Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-07 / 31. szám

1982. augusztus 7.

SZABAD FÖLDMŰVES

A völgyekbe szaladó zöld lankába fehér- és barnaszórü marhák legelnek, tólük mindjárt megelevenedik a kép.

'A pásztort már messziről észreveszem, hamarosan a pulik Is engem. Elém szaladnak a négylábúak s ebbuzgalommal a gazdájukhoz vezetnek.

1— Meg lehet elégedve a segédeivel", ha a gulyát is Ilyen kordában tartják, mint most engem — dicsérem a kuiyusukai, miközben kezet rázok Kerekes Gyula bácsival, a Rozsnyói (Roláava) Állami Gazdaság egyik pásztorával.

— Hidd el, még a gondolataimat Is kitalálják, főleg a legidősebb, a Juci — méltatja 6 Is a szolgálatukat,

Erről nyomban bizonyságot ts nyerek, mert Gyula bátyám nagyot ISdít fokosával a levegőbe, s erre a jelre ellramodlk a három pult, hogy „ráncba" szedje a legelőn szétszéledő gulyát. A bemutató után gyorsan vtszszatérnek gazdájukhoz, hogy ,fiegyűjtsék" a megérdemelt, elismerő stmogatást.

Mennyi jószágot bíztak a gondjára, s mióta járja velük a lankákat? —i1 kérdezem a pásztort, mialatt lassan ballagunk a békésen legelésző állatok nyomába.

— Az tdén százhatvanat őrzök, de volt már olyan esztendő Is a tíz év alatt, amióta Itt töltöm a nyarakat, amikor május húszadikán hajtottam ki és a hideg Idők beálltáig, szeptember végéig, vagy október közepéig Itt ts maradunk.

Eddig már két hónap telt el, fényes szőrük alapján ítélve jó húsban vannak — nyilvánítom kt őszinte véleményemet.

— Válóban szépen fejlődnek, ötven-ötvenöt dekás “a napi súlygyarapodás — nyugtázza megfigyelésemet a pásztor.

Ezzel vége ts szakad a párbeszédnek, amelyet csak délután folytattunk, mert közben a fejűnk felett megdördült az ég.

— Siessünk, hajtsuk a gulyát a delelőhelyrel — adja ki az utasítást Gyula bácsi —, mert itt alacsonyan jár a villám.

Felnézek én is az égre, ahol haragos, taralyos szegélyű kumuluszokból hosszú rojtokban zúdul le az eső.

— Most ml következik Gyula bátyám — szólalok meg az églháború okozta Ijedelemtől feloldódva?

— Amíg delelnek az állatok, délután három óráig, bőven van Időnk, de ne gondold, hogy addtg nem akad teendő. Ha akarod, velem tarthatsz, de le is pihenhetsz a kalyibában.

Vele tartottam. A fenyők és bükkök lombsátra alatt pihenő állatok közül megkerestük azt, amelyiken Gyula bácsi észrevette, hogy sántít, s a hegyes kő által felsebzett körmöt gyógyító zsírral kente be.

— Az ilyen elősegélyezés gyakori? — érdeklődőm.

■— Csak elvétve fordul elő. Többnyire addig, amíg meg nem szokják a terepet. Különben valamennyi állat olyan egészséges, mint a makk. Ittott előfordul egy-egy sőmör, de erre ts van orvosságom. Komolyabb bal még nem adódott a tíz év alatt. Egy sem veszett el, bár az éjszakai szálláshelyüket nem védi karám.

— A gulyát a legelörehajtás után szoktatni kell a körülményekhez. A kutyáim sokat segítenek abban, hogy

az állatokban ösztönössé váljék az egymást követés és a csoportos tartózkodás. A gulya csak akkor gulyá, ha együvé szokott, amikor már megszokta a pásztort, Ismert és enged a pulik szándékának. Ritkán az ts előfordul, hogy egy erre kóborló farkas megriassza az állományt, de a kutyák csaholására elmenekül és helyreáll a rend.

Otban a kalyiba felé Gyula bácsi kivág egy ftatal hársfát, amelyből kis csészéket bont ki bicskájával szűkre mért szabadidejében, esténként a karbidlámpa fénye mellett.

— Milyen gyakran jár haza — faggatom, hogy teljes képet nyerjek életmódjáról?

— A falu, Barka (Bórkaj, ahol lakom, hat kilométerre van Ide. Van úgy, hogy egy hónapban csak egyszer látogatom meg a családot, de akkor ts csak4 este és еду-két órára. Majd hátomra veszem az élelemmel megtömött hátizsákot, és sietek viszsza a hegyre, mert az állatok nem maradhatnak nagyobb Időre őrizetlenülA feleségem gyakran kifárad Ide a meredek ösvényen. Hoz friss élelmet és akkor mindig főz valami kedvemre valót. Különben magam vezetem a kalytba háztartását — mondja mókásan Gyula bácsi.

Közben megérkeztünk a pásztoriakhoz, a kutyák gyorsan a bódéikba bújtak pihenni, most nincs rájuk szükség. Fejüket két lábuk között előre nyújtják az üres lábas felé, amelyet nemsokára étellel tölt meg a gazda.

'A kutyáim velem egyenrangúak az étkezésben, azt esznek, amit én.

— Mennyire változatos a pásztorkonyha?

— Leglobban szeretem a krumpligaluskát és a szalonnát, de főzök leveseket Is, reggelire jólesik a rántotta gombával, és friss tejjel. Azt meg nem ts mondtam, hogy tartok egy tehenet Is. A Rlska nélkül szegényebb lenne az étlap.

'A korán reggel elkészített galuska mellé én ts vízbe hűtött tejet kapok ebédre, jólesik a kínálás. Jóízűen eszlk-lszok. Gyula bácsi hamar túltette magát a táplálkozáson és magamra hagy. Még fát kell hasogatnia a vacsorafőzéshez.

Körülnézek a kalyibában. Az egyik sarokban az ablak mellett , van az ágy, vele szemben áll a tűzhely, azon egy nagy fazék tele túróval, felette gomba szárad. Az ajtóhoz közel egy kényelmes heverő, átellenben polcok, rajta mindenféle konyhai felszerelés. A szekrény egyik rekeszében van a tejtároló edény, a többi helyet az élelemkészlet foglalja el. Az összkomfort számbavétele után kitekintek az ajtón, amelyen a jóllakott tehén néz be. Azon csodálkozhat, hogy vajon kt vagyok, de mivel nem találja kt, bosszúsan megrázza a nyakán lógó rézcsengőt és elballag az erdő felé, ahonnan Gyula bátyám érkezik egy halom fával. Elébe sietek, hogy segítsek. Ekkor azt mondja, hogy ha itt maradok élszakára, kint rakunk tüzet és szalonnát sütünk. Ettől olyan jó kedvem lett, menten szorgalmazni kezdtem a gulya klhajtását. Ügy gondolom, a kutyák lustálkodtak volna tgvább, de Gyula bácsi kiadta a parancsot: hajtási

Délután másfelé vettük az irányt.

■— Minden nap „cserélem“ a legelőt, hogy az állatoknak változatosabb legyen, ötven-hatvan hektárnyi területen mozoghatok, de jobb volna

— mutat a szálláshely mellett elterülő lápára —, ha ezt a negyven hektárnyi rétet is lekaszálnák, mert sok gonddal jár a kikerülése.

A délután hamar eltelt, föl legelt a gulya. Az itatóhelyen még egy fekete gólyát is láttunk, ami errefelé ritkaság. Az éjszaka lassan közelgett a völgyek alján az erdőrengeteg ránkterülő csendjében. Még egy darabig eresztettük a jószágot, majd a kutyák segítségével visszafordítottuk. Majdnem leesett az este — közel jártunk a kilenc órához — amikor hazaértünk.

En a tűzrakással foglaltam el magam. Gazduram addig megfejte a tehenet, szénát és abrakot adott а btkának, meghegyezte a pyársakat és elkészítette a sütésre szánt szalonnát.

Az élszaki• kezdetben langyos, szellőtlen és puha volt. Különös élmény a világtól távol e tűz mellett tölteni az éjszakát. Félelmetes és kísérteties az éj. A sűrű erdőben valahol most indul éjjelt vadászatra a hlúz, a vaddisznó makkot ropogtat, a vadmacska madarakra les. Fülesbagoly huhog, s a tűzhöz közel repülve a szentjánosbogár gyorsan eloltja kiest lámpáját.

— Nem fél itt egyedül? — kérdezem suttogva a szalonnasütés közben.

— Mitől?

— Az éjszakátólI

Gyula bácsi szeme kitágult, a merészség égett benne:

— Velem vannak a kutyáim. Nyitott ajtó mellett alszom. Kutya nélkül a legjobb pásztor sem vállalhatna felelősséget a reábízott nagy értékért, amelyet egy-egy gulya vagy nyál képvisel.

A szalonna bő levet enged, hamar jóllakunk. Szurokfekete éjszaka vesz körül, belenézek a halódó tűzbe, a kókadó lángok fénykörének határán ül Gyula bácsi, akit már hatvanszor kőrülvltt ez a nagy golyó a Nap körül. Az ég alján száraz villámok lobbannak egyet-egyet és éppen a fejünk felett áll az éjfélt csillag. Beleburkolózok a köpenyembe és hallgatom a pásztor valóságról szóló meséjét.

•— Azelőtt más fából faragták az embereket, mint manapság, ezért bírjuk elviselni a viszontagságokat Is. Ftatal koromban fát vágtam, lovat hajtottam, nyolc évig pedig bányász voltam. Már gyermekkoromban hozzászoktam a természet szeszélyeihez. Hozzáértést tanultam állatokhoz, földhöz. Itt a termőföldet rabolni kellett a hegytől. Bezzeg a mai mezőgazdászok könnyen visszaadják a természetnek azt, amit apáink olyan keserves munkával tettek termővé..,

A pihenő, kérődző állatok nyakán a pléhkolomp egyet-egyet kondul. Néhány darab fával jóllakatom a tűzet, mert az egyre mélyebben alvó erdők küldik a hűs levegőt.

— Ml a szép a pásztorkodásban, mtért szereti ezt az életformát? — kutatom életfelfogásának nyitját.- A válasz a messze múltba vet világosságot:

— Távol élek a világ zajától. Nyugalom vesz körül, A természetben és a természettel élek. Hetek elmúlnak, hogy nem látok embert. Itt minden nap történik valami őszinte dolog. Szabad embernek érzem magam ...

A hideget már alig enyhíti a köpeny, jobbára az emlékek melegítenek bennünket. Az erdő néha felhorkol és átborzol lombjai között egyegy szélfutam, még egyszer megszólal a távolból a kakukk, aztán dermesztő csend és félelmetes sötét élszaka ereszkedik ránk. Ledőlünk a hamu alá bújó parazsak mellé, Gyula bácsi azonnyomban elszundít. Engem ébren tart a szokatlan helyzet és a félelem ... Eltűnődöm azon az őrségváltáson, amiként nemzedékek adták át és ma is Ilyen módon átddják egymásnak az erdők titkát, az ősi mesterségek tudományát, az emberség éltető derűjét. .. Csak az egyre kékülő ég terített rám egy rövid hajnalt álmot. v Öt óra felé-magától elindul ' a gulya a legelő feé. A kutya is megérzi az Időt, felébreszti gazdáját. Ojabb nap kezdődik a bárkát „Hargitán".

Korcsmáros László

Aratási körúton

Kaszát, marokszedó, kévekötő, keresztrakó, asztagrakó, kévevágó, etető, pelyvázó, kazalrakó.», Régi arai tásokat őrző és Idéző szavak, az aratás szertartásához nélkülözhetetlen szereplők. Hol vannak márl A kaszálés való Igaz, évszázados művészet i—i a kombájnos aratás pedig tudomány..Régi, mai és Jövőbeli aratási képek, mozaikok villannak fel, amikor a csicseri (Ctöarovce) határban, a Kutka dűlő szélén kezet szorítunk az aratókkal. Kezük nem kérges, Inkább olajos. _ összehangolt kis sereg: kombáJnosijjC Ingajáratban közlekedó mezei diszpécserek, üdítő Italról, üzemanyagról, ebédről gondoskodók.

A kombájnosok még átvizsgálják a gépeket, hogy mire a szél megszárlt-Fotó: Tóth József

ja az éjszakai esőtől ázott búzatáblát, indulhasson a két E-516-os és az öt E-512-es. Juhász Dezső kombájnos szerszámmal a kezében száll le a gép nyergéből:

►— Meg kell húzni a tengelykap* csolót — magyarázza. — Második éve aratok a fiammal, aki harmad* éves tanuló. Gépjavító szakiskolába jár.

i—i Hogy megy az aratás? >— for* dalok a tizenkilenc éves, jóképű fia* talemberhez. \

i—i Komoly gép ez az E-516-os kom* bájn, öröm vele dolgozni. Tavaly a járási versenyben a második helyen végeztünk, 218 hektár gabonát arattunk le. Az idén Is beneveztünk a járási aratási versenybe, és az első hat nap után ml vezettünk. Már egyszer kaptunk 400 korona jutalmat. Remélem, hogy az Idén Járási elsők leszünk.

Egy másik kombájnon Bodnár János és Bodnár László egy kisebb műszaki hibát távolítottak el. Mel* lettük Dózsicky András és Balogh Géza már elindultak a búzatáblán. Valamennyien gépjavítók, értik a szakmájukat.

Szopko János a járás legjobb bálázója:

f— Tíz éve dolgozom a szalmapréselővel i—i mondja. Tavaly 310 hektáros teljesítményt értem el, amivel a járásban első lettem. Persze a tátrai teljesítményem nincs benne.

i—i Szép eredményeinek mi a titka? — kérdezem.

»—i Talán az, hogy a gépemet Jól karbantartom, naponta ellenőrzőm.

Közben megérkezik Demetrián Valika, aki az aratók ellátásáról gondoskodik. S ha kell, 6 a hírvivő, 6 értékeli a napi teljesítményt, mint versenyfelelős. Olyan mindentudó személy a szövetkezetben. Terített asztal helyett, a tábla szélén . fogyasztják el az ebédet, elszívnak egy cigarettát, és folytatják az aratást.

— Az aratással egyidőben milyen munka folyik a szövetkezetben? >— érdeklődöm a napbarnította, mosolygós arcú Demetrián Valikától.

— Én mégis csak az aratással, kezdem. A 900 hektár gabona egyhar*

a kombájnok. A termés némileg elmaradt a várttól, ami a későn jött csapadékkal magyarázható. Meglehetősen karcsúak a szemek, Így alacsonyabbak az átlagok. Az ezerhat* száz hektár gabonaféléből 1221 hektár a búza. Sok a megdőlt állományú tábla, amely az eső hatására gyomosodik. Ez nehezíti az aratást, és figyelmesebb munkát Igényel.

Az erdő alatt egy jókora táblán két E-51S-0S és egy E-S12-es arat. Éppen váltáskor érkezünk,

Nagy János, az egyik kombájnos, csendesen mondja a gép nyergében ülve:

Az egyik legnehezebb mezei munka ez most is. Tíz évvel ezelőtt a régebbi kombájnokon még nem volt fülke, a nap égette a vezetőt és annyi port szívott, hogy tavaszig érezte a porszemeket. A mostani új kombájnok sok mindentől megóvják a vezetőt, de a hőségtől aligha. Nagyon kell figyelni a gép működését, a tarlómagasságot, az apróbb rendellenességeket.

í—i Alaposan oda kell figyelni м magyarázza Balogh László.

Sullóka László viccesen hozzáteszi: f—. ezért Is kellene a jó aratási pálinka, ami a régi aratáskor nem hiányozhatott. De maguk sem gondolják komolyan.

— Mit tud egy ilyen gép? *— kérdezem.

<-* Huszonkét ember munkáját végzi el egy-egy kombájn <— emlékszik a régi aratásokra Nagy János. Ennyi ember kellett egy cséplőgéphez.,.

Szóba került az aratók ebédje is: személyenként másfél adagot kapnak a nehéz munkát végző emberek.

A nagykaposi szövetkezetben példásan szervezték meg a szalma letakarítását, ami közvetlen a kombájn után történik. A kijelölt táblákat istállótrágyázzák és úgy szántják le. Leferholc Imre növénytermesztési ágazatvezető állandóan járja a határt, naponta száz kilométert is megtesz, hiszen az aratással egyidőben folyik a takarmányfélék betakarítása és a 81 hektáros zöldségkertészet is sok kézi munkaerőt igényel.

ILLÉS BERTALAN

madát már learattuk. Az aratással egyldöben 'végezzük a szalmabetakarltást és a tarlóhántást. A szalma* betakarításban a védnökségl üzem tíz dolgozója vesz részt, de a helyi vadásztársaság és a többi tömegszervezetek is besegítenek. Naponta 150 brlgádos dolgozik. A burgonya klszedésénél a nagykaposl (Veiké Kapušany) gimnázium hetven tanulója segédkezik. Folyamatban van a lucerna és a lóhere második kaszálatánek a begyűjtése, s a kertészetben is derekas munka folyik. Szóval szerteágazó munkát végzünk.

HŐSÉG ÉS POR

A nagykaposl szövetkezetben már az utolsó ősziárpa-táblákon Járnak