Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-02 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. április 2. 14 fl HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT П HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ Hej, halászok Évszázadok óta folydogál a vén Ipoly kacskaringás medrében. Olykor csendesen, lassan. Néhol vize bokáig ér, másutt viszont három-négy méteres rf mélység. Bezzeg tavasszal, hóolvadás után, vagy nagy esőzések idején folyamként hömpölyög, nem tér el a medrében. Elönti a környező réteket, földeket. Még nem is oly rég sok faluban, kertek, házak, utcák is „Asztak“ vizében ... Ez hát az Ipoly. Nyáron helyenként kitűnő fürdőlehetőséget, felüdülést nyújt a melegben. A fürdés sokszor áldozatokat is követelt. Mindezek mellett az Ipoly a horgászok paradicsoma. Régebben bőven akadt benne hal. Ma már kevesebb, horgász viszont ma is akad, és ha kedvez a szerencse, öt-tlz kilós csukát, s ettől is nagyobb harcsát fognak. Más halakból is van választék. Főleg pontyból és fehérhalból. így nem Is csoda, hogy az Ipoly menti falvak és városok lakói közül sokan hódoltak és hódolnak a horgá szat szenvedélyének. Persze más vidé kékről is érkeznek ide horgászok. Ma az SZHSZ ipolysági (Šahy) helyi szervezete mesterségesen keltetett és nevelt halivadékok ezreit helyezi ki az Ipolyba. Mert a technika és a vegyszerek sajnos sokat ártanak a halállománynak. Ma már a régi Ipoly sokat vesztett szépségéből. Felső és alsó szakaszát már szabályozták. A középső még eredeti. Ipolyság mellett viszont már dolgoznak. Pereszlény (Preslany), Gyerk (Hrhovce), Ipoiyvisk (Vyškovce nad Ipfom) határában évszázados fűzfák alatt kanyarog a folyó. A nagy fák és a vízre boruló bokrok tövében a vízmosásokon, padmalyokban háboritás nélkül bújnak meg a kisebb, s a nagyobb halfajok. Nyáron Gyerk és Ipoiyvisk között Bukovský Ferenc, losonci horgász egyik szép zsákmányával van a „horgászok paradicsoma“. Néha tucatnál is több itt a sátor, rengeteg a horgász. Vannak, kik Léváról (Le-Elkészölt a halászlé. Felséges az Ize és az illata Horgászati eszközök javítója vice) vagy más vidékekről érkeznek. Felállítják sátraikat és egy-két hetet is itt tötenek családostól. Manapság az emberek sokasága nyaralni vándorol. Többen az ország vadregényes tájaira, mások viszont külföldre sietnek pihenni. Nem egy családnak az Ipoly melléke is nyújtani tudja mindezt. Kellemes, amikor a sátorok mellett a bográcsokban forr a halászlé, 4.agy sütik a halat. Fürdenek, csónakáznak a gyerekek, de a felnőttek is. Este olykor a tábortűz mellett gitár húrja is pendül, s messze hallik a nóta; „Hej halászok, halászok...“ Máskor korán kelnek a horgászok, órák hosszat figyelik a felcsalizott horgot, türelmesen várnak. Egyszer szerényebb, máskor szerencsésebb az eredmény. Ha viszont a méretesnél jóval nagyobb zsákmány akad a horogra, meg van a nagy öröm! Itt a tavasz ... Kevés hó volt az idén, nem is lesz talán áradás. Az Ipoly melletti vén füzek már barkásodnak, majd zöldbe borulnak. Zöldéi a rét is. Kivirágzik a sárga gólyahír. Megjönnek a bíbicek és a gólyák is az Ipolyhoz. A horgászok kijavítják, felújítják a felszerelést. Várják a napot, amikor kímehetnek a vízpartra. A vén Ipoly már várja őket! Hallal, szépséges tájjal, Idegnyugtató üdüléssel. S amikorra elérkezik a nyári szünidő, kiviszik a gyerekeket, az egész családot. Az Ipoly szabályozása halad tovább, jó lenne, ha a vadregényes helyek romantikáját nem zavarnák a kotrógépek meg a teherautók ... TIPARY LÄSZL0 A seredi Novoplast Kisipari Szövetkezet kezdetben kosarak és demlzsonok fonásával foglalkozott, később viszont különféle műanyag csónakokat gyártott. A termelési program mellett bizonyos szolgáltatásokat is nyújt az érdeklődőknek. A horgászati felszerelések javítása sokakat érint, ezért kissé bővebben foglalkozok ezzel. A város központjában van a kisipari szövetkezet horgászati felszereléseket javító létesítménye, ján BENŐ, a műhely vezetője s egyben dolgozója több mint húsz éve hódol a horgászsportnak, tehát ismeri a felszerelések javításának a módját. — Mivel foglalkozik és kiknek segít? — tettem fel a kérdést. — Van egy boltunk, ahol számtalan horgászfelszerelés beszerezhető Ide sorolhatók az orsók, különféle horgászbotok, azonban nagy a választék kapásjelzőkből, villantókból és egyebekből is. Van egy jól felszerelt műhelyünk, ahol az összes hazai gyártmányú orsókat kijavítom. Hogy miért csak a hazaiakat? Egyszerűen azért, mert a kisipari szövetkezet szerződést kötött a horgászati felszereléseket gyártó TOPOZ vállalattal. Onnét kapjuk a javításhoz szükséges pótalkatrészeket. Ugyanakkor a meghibásodott hazai gyártmányú horgászbotokat is javítom. A kisipari szövetkezet tehát vállalja mindazok horgászati felszerelésének a kijavítását, akik személyesen, esetleg postán juttatják el azokat a kisipari szövetkezet címére. Kérdésemre, hogy az orsók esetében melyek a leggyakoribb hibák, Beiío elvtárs elmondta, hogy nagyon gyakori a rúgótörés. Az esetek 75 százalékában a rúgok törnek el. Ezeknek a kijavítása egyszerű, s egyben olcsó. A rúgó ára csak 35—40 fillér, az orsó javítása pedig 4,50—5 korona, ilyenkor természetesen szakszerűen lezslrozza, kitisztítja az orsót, tehát ez a szolgáltatás rendkívül olcsó. A műhelyben a hazai és a szovjet gyártmányú gépkocsikhoz esetleg lakatokhoz kulcsokat is készítenek. Krajcsovics Ferdinánd Új hal-hibrid A nagy testű — akár tonnányi súlyú — viza különleges hal. A tengerben él és ott szerzi táplálékát, de ívásra felúszik a folyókba. A kecsege viszont jóval igénytelenebb. Súlya általában másfél-két kilogramm, s a folyókban tölti egész életét. A szovjet Ichtiológusoknak sikerült egyesíteni ókét egyetlen „szülőpárba“, s ennek eredményekéopen utódok létrehozására képes mesterséges hibridet tenyésztettek ki. Ezt a halat beszternek nevezték el. A viza-anyától örökölte a ragadozó életmódot és az intenzív növekedési képességet, a kecsege-apától pedig a gyors növekedést és a ki váló Izmfnőséget. Bebizonyosodott, hogy a beszter az édes- és a tengervízben, a mesterséges tavakban, sőt bármely víztároló haltartóíban egyaránt képes szaporodásra. (Szovjetszkája Latvija)----------------------------------------------------------------------------\______________________________________________________________________________________________________i___________________________________ ♦ VADÁSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÁSZAT -f VADÁSZAT -f VADÄSZAT 4- VADÄSZAT -f VADÁSZAT 4- VADÁSZAT -4 VADÄSZAT 4-Äz erdeinkben fellépő károk sokszor összefüggnek egymással, tehát egyik kártétel a másik következménye. Ennél fogva az erdővédelem szempontjából egységes egésznek kell tekinteni. Nem az egyes fákkal, mint biológiai egyedekkel, hanem az ezeken keletkező betegségekkel, kártétellel, s az ökológiai tényezőkkel kell foglalkoznunk. Vegyük például a jegenyefenyő fokozatos kiszorulását és újbóli telepítését erdelnkbe. Ezen faj felújításának, illetve fenntartásának a körülményeivel az erősen fenyvesltett országokban, tehát nálunk is intenziven foglalkoznak. A fenyő rügyeit és fiatal hajtásait a szarvasok, de az őzek ts kedvelik, s ezzel bizonyos károkat okoznak. A jegenye és más fenyőfélék túlzott telepítése tehát biológiai okok miatt aggodalomra adhat okot. Ezt bizonyították a németországi, a lengyelországi a csehországi és a romániai példák Is, ahol az utóbbi évtizedek alatt — főleg aszályos esztendőkben — a lucfenyő állományban nagy területen súlyos rovar- és gombakárosítás keletkezett. Lengyelországban 1958-ban 35 ezer hektár fenyő-, állományt kellett repülőgépes vegyszeres kezelésben részesíteni. Romániában ugyanakkor 60 ezer hektár lucfenyvest védtek az apácalepke kártételétől, a Szovjetunióban, az NDK-ban és a CSSZK-ban Is védelemre szorultak a lucfenyvesek, különben felmérhetetlen károk keletkeztek volna. A vegyszeres védelem persze a költségektől eltekintve az erdő életközösségének egyensúlyban tartása szempontjából fontos szerepet tölt be, ugyanakkor a hasznos rovarvllág pusztításának veszélyével is jár. Ezt a módszert tehát csak végső esetekben szabad alkálmazni. A múlt évszázad derekán az Ipar lucfenyő iránti kereslete úgyszólván kikényszerítette en nek széles körű telepítését. Így Közép Európa hegyvidékein, de Szlovákiában is gyors ütemben 2,08 százaléka fehér akác, 0,23 százaléka fekete erdei fenyő, a többi pedig egyéb faj. | Egy írás keretében tulajdonképpen képtelenség felvázolni mindazon erdöklmélő teendőket, amelyeket az erdőgazdasági személyzet tekintélyes költségekkel elvégez. Ugyanakkor nemcsak a rovar- és gombakártevők, hanem a vihar Is nagy károkat tesz az erdők élővilágában. Erdetnket például 103 rovar és 18 gombafaj károsítja. Ezek évenként különféle intenzitással lépnek fel és károsítanak. A vadállomány például a rügyeket, a fák kérgeit, károsítja, s a vaddisznók által okozott / károk is jelentősek. Az állomány ésszerű szabályozásával, életterének pontos meghatározásával a vadkárok elkerülhetők vagy csökkenthetők. Nem tudnám megmondani, hogy a madárvilágból miért éppen a galambász héját vá lasztottam cikkem tárgyaként. Gyermekkorom óta jól ismerem ezt a ragadozót, mert egyik kedves galambomat emelte el. Ez a madárfajta Szlovákiában ts honos. A tojó jóval nagyobb és erősebb a hímnél. A fejlett egyedek felső testrésze fehér, tollaínak szárfoltja viszont barnásfekete és hullámvonalakkal rajzolt. Lovinobaňán, ahol hajdanában vasúti forgalmistaként dolgoztam, egy alkalommal Szabó János váltókezelő elpanaszolía, hogy a héja naponta hol galambjait, hol pedig baromfiállományát tizedeli. Tudta, hogy vadász vagyok, ezért megkért, hogy lőjjem le a ragadozót. Szabóék az állomás végében levő őrházban laktak, s annvi baromfit tartottak, hogy maguk sem tudták a számát. Közelben húzódott az erdő. Az ólaktól kissé távolabb raktuk kalitkába a tartalék talpfákat. Itt készítettünk jó leshelyet és fegyverrel, husánggal felszerelve türelmesen vártuk a héja érkezését. Kis idő múlva a kakasok jeleztek, majd a baromfi, sőt a láncra kötött kutya is nagy ricsajt csapott. Megérkezett a nem kívánatos héja. Szabó tudta, hogy a tyúkok és a csirkék a vágányokon keresztül az erdőbe menekülnek. Így is történt. Nagyon meglepődtem, amikor a menekülő tyúkok között észrevettem a héját, amint az erdő felé bandukolt. A lövés szóba se jöhetett, mert több tyúk is áldozatul esett volna. Ezért fegyveremet gyorsan Szabónak adtam, elkaptam tőle viszont a husángot, s ahogyan csak erőmből futotta a menekülő baromfi nyomába szegődtem. Akkor értem be az erdőbe, amikor a héja a kiszemelt tyúkra vetette magát. Nagyot kiáltottam, s erre elengedte áldozatát. A héja hátára feküdt, maga elé tartotta erős karmú lábait. Én m.g a lábaihoz érintettem a husángot. Amennyire csak bírta, belévájta éles karmait. Közben Szabó örömújjongva megérkezett. A kezembe nyomta a puskát, s kérte, hogy lőjjem le a héját. Erre a nyakába akasztottam a fegyvert, és azt tanácsoltam, hogy fogja a husángot, mozogjon jobbról balra, és jól figyelje a ragadozót, én meg hátulról, egy kézzel elkaptam annak a nyakát. Erre megragadta karmaival a kezemet. Ordítottam a fájdalomtól, de a nyakát nem engedtem el. Szabó erősen a husánghoz kötötte a héja egyik lábát, és kértemhogy szabadítsa ki a kezemet. Kis idő múlva a Szabó család minden tagja odasereglett. A kezem erősen vérzett és sajgóit. Mi ketten sebtiben a főnöki irodába siettünk. Láttam, amint a rampa körül, ahol az állatokat szoktuk berakni a vagonokba, kisebb csődület támadt. Éppen egy bika csintalankodott, nem akart bemenni a vagonba. Ezt nézegették a jelenlévők. Mivel az állatorvos Is ott volt, megkértem őt, hogy szabadítson meg a héja „ölelő“ karmaitól. — Egyszerű az egész — mondta —, egy tűszúrás az agyába és kész. Én persze meg akartam menteni a rendkívül szép ragadozót, és kértem, hogy más megoldást válasszon. Az állatorvos, aki szintén vadász volt, azt kérdezte, hogyan képzelem én ezt. Annak rendje és módja szerint meginjekciózta a héját. Az pár perc múlva bágyadtan aludt. Aztán az állatorvos nekifogott a kezem kiszabadításához, de nem sikerült. Gépkocsiba ültünk, és a kerületi orvoshoz vágtattunk. A magyarázkodás percekig tartott, amíg az megértette, miről van szó. Talán negyedórába telt a kezem kiszabadítása. Közben a madár is éledezni kezdett. Csökkent az Inyekció hatása. Lábait jól összekötöttük, orrára védőt húztunk, hogy ne tudjon „vágni“. Szilárd karikába tettük az értékes ragadozót. Amikor kissé rendbejöttem, a karmok által okozott sebek begyógyultak, a héját felajánlottam a Brnóí Allatkertnek, ahová magam vittem el.., J. M. Habruvský telepítették a lucfenyveseket, ám nem tartották tiszteletben a termőhelyi igényeket. Az ilyen állományok fejlődése eleinte kielégítő volt, később viszont a faállomány legyengült. Martaléka lett a gomba és rovarkártevőknek. Az apácalepke például életének feltételeit ép-Hml pen ilyen körülményekben kapja meg. Tömeges fellépését még az Is elősegítette, hogy hernyóinak legfőbb tápláléka a lucfenyő tülevele, amely korlátlan mennyiségben rendelke zésre állt. Egyes fafajok például szerfának nagyon alkalmasak, mások viszont kevésbé azok. A fenyő faanyagának nagy többségét, tehát 80—90 százalékát rendszerint szerfának használják. Egyenes növése, kis súlya és ló rugalmassága teszi erre alkalmassá. Tüzelőanyagnak viszont alkalmatlan. örvendetes, hogy az SZSZK erdőgazdasági üzemel napjaink ban már a faállomány szerke zettana és terméshozama szerint gazdálkodhatnak. E két Ismeretág szorosan kapcsolódik az erdőbecslés gyakorlatához. Tulajdonképpen az erdőbecslés ezektől el sem választható. Az erdőbecsiéstan olyan tudomány, amely a fa köbtartalmának, növedékének és korának megállapításával foglalkozik. Napjaink kiemelt feladata a takarékosság. Ez az erdők kímélésére is vonatkozik. Hála a progresszív erdőgazdálkodásnak, hogy Szlovákiában nem kevesebb mint 43 ezer 711 hektárt telepítettek be Importból származó facsemetékkel. Ezeknek
