Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-16 / 15. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. április 18'. 12 Utópia vagy valóság? Az emberiség a mikrobák felfedezése óta a közelmúltig pusztításukra összpontosította figyelmét. A tudósokat néhány éve azonban az a kérdés Is foglalkoztatja, vajon hogyan lehetne a mikrobák tulajdonságait az emberiség javára fordítani. Becslések szerint ugyanis a mikroorganizmusok össztömege huszonötszöröse a föld állatvilágáénak. A parányi szervezetek többsége az ember számára ártalmatlan, sót, szimbiózisban él vele. Az energia- és nyersanyagválság, valamint a fehérje eredetű táplálék hiánya napjaink legégetőbb problémája. Megoldásukban a mikrobiológia nagy reményekkel kecsegtető távlatokat Jelent. A mikroorganizmusok nagyüzemi előállítása — különböző biotechnológiai módszerek segítségével — sokat lendíthetne az emberiség táplálkozási gondjainak megoldásában, akár közvetlenül, akár közvetett módon, a gazdasági állatok takarmányozásán keresztül. Utópia vagy valóság? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés. A válasz egyértelmű: valóság. Megvalósíthatóságáról több fejlett ország elért eredményei tanúskodnak. A Szovjetunióban például évente több millió tonna takarmányélesztőt gyártanak, kihasználva a baktériumok és a penészgombák gyors szaporodóképességét. Hazánkban a mikrobiológiai kutatásnak hagyományai vannak. A Csehszlovák Tudományos Akadémia intézetei ebben az ötéves tervidőszakban több olyan célprogram megvalósításán munkálkodnak, amelyek közvetlenül a biotechnológiával függnek össze. Más kérdés, hogyan állunk a kísérleti eredmények gyakorlati megvalósításával. — Ha a biotechnológiában rejlő lehetőségek hazai kihasználását a többi fejlett országgal hasonlítjuk össze, be kell Ismernünk, hogy e tekintetben elmaradtunk — mondotta Július Forsthoffer mérnök, a tudományok kandidátusa, a Liko vezérigazgatósága műszaki részlegének igazgatója. — Igaz, hogy a hazai kutatás magas színvonalú. Viszont a mikrobiológia újszerű fejlesztési irányzataira — mint például az Iparilag termelt mikroorganizmusok genetikai vonatkozású kutatására, vagy a biotechnológiára — a tudósok csak az utóbbi években összpontosították figyelmüket. Ezért az ipar kézzelfogható eredményekkel ezidáig nem rendelkezik. Az alkalmazott kutatásban is hiányosságok tapasztalhatók, főleg az anyagi-műszaki és káderellátásban. Gyakran előfordul, hogy a tudósoknak egyszerűen nincs kinek átadni az eredményeket, mert az alkalmazott kutatás terén hiányoznak a megfelelő partnerek. A mikroorganizmusok szaporításához megfelelő nyersanyagok szükségesek, amelyekből a baktériumok és a penészgombák megfelelő táplálékot nyerhetnek. Ez pedig nem is olyan egyszerűen megoldható kérdés, mert táplálékul azt igénylik a legszívesebben, amire más célokra is szükség van, vagy éppen amiből nem bővelkedünk. — Eddigi tapasztalataink szerint és távlati szempontból a mikrobák táplálkozásához legelőnyösebb és a legkönnyebben hozzáférhető forrásnak a lignocellulóz nyersanyagok tekinthetők — állítja Forsthoffer elvtárs. — Tulajdonképpen a szalma, a kukoricaszár, a hulladékpapír stb. hasznosításáról van szó. Ezekből a nyersanyagokból sem áll rendelkezésünkre olyan mennyiség, mint amennyivel eredetileg számoltunk. Távlatilag ezért már most kellene gondoskodnunk a gyors növésű, puha fák telepítéséről. Biotechnológiai szempontból a fűzfa, a nyárfa és az égerfa felel meg a legjobban. Ezeket egész Szlovákia területén ki lehetne ültetni az eddig ki nem használt vizenyős területeken. Éghajlati adottságaink között a hagyományos faállományok évente tíz tonna biomasszát termelnek hektáronkénti átlagban. A gyors növekedésű nyírfák hibridjei pedig huszonöt tonna tömeget termelnek. Célszerű kutatással, s a gyors növekedésű fák nemesítésével évente területegységről hetvenöt tonnás tömeget is nyerhetnénk. A felvetett problémakört az a tény is bonyolítja, hogy a lignocellulóz anyagok cukorra történő lebontása, amely a mikroorganizmusok egyik fontos tápláléka, igen energiaigényes. Igaz, az utóbbi években a kutatásban új technológiai eljárásokat dolgoztak ki, amelyek az energiára kevésbé igényesek. Ez viszont megköveteli a gépiparral való szoros együttműködést. Korszerű hazai gyártmányú berendezések nélkül ezt a kérdést lehetetlen megoldani. Szükség lenne sajátos reaktorokra, amelyekben a cellulózt cukorrá bontják le, továbbá fermentorokra, amelyekben a mikroorganizmusokat szaporítanák. — Minden erőnkből igyekszünk szoros kapcsolatot és konkrét együttműködést teremteni a Chepos termelési-gazdasági egységeivel — jegyezte meg az igazgató elvtárs. — Nemcsak az új beruházásokat, hanem a régebbi termelőrészlegek korszerűsítését is szorgalmazzuk. Jelenleg hozzávetőlegesen tízezer tonna takarmányélesztőt gyártunk. Az országnak viszont hússzorta többre volna szüksége ahhoz, hogy a fehérjék behozatalát korlátozhassuk és amelyekre népgazdaságunk évente több millió koronát fordít. A Likonak még a tízezer tonna takarmányélesztő legyártása is gondot okoz. Nemcsak az elavult gépi berendezések miatt. A takarmányélesztő előállításához nyersanyagként melaszt is használnak, amelynek minősége évről évre romlik, s egyre több nem kívánatos vegyi szennyezőanyagokat tartalmaz. Ez a példa is a szorosabb együttműködés szükségességére utal. Annál is inkább, mert egy kialakulóban levő fiatal tudományágról van szó, amely keresi az utat a gyakorlat felé. A biotechnológiai elképzelések megvalósítása pedig a népgazdaság több más ágazatára kapcsolódik. Itt az Idő, hogy az ezen a téren folytatott munkák országos méretű egyeztetésével és módszertani irányításával a többékevésbé elméleti síkról eljussunk a gyakorlatig. A Pravda nyomán: kim 3aráii országok termelési te NÖVÉNYTERMESZTÉS — TALAJ NÉLKÜL Az örmény SZSZK Tudományos Akadémiájának Agrokémiai Kutatóintézetében már néhány éve érdekes kísérleteket folytatnak a növénykultúrák talaj nélküli termesztésével. Ennek a termesztési módszernek elsősorban azokban a körzetekben van óriási jelentősége, amelyekben kevés a művelésre alkalmas mezőgazdasági földterület és a csapadék, s ahol kevés a tenyészldő folyamán a napfényes napok száma. Például Jereván környékén — talaj nélkül — dohányt, szőlőt, paradicsomot és más növénykultúrákat termesztenek, s ami örvendetes, a finom szemcséjű kőzetmáladékon négy-ötszörte nagyobb terméshozamokat érnek el, mint a közönséges talajon. TÖBB GABONÁT TERMELNEK A magyarországi mezőgazdászok egyik legfontosabb feladata, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak végén, 1985-ben 15 millió tonna gabonát termeljenek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a búza átlagos terméshozamát 4,5—4,8, a szemes kukoricáét pedig 5,5—5,7 tonnára kell növelni. E feladat rendkívüli igényességét az is bizonyítja, hogy 1960-ban Magyarországon mindössze 6,8, tíz évvel később pedig csak 7,6 millió tonna gabonát termeltek. Rekordtermést 1980-ban értek el, amikor is 13,8 millió tonna gabonát takarítottak be. Manapság a Magyar Népköztársaság — az egy lakosra számított gabonatermelés viszonylatában — a világ élenjáró három országa közé tartozik. A magyarországi mezőgazdászok az élelmiszeripar dolgozóival együtt jelenleg mintegy 14 millió lakos számára képes biztosítani a szükséges élelmet, így a gabona- és élelmiszerexport jelentős tételt képvisel. Jelenleg a gabona- és élelmíszerklvitel Magyarország exportjából 25 százalékban részesedik. A GYÜMÖLCSTERMESZTÉS FEJLESZTÉSE A Bolgár Népköztársaságban a gyümölcstermelés ezidáig elsősorban az ország keleti és nyugati részében levő alföldekre korlátozódott. Újabban a hegyaljai termelési körzetekben is megpróbálkoznak gyümölcsfatelepítéssel, főleg Rodope környékén. A mezőgazdaság fejlesztési terve a nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben azzal számol, hogy az említett körzet agráripari komplexumai a hegyaljai lejtőkre 80 ezer olyan ellenálló gyümölcsfát telepítenek, amelyek a bulgáriai nemesítő állomásokról származnak. Tavaly és az idén már mintegy nyolcszáz hektár területre ültették ki az alma-, körte-, meggy- és szilvafákat. ч TALAJJAVlTÄSSAL A Német Demokratikus Köztársaságban az utóbbi 16 év folyamán több mint 36 ezer 700 hektár területre terjedt ki a talajjavítás. Ennek 92 százaléka olyan terület volt, amelyen korábban barnaszenet bányásztak. Azokon a területeken, ahol néhány évvel ezelőtt még hatalmas szénfejtő- és kotrógépek dolgoztak, ma növénykultúrákat termesztenek. Ugyanakkor mintegy húszezer hektár területet erdősítettek. A GABONATERMELÉS FEJLESZTÉSE A Román Szocialista Köztársaságban a legfontosabb feladatok között szerepel: elérni az egy lakosra számított egy tonnás gabonatermést. A múlt évben több mint 9 millió tonna gabonát (ebből 6 millió tonna búzát) takarítottak be, az átlagos hektáronkénti terméshozam 3,5 tonna volt. A gabonafélék és az ipari növények termesztése Remániában 1950-től kezdve állandóan növekszik. Az 1981 —1985-ös években a romániai mezőgazdászok a fejlődés új szakaszába léptek, amelyre elsősorban a belterjesítés és a korszerűsítés a jellemző. 1985-ben 28 millió tonna gabonát szeretnének termelni, ami egy lakosra számítva 1200 kilogrammnak felelne meg. FAGYALLÖ SZŐLŐFAJTÁK A Szovjetunióban Orenburg környékén első ízben ültettek ki olyan szőlőfajtákat, amelyek a —45 C-fokos fagyoknak is ellenállnak. Orenburg a Szovjetuniónak olyan legészakibb körzetében fekszik, ahol még termeszthető a szőlő. Ez elsősorban a szőlészeti kutatóintézet állomásának köszönhető. Az állomáson 350 szovjet, francia és bolgár nemesítésfl szőlőfajtával végeznek kísérleteket. A tudományos dolgozók célja, hogy fagyálló fajtákat nemesítsenek ki. Az első sikerek biztatóak — az Orenburg környékén létesített első szőlőültetvények Jobban áttelelnek, mint az alma-, körte- és meggyfák. (CHIZ) A palántanevelés serény munkát igényel a kertészeti dolgozóktól Fotó: lf. Kovács Összefüggésekben gondolkodni Napjainkban az egész világon rohamosan csökken a műszálas ruházati cikkek iránti érdeklődés. A természetes nyersanyagokhoz valé viszszatérés korát éljük, tehát egyre fontosabb szerepet fog játszani a len- és kendertermesztés. A kérdésben járatlanok Is könnyen megjósolhatnák: aki képes színvonalon tartani, esetleg fejleszteni is tudja ezt a termelési ágazatot, tulajdonképpen elégedett lehet, mert függetlenítheti magát az egyre borsosabb árakat diktáló, devizakészletet emésztő világpiactól. És akkor még kizárólag a ruhaiparról beszéltünk, az ugyancsak értékes melléktermékekről (olajtartalmú magvak, pozdorja) szót sem ejtettünk. Pedig többek között firnájszra, festékre meg lakkokra is szüksége van népgazdaságunknak. A fentiekből következik, hogy a tervezgetéskor általában nem sokat emlegetett len- és kendertermesztés fejlesztése szocialista mezőgazdaságunk fontos feladatai között szerepel. Az eddigi fejlődés irányzatának ismeretében sajnos azt kell mondanunk, hogy korántsem lesz könnyű dolgunk. A statisztika ugyanis azt mondja, hogy az őstermelés már a hatodik ötéves tervidőszakban sem volt képes kielégíteni az ipar nyersanyagigényét. S ami bosszantóbb, a fejlesztési gondok a hetedik ötéves tervidőszak első éveiben sem enyhültek. Az SZSZK-ban a hatodik ötéves tervidőszak éveiben 29 ezer 613 hektáron termeltünk lent s a nagyjából 63,5 ezer tonnás össztermés csak 55,3 százalékos felvásárlási tervteljesitést tett lehetővé. Kender lényegében csak a nyugat-szlovákiai kerületben terem, itt is kevés. A nyolcvanban zárt ötéves tervidőszakban termelőink csak ötvennyolc százalékra teljesítették értékesítési kötelezettségeiket. Megdöbbentő és egyben elgondolkoztató, hogy nyolcvanegyben nem javult, inkább romlott a helyzet. Az ipar jogos igényeit jó részt importnyersanyaggal kellett kielégítenünk. S itt nem csupán a szövőiparról van szó. Például néhány tízezer tonna pozdorját is kénytelenek voltunk importálni, mégpedig nem is olcsón. Tudjuk: a termelőknek sok bosszúságot okozott a szeszélyes időjárás, a speciális gyomirtók és gépek hiánya. De sajnos nem kizárólag ez játszott közre abban, hogy például a hatodik ötéves tervidőszak folyamán tizennyolc százalékkal kevesebb föld jutott a lennek, mint amennyinek a termésével számoltunk. Egyik gazdaságban az agrotechnikát kezelték ki tudja hányadrendö kérdésként, másutt meg önkényesen nem teljesítették э vetési tervet. Tavaly kicsivel kedvezőbb volt a helyzet, de a hazai nyersanyagkészlet még mindig nem biztosította a földolgozó kapacitások tökéletes kihasználását. Mezőgazdaságunk az idén komoly feladat előtt áll. A társadalmi megrendelés értelmében legalább 23 ezer tonna lent és 10,5 ezer tonna kendert kell szállítania az iparnak. Ha figyelembe vesszük, hogy lenből 3,1 tonnás átlaghozammal számolhatunk, akkor az őstermelőknek hétezerötszáz hektárt kellene lenmaggal bevetniük. A kender megtermeléséhez körülbelül ezerháromszáz hektárra van szüksé günk. Illetve lenne szükségünk. Ugyanis március derekán még mindig folytak az összességében nem sok jót ígérő szállítói-átvevői tárgyalások. Jozef Morbacher agrármérnöktől, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium munkatársától tudom, hogy a mezőgazdasági üzemek — egyéb kötelezettségeikre, de főleg a szőkébb csoportérdekeket szolgáló gazdaságosságra hivatkozva — vonakodnak a rostnövények termesztésétől. Komoly figyelmeztetés, hogy a korábban élvonalbeli eredményekkel büszkélkedők közül is többen visszaléptek a vállalkozástól. Lehet, hogy valóban kedvezőtlenek a feltételek? Vagy csupán nem gondoltuk végig a sort? Ami a feltételeket illeti, Szlovákiában tényleg kedvezőtlenebb adottságok közepette termeljük a lent. mint a CSSZK üzemei, tehát a végtermék minősége is gyengébb. Hogy a vállalkozás kockázata ne a termelőt terhelje, a lentermelőknek különbözeti árpótlékot fizetnek, és a korábbi hat helyett már csupán négy minőségi osztályt fognak alkalmazni a végtermék értékelésére. A lenmag tonnánkénti felvásárlási árát kétszáz koronával emelik, a Slovakotex termelési gazdasági egység pedi£ tonnánként háromszáz korona célprémiumot fizet azoknak az üzemeknek, amelyek a közösen kidolgozott időterv szerint és kifogástalan minőségű nyersanyagot szállítanak. Az említetteken kívül hatásos gyomirtót tudunk kínálni a kezdeményezőknek, s talán a gépesítésben is előbbre léphetünk. A szerződéskötést szorgalmazó tárgyalások alkalmával az illetékeseknek sokat kellett érvelniük és igen komoly meggyőző munkát kellett végezniük, főleg a közép- és keletszlovákiai lentermesztők körében, de a nyugat-szlovákiai kendertermelők között is. Hogy a társadalmi érdekeket képviselő szorgalom milyen eredménnyel járt, azt majd a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium mezőgazdasági bizottságának tanácskozásán elhangzó jelentésekből megtudjuk. Egyelőre csupán annyit tudunk, hogy a feladat nem könnyű, mégis teljesítenünk kell. Például a lentermesztésben az utóbbi két év átlagához mérten 54,4 százalékos előbbrelépést kell megalapoznunk. Még akkor is, ha ez látszólag ellentétben van a helyi csoportérdekekkel. Tudniillik az ábra így fest: ha az őstermelés nem tesz eleget a jogos társadalmi elvárásnak, az ipar minden bizonnyal élni fog a jogaival és megveszi külföldön a számára nélkülözhetetlen nyersanyagot. Természetesen a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca deviza-keretének terhére! Ennek következményeit, gondolom, nem szükséges. részletezni. Ha elérkezik az ideje, őrömmel vennénk a hírt, hogy akik ideig-óráig vonakodtak eleget tenni a társadalmi megrendelésnek, még egyszer végiggondolták a sort és helyesen, a nagyobb közösség érdekeinek megfelelően döntöttek. KADEK GABOR
