Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-19 / 7. szám

i 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1933. február 19. Kulturális élet egy mezőgazdasági iskolában Rendezgetem jegyzeteimet, amelye­ket néhány nappal korábban, a köz­tudatban még ma is inkább „gadócl“­­ként élő Komáromi (Komárno) Mező gazdasági Szakközépiskolában tett látogatásom alkalmával készítettem. A község immár Komárom része, „városi“ lett tehát az iskola, talán éppen ezért több jót és szépet hall­hatok majd arról, amiről hallani sze­retnék, mint esetleg néhány évvel ez­előtt, tűnődtem nygamban odafelé menet. (A valóság ennek pont a for­dítottja lett, de ne vágjunk a dolgok elébe.) A kérdés szemmel láthatóan a ba­rátságos, nyílt tekintetű Berze Ist­vánt, az intézet igazgatóját Is meg­lepetésként éri: — Igazgató elvtárs, a szaktanínté­­zeíben folyó kulturális tevékenység­ről szeretnék néhány szót hallani... Egy pillanatra elgondolkodik, aztán őszintén, egvenesen válaszol: — Megmondom úgy, ahogy van: ezen a téren nincs nagyon mivel di­csekednünk. Ahhoz képest, ami akár csak néhány- évvel ezelőtt is volt, a mostani állapotok bizony szegénye­sek. Tudom, hern túl hízelgő ránk nézve, hogy így test a múlttal való összehasonlítás, hogy a tánccsport, az Irodalmi színpad, az énekkar ma már történelem. Most mentegetőzhet­nék olyasmivel, hogy a mi iskolánk Jellege / eleve a perifériára szorítja az aktív (kulturális tevékenységet, és éppen ezért ba|os lenne az összeha­sonlítás mondjuk a komáromi gimná­ziummal, de ezt valóban csak a tel­jesség kedvéért említem. Az okok In­kább másban rejlenek... — Miben? — Nézze, vegyük először a diák­otthont, bár ugyanúgy kezdhetném például az órarenddel is. Kétszázhet­­veohárom tanulónknak mintegy a fe­le hétközben a diákotthon lakója. Szándékosan mondtam, hogy hétköz­ben. Namármost: négy napról, ponto­sabban négy délutánról van szó, mert a bentlakó gyerekek abszolút többsége pénteken, a tanítás után hazautazik. Valamilyen kultúrcso­port rendszeres működésére, a műso­rok betanulására, a próbákra tehát négy délután maradna. Csakhogy mennyi szabadidőt jelentenek valójá­ban ezek a délutánok a tanulók és a pedagógpsok számára egyaránt, ha órarendünk tele van délutáni órák­kal, nemegyszer háromnegyed ötig tart a tanítás? Nem is szólva arról, hogy a gyerekeinknek tanulni is kell. ELSŐSORBAN azt kell. — Az Igazat megvallva „kultúrfor­radalomra“ én sem számítottam, de azt sem akarom elhinni, hogy ahol nap mint nap közel háromszáz tizen­négy-tizenkilenc éves fiatal zsivajától hangosak a falak, a közös munka be­fejeződjék az utolsó csengetéssel. A fiatalos tettvágy, temperamentum már a minimális irányítással a ke^í me­derbe terelhető... Ha az elmondot­tak alapján szervezett, rendszeres kultúrtevékenységne nincs is módjuk, ez talán mégsem jelenti azt, hogy semmi sincs... '« — Ennyire azért nem sötét a hely­zet. ügye, Rajczyné? — fordul egy éppen belépő' kolléganőhöz. Nem vé­letlenül jött be: mint az egyik végzős osztály osztályfőnöke, kitűnően sike­rült irodalmi műsort tanított be az osztály szalagavatója alkalmából. Er­ről az igazgató informált már koráb­ban, s amíg a magyar-történelem sza­kos kolléganőt vártuk, ezeket mon­dotta: — Színvonalas műsor volt, higgye el. Szépen, időrendben veit felépítve, a gyermekkortól egészen a felnőtté válásig. Kivétel nélkül mindenkinek nagyon tetszett. Időközben természetesen már Raj­­czy I,ászióné is megismerkedik a té­mával. és a rendező nevében átveszi a szét: ;— Mint magyar szakosnak, volt al­kalmam kifigyelni, akik azok a ta­nulók, akikkel összehozhatunk egy irodalmi műsort. Az alkalmat az osz­tályom szalagavató ünnepsége adta, ez adta az ötletet a műsor szerkeze­téhez is: jelképezze az itt eltöltött négy év a felnőtté válásukat is. Ezt különben a versek címei talán önma­gukban is elárulják: Pétiké jár (Kaffka Margit), Nyilatkozat (Fábián Sándor), Köszönöm (Tóth Árpád), és Jobbágy Károlytól az Elhagyott repü­lőtér, amely egyben jelképe az isko­lától való búcsúzásnak Is ... — A versekről jut az eszembe, hogy tavaly az egyik tanulónk máso­dik lett a Puskin-emlékverseny járási fordulójában — folytatja Berze István. — Egy másik tanulónk pedig a Jókai­­napokra való előkészületek során ta­valy a kerületi döntőig jutott. Az szintén idetartozik, hogy évente két­szer vásárlással egybekötött könyv­­kiállitást rendezünk, kizárólag szép­irodalmi művekből, éspedig novem­berben és márciusban, a csehszlo­vák-szovjet barátság hónapja, illetve a könyvhónap alkalmából. Ezek a ki­állítások évek óta rendszeresen sorra kerülnek, és nagy népszerűségnek örvendenek tanulóink körében. És hadd említsem meg a szintén hagyo­mányos tanév eleji ismerkedési este­ket és farsangi karneválokat is, ame­lyek fő célja természetesen a szóra­kozás, de szervesen hozzájuk tartoz­nak a hosszabb-rövidebb kultúrmű­sorok is. Ami pedig az úgynevezett passzív kultúrát illett, tanulóink szer­vezett formában vesznek részt a Ma­gyar Területi Színház diákelóadásain, és ugyancsak rendszeresek a közös mozilátogatások is, elsősorban a csehszlovák—szovjet barátság hónap­ja alkalmából. — A végére hadd váltsak témát, hiszen a folyosót díszítő számos ok­levél, emlékplakett, vitrinekben elhe­lyezett serleg szinte kötelez arra, hogy néhány j szó erejéig az iskola sportéletére is kitérjünk ... — Ezen a téren nemcsak sokoldalú tevékenységet, de szép eredményeket is fel tudunk mutatni. Nincs olyan év, hogy tanulóink ne hoznának néhány első vagy érmes helyezést a járási vagy kerületi szintű sportversenyek­ről, diákolimpiákról. Már hagyomá­nyosan ml szervezzük és bonyolítjuk le a komáromi középiskolák őszi lab­darúgó-tornáját. Ennek serlege szin­tén a folyosó egyik vitrinében dísz­ük: tavaly mi voltunk a legjobbak__ VASS GYULA kulturaíiA hírek JŐ hagyománya van Szőgyénben Svodln) a szövetkezeti klub által szervezett úgynevezett nevelő hang­versenyeknek. A község modern mű­velődési házában lebonyolított ren­dezvények mindenekelőtt a helyi alap­iskola tanulóinak kínálnak betekin­tést a komoly zene világába. A ze­nehallgatás melett rendkívül értéke­sek azok a előadások, amelyek kö­zelebbről megsimertetik az ifjú hall­gatókkal a mű tartalmát, az egyes hangszerek funkciólát, és általában, a komoly zene fejlődését és irány­zatait. Hinzellér László • • • Kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak a CSEMADOK nagytúli (Veiké Túrovce) helyi szervezete a hagyományápolás terén. A tánccsoport, a Hont folklóregyiittcs, valamint az éneklőcsoport tavaly például sikerrel szerepelt a Tavaszi szél... járási döntőjében, ahol a kosárfonást mutat­ták be, de megtapsolták őket Ipolyságon (Šahy) is, a CSEMADOK KB által rendezett nyári művelődési tábor résztvevői is. Tavalyi tevékenységükből nem hiányzott a következetes ideológiai nevelőmunka sem, amelynek ke­retében előadások hangzottak el A NOSZF 65. évfordulója. A Szovjetunió jelenlegi békenolitikfija és a Kulturális életünk fő irányvonala a CSKP XVI. kongresszusa után témákkal. A kulturális évfordulók közül megemlé­keztek Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójáról. Idei terveikben többek között 10 ú] tag megszerzése szerepel. Megem­lékeznek majd Gárdonyi Gáza munkásságáról, könyvkiállítást rendeznek; és több új tánc betanulásával felújítják a tánccsoport repertoárját. Ugyan­csak új műsorszámokkal jelentkezik 'majd a Hont folklóré,gyüttes, vala­mint az éneklőcsoport (a képen) Is. Abe! Gábor Fotó: Bellus Imre ea Arany János-emlékes­­tet rendezett a közelmúlt­ban a CSEMADOK bra­­tislavai városi szerveze te. Bevezetőben Rácz Oli­vér író, a CSEMADOK Központi Bizottságának alelnöke beszélt Arany János életéröl és költé­­széféről, majd színvona­las, kitűnően összeállítón műsor következett. Fel vételeink a műsor két szereplőjét: Zsapka Jó­zsef gitár- és lantmű­vészt, valamint Boldoghy Katalint, a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának munkatársát ábrázolják. Kép és szöveg: —vass— z érsabfijvári (Nové Zámky) járás egyik községe, Kiirt (Strekov) nemrégiben isméi felhívta magára a néphagyományok kedvelőinek és értőinek figyelmét. A mintegy 3500 lakosú község CSE­MADOK szervezetének folklórcsoport­­]a kategóriagyőztes lett a Tavaszi szél... országos népművészeti ver­seny elődöntőjében. Ez adta az ötle­tet, hogy közelebbről bemutassam a lelkes CSEMADOK szervezetet, amely­nek tagjai e szép siker kovácsai vol­tak. A szervezet titkára, Dornay György, akivel elbeszélgettem életükről és munkájukról, a kezdettől — 1950 tői — tölti be ezt a tisztséget. A népha­­gyományek ápolása terén is egyértel miien ő tett a legtöbbet Kürtön Mint szinte valamennyi folklórműsor anyaggyűjtőjének és rendezőjének jórészt neki köszönhető az a sok első díjról, helyezésről és egyéb sikerek­ről tanúskodó elismerő oklevél, a mely a CSEMADOK klubhelyiségének a falán díszük. A legutóbbi, már em lttett sikerről szólva szerényen csak annyit mond hogy ió eredményt vár az országos döntőn is. A továbbiakban a szerény, szűk­szavú embertől megtudom, hogy na­gyon jó az együttműködés a szerve­zetben. A tagok között sem életkor­ból eredően, sem rpás okok miatt nincsenek súrlódások, ha periig vala­milyen probléma mégis akad, egy ba­ráti hangú beszélgetés keretében mindig sikerül közös nevezőre jut­niuk. Munká|uk javításánál elsősor­ban a fiatalokra számítanak, akik megnyerésével egyszersmind hosszú évekre nyugodtak lehetnek, hogy a község és a vidék értékes néphagyo­mányai nem merülnek feledésbe. Az idén nemcsak a kulturális mun­ka terén tették magasra a mércét, de társadalmi munka és faluszépítés for­májában is többet akarnak tenni, mint az elmúlt években. Ezt bizo­­nyüia. hogy a tagság összesen 250 óra felajánlást tett társadalmi munkából, további százötvenet pedig a falu szé­pítésére. Munkájukat ebben az évben Is a már hagyományos Petőfi-megemléke­­zéssel kezdték, amelyet, még szintén januárban, az évről évre változatlanul nagy népszerűségnek örvendő „ba­­tyusbál“ követett. Tovább lapozva az éves tervben, olyan rendezvényeket olvashattam, mint képkiállítás a szer­vezet klubhelyiségében, a helyi ás a környező községek folklór- és éneklő­­csoportjainak fellépése, aratási bri­gád, kultúrműsorral egybekötött szü­reti mulatság, politikai és népművelő előadások, fró-olvasó találkozó... És persze, teszi hozzá ismételten Dornay György, szeretnénk minél „fényesebb érmet“ hazahozni Zsellzről Is... Megköszöntem a beszélgetést, és további sok sikert kívántam munká­jukhoz, amelynek színvonala azt bizo­nyítja, hogy a néphagyományok ápo­lása, a népi kultúra értékeinek őrzé­se ebben a községben jő kezekben van. KARPATY MIKLŰS Bár Garamgyörgyön (Jur nad Hro­nom) is csaknem minden házban van televízió, a lakosság távolról sem elégszik meg csupán a „papucskultú­­rával.“ Ezt bizónyítja, hogy a község mflvelőlési házában, főleg telente egymást váltják a különböző kultu­rális rendezvények. Ezek egyike volt a közelmúltban a CSEMADOK helyi szervezetének esztrádműsora. A változatos összeállításban kí-ki megtalálhatta a kedvére való műsor­számot. Sok tapsot kapott a Rozma­ring menyecskekórus és a tánccso­port, de a legnagyobb sikert talán mégis Csető Tünde és Béres Lajos villámtréfái aratták. A jól sikerült műsor összeállítói és rendezői Duba Ernőné, Füri Gyuláné, Kovács Nan­dumé és Csető Jánosáé pedagógusok voltak. Sándor Ildikó • • • A nemrég városi rangra emelt Dió­­szeg (Sládkovičovo) lakossága tartal­mas ünnepségsorozattal emlékezett meg a város alapításának 730. évfor­dulójáról. A művelődési otthonban rendezett kiállítás átfogó képet adott a helység régi és újabb történelmé­ről, fejlődéséről. A CSEMADOK he­lyi szervezete a helyt alapisko­la szülői munkaközösségével és a helyt népkönyvtárral közösen egész estét betöltő beszélgetést szervezett Püspöki Nagy Péter törté­nésszel Pozsony vármegye és Diószeg története címmel. Az előadás után a jelenlévők valósággal elhalmozták kérdésekkel az Ismert történészt, akt minden érdeklődőnek részletes és ki­merítő választ adott. Boldogja című falu-monográfiája, amelyből harminc példányt hozott magával, úgyszólván pillanatokon belül elkelt. A beszélge­tés mintegy száz résztvevője ezen az estén értékes új Ismeretekkel térhe­tett haza. Nagy Mihály • •• Sokrétű és élénk tevékenység folyt tavaly a 763 tagot'számláló oaszva­­di (Nesvady) CSEMADOK-alapszervezetben. A községben négy egész estét betöltő műsort adtak elő, amelyeken fellépett a szervezet férfi és női éneklőcsoportja, valamint a citerazenekar és a fölklőrcsoport Is. Ez utóbbi, Lednicky József vezetésével, a Fonó című összeállítással a Tava­szi szél... országos döntőjére Is eljutott. Női éneklőcsoportjaink, és a citerazenekar pedig — már a verseny idei évfolyamában — a nyitrai (Nitra) kerületi döntőig verekedték magukat. A kulturális tevékenység mellett a társadalmi munkából ts kivették ré­szüket szervezetünk tagjai, éspedig a sportpálya és a bölcsőde építésé^ nél. Említést érdemel az a magas-tátrat (utalomkirándulás ts, amelyet tagjaink részére szerveztünk. * Kép és szöveg: Dobosi József

Next

/
Thumbnails
Contents