Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-02 / 13. szám

\ 1983. április 2. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A szocialista országok tapasztalatcseréje Oleg Bogomolov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­ja szocialista világrendszsrrel foglal­kozó közgazdasági intézetének igaz­gatója a PRAVDÁBAN megjelent elem­zésében aláhúzta, hogy azoknak a ta­pasztalatoknak a kicserélése, amelye­ket az új rend építésében, a gazda­sági és társadalmi élet irányításában a testvéri országok szereztek, fontos tartalékot jelent a szocialista világ­­rendszer számára. Bogomolov emlé­keztet rá, hogy a szocializmus rend­szerének valamennyi országban meg­vannak a konkrét történelmi sajátos­ságai, nemzeti vonásai, amelyek együtt érvényesülnek az új társadalmi rend­szer internacionalista jegyeivel, alap­vető elveivel és törvényszerűségeivel. A gazdasági reformok mélységük­ben, alkalmazási ütemükben átfogó és konkrét megoldásaikban eltérnek egymástól. A szocialista országok nem kényszerítik rá egymásra gazda­ságirányítási és -szervezési gyakorla­tukat. Ugyanakkor azok mélyreható tanulmányozása segíti a szocialista gazdálkodásban egy-egy nemzetgazda­ság sajátos körülményeire beigazoló­dott, általános elvek alkalmazását. Továbbá előmozdítja a gazdasági me­chanizmusok közeledését. Bogomolov akadémikus megállapí­tása szerint a nyugati propaganda fo­kozott érdeklődést mutat a szocia­lista országok gazdasági mechaniz­musa iránt, és a vállalatok gazdasági önállóságát, a tervgazdálkodás köze­pette érvényesülő öneiszámolás erő­södését majdhogynem a kapitalizmus­hoz való visszatérésnek minősíti, s ezen az alapon akarja egymással szembeállítani ezeket az államokat. Differenciált propagandával igyekszik meglovagolni azt, hogy egyes orszá­gokban a gazdasági ösztönzők na­gyobb szerephez jutnak, míg máshol a konkrét körülmények miatt az irányításban más a centralizmus és a demokratizmus aránya. Holott — ál­lapítja meg a szerző — ennek az az oka, hogy az országok nem egyfor­mán kapcsolódnak be a nemzetközi munkamegosztásba, mások a történel­mi sajátosságaik és hagyományaik, eltérő a lakosság kulturális színvo­nala. A Szovjetunió számára is sok szem­pontból tanulságosak azok a tapasz­talatok, amelyeket az egyes országok a gazdasági mechanizmus fejlesztésé­ben szereztek. Ezek megrövidítik pél­dául az olyan kísérletek idejét, ame­lyeket a tervgazdálkodás formáinak és módszereinek átalakítása egy ek­kora országban, mint a Szovjetunió feltétlenül megkövetel. A szocialista országokban végrehajtott reformok tanulmányozására ezért alakult tár­caközi tanács az állami tervbi­zottság elnökének vezetésével. A szerző részletesen felsorolja, hogy például az NDK, Magyarország, Bulgária tapasztalatai hasznosíthatók a Szovjetunióban, amikor a vállalati önállóság bővítéséről van szó, vagy amikor a munka szerinti bérezés, a takarékosság ösztönzése, az árképzés vagy a hitelezés témája szerepel na­pirenden. Az élelmiszer-gazdaságban például a magyar, a bolgár, az NDK- beli és a csehszlovák tapasztalatokból nagy érdeklődésre tart számot a Szov­jetunióban a szövetkezetek és az ál­lami gazdaságok tervezési önállóságá­nak bővítése, a felvásárlás szerződé­ses rendszere. (Népszabadság] Valutagondok a közöspiaci országokban A nyugat-európai közösségben a hét elején zárva maradtak a pénzpiacok, szüneteltetve a valutaátváltásokat, miközben a pénzügyminiszterek foly­tatták tanácskozásukat, hogy megol­dást találjanak a közös pénzügyi rendszer nehézségeire, új árfolyamo­kat alakítsanak ki a francia frank és a nyugatnémet márka között kelet­kezett értékkülönbség áthidalására. A francia—nyugatnémet kötélhúzás a márka 5,5 százalékos felértékelésé­vel és a frank 2,5 százalékos leérté­kelésével végződött. A közösség többi pénzét hozzáigazították a frank és a márka között .létrehozott 8 százalékos értékkülönbséghez. Súlyos problémák feszültségétől ter­hesen kezdődött meg az EGK idei első csúcsértekezlete, az állam- és kormányfők részvételével. A tanács­­kpzáson Kohl nyugatnémet kancellár elnökölt, Párizst Francois Mitterrand köztársasági elnök, a többi tagorszá­got a miniszterelnök képviselte. A pénzügyminiszterek kompromisz­­szumos megállapodása után Is nyitva maradt a francia gazdaság problémá­ja. A csekély mértékű leértékeléshez a többiek csak úgy járultak hozzá, hogy Jacques Delors francia gazda­sági és pénzügyminiszter szigorú kí­sérő intézkedésekre is kötelezettséget vállalt: ez annyit jelent, hogy a fran­cia kormánynak fel kell sorakoznia a közösség többi országának egyen­súlyközponti gazdaságpolitikájához, feladva szociális szempontjait, eddigi céljainak jő részét. Bonn hajlandó volt viszonylag na­gyobb felértékeléssel még egyszer Párizs segítségére sietni — annál is inkább, mert a szilárd árfolyamok­ban maga is érdekelt —, de az EGK- társországok szigorúbb gazdasági po­litikát várnak a jövőben Franciaor­szágtól. A kormányfők megelégedéssel nyug­tázták a közös pénzügyi rendszer ár­folyamaira vonatkozó megegyezést. Kohl bonni kancellár hangsúlyozta, hogy ezt most „megfelelő nemzeti in­tézkedéseknek“ kell követniük min­denütt, hogy az új árfolyamok tartó­sak lehessenek. Mitterrand elnök a ..közösségi összetartás“ sikereként ér­tékelte a létrejött kompromisszumot, és új erőfeszítéseket ígért a francia infláció és kereskedelmi mérleghiány leküzdésére. A csúcsértekezlet napirendjén a belső problémák mellett az EGK kül­­kapcsolatai és nehézségei is szerepel­tek: a Japánnal kötött megállapodás, az Egyesült Államokkal kialakult me­zőgazdasági kiviteli ellentétek, a szo­cialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok kérdése. A kormányfőkkel együtt a nyugat­­eurőpai szakszervezeti szövetség ve­zetői is üléseztek Brüsszelben. A „szakszervezeti csúcson“ nyilatkoza­tot fogadtak el, összehangolt intéz­kedéseket sürgetve a kormányoktól a fellendülés és új munkahelyek terem­tése érdekében. A Nyugat-Európa védelmét biztosító amerikai parancsnokság új szálláshelye (Az NSZK-belí Volkszeitung karikatúrája) Együtt ünnepiünk Andrej Gromiko új tisztsége A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége Andrej Gromi­­kőt, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tag­ját, külügyminisztert, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének első helyettesévé nevezte ki. Embert barátjáról... A világ nyilvánosságában nagy port vert fel angolai papírüzem berende­zésén működő csehszlovák szakembe­rek és családtagjaik elrablása. Hat­vannégy honfitársunk, köztük gyer­mekek elhurcolása a nemzetközi jog­ba ütköző vakmerő cselekedet. Elkö­vetői nyilván kettős célt követtek: egyrészt az angolai ■ viszonyokról al­kotott kép elferdítését, s így az or­szág törvényes kormányának hitelron­tását, másrészt a példátlan bűntettet elkövető, számban és befolyásban je­lentéktelen erők ilyen „különleges“ módon akarják felhívni magukra a figyelmet, s végső soron „döntő erő­ként“ elfogadtatni magukat. Ki áll a háttérben. A ma már az ország törvényesen elismert marxista élcsapat pártjával, az MPLA-Munka­­párttal szemben ellenzéki erőként je­lentkező, bizonyos Jonas Savimhi tör­zsi alapon állő déli tömörülése, mely „szintén részt vett“ a nemzeti felsza­badító háborúban. Ma már régen tud­ják, hogy a portugál titkosrendőrség/, a fasiszta PIDE fizetett embere volt ázzál a megbízatással, hogy szakadást idézzen elő a szabadságharcosok kö­zött. Az utóbbi időben amerikai és dél-afrikai pénzzel és felszereléssel újjászervezte sorait, és megélénkült a tevékenysége. Olyannyira, hogy a kubai önkénteseknek is hadat üzent. Egyik bejelentésében a csehszlovák „foglyokat“ is túszként kívánja fel­használni, ha a kubaiak akcióba lép­nének ... A világ közvéleménye sürgős akció­kat kíván a nemzetközt jog szellemé­ben a foglyok kiszabadítására. Nem nehéz ujjal rámutatni, kik állnak a bábok mögött a háttérben. (L) Bratislava felszabadulásával egy­­időben tartja állami ünnepét Magyar­­ország népe. A népköztársaság szüle­tését a szovjet csapatok és a német fasizmusnak hadat üzenő európai erők, valamint 1 a hazai ellenállók harcának köszönheti. A felszabadulás csakúgy, mint sok más kelet-európai nép életében, sorsdöntő' fejezetet je­lentett az ország történelmében, nem­csak a társadalmi élet demokratizá­lódását tette lehetővé, hanem az 1919-es Tanácsköztársaság hagyomá­nyainak folytatását, a forradalom be­tetőzését is, melynek eredményeként szocialista társadalmi rendszer szüle­tett Magyarországon, amely ma a Szovjetunió vezette szocialista közös­ség szilárd és tekintélyes tagja. A világválság következményeinek begyűrűződése ellen küzdve a Magyar Népköztársaság mérsékelt népgazda­sági sikereket könyvel el ezekben az években, s mint az idei tervjelentés megállapítja, a gazdasági munka fő célja 1983-ban a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítása. A nyersanyagban, ásványkincsekben sze­gény ország részben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővítése révén próbál szabadulni gazdasági nehéz­ségeitől. Főként a Szovjetunióval bő­víti ez irányú kapcsolatait és együtt­működését. A Szovjetuniótól megkap­ja az ország zökkenőmentes gazdasá­gi fejlődéséhez szükséges alapvető energiahordozókat, nyersanyagokat. A szovjet élelmiszerprogramba bekap­csolódva, Magyarország közszükség­leti cikkek kereten felüli szállításá­val járul hozzá a kitűzött szovjet fel­adatok megoldásához. A magyar kivi­telben nagy feladat hárul a gépipar­ra, mely hozzájárul a szovjet mező­­gazdaság munkájának javításához, élelmiszeripari kapacitásának növelé­séhez, az élelmiszerpiac választéká­nak bővítéséhez. A szocialista gazdasági együttmű­ködésnek nagyszerű példája Magyar­­országon a Paksi Atomerőmű építése, melyben csehszlovákiai szerelők is részt vesznek. Az ntőbbi hónapokban a csehszlo­vák—magyar szállítási együttműkö­dés is fellendült, s ennek keretében a Motokov és a Mogürt százmillió rubel értékű szerződést Irt alá jármű­ipari termékek kölcsönös szállításá­ról. A magyar exportban az Ikarus 280 típusú csuklós autóbusz, a csehszlo­vák kivitelben a Skoda személygép­kocsik, a Skoda S Avla teherautók, mikrobuszok jelentik a fő tételt. A szomszéd járások közötti kisárucsere­­forgalom is kibontakozik, mely jó­részt közszükségleti cikkekre terjed ki. Az idei terv a külgazdasági egyen­súly javítására törekszik, ezért a ma­gyar népgazdaságban különös jelen­tőséget tulajdonítanak az importki­váltó intézkedéseknek valamennyi gazdasági ágban. (L) külkereskedelem Az Ekonomicseszkaja Gazeta cí­mű szovjet hetilap legutóbbi szá­mában a Szovjetunió tavalyi kül­kereskedelmi eredményeit ismerte­ti. Ezek szerint a Szovjetunió kül­kereskedelmi forgalma tavaly 1981-hez viszonyítva — folyó ára­kat számítva — 9 százalékkal nőtt és elérte, a 116 milliárd 900 millió rubelt. Ezen belül az export érté­ke 63 milliárd 200 millió rubel (1981-ben 57 milliárd 100 millió), az importé pedig 56 milliárd 400 millió (1981-ben 52 milliárd 600 millió) rubel volt. A szovjet külkereskedelem ta­valy a lgnagyobb növekedési üte­met a szocialista országokkal foly­tatott árucserében érte el. A szo­cialista országok részaránya a Szovjetunió külkereskedelmében Védjele: Gébi A mongol főváros egyik legfiata­labb vállalata egy évvel ezelőtt lépett üzembe. Márkája azonban a világ számos országában híressé vált. Jól ismerik a „Góbi“ kombinátot a Szov­jetunióban, az NDK-ban, Magyaror­szágon, Svájcban és Japánban. Kecs­kebőr- és teveszőr-készítmónyei kiváló 12,1 százalékos, s így a szovjetor­szág külkereskedelmi forgalmában 54,3 százalékos arányt értek el. A fejlett tőkés országokkal foly­tatott külkereskedelem tavaly az előző évhez képest 6,7 százalékkal emelkedett, ezen belül az export 9,3, míg az import 4,3 százalékkal. A kivitel növekedése mindenek­előtt az energiahordozók, gépek és berendezések szállításának növe­kedéséből adódott. A nyugat-európai tókés orszá­gokkal folytatott külkereskedelem 4,7 százalékkal növekedett. A tő­kés országokkal folytatott külke­reskedelemben ennek az ország­­csoportnak a részaránya 78,6 szá­zalék. A fejlődó országokkal folytatott szovjet külkereskedelem tavaly 2,7 százaléka] nagyobbodott, részará­nya a Szovjetunió teljes külkeres­kedelmi forgalmában 14,1 százalék volt. Ebben az országcsoportban a Szovjetunió legnagyobb partnere India. minőségűek és külföldön Is kereset­tek. Még valamit a kecskékről. Világ­szerte négy és fél milliót számlálnak. A kecske jól bírja a fagyot, nem vá­logatós az eleségben, Ízletes a teje, könnyű és puha a prémje. Ezért ál­landóan tökéletesítik fajtájukat. Mon­góliában nagyon bevált a felső-altáji és doni kecske, és kifejleszették a Gurvan-szajhan góbi fajtát. (Pravda) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Finnországban parlamenti vá­lasztások zajlottak le. Valójá­ban annak a csapatfelállásnak a győzelmét eredményezték, amellyel Mauno Koivisto köztársasági elnök egy évvel ezelőtt megkezdte az or­szág irányítását, s mellyel új korszak kezdődött, a Kekkonen utáni kor­mányzás kora. Akkor, az elnökválasz­táskor Finnországban olyan sajátos helyzet alakult ki, hogy a választók tömegei nem a szép számú politikai pártban válogattak, hanem kiemelke­dő személyiségek vonzásában próbál­tak tájékozódni politikai ügyekben. A nagy személyiség Koivisto volt, aki szuggesztlv ráhatásával, higgadt politikai vonalvezetésével, mely a ha­gyományos finn semlegesség alapjára, a következetes béke- és enyhülési politikához való ragaszkodás politi­kájára épült, valóban nagy tömegeket mozgatott és nyert meg, ha a kis Finnországban egyáltalán beszélhe­tünk tömegekről. A Koivisto beiktatá­sát követő első parlamenti választá­son tehát a küzdelem előterében bel­ső problémák álltak. Úgy festett a helyzet, hogy a választási küzdelem új koalíció formálódására adhat tá­pot, esetleg módosulnak az erőviszo­nyok. A jobboldal pártjainak minden­esetre eleve meg kellett gondolniuk, milyen jelszóval Indulnak a csatába az előző koalíció fő pártja, a szociál­demokraták ellen, hiszen említett kül­politikai bázisuk támadása — a finn semlegesség és pozitív külpolitika megkérdőjelezése — bumerángként visszaüthetett volna. A jobboldalnak amolyan restaurációs kísérletei tehát csakis a gazdasági szférára összpon­tosulhattak. Így tehát a 11 finn párt és válasz­tási szövetség versengése hétköznapi szürkeséggel zajlott le, noha egymás között komoly küzdelmet folytattak a befolyási területek újrafelosztásáért. A választások fő eredménye, hogy a koalíció vezető pártja, a szociálde­mokrata került ki győztesen, sőt va­lamivel több szavazatot könyvelhetett el, mint a múltban. A szociáldemok­raták az összes szavazatok 26,7 szá­zalékát szerezték meg 2,7 százalék-Csata után kai többet, mint 1979-ben. Utána sor­rendben fő vetélytársa, az ellenzék élén átlő Nemzeti Koalíciós Párt kö­vetkezik, mely a szavazatok 22,2 szá­zalékát tudhatja magáénak, s fél szá­zalékkal növelte a reá adott szavaza­tokat. E pártok azonban a számadatok­ban kifejezettnél nagyobb befolyással rendelkeznek az ország politikai éle­tében, s az előrejelzések szerint hosz­­szú lesz az út az új kormány meg­alakításáig, mert különösen a bur­zsoázia pártjait nagy belpolitikai né­zeteltérések és gazdasági problémák osztják meg, s legutóbb emiatt ts ne­hezen „jött össze“ a kormány. A vá­lasztásokat ugyanis Finnországban is beárnyékolja a tőkés világ gazdasá­gának megannyi problémája. A választások kimenetele minden bizonnyal nem fog járni lényeges változásokkal. Talán a Finn Falusi Párt szavazatainak emelkedése (5,1 százalékról 9,7 százalékra) jelent né­mi változást és előretörést, de ez az összképet nem zavarja. A választások ugyanolyan jellegű küzdelem jegyé­ben zajlottak le, mint Kekkonen utód­jának kijelölésekor. Érzékeny veszteségek érték viszont a Finn Kommunista Pártot, mely egy­részt a finn képviseleti rendszernek a baloldalra hátrányos elveiből kö­vetkezik, másrészt a pártnak régóta húzódó belső polémiái is gyengítik választási szereplésének stratégiáját. A következő összetételű parlament­ben nyolccal kevesebb képviselője lesz. Egyöntetű vélemény, hogy a finn politikai életben ezúttal sem várhatók az egész ország életére kiható válto­zások. Általában úgy fogják fel a pár­tok erejének összemérését, mint gyak­ran ismétlődő nagy véleménycserét belpolitikai és gazdasági kérdésekről. Viszont az elenyésző számbeli eltoló­dások mögött felismerhető a mai finn társadalom elégedetlensége a kor­mánynak a vajúdó tőkés gazdaság feltételei között folytatott politikájá­val, s ez bizonyos vonatkozásban a franciaországi választások kimenete­lére is emlékeztet. Mindenesetre szi­lárdan leszögezhetjük, hogy a nagy részvétellel lezajlott finnországi vá­lasztások Igazolták Suomi népének Igazt elkötelezettségét a béke, az együttműködést ős biztonság-erősítést szolgáló alapvető politika, az ország fundamentuma mellett. LŐR1NCZ LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents