Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-31 / 30. szám

1982. július 31. .SZABAD FÖLDMŰVES. Szolgálja az egész emberiség érdekeit A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége a közelmúltban tör­vényerejű rendeletet adott ki a nem­zetközi vizek alatt levő tenger alatti nyersanyagok kiaknázásának szabá­lyozásáról. Mint Ismeretes, az ENSZ Nemzet­közi Tengerjogi Konferenciája már régóta foglalkozik a tengerek mé­lyén levő nyersanyagok kihasználá­sának problémájával. A konferencia már a végső megállapodás küszöbén volt, amikor az Egyesült Államok küldöttsége megakadályozta a nem­zetközi dokumentum elfogadását, a nagy amerikai monopóliumok nyo­mására. Bár az elmúlt egy évben sok ország, köztük a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tett a nemzet­közi szabályozás érdekében, a was­­shíngtoni küldöttek ellenállása miatt azt mindmáig nem sikerült elfogadni. Így, a rendelkezés indoklása szerint, a Szovjetunió arra kényszerül, hogy megvédje érdekeit az ilyen ten­ger alatti lelőhelyek felkutatását és hasznosítását illetően, mivel né­mely országok egyoldalúan, a nem­zetközi konvenció elmaradását ki­használva, már megkezdték a nyers­anyagkincs gyakorlati kiaknázását a nemzetközi vizeken. A szovjet ren­delkezés külön kiemelte, hogy ideig­lenes intézkedésről van szó, s a Szov­jetunió célja az, hogy nemzetközi konvencióval szabályozzák a világ­óceánnal összefüggő kérdéseket, így a tenger alatti nyersanyagkincsek ki­aknázásának kérdéseit is. A törvényerejű rendeletnek megfe­lelően szovjet vállalatok engedélyt kaphatnak arra, hogy a nemzetközi vizeken feltárják és kiaknázzák a tengerfenék nyersanyagkészleteit, a­­melyek a kontinentális talapzaton kí­vül esnek. Az így művelés alá vett területre a Szovjetunió nem tart szu­verén igényt, viszont nem ismeri el más államok jogát sem arra, hogy szuverenitásukat kiterjesszék a világ­óceán ilyen körzeteire. A rendelkezés pontosan meghatá­rozza, hogy a vállalatok tevékenysé­ge nem akadályozhatja a nemzetközi hajózást, intézkedéseket tartalmaz a környezet védelmére, az együttmű­ködés biztosítására. Megállapítja, hogy az illetékes szovjet szervek megfelelő intézkedésekkel biztosítják az ilyen munkát végző vállalatok biztonságát. A tenger alatti nyers­anyag-lelőhelyek kiaknázásából szár­mazó jövedelem egy részéből külön­leges alapot hoznak létre, s ha meg­valósul a tengerfenék hasznosítására alapított nemzetközi szervezet, tjz alap összegét annak rendelkezésére lehet majd bocsátani. A rendelet nyo­matékosan hangoztatja: ha elfogad­ják és ratifikálják az új nemzetközi tengerjogi konvenciót, a rendelkezés hatályát veszti. Reagan amerikai elnök a hetekben bejelentette, hogy az Egyesült Álla­mok nem írja alá a nemzetközi ten­gerjogi egyezményt. A döntést azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok ellenzi a szerződés azon részét, a­­melynek értelmében nemzetközi el­lenőrzés alá kell helyezni az értékes ásványok mélytengeri bányászatát, minthogy nem látja kellőképpen biz­tosítva saját érdekeinek képviseletét és védelmét. Az Egyesült Államok ugyanis egyike azon kevés országok­nak, amelyek már messzire eljutottak a mélytengeri bányászathoz szüksé­ges technológia kifejlesztésében. Az áprilisban megszavazott nem­zetközi tengerjogi egyezmény több olyan rendelkezést is tartalmaz, a­­melyekben — az Egyesült Államok­nak a tárgyalásokat hátráltató, ki­zárólag saját érdekeit szem előtt tar­tó magatartása, több országot hátrá­nyosan érintő ellenjavaslatai miatt — nem jött létre az általános megegye­zés. Ez késztette a Szovjetuniót és több szocialista országot arra, hogy tartózkodjék a szavazástól. Az egyez­mény végső szövege ellen az Egye­sült Államok, Venezuela, Törökor­szág és Izrael szavazott, így a nyolc évig tartó konferencia 150 részvevője közül 130-an mondtak igent a kon­vencióra, amely akkor lép érvénybe, ha hatvan állam ratifikálja. Lengyelország azért nem tud egykönnyen kilábalni a súlyos gazdasági válságból, mert az eladósodottság és a gazdasági blo­kád közepette nyugati import nélkül a vállalatok csak félgőzzel működ­nek. Ebben a helyzetben létfontossá­gú a termelőkapacitások teljes ki­használása, amiben nagy segítséget tudnak nyújtani a KGST-országok, s ez a szocialista gazdasági integrá­ció távlati elmélyítését Is szolgálja — állapítja meg a Nowe Drogi, a LEMP elméiéi folyóirata, egyik leg­utóbbi számában írott cikkében Ma­rian Wozniak, a LEMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a KB titkára. A szerző a legfőbb eredménynek azt tartja, hogy lassult a válság mé­lyülésének üteme. A kitermelő ipar­ágakban, amelyek import nélkül is működhetnek, élénkülés tapasztalha­tó, az energetikai ipar teljes mér­tékben kielégíti a gazdaság és a la­kosság igényeit. Rendszeresen nő az élelmiszerek piaci felhozatala, viszont súlyos hiányok vannak az iparcik­kek (elsősorban cipő és ruha) terén. Továbbra is súlyos a hanyatlás az építőiparban. A lengyel párt- és állami vezetés a válságból kivezető utat abban lát­ja, hogy jobban ki kellene hasz­nálni a hazai nyersanyagra épülő kapacitásokat, fokozatosan helyre kell állítani a piaci egyensúlyt, ren­dezni a be nem fejezett beruházások ügyét, egyensúlyba hozni az állami költségvetést, apránként megszüntet­ni a külföldi adósságokat. A gazda­ság válságot megelőző szintjének el­érésével együtt a gazdaságot át kell alakítani, mégpedig úgy, hogy ke­vésbé függjön a nyugati importtól, és kisebb legyen az energia- és anyagigénye. mmmm a üST-epiíltiíítóitíesbM Ebben Lengyelország elsősorban a KGST-vel való szorosabb együttmű­ködés eredményeire számít. Minthogy a válságból való kilábalás, a gazda­ság átalakítása éveket vesz igénybe, létfontosságú az ország számára, hogy az ipari kapacitásokat minél előbb kihasználják. A szocialista or­szágok a szocialista internacionaliz­mus megnyilvánulásaként felbecsül­hetetlen értékű, önzetlen segítséget nyújtottak Lengyelországnak eddig is. A szükségállapot bevezetése óta Lengyelországnak nyújtott szocialista segítség tízmilliárd zlotyt tesz ki. Wojciech Jaruzelski tavaszi moszk­vai, berlini, prágai, budapesti, szó­fiai és bukaresti tárgyalásain megál­lapodások születtek, hogy a szocia­lista országok az idén meggyorsítják az 1982-ben esedékes szerződéses szállításokat. Hajlandók haladékokat adni a lengyel negatív szaldó kifize­tésére, biztosítanak néhány olyan nyers- és alapanyagot, amelyet eddig Lengyelország Nyugatról importált. A kihasználatlan lengyel kapacitá­sok lekötése terén már konkrét meg­állapodások is születtek.'így például lengyel gyárakban lengyel munkaerő­vel szovjet gyapotot és bőrt dolgoz­nak fel, bolgár megrendelésre a len­gyel ipar bérmunkában színestévé­­képcsövet, kazettás magnókat, auto­mata esztergapadokat, varrógép-haj­tóműveket, acélhuzalos szállítószala­gokat, Magyarország számára pedig gépkocsiabroncsokat és műszálakat Jaruzelski a LEMP 9. plénumáról Wojciech Jaruzelski hadseregtábor­nok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára a Központi Bizottság 9. teljes ülésén elhangzott záróbeszédé­ben „történelmi jelentőségűnek“ ne­vezte a plénumot. Rámutatott, hogy a plénum ered­ményeit tudatosítani kell a fiatalok körében, s figyelmeztet rá, hogy a politikai ellenfél mindenképpen igyekszik majd csökkenteni, sőt lejá­ratni a plénumon elért eredménye­ket. Jaruzelski megállapította, hogy a felforgató propagandaközpontok már jó előre jóslatokba bocsátkoz­tak, miszerint ez a plénum semmit sem old meg. Az ország időszerű politikai és gazdasági helyzetét, s ennek alapján a párt jelenlegi és rövid távú fel­adatait elemezve Jaruzelski kijelen­tette: az imperializmus meg akarja bontani az erűegyensúlyt, rá akarja erőltetni i a világra a maga politiká­ját, uralmát. Mindebben Lengyelor­szág eszköz, s ennek a politikának az áldozatává vált. Számolni kell azzal, hogy az el­múlt idó'szak, a rend hiánya, a ne­hézségek sokasága csökkenti Len­gyelország presztízsét. Tekintélyünk helyreállítása tehát az egész törté­nelmünkre, a népi Lengyelország 38 éves vívmányaira támaszkodó nem-A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat és a Combinat Kapitan Djako Nikola bolgár műanyag-feldolgozó vállalat műszaki-tudományos együtt­működési megállapodást kötött az 1982—198S. évekre. A két vállalat azonos termékszerkezetű, csaknem hasonló színvonalú gépparkkal dolgo­zik. Ennek megfelelően azoknak a műszaki eredményeknek, információk­nak a kölcsönös kicserélését tűzték ki célul, amelyekben az egyik tel előbbre tart. f A tervek szerint például a Hungária debreceni gyáregysége új pvc-por előkészítő rendszerének tapasztalataival, míg a bolgár partnerek azoknak a technikai módszereknek az ismertetésével segítik a termelést gazda­ságosabbá tenni, amelyekkel egyenletes falvastagsággal készíthetők a kemény pvc-csövek. A műszaki-tudományos információk kölcsönös átadásával a gyártókapa­citásban rejlő tartalékok feltárásán túl mindkét vállalat jelentősen csök­kentheti a fejlesztéshez szükséges licencek és know-howok vásárlását. A tervek szerint ez az együttműködés szolgálna alapul a későbbi terme­lési kooperáció kialakításához. .SZIÁMI IKREK“ (G. Lomidze karikatúrája) Hosszú vajúdás után napvilágot látott az új török alkotmány tervezete, mely felváltaná az 1980 szeptemberében történt katonai hatalomátvétel következtében felfüg­gesztett 1961. évit, s ennek az alap­törvénynek alapján rendezkedne be majd a hatalmat a katonáktól átvevő polgári kormányzat, vennének részt a hatalom gyakorlásában új polgári erők, feltételezetten megalakuló új politikai pártok. A tervezet kibocsá­tói hosszú latolgatás után abban egyeztek meg, hogy az új alkotmány népszavazással történő elfogadására 1984-ben kerülhet sor. Törökország közmondásosan régen beteg, gyógyíthatatlan társadalmi ba­jokban szenved. A bajok orvoslására, ha már annyira elmérgesedik a hely­zet, rendszerit a katonatisztek vál­lalkoznak. Ez is már hagyományossá vált az ország életében, különösen azóta, hogy a húszas évek elején Kemál Atatürk megteremtette a mo­dern demokratikus török állam alap­jait. Létezik atatürki örökség, a ka­tonatisztek mindenkor „Kemál pasa“ hazafias Intelmeire hivatkoznak, va­lahányszor beavatkoznak a kormány­zás dolgaiba, ám a hagyaték értel­mezése gyakran kétes és a valóság kendőzésére szolgál. Törökországban már évtizedek óta nagyon vitatott kérdés a rend és a demokrácia. Nem­egyszer ennek érdekeire hivatkozva mozdult meg a hadsereg, de egé­szen más célok szolgálatába állt. Az atatürki időkkel szemben a mai Tö­rökország a NATO aktív tagjaként az imperializmus déli szárnyának fontos állását jelenti a tömb politi­kájában, ugyanakkor földrajzi fekvé­se és bizonyos meghatározó törté­nelmi hagyományok folytán gazda­sági téren együttműködni kíván a Szovjetunióval is, ennek fontosságát a török vezetők mindenkor elismer­ték. Annál is inkább, mert Törökor­szág NATO-szövetségesei nem egyön­tetűen támogatják Evren tábornok rendszerét, ez olykor a pénzforrások eldugulásában mutatkozik meg. Valóban súlyos okok késztették a tiszteket 1980 szeptemberében, hogy Kenan Evren tábornok vezetésével megmozduljanak, kezdeményezést ta­núsítva átvegyék a hatalmat. Az egyik fő ok a terrorizmus féktelen elbarapódzása volt, a másik az or­szág kétségbeejtő gazdasági élete szanálásának szüksége. A politikai porondon két nagy el­lenfél állt szemben egymással: Bü­­lent Ecevit Köztársasági Néppártja és Süleyman Demirel Igazságpártja. Az utóbbi hagyományos polgári párt volt, az előbbi szociáldemokrata szí­nezetű, viszonylag kiterjedt politikai bázissal rendelkező politikai, erő, a-A „demokrácia" labirintusai melynek politikai ambícióktól fűtött, „Törökország Willy Brandtjaként“ jellemzett vezére különös aktivitást biztosított. Ecevit, akinek szélsőséges jobboldali, konzervatív erőkkel kel­lett megküzdenie, 1964-ben a ciprusi válság idején ügyesen megnyergelte a törökök nacionalizmusát, s> minisz­terelnöksége idején ez még jó Ideig segítette őt nyeregben maradni. Voltak azonban Törökországban veszélyes erők. Sokszor főis­kolások, munkanélküli fiatalok, deklasszált elemek közül kerültek ki, akikre vonzó hatással volt Türkes nyugállományú tábornok szervezete — a Nemzeti“ Mozgalom Pártja, melybe a magukat „szürke farkasok­nak“ nevező fasiszta elemek tömö­rültek. Ennek hatására a tőrök belpo­litikai élet jellemzőjévé vált terro­rizmus annyira elhatalmasodott, hogy tömegméreteket öltött a gyilkossá­gok száma. Naponta 20—25 személy esett politikai gyilkosság áldozatául. Sok esetben politikai vetélytársak számláinak Intézéséről volt szó, de igen gyakran konkrét ok nélkül öl­tek. A katonai kormányzat mind a ter­rorizmus megfékezésében, mind a gazdasági rendteremtésben ért el bi­gyárt. A Szovjetunióval való bér­munkamegállapodás értelmében a késztermék egy része Lengyelország­ban marad. Lengyelország úgy tekinti ezeket a megállapodásokat, mint a szocialista integráció elmélyítését szolgáló köl­csönösen előnyös együttműködés új formáját — hangsúlyozza a szerző. Végül részletezi, hogy Lengyelország milyen területekre kívánja összpon­tosítani a KGST-vel való együttmű­ködést. Elsődleges az energiahordozók és a nyersanyagok biztosítása, amit stratégiai kérdésnek tekint. E téren kész részt venni a Szovjetunióban halálható nyersanyagok közös kiak­názásában, s lehetőséget lát lengyel ásványi kincsek hasonló közös fel­tárására. Kínálkozó lehetőség ezen­kívül a közös beruházás, közös vál­lalatok létrehozása. További ilyen terület az élelmiszertermelésben való komplex együttműködés fokozása, valamint a nemzetközi szakosodás és kooperáció elmélyítése. Ugyancsak szükségesnek tekinti a lengyel veze­tés a tudományos kutatások össze­hangolását, elsősorban az energia- és anyagtakarékos technológiák ki­dolgozása érdekében. Végül Lengyel­­ország hagyományos építőipari, sze­relési, geológiai és más szolgáltatá­sok egész sorát tudja felajánlani a a KGST-partnereknek két- és sokol­dalú megállapodások formájában. (NOWE DROGI) zetközi pozíciónk helyreállításának az alapja — hangoztatta Jaruzelski. A múlt héten Varsóban ünnepélye­sen beiktatták tisztségükbe a lengyel parlament mellett működő társadal­mi gazdasági tanács tagjait. A ta­nácsnak az lesz a feladata, hogy vé­leményt mondjon a szejmben készülő törvénytervezetekről, és vizsgálja a szejm döntésének társadalmi követ­kezményeit. Célja az, hogy a szejm munkája jobban megfeleljen az ál­lampolgárok elvárásainak. A KB határozata nyomán különle­ges ifjúsági bizottságot hoznak létre a kormány mellett, és az állami irá­nyítás minden szintjén. Ezek fogják összehangolni az ifjúságpolitikai in­tézkedéseket. zonyos, számokban is kimutatható eredményeket, ám cselekedetei való­jában a tényleges és potencionális ellenzéki erők, a munkásérdekeket védő szervezetek és pártok ellen, a tényleges demokrácia megakadályozá­sára Irányultak. Ennek eklatáns bi­zonyítéka volt a török Forradalmi Munkásszervezetek Konföderációjának (DISK) 52 vezetőségi tagja ellen megrendezett per, vagy a Török Szo­cialista Munkáspárt (TISP) 19 funk­cionáriusának 30 évi börtönbüntetés­re ítélése. Mindenesetre 1980 szep­tembere óta 170 ezer politikai fo­goly sínylődik börtönben. A török katonai vezetésnek az új alkotmánytervezettel kapcsolatban az a szándéka, hogy főként Demirel és Ecevit politikai szereplését tegyék lehetetlenné. Oj pártok létrehozását és a politikai életbe való bevonását sürgetik (nyilván a hadsereg véden­ceiként), viszont a tervezet kimond­ja, hogy a két korábbi kormányfő tíz évig nem folytathat politikai te­vékenységet. Ecevit egyébként már többször állt a junta bírósága előtt a rendszabá­lyok megsértése vádjával. Legutóbb a napokban ítélték 27 napi elzárás­ra, mert nyilatkozatot adott a Der Spiegel című nyugatnémet hetilap­nak, s ebben leleplező adatok jelen­tek meg. A török katonai vezetésnek még mindig nagy gondja a 17 mil­liárd dolláros államadósság rendezése, a 17 százalékos munka­­nélküliség megszüntetése. Bár szá­mos nyugati partner az emberi jo­gok megsértése címén a katonák el­len emelt vádak miatt felfüggesztet­te segélyprogramját, az Egyesült Ál­lamok cinikusan és képmutatóan ki­tart Ankara katonai és gazdasági segítése mellett. A Török Kommunis­ta Párt, a Török Munkáspárt és a Török Szocialista Munkáspárt — a három legjelentősebb baloldali erő demokratikus front létesítésére ki­adott felhívásában ezért állapította meg: szükség van az összes török­­országi haladó erő egyesítésére, mert ezzel megakadályozhatják Washing­tonnak azt a törekvését, hogy közel­és közép-keleti agresszív terveinek megvalósításához Törökországot esz­közül használja fel“. Az atatürki eszmények tehát veszélyben forog­nak. LÖRINCZ LÁSZLÓ Az együtthatás alapja a tudományos-műszaki együttműködés Uiin nAni л MZiQnnQnfnliInlnnif A Ал n Pnmhínai I7nní4nn

Next

/
Thumbnails
Contents