Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-16 / 15. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. április 1в. — Tudjuk, hogy kemény edzések folynak Nyárqsdnn. Nem klvén-e egy kicsit sokat, nem teszi-e túl magasra a mércét? ь— Én nemcsak szavakban varvök híve a fegyelmezett kemény edzésmunkának, hanem tudom, hogy minden siker a hétkftzbeni felkészülésen múlik. Ezt szeretném megértetni a Némethné Dömény Jolán sokszoros csehszlovák válogatott „átlövi” csapatba beépített fiatalokkal is, az ellenfél védőfalát Fotó: Nagy László ái életképes hajtás fává terebélyesedik Pontosan tizennyolc öve, bogy egy pedagógus, Ján Amos Komenský szellemében gondolkozva — úgy kell játszani, hogy a játék ne kevésbé biztosítsa a lélek felüdülését, mint a test egészségét — kéztlabdacsapatot alakított... A Járási diákbajnokság után a kerületi bajnokság következett. Ettől kezdve szinte minden évben lépett egyet felfelé a képzeletbeli ranglétrán Németh Pál edző csapata. Ezerkllencszázhetvenegyben a nyárasdi (Topolnlky) lányok az I. Ifjúsági ligába jutottak, a következő bajnoki évben országos bajnokságot nyertek. Pár év múltán a női mezőnyben Is bizonyított a nyárasdi kézilabdacsapat. Szereplésüket a divízióban kezdték, s 1974-ben a Szlovák Nemzeti Ligába Jutottak, ahol újoncként a 2. helyen végeztek. Ez a helyezésük négyszer egymás után megismétlődött, s végül az ötödik próbálkozás teljes sikerrel végződött. Ezerkllencszázhetvenkilencben bajnokságot nyertek, s az I. ligába Jutottak. Az országos élvonalban való szereplés sajnos csak tiszavirág életűnek bizonyult, mivel 1980- ban a kiesés sorsára jutottak, 1981- ben újra bajnokok lettek, de ezúttal már nem retúrjegyet váltottak az I. ligába. 1982-ben a második az idén pedig az 5. helyen végeztek, s közben nemzetközi szinten Is ismertté vált a csallóközi község neve. 1979-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájának második fordulójában a szovjet kupagyőztessel való párosmérkőzés után estek ki. Idén az IHF Kupában az osztrák és a dán csapatok legyőzésével a legjobb négy közé jutottak. Itt újra szovjet klubcsapattal, az Avtomobiliszt Baku együttesével mérkőztek. A szovjet kézilabdasport erejét Ismerve, ezeken a mérkőzéseken sem okoztak csalódást a nyárasdi lányok, összesítésben három gólos vereség nagyon tisztes helytállásnak minősíthető a viág élvonalához tartozó szovjet klubcsapat ellen. Polacsekné Angyal Piroska élő húsdarálójában bakai lányok Németh Pállal a sikercsapat edzőjével az egyik délutáni edzés előtt beszélgettem, az Impozáns nyárasdi sportcsarnok egyik Irodahelyiségében. — A kezdő lépéseket tevő dlákcsapatből Jelenleg már csak Polacsekné Angyal Piroska és Némethné Dömény Jolán szerepel az együttesben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az élvonalban velő szereplés óta több generáció épült be a csapatba. A 2. generációval — mely az úgynevezett nagycsapat árnyékában nőtt fel, 8 közülük Hájosné és Nagyné ma Is aktív Játékosok — nem volt különösebb probléma. Sajnos, a tavalyi ezüstérmes csapatból 9-en befejezték az aktív sportolást. Közülük többen anyai örömök elé néznek, többeket pedig a sérüléssorozat — az 6 listájukon szerepel Zemanovú is — állított a végső elhatározás elé. Az ősszel elkezdett fiatalítás sajnos kényszerhelyzet következménye. A fiatalok tehetségesek, de nagyon nehezen szokják meg az élvonal Izzó légkörét, s bizony nagy szükségünk lenne a ligában edzett Idősebbek rutinjára. A mai kézilabdában megnőtt az egy az egy elleni harc szerepe, a betörések következménye ma már szinte törvényszerűen a hőtméteres vagy a védő kiállítása. A mérkőzéseken egyre kevesebb a régi értelemben vett játék. A ma kézilabdája az egész mérkőzés alatt tartö harc, ütközések sorozata, s akár akarjuk, akár nem, Ilyenné kell formánl az edzéseket Is. — A nyárasdi csapat tehát a nemzedékváltás korát éli. Az új csapat építéséhez honnan biztosítják az utánpótlást? Mint edző, mit vár a csapatba beépülő új játékosoktól? — Mindenekelőtt helyi forrásokból Igyekszünk táplálkozni. A helyi alapiskolába Járó lányokkal a 2. évfolyamtól kezdve kivétel nélkül foglalkozunk. Sajnos eddig még nem találtam olyan kiugró tehetséget, aki minden szempontból megfelelne a mai korszerű kézilabda élvonalbeli követelményeinek. A Baku edzője jelképesen úgy fogalmazott, hogy az ő sportcsarnokuk ajtaja előtt 4 ezer fiatal sorakozik, s vár bebocsájtásra. Nekünk sajnos nincs Ilyen hátországunk. Járásunkban csak Dlóspatonyban (Orechová Potőfl), Légen (Lehnlce) és Várkonyban (Vrakúft) működik kézilabdaszakosztály. Ezért dicséret illeti őket, az viszont tény, hogy soraikban egyetlen olyan játékos sem szerepel, aki enyhítene gondjainkon. Szerencsére az utóbbi években kiváló kapcsolatot teremtettünk a naszvadl (Nesvady) — komáromi Járás — kézilabda-szakosztállyal, amely nagyon sok Ifjú tehetséget nevel. Tőlük igazoltuk le Dlbusz Erikét, Dibusz Ildikót és Dobosi Editet. A második kérdésre röviden csak annyit: A nyárasdi kézilabdázók tehetségük mellett mindig a lelkiismeretes edzésmunkának köszönhették a Jó szereplést. A fiataloktól joggal várom, hogy lobbanjon fel bennük a régiekre jellemző tűz. Remélem, hogy mindannylukban felébred a sportember, aki nem riad vissza a nehézségektől, akinek az akaratát megacélozzák az akadályok. — Volt időszak, amikor az ön vállára nehezedett minden: az edzések vezetésétől ai „erőlopó“ utazások szervezéséig. Milyen változás történt ezen a téren? — Az utóbbi években ezen a téren új korszak kezdődött Nyárasdon. A szakosztály élére tizenegy tagú vezetőség került, amely nagy felelősségérzettel és odaadással végzi munkáját. Helyzetünket könnyíti az a tény is, hogy nincsenek anyagi gond|a!nk. Nem támaszkodhatunk olyan bázisvállalatokra, mint a Duslo vagy a Slovnaft, a csapat támogatását viszont az egész Járás szívügyének tartja. A nyárasdi Družstevník nevét ma már nemcsak a hazai kézilabda élvonalában, hanem eurőpaszerte megismerték, pedig a 3 ezer lakost számláló község nevét hazánk térképén Is nehéz megtalálni. Nem csoda — bár kissé furcsa —, hogy a magyarországi sportújságírók szívós ragaszkodással Topolöanyval tévesztik össze. — Az országot járva szinte mindenütt tapasztaljuk az emberek csodálkozással párosuló szeretetét. Gyakran nehezen szabadulunk az ellenfél szurkolóinak gyűrűiéből Is. „Titkaink“ felől érdeklődnek, de szemükben ott bujkál az elismerés fénye, s lányainkban az Igazi sportember mintaképét, néha önmaguk sportvágyának megvalósulását látják. Hazai mérkőzéseinket 800—1000 főt számláló szurkolősereg előtt jőtszuk. Hazai kupamérkőzéseinket — kettőt közülük a televízió Is közvetített — 10 ezer nézó tekintette meg — mondja elégedett mosolv kíséretében Németh Pál, a halkszavú, de erőskezű edző. Tizennyolc évvel ezelőtt a Kis-Duna mentén egy pedagógus diáklányokból csapatot alakított. Egy sportember, aki aktív labdarúgóként — a falusi sportra jelemző futballcentrlkusság árnyékában — nyerni tudott. Módszereiből minden ellesett morzsa a falusi tömegsport Javára válhat: edzők, sportolók tanulhatnak belőle. Érdemes hát együttesen ápolni és gondozni azt s fává növekedett hajtást, amely közel két évtizede történetesen Nyárasdon bújt kt a földből életképes formában. CSIBA LÁSZLÓ Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov (1883-1946) A Vörös Hadsereg világhírű ének- és táncegyüttesének megalapítója száz évvel ezelőtt, 1883, április 13-án született a rjazanyi területhez tartozó Plahinóban. 1900-tól egészen 1913-ig tanult zenét, előbb a pétervárl, majd a moszkvai konzervatórium hallgatójaként; mesterei között olyan világhírű zeneszerzők Is voltak, mint A. Glazunov vagy N. Rimszki j-Korszakov. 1918-tól pedagógiai tevékenységet folytatott. 1922-ben került a moszkvai konzervatóriumba, ahol három évvel később a karének tanszék vezetője lesz. 1928-ban alakította meg a már említett együttest, amely később Alekszandrov együttes néven vált világhírűvé. Neve mindenekelőtt ezzel az együttessel összeforrva él a köztudatban, de emellett több opera, daljáték és más zenemű szerzője; ő Irta például a szovjet himnusz zenéjét Is. 1940-ben művészettörténészt doktorátust szerez, 1943-ban vezérőrnaggyá léptetik elő. 1948-ban halt meg; az Alekszandrov együttes élén azóta fia, Borisz Alekszandrovlcs Alekszandrov áll. Ezerkilencszázhetvenhárom elején alakult meg Losoncon (Lučenec) a nyugdíjasok klubja. Tagjai a megalakuláskor alig ötvenen voltak, ma viszont már a város több mint hatszáz Idős polgárát tömöríti, örvendetes tény, hogy a klub az évek során nemcsak létszámában erősödött meg, hanem munkája színvonalának folyamatos emelésével nagyban hozzájáult az Idősebb nemzedék életének tartalmasabbá, örömtelibbé tételéhez városunkban. Eredményes »működését anyagilag is messzemenően támogatja létrehozója, a városi nemzeti bizottság. Hatvanon túl is fiatalosan A klub egy évtizedes történelmében különösen az 1982-es esztendő volt eseménydús. Amint azt Molnár László, a klubtanács elnöke, és Zuzana Liptáková alelnök elmondotta, munkatervüket sikerült maradéktalanul megvalósítaniuk. Sót, voltak olyan területek, ahol túl is teljesítették, hiszen például a klubot irányító kilenc tagú klubtanács a tervezett 12 helyett 18 alkalommal ülésezett. A klub tagjai önálló rendezvény formájában emlékeztek meg minden jelentős évfordulóról és államünnepról. A legsikeresebbek közé tartozott a város felszabadulásának évfordulójáról, a nőnapról, Lenin születésének 112., a Szlovák Nemzeti Felkelés 38., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanötödik és a Szovjetunió megalakulásának hatvanadik évfordulójáról való megemlékezés. Ezeken az ünnep! esteken a klubtagok szinte teljes szám* ban megjelentek, a klub kultúrcsoportja pedig színvonalas műsort adott. Erről a fiatalokat meghazudtolóan lelkes, húsz tagú csoportról néhány szót bővebben Is érdemes szólni. JanáCik Etelka és Papp Lenke Irányítása alatt egész évben aktívan dolgoztak. Kétórás esztrádmüsoruk amellyel a fentebb felsorolt rendezvények legtöbbjén Is felléptek, nemcsak Itthon aratott nagy sikert, de két nyugdíjas otthonban Is előadták. A klubtanács tavaly négy Ismeretterjesztő előadást Is szervezett, amelyek látogatottsága jónak volt mondhatŕ. Minden klubtag számára emlékezetes maradt a nőnap hangulatos megünneplése, vagy a hagyományos, közös óévbúcsúztató. Nem feledkeznek meg az Idősebbek kulturális igényeiről sem: a városban rendezett legtöbb színházi előadásra, hangversenyre vagy más kulturális rendezvényre a klub meghatározott számú belépőjegyet vásárol tagjai részére. A kulturált kikapcsolódást és az önművelődést szolgálja a 480 kötetes házikönyvtár, a napi- és a képes hetilapok egész sora, valamint a tévékészülék is. A vezetőség nyilvántartja a Jubiláló klubtagot névsorát Is, így tavaly például 32 kerek születésnap hangulatos megünneplésére került sor. Nagy népszerűségnek örvendenek a kirándulások Is, amelyből tavaly nem kevesebb mint hatot szervezett a klubtanács. A nagy érdeklődést bizonyltja, hogy pl. Oravára és a Magas-Tátrába 4—4 autóbusszal mentek. A klub több tagja vett részt ezenkívül 1—2 hetes üdülésen, ahová a jnb szociális osztályától kapták a beutalót. Az Idős klubtagok aktívan kivették részüket a hulladékgyűjtésből Is: papírból 2,1, textilből 3, vas- és üveghulladékból pedig 3,5 tonnányit adtak le a begyűjtőhelyeken. Részt vállaltak a környezetszépítést akciókból Is, ahol összesen 1361 órát dolgoztak le társadalmi munkában. A már említett kultúrcsoport mellett két másik szakkör Is hozzájárul a klubélet színessé tételéhez, éspedig a sakk- és a kézimunka kör. Az előbbiek havonta mérik össze tudásukat, fiatalosan parázs csatákban, míg a „kézimunkások“ kéthetenként járnak össze, főleg a téli hónapokban, kétévenként pedig, Immár rendszeresen, kiállításon mutatják be munkájuk eredményeit. A klub hággtu helyiségből álló otthona a Fučík utcában van, s naponta látogatható. Különösen „tett ház“ van as őszi és téli ^napokban. A mindig kapható zamaíoB tea, forró és üdítő Italok пцаДеМ folynak a jj^szélgetések, társa^tóíékok, a régi emlékek felldézéseľElmondhatjuk tehát, hogy a losonci nimgdijasok klubjában tartalmas tevékenység és pezsgő élet folyik, és a tagok szívesen Járnak Ide, mert J61 érzik magukat a falai között. S ami a leglényegesebb: szinte kézzelfoghatóan érzik azt a sokoldalú gondoskodást, amiben szocialista társadalmunk részesíti őket, szebbé, örömtelivé téve megérdemelt pihenésük napjait. CSAK ISTVÁN-Gyümölcsözi egyiíttmökiés -Az utóbbi évek eredményei a Csemadok munkájának határozott fellendülését mutatják a Kassa-vidéki (KoSice-vidlek) Járásban. Ez annál örvendetesebb, mert hozzá kell tennünk, hogy nem mindig vöt ez így; volt Időszak, amikor az egymással együttműködni, egymást segíteni hivatott szervezetek egymástól elszigetelten dolgoztak, olyannyira, hogy az olykor már felért a másik munkájának akadályozásával. A változás egyik szép példája a tornaváraljai (Turnianské podhradie) Csemadok-alapszervezet működése. Évekkel ezelőtt, viszonylag jónak nevezhető munka után a mélypontra jutottak: felbomlott a színjátszó csoport és az Irodalmi színpad, a gyűlések formálissá és gyéren látogatottá váltak. A változásban a községben működő társadalmi szervezetek összefogása mellett kétségtelenül annak is nagy szerepe volt, hogy átadhatták rendeltetésének az új művelődési házat, ahol azóta nemcsak a helyi, de járási, sót kerületi szintű kulturális rendezvényekre Is sor került már. Ilyen volt például tavaly a Tavaszi szél... járási döntője, vagy a gyermekszínjátszó csoportok kerületi versenye. Mindkét rendezvény lebonyolításában jelesre vizsgázott a tornai Csemadok- alapszervezet. S a végére hadd álljon Itt két név a szervezet vezetőségéből, akiknek talán a legnagyobb érdemeik vannak a fellendülésben: Hutkay István alelnök, aki egyben a szövetkezet alelnöke, pártszervezetének elnöke és a Járási pártbizottság tagja, valamint Szalacsy júzsef, a helyt magyar tanítási nyelvű alapiskola Igazgatója. Szanyi József язламиалмиим*» Sajnos újra és újra találkozom azzal a mentalitással, amely „gazdálkodik“ az erejével Az elején óvatosan kezdi az edzést, várva a későbbi, nagyobb erőfeszítést követelő munkát, aztán a végefelé sem vagyok biztos benne, hogy valóban mindenki annyira elfáradt-e, amennyire mutatja. A képességeket azonban egy bizonyos szinten már nem lehet úgy fejleszteni, hogy csak az edző akarja: a játékosnak Is százszázalékosan partnerré kell válnia.