Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-23 / 16. szám

кг öntözés jelentősége a gyümölcstermelésben A gyümölcstermő fák és bok­rok öntözésének hazánkban nincsen nagy hagyománya. Sok gyümölcsész még ma is meg­győződéssel hangoztatja, hogy ezek a kultúrnövények nem igénylik az öntözést, hiszen aránylag mélyen gyökereznek és jó szívóképességük van, te­hát képesek kellő mennyiségű vizet felvenni. Hadd cáfolom meg ezt a téves nézetet mind­járt az elején. A gyümölcster­mő növények a mi sajátos ég­hajlati viszonyaink közepette is többnyire időszaki vízhiányban szenvednek. A kutatások és megfigyelések igazolják, hogy az átmeneti csapadékhiány is igen kedvezőtlenül hat a fák és bokrok fejlődésére, a gyümölcs­termés mennyiségére és minő­ségére. A gyümölcstermesztésben al­kalmazott öntözőgazdáikodási kísérletek eddigi tapasztalatai szerint az öntözés hatására át­lagosan 25—35 százalékkal nő a területegységenkénti hozam, a gyümölcsök nagyobbak, mu­­tatósabbak, a fák és bokrok rendszeresebben teremnek, e­­gészségesebbek és lényegesen jobban ellenállnak a betegsé­geknek. Magától értetődik, hogy jó eredményt csak helyes öntözés­sel lehet elérni. Itt mindenek­előtt arra gondolunk, hogy a hiányzó csapadékot a legmeg­felelőbb időben és a szükséges mennyiségű öntözővízzel kell pótolni. £s már itt is a nagy kérdés: MIKOR ÉS HOGYAN ÖNTÖZZÜNK? A gyümölcsösben az öntözést ágy kell megoldani, hogy ar # A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének Veiké Zálužie-1 alapszervezete a közeli mező­­gazdasági üzemekkel együttmű­ködve kóstolóval egybekötött borversenyt rendezett a Feb­ruári Győzelem 35. évfordulója alkalmából. A hagyományos — sorrendben Immár hetedik — versenyen kétszáz kistermelő összesen 258 bormintával szere­pelt. A rendezvény a környező községek kertészkedő) körében is nagy visszhangra talált. Metis P. 9 A tŕebiči járásban tavaly összesen 13 hektárnyi parlag­földet engedtek át a Csehorszá­gi Kertészkedők Szövetsége alapszervezeteinek. A kapott földterületen újabb 230 kiskert létesült, így a járás 65 kerttele­pén immár 1240 kertbarát csa­ládja tudja megtermelni az ön­ellátáshoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt és virágot. A járás 23 alapszervezetének még 650 kertészkedni vágyó várja a par­lagföldek fölszámolását, illetve az újabb kerttelepek létesíté­sét. (Zahrádkár) talaj soha ne szenvedjen víz­hiányban. Tehát rendszeresen figyelemmel kell kísérnünk az időjárás alakulását és a lehul­lott természetes csapadékmeny­­nyiség, valamint a talaj víz­készletének ismeretében kell üzemeltetni a vízpótló berende­zéseket. Akinek módjában áll rendszeresen ellenőrizni a talaj víztartalmát, az úgy irányítsa az öntözést, hogy a hasznosít­ható vízkészlet soha ne csök­kenjen 50—60 százalék alá. Nagyon fontos, hogy figye­lemmel kísérjük az öntözött növényeket és azok fejlettségi szakaszait. Ugyanis bizonyított tény, hogy a növényzet és a termés fejlődése szempontjából elsősorban a következő időpon­tokban juttatott víznek van nagy jelentősége: — a közvetlenül virágzás előtt juttatott csapadék kedve­ző feltételeket teremt a virág­záshoz és a terméskötéshez, — az apró gyümölcsképződ­mények kialakulása utáni víz­készlet a gyümölcs fejlődését serkenti, — a gyümölcshullás ntáni öntözéssel a megmaradt gyü­mölcsök intenzív fejlődését se­gítjük, — a szüret előtt 15—20 nap­pal juttatott víz hatására a gyümölcs tetszetősebb és jobb minőségű lesz, azért kell öntözni a gyümöl­csösben, hogy a fák és bokrok kellően fölkészülhessenek a nyugalmi időszakra és jól telel­jenek. A tenyészidő folyamán a gyü­mölcsösben 120—200 mm csa­padékot kell mesterségesen ki­juttatni, ami négyzetméteren­ként 120—200 liter vizet jelent. Ezt a mennyiséget 20—50 min­es adagokra osztva, négy vagy öt öntözéssel kell kijuttatni (lásd a táblázatot). MILYEN MÓDSZERT ALKALMAZZUNK? A gyümölcsösök permetező öntözésére a Sigma nemzeti vállalat által gyártott berende­zések közül (SD-1, SD-2, Re vol­tin, P-Z, PUK-1) választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőb­bet. A gyümölcsösök öntözésé­re a felületi öntöző berendezé­sek különösen alkalmasak, mert itt nem áztatjuk el a lombot, hanem perforált műanyagcsö­veken keresztül juttatjuk el a vizet a talaj felszínére (csöpög­­tető öntözés). Ugyancsak jól bevált a felszín alatti öntözés, amikor közvetlenül a gyökér­zónába juttatjuk a vizet. Ha az öntözésről beszélünk, akkor feltétlenül szólnunk kell a felhasznált víz minőségéről. Tekintettel arra, hogy a kerté­szeti termékeknek nem kis há­nyadát nyersen fogyasztjuk, az öntözésre használt víznek tisz­tának kell lennie. A víz tiszta­ságát annak alapján bíráljuk el, hogy mennyit tartalmaz a különféle vegyi elemek oldott sóiból. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, küldjünk mintát a vegyelemzést folytató laboratóriumok vagy közegész­ségügyi állomások valamelyiké­nek és kérjük, hogy az érvé­nyes előírások értelmében (CSN 83 0634 jakost vody pro závla­hu), vizsgálják meg, alkalmas e az általunk használt víz a gyü­mölcs- és zöldségfélék öntözé­sére. MILOSLAV NOVOTNY, agrármérnök, a mezőgazdasá­gi tudományok kandidátusa, a Bratislavai Öntözőgazdáiko­dási Kutatóintézet munkatársa Gyümölcs Hor lap___________________ III. IV. V. VI. VII. V1M, IX. X. xu XII. Alma —­Körte —— —* Kajszibarack Őszibarack — — — Cseresznye — — — Ribiszke — — Egres — —. — Szamóca — -— Szőlő“ — — — — — a száraz őszi időben pedig ) Ha azt akarjuk, hogy a gyümölcsfák virágzása valóban holnapi örömöt alapozó legyen, akkor a tápanyagpótlás és növényvé­delem mellett az öntözésre is gondolnunk kell Fotó: —bor A jubileum jegyien tanácskoztak A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetsége ipolysági (Šahy) helyi szervezetének tagjai a szervezet fennállásának ne­gyedszázados jubileumáról is megemlékezve tartották meg szokásos évzáró taggyűlésüket. Gál István elnöktől tudom, hogy a lelkes állatbarátok ma­roknyi csapata napjainkban öt­ven főt számlál. Tehát keveseb­ben vannak, mint ötvenhétben voltak, amikor a Csutora Imré­hez, Kuzma Ferenchez és Hal­­gos Ravelhez hasonló galambá­szok komoly elhatározással, szervezett formában kezdtek fajtatiszta állattartással foglal­kozni. Kevesebben vannak, de a mai tagok hozzáállása, szak­mai felkészültsége lényegesen jobb, amit az elért eredmé­nyek is igazolnak. Az ünnepi tanácskozáson, me­lyen a szónokok a többi között méltatták a hazai és a hozzá­férhető külföldi szakirodalom pótolhatatlan segítségét Is, örömmel állapították meg, hogy a szervezet tagjainak állatállo­mánya egyre népesebb. A fajta­tiszta állatok jegyzékében 356 tyúk, 170 kacsa, 250 nyúl, 105 egzotikus madár, 37 juh és 30 nutria szerepel. Az áruterme­léssel is foglalkozók tavaly 400 kg vágónyulat, 280 kg tojást, 130 kg gyapjút és huszonegy díszmadarat értékesítettek. A nyulászok közül Halgoš Pavel és Kuzma Ferenc, a galambá­szok közül Pál Tibor és Kiss Sándor, a juhtenyésztők sorá­ból Kovács József, Csavojec Ro­zália és Szúnyogh Zoltán, a díszmadarak tenyésztői közül pedig Hudec Pál és Cseri Jenő nevét kell megemlítenünk. Évek óta ők büszkélkedhetnek a leg­jobb eredményekkel. A tanácskozás résztvevői nemcsak ünnepeltek, de tervez­gettek is. Megtudtam, hogy a kistenyésztők a további munká­hoz mintegy ezer naposcsibét, meg ötszáz kiskacsát rendeltek a keltetőkből. A pekingi fehér kacsák a CSSZK-ból érkeznek, a Shaver Starcross csirkék Lé­váról (Levice), továbbá nyolc­száz naposcsibe pedig Nyitra­­ivánkárői (Ivánka pri Nitre). Mivel a nutriatenyésztés iránt is egyre komolyabb az érdek­lődés, a tavalyi kettőhöz még tíz elismert apaállatot vásárol­nak a holiči MOVIS vállalattól. Tavaly az alapszervezet tag­jai kaszálót kaptak, így a szá­lasok előteremtése nem okozott különösebb gondot. Most a ma­dártenyésztőknek szeretnének juttatni az elfekvő földekből, hogy legyen hol megtermelniük az egyébként nehezen besze­rezhető, elég drága kölest. További komoly feladat: meg­alakítani az ifjú kisállattenyész­tők körét a helyi alapiskolák­ban. Erre igen nagy szükség van, hiszen a városban máris sok fiatal tart díszmadarat, nyulat, galambot, tehát mielőbb fel kell karolni az érdeklődő gyerekeket s lehetővé kell szá­mukra tenni, hogy hozzáértő állattartó felügyelete mellett sajátítsák el a kisállattenyész­tés sikerét szavatoló tudnivaló­kat. Belányi János, Deménd (Demandice) A dunaszerdahelyi (Dun. Stre­­м da) járásban tavaly is pél­damutatóan tevékenykedtek a Szlovákiai Kisállattenyésztók Szövetsége helyi alapszerveze­teinek kebelében működő ifjú­sági szakkörök. Ez mindenek­előtt annak köszönhető, hogy a szövetség járási bizottságá­nak ifjúsági szakbizottsága — a tapasztalt és lelkes állatba­rát, Varga György elnökletével — következetesen teljesítette az évi munkatervet Versenygyőztesek dicsérete A járásban az év folyamán további négy ifjúsági szakkör alakult, így tavaly már össze­sen tizenegy szakkörben tevé­kenykedhettek a kisállatte­nyésztés iránt érdeklődő gye­rekek. Dicséretet érdemlő, hogy az országos szocialista verseny­be nyolc szakkört sikerült be­kapcsolnia a járási bizottság­nak. A járás fiatal kisállattenyész­tői több kiállításon bemutatkoz­tak kedvenceikkel és eseten­ként értékes helyezést értek el. Például az alistáli (Hroboüo­­vo) II. népszerűsítő kiállításon tíz fiatal tenyésztő 22 állatot vonultatott föl, melyek közül négyet tiszteletdijban részesí­tett az értékelő bizottság. Po­zsony eper jesen (Jahodná), a­­hol tizenhárom ifjú tenyésztő 32 állattal szerepelt, ugyancsak négy tiszteletdijat ítéltek oda a fiataloknak. Az udvamoki (Dvorníky na Ostrove) sereg­szemlén 22 fiatal tenyészti volt jelen, s az általuk kiáliitott 93 fpróállat közül tíz kapott tisz­teletdíjat. A járási kiállításon 58 fiatal több mint kétszáz ál­latot mutatott be, a megítélt díjak száma pedig 15 volt. Az ifjú tenyésztők žilinai VI. or­szágos kisállattenyésztési be­mutatóján a dunaszerdahelyi járást hét fiatal képviselte. Ti­zenöt állatot mutattak be s itt is elnyerték a tiszteletdíjak egyikét. Feltétlenül szólnunk kell ar­ról, hogy a járási bizottság a járási ifjúsági és pionirotthon­­nal együttműködve megszervez­te az ifjú kisáliattenyésztők ta­lálkozóját. Erre október dere­kán, a járási apróállat-bemuta­­tó idején került sor. A rendez­vényen ötvenhat kiválasztott fiatal tenyésztő, meg tíz szak­körvezető vett részt. Valameny­­nyien részt vettek a filmvetí­téssel egybekapcsolt szakelő­adásokon (nyulászat, galambá­­szat, baromfi- és díszmadárte­nyésztés, akvarisztika), majd megtekintették a kiállítást és ellátogattak Pichlík tenyésztő­társhoz egy kis tapasztalatcse­rére. Az elmondottak ismeretében cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy az ifjú kisállatte­nyésztőket tömörítő szakkörök múlt évi szocialista versenyé­nek nyugat-szlovákiai kerületi győztese (Egyházkarcsa, Kost Kračany) éppen ebből a járás­ból került ki, melynek szakbi­zottsága oklevelet kapott a fia­tal tenyésztők munkájának eredményes szervezéséért és irányításáért. Andrej Korvin i, az SZKSZ KB munkatársa Szopós- és növendékbáránvok a háztájiban Az újszülött bárányokat azon­nal alaposan meg kell tiszto­gatni, a köldökcsonkot pedig fertőtleníteni muszáj (a fel­használható készítményekről Ismerkedjünk a gyógyszerekkel című sorozatunkban szóltunk). Ami a takarmányozást illeti, nagyon fontos, hogy az anya tőgyét az első szoptatás előtt megmossuk langyos vízzel. A tőgy körüli gyapjúfürtöket le kell vágni, mert ezek rendsze­resen szennyeződnek a vizelet­től és a trágyától. Az ügyetlen bárányok a tőgybimbók helyett gyakran egy-egy szennyezett szőrfürtöt ragadnak meg s így a káros mikroorganizmusok milliói jutnak a szájba. Első­sorban ez szokta előidézni, hogy a szopós állatok közül sok hasmenést kap és elhullik. Első szoptatás előtt az első tejsugarat edénybe fejjük és ki­öntjük, csak azután engedjük szopni a bárányokat. A bárá­nyok péttakarmányozását há­rom hét után kezdjük meg. Előbb jé minőségű szénát, zú­zott zabot, később abrakkeve­réket kínálunk. Arra töreked­jünk, hogy a fiatal állatok mi­nél több takarmányt fogyasz­­szanak. A bárányok legyenek együtt az anyjukkal, mert a fiatalok­nak finomabb réti széna és le­veles pillangós-széna jár. A bá­rányokat a második héttől kezdve bújtatőráccsal elkülöní­tett istállórészben kell tartani. A bárányiskolának nevezett szállásrászt olyan rács válassza el az anyák rekeszétől, mely­nek lécei között a bárányok át­bújhatnak, de az anyák nem. Az elkülönített részben kisebb szénarácsot kell elhelyezni, s ezt rendszeresen fel kell töl­teni növendékeknek való, ki­mondottan finom szénával. A- mikor a bárányok a széna fino­mabb részét elfogyasztották, a durvább maradékot tegyük az anyák elé. Az etetőrács alatti jászolban mindig legyen némi abrak. A növendékeknek 4—5 hetes kortól már adhatunk mosott cukorrépát vagy burgonyát (szeletelve). A szopósok előtt Is mindig legyen nyalősó. Az Néhány növendék Havlik János komáromi (Komárno) tenyésztő állományából Andriskin József felvétele áprilisi hideg szelektől még óv­ni kell a bárányokat, de ha me­legebbre fordul az idő, kien­gedhetjük őket legelni. Az elválasztást fokozatosan hajtsuk végre, tehát mindig hosszabb időre különítsük el a fiatalokat az anyjuktól. Az el­választás 3—4 hónapos korban történik. A szakszerűen tartott és táp­lált bárányok gyorsan növeked­nek, havi súlygyarapodásuk há­rom-négy kilogramm Is lehet. Reggel, mielőtt kihajtanánk a bárányokat a legelőre, mindig adjunk szénát (0,5—1 kg). Ha a legelő gyengébb minőségű, akkor szénával, szilázzsal, zöld­­eleséggel, esetleg kevés abrak­kal kell pöttakarmányozDunk. A tizenhárom hónaposnál idő­sebb növendék már nem szo-.ul abrakkal történő póttakarmá­nyozásra. Elég ügyes ahhoz, hogy a legelőn megszerezze a számára szükséges tápanyag­mennyiséget. Persze a növen­dék kosokat érdemes kiadósab­­ban táplálni mint a jerkéket, hiszen ezek már igénybe vehe­tők a tenyészmunkában vagy eladhatók. Nem szabad megfeledkezni az itatás fontosságáról. A juh napi vízfogyasztása túlhaladhatja a négy-öt litert. Kovács László agrármérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents