Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-05 / 9. szám

14 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. március 5. + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT -f No­egereszo ütyvefc tápialkozasa Á határban járóknak ebben ai Idő­szakban tűnik fel a legjobban az egerászó ölyvek csoportosulása. Egy­­egy lucernatábla közelében valóban nem ritka, hogy 20—30 ölyvet Is meg­figyelhetünk. A vadász ilyen esetben gyakran a ragadozó madarak (elsza­porodására gondol, pedig ebben az esetben nem felszaporodásról, szám­beli növekedésről, hanem koncentrá­lódásról, az egyedsfirfiség növekedé­séről van szó. Az ölyvállomány tehát feldúsul. Az egyedsűrűség növekedé­sének pedig majdhogynem egyedüli okozója a mezei pocok. Biztosak lehe­tünk benne, hogy ahol az egerészö ölyvek gyülekeznek, ott nagy szám­ban él ez az apró rágcsáló. A mezei pocok előfordulása a táp­lálékelemzés alapján majd 60 száza­lékos volt. Ha a hó leesik, a táplálék­skála megváltozik, a pockok ugyanis nem Jönnek fel a hótakaró alól. Ilyenkor a kazlak környékén áló egérfélékre váltanak, de a dögfo­gyasztás aránya Is megemelkedik. A vadászatokon megsebzett fácánok, a rágcsálóirtás során elpusztult mezei nyulak, a bélgyulladásban elpusztult őzek tetemeit, sót nem ritkán a köz­úti forgalom állati áldozatait is az ölyvek takarítják el a terület többi szanitécével, a varjúval és rókával közösen. Ahogy azonban a régi irodalomban néhány megfigyelés igazolja, néha táplálékszegény időszakban a foglyot és nyulat támadhatják, de mérhető kárt csak nagy ritkán — nagy téli hidegekben — okozhatnak az apró­vadállományban. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az egerészö ölyv vadgaz­dasági kártétele nem jelentős, csak helyi és alkalmi jellegű. Az ölyvek táplálkozásával kapcsolatos vizsgálati anyagunkat azonban nem tekintjük lezártnak. Különösen a nyár végi időszak az, ahova figyelmünket kon­centrálnunk kell. Az anyaggyűjtés, a több évi folyamatos ellenőrző vizsgá­latok lehetnek csak azok a módsze­rek, amelyek elvezethetnek a végső következtetések kimondásához. Mind­ehhez természetesen ökológiai szem­léletnek kell társulni. Az egyedi ese­tekből, a sok apró adatból, megfigye­lésekből végül össze kell hogy álljon egy reális kép az egerészö ölyvről. —N— Я t erdők lakóival apám fávol- Áj tóból ismerkedtem meg, aki ** gyakran elvitt magával, ha ja­­szedés vagy erdei gyümölcsszüret volt napirenden. Olykor elénktoppanó őzi­kékkel, vágtázó szarvasokkal, a sűrű­ben rejtőző vaddisznókkal, mókusok­kal, de földalatti ,JcunyhÓja" előtt sütkérező borzzal is találkoztunk. A felnőttkor megannyi elfoglaltsá­ga, az Időt igénylő teendők sokáig a természet távoli szemlélőjévé degra­dáltak. Megtört a varázs. Egy regge­len, amint riportútra készülődtem, apám lihegve toppant be hozzánk, arcán mosollyal átszőtt izgalommal: Fotó: Kontár Gyula — Gyere gyorsan, megvan a hlúzl öltözz át, egyél valamit és hozzad a szánkót, sietnünk kell, hogy az esti gyorssal elküldhessük az ostravát ál. latkertbe — hadarta a vadászok is­mert örömével. Nem volt mit tenni, eleget tettem a szülői kérésnek. Kicsit bosszús vol­tam, mert el kellett napolnom a fon­tos feladatot. Tüstént „erdei“ öltözék­be bújtam. Amikor teljes szerelésben voltam, kötelekkel a szánkóhoz rög­zítettük a speciális szállító ládát, fur­csa borzongást éreztem. Bosszúságom elszállt, gyerekes Izgalommal gondol­tam a nem mindennapi kalandra. A láda mintegy húsz kilót nyomott, a januári hó alig bokáig ért. Nagy erőfeszítések árán jutunk eyőre. In­günk nedves lett az izzadságtól, fél­tem, hogy a vállalkozás alapos náthá­val végződik. A hóban különféle állat­­lábnyomok voltak. Apám hirtelen megállt, riadtan mutatott a vadak barangolásának útját „rajzoló* jelzé­sekre: .farkasok“. Felkaptam a fejem: ,flol?' — Erre mentek, s valahol itt kell lenniük — kaptam a választ. A télen két ordast kaptak puska­­végre a vadászok, ám jóval többen garázdálkodnak. Vadászterületükön gyakran találkoznak a széttépett ál­latmaradványokkal. Hatalmába kert­­tét a félelem. Pár héttel ugyanitt egy széttépett őztetem jelezte, hogy a völgyhajlatban nem ajánlatos járni. Aggodalmamat az is fokozta, hogy apám ezúttal nem hozta magával a fegyverét.1 Hiába nyugtatott, hogy nincs ok a félelemre, mégis odalett a nyugalmam. Két órai gyaloglás után értünk a hegytetőre. Egerekre leső rókákon kívül mást szerencsémre nem láttunk. A csapdához érve, amely a negyedik hiúznak lett a börtöne, ismét hatal­mába kerített a gyermekkorból ismét láz. Hasonló „küldetésben“ még nm volt részem, ezért joggal fészkelődön belém a bizonytalanság: Hátha elsza­badul a „cica“, amikor a ládánkba tereljük... Sokáig nem töprenghettem, mert apám utasításaira belecsöppentem a figyelmemet lekötő élménybe. Apám a csapda csapóajtójához erősítette a ládát, felhúzta a tolóajtót. Nekem az volt a dolgom, hogy a ragadozót fog­va tartó bunker-csapda másik toló­­ajtajához menjek és félarasznyira ki­húzzam. A hóba hasalva kézbe vettem egy jókora követ, az Izgalomtól remegő kézzel megemeltem a csapóajtót, alá­­csúsztattam a követ és közelről a te­nyérnyi résen bekukucskáltam a sötét „fogdába“. így szemtöl-szembe talál­tam magam a fenevaddal. Az nagyot mordulva felém ugrott, s éles körmei­vel szaggatta a szabadulás útjába álló keményfából készült sorompót“. Apám arra várt, hogy a rabládába surrant hiúz mögött becsapja az ajtót, aztán a láda ellenkező oldalán levő vasrácson keresztül közelről is meg­nézhettük egymást. Amíg egymást szemléltük, az apám újra csapdát állított, hátha egy másik is belesétál. Kijavította a csapda bel­sejében elhelyezett kioldónyelvecskét, amelyre ha rálép az áldozat, a nehéz csapóajtók lezárulnak. Hazafelé menet, talpunk alatt ropo­gott a hó. Figyeltem apám elégedett­ségét; kárpótolva érezte magát fárad­ságáért, hiszen nem kevesebb, mint ötvenszer tette meg ezt a fárasztó utat kétnaponként, hogy szemrevéte­lezze a csapdát... Korcsmáros László Egy vadásztársaság sikerei A koprovnicai vadásztársaság évzáró taggyűlésén nemcsak a múlt év eredményeit értékelték, hanem kitűzték az idei év feladatait, többek kö­zött a természet- és a környezetvédelem érdekében is. A vadásztársaságnak 74 tagja és 3 jelöltje van. Több mint S700 hektár vadászterületen gazdálkodnak. Tavaly és az előző évekbe Is sikeresen tel­jesítették szocialista kötelezettségvállalásukat, társadalmi munkával segí­tették a vadászterület közhasznú létesítményeinek építését és az NF vá­lasztási programjának megvalósítását. A tervezett 2450 helyett 5525 társa­dalmi munkaórát dolgoztak le. Legtöbbet az erdei utak, a kutak és az etetők tisztításánál dolgoztak, nem feledkeztek meg viszont a mezőgazda­ságról sem. A takarmánygyöjtésnél, s az aratásnál 1500 órát töltöttek el, a Nagykürtösi (Veľký KrNo) Állami Gazdaságban és a Snché Brezovó-i Efsz-ben. A koprovnicai vadásztársaság tagjai az évzáró taggyűlésen értékes fel­ajánlással köszöntötték a Győzelmes Február 35. évfordulóját. Bodzsár Gyula HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT В HORGÁSZÁT S HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT Egyre több barkácsoló kedvű horgász foglalko­zik felszerelése karban­tartásával, tökéletesítésével. Előre bocsátjuk, hogy a ma egyre divatosabbá váló telesz­kóp botoknál a gyári beállítá­son nem nagyon lehet változ­tatni. Más a helyzet a kőt vagy több részes nem teleszkópos rendszerű botoknál. Itt a gyűrű átmérő és lábma­­gasságának megfelelő beállítá­sával — a bot újra gyflrüzésé­­vel — nagyobb dobási távolsá­got lehet elérni. Emellett nö­velhető a gyűrűk és ezzel a zsi­nór élettartama. A legfontosabb szempont az orsó utáni első gyűrű, az ún. keverőgyürű megfelelő távol­ságra való beállítása. Az orsóról leszaladó zsinór a repítő erő és a keverógyűrün való torlódás következtében jel­legzetes hordó-palásthoz hason­ló érintőn távozik a dobról. Ha a keverógyűrfl közel he­lyezkedik el az orsóhoz, a tor­lódás nagyobb mértékű és a zsinór a gyűrűhöz verődve erő­sen súrlódik. Ha a távolság egy bizonyos értéknél nagyobb, a torlódás kisebb mértékű, de a szabadon lefutó zsinór ez esetben a bot­hoz verődhet. Ez pedig csök­kenti a dobás távolságát. Mate­matikai számításokkal és gya­korlati mérésekkel bizonyítot­ták, hogy a botok keverőgv-i­­rüjének optimális távolsága a peremorső peremétől a véggyű­­rűlg mért bothossz egyharmad része legyen. A gyakorlati ta­pasztalatok alapjén ez a dobó­botok 90 százalékára Igaz. A keverőgyürű helyes távolsága tehát, a bot hosszának egyhar­­mada. Már többször sző esett róla, hogy az optimálisan gyűrűzött botnál a lefutó zsinór az orsó kerülete és a véggyűrO közötti kúp-palást érintőjén fut le. A megfeleő gyűrűátmérő mellett nagy jelentősége van a gyűrű lábmagasságának Is. A gyűrűelhelyezéssel szem­léltethető a jó és a rossz be­állítás. Ha a l^everőgyürű ala­csony lábon áll, dobáskor a zsi­nór lefutása megtörik, s az egy ponton történő terhelés korai bevágódást Is okozhat. Ha viszont a gyűrű lába ma­gas, akkor terhelés esetén a zsinór nem támaszkodik a gyű­rű felületére. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben ez a botszakasz passzívan viselke­dik. A terhelés a kővetkező gyűrűkre, illetve botszakaszra esik. Ez még a bot karakterisz­tikáját is megváltoztathatja, jó beállítású az a keverőgyürű, a­­melynek csak a peremét érinti a zsinór. A további gyűrűtávol­­ságok beállításához számtani receptet nem lehet adni. Az egyes gyűrűk egymástól való távolsága erősen függ a bot akciójától. Alapvető azonban, hogy csak a feltétlenül szüksé­ges számú gyűrűt kötözzük bo­tunkra. Még egy alapelvet lehet fi­gyelembe venni. Nevezetesen azt, hogy a gyűrűk egymástól való távolsága a spicc felé egy­re csökken. Általános szabály, hogy a ki­fejezetten csúcs akciós botok­nál a gyűrűk egymástól való távolsága az erősen hajló spicc részen hirtelen csökken, míg a parabola akciós botoknál (C-D akció) akár végig egyenlő tá­volságban lehet. A gyűrűk tá­volságát közepes terhelés mel­lett állíthatjuk be. Az említett kevés számú gyű­rű elhelyezésekor a két gyűrű közti távolság helytelen megvá­lasztása hibához vezet, amely­nek következménye a keverő­­gyürfl és a vezetőgyűrű közötti passzív botszakasz. Az ered­mény a bot spicc túlterhelése, és a két leginkább terhelt gyű­rű, a keverő és az utána levő vezetögyűrfl Idő előtti bevágó­­dása. Hasonló hibához vezet, ha a teleszkóp boton levő utolsó ve­­zetőgyűrfl az ún. csúszógyürú elvész, vagy helytelen gyári be állítás miatt az utolsó (zen el­helyezkedő gyűrű ás a vég­gyűrű között nagy a távolság. A következmény akár a spicc rész törése Is lehet. Végezetül a két vagy több részes keszegező vagy nyílt vízi pontyozó botok gyürűzéséről. Itt a dobási távolságnak kisebb a jelentősége, ezért a gyűrűk átmérője egészen kicsi lehet, egymástői való távolságuk pe­dig sokkal kisebb, mint a do­bótoknál. A sűrűn elhelyezett gyűrűk lehetőleg magas lábbal legye­nek szerelve. Ugyanis csak így kerülhető el, hogy a nedves zsinór (különösen esős időben) a bothoz tapadjon. (M. H.) Hasznos halfajta A szak- és a napi sajtő az utóbbi Időszakban aránylag so­kat foglalkozott az amur hal­fajtával. A cikkek főleg a te­nyésztés helyét, mennyiségét és ezen halfajta származását is­mertették. Említést érdemei viszont, hogy a fehér amur halfajfa népgazdasági szem­pontból is Ígéretes, mert képes rá, bogy a vízi gyomokbél ér­téken halhúst termeljen. Csök­kenthető ezzel az etetéssel járd költségtétel. A telepítés helyén gyériti a gyomnövényeket, s ez­által felesleges a nádvágó be­rendezések használata, és je­lentős mennyiségű üzemanyag takarítható meg. A dunattíkási patak alsó fo lyásán ugyancsak speciális ka­szálógépet használnak a nád begyűjtésére. Esetenként ezt a gépet a patak nyárasdi (Topul'­­niky) hídja közelében helyezik el. Ez a patak tulajdonképpen Dél-Sdovákla legtisztább vize és helyes volna, ha amurral te­lepítenék be. Csak természetes, hogy azoknak az őrzését ib szervezni kellene. Ez a növényevő halfajta ké pes arra, hogy elfogyassza az adott vlzterület hínár- és gyom­növény-mennyiségét. Ebből a patakban is van bőven. Az amur a telepítés első évé­ben elérheti a 10—20, két éves korban a 60—80 deka, három­éves korban pedig az 1,50 kilo­gramm átiagsúlyt. Húsa kitűnő, bár kissé szárazabb a pontyé nál, s úgy tűnik, hogy húsának minősége a ponty és a süllő közé sorolható. Az amur élete hatodik évé­ben lvarérett. Egyes országok­ban már megoldották mester­séges szaporítását is. Ez a hal­fajta azonban a Szovjetunióból származik. Nagyobb arányú szaporítása és a vizekbe való szervezett kihelyezése hazánkban is ese­dékes lenne. Ez főleg a hamar gyomosodö vizek tisztítása ér­dekében volna helyes, mert az amur kellő mennyiségben kihe­lyezve elősegíthetné a vizek biológiai egyensúlyának a meg­tartását. Krajcgovics Ferdinánd Az SZHSZ gálán­­tai városi szerveze­tének tagjai a ne­velőtóból több mint tíz kilós amurokat fogtak ki hálóval, melyek áttelelésre a Dolné Krikany-i halastóba kerül­nek. Tavasszal a­­zonban az amurok visszakerülnek a galántai tóba Halgazdálkodás Szibériában Szibériában, ahol az úthálózat fejletlensége miatt meglehetősen nehézkes lenne a halellá­tás, as igényeket csak akkor elégíthetik ki, ba az itt levű folyókból fedezik a szükségletet. A szibériai folyók halállománya mindig bő­v séges volt Ivás idején ide úszik fel a tokbal, amelynek fekete ikrája rendkívül keresett. Ezt csak korlútoztt mértékben szabad kifogni. A megoldás az itteni fajok iparszerű halászata. Bár a halállomány jelentős, a mennyiséget ivadék-utánpótlással nevelni kell. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a halivadék utánpótlás megduplázódott. A kifogott zsákmány eljutta­tása a fogyasztóhoz nem egyszerű feladat. Az átjárhatatlan tajgán, ingoványos lápvidéken keresztül helikopterekkel, hldroplánokkal szál­lítják a halzsákmányt az Itt élők asztalára. (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents