Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-24 / 29. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1982. július 24. ESFANA82 A NAGY FUTBALLFESZTIVÁL UTÁN ESPANA 82 ia**: Csehszlovákia két gólja közül az egyik ... Panenka büntetője a kuvaiti csapat hálójában ◄ Rivas, a salvadori csapat játékosa válldobással küldi „szőnyegre“ Szentest. Magyarország—Salvador 10:1 Blohin szélvészként húz el Renquin mellett, a Szovjetunió— Belgium (1:0) mérkőzésen Végzetes hibának tfint, de nem (gy történt: Cabrlnl kihagyott tizenegyese a döntőben Világbajnoki öröm a döntő után fotó: CSTK Egy teljes hónapon át tartotta lázban a világot. Százezrek követték élőben a pálmafáktól övezett baszk, katalán és andalúzlal városokban, százmilliók a képernyő előtt. Szerte a világon, Käme rímtől Hondurasig, Kuvaittól Észak-Irországig milliók ültek úgyszólván naponta a tévékészülékek elé, és szurkoltak csapatukért És ha a Csapat történetesen el is búcsúzott a további küzdelmektől, még mindig maradt a játék szépsége, a csodálatos gólok, a drámai mérkőzések. Mindaz, ami a Mundialt, a XII. Labdarúgó Világbajnokságot a legszebb és legnépszerűbb sportág igazi fesztiváljává avatta. Az elődöntő huszonnégy résztvevőre történő bővítése sejteni engedte, hogy eddig soha nem látott futballmaratonnak nézünk elébe, amely felvonultathatja a labdarúgás minden szépségét és egyben reális képet ad a sportág jelenlegi színvonaláról és erőviszonyairól. Azt hiszem, joggal elmondható, hogy nem csalódtunk. Még akkor sem, ha idő előtti bú csúra kényszerültek azok, akikért a legjobban szurkoltunk. Akkor sem, ha gyengébb mérkőzések, bosszantó Játékvezetői tévedések, várakozáson aluli teljesítmények is akadtak. Nehéz Ilyenek nélkül elképzelni egy huszonkilenc napos labdarúgó mara tont. Volt viszont bőven, ami kárpó tolhatott: a brazilok szemet-lelket gyönyörködtető játéka, az olasz csapat hihetetlen formaidőzítése és csodálatos csapatjátéka, a legalább három mérkőzés izgalmait magába sűrítő francia—nyugatnémet futballdréma és még sok-sok egyéb. A Mundial krónikáját valamenynyien figyelemmel kísértük annakidején: visszapillantásunk inkább csak emlékeztető a világ sportéletének erre a heteken keresztül minden mást háttérbe szorító ünnepére. • • • Kezdjük saját házunk táján, amit sajnos, úgy is megindokolhatnánk: essünk túl előbb a kellemetlenebb témán. A csehszlovák csapat szerepléséről van szó, amely egybehangzó vélemény szerint a leggyengébb volt a VB huszonnégy csapata közül. Nem lett igazuk azoknak, akik bíztak a csapatban, mondván: korábbi formájuktól, és általában a hazai bajnokság színvonalától függetlenül már szinte megszokottá vált, hogy sorsdöntő mérkőzéseken szinte önmagukat múlták felül. Példa volt erre a legutóbbi és az azt megelőző Eurőpa-bajnokság, az olaszok és az Európa-válogatott elleni magabiztos győzelem, vagy a moszkvai olimpia, hogy csak néhányat említsünk a közelmúltból. Most viszont bebizonyosodott, hogy a nagy tét stimulatfv hatása nem pótolhatja az alapos felkészülést, a hazai bajnokság alacsony színvonalát. A Mundial egyértelműen bebizonyította, hogy Csehszlovákia lépéshátrányban van a világ labdarúgásával szemben, amit csak az alánoktól kezdődő, körültekintő és rendszeres munkával lehet behozni Nem lehet kétséges, hogy a dicstetelen világbajnoki szereplés után ezt labdarúgásunk szakvezetői is látják, és mindent megtesznek majd azért, hogy a sikerekben gazdag múlttal rendelkező csehszlovák labdarúgás minél előbb újra Európa és a világ élvonalába kerüljön. • • • Szégyenkezés nélkül, emelt fővel távozhatott viszont a Mundial színpadáról a magyar válogatott. Salvador -csapatát gólzáporral, a világbajnokságok történetek első kétszámlegyű eredményével győzték le, és a sordöntő mérkőzésen az argentinokat verő belgák ellen hetvenöt percen keresztül továbbjutók voltak. Minden csoportmérkőzésükön tudtak gólt lőni, ami még a legjobbak mindegyikéről sem mondható el. Nyilasi és társai rohamai nyomán tizenkétszer rezdült meg a háló ... Vajon ki számított arra, hogy a csoportmérkőzések befejeztével a magyar csapat átlaga négy gól lesz mérkőzésen ként? Éppen csak a Salvador ellent tízből kellett volna egyet „átutalni a belgák számlájára ... Mészöly Kálmánnak és csapatának legfeljebb bosszankodni van oka, szégyenkezni semmi esetre sem. • • • Ha az első forduló után valaki Olaszország világbajnokságára tippel, alighanem minden idők legnagyobb fütball-antiszakértőjének könyvelik el. Joggal. Az azzurik kínos-keservesen küszködték be magukat a legjobb tizenkettő közé, és az addig mutatott játékuk alapján nem áll messze az igazságtól az, aki azt mondja, hogy érdemtelenül. Brazília és Argentína mellett pedig egyszerűen semmi esélyt nem adtak nekik a továbbjutásra. Aztán — csoda történt az olasz gárdával. Az a csapat, amely nem tudott gólt lőni Kamerunnak, és erejéből csak egy keserves döntetlenre futotta Peru ellen, néhány nap leforgása alatt hazaküldte a Mundial két legjobbnak tartott csapatát: Argentínát és Brazíliát. Maradona, Kempes, Ardiles, Passarella, Zico, Socrates, Eder, Junior és társaik egy olyan olasz csapattal találták magukat szemben, amelyre rá sem lehetett ismerni Az Argentína elleni sikert még az antifutball diadalának tartották a szakértők. A brazilok elleni káprázatos győzelmükről viszi it csak a legnagyobb elismerés hang ■ n lehet szólni. Aztán már feltartóztathatatlan volt az olasz tizenegy. A Boniek nélkül kiálló lengyelek szemmel láthatóan előre beletörődtek vereségükbe, a döntőben pedig egyszerűen jobbak voltak, mint az NSZK. Sokan vitatják, megérdmelt-e az olasz csapat világbajnoki győzelme. Arra sem lenne érdektelen tippelni, hogyan végződne egy megismételt olasz—brazil mérkőzés. Vitatkozni, találgatni mindig lehet, egy azonban tény: az olaszok formaidőzítése tökéletes volt. Győzelmekkel, és nem akármilyenekkel jutottak a tizenkettő közül a dobogó legmagasabb fokára. Hogyan végződnének holnap, vagy holnapután ugyanazok a mérkőzések — tulajdonképpen fölösleges latolgatni. Ott és akkor ahol kellett — az olaszok győztek. Arcok és emlékek a Mundialról DIEGO MARADONA Ha mint egyénekről is beszélhetünk a VB Nagy Veszteseiről, kétségtelenül őt kéne elsőként említenünk. Nem csapata, nem csupán Argentína: a világ csalódott benne. Legendák övezték nevét, kapusoknak, védőknek és szövetségi kapitányoknak okozott álmatlan éjszakákat a tudat, hogy az 6 kiszámíthatatlan cseleivel, bombalövéseivel kell farkasszemet nézniUk. Először lépett pályára világbajnokságon. Először bizonyíthatta volna be a labdarúgást szerető százmillióknak, hogy csakugyan ő ma a világ legjobb játékosa. Az első mérkőzésen még találhattunk számára mentséget: a belgák gépies pontossággal működő védelme áttörhetetlennek bizonyult nemcsak az ő, de a világbajnok csapat többi csatárcstllaga számára Is. A magyarok ellen — villogott. Ez volt az, aminek örülni lehetett, a vereség fájdalma mellett: Maradona megtalálta a formáját, ami sok iyen, csodálatos percet ígért a 'abdarigás szel -lmesei számára. Nem gy történt. Erejéből csak hétköznapi, szUrke teljesítményre futotta az ellen a Salvador ellen, amelynek a magyarok tíz gólt lőttek. A könyörtelen olasz „húsdarálóban“ csak vergődni tudott. És végül: dicstelen távozása a Mundial színteréről teljessé tette nimbuszának összeomlását. Négy perccel csapata utolsó mérkőzésének végső sípszava előtt — kiállították. A kamera kíméletlenül végigkísérte, amint lehorgasztott fővel levonul a pályáról az a játékos, akitől százmilliók várták mindazt, ami a labdarúgást széppé teszi. A Mundial egyik nagy vesztese volt Diego Maradona. Még akkor is, ha soha nem hallott összegért: nyolcmillió dollárért szerződött a Barcelonához, közvetlenül a világbajnokság előtt. Kudarcát ez talán csak még fájóbbá teszi, hiszen lényegében már hazai közönség előtt történt... PAOLO ROSSI Az olasz csapat első mérkőzései itán Helenio Herrera, az Internazlonale egykori mágusa ezeket monlotta: „Rossz nézni az- olaszok játékát. Vérszegény, ötlettelen és eredménytelen. Nincs is ezen mit csodálkozni egy olyan csapatnál, amelyben olyasvalaki játszhat, mint Rossi. Mindent megbocsátottak, elfeledtek neki, csak játszhasson. Pedig pótolhatatlan ember nincs! Visszafogadták, és íme: céltalanul szaladgál a pályán, nincs egy jó megmozdulása, csak árnyéka négy évvel ezelőtti önmagának. Bearzot helyében pillanatnyi habozás nélkül azt tenném, amit Derwall tett Hrubeschsel: egyszerűen hazaküldeném . . . Semmit sem veszítene vele a csapat.“ A folytatást tudjuk. Rosst három gólt lőtt a legyőzhetetlennek tartott braziloknak, kettőt a lengyeleknek, és néhány nap leforgása alatt nemzeti hős lett Torinótól Messináig. A „tékozló fiú“ öt góllal belőtte a döntőbe Olaszország tizenegyét. Ott aztán rúgott még egy*hatodikat. Már csak azért Is, hogy ne legyen vita a Mundial gólkirályának személye körül. Hiába, olykor egy mágus Is tévedhet. A MUNDIAL „HÄZIBOTRÄNYA“ A II. csoport sorsdöntő mérkőzése előtt világos volt a képlet: Ausztriának a döntetlen is elég, az NSZK-nak viszont legalább egy gólt kell lőni a továbbjutáshoz. Ezt mondta a matematika, és ilyen volt a mérkőzés maga is: egy számtanfeladat előre megadott eredményének tudatos, bonyodalmaktól mentes levezetése. Mihelyt kijött az eredmény, a huszonkét, labdarúgómezbe öltözött „matematikus“ a jól végzett munka tudatával letette a tollat. Feladatukat teljesítették, céljukat mindketten elérték. Igaz, ki kellett még valahogy tölteni ötven-hatvan percet, amit elsősorban az tett körülményessé, hogy huszonkettejükön kívül még egy labda is volt a pályán. Enélkül lényegesen egyszerűbb lett volna: rendezhettek volna mondjuk egy rögtönzött Ki Kit Tud vetélkedőt, vagy, nyelvi nehézség nem lévén, egy barátságos Kicsoda-micsoda körmérkőzést. Talán még a közönség is jobban szórakozott volna, csakúgy, mint a képernyők előtt ülő milliók. A mérkőzés után az algériai csapat vezetői óvást emeltek a mérkőzés eredménye ellen. A FIFA vezetői kénytelenek voltak elutasítani az óvást. Érvelésük így hangzott: a labdarúgásban nincsen olyan szabály, amely előírná, hogy a játékos köteles az ellenfél kapuja felé vezetni a labdát... A VÉGZETES BRAZIL BOTLÁS A legjobb tizenkettő közé került csapatok legtöbbje mögött rögös út állt. Szinte nem akadt köztük olyan, amely legalább egyszer ne torpant volna meg a nagy futballmaraton első felében. Favoritok szenzációszámba menő vereségei vagy meghökkentő döntetlenjei követték egymást. Gondoljunk csak .Argentína vereségére a belgáktól, Algéria világszenzációnak számító győzelmére az NSZK ellen, vagy az olaszok kezdeti vergődésére. Az esélyesek ennek ellenére továbbjutottak. Valamennyiüknek módja nyílott a csorba kiköszörülésére, a gyenge teljesítmény feledtetésére. Egyetlen , kivétellel, s ez: Brazília. Egyenletes teljesítménnyel, lenyűgöző játékkal haladtak már nem is titkolt céljuk: a negyedik világbajnoki cím elnyerése felé. A labdarúgás szakértői és rajongói gyakorlatilag már a világbajnok trónfosztását ielentő, csodálatos brazil—argentin mérkőzés után megkoronázták őket. Aztán jött nekik Is egy gyenge napjuk. Az első. Tét: a négy közé jutás; az ellenfél: az Argentínát „csontzenével“ verő Olaszország. Nem akarjuk kisebbíteni az olaszok érdemelt. Káprázatos mérkőzésen, drámai fordulatok után megérdemelten győztek, és ütötték el a Mundial legszebben játszó csapatát a továbbjutástól. Azt a brazil csapatot, amely számára az első gyönge nap, amit kifogtak, végzetesnek és helyrehozhatatlannak bizonyult. Láttuk valamennyien: a máskor hajszálpontos, tért ölelő átadások most rendre hosszabbak vagy rövidebbek voltak néhány centiméterrel a kelleténél, a félelmetes bombák, ha nem is sokkal, de sorra a kapu fölött vagy mellett zúgtak el. Ha történik mindez Űj-Zéland vagy Skócia ellen, talán csak két, esetleg három gólt rúgnak négy helyett. Most viszont a kiesésüket jelentette. Valamennyi, a labdarúgást a szépségéért szerető szurkoló mély és őszinte bánatára. Ilyen a labdarúgás, ilyen a futballsors. Ilyen volt a Mundial. VASS GYULA
