Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. Január 8. Újszerűén a számítók nemesítéséfien A CSKP Központi Bizottságának közgazdaság*, hetilapja, a „Hoepodárské noviny11 múlt évi 43. számában egész oldalas cikket közölt azokról a változásokról, amelyekre az elkövetkező években a szarvasmarhák keresztezés! programjában kerül sor. A cikk szerzője Ján Plesntk akadémikus, a nyltrai Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója volt. A szerző a bevezetőben rámutatott a szarvasmarhatenyésztés népgazdasági jelentőségére. Megállapította, hogy az állattenyésztés ezen ágának fejlesztésére, a nagyüzemi tartástechnológia kialakítására több tíz milliárd koronát fordítottunk, ezért most azon kell munkálkodnunk, hogy .leszedjük“ több éves fáradozásunk, igyekezetünk gyümölcsét. Szlovákiában — Csehországgal ellentétben — némi előrehaladást értünk el az állatsűrűség viszonylatában. Míg például 1936-ban száz hektár mezőgazdasági területre számítva 19,4 (a CSSZK-ban 36,2) darab tehenet tartottunk, addig 1980-ban már 23,3 (a CSZK-ban csupán 30,2) darabot. E számadatok alapján reálisnak tekinthető az a hosszú távú cél, hogy 1990-ig Szlovákiában száz hektár mezőgazdasági területre számítva hetven szarvasmarhát, ezen belül pedig huszonhat tehenet tartsunk. Ez viszont csak abban az esetben valósulhat meg*, ha arányosan növeljük nemcsak a takarmányalap mennyiségét, de elsősorban javítjuk a minőséget, nem beszélve a gazdaságosságról és a szarvasmarha-tenyésztés népgazdasági jelentőségéről. Plesník akadémikus a továbbiakban rámutatott, hogy a tejtermelés hatékonyságának növelésében kell előbbre lépnünk. Az köztudott, hogy a tejelékenység növelése nagyobb Igényeket támaszt az abraktakarmányokkal szemben. A mezőgazdasági terület észszerű kihasználása érdekében Csehszlovákia adottságai között az 5000— 5500 literes évi tejelékenység elérése tektnhető optimálisnak... A szerző beszámolt a keresztezést program céljairól is. Háromféle szarvasmarha-, illetve tehéntípus kialakításáról van szó. Az első a kombinált, kettős (tej és hús) hasznosítási típus, ahol 3600 literes évi fejésl átlag elérésével számolunk. A második az úgynevezett differenciált típus, amely kétharmad részben a kettős hasznosítási típusból (évi 3800 literes tejelékenység elérése) és egyharmad részben a tejelő típusból tevődik öszsze. Ez utóbbi esetében a 4500 literes évi tejelékenység elérése a végcél. A harmadik az úgynevezett specializált típus, amely 78 százalék erejéig a tejelő típusból (évi 4500 literes fe* jési átlag), 22 százalék erejéig pedig a kizárólag húshasznosítási (a teheneket egyáltalán nem fejik) típusból tevődik Ossza A számítások alapján az első két típus esertében az egy tehénre számított építkezési költségek, az üzemanyag- és az elektromos energia fogyasztása nagyjából azonos, költségmegtakarítás csupán a harmadik típusnál, a kizárólag húshasznosítási típusnál érhető el. Az abrakfogyasztás elsősorban a tejelő típusnál növekszik rohamosan. Ha a kettős hasznosítási típus esetében egy tonna tejre számítva a közvetlen költségeket 100 százaléknak vesszük alapul, akkor az építkezési költségek, valamint az üzemanyag és az elektromos energia fogyasztása 7,7 százalékkal csökken, az abrakfogyasztás viszont 4,4 százalékkal növekszik; ugyanez a specializált típus esetében 20, illetve 14,7 százalék. A szerző cikkében kiemelte a tömegtakarmányok jelntőségét is. Ha ugyanis kellő mennyiségű és megfelelő minőségű tömegtakarmányokkal a létfenntartás mellett még 7,8 literes napi tejelékenységet is biztosítanánk — ezzel egyébként 1995-ben, esetleg 2000-ben számolunk —, akkor a 4500 literes évi tejelékenység elérésekor az egy liter tej termeléséhez számított abrakfogyasztás mindössze 0.26 kilogramm volna! Az ilyen fogyasztás mellett egy kilogramm fehérje kitermeléséhez 7,9 kiló abraktakarmányra volna szükség — a hízósertések esetében csupán 3,5 kilogrammos átlagos abrakfogyasztás mellett egy kilogramm fehérje előállításához 21,8, a hízóbaromfiak esetében 2,5 kilogrammos átlagos abrakfogyasztás mellett 17,8, a hízómarhák esetében 2 kilogrammos átlagos abrakfogyasztás mellett pedig 18,1 kiló keveréktakarmány szükséges egy kilő fehérje előállításához. A szerző a továbbiakban elemezte az európai országokban folytatott keresztezés! program eredményeit, majd ismét visszatért a hazai nemesitési program ismertetéséhez. A szarvasmarha-tenyésztés nemesítésének célja elsősorban a belterjes tej- és hústermelés. Mind a CSSZK, mind az SZSZK tenyészeteiben két-két szarvasmarhatípust alakítanak ki: a tejelő típus esetében a cseh, illetve a szlovák tarkát a vörös és a feketetarka lapály, főleg a holsteln-fríz marhával (a vérarány 50 százalék feletti lesz) keresztezik. A kettős hasznosítási típus a cseh és a szlovák tarkából, valamint a pinzgaui fajtából tevődik majd öszsze. Távlatilag azzal számolunk, hogy a tejelő típus részaránya 33—35, a kettős hasznosítási típusé pedig 65— 67 százalék lesz. Kisebb mértékben a húshasznosítási típusú szarvasmarhák tenyésztésére is sor kerül, sőt a negatív kiválasztásból származó tehenek egy bizonyos töredékénél szóba sem jön a tejtermelés. Szlovákiában most van folyamatban a szlovák tarkának és a pinzgaui marhának a kizárólagos húshasznosításra való nemesítése. Az új szarvasmarha-típusok kialakítása, a megváltoztatott keresztezést program valóra váltása csak az érem egyik oldala. A másik már a mezőgazdasági üzemek vezetőitől, dolgozóitól függ, főleg ami a megfelelő mennyiségű és választékú takarmányalap megteremtését, a minőség javítását, a tápanyagok helyes összetételének kialakítását, a veszteségek csökkentését stb. nleti. A szerző az új férőhelyek létesítésével kapcsolatban megjegyezte: ott, ahol elegendő alomszalma áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, az almozásos tartástechnológiát érvényesítsék. Ott, ahol az alomszalmából szűkösen állnak, az ellető istállóban, a profílaktóriumban és a borjúneveidében feltétlenül az almozásos tartástechnológiát kell érvényesíteni. A tehéntartásban kétféle változat jöhet számításba. Az egyik az almozásos vagy almozás nélküli kötetlen rendszerű, a másik a kötött rendszerű, almozásos tartástechnológia, középhosszú álláson. Az ellető istállókban kizárólag az almozásos tartástechnológiát kell érvényesíteni. Az egy tehénállományon belüli csoportok számának meghatározását minden esetben az összpontosítás fokához kell igazítani. Akkor járunk el helye sen, ha a tehénállományt 12 csoportra osztjuk fel. Alacsonyabb fokú összpontosítás esetében egy csoportban 25 tehén tartható A kötetlen rendszerű tartástechnológia esetében célszerű a halszálkás fejőberendezés használata. A fejőházat a pavilonok közé úgy kell építeni, hogy a tehenek a fejés előtt és után minél kisebb utat tegyenek meg. A kötött rendszerű istállókban továbbra is a vezetékes fejőberendezések használata terjed. Mind az üszők, mind a tehenek esetében közvetlenül az istállók mellett kifutókat kell létesíteni. Ha az állatokat legeltetjük, akkor ne feledkezzünk meg a terelő utak és' a védőkorlátok létesítéséről sem. * Az állattenyésztők télen sem pihenhetnek. A gondozóknak nap mint nap be kell készíteniük a takarmányt Fotó: Tóth József Afelbári (Horný Bar) Csallóköz földművesszövetkezet dolgozói a növénytermesztés sza kaszán teljes elismerést érdemlő helytállást tanúsítottak. A szeszélyes időjárási viszonyok ellenére olyan eredményeket értek el, amelyekre országos viszonylatban is ali gakad példa Búzából például Biztató eredmények 6,13, árpából pedig 5,8 tonna átlagtermést takarítottak be hektáronként. Ezzel az eredménnyel a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás legjobb gabonatermelői közé zárkóztak fel. Bugár Árpád, a szövetkezet elnöke elégedetten értékelte az őszi munkák menetét, amelyeket határidőn belül végeztek el. A 220 hektárnyi területen termesztett szemes kukorica gazdag termését gyors ütemben és hiínimális vesz-' teséggel takarították be. A tervezett hektáronkénti 6,5 tonnás hozammal szemben 7,44 tonna átlagterméssel dicsekedhettek. A kilencven hektárnyi cukorrépaföldekről az ütemtervnek megfelelően szállították el a termést. Az elért 59,57 tonnás hektárhozam a dunaszerdahelyi járás adottságai között is rekordtermésnek számít. Igaz, a cukortartalommal kevésbé elégedettek, viszont az egységnyi területre tervezett cukortermelést a vártnál jóval nagyobb hozammal teljesítették. Az Idei gazdag termés megalapozása érdekében is mindent elkövetett a szövetkezet tagsága. Fokozott mértékben ügyeltek a magágy megfelelő előkészítésére, valamint az adottságoknak megfelelő fajtaválasztékra. Az őszi munkák gyors ütemű elvégzésében fontos szerepe volt a szocialista versenymozgalomnak, amely az agrotechnikai határidők betartására és a munka minőségére összpontosult. így nemcsak, hogy idejében fejezték be az őszi munkákat, hanem más gazdaságoknak is segítséget nyújtottak. Fokozott igyekezetét fejtettek ki a kellő takarmánykészlet megteremtésére is. Az állatok téli takarmányozására kellő mennyiségű ás kiváló minőségű terimés takarmány áll rendelkezésükre. Ennek is köszönve maradéktalanul teljesítették a tej és a hús értékesítési tervét. Krascsenyicg Géza Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a mezőgazdaságban tökéletesíteni kell a tervezést és a vállalatokon belüli szervezést, hatékonyabban kell érvényesíteni az önálló elszámolási rendszert. Ezáltal lényeges javulást kell elérni az ágazatok Irányításában, tehát az önálló elszámolási rendszer meghonosításával meg kell gyorsítani a termelés, a gazdaságosság és a hatékonyság növekedését a mezőgazdaságban. A kongresszus után — aránylag rövid Időn belül — elkészültek és nyilvánosságra kerültek a mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének alapelvei, amelyek nem csupán elvi, hanem módszertani szempontból is hasznos útmutatást adnak a mezőgazdasági üzemeknek és a vállalatok vezetőinek az önálló elszámolási rendszer (hozraszcsot) bevezetéséhez. Nyilván ez a körülmény Is hozzájárult ahhoz, hogy jónéhány mezőgazdasági üzemben már ez év elejétől érvényesül a gazdaságirányítás önálló elszámolásos módszere. A szőgyénl (Svodfn) Barátság Efsz azon mezőgazdasági üzemek közé tartozik, amelyek nem várnak a hatékony módszerek bevezetésével ösztönzésre. Az új módszerekkel igyekeznek mielőbb megismerkedni, azokkal megbarátkozni, helyességükről pedig saját tapasztalataik nyomán is meggyőződni. Köztudott, hogy a szovjet mezőgazdasági üzemek tapasztalatai már évek kel ezelőtt meggyőzően bizonyították, hogy az önelszémolás vállalati rendszere a termelés, a gazdaságosság és a hatékonyság növelésének nemcsak elfogadható, hanem valóban jó módszerévé válhat a mezőgazdaságban is. A szőgyénl szövetkezet vezetősége és tagsága ezt a tényt már a hetvenes évek első felében tudatosította és az önálló elszámolási rendszert már 1974-ben a gazdaságirányítás módszerévé tette. A SAJÁTOS KÖRÜLMÉNYEKHEZ IGAZODVA Az önálló elszámolási rendszer meghonosításaikor nem hagyták figyelmen kívül azt, hogy ez az ötezer háromszázötven hektáros mezőgazda sági nagyüzem három önállóan gazdálkodó, a magyar- és a németszőgyé ni, valamint a barti (Bruty) szövetkezet egyesülésével jött létre. Tudatosították azt is, hogy az irányítás módszerének megváltoztatásával nem tarthat lépést a több irányú állattenyésztési termelésre alkalmas állattenyésztési telepek átépítése, s így a szakosítása sem. Ugyanis ehhez nem voltak meg az anyagi feltételek. A három telepen folytatott hagyományos szerkezetű állattenyésztés nemcsak szükségtelenné tette a növénytermelés részlegenként! szakosítását, hanem arra is utalt, hogy káros lenne megbontani — főleg a takarmányszállítási költségek növekedése miatt — a részlegekké minősült, egykori önálló gazdaságok növénytermelésének hagyományos szerkezetét. Figyelembe vették azt is, hogy a három részleg termelésének hagyományos szerkezete nem igényli a géppark önálló ágazattá minősítését és a gépek összpontosítását, sőt ml több, a mezei munkák zavartalan végzésének biztosítása és a felesleges üresjáratokkal járó költségek kizárása miatt, előnyösebb a gépek többségét részlegeken hagyni, csupán a nagyobb gépeket előnyös egy helyre összpontosítani, vagyis gazdaságos kihasználásukat központilag irányítani. A sajátos jelenségek közé tartozik többek között még az is, hogy az irányítás önálló elszámolásos rendszerének bevezetése idején meghatározták és fokozatosan kialakították a szőlészeti, kertészeti és gyümölcsészeti ágazatot, amelynek elsődleges fejlesztésével, a termelés jövedelmezőségének fokozásával megteremtették az állattenyésztés és a gépesítés fejlesztésének anyagi bázisát. Mindezek a sajátosságok arra utalnak, hogy a szövetkezetben az üzemszervezésnek kettős jellege van. Tehát az üzemszervezés ágazati rendszere a területi jeliegűvel párosul, önálló elszámolási egységként a termelési ágazatok és a termelési csoportok szerepelnek, míg a területi irányításnak, amit a részlegvezetők gyakorolnak, főleg a gabonafélék, a kapásnövények és a takarmánynövények termesztésében, valamint az állattenyésztési munkák szervezésében koordináló szerepé van. A termelési, áruforgalmazási és jövedelemképzési tervek, valamint a termelési költségek ágazatokra és tér melési csoportokra vannak lebontva, majd teljesítésük is ezen a szinten van értékelve. Az ágazatok és a munkacsoportok dolgozóinak anyagi érdé kéltségé tehát a termelési ágazatok és munkacsoportok eredményeihez kötődik. Г Az egyes részlegekhez tartozó nö vénytermelő és állattenyésztő csoportok termelési, áruforgalmazást és pénzügyi terve képezi az adott részleg termelési és pénzügyi tervét. E terv teljesítésének értékelése^ azon ban csak a koordinátor szerepét betöltő részlegvezető Jutalmazása szem pontjából játszik szerepet. önálló termelési, illetve önelszámolási egységenként a következő termelési ágazatok szerepelnek: növénytermelési ágazat — azon belül a gazdasági részlegeken működő egy-egy, tehát összesen három termelő cső-Az önálló elszámolási rendszer port; speciális növénytermelő ágazat, melyhez három szőlészeti, két kertészeti és egy gyümölcstermelő csoport tartozik; állattenyésztési ágazat — azon belül a gazdasági részlegeken működő egy-egy szarvasmarhatenyésztő, egy-egy sertésgondozó és ugyancsak egy-egy takarmányos, vagyis öszszesen kilenc termelőcsoport tartozik, önálló elszámolási egységként szerepel továbbá az üzemközi vállalkozásként működő nagyhizlalda, hasonlóan a tizenkétezer tyúkot és ötezer kacsát számláló törzstenyészet, ( valamint a szolgáltató ágazat, melyhez a gépjavító műhely, két építkezési csoport és a fuvarozó egység, valamint két raktár tartozik. A SZÖVETKEZETI TAGOK ANYAGI ÉRDEKELTSÉGE A szövtekezetben a tagok döntő többsége munkája arányában teljesítménybért kap. A szőgyénl módszer azonban annyiban különbözik egyes szövetkezetekben alkalmazott módszerektől, hogy itt az alapbérből nincs visszatartva, hanem a tagok minden hónapban megkapják a teljesítményükkel elért keresetük száz százalékát. A minőségi munkáért, vagyis a gyors és jó munkáért a szövetkezet dolgozói — szinte minden munkaterületen — érdem szerint meghatározott időszaki célprémiumot kapnak. Abban az esetben, ha az egyes termelőcsoportok, mint önálló elszámolási egységek száz százalékra teljesítik termelési és pénzügyi tervüket, keresetük tíz százalékát kapják mint kollektív célprémiumot. Ezt az eredményekhez kötött kollektív célprémiumot akkor Is megkapják, ha a termelési főágazat, melyhez a csoport tartozik, avagy a szövetkezet nem teljesíti az évi termelési és pénzügyi tervét. Mivel az állattenyésztési dolgozók termelési eredményei csak időszakonként mérhetők, a kollektív célprémiumot negyedévenként kapják, míg a növénytermelési ágazatok, illetve csoportok dolgozói csak a termelési és pénzügyi tervük teljesítésének megállapíthatósága után, vagyis a gazdasági év végén. Az említett jutalmak mellett a szövetkezeti tagok haszonrészesedést is kaphatnak, mégpedig az évi keresetük arányában. Persze, haszonrészesedésről csak abban az* esetben lehet szó, ha a szövetkezet összteljesítményének növekedése folytán túlteljesíti a tervezett vállalati hasznot, Illetve nyereséget. A tehéngondozókat, illetve a fejőket a szövetkezet még különjutalommal is ösztönzi a termelési eredmények növelésére. Ezt a különjutalmat stabilizáló prémiumnak nevezik. A juttatás feltétele, hogy a fejő-gondozó az év elején szerződésileg kötelezze magát arra, hogy évi átlagban tehenenként növekvő tejelékenységet ér el. Abban az esetben, ha 2750 literes fejési átlag elérésére vállal kötelezettséget, az év elején 1200 korona stabilizáló prémiumot kap. Ha ezt túlszárnyalja, avagy szerződésileg vállalja, hogy a fejési átlagot 2920 literig növeli, úgy 1500 korona, ha 3290 literig, akkor 2100 korona stabilizáló prémiumot kap. Ha 3650 literig vállalja a tejhozam növelését, akkor 3000, ha pedig azon felül, akkor 3600 korona stabilizáló prémiumot kaphat. Abban az esetben, ha a fejő-gondozó nem teljesítette a szerződésileg vállalt kötelezettségét, az év végén köteles a szövetkezetnek visszatéríteni a stabilizáló prémium illetéktelenül felvett há nyadát.
