Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-24 / 29. szám

0 ámficterfcftm

lauácsa de

KÉRDÉS

Egy héttel eilós után az anyanyúl megszűnt enni, majd további négy nap elmúltával megbénultak a hátsó végtagjai. Amíg nem volt hajlandó elfogadni a takarmányt, több Ízben adtam neki kamillafőzetet és karlsbadi sót, de ez sem segített, így végül kénytelen voltam leölni. Megjegyzem, az utolsó pillanatig gondoskodott a fiókáiról.

Kilenc fióka maradt utána, ezeket mesterségesen neveltem föl. Az itatásos nevelés kezdetén az alomsúly 1100 gramm; 21 nap elteltével pedig 2740 gramm volt, miközben egy fióka kezdettől fogva észrevelletően gyengébb volt.

Van valamilyen gyógyszer, amely adott esetben meggyógyíthatta volna az anyát? Szeretném megismerni a mesterséges fiókanevelés legmegfelelőbb módszerét, s azt is tudni szeretném, mikor és hogyan kell áttérni a tejjel itaťásról a rendes takarmányozásra?

I. P., T,

Kosszű évek óta foglalkozom nyúltenyésztéssel, harmadik éve az értékelő bizottság tagjaként dolgozom, tehát gyakorlati tapasztalatok birtokában mondhatom, hogy a ityulászok többsége saját hibájának köszönheti, hogy nem tud kielégítő eredményt elérni a kiállításokon. Elképesztő, hogy egyes tenyésztők mennyire elhanyagolják az állatokat, s az olykor kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kitűnő küllemű állatok csak azért nem kaphatnak magas pontszámot, mert a tenyésztő egyszerűen nem készítette élű az állatot a kiállításra, az asztali értékelésre.

Evekkel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a kiállításon való részvételi lehetőséget értékelik az emberek. En örömmel fogadtam, hogy évekig tartó munkám eredményeit bemutathatom a nagyközönség előtt. Ma már tudom, hogy sokao inkább formalitásnak, sőt tehernek tartják a kiállítást, tehát nem is nagyon készítgetik az állatokat a bemutatóra. Pedig a nyulak előkészítése nem is olyan időigényes munka, föltéve persze, hogy nem a bemutató vagy az útnak indítás előestéjén akarunk elvégezni mindent. A nyalat ajánlatos egy héttel korábban előkészíteni, majd gondosan kitakarított, friss szalmával bőven almozott ketrecben elhelyezni.

Miből áll tulajdonképpen az állatok kiállításra való fölkészítése? Legjobb, ha az elején kezdjük. Mielőtt a szervező bizottságnak megküldjük a nevezést, gondosan vegyük szemügyre állatainkat, mérjük föl

V At ASZÓNK:

Az elmondottakból arra következtetünk, hogy ezúttal a szoptatós anya emésztőrendszerének bénulásáról van szó. Egy* előre nem tudjuk egyértelműen kimondani, hogy a betegséget ml váltja ki, viszont annyi bizonyos, hogy előidézésében nagy szerepe van az étrendi zavaroknak. A megbetegedésre általában az ellést követő 1—3 héten belül kerül sor, amikor az amúgy is megviselt szerve-* zetet a szoptatás még inkább igénybe veszi. A betegség tünetei rendszerint hirtelen, többnyire éjszaka jelentkeznek. A kiváltó okot az előző hetek takarmányozásában kell keresni (minőségi hibák). Sajnos, a bajt jelző tünetek általában későn jelentkeznek, amikor már nincsen nagy remény, hogy a rendelkezésre álló gyógyszerekkel eredményt lehet elérni.

A tenyésztő helyesen járt el, amikor az ivóvízbe hashajtót adagolt; Ezen kívül szívműködést erősítő, és az emésztőszervek működését serkentő készítményeket lehet, illetve ajánlatos adagolni. Egyszerűbb esetekben a bőr alá juttatott szőlőcukor (tápláló oldat) ts segíthet, máskor a szondás gyógyszeradagolás Is hiábavaló

a helyzetet, hány olyan állatunk van, mely megérdemli a bemutatón való részvételt. A kiszemelt állatokat vegyük ki a ketrecből, mérjük meg őket, hogy megfelelnek-e az előírásoknak. A kicsit nehezebb vagy könnyebb egyedeket csak akkor érdemes kiállításra küldeni, ha küllem tekintetében hiánytalanul eleget tesznek a standard előírásoknak.

Lehetőség szerint mindig azokat az egyedeket válasszuk ki, amelyek legjobb kondícióban vannak, illetve lesznek a bemutató idején. Figyelembe kell venni a szőrzet minőségét, az állat étvágyát, fürgeségét, mozgását, valamint azt is, hogy az esetleges sérülések begyógyuljanak a bemutató idejére. Ha az áltat mindezeket a föltételeket teljesíti, benevezhetjük a kiállításra. A tenyésztői becsület úgy diktálja, mindig tartsunk készenlétben néhány „másodjelöltet“, hogy szükség esetén a nevezett állatok helyett másikokat is tudjunk küldeni, ne maradjon üres ketrec a kiállításon.

A kiállításra körülbelül egy héttel korábban érdemes megkezdeni a fölkészülést. Mindenekelőtt vágjuk le a nyulak körmét. Sokan elfelejtik, hogy a nyúlnak a-mellső lábán öt köröm van, nem pedig négy, mint hátnl. A gyakorlati tapasztalatokból kiindulva, szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a körömápolásra évente

fáradozás. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, a gyógykezelés túlsúlyban eredménytelen.

Nem árt elmondani, hogy e betegséget a nagyüzemi tenyészetekben nem Ismerik. Ezt általában azzal magyarázzák, hogy a nagy tenyészetekben komplex takarmányadagot kapnak az állatok, örvendetes lenne, ha ezt a tapasztalatot a kistenyésztők Is kamatoztatnák. A vemhesség első felében korlátozni kell a takarmányadagot, mert a magzat tömegének 75 százaléka csak a vemhesség 4. hetében fejlődik ki, amikor már egyébként is annyi eleséget teszünk a nyúl elé, amenylt el bír fogyasztani. A hagyományos takarmányok közül legmegfelelőbb a zöld here, a minőségi széna, a zab, kevés kapás és kiegészítő gyanánt Combinál A, E, valamint В-komplex (fóleg rostos padozat esetén) és Roboran H. Nem tanácsos sok kenyeret, burgonyát és konyhai hulladékot adagolni. Nagyon fontos, hogy a

kétszer azoknál a tenyészállatoknál is sort kell keríteni, amelyek nem szerepelnek a kiállításokon.

A legtöbb tenyésző azzal követ el hibát, hogy elmulasztja a nyulaknál a nemi szervek tájékának tisztogatását. A nyíltat a hátára kell fektetni, le kell fogni a lábait, és a tisztogatást vízbe mártott tamponnal legjobb elvégezni. Ugyancsak ellenőrizni kel! a füleket,

s a fülzsírt vékony pálcikára csavart vattával ajánlatos kitörölni.

Ajánlatos ellenőrizni a szőrzetet is. A vedlésből visszamaradt szőrszálakat el kell távolítani, a színfoltos fajtáknál a kisebb hibákat korrigálhatjuk (pár szál szőrt óvatosan kitéphetünk). A színes nyulaknál a fehér foltokkal tarkított egyedeket legjobb kiselejtezni, viszont a fehér fajták szőrét fehéríthetjük.

Az elküldés napján már csupán ellenőrizni kell az állatot, majd elhelyezzük az előkészített, frissen almuzott szállító ládába. Arra ügyeljünk, hogy

nyúlnak mindig rendelkezéséle álljon az ivóvíz.

Kérdésének további részére válaszolva: a nyúltej 32 —37 % szárazanyagot, 15—20 °/o zsírt és 15—17 % fehérjét tartalmaz, tehát sokkal értékesebb, táp« lálóbb, mint a tehéntej. Ha el« hullik a nőstény, és arra sin« csen mód, hogy a fiókákat dajkaságba adjuk, akkor tehén« tejen ts fölnevelhetjük az al« mot. Persze, a téhéntejhez tej« port és vajat kell adni; 2 dl tehéntejbe egy kiskanál tejport és ugyancsak egy kiskanál ol» vasztott vajat adunk, és alapo« san elkeverjük. Az így kész!« tett Itallal általában jó ered« ményt lehet elérni a mestarsft« ges nevelésben. Az elválasztás« ra 19—28 napos korban kert« tünk sort, amikor a növendék nyulaknak már egyéb eleséget is kínálunk. A napi adag tejjel történő kiegészítése az utódnevelés további szakaszában is előnyökkel Jár.

Dr. J. B,

a több állat szállítására készült láda tömege az állatod« kai együtt ne haladja túl a 15 kg-ot, mert a súlyosabb terhek szállítására a posta és a vasút nem szívesen vállalkozik.

A ládák alját szigetelni kell, hogy az állatok vizelete ne szennyezze be a szállítóeszközt. Dtra a nyulaknak még véletlenül se adjunk olyan élelmet, amely az adott évszakban könnyen romlik: pl. télen a répa könnyen megfagy, nyáron a rosszul szárított kenyér penészedni kezd. A hosszadalmas utazás alatt a nyúl megéhezik, s bizony a romlott takarmányra is ráfanyalodik. Legjobb, ha friss alomszalmán kívül mást nem teszünk a ládába. A küldeményt úgy adjuk föl. hogy “az értékelés idejére megérkezzék, ne okozzunk fölösleges gondot a szervezőknek.

Végezetül még annyit: a tapasztalt tenyésztő nem küldözi a nyálakat egyik kiállításról a másikra, hanem két bemutató között legalább egy hónap pihenőt ad kedvenceinek. Aki több kiállításon akar részt venni, több állatot kell tartania. fcAJÍCEK Z.

A tenyésztőn is múlik...

Helyes fajtamegválasztás, kielégítő tápanyagpótlás és rendszeres öntözés esetén a szabadföldi paprika is teljesítheti a ' érméid reményeit. Simik Gábor s Kosár Lászlóné padányl iPadáűl kertbarátok legaláhb is ezt állítják

Fotó: —dek

Nyári kertápolási munkáink közül az egyik legfontosabb az öntözés. Ha meggondoltan, szakszerűen öntözünk, akkor növényeink egyenletesen, jól fognak fejlődni. Ha viszont rendszertelenül, kevés vagy éppen túl sok vizet adagolunk, akkor nemcsak a várt kedvező hatás marad el, de még kárt ts okozhatunk.

Kertjeink egy része domboldalakon vagy rossz víztároló képességű homoktalajon létesült. A lejtős területeken több hátrányos jelenséggel kell szembenézni: a csapadékvízből igen sok elfolyik, nagyrészt veszendőbe megy, miközben a lerohanó víz magával sodorja talajaink legértékesebb termő rétegét. Az erózió által lekoptatott talajréteg alatt rendszerint rosszabb vízgazdálkodású (gyengébb víztároló és vízáteresztő képességű) talaj helyezkedik el, amelyben a növények jobban szenvednek a szárazságtól.

MENNYI VIZET FOGYASZTANAK?

Minden növény akkor fejlődik jól, ha a vegetáció során az ő sajátos vízfogyasztási ritmusához igazítjuk az öntözési rendet. A vízfogyasztás döntően a biológiai és az időjárási tényezőktől függ:

— A kertek általában sűrűn vannak növényekkel betelepítve, olykor 2—3 szintben is, tehát nagy a lombfelületük. Az ilyen kertekben м különösen, ha hozzá még gyomosak Is — roppant nagy a vízfogyasztás. Л — A fiatal, egészséges növényék sok vizet fogyasztanak, de azt termésükkel meg is hálálják. Az elöregedett, oeteg levelek párologtatóképessége az egészségesekének felére «=ч harmadára csökken.

f—i Nagy melegben, száraz levegőben a növények vízfoiajokat és a sekélyen gyökeresedő növényeket gyakrabban és kevesebb vízzel, a kötött talajon éló növényeket pedig ritkábban és több vízzel kell öntözni.

gyasztása felfokozódik. Meleg napoft a lehullott csapadék nagy része elpárolog.

GYAKORISÁG

ÉS MENNYISÉG

Az öntözés rendjén a vízpótlás gyakoriságát és az eseten - kint kiadott víz mennyiségét értjük. Növényeink akkor adják a legnagyobb termést, tn a vegetáció folyamán, különösen annak első felében egyanletes a vízellátásuk. Ezért kel' a növények által elfogyasztott vizet rendszeresen pótolni. Kultúráink vízigénye eltérő, de a szőlők és a gyümölcsfák „csúcsfogyasztása“ a három nyári hónapra esik.

A talaj víztároló kapacitása fizikai tulajdonságaitól függ. A homoktalajok kevesebb (10 cm-enkint 5—7 mm), a vályogtalajok ennél jóval több (XI — 15 mm) vizet képesek tárolni.

A betárolható vízkészlet a gyökérrel átszőtt talajréteg vastagságától is függ. Zöldségféléknél és bogyós gyümölcsöknél ez csupán 20—40 cm. de gyümölcsfáknál a 80—90 cm-t is eléri, sőt esetenként meg is haladja azt. Ebből következik az, hogy a homokta-Eltérö öntözési rendet igé nyel az esőszerű, illetve a csőpögtető öntözési mód ts. Eső szerű öntözésnél a teljes, gyö körzettel átszőtt talajréteget nedvesítjük át, így ha nagyobb párolgási vízveszteség árán is, de több vizet tudunk betárolni. Ez esetben a nyár folyamán gyümölcsültetvényekben 12—15 naponta elegendő öntözni.

A víztakárékosabb csöpögtetö öntözést alkalmazva a talajtömegnek csak kis részét (mintegy 15—20 %-át) részesítjük vízpótlásban, tehát gyakrabban, legalább 2—3 naponta, sőt a homoktalajon levő, kifejtett lombkoronájú növényeket naponta öntözzük.

MIRE ÜGYELJÜNK?

A télen tárolt vízkészlet általában május végéig elegendő a gyümölcsfák és a szőlőtőkék részére. Ezután viszont rendszeres vízpótlásra van szükség.

A terméssel gazdagon megrakott fáinkat a nyár derekán különös gonddal öntözzük, hiszen ezeknek ebben az időszakban nemcsak a gyümölcsöket kell kinevelniük, de a következő év termésének alapjául szolgáló hajtásokat és r(lrügyeket is.

Ha a gyümölcsiák vegetatív növekedése túl erős volna, akkor most kissé mérsékeljük, de ne szüntessük meg az öntözést. Így csökkenni fog a hajtásnövekedés, viszont javul a termőrügyek kialakulásának hajlama.

Az öntözést még a szüret után is folytatni kell. Az ősz folyamán nyújtott víz segíti a csonthéjasoknál és a szőlőnél a hajtások beérését, almás termésűeknél pedig a termőrügyek differenciálódását. A szeptember elején adott bőséges, esőszerű öntözés rendszerint elegendő lesz a vegetáció végéig-Aszályos időszakban ne várjuk meg, hogy a növényeken a szárazság jelei láthatók legyenek (levelek csavarodása, sárgulása); az idejében adott víz életmentő leheti

A különböző talajtípusok eltérő gyorsasággal nyelik el a vizet. A homoktalajokat — amelyek a vizet gyorsan elnyelik í—* 15—20 mm intenzitással öntözhetjük. A vályog-, Illetve kötött agyagtalajok öntözőkéhez kis intenzitású (óránkint 5—8 mm vizet kiadó) szórófejet válasszunk. Ellenkező esetben a talaj felszínén megindul a tócsák képződése, majd a felületi erózió. Amennyiben a talaj vízbefogadó képessége rossz, inkább 2—3 részletben, néhány órás megszakításokkal öntözzünk.

Öntözés után ellenőrizzük, hogy beázott-e a talaj a kívánt mélységig. Ez egynyári növényeknél 20—30 cm, fáknál, szőlőnél 40—50 cm. Ha a beázás nem elégséges, akkor folytassuk tovább az öntözést.

Dr. GERGELY L