Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-12 / 10. szám

• A tévai (Levice) járásban eredményesen tevékenykednek a postagalambtenyésztők. A hat szakosított klubba tömörülő te­nyésztők összesen húszezer postagalambot nevelnek, me­lyek közül kilencezer már ver­senyképes. A járás egyik leg­eredményesebben működő klub­ija Ipolyvisken (Vyškovce nad Ipľom) található, ahol a posta­­galambsportot kerek harminc évvel ezelőtt Anka Lajos, Sllle János és Anka József honosí­totta meg. A klubnak ma 18 tagja van, közülük többen (pl. ÍTuhárszky Ferenc, Báli Lajos, Kádas! Ilona, Kovácsik Ernő, Bondor József, Németh Géza) értékes díjakat nyertek a rend­szeresen látogatott hazai és külföldi kiállításokon és verse­nyeken. A siker láttán a fiata­lok Is egyre behatóbban ér­deklődnek a postagalambsport Iránt, tehát lesz kinek folytatni a harmincéves hagyományt. (Belányi J.) • Nem tudom, másutt hogy van, de nálunk, Szőgyénben (Svodín) főleg a nyugdíjasok foglalkoznak nyúltenyésztéssel, A felvásárlást már tíz éve Kon­cser János szervezi, persze a felesége közreműködésével. Tő­lük tudom, hogy 1972-ben mind­össze 280 kilogramm élőnyulat kapott a Branko az itteni te­nyésztőktől, a múlt évben pe­dig 12 ezer 453 kilogrammot szállíthattak el, több mint ne­gyed millió korona értékben. Többen mondják, hogy nagyobb is lehetne a kínálat, ha végre fölemelnék a fölvásárlást árat, ahogy annak Idején kilátásba helyezték. (Hinzellér L.) О A Szlovákiai Kisállatte­­nyésxtők Szövetségének nád­­szegi (Trstlce) alapszervezeto megtartotta értékelő taggyűlé­sét. Gombos Ödön, a 78 í' t számláló szervezet elnöke be­számolójában mindenekelőtt ar­ról szólt, hogy végre sikerült megalakítaniuk az ifjú kisállat­­tenyésztők klubját. Jól dolgoz­tak a nyulászok, akik tavaly 3254 pecsenyenyulat értékesí­tettek. A legjobbak közül leg­alább Győri Rafael, Erdélyi Bé­la és Keszl Erzsébet nevét hadd említsük meg. Ami a további jó munkát szavatolja: az idén Is rendelt az alapszervezet fajcsi­béket, megint lesznek szakelő­adások, tanulmányutak és ki­rándulások. Ami viszont dicsé­retet érdemel: az alapszervezef tagjai gondozásba vették a kul­­túrház körüli parkot, és 580 óra társadalmi munka elvégzésére tettek ígéretet a szövetkezet­nek, (Győri íj Aki nyulat akar tenyész­teni, annak idejekorán döntenie kell afelől, hogy hol helyezi el az állato­kat, tehát milyen tartási módot választ. A szabadtartás igen primitív, külterjes módszer, melynél ráadásul a betegsége­ket is igen nehéz megelőzni. Ilyen tenyésztésre csak a leg­­igényteienebh fajták alkalma­sak. A szovjet kutatók a kis csincsillával kísérleteztek a hu­szas évek közepétől 1940-ig I vadaskertek). A rekeszben tartás a ketreces és a szabad­tartás kombinált módja, amikor a ketrecek elé drótszövctből ki­futót, úgynevezott rekeszt épí­tünk. Persze, a drótszövetet legalább 50 cm mélyen a földbe kell süllyeszteni, nehogy a nyá­lak kikaparják a kerítés alját és megszökjenek. Ilyen környe­zetben főleg a nőstényeknél szokott előfordulni, a vemhes­­ség idején, hogy földalatti vac­kot készítenek maguknak, mint az üregi nyúl. Ha ezt a tartási módot vá­lasztjuk, akkor a nősténynek 2X3 méteres, a tenyészbaknak pedig 2X1 méteres rekeszt épí­tünk. A drótszövet lyukbősége maximum 2X2 cm-es lehet. A fiókákat 12 hetes korig hagy­juk az anyjuknál, majd nemek szerint különválasztva, más re­keszekbe kerülnek. Egy fiókára 2 négyzetméter alapterületet számítunk, s huszonöt férőhe­lyesnél nagyobb rekeszeket semmi esetre ne készítsünk. A rekeszben kap helyet a ketrec, amely szükség esetén védelmet nyújt az állatnak. A ketrec te­teje jól szigeteljen, hogy az esővíz ne juthasson he az állat­szállásra, ugyanakkor leemel­hető legyen, hngy fialás után ellenőrizhessük az almot. A tár­gyalt tartási mód előnye, hogy edzettebb, ellenállóbb nyulakat nyerünk, s Jobb lesz a prém minősége is. Hátrányként em­líthető, hogy nagyobb a beteg­ségek terjedésének valószínű­sége (pl. myxomatózis), az ál­lományban esetleg kárt tehet­nek a ragadozók, gyengébb lesz a bús minősége és a munkát sem lebet gépesíteni. Ilyen módszerrel a prémjükért tar-Kezdő nyulászoknál tott állatokat érdemes tenyész­teni vagy a tuvóbbtartásra szánt növendékeket, hogy ed­zettebbek legyenek és jobb kondíciót érjenek el. A ketrecben (ólban) való nyúltartás napjainkban is a legelterjedtebb. A legtöbb nyu­­lász többszintes ketrectüinbben tartja tcnyészállományát. Há­romszintesnél magasabb ketrec­tömböt nem ajánlatos építeni, mert az ilyen létesítményt ne­héz kezelni, takarítani stb. Ugyanakkor az egyszintes töm­böt is célszerű legalább har­minc-negyven centiméteres lá­bakra állítani, hogy jobban hoz­záférjünk, s ne kelljen nagyot hajolni. Arról már Rém is be­szélve, hogy az ilyen építmény valamivel jobban védi az álla­tokat a kutyáktól. A ketreceket mindig úgy épít­sük, hogy védelmet nyújtson az állatállománynak (időjárás, ku­tyák, ragadozók stb.), de a nyulak se szökhessenek meg belőle. Az állatszállás legyen könnyen kezelhető, világos, he­lyesen (ájolt. Legjobb, ha a ketrecek keleti vagy délkeleti irányba néznek, mert így a nyulaknak mindig védelmet nyújtanak a hideg északi, illet­ve a nedves nyugati légáramlat ellen. Ha nem lehet fa alá vagy fal közelébe állítani a ketrec­­tömböt, építsünk rá jól kinyíló tetőt, hogy legalább az árnyé­kolja be a ketreceket. Az ólat a porta legcsöndesebb részén helyezzük el, hogy lehetőleg semmi ne zavarja az állatok nyugalmát. Az állandó zajhoz (monoton motorzúgás, fűrész­telep zaja stb.) a nyulak hoz­zászoknak. viszont a hirtelen zaj (kntyangatás, szárnyasok riadalma stb.) nyugtalanítja az állományt A vemhes anyáknál könnyen vetélést, a szoptatós nőstényeknél tejbozam-csökke­­□ást idézhet elő a zajos kör­nyezet. A ketrectömb buzatmentes helyen álljon, mert a nyulak ’A padozatok fajtái: í — dupla padló, szigetelőréteggel; 2 —■ rácspadló; 3 — kombinált padló; i — kombinált padló kihúzható ürülékfelfogóoal kimondottan érzékenyek a hu­zatra, hamar orrhurutot kap­nak. A beteg állatok előbb csak tüssziignek. később fehér vála­dék jelenik meg az orruk alatt. S végezetül: a nyúlketrecet ne tegyük közel az ablakhoz, mert a nyúltelep (vizelet, trá­gya) elég bűzös. Miből készüljön a nyúlket­­rec? Bármilyen rendelkezésre álló építőanyagból készülhet, de legjobbnak mégis a fa nevez­hető. A deszkaketrec jó hőszi­getelő, károsodás esetén az egyes elemek könnyen cserél­hetők, s építéskor nem okoz gondot a kívánt alakzatok kivá­gása, kialakítása. Olcsó is, hi­szen széldeszkából építhető. I TELEPADLÓ, rAcspadlű? A hagyományos ketrecekben telepadló van. Ezt gyakran kell tisztogatni, mert a felhalmozott nyúltrágya gyorsan erjedni kezd. az elhanyagolt ketrecben az állat húsa vizeletszagúvó­­válik, és a nyúl közérzete is romlik, hiszen a trágya bűze izgatja a nyúl szaglószervét. Es természetesen a szőrzet is min­dig piszkos az ilyen ketrecben, ha nem takarítunk rendszere­sen. Ha már telepadlót készítünk, legalább púba fából való le­gyen, mert a kemény fa — fő­leg a nagy testű nyulaknál — könnyen talpfekélyt okoz. Leg­jobb, ba dupla padlót készí­tünk, s a kettői szigeteljük. Az ilyen padlót hátul 8—10 cm-rel kiengedjük, és kis esést adunk neki, hogy a vizelet ne az ólon csurogjon végig. A rócspadló. Igen előnyös ta­lálmány, de ilyenkor feltétlenül két padozattal kell számolni. A fölső padló fából, drótszövet­ből, az alsó (ez kis eséssel ké­szül) ugyancsak fából, bádog­ból, fémből stb. készülhet. A lécből kialakított rácspadló 2,5 cm-es lécekből készül, me­lyek között 1,5 cm távolságot kell hagyni. A drótszövet 3,15 mm-es drótból és 20 X 20 mm и lyukbőséggel készülhet erre a célra. Az alsó padozatnak 8—10 cm esést kell adni és hátul a padlót 6—10 cm-vel ki kell ve­zetni, sőt, legjobb kis csatornát erősíteni rá, hogy elvezesse a vizeletet és az ürüléket. A vize­let elvezetésére szolgáló pado­zatot és csatornát időnként meg kell tisztítani. Ha ilyen ketrec­tömböt építünk, nyulaink tu­lajdonképpen mindig száraz, egészséges környezetben fog­nak élni. s minimumra csökken a kokcidiózis veszélye is. Arra azonban ügyelni kell, hogy a rácspadlóval ne legyük huza­tossá az ólat. Kombinált padlóról akkor be­szélünk, amikor a padozat első háromötöd része telepadló, a hátsó kétötöde pedig rácspadló. Sokan mondják, hogy ez a leg­jobb megoldás, mert kiméli az állatok lábát. Farkas Ottó A perbetei (Pribeta) Sipos János kertjében készült felvétel tanúsítja, hogy a jó táperóben lévő földben akár lugasszerűen is nevelhetjük a paprikát. Hogy mikor nevezhetjük a földet jó táperóben levőnek, arról szakrovatunk második oldalán szólunk Fotó: —bor A gyors ütemű városiasodás következtében gi­gantikus lakótelepek nőnek fel a kiskertos házak helyén, s szűk teret szabnak az ott élő emberek­nek. Ilyen feltételek mellett az állatbarát-mozga­lom lehetőségei is szerényebbek. Csnpán a sze­rencsésebb kerttulajdonosok foglalkozhatnak nyu­lak, nutriák. galambok, esetleg baromfi tenyészté­sével, a többség négylábú vagy szárnyas kedven­ceivel, illetve akváriami halakkal osztja meg a lakását. Az utóbbi években a városi lakosság körében egyre nagyobb teret hódítanak a kecses, színben és formában mutatós exotikus macskák. Persze a nem kevésbé szép házimacska is nagy közked­veltségnek örvend. A macskatenyésztők száma fő­leg nagyvárosokban olyan mértékben növekedett^ hogy a kisállattenyésztők helyi szervezeteinek keretén belül szakosított klubok létesültek. 1 Saláta peronoszpóra. Elsősorban a fejes salátát károsítja, de megtámadhatja az endíviát, a cikóriát, az articsókát, sőt, a fészkes­­virágú dísznövényeket Is. A szabad­földi is a hajtatóházi salátát egyaránt fertőzi. A beteg növény leveleinek fonáki részén fehér színű bevonat jelenik meg. Meleg és csapadékos Időjárás (környezet) esetén a bevonat átterjed a sziklevelekre is. A leveleken sza­bálytalan alakú, világoszöld, később A saláta betegségei sárgába váltó foltok jelentkeznek, a fertőzött levél elszárad, nedvesség hatására megrothad. Védekezés: a beteg növényeket gyűjtsük össze és égessük el, növénvt maradványokat ne hagyjunk hátra, az íivegház földjét gőzöléssel vagy vegy­szerek segítségével fertőtlenítsük. A vegyszeres növényvédelemben Dithane és Perozin gombaölő szereket hasz­nálhatunk. Salátarozsda. Késő tavasszal vagy nyár elején a növény leveleinek szí­nén kerek, különböző nagyságú — sárgás szegéllyel övezett —, narancs­­sárga foltok jelentkeznek. Ugyanak­kor a fonáki részen sárga vagy na­­rancsszírű 8—13 mm átmérőjű, ki­emelkedő kerek foltokat figyelhetünk meg. Vegyszerek utón csak végszük­ség esetén nyúlunk (Dithane, Perozin), de akkor is nngyon ügyeljünk a kö­telező élelmezés-egészségügyi várako­zási idő megtartására. Szürkepenészes rothadás. Az üveg­házi késő őszi és téli növényállo­mányra a legveszélyesebb. A salátát mlndon fejlődési időszakban megtá­­raudja, miközben a fiatal növények­ben tesz legnagyobb kárt. A szik alatti szárrészeh barna, rothadó fol­tok jelennek meg, a palánta kidől és szürke bevonat kialakulása közben elpusztul. Előbb a gyökérnyaki rész indul rothadásnak, majd a kór — szürke, porszerű bevonat kíséretében — átterjed a levelekre. Az idősebb növényeket a külső leveleken támadja meg. Védekezés: betakarítás után gondo­san gyűjtsük össze és égessük el a növényi maradványokat, a növényhá­zak talaját, valamint a melegágyl kereteket fertőtleníteni (formalin) kell. Vetés előtt a magot csávázzuk (Dithane). A fogyasztásra termesztett salátát nem tanácsos vegyszerrel ke­zelni, mert szinte lehetetlen megtar­tani a kötelező, 21 napos élelmezés­­egészségügyi várakozási időt. Ezzel szemben a magszaporítő növényzetet megpermetezhetjük (Fundazol). Fehérpenészes rothadás. A gyökér­nyaki részen nedves, vattaszerű bevo­natta] borított, fehér foltok keletkez­nek, melyek gyorsan terjednek s egy­kettőre körülfogják az egész nyakat. Később átterjednek a külső és belső levelekre. A beteg levelek fonnyad­nak, elfekszenek a földön és elrot­­hednak. A bevonatban sok-sok apró, szabálytalan alakú és különböző mé­retű csomó keletkezik. Védekezés: a beteg növényeket és növényi maradványokat gyűjtsük ösz­­sze, semmisítsük meg. Mivel a vegy­szeres kezelés nem elég hatásos, hő­kezeléssel fertőtlenítsük a földet. (szíj A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének bratislavai szervezete hét évvel ezelőtt alakitatta meg a macskatenyésztők klubját, melynek a kö­zelmúltban megtartott évzáró taggyűlésén öröm­mel nyugtázhatták, hogy az állatbarátok száma tizenötről ötvenre gyarapodott. Ma hatvanhat törzskönyvezett cirmost tartanak nyilván. A bő választékban a hosszúszőrú perzsa és a birmat macskák különböző változatai dominálnak. Szeré­nyebb képviseletben rövidszőrű sziámiak, kartúzi és orosz kék fajták is előfordulnak A klub irányítja a törzskönyvezett fajtatiszta macskák tenyésztését, szaktanácsot nyújt a tagak­nak, kiállításokat rendez és felbecsülhetetlen tár­sadalmi szerepet tölt be azáltal, hngy közelebb hozza egymáshoz az elidegenülö városi embere­ket, s népszerűsfti a természet szeretetét és vé­delmét. A klub múlt évi tevékenységében messzemenő minőségi fordulatot jelentett az 1. nemzetközt raauskakiállítás megrendezése, amely óriási vissz­hangra talált. Két nap leforgása alatt 12 ezer látogatója volt a nemzetközi szinten is elismerést érdemlő, színvonalas bemutatónak, amely a tag­ság áldozatkész tevékenységéről, szakértelméről, s jó szervezőmunkáról tanúskodott. Egy-egy kiállítás sikere létfontosságú a klub eredményes tevékenységéhez, hiszen ez a fő be­vételi forrás a további rendezvények szervezésé­hez. A tavalyi bemutató 32 ezer korona nyeresé­get jelentett a klubnak. Nem csoda, hogy az új feladatok előterében az 1984-re tervezett, II. nem­zetközi macskakiállításra való előkészületek sze­repelnek. A további tevékenység szakelőadások és turisztikai kirándulások szervezésére irányul. A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából kisebb mére­tű, díjmentesen látogatható kiállítást rendeznek. Ennek célja, hogy egy életre szóló barátság kiala­kulását szorgalmazzák a gyermekek és a cirmosok között. A klub tagjai közül többen is vállalkoztak arra, hogy környezet- és állatvédelemmel kapcso­latos előadást tartanak az iskolásoknak, hogy a nagyvárosban élő gyermekükkel megkedveltessék a természetet; felkeltsék az érdeklődésüket a ter­mészetvédelem iránt, s egyben további lelkes ál­­,í latbarátokat toborozzanak a fiatalok köréből.--kim—s

Next

/
Thumbnails
Contents