. Véleményem szerint az őszi és a tavaszi munkáknál, alapvetően döntő és sokszorosan aláhúzandó, hogy mikor, mit és miért kell tenni. Előadá­sokon derül ki. hogy „a mikor és a mit“ mennyire fontos. Méhészeink általában ismerik, tudják a tennivalókat, de a gazdaságos méhészkedés hogyanja, a mikor és a mit kérdések helyes, logikus miértjeire felépítve lehetséges csak. Példaként szeretném megemlíteni, hogy a telelési munkáknak 3 fázisa van. Az első fázis júlins végétől szeptember 1-ig tart, a második fázis szeptember 1—20. között, a harmadik fázis pedig október vége felé van. Mindegyik pontosan megmondja azt is, hogy az adott időben mit kell ten­ni. Amit az egyik időben, az egyik fázisban meg kell, meg lehet tenni, azt a másik fázisban már nem szabad megcsinálni. Így az őszi etetés, az őszi egyesítés vagy anyaváltás, az egyik fázisban jó lehet, mig a másikban ugyanaz a megoldás már többet árt, mint használ. A havi teendők a mikor, mit problémáját akarják megvilágítani. Egy-egy hónapra széttagolva azonban elvesznek az összefüggések, nem szólva ar­ról, hogy nem lehet előrelátni az időjárás változásait. Például, amit nálam márciusban kell megtenni, azt lehet, hogy máshol már februárban, s ha akkor sem, vagy később teszem meg, a lemaradás az akácon kannákban mérhető. (J. Gy.) . А Л А Л. Л A A ф <*­ij. Л A ф .> ф •-Ф4 A szintetikus plretroidok a rovar­irtó szerek körében új csopor­tot képviselnek, ezért mellék­hatásaikról — beleértve a méhekre gyakorolt hatásukat Is — viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. Ennél­fogva több szintetikus plretrolddal végeztünk méhtoxtkológlal kísérlete­ket. Először a közvetlen lepermetezés hatását vettük vizsgálat alá, többnvt­­re a gyártók által a mezőgazdasági felhasználók számára javasolt, de egyes esetekben annál kisebb vagy nagyobb dózisban Is. A vtzsgálatok' a a Decls (hatóanyaga: deltametrln vagy más néven dekametrln), a Rip­cord (clpermetrln), a Sumlcldln (fen­­valerát], az Ambusch (permetrinj és a Chlnetrln (permetrln + tetrametrlnj méhveszélyességét tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy a vizsgált készítmények többsége közvetlen le­­permetezéssel rendkívül mérgező a méhekre, mivel a méhek rendszerint már a kezelés után 2 vagy 4 óra múlva teljes számban elpusztultak A Decls nevő szer azonban a többiek­től merőben eltérő tulajdonságokat árult el. A szántóföldre javasolt leg A rovarirtó szerek veszélyessége nagyobb adagban, vagyis 0,5 1/ha dó­zis mellett (ami hektáronként 12,5 gramm hatóanyagnak felel meg) a le­permetezett méhek mintegy 30—40 százalékát életben hagyta. Teljes pusztulást még e dózis duplája sem idézett eló. Ugyanakkor kisebb adag, például 0,1 1/ha (hektáronként 2,5 gramm hatóanyag) dózis mellett a méhek 60 százaléka túlélte a keze­lést, s ha még kisebb, vagyis 0,2 1/ha adagot alkalmaztunk (hektáronként 0,5 gramm hatóanyag), akkor a mé­­heknek már csak 10—20 százaléka pusztult el. Ezután a kipermetezett szerek ma­radékainak vizsgálata következett. Félszabadföldi kísérletekben az Am­bus és a Chlnetrln maradékai tartós, 12, sót 24 óránál Is hosszabb Ideig tartó mérgezőséget árultak el. Ezzel szemben a Rtpcord és a Sumicldln esetében Jóval enyhébb mérgezódést tapasztaltunk, a Decls maradéket pe­dig számos kísérletben egyöntetűen alacsony toxlcltást okoztak, ami rövid jóból nagyon különböző megítélést kívánnak. Addig, amíg a Chlnetrln és az Ambus rendkvül veszélyesnek mt­­nösíthetők, s ezért virágzó növénye­ken, illetve méhek közelében felhasz­nálásuké mindenképpen meg kel! tiltani, addig a Ripcord és a Sumlcf­­dln már csak közvetlen lepermete­­zéssel Jelent nagy veszélyt, a perme­tezés után azonban maradékaik akár egy éjszaka során elveszíthetik mér­gezésüket. Ugyanakkor a Decis na­gyon kedvező tulajdonságokat mutat, s a szántöföldön Javasolt dózis (0,5 1/ha) biztonsággal felhasználható lesz virágzó kultúrákban esti, méhklmélő védekezésre. A Decls hatóanyaga más elnevezés alatt, vagyis K-Othrlne néven szú­nyogirtásra és egészségügyi célú ro­varirtásra alkalmas. Szúnyogirtásra azonban Igen alacsony, hatóanyagban kifejezve hektáronként legfel iebb 0,5 gramm adagban használják. Ilyen kis dózisban kísérleteink szerint még közvetlen kipermetezéssel ts bizton­ságosnak látszik. A laboratóriumban észlelt 10—20 százalék mérgezóség ugyanis szabadföldi viszonyok között ennél Jóval kisebb lesz, s mivel kizá­rólag a kezelt területen tartózkodó gyújtőméheket érinti, valószínűleg egyáltalán nem befolyásolja a csalá­dok állapotát. Ennek tisztázására, il­letve ellenőrzésére azonban még to­vábbi kísérletek szükségese’­A kedvező megítélést megerősíti, hogy külföldi mérések szerint a Decls a kipermetezés után több órán ke­resztül erősen riasztja a méheket, s Így a kezelt területen 3—4 órán keresztül erősen csökken a méhláto­­gatottság. Az eddigi kísérletek és ta­pasztalatok ezért azt a reményt kel­tik, hogy sikerülni fog újabb méhkl­­mélő eljárást kidolgozni a mezőgaz­dasági kártevők, sőt a szúnyogok tr­­______ ________ tására Is. В, P. Idő alatt, vagyis néhány órán belül megszűnt. A Decis tehát a méhekre maradé­kaiban ts (a permetezés után) kisebb veszélyességet mutat, mint a többi vizsgált plretrold típusú készítmény. Ezt a szert azért virágzó nagyüzemi repce-, Illetve lucernatáblákon Is ki­próbáltuk, s a szántóföldre javasolt 0,5 1/ha dózist alkalmaztuk. A kezelt táblák mellett felállított méhcsalá­dokban a napi elhullás a több kilo­méterrel távolabb, kezeletlen tábla mellé állított méhcsaládokéhoz ha­sonló szinten mozgott, vagy csak alig haladta meg azt. A kezelt csalá­dokban a napi elhullás különböző helyeken 10 és 300, a kontroliban pe­dig 10 és 270 között mozgott. A la­kott léputcák száma, Illetve a csalá­dok erőnléte a kezelés után 10 napos Idő alatt nem változott. A kísérletek alapján tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szintetikus plretrold típusú rovarirtó szerek a méhveszélyesség szempont­} v •} v v v * * •;* *> •> * * v •><&*;*<♦ *> »;*❖ $ $ ❖ ❖ ❖ <♦ ❖ ❖ ♦>*;*❖ ♦> *:• *;**;*»;«t *:♦ »:*•>♦;*^ Szeretem* természetet Szeretem az erdőt, a természet cső­­dálatos tartozékát, mely a szívemhez nőtt. Szabadidőmben bejárom vadre­gényes berkeit. Az óriás fák előtt, a tüskés bozótok között jól érzem ma­gam. Nagyokat szippantok az ózon­­dús levegőből. Lehajolok a kökény­­bokor tövébe és csodálattal nézem a szerény kis ibolyát, melynek kelyhé­­bői szorgos méhecske szívja a nek­tárt. Sietve viszi haza, hogy tartalé­kot gyűjtsön a kemény télre. Nem tudja, hogy a kégyetlen ember meg­dézsmálja a vagyonát. Bocsáss meg nekem erdők, mezők szorgos méhecskéje, hogy szeretem munkád csodálatos gyümölcsét. Kár­pótlásul cukorszörppel etetlek, ami­kor fúj a szél és vihar tombol a szépséges Szádellöi-völgy évszázados fát felett. Meleg sósvizet óntök az itatóba kiskertünk alján, nehogy •Fiatal bükkfák (A szerző felvétele) megdermedj a csörgedező hegyipatak jéghideg vizétől; ahová életed árán is elmennél, hogy csillapítsad az után­pótlás szomjúságát. Szeretem az erdőt, akár csak a vi­rágra repülő zsongó méhecske. Ke­zemben a fényképezőgép. Kattan egyet-kettőt, amikor a vén tölgyet, füzet vagy az égbenyCtló bükköt meg­örökítem. Lefényképezem az üde vi­rágokat, s szeretném lencsevégre kapni a félő őzikét is. De eliramodik, mikor a közelébe férkőzöm. Nem tépem le a virágokat, hogy szobámban hervadjanak. Nem dobá­lom el a konzervdobozokat, vagy az üdítő italok üres üvegeit. Öh, de mit is írok. Ogy tűnhet, mintha az eré­nyek fitogtatója lennék, hiszen nem is erény, amit annak hiszek. Köteles­ségem, hogy emberhez illő módon vi­selkedjek a természetben. Szeretem az erdő fáit, ám ez nem elegendő azért a sok főért, amit még a haláluk után ts adnak. Rideg télen duruzsoló meleget a kis szobámban. Valamit nyújtanom kell érte. Az er­dők hónapjában évente legalább egy facsemetét elültetek. Beoltok néhány cstpkefát futóró­zsával. Ez fobban bírja a telet és nem annyira vonzó, mint a tearőzsa, nem tépik le a kapzsi emberek. Vadáéba nyakaskörtét és piros almát oltok, üdítőül az erre járó gyerekeknek, fia­taloknak, Öregeknek., Szeretem az erdőt, de többet nem ígérek a sok szépért és jóért, amit adott. Inkább többet teszek érte... CSURILLA ILONA Értesítjük a tisztelt méhésztársa­kat, bogy a beküldött viaszból meg­rendelésre 10,— körönéért, — son­kolyból pedig kilónként 12,— körö­néért |6 minőségű mfilépet készí­tünk. s azt kívánatra fertőtlenítjük. A mfilépet megrendelés szerinti mé­retre vágjuk, s ha partnereink kí­vánják foszforra) feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodja­nak. A viaszt és a sonkolyt, s a meg­rendelést ez alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Zelovce

Next

/
Thumbnails
Contents