Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-30 / 17. szám

I 1983. április 30. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A SZOVJETUNIÓ TELJESÍTI LENIN HAGYATÉKÁT A mezőgazdaság fejlesztését szorgalmazzák Moszkvában április 22-én ünnepi ülésen emlékeztek meg V. 1. Lenin születésének 113, évfordulójáról. Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja,, a KB titkára be­szédében többek között rámutatott: A világtörténelmi tapasztalatok meg­győzően bizonyítják, hogy a marxiz­mus—leninizmus egész és oszthatat­lan tanítás. A leninizmus nemcsak tu­dományos Igazságok és forradalmi nézetek rendszere, hanem a XX. szá­zad átalakított világa Is — a szocia­lizmusé, amely a világ lakossága há­romnegyede számára valósággá vált. A leninizmus a Szovjetunió szocialis­ta és kommunista társadalma építésé­nek zászlaja, a párt politikájának alapja. Országunk, amely teljesíti Lenin hagyatékát, történelmileg rövid idő alatt nagy eredményeket őrt el a tár­sadalmi haladás terén. A kommunista párt által vezetett nép munkája és tehetsége a leghaladóbb társadalmat alakította ki — azt a társadalmat, amely fejlett gazdasággal, korszerű tudományai és kultúrával rendelke­zik, ahol a hatalom valóban a népé, s az életmód humánus — mondotté Gorbacsov. A központi bizottság titkára a to vábbiakban emlékeztetett rá, hogy Lenin elméleti hagyatéka rendkívül értékes a párt munkájában a fejlett szocialista társadalom építése során. Kitért arra, hogy Lenin tevékenysé­gében jelentős helyet kaptak a mező­gazdaság elméleti kérdései, a mező­­gazdasági politika. Ezzel kapcsolat­ban rámutatott, hogy az egy évvel ezelőtt Jóváhagyott élelmiszerprogram Lenin eszméinek megtestesítője, s az SZKP és a szovjet kormány a prog­ram végrehajtását a legsürgetőbb és legjelentősebb feladatnak tartja. A szocializmus maguknak ‘a dolgo­zóknak a műve, milliók élő alkotó munkája — emelte ki Gorbacsov. A szocializmus eszmei és erkölcsi ereje kiállta a történelem számos kemény próbáját, és most, a szocializmus épí­tésének Jelenlegi szakaszában a lenini eszmékhez való hűség és a magas fokú öntudatosság a szovjet társada­lom legnagyobb kincse. A párt esz­mei-politikai és szervezeti egysége, megbonthatatlan szövetsége a néppel — ez adja meg a szocializmus ere­jét, s ez biztosítja minden győzel­münket. Amellett szállunk síkra, hogy a nemzetközi kapcsolatok javuljanak, s mindenekelőtt elháruljon a háborús veszély. A Szovjetunió minden lépése, minden egyes javaslata Lenin hagya­tékát testesíti meg. A lenini békepo­litika határozza meg az SZKP és a szovjet állam minden nemzetközi te­vékenységét — mondotta az SZKP KB titkára. A szocializmus a békével egyenlő — hangsúlyozta Garbacsov. A béke. az enyhülés, az általános biztonság, az tgazságos és kölcsönösen előnyös együttműködés, a nemzetek Jogainak tiszteletben tartása — ezek a ml vilá­gos céljaink. A nemzetközi helyzet javítására tett erőfeszítéseinkben megbízható iránytű az a széles körű békeprogram, amelyet az SZKP dol­gozott ki. A békéért folytatott harc legfontosabb tényezője a testvéri szocialista államok egyre erősödő egysége, összeforrottságuk és hűsé­gük a marxizmus—leninizmus, a szo­cialista Internacionalizmus elveihez. (-úsz1 д szövetségi köztársaságok kommá­­nista pártjai első titkárainak, va­lamint a területi és határterületi párt­­bizottságok első titkárainak részvéte­lével a közelmúltban Moszkvában az SZKP Központi Bizottságának székhá­zéban országos mezőgazdasági tanács­kozást tartottak, amelyen megvitatták a mezőgazdaság fejlesztésének né­hány gyakorlati kérdését és az élel­miszerprogram végrehajtásával kap­csolatos problémákat. A tanácskozáson többek között fel­szólalt MIHAIL GORBACSOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Beszámo­lójában kifejtette, hogy az SZKP tava­lyi májusi és novemberi plénumának határozatai, valamint a párt és a kor­mány későbbi rendeletéi új, kedvező feltételeket hoztak létre az S2JKP XXVI. kongresszusa mezőgazdasággal kapcsolafos határozatainak teljesíté­séhez, az élelmiszerprogram megva­lósításához. Mind Gorbacsov, mind az őt követő felszólalók úgy ítélték meg, hogy a legutóbbi időben a mezőgazdasági Üzemekben javnl a termelési és a technológiai fegyelem, erősödik és tö­kéletesedik a kapcsolat a mezőgaz­daság, valamint az agráripari komp­lexumok ágai között. Az elemzések­ből ugyanakkor az is kitűnik, hogy néhány köztársaságban, területen és körzetben még mindig nem élnek eléggé a meglevő lehetőségekkel. Sok helyött elmarad a termelési ütem terv­szerű növekedése, nem a kívánalmak­nak megfelelően halad a falusi mező­gazdasági lakosság életkörülményei­nek javítása. A felszólalók kiemelték: nagyon fontos, hogy idejében és jó! végezzék el mindenütt a vetést, s uta­sították a pártszervezeteket a mező­­gazdasági munkák megkülönböztetett segítésére. Az értekezleten jURIj ANDROPOV, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára mondott terjedelmes záróbe­szédet. Hangsúlyozta, hogy az SZKP KB Politikai Bizottsága és titkársága figyelmének középpontjában az 1982 novemberi КВ-ülés határozatainak végrehajtása áll. A párt vezető testü­letéi nagy gondot fordítanak a mun­kastílus javítására, a döntésvégrehaj­­tás ellenőrzésének erősítésére, a párt-, az állami és munkafegyelem javítására. Ez a törekvésük találko­zott a kommunisták, valamennyi dol­gozó egyetértésével és kedvező hatás­sal volt a termelésre. — Fontos, hogy az alapvető köz­­gazdasági mutatók javulásának irány­zata gyorsuljon — mondotta az SZKP KB főtitkára. — Ezt szolgálják a ter­vezői tevékenység javítására, a gaz­dasági mechanizmus tökéletesítésére, a több és jobb minőségű termék elő­állításához való érdekeltség növelé­sére már kidolgozott vagy kidolgozás alatt álló intézkedések. jurij Andropov részletesen szólt a szovjet mezőgazdaság fejlődéséről, az előtte áiló feladatokról. Emlékeztetett a XXVI. pártkongresszuson a mező­­gazdaság fejlesztésével kapcsolatos határozatokra, a központi bizottság múlt évi májusi, az élelmiszerprogra­mot jóváhagyó ülésére. Hangsúlyozta, hogy a fontos, nagy horderejű dönté­sek önmagukban még nem hoznak eredményt, azokat szervezetten, az erőforrásokat mozgósítva végre is kell hajtani. — A mezőgazdaságban ma még bo­nyolult a helyzet — hangsúlyozta Andropov. — Ebben természetesen érezteti hatását a kedvezőtlen időjá­rás is. amely az utóbbi években va­lósággal üldöz bennünket. Vannak azonban, akik ilyen körülmények kö­zött is keresik és meg is találják a nehézségek legyőzésének, a mezőgaz­dasági termelés növelésének lehető­ségét — mások viszont a kedvezőt­len körülményekre hivatkozva pró­bálják igazolni súlyos mulasztásaikat. Az SZKP KB véleménye szerint tevé­keny munkával kell legyőzni a nehéz­ségeket, gyorsítani a mezőgazdaság fejlődésének, az élelmiszer-probléma megoldásának ütemét. Először is a jelenleginél magasabb, tartósan jó terméseredményeket kell elérni. Ehhez korszerűbb termesztési módszerekre van szükség, amelyek már rendelkezésre is állnak, csupán széles körű bevezetésük halad túlsá­gosan lassú ütemben. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió Mi nisztertanácsa a közelmúltban közös határozatot hozott, amelynek értelmé­ben tovább javítják a mezőgazdasági üzemek műszaki ellátottságát A meg­levő anyagi-műszaki bázis is lehetővé teszi a jelenleginél sokkal jobb mező­gazdasági eredmények elérését, csak ezt a lehetőséget nem mindig és mindenütt használják ki hatékonyan. — Ahhoz, hogy a földművelés ha­tékonyabbá váljon, biztosítani kell a kolhozok és szovhozok állandó szak­ember-utánpótlását, ami nem könnyű feladat — mondotta az SZKP KB fő­titkára. — A korábbinál jóval több lakást, iskolát, egyéb kulturális léte­sítményt, szolgáltató üzemet kell épí­teni a falvakban. E célok elérésére jelentős beruházási összegeket szán­tak, a siker most azon múlik, hogy milyen kezdeményezőkészséget tanú­sítanak, hogyan tudják megszervezni a végrehajtást a helyi szervek. jurij Andropov kiemelte, hogy a mezőgazdaság előtt álló igényes fel­adatok nagy és sok szempontból új­szerű követelményeket támasztanak az irányító munkát végzőkkel szem­ben. Ezért gondoskodni kell arról, hogy ezeknek az embereknek a látó­köre egyre szélesebbé váljon, szakis­mereteik gyarapodjanak. A korábbi­nál jóval nagyobb követelményekkel kell szembenézniük nemcsak a köz­ponti irányító szerveknek, hanem a területi és határterületi pártbizottsá­goknak is. Megnőtt ezeknek a szer­veknek az élelmiszerprogram megva­lósításáért viselt felelőssége. Néhány köztársaságban, területen ás határ­­területen nem használják ki teljes mértékben azokat a helyi lehetősége­ket, amelyek elősegítenék a lakosság élelmiszer-ellátásának javítását. Ez elsősorban a lakosság háztáji kisegítő gazdaságaiban rejlő lehetőségekre vonatkozik. Elfogadhatatlan az az ál­lapot, hogy sok falon élő család semmiféle állatot sem tart. — Az idei év az egész ötéves terv­időszak szempontjából döntő jelentő­ségű — hangsúlyozta Jurij Andropov. — Főleg a gabonafélékből, a takar­mánynövényekből, az ipari növények­ből és egyéb növénykultúrákból el kell érni a tervezett termésmennyi­séget, s szilárdítani kell azokat a vál­tozásokat, amelyek az állattenyész­tésre jellemzők. A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL Eredmények és célok A Vietnami Szocialista Köztársa­ságban a múlt évben jelentős sikere­ket értek el a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésében. Az élelmezést szol­gáló termények bruttó termése — — hántolatlan rizsre átszámítva — 18 millió 280 ezer tonna volt, ami a korábbi évhez viszonyítva 13 száza­lékkal volt több, és rekordtermésnek számított. Ebből a rizstermés 13 mil­lió 780 ezer tonna volt, ami 2,44 ton­nás hektáronkénti terméshozamnak felel meg. Az Ipari növényeket a tervhez ké­pest 2 százalékkal nagyobb területről takarították be, a kaucsukültetvények területe elérte a 92 ezer 300 hektárt. A szóját több mint 91 ezer hektár területről takarították be, az összter­més 79 ezer tonna volt. A földimo­­gyohőt 95 ezer hektár területről ta­karították be. Az eperfaültetvények területe 2500 hektárról, tizenegy és félezer hektárra nőtt. Tavaly az országban 10 millió 800 ezer sertés, kétmillió 445 bivalyt, egymillió 944 ezer tehenet és bikát, 77 millió baromfit, ebből 58 millió tojós tyúkot tartottak. Többek között 450 ezer tonna sertéshúst, több mini 112 ezer tonna baromfihúst és egy­­milliárdj 265 millió darab tojást tér meltek. A tengeri halfogás meghalad­ta a 440 ezer, az édesvízi halfogás pedig a 180 ezer tonnát. Az élelmiszeripari termelés az egy évvel korábbi valósághoz viszonyítva 10 százalékkal nőtt. A tervezett cu­kortermelést például 11,1 százalékkal szárnyalták túl, tartósított zöldség-és gyümölcsfélékből pedig 5,8 száza­lékkal többet készítettek. Az Idén a legnagyobb figyelmet továbbra Is a mezőgazdaság fejlesz­tésének szentelik. A bruttó mezőgaz­dasági termelést 9 százalékkal kell növelni. Az élelmezési célokat szol­gáló termények tervezett mennyisége — hántolatlan rizsre átszámítva — 17 millió tonna. Ezt elsősorban a bő­­termő rizsfajták széles körű termesz­tésével szeretnék elérni. Rizsből 2,45 tonnás átlagos hektárhozam elérésé­vel számolnak. Az öntözhető terüle­tek nagysága meghaladja a négymil­lió 100 ezer hektárt. Az Ipari növényeket az Idén 875 ezer hektár területen termesztik. Het­venezer hektár ú] kaucsukültetvényt állami beruházással, 30—50 ezer hek­tárt pedig a helyi adottságok, forrá­sok Jobb kihasználásával létesítenek. A kávécserje-ültetvények területe meghaladja a 22 ezer hektárt. A szarvasmarha-állományt (a biva­lyokat is beszámítva) az idén négy­millió 460 ezerre, a sertésállományt pedig 11 millió 600 ezerre kell növel­ni. 0) erdőket 55 ezer hektáron tele­pítenek, s 840 ezer tonnás halfogás­sal számolnak. Az Idei népgazdasági terv a kül­gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szakaszén is Igényes célok valóra váltásával számol. A kivitelt — a múlt évi valósághoz viszonyítva — 51, eb­ből a mezőgazdasági termékek export­ját 83 százalékkal kell növelni. (HÍZ) |. Kerslna rajza KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Olyan korban élünk, amikor a háborús veszély és a vi­lágot átfogó gazdasági vál ség, mely a szocialista országok számára sem közömbös, Időben és hatásban együtt Jelentkezik. A két gond együttes Jelentke­zése annál nagyobb figyelmet ér­demel, mivel előreláthatólag tar­tósan Jellemzi évtizedünket. Kez­dete a hetvenes évek közepére nyúlik vissza, a nyolcvanas évek elején viszont a Reagan-kormány politikája következtében minőségi változáson ment át. Elemei közé tartozik, hogy az Egyesült Álla­mok hadászati fölényt akar kicsi karnl a Szovjetunióval szemben, s e célból példátlan költségekkel Járó fegyverkezési programot va­lósit meg. Ugyanakkor gazdasági háborút kezdett, eszmei, lélektani hadjáratot visel a szocialista or­szágokkal, főleg a Szovjetunióval szemben. Az amerikai indítású fegyverkezési hajsza már évi 800 milliárd dolláros költségekbe ker­gette a világot, s ha ez Így megy tovább, 1988-ra eléri az ezermil­­liárdot. A Reagan-politika másik eleme az, hogy helyi összetűzése­ket, a reakciós erők oldalán pol­gárháborúkat támogat a fejlődó világban, s az elnyomott népek felszabadulási törekvéseit az ame­rikai—szovjet kapcsolatok szem­üvegén át szemléli. Ennek hatása az egyre feszül­tebb szembenállásban éppúgy meg­mutatkozik, mint a gazdasági hely­zet romlásában. Elvonja a pénzt a társadalmi bajok gyógyításától — a fejlett tőkés országokban már 35 milliós a munkanélküliek sere­ge. Ami a fejlődő országokat Illeti, a gazdasági fejlődés túlnyomórészt a visszájára fordult, a munkanél­küliség nagyobb, mint a tőkés or­szágokban. A Reagan-kormányzat a feszült­séggócokat hadászati és hatalmi terveibe Illesztve a Közel-Kelet, Latin-Amerlka, Afrika és az Indiai­óceán térségének országait a feey­­verkezésl hajszába kényszeríti. Ta­valy a fejlődő országok katonai kiadásai elérték a százmllllárd dollárt. A katonai ráfordítás ará­nya Jóval gyorsabban növekedett, mint a gazdaságié — elsősorban a Közel-Keleten. Itt a kormányok költségvetésében a katonai tétel 24, Dél-Azsléban 15, Afrikában pe­dig 10 százalékos. Elszomorító, hogy a fejlődő or­szágok fegyver- és hadifelszerelés vásárlásának aránya gyorsabban nő, mint az egyéb ipari termékek behozatala, s eközben csökkent a kivitelük. A nyomor vámszedői A fejlődő országok nagy részé­ben a fegyverkezés költsége nem­csak a háborúra való készülődést, hanem a tényleges háborúk kiadá­sait is jelenti. Aggasztó az a tény, hogy amíg 1945 és 1976 között 120 helyi háború dúlt a világban, addig 197í-tól napjainkig 148 há­borút tartalmaz a statisztika. Ez mind a harmadik világban zajlott. Ez az időszak Agybeesett a tőkés világ gazdasági válságával, az ame­rikai politika hidegháborús ellent­mondásaival az enyhüléssel és a békés egymás mellett éléssel szem­ben. A világ lőporos hordójának tekintett Európa ugyanakkor nem lett fegyveres összetűzés színhelye, az amerikai rakéta telepítés terve miatt viszont szintén feszültségben él. Bér rengeteg a megoldandó kér­dés, a harmadik világban az első­rangú gond, hogy eloltsák a hábo­rús tűzfészkeket. Az utóbbiak szí­tásáért a volt gyarmattartók és az Egyesült Államok vádolhatók. Az amerikai politika ugyanis régóta Kelet és Nyugat szembeállítására használja fel a hirmadik világ egyes térségeit. A felszabadító mozgalmakban nem akarja észre­venni az Illető népek Jogos, Igaz­ságos törekvéseit, mindenütt csak Moszkva kezét keresi. Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak minden eszköz­zel támogatják a reakciós kormá­nyok fennmaradását, mindezt ha­dászati és gazdasági célból teszik, katonai támaszpontok, fegyverke­reskedelem, nyersanyagforrások érdekében. Az utóbbiakat tartják szem előtt, nem pedig azt, hogy mindez milyen terheket rő az ille­tő országokra. Miközben a bürok­ratikus vezető réteg dúskál a Ja­vakban, nagyobb tömegek nyomo­rognak, mint korábban. Meglassul a fejlődés a haladó lrényzatott vá­lasztó fejlődő országokban Is, mert ezek sokszor nemcsak a bel­ső reakció ellen kénytelenek fel­lépni, hanem a külső támadás el­len Is. Az amerikai Indítású fegyverke­zési hajsza 600 milliárd dolláros költségbe kergette a világot Szo­morú, hogy ebben a folyamatban a harmadik világ Is részt vesz, holott ott él a Föld lakosságának az a része, amely leginkább nvo­­morog, amelyet éhhalál fenyeget. Ott él az a 800 millió, amelynek emberhez méltatlan „otthera“ van; a 900 millió írástudatlan; ott hal meg évente 15 millió gyermek. Pedig a fegyverkezésre fordított összegből 150 millió lakás épül­hetne, vagy termékennyé lehetne tenni 350 millió hektár földet, a­­mely hárommllllárd embert táplál­hatna. Ilyen számításokat évente vé­geznek az emberiség lelkiismere­tének a létesítményei. A katonai kiadások száma sajnos mégis nö­vekszik, mintha hiábavaló lenne az Intés. Korunkra az a Jellemző, hogy a gazdasági válsággal párhu­zamosan a fegyverek felhalmozása globális méretűvé vált. Amennyire ez nagyobb veszélyt Jelent, annyi­val több erőt sorakoztat fel a béke védelmében. Ehhez azonban más Is kell: az egymástól függetlenül működő békemozgalmakat egyesí­teni, megtalálni közöttük a módot a párbeszédre. —cs J Amerikai aknák az Indiai óceánon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents