Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-31 / 30. szám
J Szofand FflidmúiBS AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1982. július 3Í. jfc 30. szám * XXXIII. évfolyam * Ara 1,— Kčs Minden erőt mozgosffsnnk a takarmánvalap megteremtésére! Amikor a tömegtakarmányok termeléséről beszélünk, nem hunyhatunk szemet afelett, hogy a növénytermesztésnek ez az egyik legelmaradottabb ágazata napjainkban is. Annak ellenére, hogy a központi pártén állami szervek nyomatékosan felhívták a figyelmet ezen ágazat gyors ütemű fejlesztésének fontosságára, hiszen a takarmánynövények termesztésének, begyűjtésének és tanúsításának színvonala korántsem felel meg a köveleményeknek. Vagyis nincs összhangban azokkal az állattenyésztésben végbemenő szerkezeti változásokkal, amelyek a saját takarmányforrásainkra alapuló szarvasmarha- és juhtenyésztés elsődleges fejlesztésére irányulnak. A tények arra utalnak, hogy a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban és a háttériparban tevékenykedő vezetők nem reagáltak eléggé rugalmasan a párthatározatokból eredő feladatok gyors megvalósítására. Főleg azokról a feladatokról van szó, amelyek az erőtakarmányok behozatalának korlátozott lehetőségeiből, valamint az energiaválságból adódó nehéz külső és belső gazdasági körülményekből indulnak ki. Tehát nem öncélú intézkedésekről van szó, hanem össztársadalmi jelentőségű feladatról, amelynek eredményességén múlik a lakosság megfelelő tej- és húsellátása. Gondolom, a múlt év szomorú tapasztalatán több mezőgazdasági üzemben okultak, s elkövettek mindent a szükséges takarmányalap megteremtése érdekében. De ez még nem elegendő. Valamennyi gazdaságban tudatosítani kell, hogy a takarmánynövények termelése népgazdasági jelentőséggel bír, mint a gabonafélék termesztése. A begyűjtés éppen olyan hozzáállást, társadalmi összefogást, politikai-szervezési intézkedéseket és együttműködést követel, mint az aratás. Igaz, az ilyen magas fokú szervezettségi szint eléréséhez megfelelő gépi eszközök szükségesek, amelyeket napjainkban a takarmánynövények gyors, rugalmas és minimális veszteséggel történő begyűjtéséhez és tartósításához a gazdaságok hiányolnak. Bár az idén a múlt évhez viszonyítva valamivel javult a takarmánynövények begyűjtésének gépesítése, a hegyaljai és a hegyvidéki körzetek nincsenek megfelelően ellátva a szükséges gépekkel, elsősorban a lejtős kaszálók fűtermésének begyűjtésére. Persze, ez nem lehet indok arra, hogy az értékes termés kárba vesszen. Valamennyi gazdaságban mindent el kell követni annak érdekében, hogy az összes zöldanyag vagy melléktermék — vagyis minden, ami takarmányozási célokra hasznosítható >— biztonságban födél alá kerüljön. Ez a feladat azért is lényegbevágóan fontos, mert a szélsőségesen hűvös és aszályos tavaszi és koranyári időjárási viszonyok következtében nemcsak az évelő takarmánynövények jelentős területét kellett feltörni, de az első kaszálás termése is egyharmadával kevesebb volt a tervezettnél. Ez hozzávetőlegesen négyszázezer tonna terméskiesési jelent, ami meglehetősen veszélyezteti a kellő mennyiségű takarmányalap megteremtését. hiszen az első kaszálás zöldanyaga az össztermésnek hatvan százalékát teszi ki. Persze ez nem adhat okot a csüggedésre, a beletörődésre. Ellenkezőleg, valamennyi gazdaságban az összes erőket mozgósítani kell az adott lehetőségek maximális kihasználására. Ezek segítségével a kiesés behozható. Hiszen az elmúlt hónapban lehullott kiadós csapadék sokat segített a rétek és a legelők első, valamint az évelő takarmánynövények második termésén. Szlovákia valamennyi gazdaságában begyűjtötték az évelő takarmánynövények első kaszálatának termését. Sok helyütt már a második termést helyezik biztonságba. A nyugat-szlovákiai kerületben július 20-ig a második termésnek 62, Közép-Szlovákjában 28, Kelet-Szlovákiáhan pe-DBI6 IIIII dig 25 százalékát gyűjtötték be. Sajnos a gyepterületek termésének begyűjtése lassúbb ütemben halad. Az első kaszálást a terület 95 százalékán végezték el. Lemaradás a közép- és kelet-szlovákiai kerületben tapasztalható, ahol összesen 3300 hektárnyi terület fütermését kell begyűjteni. A kaszálók második termésének begyűjtését ezidáig a terület 15 százalékán végezték el, ennek több mint a felét a nyugat-szlovákiai kerületben. HOGYAN TOVÁBB? Mindenekelőtt meg kell gyorsítani a gyepterületek termésének begyűjtését. Hiszen köztudott, hogy az elöregedett fűből nem lehet jó minőségű szénát készíteni. Ennek elmulasztását semmiképpen sem lehet gépek hiányával indokolni. A gyepterületekkel rendelkező gazdaságokban az adott körülményekhez kell igazodni. Szükségszerű, hogy a nehezen hozzáférhető területek fütermésének begyűjtése össztársadalmi feladattá váljék, s ott, ahol nincsenek vagy nem alkalmazhatók a gépek, a kézi begyűjtéshez kell folyamodni. Igaz. hogy fárasztó, verítékes munka ez. szervezés szempontjából is igényes, de a lakosság mozgósításával megoldható. Vonatkozik ez a nem mezőgazdasági jellegű területek fűtermésének hasznosítására is. Ebben a nemzeti bizottságokra is fontos feladat hárul, hogy a Nemzeti Front tömegszervezeteinek minél szélesebb körű bevonásával hathatós segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági üzemeknek. Óriást tartalékok rejlenek a betakarítási veszteségek csökkentésében is. Az idén is számtalanszor tanúi lehettünk annak, hogy a begyűjtés során szinte „trágyázták“ a talajt az értékes zöldterméssel. Az ilyen pazarlást nem engedhetjük meg magunknak! A pótkocsikat feltétlenül emelvényekkel kell ellátni, s ahol ezt elmulasztják, bírságolni kell a fontos intézkedés megszegőit. Persze, a begyűjtés agrotechnikai határidejének betartása is fontos követelmény. Legyen itt a jelszó: minden munkát végezzünk el idejében, gyorsan és ja minőségben. A meleg nyári napok módot nyújtanak a természetes szárításra. A napenergiát feltétlenül ki kell használni, nemcsak a széna készítéséhez, hanem a szilázsnak vagy a szenázsnak szánt termés fonnyasztására is. Hiszen ezáltal tetemes menyiségű energia takarítható meg. A múlthoz viszonyítva jobban oda kell figyelni a tartósítási technológia betartására. Mennyi takarmány, menynyi emberi munka és energia veszett kárba például tavaly azáltal, hogy a szénának 38, a szenázsnak 47, a szilázsnak pedig 39 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Ahhoz, hogy az évelő takarmánynövények terméskiesését behozzuk, az összes szalmát takarmányozási célokra kell hasznosítani. Ezért fokozott figyelmet kell szentelni a szalma begyűjtésének és tárolásának. A tápérték megóvása érdekében valamennyi szalmakazlat fóliaponyvákkai kell befedni, ezekből kellő mennyiség áll a gazdaságok rendelkezésére. Napjainkban, amikor jelentősen bővültek az öntözhető területek, a másodnövények termesztése fontos takarmányforrássá vált. Az idén ezeket a tervek szerint 130 ezer hektáron termesztjük. Vetésüknél előnyben kell részesíteni az öntözhető területeket. Mindent összevetve leszögezhető: bőven akad lehetőség a tömegtakarmányok mennyiségének, növelésére, minőségük javítására — különösebb befektetések nélkül is. A legnagyobb tőke s egyben kivitelezési módja is a becsülettel végzett munka, a technológiai fegyelem betartása, a jó munkaszervezés, a fokozott mindennapi ellenőrzés, de nem utolsósorban a társadalmi összefogás és az észszerű, szervezett együttműködés. KLAMARCSIK MÁRIA IIIIIRIII A naptár július tizennegyedikét mutat, A korai Órákban fényesen sütött a gabonát érlelő nap és a kombájnosok felkészülve vártak az indulásra. Ám a bizakodás kissé elhamarkodottnak' bizonyult. A Nagyhegy felől sűrű köd terjeszkedett, és fokozatosan elborította az egész muzslai (Mužla) határt. A kiadós eső kétnapos kényszerpihenőre késztette az aratókat. Ezen ugyan senki nem bosszankodott, mert az eső valóban aranyat ért. De a köd, majd a láthatáron tornyosuló sötét felhők már feszítették az idegeket. A csoportokba verődött emberek az égboltot kémlelték, a vezetők pedig járták a határt, meg-megsimogatták a telt kalászokat, hogy a nedvesség elpárolgása után haladéktalanul jelt adhassanak a kombájnok indulására. Már dél felé járt az idő, amikor a gépparkon veszteglő kombájnosokhoz megérkezett az első hírhozó a szövetkezet vezérkarának üzenetével, mondván, hogy ebéd után teljes ütemben folytatódhat a négy nappal előbb megkezdett aratás. A szövetkezet üzemi konyháján kiadós ebéd várta az aratókat. Most a szokottnál gyorsabban elfogyasztották. S a tizenhat kombájnos a gabonafaló hatalmas szerkezetekkel irányt vett a kasza alá érett gabonatáblák felé. A Hustopeóei Gép- és Traktorállomásról érkezett vendégkombájnosok — Sáček Miroslav és Moros Ladislav, valamint Hlaváč Zdenék és Pazdera Jozef páros — a géppark tőszomszédságában láttak hozzá E—516-os kombájnokkal a kilencven hektáron mozdulatlanul sárgító búzatenger aratáséhoz. Nyomukat követte a korszerű szalmabálázó, amely ugyancsak Hustopeóéről érkezett Muzslára. — A csehországi vendégkombájnosok rendkívül szorgalmas emberek és nagyon jó munkát végeznek — mondotta Barusz Ernő agrármérnök, a Béke Efsz elnöke. — Már tavaly is segítségünkre voltak, nagyon meg voltunk elégedve velük. Ezért kértük, ha lehet, az idén is ők jöjjenek. Sáček Miroslav látva, hogy az elnökkei a szemszóródás méreteit kutatjuk, leállította az egyenletesen dübörgő gépét és hozzánk csatlakozott. Mosolyogva nyugtázta az elnök dicsérő szavait, majd így nyilatkozott: — Szívesen jöttünk Muzslára, mert tavaly is nagyon jól éreztük itt magunkat. Nagyon jó az ellátás és a szállásunk is kifogástalan. Az esti órákban a televízió mellett kellemesen szórakozhatunk. No, meg azért is szívesen jöttünk, mert itt sokkal jobb aratni, mint nálunk Csehországban. Nagyon jók a terepviszonyok, nincsenek dombok, a szakszerű talajművelés nyomán egyenletes a talaj, a dús kalászú búzából gyorsan megtelik a kombájn tartálya. S persze azért is jól érezzük itt magunkat, mert jó a munkaszervezés, nem gátol bennünket a munkában. A szövetkezet saját kombájnosai a határ másik részén — egy százhatvan hektáros búzatáblán — serénykedtek. Maricsek Mihály és Kihánek István, valamint Rab László és Csernovszky János két darab E—510-os kombájnnal a falu felőli oldaláról, míg a négy darab E-—512-es kombájn, melyek mindegyikét tapaszt.ili és általában lelkiismeretes munkát végző kombájnosok irányítják, a tábla távolabbi széléről kezdte mog a búzatenger „koptatását“. Jő munkát végeztek. A szemveszteség elenyésző volt. A tarlő pedig alacsony. — Versenyezünk — mondotta Kovács Ernő és Zalaba Imre, az egyik E—512-es kombájn irányítói. — Persze nem arra irányul a versenyünk, hogy ki hajt gyorsabban, hanem a szemveszteség csökkentésére és arra, hogy minél alacsonyabb tarló maradjon a kombájnjaink utón. Ha minden jól megy, s főleg ha az időjárás is engedi, egy-egy E—512-es kombájn az említett minőségi követelményekhez igazodva is, naponta kicsépelhet háromszázhatvan mázsa búzát. Persze mi többet akarunk. Ezért korán kezdünk és csak az este vet haza bennünket. Jól jön mindnyájunknak, ha a normát meghaladó mennyiségért mázsánként nem húsz, hanem hatvan fillért kapunk. Lényegében ezért, és azért is, mert szeretnénk a gabonánkat mielőbb biztonságos helyen látni, nem tartunk ebédszünetet sem. Nem hozzák helybe az ebédet, mert ha idehoznák, akkor ebédszünet is lenne. Jobb megoldás az, hogy a gabonaszállító jármüvei felváltva bemegyünk, az üzemi konyhán kulturált körülmények között megebédelünk, s közben a kombájnt felváltva folyamatosan üzemeltetjük. A kombájnosok nem mindennel elégedettek. Ez főleg akkor volt érzékelhető, amikor á hektárhozamokra terelődött a beszélgetés fonala. — Annak ellenére, hogy szép, dúskalászú ez a búza, mégis kevés a mag — mondották. — Talán azért, mert a vetés ritkásra sikerült. — Nem a vetéssel volt itt baj — mondotta a szövetkezet elnöke. — Múlt ősszel a gabonáinkat kifogástalanul előkészített magágyba vetettük. A vetőmagot sem mértük szűkén és a kelés sem volt hiányos. Az ász pedig kimondottan kedvezett a növényzet fejlődésének. Akkor még nagyon bizakodtunk abban, hogy az idén búzából a tervezett ötvenkét mázsás hektárhozamot elérjük. A tavaszi kedvezőtlen időjárás — főleg az áprilisi szárazság — azonban keresztül húzta a számításunkat. Igaz, hogy a tervezett hektárhozamot búzából nem érjük el, az azonban kissé megnyugtat bennünket, hogy valamivel nagyobb hozamok vannak, mint tavaly voltak. S ez nemcsak a kalászt növelő és dúsító májusvégi és júniusi csapadéknak, hanem a jo lalajmunkáknak is köszönhető. Az árpaterméssel elégedettek vagyunk, mert negyvenhét mázsás hektárlioza mot terveztünk és azt valószíuűleg el is érjük. A muzslai Béke Eísz-ben az idén ezerharmíncnégy hektár gabona várt betakarításra. Éz alapos felkészülést és magas színvonalú politikai-szervező munkát igényelt. Ügy tűnik, ezen a téren nincs is komolyabb hiba. A nyolc nagy teljesítményű kombájn hosszabbított műszakban üzemelt, tehát ez biztosítéka volt annak, hogy az aratás — ha az időjárás nem szól bele — tízenegy-tizenkét nap alatt elvégezhető. A kicsépelt gabona elszállítására hivatott szállító járművek rakterületét ponyvával bélelték, a szemelhullás lehetőségét teljesen kizárták. A kombájnok utáni szemszóródást felelős beosztású emberek, növénytermesztési csoportvezetők, Illetve részlegagronómusok ellenőrizték. A gabona tisztítása szinte összhangban van az aratás menetével. A négy darab gabonatisztítő berendezés, melynek óránkénti összteljesítménye harmincöt tonna, folyamatosan működik, a kezelőszemélyzet három műszakban dolgozik. Az idén nagyon kevés szalmája lesz a muzslai szövetkezetnek. Nemcsak azért, mert a búzák ritkásak voltak, hanem azért is, mert a búza szalmája a szokványosnál jóval alacsonyabb maradt. A szalma betakarítása mégis rendkívüli szervező munkát igényelt. A szervezés azt a célt követte, hogy az aratás befejezése utáni 10—12 nap alatt a szalma kazlazása Is befejeződjön. A szalma letakarftását és kazlazását négy csoport végzi. Egy csoport a takarmányozásra szánt árpaszalmát bálázza és azt kazalba rakja, további három munkacsoport pedig a bálázatlan búzaszalmát speciális markolódaruk segítségével rakja formás kazlakba. A szakszerűen készített — jól tömörített, formás kazlak készítéséért, — a szalmabetakarítő csoportok esetenként százhúsz korona különjutalmat kapnak. (Folytatás a 2. oldalon} »
