Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-19 / 7. szám

1983. február 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 MEGOLDÁST SÜRGETŐ PROBLÉMÁK Az SZNT mezőgazdasági-élelmezésügyi és belkereske­delmi bizottsága együttes tanácskozáson elemezte a zöldségtermesztés, valamint az adásvételi kapcsolatok rendellenességeinek okait, keresve a helyes megoldás lehetőségeit. Felvázolta a termelésben elért sikereket, de tényt derített a fogyatékosságokra, s a forgalmazás rendellenességeire is. A bizottságok képviselői javító szándékkal tárták fel mindazon okokat, amelyek huzamos idő óta keserítik a termelők életét, nagyon bonyolulttá teszik a szállítói­­megrendelői kapcsolatokat, de a fogyasztói piac ellátá­sát is. Hajdúch és Horváth elvtársak rugalmatlannak, rend­kívül bonyolultnak ítélték a zöldségfélék forgalmazását. Ezt leginkább az okozza, hogy a ZELENINA n. v. idény­ben a termelők árukészletét nem mindig veszi át, s ugyanakkor a külföldről érkező zöldségszállítmányokkal elárasztja a fogyasztói piacot. Komoly fogyatékosság például, hogy a termelőkkel aránylag későn kötik meg a szerződéseket, s így nem rendelkezhetnek jó áttekin­téssel a tervek „telíthetőségéről“. Ez ahhoz vezet, hogy szinte kapásból rendelik meg a külföldi árut, a hazai zöldségnek meg nem találnak piacot. Lukáč elvtárs kifogásolta, hogy több mezőgazdasági termékfajtát, melyek előteremtésére idehaza is lehető­ség van, a kereskedelmi szerveknek külföldről kell be­hozni. Ilyen áru például a fokhagyma, a vöröshagyma, a petrezselyem és egyebek. Ez esetenként ellentmondá­sokhoz, rendellenességekhez vezet, mivel a külföldi partnerek nem mindig a megadott időben szállítanak. Ha viszont mezőgazdaságunk szerződésében szavatolná a tervek választék szerinti telítettségét, a szállítási rit­mus betartását, akkor a kereskedelem csak a hazai zöldség-gyümölcs kínálatra alapozhatná a fogyasztói piac választékbő ellátását, és mellőzhetné a költséges külföldi behozatalt. Králik elvtárs a termelés és a felvásárlás problémáit ecsetelve sürgősnek minősítette az igényeket, kielégítő vegyszer-, valamint termelőeszköz-ellátást, de a légkon­dicionált tároló kapacitás szükség szerinti építését is. Természetesen olyan körzetekről van szó, amelyekben nagy területen termesztenek zöldségfélét és gyümölcsöt. Köztudott viszont, hogy ez nem űjkeletü igény, hanem évek óta létező probléma. A hiányos vegyszer- és ter­melőeszköz-ellátás, valamint a rendkívül „hézagos“ tá­rolókapacitás miatt úgyszólván egy helyben topog a zöldségtermesztés. Hasznos lenne, ha a külföldi beho­zatalra fordított tekintélyes összeget a hazai zöldség­­termesztés és a tároló kapacitás korszerűsítésére, illetve kialakítására fordítanánk. Straka elvtárs hasznosnak és rendkívül ésszerűnek tartaná, ha a kereskedelem, a mezőgazdaság és a fel­dolgozó ipar közös beruházási keretből fedezné járá­sonként a légkondicionált zöldség-gyümölcs tárolók épí­tését. Tán mondanunk sem kell, hogy erre a kooperá­ciós viszonyok keretében korábban is lehetőség volt, csak hát az érdekelt felek nem éltek vele. Tény vi­szont, hogy ha valaki a szóban forgó közös létesítmé­nyek kivitelezését intézményesen szervezte volna, akkor már konkrét eredményekről beszélhetnénk. Ez arra fi­gyelmeztet, hogy nem elegendő a gondolatok egyszerű hangoztatása, a siker érdekében cselekedni is kell. Višnovcová elvtársnő, a belkereskedelmi bizottság képviseletében a fogyasztók szemszögéből értékelte a Zelenina boltokban kapható zöldségfélék tisztaságát. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereskedelmi szerve­zetek dolgozói felsőbb és alsóbb szinten kötelességér­zettel gondoskodjanak az emberhoz illő, kulturált áru­ellátás megszervezéséről. A jövőben tehát arra kell törekedni, hogy a vásárló ne legyen a kereskedelem kiszolgáltatottja, tehát pénzéért olyan színvonalon szol­gálják őt ki, ahogyan ezt az erköcsi normák megköve­telik. Az ország minden körzetében arra kell törekedni, hogy a zöldség tisztított állapotban kerüljön a boltok polcaira. Gála elvtárs a mezőgazdasági-élelmezésügyi bizottság elnöke, aki egyben a tanácskozást is vezette, részint a termelési és feldolgozó ipari működési terület anyagi­műszaki feltételeinek hiányosságaira, részint pedig egyes zöldségfélék gyenge felvásárlási árának a javítá­sára hívta fel az Illetékesek figyelmét. Helytelennek ítélte továbbá néhány zöldség és gyümölcsfajta forgal­mazási és kiskereskedelmi ára közti nagy aránytalansá­gokat. Ján Janovic CSc., mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az ajánlásokra és megjegyzésekre válaszolva, párhüzamot vont az igények és a keretek adta lehető­ségek között. A tények tükrében leszögezte, hogy a Je­lenlegi feltételek mellett a kertészetekben és a gyü­­mölcsészetekben szükséges külföldi peszticidek importja csak 40—50 százalék erejéig biztosított. Ez megköveteli, hogy a gazdaságok szakemberei ésszerűen és takaréko­san hasznosítsák a rendelkezésükre bocsátott vegysze­reket. A miniszter elvtárs azt is időszerűnek tartotta, hogy a Járásokban mindent tegyenek meg a szállítói megren­delői kapcsolatok elmélyítése, a szerződések ritmikus teljesítése érdekében. A Jövőben tehát nem szabad idegenkedni a népszerűtlen, vagyis az ökonómiai termé­szetű egyéni felelősségrevonástól sem. Aki elhanyagolja a tervfeladatok válaszlék szerinti teljesítését, az a me­zőgazdaságban, de a kereskedelemben is rászolgál a felelősségrevonásra. A közeljövőben mindenhol arra kell törekedni, hogy a több termelés esetén felhalmozódott termékeket ered­ményesen hasznosítsák. Ha netán valamilyen zöldség­féléből bőségesebb a termés, mint amennyit a fogyasz­tói piac vagy a konzervipar befogadhat, azt a gazdasá­gok keretében célszerű tartósítani. A konzervált kész­letet felkínálhatják az üzemi konyháknak, vagy más közétkeztetési intézményeknek, ahol sok zöldségfélére van szükség. Több képviselő említette, hogy az ésszerű táplálkozás gyakorlatában egy lakos átlagában évente legalább 103 kiló zöldségféle kellene, s mi a valóság? A felmérések mutatták, hogy például 1966-ban az országos méretű fogyasztás egy lakosra számítva 65,5; 1980-ban pedig csak 60,5 kiló zöldségféle volt. Az elmondottakból lát­ható, hogy ezen a téren nem előre, hanem hátrafelé haladunk, pedig az utóbbi időben rendkívül sok szó esett a zöldségfogyasztás népgazdasági előnyeiről. Tény viszont, hogy az idényben néha úgy tűnik, hogy a fo­gyasztói piac túltelített zöldségfélékkel. Ez azonban csak délibáb, hiszen körzetenként idényben sincs ele­gendő zöldség. Túltelítettség tehát csak a termelés tő­­szomszégságában lehetséges, ám ez is csak szórványos jelenség. . Az elmondottak megkövetelik, hogy a fogyasztók százezreinek kielégítésére törekedve az illetékes tárcák a mezőgazdasági vállalatok, és a kereskedelmi szerve­zetek közötti kapcsolatok tovább javuljanak, mert ezen a téren is minőségi változás szükséges. —hai— Eszköz a cél érdekében Hazánk 1983. évi gazdasági és szo­ciális fejlesztési állami terve a 7. öt­éves tervidőszakra előirányzott fel­adatok eddigi teljesítésében elért po­zitív eredményekre támaszkodik. Ki­tűzte a gazdasági és szociális fejlő­dés fő irányainak megvalósítását, me­lyet a CSKP XVI. kongresszusa ha­gyott jóvá — hangsúlyozta a CSKP KB Elnökségének jelentésében Sväto­pluk Potáő elvtárs. A tervek kimunkálásánál és lebon­tásánál tehát azt a célt követjük, hogy mindjobban megszilárduljon tár­sadalmunk gazdasági alapja, hatéko­nyabbá és rugalmasabbá váljék, a ter­melés, s vele együtt az élelmezésben nélkülözhetetlen választékbő alap­anyagok előállítása, a fogyasztók igényeinek minél tökéletesebb kielé­gítése. Halaszthatatlanul fontos, hogy az állami tervirányzatból az őstermelők­re és a felvásárló szervezetekre há­ruló szerződéses feladatokat közmeg­elégedésre teljesítsük. A partner szer­vezetek a gazdasági szerződések megkötésekor tartsák kötelességük­nek a tervezés minőségi tényezőit, tehát azt, amit a módosított Gazda­sági Törvénykönyv ide vonatkozó el­vein leszögeznek. Tartsák kötelessé­güknek a tervmutatók minden tételé­nek valóra váltását. Ez fontos felté­tele a partnerek közötti szívélyes és gyümölcsöző viszony kialakulásánál:, a lákosság élelmiszerekkel történő jobb ellátásának. A komáromi (Komárno) Járásban arra kerestünk választ, hogyan bont­ják le a gyakorlatban a kerületi me­zőgazdasági igazgatóságtól kapott tervirányzatokat. Aladár Sedliak és Erich Vmegstedt agrármérnökök, a Jmi tervezői említették, hogy a terv­feladatok lebontásakor számításba vették a mezőgazdasági nagyüzemek kezdeményezőkészségét is. A kerület részükre két tervmutató teljesítését, vagyis a vágómarha és a vágósertés, továbbá a gabonafélék állami alapok­ba történő felvásárlását tette kötele­zővé. Ugyanakkor a jmi három fel­adatot, a tervezett tejmennyiség for­galmazását, a gabonafélék veszteség­­mentes begyűjtését és gazdaságon­ként — differenciáltan — néhány ter­mék előállítását és forgalmazását szabta meg kötelezőnek. A többi terv­irányzatot a jmi tájékoztató célzattal bontotta le a mezőgazdasági üzemek­re, amelyek a társadalom igényeivel összhangban maguk vállalkozhatnak a feladatok megvalósítására. Hallózások a mezőgazdasági géjűparban IMillill A Zetor traktorokból az eltelt időszakban félmillió darab került exportra Fotó: — hal—i Ján Peťovský agrármérnök, a jmi termelési igazgatóhelyettese kiemelte, hogy a tervfeladatok lebontásában az SZLKP járási konferenciája által el­fogadott alapelvek érvényesülnek, amelyek a CSKP XVI. kongresszusa gazdaság-fejlesztési irányelveiből in­dulnak ki. Ennek kapcsán a jelenlegi 7. ötéves tervidőszakban a bruttó mezőgazdasági termelést átlagosan 12, a bruttó növénytermelést pedig 16 százalékkal kell növelni. Fontos feladat például a szemes termények, az olajnövények, a cukor­répa és a zöldségfélék termelése és forgalmazása. Csökkent viszont a hü­velyesek részaránya. Az 1982. évi valósághoz képest az Idén a szemes kukorica vetésterülete 1500 hektárral bővült, csökken vi­szont a gabonafélék vetésterülete, azonban számolnak a hektárhozamok további növelésével. Járási méretben a szemes termények vetésterülete az idén 1000 hektárral lesz nagyobb, mint tavaly. Sajnálatos, hogy a szán­tóföldi takarmánynövények részará­nya kisebb lesz, mint korábban, vi­szont mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy a nagy termésátlagot nyújtó, kitűnő beltartalmi minőségű tömegtakarmányok, főleg a köztesek intenzív termesztése érvényesüljön a járás mezőgazdaságában. Feltehető, hogy így kedvező alapokat hoznak létre a szarvasmarha-állomány részé­re. A cukorrépa vetésterülete ugyan 250, a hüvelyeseké pedig 500 hektár­ral lesz kisebb, mint tavaly, de arra törekednek, hogy elérjék az előző év termésmennyiségét. Az állattenyésztés szakaszán szá­molnak a szarvasmarhaállomány terv­szerű gyarapodásával. Ez szükségessé teszi, hogy a növénytermesztés jó ta­karmányalapot biztosítson az állatok­nak. Csak így lehet eredményes a hasznosság növekedése és a forgal­mazási tervek valóra váltása. Az idén .tejből hétszázezer literrel forgalmaz­nak többet, mint tavaly. A vágóálla­tok forgalmazásában viszont a marha­hús lesz a döntő. Ezen a szakaszon az idén 650 tonnával nagyobb a terv­feladat, mint tavaly. A vágósertések forgalmazása viszont az erőtakar­mány csökkent készlete miatt 700 tonnával lesz kevesebb. Vágóbaromfi­ból 600 tonnával adnak el többet, mint tavaly. A gazdaságok hajlandó­ságot mutattak még több .vágóbaromfi forgalmazására, azonban az erőtakar­mányok készlete erre nem adott mó­dot. Tény persze, hogy a tervek meg­valósításához jó minőségű tömegta­karmányra lesz szükség. A kilátások tehát jók, mert a gazdaságok az ál­lattenyésztés szakaszán is progresszív irányzatok valóra váltására töreked­nek. Járási méretben az idén 59 ezer 100 tonna zöldségféle forgalmazását tervezik. A feladatok sikeres megva­lósítására jól felkészültek. A takaré­kos energiagazdálkodás azonban gon­dot okoz a hajtatott zöldségféle ter­melésében és forgalmazásában. A jmi munka közössége napjainkban arra törekedik, hogy a gazdaságok veze­tőivel karöltve megoldást találjon a problémákra, s ezen a szakaszon Is pozitív eredményeket érhessenek el. Tudatosították, hogy — a helyen­ként jelentkező gátló tényezőktől el­tekintve — a termelési és áruforgal­mazási tervek megvalósítása fontos feladat. Ettől függ ugyanis a fogyasz­tók igényeinek választékban gazda­gabb kielégítése, az elért életszínvo­nal megtartása. HOKSZA ISTVÁN konszernvállalat, valamint az Agrozet Brno (a Brnöi Mezőgazdasági Gép­ipari Központi Vállalat), az Agrozet Pŕelouč (AGRA n. v.) és az Agrozet Zvolen (Agrotechnika n. v.) kereske­delmi konszernszervezet, továbbá az Agrozet Mezőgazdasági Gépesftési Konszern Kutatóintézetet és a Brnói Agrozet konszernszervezetet (a volt Agrotes). Az egységes Agrozet elnevezés az egyes szakosított mezőgazdasági gép­ipari termelési-gazdasági egységeknek a konszernhez való hozzátartozását jelképezi. A konszern székhelye to­vábbra is Brnóban van. —ik— A múltban közismert Zbrojovka ter­melési-gazdasági egységeiből tavaly a termelési és műszaki alap bővítése révén a brnói Agrozet jött létre, a­­mely a szakosított mezőgazdsági gép­ipari termelési-gazdasági egységeket tömörítetté magába. Az eddigi tröszt irányítási és szervezési szerkezete az idei év január elsejétől kezdve lénye­gesen módosult. A CSSZSZK Általános Gépipari Minisztériumának határozata értelmében a vállalatokat egyesítő tröszt, Agrozet Mezőgazdasági Gép­ipari Konszernné alakult át. A válto­zás összhangban van a CSKP Közpon­ti Bizottságának, valamint a CSSZSZK kormánya elnökségének azzal a hatá­rozatával, amely a népgazdaság terv­szerű irányításának tökéletesített rendszerével kapcsolatos, s amely ar­ra hivatott, hogy az Agrozet terme­lési-gazdasági egységei számára ked­vező feltételeket biztosítson a hazai mezőgazdasági termelés igényeinek kielégítésére, a termelés hatékonysá­gának növelésére, valamint az export­­feladatok teljesítésére. A konszernszerű irányítás elemeit — amelyek a vezérigazgatóság műkö­déskörének szilárdítását célozták —, az elmúlt évben kezdték érvényesíte­ni az Argozet egyes tevékenységi te­rületein. A módosítás lényege abban rejlik, hogy a konszern keretén belül egységes módon irányítják a dolgo­zók politikai és szakmai továbbképzé­sét, az egyes termelési-gazdasági egységek káder- és szociális fejlesz­tését. Egységes rendszerbe fogják össze a tervezést, az irányítást, a sza­kosítást, és az együttműködést, vala­mint a kohászati félkészáruk gyártá­sát. Továbbá egységes módon irányít­ják a kereskedelmi — elsősorban a mezőgazdasági gépi eszközök belföldi forgalmazása terén —, valamint a pénzügyi és gazdasági tevékenységet. A konszern megalakulásával nagyobb lehetőség nyílik az Agrozet termelési­gazdasági egységei irányítási rend­szerének megszilárdítására, amely összhangban van a népgazdaságunk egész irányítási rendszerében létre­jött változásokkal. Az Agrozet konszernbe az illetékes nemzeti vállalatok a tröszt eddigi szervezeteivel társulnak. Ezek január 1-től kezdve egységes Agrozet Kon­szernvállalat néven szerepelnek. A konszern az alábbi szervezeti egysé­geket tömöríti: Az Agrozet Zetor (a múltban a Zetor nemzeti vállalat), az Agrozet Prostéjov (AGROSTROJ n. v.), az Ag­rozet Pelhrimov (AGROSTROJ n. v.), az Agrozet Jiéín (AGROSTROJ n. v.), az Agrozet Roudnice (Roudnicei Ön­töde és Géőpipari n. v.J, az Agrozet Letovice (Letostroj n. v.j, az Agrozet Hunipolec (Humpoleci Gépipari n. v.), az Agrozet Brno (BRNHSMALT n v.) és az Agrozet Svratka (MARS n. v.j

Next

/
Thumbnails
Contents