Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 2. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1983. Január 13. 2. szám XXXIV. évfolyam Ara 1,— Кб* FŐ CÉLKITŰZÉS A GAZDASÁGOS TERMELÉS Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 7. ülésén megtárgyalta a népgazdaság fejlesztésének a hetedik ötéves tervidőszak elad két évében elért eredményeit, és meghatározta az 1983. évi gazdasági és szociális fejlődés állami tervének fő feladatait és céljait. A Központi Bizottság hangsúlyozta: a bonyolult feltételek ellenére, amikor az imperialista államok azon mesterkedtek, hogy a kiélezett megkülöböztetés különféle formáinak alkalmazásával megzavarják hazánk gazdasági fejlődését, komoly lépéseket tettünk annak az irányvonalnak a megvalósításáért, melyet a CSKP XVI. kongresszusa a gazdasági fejlődés biztosítására, továbbá a nép életszínvonalának és szociális biztonságénak megtartására hozott. Elért eredményeink pozitívak. A tőkés országok mélyülő válsága komolyan befolyásolja hazánk kivitelét, ám ennek ellenére a külgazdasági kapcsolatok egyensúlya megszilárdításának útjára léptünk, s egyre mélyül a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködésünk. Az értékelt időszak további pozitív vouása, hogy a tüzelőanyaggal, az energiával, a hajtőanyagokkal, a fémekkel és a nyersanyagokkal való takarékoskodás közepette is megtartattuk az ipari termelés tervezett ütemét. Csökken a befejezetlen építkezések száma, és a tervnek megfelelően módosul a termelés szerkezete. Meglehet, bogy néhol még előfordulnak nehézségek, viszont alapjában véve gazdaságunk megbirkózott a tüzelőanyagok, némely nyersanyagok és egyéb anyagok korlátozott behozatalának következményeivel. Pártunk Központi Bizottsága élesen bírálta azokat a fogyatékosságokat, melyek gyengítik a közös munka eredményeit és fékezik a haladást a népgazdaság lntenzifikálásőban. Egész sor üzemet említhetnénk, melyek nem képesek eleget tenni feladataiknak. A termelés szerkezete olykor nincsen összhangban a felhasználással, s némely döntő fontosságú kapacitások késve kerülnek átadásra. Nem kielégítő a termelés műszaki színvonalénak és minőségének javulása. Ezek és a további hiányosságok gazdaságunk némely alapvető arányosságainak megbontásához vezetnek, s végső soron lassítják az intenzifikáciős folyamatot. A mezőgazdaság és az élelmezésügy terén újabb erőfeszítéseket tettünk éielmiszer-önellátottságunk növelésére, mégpedig a XVI. pártkongresszus határozatainak, illetve a KB 4. ülésének döntése szellemében, amely a nyolcvanas évék feltételeire alkalmazta a pártkongresszus határozatait. Az elmúlt év igazolta, hogy a termelés intenzívebbé és hatékonyabbá tételével adottságaink és forrásaink tökéletesebb kihasználására kell törekednünk. Az elért eredmények bizonyítják, hogy a pártszervek- és szervezetek, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vezető szervei és dolgozót helyesen értelmezik a KB 4. ülésének záradékát, amely a belső tartalékok mozgósítására és az élelmiszer-behozataltól való függőségünk mérsékelésére ösztönöz. Ez mindenekelőtt a bruttó termelés növekedésében mutatkozott meg. A mezőgazdasági bruttőter melés az előző évhez mérten 1 százalékkal nőtt. Ez elsősorban a növénytermesztés fejlődésének köszönhető, hiszen ebben az ágazatban 9 százalékos előbbrelépés volt tapasztalható, vagyis megközelítően 2,3 százalékkal nagyobb, mint az eddig legeredményesebbnek tartott 1978. és 1980. években. Igaz, hogy ebben a hústermelés csökkenése is közrejátszott, de néhány év utáq végre sikerült elérni, hogy fejlődés tekintetében a növénytermesztés kellő előnyre tegyen szert. Ennek ellenére az elért eredményekkel nem lehetünk teljesen elégedettek. Mezőgazdaságunk az év folyamán komoly támogatást kapott és maguk a mezőgazdasági dolgozók is igyekeztek, a tervezett feladatoknak mégsem tudtunk hiánytalannt eleget tenni. Ebben természetesen szerepet játszottak az éghajlati viszonyok, de a szubjektív jellegű fogyatékosságok Is. Ez különösen a gabonatermesztésben érint bennünket érzé-IRTA: JÚLIUS VARGA, A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK OSZTÁLYVEZETŐJE kényén, hiszen csaknem 7S0 ezer tonnás hiányról kell beszélnünk. Ugyancsak komoly hiány van olajosokból, hüvelyesekből, részben burgonyából, de évelő takarmányokból is. Az állattenyésztésben számolunk a takarmányhiány okozta gondokkal, s a termelékenységben máris jelentkező pangással. Az évi mérleg mutatja, továbbra is komoly gond marad a tejtermelés fejlesztése. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar 1983. évi feladatait az élelmiszer-önellátottság elmélyítését szorgalmazó, stratégiai irányvonalból és a fejlesztéshez rendelkezésre állő, reális lehetőségekből kiindulva határoztuk meg. Mindenekelőtt erről van szó, hagy még következetesebben kell megvalósítani a termelés ütemének felújítását szolgáló irányvonalat, mégpedig az anyagforrások maximálisan takarékos kihasználásával és az egész termés magasan effektiv értékesítésének biztosításával. Továbbra is alapvető fontosságá feladat marad, hogy biztosítsuk a növénytermesztésnek az állattenyésztésnél gyorsabb ütemű fejlődését. Ggy tervezzük, hogy a mezőgazdasági bruttőtermelés a műit évi valósághoz mérten 2,7 százalékkal fog nőni, tehát a növénytermesztésben 5,8 százalékos — vagyis a kétszeresénél is gyorsabb — növekedésre van kilátás. Erre egész mezőgazdaságunk jövőbeni arányos fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükség van, mert csakis így csökkenthetjük a takarmány, az olajosok és egyéb termékek behozatalát, illetve növelhetjük hagyományos termékeink kivitelét. A mezőgazdaságban a korábbbi évekhez mérten kisebb fejlődési ütemmel számolunk, ami sokakban olyan véleményt alakíthat ki, hogy nem is lesz olyan nehéz ez az év. A feladatok igényességét azonban csak akkor tudjuk igazán felmérni, ha figyelembe vesszük a hatodik ötéves tervidőszak eredményeit. Akkor évi átlagban a mezőgazdasági bruttótermelés 1,9 százalékkal, a növénytermelés! ágazat produkciója pedig 1,5 százalékkal gyarapodott. Kulcsfeladat: 11 millió tonna gabona megtermelése. Ennek a feladatnak a teljesftésétől függ, hogy mit tehetünk az önellátottság növeléséért, és hogyan alapozzuk meg az állattenyésztési feladatok teljesítését. A feladat teljesítésének első alapjait már az ősziek termőterületének növelésével és a szakszerű vetéssel leraktuk. Hasonló körültekintéssel kell eljárni a tavasziak vetésterületének meghatározásakor, s nem szabad irreális hozamok tervbe iktatásával kockáztatni a remélt sikert. Az eddiginél lényegesen komolyabb feladatok várnak ránk a növénytermesztés más területén is. Elsősorban az olajosok és a hüvelyesek termesztésében. Ezeknek a terményeknek nem csupán a behozatal mérsékelésében van fontos szerepük, de a fogyasztói piac kielégítésében is. A tömegtakarmányok termelésében tavaly egészében véve jő eredményt értünk el, ennek ellenére nem szabad lebecsülni a termelés tervezett 0,5 százalékos növelését. Ugyanis arról van sző, hogy a feladat teljesítése lehetővé tenné, hogy bizonyos tartalékot hozzánk létre az elkövetkező időszakra. Természetesen a menynyiség növelése mellett a minőség javításáról sem szabad megfeledkezni. Sőtl A készlet összetételét Is úgy kellene alakítani, hogy a lehető legjobb erotakarmányt helyettesíthessük tömegtakarmánnyal. Az állattenyésztési ágazat feladatai egyetlen célnak vannak alárendelve: a fejlődést a saját forrásoktól kell függővé tenni. A hústermelésben olyan növekedéssel számolunk, hogy az egy főre jutó fogyasztás a múlt évi szinten maradjon (80,3 kg). A többi állattenyésztési eredetű élelmiszer esetében mérsékelt növekedést tervezünk. Az ágazat igényeit tömegtakarmánnyal és abrakkal is viszonylag jól kielégítjük, ennek ellenére továbbra is elsőrendű feladat a takarékosság. Nem a minden áron való takarékosságról van szó. Az ésszerű takarékossághoz vezető utat az erdtakarmánynk jobb kihasználásában és egyéb takarmányféleségekkel való helyettesítésében kell keresni. Közben fel kell újítani valamennyi gazdasági állatfaj és korcsoport termelékenységének dinamikáját, elejét kell venni a fölösleges veszteségeknek, és sokkal gyorsabban kell megvalósítani a termelés szerekezetí módosításával kapcsolatos elképzeléseket. Az élelmiszeripar feladatai a nyersanyagbázis megtaremtésének lehetőségeiből fakadnak s teljesítésük döntő mértékben a mezőgazdasági termelés sikereitől függ. A termelést 2,4 százalékkal, az árualapba történő szállítást pedig 2,9 százalékkal tervezzük növelni az Idén. Ez annyit jelent, hogy fokozott figyelmet kell szentelni a szükséges nyersanyag megtermelésének és komplex értékesítésének, továbbá növelni kell a jobb minőségű végtermékek részaranyát és bővíteni az élelmiszer-választékot. Ebben a vonatkozásban elsősorban az élelmiszeripari vállalatoktól várunk nagyobb kezdeményezést. Az 1983. évi feladatok igényessége és komolysága mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy — akárcsak a népgazdaság más területein — a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is szerényebb ráfordítással kell megalapozni a teljesítést. Az átadásra tervezett traktorok, tehergépkocsik és egyéb gépi eszközök száma nem nyújt rá lehetőséget, hogy lényegesen javítsuk a géppark összetételét, vagy meggyorsítsuk a felújítást. A magas fokú gazdaságosság elve szerint kell majd eljárnunk a műtrágya, a vegyi készítmények, hajtóanyagok — főleg a gázolaj —, a tüzelőanyagok és az energia kihasználásában. Ezek és még sok-sok valós tény igazolja, hogy a feladatok teljesítésének sikere a tartalékok és források feltárásától és mozgósításától függ. Éppen ezért lényegesen javítani kell az irányító és szervező munkát, főleg a mezőgazdasági igazgatóságokon, de az Üzemekben is. Sajnos, még mindig sok tartalék rejlik a járások, az átlagon aluli és az elmaradozó üzemek eltérő eredményeiben, hiszen itt kínálkozik legnagyobb lehetőség a termelés intenzitásának és hatékonyságának növelésére. Magas fokú igényességet és felelősséget kell tanúsítanunk,я tervszerű irányítási rendszer érvényre juttatásakor, mert ebben a folyamatban egyelőre problémák jelentkeznek. Sok helyütt megbontják a rendszer egységét, kiválasztják és a gyakorlatban Is alkalmazzák a helyi viszonyoknak megfelelő elemeket, viszont a többit mellőzik, mert kerülik a konfliktust eredményező kezdeményezést. Igényesebbeknek kell lennünk a szállítókkal és az átvevőkkel, valamint a műszaki és biológiai szolgáltató szervezetekkel szemben, hogy teljesítsék szerződésben rögzített kötelezettségeiket és kötelességeiket, és hogy valamennyien felelősséget érezzenek a lakosság igényeinek kielégítéséért. A mezőgazdasági üzemekben sokkal kezdeményezőbben kell kihasználni azokat a lehetőségeket, melyeket a rendszer nyújt a munkában élenjáró közösségek és egyének jutalmazására, az anyagi érdekeltség elmélyítését szolgáló, hatékonyabb jutalmazási formák alkalmazására. A feladatok keresztülvitelét és teljesítésének ellenőrzését illetően, ebben az irányban látunk széles működési területet az irányítás egyes fokain, így a mezőgazdasági üzemekben is.
