Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-09 / 14. szám
1983. április 9. .SZABAD FÖLDMŰVES 13 A növénynemesítés helyzete és távlata A hetedik ötéves tervidőszak alapvető feladatainak egyike a legfontosabb élelmiszerekből való önellátás fokozatos elérése. Megvalósítása olyan mennyiségű és minőségű élelmiszertermelést Jelent, hogy évi átlagban egy lakosra számítva 13—14 ezer k] fogyasztását tegye lehetővé. Pontosabban, 11—13 millió tonna gabona, 53 ezer tonna hüvelyes, 1,1 millió tonna gyümölcs, 1,5 tonna zöldség, számosállatonként pedig — száraz anyagban számítva — öt tonna jó minőségű tömegtakarmány termelését feltételezi. E cél valóra váltása a termelés szerkezetváltását. de főleg a növénytermesztés hatékonyságának növelését teszi szükségessé. lelenleg a gabonatermelésben állónk a legközelebb ezen cél eléréséhez. Az ötévenként! termésnövekedés hektáronkénti átlagban egy tonna többletet jelent. A gabonatermelésünk szerkezeti változásával a szemes kukorica javára jelentősen növelhetnénk a szemesek össztermelését, s ezáltal az önellátást is. A hüvelyesek termelésében a fö cél a hektárhozamok növelése mellett a tervezett vetésterület betartása, valamint a lencse és a szója termesztésének előnyben részesítése. A cukorrépa termelésében a vetésterületet sikerült a kívánt szinten állandósítani. Viszont feltétlenül növelni kell a hozamokat, amelyek az 1970-es évhez viszonyítva 1981-lg 22 százalékkal csökkentek. Emellett alapvetően fontos a cukortartalomnak legalább két százalékos növelése. A burgonyatermelésben a hozamok növekedési indexe — 1970-től 19Bl-lg — 188 százalékot tett ki, viszont az össztermelés csnpán 13 százalékkal növekedett a termőterületek csökkenése miatt. Ezen ágazat keretén belül fontos követelmény a takarmányburgonya részarányának bővítése. A mezőgazdasági termelés jelenlegi rendszerében legnagyobb hiányosságnak tekinthető a szántóföldi évelő takarmánynövények termőterületének csökkenése. A jelenlegi 13 százalékos részarányukkal lehetetlen tartós takarmányalapot teremteni az állattenyésztég célszerű fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének és az önellátottság növelésének súlypontját a nem beruházásos jellegű belterjesftő tényezők hatékonv kihasználásában, a termelési és nem termelési jellegű folyamatok irányításának és szervezésének tökéletesítésében, a termelésben és a gazdálkodásban rejlő tartalékok kiaknázásában, a dolgozók kezdeményezőkészségének kibontakoztatásában, de nem utolsósorban a tudományos-műszaki haladás vívmányainak rugalmas gyakorlati alkalmazásában kell látnunk. Tekintettel a növénytermesztés elsődleges fejlesztésének szükségszerűségére, elsősorban a kiváló biológiai anyagról, a nagy hozamú fajtákról és hibridekről kell gondoskodnunk. A növénytermesztés színvonalát számtalan tényező befolyásolja, közülük döntő szerepet játszik a fajta, ennek genetikai tulajdonságai és termőképessége. A Slovosivo termelési-gazdasági egységei a nemesítési program keretében 1970-től napjainkig mintegy hetven fajtát és hibridet adtak át a > •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> *> ❖ ♦> ❖ ♦> *5 gyakorlat számára. Ezt az időszakot a hazai növénynemesítés szempontjából sikeresnek minősíthetjük. Ennek köszönve a hazai fajtaválaszték úgyszólván valamennyi növénykultúra esetében bővült. Míg a 6. ötéves tervidőszak első éveiben túlnyomórészt külföldi őszibúza-fajtákat termesztettünk, addig 1981-ig részarányuk 58 százalékra növekedett. Ez a nemesitők és genetikusok áldozatkész munkájára utal, de mindenekelőtt olyan kiváló biológiai alapanyagnak köszönhető, mint amilyenek a szovjet Mironovszkaja 808, a Bezosztaja, a jubilejnaja vagy a Kavkaz fajták bizonyultak. A tavaszi árpa termesztésében mindig is a házi fajták domináltak. Ma külföldi fajtákat nem is termesztünk. Az árpa nemesítésében értük el a legnagyobb sikereket Fotó: —lta— A kukorica nemesítésében is jelentős sikereket értünk el. Ma összesen 17 hazai nemesltésű hibriddel rendelkezünk. A hazai hibridek potenciális termőképessége valamennyi érési csoportban eléri a külföldi hibridek színvonalát. Kivételt csupán a külföldi csúcshozamú és az újnemesítésű hibridek képezik. Csupán a vetőmagtermelés elégtelen anyagi-műszaki alapja és a korai hibridek hiánya miatt szorulunk rá külföldi fajták behozatalára, amelyeket a termőterület 35 százalékán termesztünk. A takarmányozásra szánt hüvelyesek termesztésében csakis hazai fajták szerepelnek. Termőképességük a külföldi fajtákéhoz viszonyítva nagyobb. Az utóbbi években a szója és a lencse termesztésében a külföldi fajták jobban érvényesülnek, nagyobb hozamuk miatt. Az elmúlt két esztendőben jelentősen bővült a hazai burgonyafajták választéka is. Az étkezési burgonya termesztésében a hazai fajták 98. az ipari célokra szánt burgonyafajták pedig kilencven százalékos arányban részesednek. A külföldi fajták mindössze a korai buurgonya termesztésében dominálnak. A hazai burgonyafajták termőképessége megközelíti a külföldiékét, viszont az utóbbiak minősége, ipari és egyéb tulajdonsága lényegesen jobb. A betegségekkel szembeni ellenállóképességük is nagyobb. Az ntóbbi években azonban ezen a téren is bizonyos előrehaladás tapasztalható. Sikernek számít például az első olyan hazai fajta (VL—10) kinemesítése, amely csoportos ellenállóképességgel rendelkezik a vírusos betegségekkel szemben, egyben a burgonyafonálféreg két törzsével, valamint a burgonyarákkal szemben is ellenálló. Előrehaladást jelent az első szlovákiai nemesítésű korai Eta burgonyafajta, valamint a VI—30 fajtajelölt, amely igen rövid tenyészidővel, étkezési szempontból kiváló minőséggel, a mechanikai károsodással szemben nagy ellenállóképességgel és jó tárolhatósággal rendelkezik. Sajnos az elismert fajtáinkból nem vagyunk képesek egészséges ültetőanyagot előállítani, továbbá megoldani a vírusos betegségek és a burgonyavész elleni hatékony védekezést. A cukorrépa-fajtákat illetően a hazai nemesítők későn tértek át a nagyobb cukortartalmú fajták előállítására. Bizonyos mértékben ez is hozzájárult a cukorrépa hozamainak stagnálásához és a cukortartalom csökkenéséhez. Ez a helyzet ma is fennáll, annak ellenére, hogy a hazai nemesítésű egycsírájú fmona és Arimona fajták elérik a legjobb külföldi fajták színvonalát. A szántóföldi takarmánynövények fajtanemesítésében lemaradtunk. A fajtaválaszték hazai fajtákból áll, viszont egyes fajták termőképessége hazai adottságaink között felülmúlja a külföldi fajtákét. A 7. ötéves terv időszakában a mezőgazdasági bruttó termelés — az előző ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva — 4,2 százalékkal növekszik. Ennek alapvető feltétele a növénytermesztés elsődleges fejlesztése. Mivel a belterjesftő tényezők tekintetében csak lassúbb ütemű fejlesztéssel számolhatunk — a műtrágyák és növényvédő szerek korlátozott menynyiségére, valamint a természetvédelmi intézkedésekre való tekintettel —, a fajta jelentősége tovább fokozódik. A jelenlegi fajták genetikai adottságainak kihasználásában jelentős tartalékok rejlenek. Így például a búzafajták termőképességét 60—80 százalékra, a szántóföldi takarmánynövényekét pedig mindössze 40—70 százalékra használjuk ki. joggal állíthatjuk, hogy a jelenlegi fajtaválasztékunk — beleértve a fajtajelölteket is — genetikai adottságainak teljes mértékű kiaknázásával az előirányzott feladatok teljesíthetők. A nemesítési célok megvalósításában mind az elméleti, mind a gyakorlati nemesítés tekintetében az alapok megteremtésének a peremén állunk. Pontosabban, a nemesítés új korszakát tárjuk fel. Fokozott igényeséggel kell hozzálátnunk a hozamnövelő és minőségi mutatókkal szemben támasztott igények kielégítéséhez. Többek között a takarmányárpa nemesítésében hat százalékkal kell növelnünk a nitrogéntartalmú anyagok részarányát, a kukoricaszemek száraz anyagában pedig 9,4 százalékkal a lizíntartalmat. Hüvelyesekből olyan fajtákat kell nemesíteni, amelyek nagy fehérjetartalommal rendelkeznek és a gépi betakarításra is alkalmasak. A burgonyafajták nemesítésében elsősorban a betegségekkel és a mechanikai károsodással szembeni ellenállóképesség növelésére, a lucerna nemesítésében pedig a nagyobb hoza mú és magtermesztésre alkalmasabb fajták előállítására kell átállnunk. A fajtanemesítés további fejlesztése és ésszerűsítése, valamint a termőképességük megtartása érdekében figyelmünket a következő problémákra kell összpontosítanunk: H Szükséges lesz a tudomány, a kutatás és a nemesítés között hatékonyabb kapcsolatot teremteni. A nemesiteknek erélyesebb hatást kell gyakorolni a kutatókra a társadalmi megrendeléssel összehangolt elméleti problémák megoldására. A kutatók nak ki kell dolgozniuk az újszerű nemesítési módszereket, főleg a genetika vonalán. Tanulmányozniuk kell a legfontosabb biológiai tulajdonságok genetikaKalapját, s ki kell dolgozniuk a kiinduló anyag .kiválasztásának hatékony módszereit, továbbfejleszteni a heterózis és a poliploid nemesítés lehetőségeit stb. ■ Meg kell teremteni a feltételeket a nemesítés folyamatainak a lerövidítésére. ■, Az új fajták előállításával egyidejűleg meg kell oldani a magtermesztés problémáit is. A legkiválóbb termőképességü fajta mit sem ér akkor, ha a magtermelés nem éri el a megkövetelt színvonalat. ■ A nemesítés szakaszán kitűzött igényes célok megvalósítása megköveteli a nemesítési programok aprólékos kimunkálását a legújabb tudományos ismeretek alapján. E tekintet ben megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a minőségi követelmények nek. ■ A nemesítésben is kedvező feltételeket kell teremteni a csoportos munkára, ami a tudományos dolgozók, a kutatók és nemesítők aktív és konkrétan megjelölt részvételét jelenti. ■ A kutató és fajtanemesítő intézeteket meg kell erősíteni káderekkel. Ezen a téren is növelni kell az anyagi érdekeltséget és megteremteni a feltételeket a szociális igények kielégítéséhez. ■ Erőteljesebben fejleszteni kell a nemzetközi együttműködést. ■ A kutatóintézeteket és a nemesítő állomásokat a lehető legrövidebb időn belül el kell látni a tudomány igényeinek megfelelő laboratóriumi felszereléssel, mert máskülönben módszertani szempontból elmaradunk. Vonatkozik ez a kisparcellás gépesítésre, az egyes munkafolyamatok automatizálására, valamint az egész nemesítő munka hatékonyabbá tételére. JOZEF BODIAN agrármérnök, a tudományok kandidátusa, a Slovosivo vezérigazgatósága nemesítési részlegének igazgatója Több figyelmet érdemel Közismert, hogy a napraforgó növényzetében a legnagyobb károkat a fehérpenészes szárrothadás és a szürkepenészes tányérrothadás Idézi elő. Sajnos az ellenük való vegyszeres védekezés nincs teljes mértékben megoldva. A Fundazolos kezelés a szürkepenész ellen eredményes lenne, de ehhez három permetezés szükséges, mégpedig akkor, amikor a növényzet éléri a 20—30 centiméteres magasságot, továbbá a virágzás előtt és közvetlenül virágzás után. Ezáltal a szklerotínia terjedése is nagymértékben visszaszorítható. Annyi Fundazollal viszont nem rendelkezünk, amennyit a háromszori kezelés igényel. Több mezőgazdasági üzemben nagyon helyesen egyszeri kezeléssel — a levéltetvek elleni Bi-58 vagy a Pirlmor szer alkalmazásával egybekötve — oldják meg a védekezést, amely ebben az Időszakban a leghatásosabb. Ezért a virágzás előtti kezelés s«inte kötelező, s erre valamennyi mezőgazdasági üzemben adottak a lehetőségek. Sajnos több gazdaságban — különböző okokra hivatkozva — még ezt az egyszeri kezelést sem végzik el. Tavaly azokban a gazdaságokban, ahol a minimális egyszeri permetezést elvégezték, 0,2—0,3 tonnával nagyobb hozamot értek el hektáronként. Márpedig ha összevetjük, hogy egy hektárnyi területre kipermetezett Fundazol ára — 0,50 kilogrammos adagban — hatvan korona, a 0,1 tonna napraforgó felvásárlási ára pedig nyolcszáz korona, akkor könnyen kiszámítható a többlettermésből származó bevétel. Az elmúlt két esztendőben kissé kényelmesen átsiklottunk e probléma fölött. Igaz, ebben a véletlen is közrejátszott, mert a virágzást követő időszakban nem alakultak ki kedvező feltételek a fertőzés terjedéséhez. Talajaink viszont annyira fertőzöttek, hogy a betegség számára kedvező csapadékviszonyok esetén a fertőzés katasztrofális méreteket ölthet. Mindez részben azáltal előzhető meg, hogy a napraforgót ugyanazon a parcellán öt-hat éves Időközönként termesztjük. Ez a silókukorica- és a napraforgó-keverékekre is vonatkozik, mert ez Is hozzájárulhat a fertőzés terjedéséhez. A napraforgót több ezer hektáron termesztjük, s népgazdasági jelentősége ma szinte stratégiai jellegű. Ezért termesztése több figyelmet és jobb hozzáállást érdemel. —szálát— A növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán előirányzott feladatok teljesítése szempontjából alapvetően fontos az optimális feltételek biztosítása, a nagy és stabil hozamok eléréséhez. A növénytermesztés sikerének — a termőhelyi adottságok közül — egyik meghatározója a víz. A természetes csapadék nagyjából fedezi Is a növények vízigényét. Viszont egyenlőtlen eloszlása a tenyészldő folyamán kedvezőtlenül befolyásolja a növények vízszükségletét, még a csapadékokban normális évjáratokban Is. Minden kultúrnövény fejlődésében van olyan szakasz, amikor a vízhiányra különösen érzékenyen reagál. A Bodrogköz vidékén végzett öntözési kísérletek Igazolták, hogy az öntözőberendezések építése ezen a vidéken Is Indokolt. Egyes növények az öntözésre igen kedvezően reagálnak. Öntözéses feltételek mellett, megfelelő agrotechnika alkalmazásával a gabonafélék hozamát 10—19 százalékkal, a szemes kukoricáét 15—20 százalékkal, a cukorrépáét 30—50 százalékkal, az évelő takarmánynövények és a belterjes füállományok hozamát pedig csaknem a kétszeresére lehet növelni. A herefüves keverékek, valamint a belterjes füfélék termesztésével területegységről tetemes zöldtömeget nyerhetünk. Ezen túlmenően kedvezően befolyásolják a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait. Ezen növények öntözött viszonyok közötti termesztése felbecsülhetetlen jelentőséggel bir a kellő takarmányalap megteremtésében és ezáltal az állattenyésztés színvonalának emelésében. A Somotorl Magtermelő Állami Gazdaságban például a belterjes füállományok létesítésével — öntözött viszonyok között —, valamint a szakaszos legeltetés érvényesítésével az egye denkéntl évi fejésl átlagot ötszáz literrel növelték. Az öntözéses gazdálkodás keretén belül az évelű takar mánynövények és a belterjes füfélék termesztése nagymérték ben növeli az öntözés gazdaságosságát és hatékonyságát. Ezek a növények jelentős mennyiségű vizet Igényelnek és öntözési idényük más növényekhez viszonyítva lényegesen hosszabb Több példa igazolja, hogy a belterjes füvek és a herefüves keverékek intenzív öntözéssel és szakaszos nitrogénes fejtrá gyázással húsz tonna szénaterméssel fizettek hektáronként. A kelet-szlovákiai síkság öntözhető területein a lucerna termesztése Is jól érvényesült, főleg a középkötött talajokon. Az öntözött lucernásokról két hasznosítási év átlagában 18—20 tonna szénát termeltek hektáronként. Igaz, öntözéssel lerövidül a lucerna hasznosítási Időtartama, viszont a két hasznosítási év folyamán elért nagy hozamok kárpótolják a veszteséget. Emellett a kellő mennyiségű és jő minőségű tömegtakar-Az öntözés hatékony belterjes® tényező mány lényegesen kisebb területről biztosítható, mint a hasonló adottságú öntözetlen területekről, ahol a termés alakulása a csapadékoktól függ. A kukorica jól tűri a szárazabb termőhelyeket Is. Az öntözést viszont meghálálja. A legtöbb vizet a szárhajtás, a virágzás és a tejesérés időszakában igényli. Kísérleti eredmények igazolták, hogy az öntözés szakszerű szervezésével és megfelelő agrotechnikával a kelet-szlovákiai síkság adottságai között Is elérhetők a tíz-tizenegy tonnás hektáronkénti hozamok. Hozamnövekedés szempontjából a cukorrépa reagál a legjobban az öntözésre. Több éves kísérletek átlagában öntözött viszonyok között hetven tonnás gyökérhozamot értek el hektáronként. A cukorrépa melléktermékeinek hozama Is jelentősen növekedett. Hektáronkénti átlagban például hetven, de esetenként kilencven tonna leveles répafejet gyűjtöttek be. öntözött viszonyok között a mésodnövények termesztése is Igen eredményes. Adottságaink között nyári másodnövényként leggyakrabban a silókukoricát, kisebb mértékben pedig a nap raforgót és a takarmány-kelkáposztát termesztik. Ezen növények öntözött területeken való termesztésével hatvan-hetven tonnás zöldtömeg nyerhető hektáronként. Öntözéssel a tarlónövények is kielégítő hozamokat nyújtottak. Termesztésükkel jobban kihasználható a rendelkezésre állő termőterület, emellett a takarmányalap is számottevően bővíthető. A tizenöt-húsz éves kísérleti eredmények Igazolják, hogy öntözött körülmények között a kelet-szlovákiai síkságon Is nagy hozamok érhetők el. Mivel ,a kötött talajok jelentős területet foglalnak el, a nagy kiterjedésű öntözőberendezések építése előtt, a kedvezőtten talajadottságokon javítani kell, úgy, hogy ezek megfeleljenek a belterjes növénytermesztés követelményeinek. Elsősorban megfelelő mennyiségű istáilótrágyáról kell gondoskodni, továbbá arról, hogy ez idejében be legyen szántva. Ugyanis a síkság talajai szerves anyagban szegények. Hummusztartalmuk az esetek többségében mindössze 1—1,5 százalék. A kellő alapossággal végzett mélyszántás kedvezően befolyásolja a kötött talajok vízbefogadó képességét, s javítja fizikai tulajdonságait. A savanyú kémhatású talajokat rendszeresen meszezni kell. A vetés előtti talajelőkészítésnek és vetésnek is fokozott figyelmet kell szentelni. Jó termés csak a megfelelő egyedszám biztosítása esetén várható. A vetésforgóba elsősorban a vízigényes növényeket kell besorolni. Ezért szükséges bővíteni főleg az évelő takarmánynövények, a belterjes fűfélék, a szemes kukorica, a cukorrépa és a másodnövények vetésterületét. Csakis a komplex talajjavítási munkák által megteremtett optimális termőhelyi viszonyok között, a kellő időben és szakszerűen végzett öntözéssel a hektárhozamok olyan mérvű nő vekedésével számolhatunk, amelyek kamatoztatják a tetemes befektetéseket. LÝDIA GERGEĽOVÄ agrármérnök, a Bratislava! öntözőgazdálkodási Kutatóintézet Somotori Kísérleti Állomásának munkatársa
