Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-07 / 18. szám

1983. május 7. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Énekelt és perelt... Illyés Gyula emlékének „Az igazmondás, a nemzetféltés és a közösségi sorsvállalás szent embe­reként tekintünk Illyés Gyulára. Neki Is — miként a nemzet nagyjainak — eleve rendelt sorsa, hogy a szenvedé­sek és megpróbáltatások embertelen nehéz útjain, kaptatóin haladva élete ezrek életének summája legyen“ — Irta róla a Különös Testamentum kapcsán egyik méltatója. Akárcsak halála — hullámoztat ho­mályt szemünkre a feketült hír: el­hunyt Illyés Gyula. Halántékunk fáj­dalmas lüktetése csak sűríti szemünk homályát, gondolataink szertefutnak, szinte lehetetlenné vélik, hogy kap­tatóra végigkövessük Illyés embsii­­művészl magaslatait, tekintetünk be­fogja az európai és magyar irodalom Illyés-oromzatát. Kövessük, mégis, amilyen gonddal és szívvel élt fölöttünk — virrasztón. , Már az első lépésnél az az érzé­sünk: évszázados ösvényeken lépde­lünk — a népköltészet forrásvidékén. Bornemissza Péter szép magyarsággal zengó tisztásán, majd Balassi végvá­rain, Pázmány Péter veröfényes nyelv­­katedrállsal mellett haladunk el, szomszédságában a gazdag-egyszerű zsellérének Indul panaszoló útjára. A kővetkező magaslatnál már a fia­tal, az Izmusok mutációjából kigyó­gyult Illyés hangja hallható, az Imén­ti mögöttes dallamokkal. A folyókkal­­fákkal rokon, nehéz sóhajtású költé­szetét; a nehéz föld zihálását — vil­lanó dühöket, akaratok hirtelen sis­tergését röppentve a magasba. Röp­pentve darabosan: „Egy költő szól Itten népének nevében! kérdezetlenül bár / De 6 tudja, szava a szél alatt hajló kalászok éló zsinatjában sza­kadt. / Egy elnyugvó zsellér falu le­­hébe nyújtja kezét és úgy esküszik hulltodra, bltor / Elnyomatásl — Tü­ze, úgy érzi, a főidből futott fel szár­nyasuk szívébe.“ Ugyanez a tűz gyújtotta föl a Sar­­júrendeket is, a férfias bánat és ön­vád füstölgésével. A százados szelíd szegénység krónikása a Három öreg­ben, fentebb Ifjúságát búcsúztatva ül a költő, idézve azt a kamaszt, akinek tizenhat éves szép jövendőjére om­lott az elbukó Tanácsköztársaság, akit egyik napról a másikra férfivá avatott a szolnoki csata, a bujdoklás, a világgá futás. Csak férfivá? — fordítjuk vissza a fejünket, hogy jobban szemügyre ve­gyük azt a kamaszt, akinek ifjú kép­zeletében minden eddiginél tágabbra, magasabbra nyúlt a mennybolt. A ka­maszt, aki nyitott tehergépkocsin in­dul 1919-ben a túzvonalba, hogy a Jövendő cselekvő részese legyen. A tizenhat éves humanistát, akiben tü­zet fog a forradalom. Es forradalmárrá — néz ránk a pá­rizsi emigráns, aki a munkásmozga­lom neveltjévé válik, aki a művészeti forrongás, az új Irányzatok vonzá­sában érik Íróvá. A költészet vtrágzó tartományában, Párizsban (Eluard és Aragon baráti társaságában) világhír­név várta, ám a franciaországi ma­gaslatról nemcsak az európai kultú­rára figyelt fogékonyan, egyre na­gyobb részeket hódított vissza elha­gyott szülőföldjéből. Hasztalan lán­colta ezer szállal magához Párizs, egyre többet látott Magyarország tegnapjából, Jelenéből, jövendőjéből. A szülőföld hívására / feltartózhatat­­lan belső parancsára / tért vissza Ozorára, hogy ,néma tájról Írjon ele­ven szivekbe“/. Jött övéihez, sososaihoz — új hon­foglalást sürgetően —, visszhangozni a pusztai népet, elnémított forradal­mat, elnémított hősöket. Jött meg­szólaltatni a gyötrelmeibe fulladt me­zőket, reményt adni a reményt vesz­tetteknek, holnapot Ígérni a jelen romjai alatt jajongóknak. Ez még mindig csak a magaslat eleje. Szédítő kaptatói csak ezután következnek. A próza magaslatai. A szovjet Irókongresszusról haza térve Oroszország címmel Irta meg a felfedezések könyvét, a Válaszban, közölni kezdi „a magyar irodalom legköltőibb szociográfiáját“, a Puszták népét, teljes értékű pályaképet rajzol forradalmár elődjéről és eszményké­péről, Petőfiről; népe sorsáért aggódó esszéit Magyarok címmel adja közre. A többi műről csak címszavakban: Lélek és kenyér, Csizma az asztalon. Kora tavasz, Mint a darvak. S a ver seskötetek: Szálló egek aatt. Rend a romokban. Külön világban. Énekelt és perelt — szemben a történelemmel, kimondva a kimondás ra várót,, végezve a súlyos végezni­­valót, mindig azt téve, „amit az idő“ követelt, s mindig igazságksreső szenvedéllyel. Ahogy Czine Mihály írta: „Nehéz Időt kapott Illyés nem­zedéke a sorstól; Indulásuk történel­münk egyik legtragikusabb korszaká­ra esett, nagy omlások Idejére. Ady Jóslata a szétszóródásról már-már be­következni látszott: a magyarság jó harmada más államalakulatokba ke­rült, Itthon az ellenforradalmi or­szágban fuldokolt az élet; Itt volt a legnagyobb a csecsemőhalandóság, és itt választották legtöbben önként a halált.“ Énekelt és perelt, az alkut: inok konokságával, szívós ellenállással, az értelem, a humanizmus nevé4"n. A nemzeti függetlenség legyében. Az antifasizmus jegvében. Énekelt és perelt az őrzőnek ma­radt szálfák hajlíthatatlanságával... ILLYÉS GYULA: Három csend 1. szlv-csöndű magam-feledésben Mi volt nagy „élmény“? (Kamaszfővel.) Rengeteg bandukolok? erdőben tisztásra Jutni, nem ki — de bel Szívhattam olyan korty lélegzetet: öz-csenddel volt telel 2. Ki hagyta hátra, ki? — így kérdezem, a havas réten a végtelen sor varjúlábnyomot? ki — énnekem? Hogy szinte kéz a kézben 3. Hogy marad egy-egy levél még a fán: képet szemed abból szerez, ha az összes már olyan szaporán pereg, hogy versenyez — Az marad öröm igazán, az végleges, ami úgy szól veled, hogy odalett, attól társul, hogy — odalesz! A MATESZ MÁJUSI MŰSORTERVE május 11, Somorja (Samorln): Szeretve mind a vérpadig május 12, Ogyalla (Hurbanovo): Szeretve mind a vér­padig május 13, Dunamocs (MoCa): Szeretve mind a vérpadig május 14, Naszvad (Nesvady): Szeretve mind a vérpadig május 18, Párkány (Štúrovo): Zűrzavar májas 19, Érsekújvár (Nové Zámky): Zűrzavar május 20. Gúta (Kolárovo): Zűrzavar május 21, Zseliz (Želiezovce): Zűrzavar május 22, Szőgyén (Svodín): Zűrzavar május 25, Nyitra (Nitra): Szeretve mind a vérpadig május 26, Udvard (Dvory nad Žitavou): Szeretve mind a vérpadig május 28, Lég (Lehnice): Szeretve mind a vérpadig május 29, Muzsla (Mužla): Szeretve mind a vérpadig Megjegyzés: Valamennyi előadás 19,30-kor kezdődik. éztwud fmzá&oM CSONTOS VILMOS: 4 Emlékezés Emlékfonalam, bomolj le szépen, Vezess a múltba, mutasd meg nékem A napot, mikor száz tank dtlbörgött El házunk előtt... — Bunker fenekén kuporogtam A kertsarokban. Az ágyúk szavából azt értettem, Hogy szabad lettem. Emlékfonalam, bomol], vezessél, Az évek során megszínesedtél. Míg hajam korma ezüstösre vált, S az ősz csendesen küszöbömre szállt: Én tavaszt érzek, nyarat, meleget, Szivárványívvel ki szánt, vet és arat, S géppé formálja a nehéz vasat. Ki tárnák mélyén fejti a szenet, Ki a népért tesz mindent, mit tehet. — Újult Idő, mennyi Jót is adtáll Órákon keresztül sorolhatnám. Csupán csak annyit említek meg Itt: Lecsókoltad a sírok könnyeit, Jó ruhát adtál a rongyosokra, S klzöldült újra a kedvünk bokrai — Futó évek, még sokasodjatok, S még szebbre színesedjetek napok. Te se hervadj el, zöldülö bokor, S ha felleget látsz egy-egy homlokon, Simuljon hozzá minden leveled, Boldogra, vígra derüljön — veled! Vlagyimir Noszkov: Szabadság MÁJUSI MOZIMŰSOR SZEL A ZSEBBEN (cseh) Jaroslav Soukup rendező filmje a serdülőkor problémáinak humoros oldalról történő megközelítése. A két főhős a gép­ipari szakközépiskola befejezése után munkába lép egy gép­gyárban. A minden átmenet nélkül rájuk szakadt felelősség teljesen felkészületlenül éri őket, és egykettőre kiviláglik, hogy tulajdonképpen mennyire gyerekek még. Érdeklődési körük eddig homlokegyenest ellenkező volt, mint amit új hely­zetük és munkaköri kötelességeik megkövetelnek. A filmnek ennek ellenére nincs klasszikus értelemben vett konfliktusa; epizódokból tevődik össze, amelyek együttesen képet adnak a mai fiatalok gondolkodásmódjáról, mentalitásáról. (Színes, ifjúságnak alkalmas.) AZ AUTOSZTRAdA VÉGÉN (szlovák) A film készítői egy gigantikus építkezés környezetébe veze­tik el ч nézőt. A közös feladathoz: a népgazdaság szempont­jából oly fontos autópálya építéséhez való hozzáálláson ke­resztül mutatják be az emberi, etikai és munkatársi viszonyo­kat vezetők és beosztottak, mérnökök és munkások között. A történet gyújtópontjában három fiatal műszaki érteimlségi áll, akik becsületbeli kötelességüknek tartják az autópálya határidőre történő átadását. E küzdelmükben nemegyszer a munkások érdektelenségével találják magukat szemben, és a főnök-beosztott viszonyba így szükségszerűen vegyül bele az emberi tulajdonságok konfrontációja. (Színes, Ifjúságnak nem alkalmas.) A GRÁNÁT-SZIGETEKEN (szovjet) A pontosan másfél órás film napjaink legidőszerűbb problé­májáról, a háború és a béke kérdéséről szól. Története a nem­létező Gránát-szigeteken játszódik, ám az eseményeket a film alkotói a képzelt helyszínnel csak látszólag sorolják az utópia birodalmába. Céljuk éppen az ellenkező: reálisan éreztetni egy újabb háborús konfliktus minden következményét. A történet röviden: A Gránát-szigetekre egy újságírókból állő csoport ér­kezik, hogy a világnak erről a forró pontjáról objektív híre­ket közöljön. Valamennyien az ország kőolajkincseire törő agresszorok fogságába esnek. Szabadulásuk egyetlen feltétele az agresszorokkal való együttműködés, amit ők egyhangúlag megtagadnak. Sorsuk ezzel megpecsételődik, és néhány napon belül valamennyien áldozatául esnek az országban végrehaj­tott államcsínynek. (Színes, Ifjúságnak alkalmas.) SZABAD A RING (román) A pályája csúcsán álló fiatal ökölvívót hatalmas „övön aluli ütés“ éri, amelyet azonban kizárólag saját könnyelműségének és kapzsiságának köszönhet. Eddig a pontig töretlenül Ívelt felfelé sportpályafutása és magánélete; érthetetlen impulzus­tól sugallva azonban elválik felesegétől, elveszti családját és otthonát. Minden eddiginél nagyobb csata vár rá, hogy ebeket visszaszerezze és életét újra rendezze. „Ellenfelei“ a képzelt szorltőban ezúttal a csalódás, a rezignáltság, és nem utolsó­sorban azok gáncsoskodésa, akik sportsikereit a saját érde­kükben használták fel. Végül azonban — hogy is végződhetne másként a film — lesz elég ereje ennek a „mérkőzésnek“ a megnyerésére Is. (Színes, Ifjúságnak alkalmas.) A KAMÉLIÄS HÖLGY (francia—olasz—NSZK) A film a fiatalabbik Alexander Dumas Ismert történelmi­életrajzi regényének új feldolgozása. Az író a sző legszoro­sabb értelmében testközelből ismerte a kor egyik leghíresebb párizsi kurtizánját, aki huszonnégy éves korában halt meg, tüdővészben. A színpadi próbát ábrázoló jelenet érdekes ket­tősségében a színpadon történteket átszövi az emlékezés ... A sajátos megközelítés, a kitűnő színészi teljesítmények, a mesteri rendezés és a kor atmoszférájának élethü ábrázolása együttesen teszik rendkívül attraktívvá ezt a nyolcvan perces filmet. (Színes, Ifjúságnak nem alkalmas.) BRUBAKER (amerikai) Ez, a valóságot szinte már nyers őszinteséggel ábrázoló történet valós eseményekre épül. Színhelye egy amerikai bör­tön, amelynek Igazgatója nem hajlandó elődeinek korrupt és erőszakos módszereit folytatni. Maga Is rabruhát ölt, és mint „a 29450-ös számú fogoly“, néhány hetet saját börtönének cellájában tölt, hogy jobban megismerje az ott uralkodó vi­szonyokat. A fegyőrök kegyetlenkedésein megdöbbenve embe­ribb bánásmód bevezetését szorgalmazza, azonban a legköze­lebbi munkatársaitól kezdve egészen a város elöljáróiig merev elutasításba ütközik. A film Thomas Murtonnak, a krimina­lisztika ismert professzorának „A bűn szövetségeset“ című dokumentumregénye alapján készült. (Színes, Ifjúságnak nem alkalmas.) ÖLOMKORSZAK (NSZK) Két nővér, akik a háború alatt születtek és az „őlomkor­­szaknak“ is nevezett ötvenes évek alatt nőttek fel, aktívan bekapcsolódik az ú) Németország létrehozására szervezett mozgalomba. Útjaik és módszereik azonban homlokegyenest eltérőek, úgyhogy szükségszerűen ellenségekké válnak. Csak az egyikük bebörtönzése, majd halála döbbenti rá a másikat arra, hogy tévúton járt eddig, és halott nővére elképzelései­nek elkötelezett védelmezőjévé válik. (v)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents