Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-05 / 9. szám

Ezen a télen többnyire tavaszias időjárás ural­kodott, tehát feltehetően sokat kell majd permctanya­­gukra költenünk, s ajánlatos lesz gondolni a zöldségeskert talajfertőtlenltésére is. És még jó, ha ennyivel megússzuk, Ili­iben a korábban születettek egyre nagyobb hangsúllyal mon­dogatják: nem eszi meg a ku­tya a telet. Bárhogy van is, itt a március — ne feiedjük, hogy közeleg a nőnapi — és most már ugyan­csak vár bennünket a kert. A fűtött hajtatóházakban már a hónap elején piacképes árut kinál a retek meg a saláta. Fo­lyamatosan szedjük a termést, hogy a hónap végére fölszaba­duljon a föld a fűnövény (ubor­ka, paprika) részére. A fütetlen sátrakban a retek most kozd gumót nevelni, tehát a földjét állandóan tartsuk nedvesen. A melegebb vidékeken lassan kiültethetjük a karalábét. Aki szereti a zöldhagymát, a sorkö­zökbe ültessen nagyobb |kb. 3 cm átmérőjű) dughagymát. Legfőbb ideje, hogy elvessük a hideghajtatásra szánt uborka előcsiráztatott magját. A hónap derekán kerüljön földbe a sza­badföldi fajták palántancvelés­­hez előkészített magja. Ilyen­kor vetjük a paprikát, paradi­csomot, dinnyét, padlizsánt, no meg a káposztaféléket. A hó­nap végén kell vetni a tököt, esetleg a csillagtököt, hogy ké­sőbb erős palántát ültethes­sünk. Mihelyt az időjárás megen­gedi, a veteményeskert pirkadó földjét szórjuk meg Cererittel (egy árra maximum négy kilót juttassunk), és alaposan gereb­lyézzük át a földet. Ha ezzel készen vagyunk, azonnal ké­szíthetjük az ágyúsokat és már­is vethetünk. Most kell vetni sárgarépát, petrezselymet, pasz­­tinákot, kaprot, retket, pórét, hagymát, mákot, borsót, most kell telepíteni sóskát, spenótot, elduggatni a zöldhagymának szánt dnghagymát és — csává­­zás után — a fokhagymát. Aki ellenőrizte a csíraképességet, a nyert eredmény ismeretében határozza meg a vetőmag raeny­­nyiségét. Aki elmulasztotta a próbacsíráztatást, legalább a nagyapánk szavait szívlelje meg. Eleink ugyanis azt mond­ják, hogy az öreg magok viss­­szanyerik csfraképességöket, ha éjszakára rothadó alma levébo áztatjuk őket. Az uborkamagot vetés előtt tejbe szokták tenni egy éjszakára. Aminek pedig később vehetjük hasznát: a kelt, a karfiolt és a káposztát állítólag elkerülik a férgek, ha a növények közé paradicsomot telepitünk. Jó lenne ellenőrizni az állítások igazát. Ha eddig vártunk vele, most már feltétlenül metsszük meg a fákat. A kajszi- és őszibarack maradjon a hónap végére. Most kell visszavágni az ősszel tele­pített fák koronáját, s most esedékes a kiszemelt fák ámí­tása is. A nyesedéket egyelőre kötegeljük és tegyük félre (füs tölés, szalonnasütés). Ha a metszőolló már nyuga­lomba vonult, vegyük elő a per­metezőt és alaposan mossuk lo a fákat. Д közelben lévő zöld növényeket (pl. szamóca, sóska, teleltetett petrezselyem) takar­juk be fóliával, mert a permet­­lé megperzseli őket. Sokan ál­lítják, és elég bihetően hang­zik, hogy a lerousó permetezés ilyenkor a leghatásosabb, mert a telelő kártevők tavaszra na­gyon legyengülnek és a vegy­szer nagy pusztitást végez kö­zöttük. Ezt az idén tanácsos alaposan kihasználni, mert a tél a szokásosnál is kegyesebb volt a kertészkedöket bosszantó kártevőkhöz. Ha rámehotünk a földre, azonnal szórjuk ki a műtrágyát (koronagyürübe vagy felület­re). Ha ősszel istállóirágyáz­­tunk, akkor most kénsavas ká­liumot és szuperfoszfátot ad­junk. Viszont ha nem volt szerves trágyánk, akkor árau­­kéut tíz kilogramm kombinált műtrágya (NPK, GVH) juttatá­sa ésszerű. Ha klorózist vagy más hiánybetegséget észleltünk, ne sajnáljak a pénzt a vasgá­­licra, a chlorofen-készítményre, esetleg más, nyomelem-pótló beszerzésére. A szamócát szór­juk meg gyorsan ható nitrogén műtrágyával (mészsalétrom, mészammonsalétrom), esetleg borítsuk be fólia-alagúttal, majd a hónap végén permetezzük meg az Orthophaltan vagy az Ortbocid 0,2 százalékos tömény­ségű oldatával. Aki telepíteni szeretne, mi­előbb ássa meg a gödröket, de az ültetést úgy irányítsa, hogy a kipusztnlt vagy kivágott fa helyére ne kerüljön azonnal fiatal csemete, főleg ne ugyan­azon fajhoz tartozó. Aki tud vagy szeretne megtanulni olta­ni, most szedje föl és telepítse alanyiskolába a magoncokat, valamint az alma- és szilvafák gyökérsarjait. Valamennyit meg kell tisztogatni a fölösleges ré­szektől, és 10 cm-re kell visz­­szavágni, ősszel pedig beoltani (alvószemzés). A gyümölcsösben ilyenkor még korai talajtakarásra gon­dolni, mert fölöslegesen siettet­nénk a riigyezést, ami esetleg káros lehet. A talajtakarást áp­rilis elején kezdjük. Az őszibarackot, kajszit éa mandulát rügypattanáskor fel­tétlenül permetezzük meg kom­binált permetlével (0,75 í« Kuli­nkül + 0,25 % Metation vagy 0,8 °/f Neroxon + 0,1 °/« Bi-58). Nem árt, ha a permetléből a kürtére, cseresznyére, meggyre és szilvára is jut. A liszthar­matra érzékeny almafák, továb­bá az egres és a feknteribiszke kezeléséhez a Sulka 5 százalé­kos vagy a Karathanc 0,15 szá­zalékos töménységű oldatát használjuk. A fakadó ribiszkét többnyire meglepik és kicsipkedik a ve­rebek. Elriasztásukra a bokro­kat fonjuk be fehér pamuttal, amit később eltávolílhatnnk. A szőlő tavaly igen gazda­gon termett, tehát most nem szabad fukarkodnunk a táp­anyagokkal. A kombinált mű­trágyák közül elsősorban a Ce­­reritet ajánlhatjuk, mert nyom­elemeket is tartalmaz. Ha ezzel megvagyunk — nyitni kék! Most már a házikertben sem ajánla­tos tovább halogatni a met­szést. Ha az időjárás engedi, már­cius derekán megkezdhetjük a telepítései. Óvakodjunk a fúró utáni ültetéstől, mert nagy lesz a kiesés (felkunkorodnak a gyökerek). Gödröt ásbi nehe­zebb, de kifizetődőbb. Fontos tennivaló a fiatal tő­kék harmatgyökerezése. Ez se könnyű munka, viszont nem ér­demes elhanyagolni, meri a megerősödő harmatgyökerek egyszercsak elnyomják a talp­gyökereket meg az uldalgyöke­­reket, elszakítják a nemes részt az alanytól. A sajáígyö­­kerüvé váló tőke viszont — kü­lönösen a filoxéra-veszclyes helyeken — már nem hosszá életű. A harmatgyökerezést az első öt évben ajánlatos rend­szeresen megismételni. Az újbor szabályos időközön­kénti ellenőrzéséről a második fejtést követően se feledkez­zünk meg. (kr) Drágám, ha valóban segíteni akarsz, akkor röoidebbeket lépj, és próbáld meg tartani a távol­ságot. .. Mindent л тлйй i l BfflF шдништс KÉRDÉS: Ötáras kertem van, ahol sző­lőt, almát, körtét meg ősziba­rackot termelek. Sajnos, Ba­rackból meg körtéből egyelőre elég kicsi a választék, ezért tudni szeretném, lehet-e nálunk Sunhaven, Suncrest, Sunrise, Grácia és Remény őszibarackot, illetve Hardl vajkörtét, Vilmos körtét, továbbá Avranšská és Parížanka körtefajtákat szerez­ni? Nem faiskolai csemetékre gondolok, hanpm megfelelő ol­­tóvesszöre, hogy otthon magam állíthassam elő az oltványokat, ahogy megszoktam. Azonkívül az is érdekelne, hogyha gyümölcssövényt aka­rok neveint, akkor milyen alanyra (vad, magonc, birs) oltsam a körtét? В I R VÁLASZOLUNK: Általános tapasztalat, hogy a kedvtelésből kertészkedők nagy választékra törekednek, szinte gyűjtik a fajtákat, különösen a ritkaságokat. A Grácia ősziba­rack nálunk 1979 óta elismert fajta, tehát a faiskolákban el­méletileg megvásárolható. Ha beéri néhány nltóvesszővel, ak­kor javasolhatom, hogy fordul­jon Pavol Cifranič nemesítőhöz (Výskumná a šlachtiteťská sta­nica, Veselé pri Piešťanoch) vagy Gustáv Cejka nemesítőhöz (Botanická záhrada pri UK, Bratislava), a Luna őszibarack­fajta (1976) atyjához. Mindket­ten szívügyüknek tekintik a kertbarátinozgalom fejlesztését, sokat írnak és segítenek a ker­­tészkedöknek. A személyes lá­togatás (augusztus vége) még biztosabb lehet. Levelében több olyan ősziba­rack nevét említi, melyeket ál­talában Amerikából importáltak Magyarországra. Nem állítom, hogy nálunk egyáltalán nincsen belőlük, viszont konkrét tippet nem tudok adni. Előfordulhat, hogy a nagymegyeri (Calovo) alapszervezet tagjai tudnának adni oltóvesszőt az említett faj­ták némelyikéből. Más lapra tartozik, hogy én nem merném állítani, hogy ezek a fajták fagyállóak. A Siófoki AG-ban (MNK) azért -dicsérik őket, mert jól tűrik a szállítást. Ami a körtét illeti: az emlí­tett fajták beszerzése vélemé­nyem szerint nem lehet gond, hiszen a kiállítások mutatják, hogy a felsorolt fajták eléggé kedveltek. Nálunk, Csallóköz­ben van belőlük bőven, ha kér, szívesen küldünk oltóvesszőt. Ha sövényt vagy kordont akar nevelni, a körtét birsalanyra oltsa. Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa 4 198.1 március S. Kedvteléstől az árutermelésig A szorgalom eredménye: 1150 tonna zöldség Szakrovutunk hasábjain gyakran méltatjuk a ker­tésztársak társadalmi szem­pontból ts hasznos tevé­kenységét, s rendre bemuta­tunk egy-egy alapszerveze­tet, amely vitathatlan érde­meket szerzett a kertbarát­mozgalom, illetve a szerző­déses háztáji árutermelés fejlesztésében. Ezúttal Csal­lóköz, pontosabban a duna­­szerdahelyi (Dunajská Stre­da) járás egyik legjobb ker­tészeti alapszervezetét, a dióspatonyit (Orechová Po­­töú) szeretnénk bemutatni a kedves olvasónak. TIZENHÉT IGENNEL KEZDŐDÖTT A kétezer-négyszázötven lélekszámú községben het­venegytől számítják a ker­­tészkedök mozgalmának tör­ténelmét. A faluban sokan hódoltak a gyümölcsterme­lésnek, s akárcsak koráb­ban, abban az évben Is fa­ápolási és növényvédelmi szakelőadást tartottak a kul­­túrházban. Az előadást kő­vető vitában felszólalt a kertészkedők szövetsége já­rási bizottságának titkára, Iván Imre elvtárs, aki nyíl­tan kimondta, hogy ahol évente összejön legalább száz ember a szakkelőadá­sokra, ott már illene alap­szervezetbe tömöríteni a kertészkedés iránt érdeklő­dőket. Akadt, aki helyeselte az ötletet, fgy tizenhét tag­gal és egy alapszervezettel gyarapodott a kertészkedők érdekvédelmi szövetsége. — Tény, liogy a szakmai érdeklődés, az új ismeretek Iránti igény hozott össze bennünket — mondta minapi beszélgetésünk alkalmával Tánczos Dénes, az alapszer­vezet elnöke. — Sok ember­(Folytatás a 1 oldalon) RÓZSAT OLTANAK A LÁNYOK A lányaira nagyon szeretik a virágét, kiilö­­sen a rózsát. Legnagyobb csodálkozásomra, egyszer azzal álltak elém, hogy tanítsam meg őket oltani. Ürömmel teljesítettem a kérésüket. Igen ám, csakhogy nemsokára megjelentek a barátnők, hogy ők is szeretnék megtanulni a rózsa oltását. Mivel otthon már nem akadt ultatlan rózsatő, összeverbuváltam a lányokat és kiballagtam velük az általunk Hegyeuskének nevezett, közeli dombra. A domboldalon sok csipkebokor burjánzott. szépen visszavágtuk mindegyiket. Közben a lányok ujjából vér ser­kent, de nem adták fel. Minden fiatal vesszőt beszemeztünk, természetesen ki-ki a legkedve­sebb rózsafájáról hozott oltóvesszóvel dolgo­zott. Az oltások nagyobb hányada megeredt, a lányok szinte naponta kimentek megnézni, hogyan fejlődnek a hajtások. Egyszer őrömmel újságolták — már kivirultak a rózsák. Erre már éu is útnak indultam; örömmel láttam, hogy valóban szép a hegyoldal. Mind­annyian megegyeztünk abban, hogy Erzsiké rózsái a legszebbek. A kislánynak ragyogott a szeme az örömtől. Másnap ismét kiballagtam a dombra. Félúton Erzsiké édesanyjával találkoztam. Egy szál rózsát lobogtatott, mondván, a lányának viszi, hadd örüljön neki. Tőből kitörte a nemes haj­tást, a domboldal legszebb rózsáját A néni bizonyára nem értette, a kislánya miért hají­totta el a gyönyörű virágot, s miért rohant el könnyes szemmel a domb irányába. Sajnos; a többi tearózsa is hasonló sorsra jutott: letörték az arrajárők. Csupán egy sze­rény, halványlila futórózsa maradt meg épség­ben. Egyszerű virágaiban rajtam kívül senki sem gyönyörködött. Nekem tetszett, én oltot­tam. A többire, az illatosakra nem szálltak a méhek, de ezt tömegesen látogatták, mert sok virágport kínált. A virágok elliervadtak, elmúlt a lányok bá­nata is. Egyszercsak újra jöttek, hogy vessek magot, neveljek vadrózsatüveket, de olyan he­lyen, ahol avatatlanok nem fogják letörni a virágot. Csipkebogyót is hoztak, én pedig el­vetettem a sok magot. Fél kilónyit ősszel, ugyanannyit tavasszal. Nem tudom miért, de a sok-sok magból csak egy bontott csírát, egy nevelt hajtást. A kudarc engem legalább úgy elszomorított, mint Erzsikét az édesanyja aján­déka. A kertésztórsakat kérdezgettem, de min­denki csak a vállát vonogatta. Az egyszerű ember nem ért az ilyesmihez, a tapasztalt virágkertészek pedig nem árulják el a titkot. Annyit mindenesetre megfigyeltem, hogy a teafőzésre használt csipkebogyó magjából lehet vadrózsát nevelni. A kiskert egyik szegletében, ahová a kifőzött csipkebogyót szoktuk szórni, egyszer nagyon sok vadrózsa-hajtás nőtt. Le­het, hogy a főzés (hókezelés) tette csiraké­pessé a magokat? Mindegy. Eddig ötven vad­rózsa-alanyt iskoláztam be, s már várom azo­kat a lányokat és fiúkat, akik szeretnék meg­tanulni, hogyan kell oltani a rózsát. És várom egy önzetlen kertésztárs segítsé­gét, aki elárulná nekem, hogyan lehet, illetve kell magról vadrózsát szaporítani? CSURILLA jüZSEF, Szádudvarnak (Zád. Dvorníky) ŕ. Nem vártuk hiába: februárban végre beköszöntött a természetet pihentető, gazdát nyugtató tél Fotó: —bor

Next

/
Thumbnails
Contents