Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-23 / 16. szám

1983. április 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Közelebb az olvasóhoz BESZÉLGETÉS SÁRKÁNY ÁRPÁDDAL, a madAch könyv- és lapkiadó igazgatójával Kulturális életünk — pontosabban nemzetiségi kultú­ránk — intézményrendszerében bajosan lenne helye bármilyen jellegű rangsorolásnak. Az ilyesmi mindig abszolút értékeken alapszik, teljesítménybeit vagy érték­­sorrendet fejez ki, és nem utolsósorban óhatatlanul „konkurrenssé“ minősíti a besorolás alanyait. Ennek el­lenére, ha valaki nekem szögezné a kérdést, hogy véle­ményem szerint melyik intézmény járul hozzá a legna­gyobb mértékben nemzetiségi kultúránk gazdagításához, nem kérnék gondolkodási időt a válaszra. Nem azért, mintha a fenti szavaimra rácáfolva jogosnak tartanék ezen a téren bárminemű skatulyázást, osztályozást vagy rangsorolást, hanem azért, mert a brattslaval Madách Könyv- és Lapkiadó több szempontból valóban egyedül álló reprezentánsa kulturális életünknek. Bizonyítékként akár annyi is elég lehetne, hogy az „egyedülálló“ jelzó ezúttal valóban betű szerint értendő, hiszen nemzetiségi kultúránk egyetlen ilyen jellegű intézményéről van szó. Sokkal fontosabb azonban az a társadalmi és művelődés­politikai szerep, illetve feladatkör, amit a Madách Könyvkiadó — pártunk művelődéspolitikájával összhang­ban és a csehszlovákiai kulturális élet szerves részeként — betölt. Fórumot biztosít a mennyiségi és minőségi téren egyaránt egyre számottevőbb csehszlovákiai ma­gyar irodalom számára, alkotásait Ízléses kivitelben ad­ja a kezünkbe és ismerteti meg széles tömegekkel nem­csak nálunk, de külföldön is, elsősorban természetesen Magyarországon. Emellett a Madách Könyvkiadó — és természetesen a többi hasopló intézmény — léte a lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítését példáz­za hazánkban. Bepillantást nyerni egy könyvkiadó életébe önmagá­ban is érdekes élmény lehet annak, aki szereti az írott szót, a könyvet. A Madách Könyv- és Lapkiadóról lévén szó azonban ez az érdeklődés feltétlenül többet kell hogy jelentsen számunkra puszta kíváncsiságnál. Már a korábban elmondottakból is kitűnik, hogy kulturális lehetőségeink egyik igen fontos területét tesszük vizs-; gálát tárgyává — úgy is fogalmazhatnék, hogy „szellem mi éléskamránk“ választékáról lesz tehát szó az aláb­biakban. Néhány erre vonatkozó kérdésre kértem és kaptam választ a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgató­jától, Sárkány Árpádtól. ■ Igazgató elvtárs, hogyan lehetne a legtömörebben keresztmetszetet adni a Madách Könyv- és Lapkiadó célkitűzéseiről, munkájáról, művelődéspolitikánkban be­töltött szerepéről? — Véleményem szerint egy hosszabb időszak konkrét eredményein keresztül. Nézzük például az 1982-es esz­tendőt. A kiadványok számát tekintve folytatjuk azt a több éves hagyományt, amelyet az évi, több mint félszáz tétel megjelentetése jelent. Egészen pontosan, ötvenkét kiadványt Jelentettünk meg tavaly, vagyis átlagosan minden héten adtunk valamilyen újdonságot olvasóink kezébe, ami, azt hiszem, önmagáért beszél. A kiadvá nyoknak több mint a fele (28) szlovákiai magyar iró alkotása. Ha kiadványaink tematikus megoszlását néz­zük, értelemszerűen a szépirodalom áll az első helyen, harminchárom tétellel; ebből 17 a szlovákiai magyar irodalmat képviseli, hat illetve tíz pedig szlovák, illetve cseh szerző magyar nyelven megjelent alkotása. Az Ifjúsági és gyermekirodaimat nyolc kiadványunk képvi­selte tavaly, ebből négy hazai magyar, kettő-kettő pedig szlovák, illetve cseh szerző müve, természetesen magyar nyelven. Szépirodalmi kiadványaink zömét prózai művek alkották, de megjelentettünk kilenc verseskötetet is. Ebből nyolc hazai magyar költő alkotása, egy pedig — Vojtech Mihálik kötete — a kortárs szlovák költészetet viszi közelebb olvasóinkhoz. — Mindenekelőtt irodalmi életűnk fejlődése szempont Jából tartom lényegesnek, hogy gondozásunkban tavaly hat irodalomelméleti és -kritikai kiadvány jelent meg, amelyek természetesen a csehszlovákiai magyar iroda­lom múltjával, jelenével és jövőjével foglalkoznak, kü­lönböző megközelítésben. Itt konkrétan megemlíteném Turczel Lajos Hiányzó fejezetek és Fónod Zoltán Kör­vonalak című kötetét. ■ Maradjunk a konkrétumoknál. Hogyan állítana össze egy olyan „csokrot“ a tavalyi termésből, amely tematikusán és műfajilag arányosan reprezentálja a ki­adó egyévi munkáját? — Minthogy kiadványaink abszolút többsége szépiro­dalmi, Illetve Irodalomelméleti kötet, a tematikus meg­oszlást jól érzékelteti ezek aránya, amely összegezve negyvenegy a hathoz. A második kategóriát a már emlí­tett két kötet mellett kiegészíteném Csanda Sándor Első nemzedék és Szénási Zoltán Jókai nyomában című, ré­gebbi irodalmi hagyományainkhoz visszanyúló müvével, valamint Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak harmadik kötetével. Ami a szépirodalmat illeti, természetesen jó­val nagyobb a választék. Kedvező fogadtatásra találtak a Csehszlovákiai magyar írók sorozat kötetei, amelynek keretében tavaly Bábi Tibor, Dobos László, Gál Sándor és Szenes Piroska egy-egy műve jelent meg, pontosab­ban Dpbos László kötete az író két regényét (Földön­futók, Egy szál ingben) tartalmazza. Sikernek nevez­hetem Duba Gyula Örvénylő idő című, a parasztvilág felszabadulás utáni átalakulását ábrázoló társadalmi re­gényét, és Rácz Olivér A Rogozsán kocsma című, meg­kapó stílusú, sajátos megközelítésben háborúellenes al­kotását. Irodalmunk korszerű törekvéseit Grendel Lajos Galeri című regénye és Tőzsér Arpád Adalékok a nyol­cadik színhez című verseskötete képviselik. Másodszor adtuk ki Szombathy Viktor Száll a rege várrul várra című mondagyűjteményét, amely a tavalyi év talán leg­nagyobb ifjúsági könyvsikerévé vált. Az Elsőosztályosok Ajándékkönyve című sorozatunkban ezúttal Tóth Elemér Tegnapelőtt kiskedden című verseskötete kapott helyet. És bár feltétlenül több, mint gyermekirodalom, hadd soroljam mégis ide Gágyor József, pedagógiai és nép­rajzi szempontból egyaránt nagy értékű művét, a Megy a gyűrű vándorútra című kétkötetes gyermekjáték-gyűj­teményét. Végül hadd említsek meg két olyan, a leg­szélesebb olvasói közvéleményhez szóló kiadványunkat, mint a Mindenki szakácskönyve és a talán minden ma­gyar nemzetiségű családban megtalálható Naptár. _ ■ Mit tettek a szlovák és a cseh irodalom népszerű­sítéséért? — A számokról már szóltam, nézzük, mi van mögöt­tük. Valós igénynek tettünk eleget, amikor — Ján Joha­­nides A letagadott varjak, Jozef Puškáš A negyedik di menzió című regényén, valamint az Agyaghegedű című elbeszéléskötetén keresztül — magyar nyelven is hozzá­férhetővé tettük olvasóink számára a modern szlovák próza stílusjelző alkotásait. Ami a cseh irodalmat illeti, Jaroslav Hašek születésének századik évfordulója alkal­mából újra kiadtuk a Svejket, amelynek sikerét akár előre is biztosra vehettük. Hasonló helyzetben voltunk egyébként Jan Brdefka Limonádé Joe című western paródiájával, vagy E. Petiška Volt egyszer egy vakond című könyvével, amelyek hetven-hetvenezer példányban láttak gondozásunkban napvilágot. Itt említem meg Co­­menius örök érvényű pedagógiai művének A világ út­vesztője és a szív paradicsoma címen magyar fordítás­ban történt megjelentetését. ■ Újdonságaik? — A Főnix Füzetek sorozat. Tulajdonképpen irodalmi „utánpótlásunkról“ van szó. A sorozat megindításával legújabb költő- és prózaíró nemzedékünk számára ki vántunk teret biztosítani. Az újat, a korszerűt már a füzetek kivitelezése is sejteti, és aki belelapoz, azt hi­szem, nem csalódik ebbéli várakozásában. Modern pró­zával és költészettel; egyszóval friss hanggal találkoz­hat. A sorozat keretében tavaly négyen — Barak László, Finta- László, Soóky László és Vajkai Miklós — jelent­keztek önálló kötettel. ■ Ismert, hogy a Madách Könyvkiadó együttműködik több magyarországi könyvkiadóval. Kérem, szóljon né­hány szót erről az együttműködésről! — A CSSZSZK és a Magyar Népköztársaság kormánya 1953-ban közös könyvkiadásról szóló egyezményt Irt alá. A mi részünkről ez ma annyit Jelent, hogy kiadványaink abszolút többsége — gyakorlatilag csak olyan, sajátoson „országhoz kötött“ kiadványok kivételével, mint pl. a Naptár — eljut Magyarországra Is. A magyar olvasónak ezáltal lehetősége nyílik megismerni nemzetiségi irodal­munk legjobb alkotásait, illetve bepillantást nyerhet a szlovák és a cseh irodalomba is. 1982-ben hét magyar­­országi könyvkiadóval működtünk együtt; ennek során 49 kiadványunk került forgalmazásba Magyarországon, összesen 455 ezer példányban. Az együttműködés másik pólusáról szólva tavaly 134 Magyarországon megjelent kiadványt hoztunk forgalomba a hazai könyvpiacon, 215 ezer példányban. ■ Végezetül szeretném, ha szólna néhány szót a kiadó és az olvasó kapcsolatáról, ennek konkrét formáiról — — Természetes, hogy elsősorban a könyvek révén állunk kapcsolatban olvasóinkkal, ami egyben egyfajta visszajelzés is. Mindamellett azonban arra törekszünk, hogy minél több közvetlen kapcsolatot, személyes talál­kozást is kiépítsünk, megszervezzünk. Évek óta könyv­sátrunk van például a Jókai-napokon. A Februári Győ­zelem 35. évfordulója tiszteletére író-olvasó találkozóval egybekötött könyvklállftást rendeztünk Dunaszerdahe­­lyen (Dunajská Streda). Rendszeresen részt veszünk a CSEMADOK irodalomnépszerűsítő szemináriumain, s ma­gunk is rendezünk ilyeneket: nemrég például Nagyme­­gyeren (Calovo) került sor dedikálással egybekötött Madách-estre. Szükségét érezzük az Ilyen találkozóknak, hiszen az olvasók véleménye munkánk legmegbízhatóbb fokmérője. Tükröt tart elénk, formába önti a valós igé­nyeket, mindezzel együtt nagyban hozzájárulva könyv­terjesztő munkánk eredményességéhez. Beszélgetett: VASS GYULA A népi kerámia remekei Fotó: Prandl Sándor д^даЕитацаагдцее „V. 1. Lenin — a Szovjetunió megteremtője“ című grafikai sorozatból SZTYEPAN SCSIPACSOV: 1870 április * Felsárgállott a pocsolyás hegyoldal, körötte duzzadt, áradó vizek, a várost így ölelte át a Volga, a hegy — úgy látszott — tengeren libeg. Lágy szellő kelt az almafán, a házon, folyókról jött, hol mállott már a jég. Csak víz csillámlott messze láthatáron. Szimbirszk felett széles kék volt az ég. A tájra már az új tavasz borult, és langyos pára szállott életosztón. Megtört a jég és felmagasztosult a Volga s véle mind egész Oroszhon. Mint árnyék röppent át sok könnyű felleg a messzi falvak kéklő érdéin, sziirkéllő kunyhóján. A Volga mellett ilyen tavasszal született Lenin. Korok jönnek, korok tűnnek tova, de azt a nappalt nem felejti senki, erős emléke nem fakul soha: örökre már a kék hajnalt jelenti. • Száztizenhárom évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született V. I. Lenin, a világproletariátus zseniális vezére. orongós szombat délután. Gye­rekek játékkal próbálják elűz­ni a terjeszkedő hétvégi unal­mat. Rothadó avart kotornak odébb, hogy a beton medencében a homok­hoz hozzáférjenek. Itt-amott unott ar­cú apukák bóklásznak: míg otthon készül az emelt kalórlájú szombati vacsora, vigyázzák a gyerkőcöket. Vasállványzaton négy hinta — ez A mi hintánk most a legkapósabb. Sort állnak érte a gyerekek, kisebbek, nagyobbak. Hatévestől a tizenkettőig, fiúk-lányok vegyest. — Ez az én hintám — hallom. — Add idei — kiáltozzák. — Már vagy fél Órája htntdzoll... Légy szí­ves ,.. Kérlelik vagy Öten. De amaz, ott fent, a htntaűlőkében egyre csak visszhangozza: — Az én hintámI Az én hintámI Próbálom megsaccolnl korát. Talán nyolc, ha lehet. Ogy első blikkre nincs rajta semmi különös. Fürge te­kintetű, pirospozsgás srác, zöld dzse­kiben, farmerben, fumbósapkában. Szőke hajából egy tincs minduntalan homlokába hull. Ilyenkor fejét akara­toson hátravett. — Az én htntáml — mondja újra. — Apukám Is megmondta. Az enyéml Dolgom végeztével ballagok vissza­felé ugyanazon az úton. Ojra a sétány aszfaltútján megyek, ha akarom, ha nem, el kell haladnom megint a nem túl nagyra méretezett játszóhely mel­lett, ahonnét messziről felémszűrödlk a gyermekzsivaj... Tele a homokozó, a srácok, lányok kifogyhatatlan energiával htmcúroz­­nak. Nagyüzem van a hintázóhelyen is. Am a negyedik hinta üresen csüng alá. Miközben a másik háromnál tü­relmesen várnak megint hatan, hogy sorra kerüljenek. — Hé — mondom —, ott egy üres hinta, miért nem ültök fel rá? Bámulnak vissza. — Na, nyomás felfelél — mondom. De egyik sem mozdul. — Megkukultatok?! — Az 0 hintája — szólal meg vég­re az egyik, egy simíts, Sapkás, pöt­töm srác, s a sétány szélén magasló ház felé mutat. — Akarsz hintázni? — kérdem. Bólint. Kézbekapom, ráültetem a desz­kára, bekapcsolom a biztonsági lán­cot a hasánál, nagyot lódítok rajta. A kis legény elrikkantja magát az örömtől. Ojra a nagy ház felé fordulok. Nyitva az egyik emeleti ablak. Most, hogy a hinta kilengett, meglebben a függöny, aztán megjelenik a nyílás­ban egy gyerekfel. Majd kisvártatva egy másik, egy felnőtt férfié. ézzük egymást. En rájuk, ők hol rám, hol a hintára, melyen egyre leng a ktslegény. En kérdőn nézek, némi csodálkozással, 0 azzal az értekezleti hozzászólások­kor edződött csupa-csupa-káposzta­­fejek-vagytok-mlnd pillantással, az­zal a járási körvaddszatok célzógömb­jein kupálódott acélos tekintettel A gyerekek meg játszanak tovább. —pz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents