Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-07 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. május 7, A Sellyéi (Sala) szövetkezet hatal­mas gépesítő telepe annyi műhelyből áll, hogy Itt megtalálni valakit — kész művészet. A sok-sok kérdezge­­tés után mégiscsak rábukkanok Re­­hák Ferencre. Érkezésem okát — amit röviden kifejtek — szerényen elhárítja. — Ilyen felkészültségű gépjavító, mint én vagyok, nagyon sok van ezen a telepen. — Közvetlen felettesei korántsem Így vélekednek — válaszolok határo­zottan. — Hát tudja, az évek... Az évek során sok minden rárakódik az em­berre. S ha ez akarással is párosul, akkor a szakértelem is gazdagodik. — Elmondták, hogy beleszületett a szakmába... — Anyám mesélte annak Idején, hogy én rendszerint a nagykalapács távoli zenéjére aludtam el. Apám ugyanis kovács volt. így tehát már gyermekkoromban ismerkedhettem í szakmával, tettem-vettem a műhely terembernek állandóan gyarapítania kell tudását. — A szakkönyvek tanulmányozása s a szakmai Ismeretek bővítése nél­kül ma már elképzelhetetlen a gépek javítása. Az új gépeken azonnal fel­ismerem a 'korszerű, műszaki megol­dásokat. Persze, ha hibás az ú] ma­sina, s javításra szorul — merem ál­lítani, hogy minden második gép ilyen —, akkor ismét a szerelő talp­raesettségén múlik, a műszaki hibák korrigálása. — A beszélgetés egy pillanatra megszakadt. Egyik fiatal 'gépszerelő érkezett. — Na, Feri bácsi, kész a kocsi... A zárretesz már nem akadozik ... Rehák Ferenc bemutatja társát, Sedlák Gábort, akinek a neve isme­rősnek tűnik. Szavai szerint már hosszú évek óta Feri bácsi közvetlen munkatársa. A beszélgetést Gábor így folytatja:- — Rehák Feri bácsinak számos ki­/ Rehák Ferenc: „Ezt a borsóemelő berendezést mi tökéletesítettük...“ ben. Apám mindig a legfontosabbra, a sző szoros értelmében vett pontos­ságra tanított. Ezt a szakma valóban megköveteli. — Akkoriban még nem volt divatos a szó: újítás. Gyakorlatilag vajon megnyilvánnlt-e ez a falusi kovács műhelyében? — Rövid leszek: a fogalom, újítás, lépten nyomon jelen volt. Ugyanis kevés volt a készen beszerezhető gép, a kovács kénytelen volt az egy­szerű szerkezetet saját maga elkészí­teni. Itt aztán valóban szükség volt a józan észre, a találékonyságra. Meg aztán a kuncsaft föladta a leckét: „Mester, a cséplőgépnek darabokra törött a hajtókorongja ...“ Ezt a ko­vácsnak kellett megoldania. A talá­lékonyság ekkor alakult ki bennem... A mechanikus munkavégzést sohasem kedveltem. — A korszerű gépeket javító mes­válő újítása van, érdemes ezek közül néhányat felsorolni... — Közben az idős mester elárulja, hogy több újítása annyira közös Gá­borral, hogy itt a tulajdonjog kapcsán csakis „szerzőpárosról“ lehet be­szélni. íme néhány újítás, melyeket a Rehák—Sedlák kettős eszközölt: ■ A háromsoros répafejelőt hatso­rosra alakítottuk át. Így a teljesít­mény növekedése mellett üzemanyag Is megtakarítható. ■ A hatsoros répakiszántón olyan módosításokat eszközöltek, melyek után a gép már nem „reszeli le“ a répa végét. Ugyanis a növény itt tar­talmazza a legtöbb cukrot. ■ Módosították a borsóbetakarltó gép emelő berendezését, így tökéle­tesebbé válhat a borsőbetakarltás. ■ A takarmánybetakarító kocsi nyitó-záró berendezését tökéletesítet­ték. Sedlák Gábor — Feri bácsi Jobb keze — 1964-ben szerzett gépjavítói oklevelet a Galántai Mezőgazdasági Szaktanintézetben. Mivel tanulmányi szerződésben állt a sellyei szövetke­zettel, itt helyezkedett el, s itt vált a szakma kiváló mesterévé. Gábor fgv mesélt a Feri bácsival való kiváló kapcsolatról: — Tulajdonképpen ő Ismertette meg velem a mesterséget. Régi szak­ember, volt mit tőle tanulni. Mincjjg csodáltam pontosságát, a szó Jó ér­telmében vett szakmai nyugtalansá­gát. — Azóta ezek a tulajdonságok — állítólag — Sedlák Gáborra is jel­lemzők, akit tavaly a szövetkezet leg­jobb dolgozója címmel tüntettek ki... — Talán azért mondják ezt, mert kevés az olyan ránk bízott feladat, melyet önerőből ne tudnánk megol­dani. Feri bácsi egyedül él, 6 bizony sokszor „haza ts viszi“ a szakmabeli problémákat. Amikor aztán másnap munkába áll, reggel már tudja: tör­ténetesen mivel, hogyan is lehetne helyettesíteni a hiányzó alkatrészt. Egyszer mosolyogtunk magunkon, mert egy román gépet úgy sikerült „megjavítanunk“, hogy* egy szatyornyl felesleges alkatrészt kirámoltunk be­lőle. Ezek ugyanis az általunk eszkö­zölt módosítás után szükségtelenné váltak. — Persze ehhez még tedd hozzá azt ts — szólt közbe Rehák Ferenc —, hogy a fölösleges alkatrészek után korábban térdig lejárták a lá­bukat az anyagbeszerzők, mégsem jutottak hozzá... — Én a Rehák—Sedlák névvel ak­kor találkoztam először, amikor a megoldott tematikus feladatok listá­ját böngésztem Nitrán az AGRO­KOMPLEX Állandó Országos Mező­­gazdasági Kiállítási Vállalat mellett működő újítók és feltalálók ágazati központjában... — Az évek folyamán több temati­kus feladatot is megoldottunk — vet­te át a szót Sedlák Gábor. Mi azért Is vállaljuk szívesen ezeknek a „rébu­­szoknak" a megoldását, megfejtését, mert országos gondról van szó... — Miért ts fájjon a mezőgazdasági dolgozó feje amiatt — szólt közbe Feri bácsi — aminek a megoldására van erő, energia, szakember. Meg az­tán arra van a fejünk, hogy használ­juk. A két szakember mosolyog egyet saját igazán, s miután elköszönünk egymástól, ismét kezükbe fogják a szerelőkulcsot, hogy a gyógyulásra váró gépek minél hamarább csatasor­ba állhassanak a munka mezején. Hazafelé azon töprengek, hogy hány kollektíva munkateljesítménye javul­hatna, ha a fentiekhez hasonló embe­rileg és szakmailag is kamatozó kap­csolatok általánossá válnának. KALITA GABOR SZFS Z Közgazdásági propaganda és agitáció jól bevált tételt ismételünk akkor, amikor kimondjuk: korszerű termelés nem létezhet jól szervezett közgaz­dasági propaganda és agitáció nél­kül. Ennek szellemében dolgozta ki és gyakorolja az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága ökonómiai propagandáját, mely teljes mértékben a CSKP politi­káját és a dolgozók érdekeit képvi­seli. A közgazdasági propaganda célja, a tervek teljesítésére, a tartalékok kihasználására, a szaktudás bővítésé re és a politikai ismeretek gyarapítá­sára valő mozgósítás. A propaganda fontos eszközei az üzemi újságok, a röplapok és más nyomtatott szövegek, melyeket az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága, s annak járási bizottságai, valamint ez egyes szövetkezetek adnak ki. Ezek a kiad­ványok a termelési eredményeket, a szövetkezeti dolgozók életét, közéleti tevékenységét tükrözik. Tartalmilag és esztétikailag legkiválóbb propa­ganda anyagokat az SZFSZ Trnavai, Nitrai, Banská Bystricai járási Bizott­ságai adják ki. Az efsz-ek közül meg kell említeni a Dunajská Lužná-i, a mojmlrovcei és a poltárl szövetkeze­tét, ahol nagy gondot fordítanak a propaganda munkára. Információs anyagokat rendszeresen az SZFSZ négy Járási bizottsága ad kt: emellett a mezőgazdasági üzemek tavaly 750 röplapot, 165 fotóűjságot, 240 „Infor­mátort“ és 195 más propaganda anya­got publikáltak. A közgazdasági propaganda célját szolgáló kiadványok példányszáma és színvonala sok kívánnivalót hagy ma­ga után. Éppen ezért az SZFSZ Szlo­vákiai Bizottsága, a járást bizottsá­gokkal együtt a közgazdasági propa­ganda nyomtatott eszközeinek szín­vonalasabbá tételét szorgalmazza. A dolgozók szakmai és gazdaság­politikai képzésének legbeváltabb formája a szövetkezeti munkaiskola és a haladó tapasztalatok Iskolája, melyekbe — évente átlagban — a gazdaságok állandó dolgozóinak 47,5 százaléka kapcsolódik be. Különböző tanfolyamokon évente átlagosan 66 ezer dolgozó vesz részt, s közülük 7600-an szakképesítést szereznek. Az SZFSZ által szervezett közgaz­dasági propaganda jól bevált formál a tematikus tanulmányi kirándulások, melyeken a dolgozók ú) szakmai is­meretekkel gazdagodnak. Az SZFSZ rendszeresen megrendezi a kitünte­tett dolgozók, a kiváló eredményeket elérő szocialista brigádtagok, vala­mint az élenjáró újítók találkozóját, ahol a tartalmas előadások után szakmai tapasztalatcserére Is sor ke­rül. A közgazdasági propaganda és agi­táció területén elért eredmények azt bizonyítják, hogy az SZFSZ a szövet­kezetekkel karöltve egyre nagyobb figyelmet szentel a propagandának. A közgazdasági propaganda és a kulturális nevelőmunka hatékonysá­gának növelése, e minőségi javítása érdekében a közelmúltban együttmű­ködési szerződést kötött az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága és a CSEMADOK Központi Bizottsága. Ez az együttmű­ködés az alábbi területekre terjed: ■ Ideológiai és közgazdasági propa­ganda. ■ Szakmai továbbképzés. * ■ Műkedvelői tevékenység. ■ Testnevelés és honvédelem. ■ A polgári ügyek testületéivel való együttműködés. ■ A munka- és az életkörnyezet ja­vítása. Az SZFSZ Illetékesei a jövőben Is a közgazdasági propaganda és agitá­ció színvonalasabbá tételét szorgal-JARMILA PODMANICKÄ, az SZFSZ SZB politikai munka­társa g ц i-':» ^яививаеа—^^——— Dologinvés az üvegházban... Fotő: —ita-i Sediák Gábor: „A jó munkatársi kapcsolat arannyal fizet...“ A szerző felvételei „Célunk: sokoldalúan művelt szakmunkások nevelése“ Egy szakmunkásképzőben A pedagógus, a szakoktató számára aligha lehet nagyobb öröm annál, ha a végzettek zöme megtalálja a helyét a termelésben, becsült, rangos szak­munkásává válik a társadalomnak. Nos a Mecenzéfi (Medzev) Mezőgaz­dasági Szaktanintézet jól felkészült oktatógárdájának gyakran van efféle „visszaigazolásban“ része, hiszen Ke­­iet-Sziovákia mezőgazdasági üzemei részére oktatja-neveli a szakmunkás­­utánpótlást. levický Viktor, a szaktanintézet igazgatója az új oktatási rendszer előnyeit hangsúlyozza. Ez érthető is, hiszen a fejlődés az élet minden te­rületén korszerűbb és hatékonyabb munkaformákat, termelési eljárásokat és rendszereket követel, melyek ke­retében érvényesülhetnek a tudomá­nyos ismeretek, vívmányok. Ez alól az oktatás sem bűihat ki, köztük a szaktanintézeti sem. Hiszen itt neve­lődnek a jövő szakmunkásai. Semmi­képp sem mellékes, hogy a szakokta­tás milyen színvonalú és mennyire eredményes. Az oktatás új irányelvei­nek gyakorlati érvényesítése próbára teszi a pedagógust, diákot egyaránt, ugyanakkor szélesebb körű tudás el­sajátítását teszi lehetővé. — A mostani tanévben már minden évfolyamban az új oktatási terv sze­rint folyik a tanítás — újságolja Drotár Štefan igazgatúhelyettes. — Például a korábbi tanterv szerint a harmadik évfolyamban csupán szaktantárgyak voltak, az új szerint viszont a humán tantárgyak — nyelv­­ismeret, történelem stb. — is szere­pelnek. Célunk: sokoldalúan művelt szakmunkások nevelése. Másrészt így diákjaink részére az is lehetővé vá­lik, hogy a hároméves tanulmányi idő sikeres befejeztével a dolgozók középiskolájában érettségi vizsgát te­hessenek. A mostani tanévben például 5Z tanulónk érettségizik. A továbbiakban még elmondotta az igazgatóhelyettes, hogy a dolgozók középiskolája egyben arra serkent, hogy oktatásuk még színvonalasabb ás eredményesebb legyen, az új okta­tási rendszer követelményeinek meg­felelő. A szakképzett pedagógusokat örömmel tölti el az a tény, hogy az utóbbi években az alapiskolákból jobb tanulmányi előmenetelő diákok kerülnek a szaktanintézetükbe. Ojfent az igazgatótól érdeklődöm, hány féle szakmára képesít ez a szaktanintézet. — Négyre. Mezőgazdasági gépjaví­tók, járműjavítók, géptechnikusok és fémmegmunkálók kerülnek ki isko­lánkból. Emellett traktorvezetői és gépkocsivezetői jogosítványt is sze­rezhetnek. Dj az egészben az, hogy a gyakorlat a hároméves tanulmányi idő utolsó három hónapjára összpon­tosul, mégpedig abban a mezőgazda­­sági üzemben, amellyel tanulmányi szerződést kötött a diák. Ez a mód­szer lehetővé teszi, hogy az üzem illetékesei (vezetők, szakemberek) jobban megismerhetik jövendő dol­gozójuk szaktudását, rátermettségét, s annak megfelelően bizhatnak rá munkakört, tisztséget. Hozzátehető még, hogy Mecenzéfen szlovák és magyar tannyelvű oktatás folyik. Ennek a szaktanintézetnek fenn­állása óta erőssége volt, hogy az in­nen kikerülő végzetteket alaposan felkészítették hivatásuk betöltésére. Aznk aránylag hamar „gyökeret tud­tak ereszteni“ üj munkahelyük „tala­jába“, s évek múltán megbecsült, szakmájukat szerető, s kezdeményező dolgozókká váltak. Milyen az iskola műszaki ellátott­sága? (ól felszerelt, megfelel a kor követelmnéyeinek. Korszerűek a tan­segédeszközeik. Viszont azt is meg kell mondani, hogy nem megfelelőek a szaktantermeik, az iskolaépület ré­gi... Így a korszerű tansegédeszkö­zöket sem képesek úgy hasznosítani, mint megfelelő körülmények között. Ogy gondolja ai oktatógárda, hogy korszerű épületben az oktatás ered­ményei, kisebb erőfeszítésekkel, az eddiginél még jobbak is lehetné­nek . .. Tanműhelyeik jól ellátottak. Diákotthonuk csupán 180 férőhe­lyes, így a nagy többség ingázásra kényszerül. Sok az olyan diák, aki naponta 50—60 kilométert ntazik, oda-vissza. Ez nem csupán fárasztó, hanem időveszteségként Is értelmez­hető és a tanulás látta kárát. No meg a diákotthoni életnek előnyei kézzel­foghatóak: a fiatalok a tanulmányi idő alatt összekovácsolódnak, kifej­lődik bennük a jó közösségi szellem, elmélyülhet, s nemegyszer egész élet­re szólhat a baráti kapcsolat. Emel­lett a sportolásra, a kulturális ás társadalmi tevékenységre is tágabbak a lehetőségek. A szaktanintézet diáklétszáma je­lenleg 485 fő, ami az 1983/84-es tan­évben — előreláthatólag — 830-ra gyarpodik. Felmerül a kérdés: rosz­­szabbodó körülmények között?.... Szinte érthetetlen, hogy a közel harminc éves iskola korszerűsítésére nincs anyagi fedezet. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents