Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-19 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES iaB3. március 19. Intézmények nagy tételű megrendeléseit. Vegyük elé újra a zsebszámológépet, és egykettőre megtudjuk, hogy Szlovákia minden lakosa, a csecsemőtől az aggastyánig, átlag hatvanöt korona értékben vásárolt könyvet. Sok ez vajon, vagy kevés? Bárhogyan forgatjuk, látszólag nem jutunk sokkal előbbre. Elsősorban azért, mert nyilvánvaló, hogy pusztán ezeknek az adatoknak a birtokában távolról sem lehet egyértelmű választ adni a címben feltett kérdésre, hiszen sajtó ts van, amiről nem szóltunk, könyvtárak ts működnek, ami szintén nincs benne a statisztikában. Az pedig nem vonható kétségbe, hogy mindkettő nagyon ts komoly szerepet játszik a közművelődésben és az írott szó nyújtotta kikapcsolódásban egyaránt. Zsákutcába kerültünk volna tehát? Mondanak egyáltalán valamit a fenti adatok, felmérhető-e általuk, legalábbb hozzávetőlegesen, a könyv szeretete? Állítom, hogy Igen. Ez a néhány számadat ugyanis arról beszél, hogy — egyént és társadalmi méretben — mennyit vagyunk hajlandók ál do z ni a könyvre mint a szórakozás és az önművelés forrására. A könyvvásárlás, akármilyen szempontok vezérlik ts — kiadás. Éppen ezért, bár a könyv mindmáig a lakás dísze is egyben, és az ts marad még jó ideig, a „méterrudas könyvvásárlók“ ideje visszavonhatatlanul elmúlt. Aki ma betér a könyvesboltba, a könyvért tér be. Es hogy a napi- és hetilapok, a minden lehetséges témakört felölelő képes és képtelen folyóiratok özöne, a rádió huszonnégy órás műsora és a szűnni nem akaró tévésorozatok mellett mégis betérünk, és ritkán távozunk üres kézzel, — ezt bizonyítják a jenit számok. Meg azt — és talán ez a legnagyobb öröm —, hogy takarékos korunkban sem soroltuk be a könyvet feleslegesnek tartott, nélkülözhető kiadásaink közé. Tóthpál Gyula fotóművész (középen) pozsonyeperjesi kiállítását Balogh János hnb-elnök nyitotta meg Fotó: Csordás Béla Ü Ш Ш Ш И Ш Ш Ш'Ш Érdemdús első évtized Balogh György ismerteti a klub egy évtizedes tevékenységét. Mellette balra Gémest mérnök és Őszi Irma, a CSEMAOOK Járási bizottságának elnöke, illetve titkára. Fotó: Saskó Jenő Nemrég ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját Érsekújvárott (Nové Zámky) a Képzőművészetet Kedvelők Klubja. Az évforduló alkalmából meghitt, bensőséges ünnepségre került sor, amelyen részt vett a CSEMADOK járást bizottságának elnöke és titkára, a városi szervezet vezetősége. Jelen voltak a klub alapító és Jelenlegi tagjai. Szóban és gondolatban visszaperegtek az évek ... 1972 tavaszán a Csemadok várost szervezetének és Járást bizottságának néhány tagja — Balogh György. Csizmadia Béla, Sidö Zoltán, Hübsch Sámuel, Őszi Irma, Jánnssy Sándor — szükségesnek érezték egy olyan fórum létrehozását, amely összefogná a Járásban tevékenykedő amatőr képzőművészeket, lehetőséget biztosítana számukra a szélesebb körben történő bemutatkozásra, a kölcsönös tapasztalatcserére. Viszonylag hosszú vajúdás után, 1973 február elsején került sor az alakuló ülésre; klubvezetővé az ötletfelvetőt, Balogh Györgyöt választották. A klub rövid Időn belül bebizonyította létjogosultságát. Látogatói rendszeres munka keretében gyaraplthatták Ismereteiket, tanulmányi kiállításokon vehettek részt, kapcsolatokat építhettek ki hasonló hazai és külföldi amatőr képzőművészeti szakkörökkel, kiállításon mutathatták be alkotásaikat. Közülük néhányan — Illés Béla, Szeghö Gábor, Horváth Miklós, Bugyács Sándor, Surányl Éva, Lébik János, Barta Gabriella — már önálló tárlattal ts bemutatkoztak. A klub fennállásának egy évtizede alatt ötvennégy kiállítást rendezett, amelyeket közel százezren tekintettek meg. A klubtagok bemutatkozásain kívül számos ismert képzóművész kiállítására Is sor került, amelyek mindegyike gazdag tapasztalatok forrása volt a szakkör tagjai számára. Ilyen volt például Szudolszky István, Nagy János, Barcsay Jenő, Kopócs Tibor, Szilva József, Dúdor István és Ernest Zmeták kiállítása. A klub szoros kapcsolatot tart fenn a Komáromi (Komárno) Stúdióval. Igen gyümölcsözőnek nevezhető a zebegényl Szőnyl István Emlékmúzeummal és az esztergomi Amatőr Képzőművészeti Körrel kiépült kapcsolat Is. amelyet kölcsönös látogatások és közös tanulmányi kirándulások fűznek egyre szorosabbá. A hangulatos emlékest résztvevői tehát büszkén tekinthettek vissza az eltelt egy évtizedre. Az Itt eltöltött napok, hetek, évek — amelyek során közösen sajátították el a képi alkotás szigorú törvényeit, és tárult fel fokozatosan előttük a művészet csodás belső gazdagodást Jelentő világa — élményekben gazdagok és eredményesek voltak. Pénzes István A Csallóközi Múzeom, mivel a dunaszerdahelyi (Dunajskú Streda) Járásban a képtár szerepét is betölti, már évek óta rendszeresen szervez képzóművészeti tárlatokat a múzeum ideiglenes kiállító helyiségeiben. A képzőművészeti tárlatok lránt — nagy örömünkre — állandóan növekszik az érdeklődés, és Dunaszerdahelyen kialakulóban van a rendszeres tárlatlátogatók nem kis tábora. Külön örvendetes, hogy az iskolák mellett, az üzemek dolgozói körében Is egyre népszerűbbek és közkedveltebbek kikerült sor a osllizradvúnyi (Cilizská Rad vaň) művelődési házban. A „Falu és mezőgazdaság“ sorozat keretében élvonalbeli festőművészek több mint harminc mezőgazdasági témájú alkotásával ismerkedhettek meg a szövetkezet kiváló eredményeket elérő szocialista brigádjai és természetesen e falu művészetet kedvelő lakossága. Ezt kővetően a csehszlovák—szovjet barátsági hőnap jegyében kiváló szovjet grafikusok alkotásait mutattuk be a Csehszlovák—Szovjet Barátság megtisztelő nevet viselő Bősi Almási Róbert festőművész (Jobbról az első) tárlatának megnyitója Szapon állításaink. Nemegyszer közösen látogatják őket az üzemek szocialista brigádjai Is, amit Igen hasznos jelenségnek tartunk. Hiszen múzeumunknak kezdettől fogva az a küldetése, hogy emelje a dolgozók kulturális igényét, fejlessze a szépségérzéket, s módot, lehetőséget biztosítson a lakosságnak a hasznos — művelődéssel egybekötött — kikapcsolódásra, időtöltésre. Némelyik üzem — a múzeummal való Jó kapcsolat eredményeképpen — védnökséget vállalt egy agy képzőművészeti tárlat fölött, amit szintén nagyon hasznos és kedves cselekedetnek tartunk. Felemelöen szép látvány az ünnepélyes tárlatnyltón a védnökségl üzemből érkező dolgozók csoportja, a szocialista brigádok tagjai, akik mély művészi élménnyel gazdagodva bővítik Ismereteiket, Ismerkednek meg a kiállító művészek alkotásaival. A dunaszerdahelyi művészeti tárlatok népszerűsége és közkedveltsége érlelte bennünk azt az elhatározást, hogy szerény lehetőségeinkhez mérten vándorkiállítások szervezésével biztosítsunk hasonló művészet élményt a Járási székhelyen kívül lakó dolgozók számára Is. E téren első lépésünk az Igények és a lehetőségek felmérése volt. Az üzemek, szervezetek és közigazgatást szervek kellemes meglepetésünkre, nagyon kedvezően fogadták a vándorkiállítások szervezésére tett javaslatainkat. Múzeumunk első vidéki kiállítására 1977-ben a Csilizköz Egyeséges Földmű vessző vetkezettel együttműködve (Gabölkovo) Állami Gazdaság, valamint a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz dolgozóinak. A bőst ünnepélyes tárlatnyitót a komáromi (Komárno) szovjet helyőrség küldöttsége Is megtisztelte, bizonyítván a művészet internacionalista, népek közötti barátságot elmélyítő szerepét. A kezdeti szép siker, a dolgozók részéről megnyilvánuló érdeklődés újabb vándorkiállítások szervezésére sarkallt bennünket. Somorjén (Samorln), Nagymegyeren (Calovo), Szapon (Palkovlóovo), Pozsonyeperjesen (Jahodná), Kulcsodon (Krúöovec) szerveztünk képzőművészeti kiállításokat a szövetkezetek, a városi és helyi nemzeti bizottságok és a művelődési otthonok közreműködésével. A múzeum gyűjteményéből összeállított sorozatban a nyitral (Nitra) kerületi galériából kikölcsönzött művészeti alkotásokban, Skriba Pál somorjal festő és Almási Róbert dunaszerdahelyi festőművész Csallóköz végtelen rónáit bemutató alkotásaiban gyönyörködhettek a Járás falvainak és városainak dolgozói. A későbbiek folyamán Andrásy Tibor festőművész nagyszerű grafikáival Ismerkedhetett meg Dunaszerdahely után Somorja, Nagymagyar (Zlaté Klasy) és Felsöpatony (Horná PotööJ szépre fogékony közönsége. A hősiek — az állami gazdaság nagyszerű kulturális létesítményében — Lea és Lila Mrázová (anya és leánya] rendkívül érdekes festészeti eljárásokkal készített tájképeit, csendéleteit és portréit csodálhatták meg. Tóthpál Gyula fotóművész „Elementáris szimmetria“ művészfotó-sorozatával Patason (Pástovce), Vásárúton és Pozsonyeperjesen ismerkedhettek meg az érdeklődők. Nyárasdon (Topof-, nlky) és Vásárúton — a szövetkezetek és a művelődési otthon közreműködésével — Kocsis Ernő komáromi festőművész csallóközi tájképeivel kerülhettek közvetlen kapcsolatba a szövetkezet dolgozói. A somorjal új városi művelődési ház felépültével és a hangulatos kisgaléria létrehozásával rendkívül megnőtt a lakosság művészeti igényei kielégítésének a lehetősége, önálló kiállításon bemutatkozott az utóbbi években Somorján Schrantz György festőművész tájképeivel, Juhos Rudolf népművész, egyedülálló, nádból készült képeivel, Igú Aladár gömöri népi fafaragó „Palóc szentjeivel“, Szalayné Siposs Kornélia és Szalay László népi Ihletésű kerámiáikkal, Gály Kati festményeivel és rajzaival, Staudt Mihály festményeivel és drámai erőt sugárzó szénrajzaival, Csöté László cslpkeszerű rajzaival, Trango- Sová Mária festőművész lírai Ihletésű vásznaival és legutoljára — már ebben az évben — Kovács György lévai festőművész grafikáival kerültek emberközelbe a somorjal művészetet kedvelő lakosok. Az utóbbi Időben a tömegszervezetekkel karöltve Is számos szép kiállítást sikerült szerveznünk. A Nőszövetséggel Nagymagyaron, a Csemadokkal Gellén (Holice) rendezett közös tárlataink Jelzik a kölcsönös együttműködés elmélyülését. A képzőművészeti tárlatok, a vándorkiállítások szervezésében legsikeresebb és legeredményesebb összmunkát a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Járási titkárságával sikerült kiépítenünk. Az1 elmúlt évben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére megrendezett „SZOVJET KULTÜRA NAPJAI“ alkalmából Vásárúton, Dunaszerdahelyen, Pozsonyeperjesen és Somorján szerveztünk közös kiállításokat, amelyeken Leningrád és Volgagréd hős szovjef városokkal, Makszim Gorkij életével és a Nagy Honvédő Háború plakátjaival ismerkedhettek meg a látogatók. A kiállítások Iránt a dolgozók részéről nagy volt az érdeklődés, ami újból Igazolta, hogy művészeti alkotások bemutatásával Is hozzájárulhatunk a két nép közötti kölcsönös barátság további elmélyítéséhez. A vidéki tárlatok rendszeresítéséhez és szervezésük megkönnyítése érdekében az egyes kisvárosokban, ■községekben állandó Jellegű kisgalérlák létrehozásán fáradozunk. Kezdeményezésünk legelőször Pozsonyeperjesen talált megértésre. Ezután Vásárúton, a művelődést otthon egyik szép helyiségét alakították át 30—35 kép kiállítására alkalmas galériává, örvendetes volna, ha a többi község Is — legalább ahol erre mód és lehetőség van — követné az eperjesiek és vásárútiak szép példáját. A Csallóközi Múzeum a vándorkiállítások és művészi tárlatok szervezése terén tehát eredményes munkát végzett és végez. Ezt bizonyltja az elmúlt üt év során megrendezett 45 kiállítás több mint 35 ezer nézője is. Az sem lehet kétséges, hogy a tárlatok látogatói gazdag művészi élménynyel távoztak, és ez a tudat már önmagában megérte a fáradozást. Ezért az eddigi eredmények további odaadó munkára serkentenek bennünket nemes küldetésünk, a dolgozók knlturális színvonalának emelése teljesítésében. Dr. MAG GYULA, a Csallóközt Múzeum igazgatója Mennyit olvasunk ? A statisztika unalmas dolog, de olykor érdekes tényeket ts elárulhat. Néha érdemes eljátszogatnt a számokkal, osztani, szorozni, százalékokat számolni, egyszóval: mögéjük pillantani, már amennyire engedik. Egy ilyen búvárkodásra hívom most Olvasóinkat, amelynek mottója a fenti cím: mennyit olvasunk? Az előttem fekvő statisztikai kimutatások tanúsága szerint Szlovákiában 1982-ben összesen 3064 olyan kiadvány jelent meg, amelyek témájuknál és terjedelmüknél fogva a „könyv“ kategóriájába sorolhatók; ebben a számban természetesen nincsenek benne az alap- és középiskolai tankönyvek. Két sorral alább azt is megtudhatjuk, hogy a kiadott könyvek összpéldányszáma 27 millió 370 ezer volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Szlovákia lakosainak száma 1982-ben elérte az 5 millió 54 ezret, máris nyúlhatunk a zsebszámológép után; a megfelelő billentyűk lenyomogatása után a főszforeszkáló számlap büszkén adja tudtunkra, hogy hazánk minden lakosára átlag nem kevesebb mint öt frissen kiadott könyv — ha jobban akarunk közelíteni, akkor öt „nagy“ és egy kicsi" — jutott az elmúlt esztendőben. Emeljünk ki egy újabb adatot, ami kiindulási alapul szolgálhat: a szlovákiai könyvesboltok kiskereskedelmi forgalma tavaly 328 millió 600 ezer korona volt, ahol az ünnepélyesen hangzó kiskereskedelmi forgalom" egyszerűen azt jelenti, hogy Ilyen értékben adtak el könyveket, leszámítva a könyvtárak és egyéb AZ ESZTÉTIKAI NEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN
