Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 2. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. január 15. 4 Többletvállalásokat A KÖVETELMÉNYEKNEK MEGFELELŐEN Az Idősebb nemzedékhez tartozók — köztük jómagara is — élénken emlékszünk még azokra a nagy történelemformáló napokra, amelyeken diadalt aratott munkásosztályunk, szoros szövetségben az agrárproletariá­tussal, a hazai reakció fölött. Nem volt ez más, mint 1948 „jégtörő“ feb­ruárja, amely Győzelmes Február néven Irúdott új történelmünk lapjaira. Ezt az elszánt, céltudatos harcot a kommunista párt irányította, Kle­ment Gottwald elvtárssal az élen. fői emlékszünk még azokra a hírekre, amelyek tudtul adták a reakciós erők, a fejlődés kerekét hátramozdité képviselők kiebrudalását a parlamentből. Ujjongtunk, örömünk határtalan volt. Akkori ifjú fővel képesek voltunk felmérni: a lő akadály, amely a fejlődés útjában állt, leromboltatott. Dolgozó népünk tettrekészségét meghatványozta a párt irányította mun kásosztály győzelme. Teljes erőbevetéssel az országépitő munkát végezte — 35 évvel ezelőtt. Akkor, amikor a mezőgazdaság szocialista átépítése is megkezdődhetett. Dj, még eiszántabb harcba lendültek a párt sorkato­nái — az agitátorok —, hogy merőben új gazdálkodási forma — a szö­vetkezeti gazdálkodás — törjön utat, majd terebélyesüljön, szilárduljon. Tudjuk nagyon jól, hogy ezt a hosszan tartó harcot is sikerrel vívtuk meg, a munkásosztály segítségével. Most, amikor három és fél évtized múltával emlékezünk a Februári Győzelem dicső napjaira, s kissé áttekintjük, mit adott dolgos népünknek a szocializmus, van mit összegeznünk: eredményeink napnál világosabban bizonyítják a szocialista társadalom életképességét. Am a babérokon pi­henés nem lehet egy percre sem életcélunk. Ha a jelenlegi életszínvona­lat, amelyet dolgozó népünk szorgalmával, tettrekészségével és tudása gyarapításával vívott ki, meg akarjuk tartani, még az eddigieknél is be­csületesebben és eredményesebben kell dolgoznunk. Ezt szigorúan meg követeli a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet. A tőkés világot sújtó gazdasági válság hatása — ha nem is oly nagy mértékben — érezhető a szocialista országokban, köztük hazánkban is. Ezt a kedvezőtlen hatást „kiöklözni“ csakis úgy lehet, ha valamennyi honfitársunk a saját munkahelyén az eddiginél még keményebben, dere­­kasabban helyt áll a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Miként értelmezhető ez? Ogy, ahogy azt a XVI. pártkongresszus, vala mint a CSKP Központi Bizottsága üléseinek határozatai rögzítették. Ezek a határozatok iránymutatók, a helyes utat jelölik, s az elvégzendő felada­tokra terelik rá a figyelmet, a problémák megoldásához adnak megbízható jótanácsot, s egyben a hibák, fogyatékosságuk ismételgetésétől óvnak min­ket. A mi feladatunk, hogy mindezek dolgos hétköznapjaink gyakorlatává váljanak, javítva a termelő-, irányító munkát, az áruforgalmazást, az el­látást. Kézzelfogható, hogy miért került az előtérbe a hatékonyság növelése, a jövedelmezőség és a minőség, továbbá a takarékosság. Enélkül nincs előrelépés) Márpedig, mi a fejlődés kerekét kell, hogy előbbre mozdít­suk. S előbbre is mozdíthatjuk ezt a kereket, nem is annyira erővel, mint inkább ésszel. Szellemi erőforrásaink jobb, céltudatosabb hasznosításával, cselekvökészségünk, szorgalmunk hatványozásával, többletválllalással. A Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére) Ehhez azonban az kell, hogy a múlt évi munkafelajánlások a válalt kötelezettségek teljesítésének tapasztalatait összegezzük, de a tanulságo­kat is levonjuk. Így kristályosodik ki, mit tettünk jól, a társadalmi el­várásoknak megfelelően, s mit rosszul. A jót megtaláljuk, a rosszat, a formálisát — kevésbé. Márpedig ez utóbbi kettőtől kell mentesíteni a munkafelajánlási, kötelezettségvállalási mozgalmat. Mi a rossz, a nem célra vezető, a formális? Az, ha mellőzzük a legfon­tosabbakat: az ésszerűsítést, a munkatermelékenység fokozását, a minő­ségre, a jövedelmezőségre és gazdaságosságra törekvést. Miért kell olyan kötelezettséget vállalni, ami egyébként is a dolgozók legelemibb köteles­sége?! Ehelyett Inkább a lényeget kell előtérbe helyezni. Közérthetőbben: в tejminőséget szorgalmazni, ami természetesen nem zárhatja ki az éves terv teljesítését; köztudott, hogy a malac- és borjú elhullás arányszáma nemegyszer jóval magasabb az elvártnál; keressék meg a módját, hogyan lehetne ezen lényegesen javítani. Hogyan? Hát a higiéniai és állategész­ségügyi óvintézkedések következetesebb megtartásával, természetesen, tá­maszkodva az állategészségügyi szakember fokozottabb segítségnyújtására, tanácsadó és ellenőrző tevékenységére. Köztudott, hogy a növénytermesztés céltudatos fejlesztése társadalmi elvárás. De ha csupán annyit teszünk, hogy ennyi és ennyi mázsával, vagy a cukorrépa, tömegtakarmány stb. esetében ennyi és ennyi tonnával emeljük a hektárhozamot, ez egymagában formalizmus. Miről feledkezünk meg? Rendszerint az előfeltételek megteremtéséről, hogy a vállalás telje­sülhessen. Kétségkívül: összetett probléma. De ha a növénytermesztési főágazatvezető, vagy kisebb szövetkezetekben az agronómus a helyzet magaslatán áll, akkor a vállalás jobbára teljesülhet — az elemi csapá­soktól természstesen eltekintve. Miért mondjuk ezt ily határozottan? Mert a tapasztalatok bizonyítják, számos esetben a kínálkozó lehetőségeket sem használjuk ki, holott már ez célravezető volna. Például: panaszkodunk, hogy (a kedvező időjárás ellenére!) nincs elegendő és jó minőségű tömegtakarmányunk. Erről egy­általán nem az időjárás tehet, annál inkább a közömbösség, a patópálos magatartás. A bőtermő fűfélék termesztése, a szükségletet kielégítő terű létén, a megoldás kulcsa. De ha nem gondoskodunk a megfelelő vetőmag beszerzéséről, ez bizony a vezető, az .illetékes szakember bűne — első­sorban. Tudjuk, hogy a hozamátlag a betakarítási és tárolási veszteségek cél­tudatos csökkentésével fokozható. Hát ehhez is sok esetben adottak a le­hetőségek, csak hát nem élünk vele. Helyesen cselekszenek ott, ahol az újítás, az ésszerűsítés, a szellemi tőke hasznosítása napi gyakorlat. Ki szorgalmazza ennek a felkarolását? Mindenekelőtt a gazdaságvezetők, szakemberek, hiszen ők tudják a legjobban, mekkora haszon származhai belőle. De ha elnéznek fölötte, hát... ne csodálkozzanak azon, hogy a tagság kezdeményezőkészsége megtörik, az önmegvalósítás csorbát szén ved. Hát nem éppen az ilyen hibák elkerülését kellene szorgalmazni, a mun kafeiajánlásokat, a kötelezettségek vállalását az ellenőrizhetőre, a hibák, fogyatékosságok megelőzésére, az emberekben rejlő tudás hasznosítására irányítani? Sőt mi több: a gazdaságosságra, a takarékosságra.. .1 Erre ezernyi mód, lehetőség adódik egyetlen közös gazdaságon belül. Miért nem ezek a döntő kritériumok? Vagy például: miért kell mindenáron koronákban, ezrekben, tízezrekben összegezni a vállalt kötelezettségek teljesítésének az értékét? Ha ezt tesszük, ezáltal nő az értékösszeg? Ugyanaz marad. Hát ez a formalizmus teteje. Mivel ez a mérvadó, mármint a pénzérték, eszünkbe se jut, hogy a munkafelajánlás, a kötelezettségvállalás olyan területet is érinthessen, amelynek teljesítése pénzben ki nem fejezhető. Így aztán nem is kerül a vállalásokba. Holott nagyon hasznos lenne a közösség, a társadalom szempontjából. Hát tegyünk róla, hogy a formalizmusnak még a csíráját Is kiirtsuk! Most, a Februári Győzelem 35. évfordulója küszöbén, amikor a többlet­vállalások, a munkafelajánlások vetődnek papírra. Célratörő, hasznos vál­lalásukat! Ezek teljesítésével jutunk majd ismét előbbre. Korán kezdődik a nap a diák­otthonban. Reggel háromne­gyed hatkor szól a vekker az ügyeletes nevelő ágya mellett. Pár perc múlva 6 az ügyeletes diákokat ébreszti, azok pedig végigjárják a szobákat: felkeltik társaikat. Zajjal telik meg a Királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet leleszi (Leles) diák­otthona; ajtó nyílik és csukódik, mos­dóvíz csobog, léptek dobognak. — Van persze, aki fejére hűzzn még a takarót — mondja mosolyogva Ovák Ferenc ügyeletes nevelő. — A diákotthonunkban 63 tanuló lakik Három-négy, sőt tízágyas szobáikban Az egyik ajtón kopogtatunk. A nyurga fiú gyorsan fölvette ingét Éppen a mosdóból jött. — Pásztor Vik­tornak hívnak — mutatkozott be il­ledelmesen. Az el­ső E osztályba já­rok. Különben Bély (BieT) községből való vagyok. A Királyhelmeci Álla­mi Gazdasággal kötöttem szerző­dést, traktorosnak készülök. Sietős mozdulatokkal rendet rak az ágyán. — Hogyan sikerült beilleszkedni a diákotthon napirendjébe? — teszem fel a kérdést Megigazítja az ágyterítőt és nevetve válaszol: — Ez volt a legnehezebb: rendet tenni mindig... Otthon volt aki meg­csinálja: édesanyám. Itt viszont min­den a ml feladatunkl Azt már az ügyeletes nevelőtől tu­dom meg, hogy Pásztor Viktor elsős létére a diákotthon pontversenyében a legjobbak között van. Ugyanis na­ponta pontozzák a rendet, a közössé­gi munkát, valamint a magatartást. — Édesapám meghalt, édesanyám a vasúton dolgozik. Én eredetileg szintén ezt a pályát választottam, de nem vettek föl — folytatja Pásztor Viktor, majd hozzáfűzi. — Nem bán­tam meg, hogy Ide kerültem. Szép tanműlfelyünk van, ahol sóik érdekes dolgot végzünk. A gépeket mindig szerettem, s most a szakgyakorlaton közelebbről Is megismerkedhetek a gépek világával. ф Bérezik Józsetf szintén az első E osztályba jár: — Én Szirénfal várói (Ptrukša) ke­rültem Ide — mondja kissé bátorta­lanul. — Már gyerekkoromban elha­tároztam, hogy traktoros leszek. A nagykaposi (Veľké Kapušany) szövet­kezettel kötöttem szerződést. Jél ér­zem itt magam, bár sokat kell tanul­ni. A mai korszerű mezőgazdasági gépek nagy szakmai hozzáértést igé­nyelnek. látogatóban a jövő szakemberei kőzett — Hogyan képzeled el a jövőd? f — A technika mindig vonzott, de azt el sem tudomj képzelni, hogy be­üljek egy műhely­be a satu mellé, és estig túrjak, farag-i jaik. Aki nálunk megtanulja a gé­pek kezelését, an­nak ' sohasem lesz ■ unalmas a munka. Érdeklődve hallgatom, hogy meleg­szik egyre jobban bele a témába, s mennyi szeretettel beszél leendő, s az elsőre választott szakmájáról. — Miért is ne? — kérdezi csodál kozva Bérezik József. Azt hiszem hogy a gépkezelői szakmának nagy jövője van, s jő megélhetést biztosít Fél nyolc körül elcsöndesedett a diákotthon: megkezdődött a tanítás A tanári szobában Vass Győző fő mesterrel arról beszélgetek, hogy az intézet mit jelent a mezőgazdaság számára: — A választ tulajdonképpen a hosszú évek munkájának felmérésé­vel lehet megadni. Ez pedig azt iga­zolja, hogy a leleszi mezőgazdasági szaktanintézetnek nagy szerepe volt és van ma is a mezőgazdaság fejlő­désében. A huszonkét éve működő szaktanintézetből sok száz megbecsült szakember került ki. Jelenleg az is­kolának 103 tanulója van, a két első, a két második és az egy harmadik osztály gépesitői, állattenyésztői és növénytermesztési szakra ad képesí­tést — körvonalazza az iskola múltját és jelenét Vass elvtárs, majd hozzá­fűzi: — Jönnek a jelentkezők szerte a járásból. Sőt vannak mezőgazdasági nagyüzemek — Nagykapos, Klrályhel­­mec — ahonnan csoportosan. Távla­tilag Is jó megélhetést biztosít ez a szakma. — Vajon milyen itt a diákélet? Ho­gyan vallanak választott szakmájuk­ról a jövő szakemberei? Mit tervez­nek? A felvetett témákról Vaszily Júliával és Hoczko Ilonával a 3.B osz­tály végzős tanulóival beszélgettünk. — Nagyon igyekszünk, mivel szá­munkra sokat jelent a bizonyítvány — kezdi a beszélgetést Vaszily Júlia. — Kevés a szabadidő. Délelőtt tanu­lásra, délután és esténként pedig a szakköri foglalkozásokra szólít ben­nünket az Iskola csengője. — Miért választottad az állatte­nyésztési szakot? — Itt nagy szükség lesz ránk, mi­vel az állattenyésztésben ikevés a Szociális program komplex A Nagykaposi (Vefké Kapušany) Efsz a terebesi (Trebišov) járás leg­nagyobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. A szövetkezet vezetősége megkülön­böztetett figyelmet szentel a dolgozók élet- és munkakörülményei állandó javításának. A minap Eszenyi László­val, a gazdaság személyzeti osztályá­nak vezetőjével beszélgettünk a témá­ról. Beszélgetőpartnerem elmondotta, hogy az utóbbi években ebben az ungvidéki szövetkezetben sokat ja­vultak a munkakörülmények. Az efsi tagsága a kor színvonalának megfe­lelő feltételek között dolgozhat, ami annyit jelent, hogy a nehéz fizikai munkát korszerű szállítóeszközök és gépek üzemeltetésével csökkentették. A gépesítési részlegen korszerű diag­nosztikai központot létesítettek, a ja­vítóműhelyek színvonala Is megfelel a kor követelményeinek. Az állatte­nyésztés szakaszán a régi Istállók zömét korszerűsítették. A csirkehiz­laldában, a borjúneveidében, a juhá­szaiban, a sertéstenyésztésben, a te henészetben Is korszerű körülmények között folyik a munka. Ma már min­den munkahelyen ki vannak építve a szociális helyiségek. A tisztálkodásra biztosítottak a feltételek. Hideg-me­leg vizes mosdók, öltözők állnak a dolgozók rendelkezésére. Elmondha tóm, hogy a 10 évre tervezett fejlesz­tési elképzelések folyamatosan meg­valósulnak. A dolgozókról való gondoskodás egyik, s egyre időszerűbb formája a lakásépítés. A tagok részére stabili­zációs kölcsönöket adnak, támogatják az egyéni lakásépítőket, de a szövet­kezet támogatásával 40 szövetkezeti lakás is felépült az elmúlt években. суж/дглв/ж/лг/л’/А/л/ Még ebben az ötéves tervidőszakban újabb 40 lakásegységet adnak át a dolgozók részére. Gondot fordítanak a dolgozók és gyermekeik üdülteté sére. Tavaly például a dolgozók ré szére két alkalommal rendeztek ta­nulmányi kirándulást, a szocialista brigádok 44 tagja pedig a szövetkezet költségén üdülhetett. A szövetkezetnek 160 nyugdíjasa van. Róluk a szövetkezet vezetősége messzemenően gondoskodik. Tavaly hét nyugdíjas vett részt kiránduláson a szövetkezet költségén. Azokat a szö­vetkezeti nyugdíjasokat, akik alacsony nyugdíjat kapnak, a szövetkezet sa­ját pénzalapjából támogatja. A gazdaság vezetősége feladatának tartja a dolgozók egészségügyi ellá­tásának szervezését Is. Ma a szövet kezelnek két üzemi orvosa van. Esze nyl Lászlótól, az üzemi orvos feladat­köréről érdeklődtem. — Az Üzemorvos feladata több, mint a receptkifrás és az elsősegély­­nyújtás. Közegészségügyi, egészség nevelési megbízatásai mellett egyik fontos feladata a foglalkozási ártal mák vizsgálata. Az üzemegészségügyi szolgálattal rendelkező munkahelye­ken ma már nagy jelentőséggel bir a megelőzés. Szükség esetén más munkakörbe helyezik át, esetleg szak­berendelésre küldik a dolgozót. Sú­lyosabb esetekben pedig a járási egészségügyi központ belgyógyásza tán vizsgálják ki a foglalkozási meg­betegedés gyanújával beutalt dolgozó­kat. Tavaly az üzemi orvosok javaslatá­ra a szövetkezetből tizenhat dolgozó 'kapott gyógyfürdői beutalót. A szociális gondoskodás egyik jő példája a dolgozók közétkeztetésének a megoldása. Évi átlagban naponta 100—1300 dolgozó veszi Igénybe az üzemi konyhát. — Célunk már a korszerű üzem) konyha létrehozásakor az volt, hogy a dolgozók a iegjutányosabb áron juthassanak hozzá az ízletes menük­höz. Ez a célkitűzésünk változatlan ma is — mondotta Eszenyi László. A mezőgazdasági üzemek előtt állő igényes gazdasági feladatok sikeres megoldásához szükséges, hogy a dol­gozók tisztában legyenek a szocialista törvényesség elveivel, s ennek alap­ján éljenek jogaikkal. A szövetkezet érdeke, hogy a dolgozók általános jogismerete gazdagodjék, közéleti ak­tivitásuk fokozódjék. A nagykaposi szövetkezetnek saját jogásza van, s így évek óta rendszeres a jogse­gélyszolgálat. A szövetkezeti dolgozók élnek jogaikkal, s ügyes-bajos dol­gaikkal gyakran fordulnak az üzemi jogászhoz tanácsért. A nagykaposi szövetkezetnek jelen­leg 824 állandó dolgozója van. A szö­vetkezet vezetősége kiemelten foglal­kozik a dolgozók szakmai-politikai képzésével. Jelenleg a 76 technikus közül tizennégynek van főiskolai, őt­­venhétnek pedig középiskolai végzett­sége. Különböző szakiskolákban a szövet­kezet ösztöndíjával 70 fiatal tanul, esti iskolába pedig 12 dolgozójuk jár. A szövetkezeti munkaiskolát 110 dolgozó látogatja. A dolgozók tovább­képzésére a szövetkezet évente 135 ezer, védőruhákra és felszerelésekre 120 ezer, újságokra és folyóiratokra pedig 120 ezer koronát fordít. Öröm­teli, hogy tovább sorolhatnám azokat az összegeket, melyekkel a szövetke­zet a szociális program komplex meg­oldását segíti. —ib N. KOVÁCS ISTVÁN V*/. majd munka, s nem fogok szégyent hozni sem az iskolára, sem a szüléim­re, akik a szövetkezet megbecsült dolgozói. — Mivel töltitek a szabadidőt? —< teszem fel a kérdést Hoczko Iloná­nak. — Elöljáróban talán bemutatkoz­nék: Bolyból (Bof) való vagyok. Mos­tanáig jeles tanuló voltam, s az utol­só évet Is szeretném kitüntetéssel be­fejezni. Apukám a vasútnál dolgozik, anyukám a boly! szövetkezet állat­­gondozója. Én a kisborjak gondozá­sát szeretném vállalni. Odahaza is foglalkozunk állattartással, van ser­tésünk, nagyon sok a baromfi és a galamb. Szabadidőnk nagy részét a tanulás tölti ki. Legtöbbünk tagja valamelyik szakkörnek, ahol bővül­nek ismereteink, s szórakozva, kötet­len formában * Ismerkedhetünk meg az újdonságokkal, érdekességekkel. Gyakran tartunk klubdélutánokat, ve­télkedőket, versenyeket. Szép könyv­tárunk van, újságokat olvasunk, tévét nézünk, kézimunkázunk. — Arra törekszünk, hogy tartalmas legyen diákjaink élete — fűzi tovább a gondolatsort Vass Győző főmester. A tanulók elméleti tudásának megala­pozásáról szakmailag és pedagógiai­lag jól felkészült tanárok gondoskod­nak, gyakorlati ismereteiket pedig szakmájukat értő szakoktatók csiszol­ják. ILLÉS BERTALAN jszakképzett dolgozó. Sajnos sokan Jlenézik ezt a szakmát. Akik így véle­kednek, azok még nem Jártak kor­szerű állattenyésztési telepeken. E- jgyébként dobóruszkai (Ruska) va­gyok. Szüleim és a bátyám is a nagy- Ikaposi szövetkezetben dolgoznak* Édesapám és a bátyám traktoros, édesanyám pedig a csirkehizlaldában dolgozik. Én az ő példájukat követve szerettem meg ezt a munkát. A szö­vetkezetben modern borjúnevelde épül, de a baromfitenyésztésben is szükség van a munkaerőre. Biztos va­gyok benne, hogy számomra is akad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents