Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-16 / 15. szám

ŕ ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ 14------------------------------------------------------------------­­«»Análi MimiftiM 1983. április 18. A jövőben még igényesebben Á Szlovákiai Horgászok Szövetsége, amely a Nemzeti Front rendkívül aktív társadalmi szervezete, az Idén tartja IV. országos kongresszusát. Az 52 ezer sporthorgászt szervezetbe tö­mörítő szövetség újabb öt évre érvé­nyes programot tűz majd maga elé, olyan tartalmas tervezetet, amely magába foglalja tagjai társadalom­politikai Ismereteinek elmélyítését, a többi társadalmi szervezetekkel tör­ténő szoros együttműködést, a nép­­gazdasági feladatokból rájuk háruló célok megvalósítását, s olyan szövet­ségi, gazdasági program valóra vál­tását, amely összhangban van a tár­sadalom, de a horgászok táborának érdekeivel is. A szövetség tagjai országos mére­tekben alapszervezeti közgyűléseken értékelték az eddigi eredményeket, blrálóan vázolták fel a helyenként felszínre hozott hiányosságokat. Az idei munkaértékelés lényegesen Igé­nyesebb volt az évközi felméréseknél. Ez érthető Is, hiszen az alapszerveze­tek tágjai már az SZHSZ IV. kong­resszusa szellemében mérlegelték a helyzetet, értékelték a tagság és a vezetőség tevékenységét. A szövetség IV. kongresszusa tehát az elóző kongresszus pozitív eredményeire, sót éppen a CSKP XVI. kongresszusénak, valamint a pártplénumok Irányelvei­nek a szellemében jelöli ki a fö fel­adatokat, mozgósít­ja tagjait alkotó kezdeményezésre, a tágabb és a sző­kébb értelemben vett társadalmi fel­adatok megvalósí­tására. Tény, hogy a kö­vetkező öt évben újabb, mlnőségt szempontból a ko­rábbinál Igénye­sebb feladatok há­rulnak a horgász­­szövetség tagjaira, mert nagyobbak az Igények. Elkötele­zettebben kell szer­vezni például a kultúrpolitikai ren­dezvényeket, s eb­be a kategóriába sorolható egyebek között a horgász­sport két ágazatá­nak, vagyis a do­bótechnikának és a halfogósportnak nagyobb méretű el­terjesztése, olyan utánpótlásnak a nevelésével, amely hazai és nemzetkö­zi szinten eredmé­nyesen szerepelhet a bajnokságokon, és dobogóra Jutva, dicsőséget hozhat. Nem kisebb feladatok várnak a szövetségre például a sporthorgászat kedvezőbb feltételeinek a létrehozá­sában, Illetve a horgászat sikereseb­bé tételében. A horgászati célokra al­kalmas vizek szennyezettsége miatt ugyanis egyre kevesebb a lehetőség a halállomány természetes szaporula­tára. Ezért haladéktalanul szükséges, hogy a vizeket természetes úton né­pesítsük be Ivadékkal, mire tehát a természet már képtelen, a tudomány ismereteinek a felhasználásával az embernek hatékonyan kell beavatkoz­nia, segítenie. Csak Így érhető el az optimális halfogási eredmény, s némi tartalék az utókor részére. Nem vitás, hogy szövetségünk köz­ponti választmánya, s némely városi és helyi szervezete a halasltás és más igényes feladatok megvalósításéi, n eddig Is szép eredményeket ért el. A vizek általános szennyezettsége elle­nére, a komoly célok megvalósítására Is futotta erejükből, természetesen nem kevés többletmunkával, és ugyan­csak tekintélyes befektetéssel. A tag­ság munka utáni pihenése, a szabad­idő tartalmas eltöltése, az erőnlét felújítása szövetségünk fő feladatai közé tartozik. Ezen a téren is jók az eredmények. Ugyanakkor a szövetség halhúst Is Juttat a fogyasztói piacra. A szövetség tagjai Szlovákia vizei­ből horoggal évente mintegy 1400— 1600 tonna halat fognak. Ez pers'3 nem végleges eredmény. A fejlődés szempontjából tehát a halgazdaság tekintetében sem topoghatunk egy helyben. Tovább kell lépni, újabb le­hetőségeket kell keresni, nagyobb részt kell vállalni a társadalmilag ki­emelt feladatokból, a piac ellátásából. Ennek megfelelően arra törekedik szövetségünk, hogy a 7. és a 8. ötéves tervidőszak éveiben új halastavak és korszerű halgazdasági létesítmények építésével részt vállaljon a kiemelt célok megvalósításából. Az új létesít­mények, beruházási akciók elkészí­tése után, vagyis 1985-ben a korábbi kétszázról, háromszázötvenre, 1990- ben pedig ötszázötven tonnára fokoz ható a fogyasztói piac halhússal tör­ténő ellátása. A halgazdasági teendők rugalmas valóra váltását jelentős mértékben előrelendltette annak a törvénynek a Jóváhagyása, amely lehetővé teszi a halgazdasági beruházásoknak a talaj­javítást keretekből történő fedezését. Ez módot nyújt arra, hogy optimális mértékben kihasználjuk a természet adta lehetőségeket Is. A szövetség kongresszusa előtt, vagyis májusban tartják meg a kerü­leti konferenciákat, ahol részletesen elemezhetik az eltelt Időszak tevé­kenységét, és építő javaslatokat dol­gozhatnak ki a kongresszus részére. Tény, hogy a szövetség tagjai a múlt évben Jó munkát végeztekt kedvező eredményeket értek el, viszont az Is tény, hogy néhol fogyatékosságok, rendellenességek Is előfordultak, s ez nyugtalanítja a szorgalmas, vagyis a munkában fáradtságot nem Ismerő horgászokat. Érthető, hogy derekasan küzdenek a fogyatékosságok ellen, névreszólóan bírálják ezeknek elkö­vetőit, és esetenként eltávolítják so­raikból a makacs rendbontókat. Fogyatékosságok persze nemcsak a tagok körében, hanem azon túl is előfordulnak, hiszen eléggé gyakori Jelenség, hogy felelőtlen, lelkiisme­retlen egyének tudatlanul vagy tuda­tosan szennyezik életkörnyezetünket, horgászati célokat szolgáló vizeinket, s ezzel nagy károkat okoznak. Sok­szor előfordult, hogy Ipart vagy me­zőgazdasági vállalatok egyes dolgo­zóinak hanyag magatartása miatt szennyeződött és megbomlott a hor­gászati célokat szolgáló vizek bioló­giai egyensúlya, s ezekben a vizekben hosszú időn keresztül szünetelt a bio­lógiai élet. Szükséges tehát, hogy a helyi szervezetek tagjai még Jobban őrködjenek, mert csak így lehetnek képesek arra, hogy Időben felderít­sék a vízszennyezést, nevén nevezzék a vétkest. A tettesek csak így vonha­tók felelősségre. HOKSZA ISTVÁN + VADÁSZAT -f VADÁSZAT <f VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT VADÁSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÁSZAT + Értik a ter észet szawát Zsugorodnak földünkön azok a területek, ahol a természet a maga érintetlenségében fennmarad. A technika elkerülhe­tetlen fejlődése, az Iparosodás, a mezőgazdasági termelés In­tenzivebbé válása, a közlekedési útvonalak sűrűsödése, az árvizükkel óriási károkat okozó folyók szabályozása, a mo­csarak lecsapolása kétségtelenül nem kedvez a természet há­borítatlanságának, bár senki sem vitatja ezek feltétlen hasz­nát, az emberiség Javára. Az ember kötelessége alkalmazni a technikát, de egyszersmind védeni kell a természetet, külö­nösen annak élőlényeit. — Nagy feladat összehangolni a mai korszerű mezőgazda­­sági termelést és a feltétlenül szükséges vadtenyésztési, vad­gazdálkodási feladatokat, a bennünket körülvevő védett élő­lények, s egész környezetünk védelmét — említette Szinger János, a Béke nevet viselő dióspatonyi (Orechová Potőh) vadásztársa­ság elnöke, majd hozzáfűzte: — Elméleti és gyakorlati fejlődésünk el­választhatatlan része a lakosságra való ha­tás, mégpedig a vad, a természet és az élet­környezet védelme szempontjából. Ezen a téren vadásztársaságunk helye és szerepe pótolhatatlan és nem helyettesíthető. Hatá­sa különösen a traktorosok és az erőgépe­ken dolgozók irányában összpontosul, s a vadvédelem hónapjában csúcsosodik ki. Az egyes akciók közül elsősorban a traktorosokkal való beszél­getéseket, a helyi hangoshlradón keresztül elhangzó felhívá­sokat, valamint a tömegeket vonzó helyt Jellegű lövészeti ver­senyeket emelném ki. Sajnálatos azonban, hogy a tanulóifjú­sághoz a helyi alapiskola Igazgatóságán keresztül nem sike­rült eljutni. Ez elsősorban azért bosszantó, mivel ha egy bizo­nyos probléma iránt az ember érdeklődését Ifjú korban nem váltjuk ki, felnőtt korban bensőséges, szorosabb kapcsolat ter­mészetszerű kialakítását már nehéz elképzelni. ♦ ♦ A fejlődés következtében a természetre nehezedő negatív hatást az ember csak akkor képes mérsékelni, ha azzal szo­ros kapcsolatban áll. E téren Is példás tevékenységet fejtenek ki a természet szavát értó dióspatonyi vadászok. E téren a falvakkal és a szövetkezettel hasznos együttműködés Jött lét­re. A dekulttváclós és egyéb munkálatok következtében tör­ténő változásokat például fásítással, cserjék kiültetésével el­lensúlyozzák. A 2700 hektáros vadászterületen gazdálkodó vadásztársaság tevékenységét a céltudatosság és a tervszerű­ség jellemzi. A vadnevelés és a vadvédelem mindenekelőtt a nyúl-, fácán- és fogolyállomány fenntartására és növelésére irányul. Az elmondottak ellenére az utóbbi években országos vi­szonylatban tapasztalható állománycsökkenés érzékenyen érin­tette a dióspatonyi vadászterület állományát is. Ezért tavaly — a központi szervek rendelkezésével összhangban — nyúlvadá­­szatot nem rendeztek. Fácánvadászatra — a módosított vadá­szati terv alapján — három alkalommal került sor, mégpedig olyan mértékben, hogy az ne csökkentse a törzsállományt. Napjainkban már nem a természet ingyen ajándéka a vad. Gazdálkodni, törődni kell vele. Az elmondottakból kiindulva főleg a téli vadvédelemnek szenteltek nagy figyelmet. A téli Időszakban az őzállomány részére 18 saroglyásetetőt, 12 sózót, a nyúl-, fácán-, valamint a fogolyállomány részére pedig 35 etetőt. Illetve szórót helyeztek ki, s töltöttek fel rendszeresen takarmánnyal. A télt etetés szervezése szempontjából tavaly Is eredményesen alkalmazták — az évek során jól bevált — Időrendi szétírást, melynek értelmében a kialakított csoportok a meghatározott napokon a szükségleteknek megfelelően etették a vadat. Ezen a téren különösen Idős Gyurkovics László és Kiss Sándor végzett érdemdús tevékenységet, akik Jó szakmai hozzáállással végezték és szervezték ezt a munkát. A szövetkezettel való gyümölcsöző kapcsolatuk eredményeként ez etetéshez szükséges takarmánymennytséget, mely 25 tonna szemes-, 3,5 tonna szálas-, valamint 7,5 tonna lédús takar­mányféleségből tevődött össze, maradéktalanul biztosították. A vadvédelem szerves részét képező károsvad apasztésa sajnos nem volt kielégítő. Ezen a téren csak Méri Józsefet — negyven rókát tett ártalmatlanná — és Takács Frigyest illeti dicséret. A természetes egyensúly szempontjából a károsvad apasztása nagyobb figyelmet Igényel, mivel a mérgezett tojás betiltása óta, főleg a szarkák és a szürke varjak szaporodtak el vadászterületükön. Az állomány vérfrissítéséről — a nyúlnál és a fácánnál egy­aránt — gondoskodtak. Az eltelt választást Időszak alatt 92 nyulat és 550 fácánt — ebből ötszáz saját keltetésü volt — Juttattak a vadászterületre. A 92 darab nyúlból a tavalyi idényben negyvennégyet vásároltak, s ez a jövőben bizonyára pozitívan érezteti hatását. A közellátás számára 2300 kilogramm vadhúst adtak, s a választási időszakra előirányzott élővadbefogást nyúlból 100, fácánból pedig 125 százalékra teljesítették. Összegezve — a tavalyi évet leszámítva — a választási Időszakban 815 nyúl, 1836 fácán s 30 őz került terítékre. ♦ ♦ A szakmai munkát illetően — bár saját lőpályával rendel­keznek — a vadásztársaság leggyengébb tevékenységi körét a lövészet képezi. Ezt bizonyltja az is, hogy a múltban nem mindig tettek eleget a kötelező lövészetnek sem. Ez a tény elsősorban a lövészeti felelős munkájának Javulását, a vadá­szok céltudatosabb viszonyulását, valamint a lőpálya korsze­rűsítését teszi szükségessé. Eredményes tevékenységi szakaszuk viszont a künolőgla, ahol a Járás azon kevés vadásztársasága közé sorolhatók, me­lyek minden vonatkozásban eleget tesznek az elvárásoknak. A vadásztársaság tagjai 6 vadászatra alkalmas vizslával — ebből egy az őz keresésére Is alkalmas — és egy kotorékeb­bel rendelkeznek. Különösen Méri József tesz eleget a szak­mai követelményeknek, aki kellő szakértelemmel és hozzá­állással végzi feladatát. A dicséretes munkát végzők névsorát Bognár, Fegyveres és Varga vadásztársakkal folytathatnánk. ♦ ♦ A 28 tagú vadásztársaság a szervezeti életen kívül aktív részt vállal a nemzeti bizottság és a Nemzeti Front választási programtervezetének megvalósítása, valamint a szövetkezette! való együttműködés keretében Is. A faluszépítési akciókban évente például 400 órát dolgoznak le társadalmi munkában. A szövetkezettől kapott támogatás viszonzásául az Időszak! munkák során 650 órát dolgoztak le a társadalmi aktivitás keretében. A szolidaritási alap fejlesztéséhez a vadásztársaság rend­szeresen hozzájárul. Szervezeti életükre a kollektív szellem, s az elvtársias magatartás a jellemző. ♦ ♦ Napjainkban gyakran tesszük fel a kérdést: vajon lehet-e az intenzív, az Iparszerű módszerekkel termelő mezőgazda­ságban intenzív vadgazdálkodást folytatni? Milyen lehetőség nyílik a vad- és a védett állatállomány megóvására, a megfe­lelő vadgazdálkodásra? A mezőgazdasági termelés további korszerűsítése, az iparszerű termelési rendszerek kiterjesztése mennyire befolyásolja majd a hasznos vadállomány életkörül­ményeit? A felvetett kérdésekre gyakran keresnek választ a dióspa­tonyi vadászok. Az értékelő taggyűlésükön például többen fel­vetették, hogy helyi viszonylatban például miért nem alkal­mazzák a vadvédelem szempontjából gyakorlatilag is jól be­vált technológiát. Miért? Vajon olyan drága lenne a kaszák, vagy a betakarító gépek elé a riasztólánc felszerelése, vagy ami még hatékonyabb, a riasztólánc végére fémkarikák erő­sítése? Napjainkban sajnos nyitott kérdés a vegyi vadrtasztó szerek alkalmazása is. Fontos követelmény, hogy fitotoxikus hatástól mentesek legyenek, másodlagos mérgezéseket ne okozzanak. A Jelenleg forgalomban levő vadriasztó szerek hátránya, hogy hatástartamuk rövid. Az egyik lehetőség az, hogy hosszú hatástartamú készítményeket kísérletezzenek ki, de ugyanak­kor tovább kell pontosítani a már meglevők kijuttatásának optimális Időpontját is. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a vad pusztulása majd­nem teljesen a növényvédelmi tevékenység hatására írható. Ez a valóságban nem egészen fgy vap. Gyakran a technológia betartásának hiányossága a vadpusztulás okozója. Az elméletnek a gyakorlatba történő átültetése szempontjá­ból is sokat tehetnek, s bizonyára tesznek is a dióspatonyi vadászok. Vadásztársaságuk a természet szavát értő vadá­szokból tevődik össze, s a közös nevezőt Is könnyű megtalál­ni, mivel olyan területen kell biztosítaniuk a vadvédelmet, melyen gazdálkodnak. Egy-egy megbeszéléssel, tervegyeztetés­sel tehát elejét vehetik a nagyobb arányú vadpusztulásnak. ♦ * Nem könnyű feladat összehangolni a korszerű mezőgazda­sági termelés és a szükséges vadtenyésztési, vadgazdálkodási feladatokat, s a bennünket körülvevő élőlények, s egész kör­nyezetünk védelmét, összefogott, jó munkával — melyhez a feltételek Dlóspatonyban adottak — azonban nagy értékek menthetők meg, ebből az erkölcsi hasznon túl jelentős anyagi haszon Is származhat mind a vadásztársaságnak, mind a nép­gazdaságnak. CSIBA LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents