Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-24 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. július 24. 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A csuka az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársa­ság Horgász Szövetségének (DAV) közel félmillió tagja, 38 ezer hektár vbterületen gazdálkodik. Aki meg­­váltja a tiz márkás horgászjegyet, bármelyik vizen horgászhat. Ebből kétezer hektár az ivadéknevelést szolgálja, 1800 hektár pedig pisztrán­gon víz. A maradék, kereken 34 ezer hektáros terület túlnyomó részén elő­fordul a csuka. Ezt objektív vizsgá­latok is bizonyítják. A DAV tagjai­ból kiképzett kollektívák ugyanis шВЗэаНашзо tapasztalatot elektromos halászattal, halcsapdák­kal, valamint húzóhálókkal rendsze­resen ellenőrzik a vizeket. A ponty, az angolna, a süllő és a pisztrángfélék mellett a csuka az NDK-beli horgászok egyik legkedvel­tebb zsákmánya. Nálunk egyébként is népszerű a ragadozó halakra tör­ténő horgászat. Saját vizeinken kívül az NDK-ban még mintegy százezer hektárnyi bel­vízen halászati üzemek gazdálkod­nak. Ennek egyrészén, megfelelő kü­lön díjak lefizetése mellett engedé­lyezett a horgászat is. Érdekes ta­pasztalat, hogy a halászati üzemek vizein a csukafogás erőteljesen csök­ken. Tíz esztendő alatt a felére esett vissza. Ezért a halászok a hor­gászokat okolják, de ezt a magyará­zatot —« mint később látni fogjuk — nem lehet elfogadni. A fő ok az le­het, hogy az utóbbi időben gyak­ran elmaradtak, vagy csak rövid ideig tartottak a tavaszi áradások. A szabályozott folyószakaszokon pe­dig nincs is lehetőség arra, hogy a vizek kiáradjanak. Nincsenek tehát elárasztott mezők, ahol a csukák le­ívhatnak, és ahol az ivadék bőséges táplálékot találhat. Másik ok, hogy a vizekben csök­ken a növényzettel borított terület, a nádasok visszahúzódnak, helyenkint el Is tűnnek. Ezért a növekvő csó­­nakforgalmat aligha lehet felelőssé tenni. Sokkal inkább az erős víz­szennyeződést. A vlzlnövényzet, a nád hiánya nagy baj, mert éppen ez a csuka kedvenc tartózkodási helye, zsákmányszerző területe. Megemlítem még, hogy a halászok a csuka he­lyére sok vízen inkább süllőt telepí­tenek, mert azt értékesebb halnak tartják és az a véleményük, hogy a süllőt a horgászok nehezebben fog­ják ki. Ez valóban Igaz. A csuka „butább hal“, a horgászok számára hozzá­férhetőbb, a csuka horgászatához többen értenek. És a DAV-vizekben a csuka állománya mégsem csökkeni Miért? Részben azért, mert mi első­sorban kisvizeken gazdálkodunk, a­­melyeket kevésbé sújt a vízszennye­ződés. Ezenkívül pedig igen jelentős mértékben telepítjük a csukát. Ez kiépített telepek segítségével, vi­szonylag csekély költséggel történik. A mesterségesen keltetett csukaiva­dék előnevelése például sok terüle­ten a tavakban hálókalitkákban fo­lyik. Ezeket a gézkalitkákat éjjelen­te mesterségesen megvilágítják, ami odavonzza az állati planktonokat. Így az ivadék táplálása nem kerül sokba, A táplálkozó csukaivadék kitelepí­tését abbahagytuk, mivel ezzel a módszerrel nagyon magas a veszte­ség. Kizárólag előnevelt (2,5—4 cen­timéteres). illetve egynv —»s csuká­val telepítünk. Ojabban terjed az a módszer, hogy a csukaivadékot ne­mek szerint szétválasztják és speciá­lis tavakban, a táplálékhal ponto­san kiszámított adagolásával nevelik. Tavaly például 2,77 millió előnevelt és 100 ezer darab egynyaras (kb. 30 grammos) csukát telepítettünk. Az előnevelt csukák termelése az elmúlt öt —'tendőben megkétszereződött, az elkövetkező öt esztendőben pedig szeretnénk meghaladni az ötmillió darabot. A csuka horgászatának egészen speciális módszerei az NDK-ban nem alakultak ki. Különösen az idősebb horgászok egész Idényben élő vagy döglött csalihajjal fogják. Mi ennél jobb módszernek és sportszerűbbnek tartjuk a pergetést. A csalihallal tör­ténő csukahorgászatot azonban nem tilalmakkal, hanem felvilágosítással, propagandával Igyekszünk visszaszo-Kapitális zsákmányra várva... (A szerző felvétele) rítanl. Horgászaink a wobblert viszonylag ritkán használják, bár például a „Big S“ típus, különösen növényzet­tel borított felületen, jőnéhány kapi tális példányt segített már szákba. A mély tavakban és völgyzárókban mind többen használják a pergetés­­re a pilkert. Ez tulajdonképen a ten geri horgászat egyik eszköze, 25—75 gramm súlyú, végén hármas horog­gal. Kidobás és a víz fenekére tör­ténő lesüllyesztés után az emelgetés módszerével használják. Az NDK-ban január 1. és május 1. között van csukatilalom. A legkisebb kifogható méret 45 centiméter. Gya­koriak a kapitális /példányok. A Ke­leti-tenger partjainál, például a Greiwalder-Bodden-ben évről évre fognak tíz és húsz kilogram közötti példányokat. Az NDK-ban eddig be jelentett és igazolt legnagyobb pél­dány 21 235 gramm és 134 centiméter hosszú volt. 1969-ben fogták egy 5aale-i völgyzáró gát közelében. Hoz-e vajon az idei esztendő új csukarekordot? Jürgen Plomann, halászmérnök Nyárelő. Köznap. Am a Kaval-tó partja nem kihalt. Horgászok ücsö­rögnek itt, a kapásjeliöt figyelve. Egy fiatalembert megszólítunk, aki a Komáromi /Komárno) Állami Gaz daság dolgozója. Szenvedélyes hor gász. De kilétét homályba burkolja.. — Szabadság? — kérdem tapinta­tosan. — Afféle. így hasznosítom egy ré­szét, itt a tóparton, ahol szinte gyó­gyít a csönd, a tiszta levegő. — S van értelme az órákig tartó űcsőrgésnek, feszült figyelésnek? — Hát a zsákmány nem valami kapitális. Láthatja ... Látom. Pontyocska csupán, sárga­pikkelyes, alig kilón felült. Ott lu­bickol a haltartó szákban, a vízszé­len. , — Mire. harapott? — kíváncsisko­dom. — Tésztára... — szól a kurta vá­lasz. — Ezt talán lobban kedvelik. Kukoricával is próbálkozom. Eddig azonban csak enyhe kapás volt, be vágtam ... Semmi... — S kapitális példányok is előfor dúlnak a kavicsbánya-gödrében? — Kár, hogy nem látta, mit mű­veltek kora reggel. Az embernek majd a szíve szakadt meg, amint fel­vetették magukat a csendes vízfel­színre, amott a sarokban, ahol sásos, kákás a víz... — mutat kissé ol­dalra. Csevegünk tovább. Egyszeresük méltóságteljesen meghajlik a vékony botvég, ami határozottan jelzi: sárga­pikkelyes „foga" vásik a kukoricára. Bevágás. Zsinórtekercselés. Köny nyedén. Alig mutatkozik a menekvés, oiháncolás, ott a zsinórvégen. A part­tól néhány méternyivel beljebb, szé­gyenlősen bemutatkozik: pontyocska, méreten aluli. Gyengéden kiemeli a szájából a tűhegyes horgot a készü­léket kezelő, majd belódítja a szellő által alig fodros vízbe. r- Nőjj nagyra...! Ogy boldogítsd a horgászokat — szól imigyen a ki­­sérőszöveg, amely simogató, gyengéd, biztató. Friss csali kerül a horogra, a har­­monikaszerüen kiképzet etetődrót kö­zei ts megtelnek finom csalimasszá­val. Ez utóbbi, amellett, hogy a ág­iakat csalogatja horogközeibe, s af­féle „tálcán nyújtott“ halétek egy­ben súlyozó is — elősegíti a horog harminc-negyven, vagy félszáz méter­nyire való bejuttatását. Lendül a kar, cserreg a hajtómű, repül a felcsalizott horog, majd vé­gül elerôtlenedtk, s célbaér. A hor­gász rögzíti a botvéget. Kezdődik elölről a feszült figyelés, a kapás­jelzőre. Ki tudja, ma már hányad­szor? ... Csendesen, horgásztárshoz illően elköszönök: Jó szerencsét! (kovács) VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ♦ VADÄSZAT ♦ VADADAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT Közép-Európában Szlovákia te­rülete fontos élőhelye a hiúz­nak, mert összefügg a Kárpá­tok erdős körzeteivel, amelyek ma is megfelelő menedéket biztosítanak részére. A szlovák Kárpátokban a hlúz népességét korlátok közé szorít­ja a turizmus mértéke, s a vadászok ferde szemlélete, akik minden raga­dozót, így a hiúzt is, a hasznos vad nagy kártevőjének tartják. A hlúz létszámingadozását nemcsak külső, hanem belső tényezők Is előidézték. Az utóbbiakat eddig nem ismertük eléggé. A legnagyobb hiúzszaporulat Idő­szakában, vagyis 1964—68-ban a szlo­vákiai Kárpátokban évi átlagban 80 — 113 hlúz esett zsákmányul. Életterüle­te akkor Szlovákiában kb. 13 ezer 700 km2 erdőségre terjedt ki, ahol a becslések szerint 500 hiúz élt, te­hát átlagban 1 hiúz jutott 27,4 km2- re. Népességének erős szaporodása ide­jén gyakori volt, hogy a hlúz beme­részkedett a lakóterületekre is, s on­nét baromfit vagy kutyát zsákmá­nyolt. Közülük sokat agyonütöttek, néhányat pedig autó és vonat gázolt el. Ezek többnyire fiatal, kiéhezett egyedek voltak, amelyek valószínűleg anyjukat vesztették el. Sok hiúz nyu­gati irányba vonult, nevezetesen Morvaországba, vagy Ausztriába, s úgy tűnik, hogy közülük néhány Csehországba és az NDK egyes ha­tármenti övezetébe Is eljutott. A hiúz­­ra gyakorolt vadászati nyomás na­gyobb volt az elviselhetőségnél. Így képtelen volt a veszteségek pótlásá­ra. Népessége tehát Szlovákiában a hatvanas és hetvenes évek forduló­ján rohamosan csökkent, s a hlúz sok olyan erdőségből eltűnt, amelyet átmenetileg benépesített. Emiatt csökkent a vadászata és 1975 óta a hiúz Szlovákiában március 1-től szep­tember 15-ig ismét védelmet élvez. Ez a védelmi idő ma is érvényes. A Morva-sziléziai Beszkidekben ki­pusztulás után a hiúz 1946 ban ismét megjeleni és 1958-ban a népességét 17 egyedre becsülték, de túlzott va­dászata miatt rohamosan apadt az A Kiűz védelmében állomány. E területen 1964-ig 21 hiúzt ejtettek el. Jelenleg a CSSZK- ban egész éven át védelmet élvez, a Beszkidekben sajnos már nem él. csak néha vált át oda Szlovákiából. A védelem elrendelése a CSSZK-ban eléggé megkésett és kérdéses, hogy sikerült-e Szlovákia területéről újra benépesíteni a Beszkideket. Függ ez a szlovák Kárpátok vadászati nyomá­sától is. Vasba fogni a hiúzt minálunk til tott, mert ez nagyon káros követkéz ményekkel jár. Sajnos, akad még olyan „vadász“ is, aki a tilalmat megszegve vasba fogja a gyönyörű állatot. A hiúz mérgezése is tilos Viszont úgy tűnik, hogy a védelmi időt Szlovákiában legalább december végéig meg kellene hosszabbítani, mert ha ősszel véletlenül egy fias anyahiúz kerül terítékre, ami nem kizárható, akkor a kölykök élete ve szélyeztetett, mert abban a korban az utódok képtelenek az önálló zsák mányszerzésre. Akad sajnos olyan vádász is, aki az érvényes védelmi időt sem tartja be. Évente láthatunk a trófea kiállításokon néhány hiúz bőrt nyári szőrzettel. Ezeket csakis a védelmi Idő alatt zsákmányolták. Véleményem szerint a népességre elviselhetetlen vadászati nyomási csökkenteni kell. Ehhez sajnos a va­dászati idény lerövidítése sem elég. Indítványunk, hogy a gyönyörű, el­bűvölő ragadozó leövési keretszámát ne bízzák az egyes vadászok kényé­­re-kedvére, hanem úgy tervezzék, mint más ritka és védett vad vadá­szatát. Ez azt jelentené, hogy a hiúz esetében is évente határozhatnánk meg a maximálisan engedélyezett le­­lövési számarányt, hegységek, tájak, illetve járások szerint. Ez persze táj­egységenként feltételezi a népesség rendszeres ellenőrzését a hiúz lelö­­vését pedig a lokalitások peremén csökkenteni kell, amennyiben kívá­natos a terjeszkedése. Ogy véljük, hogy vadászatát egy­két évre meg kellene titlanl. Népes­sége csak így szaporodhat és erősöd­het. Ebben az időszakban csupán korlátozott számú hiúz befogását kellene tenyésztési célokra engedé lyezni. A javaslatokat a SZVSZ KB már régebben jóváhagyta, sajnos azonban eddig még nem jutottak érvényre. Ugyanakkor a CSSZK-ban is gon­doltak a hiúz megóvására. Jól bizo­nyltja ezt a hiúz tervszerű újrahono­­sitása a Sumavában. A hiúz ott va­lóban találna megfelelő életkörül­ményt. Kívánatos, hogy a tervezet minél előbb megvalósuljon. Az élő hiúz befogása azon az el­ven alapszik, hogy jól tartja csapá­ját és meghatározott időközökben vonul. A kelepce elkészítése és rend­szeres ellenőrzése viszont fárasztó, tehát időigényes. Kevés a külföldi érdeklődő az élőhiúz újrabetelepítés céljaira való befogására, mert a ve­szettség eüen oltottak elkülönítése hosszadaliffiäs. A telepítés során te­kintettel kell lenni arra, hogy az új élettér minden szempontból megfe­leljen a hiúznak, eléggé terjedelmes legyen az életképes hiúzállománynak, s a területen ne legyen vadaspark, ahol a hlúz kárt tehetne. Amennyi­ben a terület csülkös vad állománya népes, számolni kell vele, hogy a hiúz a létszámot csökkenti. Vonatko­zik ez elsősorban az őzre, és a muf­lonra, de a többi kérődzőre is. A hiúz előszeretettel fogja meg a kó­borkutyákat és macskákat is. Barom­fit, juhot vagy kecskét csak alkal­manként zsákmányol. Kerüli az em­bert, tehát nem árt a turizmusnak. Az egészséges hiúz az ember láttán elinal, tehát nem támad. Ha viszont szűkbe hajtják vagy megsebesítik, ikkor ellenáll. A veszettség terjesz­tésében a hiúz jelentéktelen szerepet »tölt be. Szlovákia területén eddig csak 7 veszettségi esetet jegyeztünk fel nála. A megveszett hiúz az em­bert megtámadhatja, ez viszont na­gyon ritka eset, mert a veszettség dühösségi szakasza nem olyan erős nála, mint a farkasnál. A visszatelepítés előtt a hiúz érde­kében hathatós felvilágosító munká­val kell megnyerni a nyilvánosságot. Az embereket meggyőzni ártatlansá­gáról. így jól biztosíható a védelme. Kárpáti hiúzunk önálló alfajt alkot, s rendkívül nagy testméreteivel és jelentős foltozással tűnik ki. Tekin­tettel az ökológiai feltételekre, a­­melyben él, sokkal alkalmasabb a nyugat-eurőpái hegységekbe való visszatelepítésre, mint az észak­európai hiúz alfaja. Szlovákiában legelterjedtebb a 700 —1520 méter magasságban a jegenye­fenyő, a bükkös és lucfenyő, vala­­lamint jegenyefenyő-bükkös övezet­ben, tehát a vadmacskánál magasabb övezeteket kedveli. A vadmacska élettér optimuma a 300—400 méteres magasság a tölgyes övezetében. A hiúz az 500 méteren aluli és az 1500 méter feletti övezetekben ritkán for­dul elő. Elvétve vonul 300 méter alá, s az erdőhatár fölé is csak átmene­tileg megy. A 65 szlovákiai kárpáti hiúz gyo­mortartalmának vizsgálata azt bizo­nyította, hogy fő táplálékot a csül­kös vad képezi. Ezt állapították meg a teli gyomrok 68 százalékában. A többi táplálék apró rágcsálókból (32%), szárnyasvadból (5%), apró madarakból (5 %), rovarokból (5 %), mezei nyálból, házi juhból és egye­bekből állt. A hiúz főleg fiatal, öreg, nőstény és beteg csülkös vadat zsák­mányol. Ezt tudja legkönnyebben megszerezni, megfog viszont egész­séges, életképes vadat is, mert zsák­mányolása bizonyos feltételek között részben eltér a selejtezés módjától. Néha ugyan több vadat öl meg, mint amennyire szüksége van. Főképpen, ha oly területre vonult be, ahol rendszeresen nem tartózkodik, s a vad jelenlétét nem szokta meg. Más­kor viszont ha nem riasztják napo­kig viszsajár zsákmányára és fo­gyasztja. Táplálékban szűkös időben nem veti meg a dögöt sem. Nem igaz tehát, hogy csak friss zsák­mányból él, és annak a vérét szopja ki. Ezt sok vadász még ma Is állítja. A hiúz népességének legnagyobb növekedése során a Kárpátokban nem állapítottunk meg csülkös vad apa­dást, ennek a száma inkább szaporo­dott. A muflon állományban csak a Pelsőci-fennsíkon okozott a hiúz je­lentős csökkenést. Hiszünk benne, hogy a hiúzt, a természet ősi tarto­zékát sikerül nálunk megmenteni, s a vadászata tovább javulhat. Haj­landók vagyunk segíteni a tenyész­­anyag beszerzésében és tanácsot ad­ni a visszatelepítési kísérletekhez. Reméljük, hogy nem lesz Szlovákiá­ban egyetlen vadász sem, aki gyűlöl­né a hiúzt, mert annyit fogyaszt el a hasznos vadból, amennyire élete fenntartásához szükség van. PAVOL HELL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents