Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-31 / 52. szám
Boldog, békés új esztendőt Mink rtnden kedves feínknak gznhod FnlJmúyes AZ SZSZK M EZÖ( íazdasägi és élelmezésügyi minisztérium/ INAK HE TI L AP J A Ш2. december 31. ic 52. szám * XXXIII. évfolyam ★ Ara 1,- Kft* HAT ÉVTIZED Az egyes szovjet köztársaságok államapparátusa, valamennyi szerv és Intézmény, miként a dolgozó tömegek Is, először külön, fokozatosan, ösztönösen építették fel államapparátusukat egy szüntelen küzdelem részeként. Munkásállamunk építésének ez a folyamata mindmáig nem tekinthető befejezettnek. Az alkotó proletár gondolat nem elégedett meg az e téren elért eredményekkel. Kiutat keres a már észlelt elégtelenségek felszámolására“. E sorok 1922. november 1-én jelentek meg az Izvesztyija kormánylapban lurij Sztyekiov főszerkesztő tollából. Sztyeklov, az első, 1918-as szovjet-orosz alkotmány szövegének egyik kidolgozója szakértőnek számított az államépítés kérdésében, és sorai arra engedtek következtetni, hogy a szerződésben rögzített szövetséges) kapcsolatokra épülő szovjet köztársaságok sajátosságaik megőrzése mellett keresik a konföderáció útját, hogy állami életük nehézségeit leküzdve közös alkotmánynyal és közös föderatív kormánnyal, törvényhozó testülettel rendelkezzenek, ami rendkívül fontos eszköz a szovjet állam kül- és belpolitikájának érvényesítésére. A kérdés körül nagy vita bontakozott ki. Az úgynevezett autonomísták nem értették meg lényegét. Cg# képzelték el az ü) államalakulatot, hogy a szövetséges államok autonóm köztársaságokként Csatlakoznának. Szovjet- Oroszországhoz és válnának részeivé. A vitában a már súlyosan beteg Lenin koncepciója győzött, az hogy az új szovjet állam, a Szovjetunió egyenlő felek egyenjogú szövetsége legyen. A szovjetországot képviselő küldöttek I. kongresszusán, 1922. december 30-án a moszkvai Nagy Színházban az alakuló nyilatkozat és egyezmény elfogadásakor ezt úgy fejezték ki, hogy „együtt építettük gazdaságunkat a támadó tőkés világgal szemben. Most egy állammá, közös politikai és gazdasági szervezetté egyesülünk, s most már minden egyes kívülről jövö csapás fájdalma a legtávolabbi vidéknek Is, az új állam egész testében fog megrándulni, s együtt reagálunk majd“. «ihail Kallnyin, a szovjet szövetségi állam 1 egyik úttörője а X. össz-oroszországl ■ szovjetkongresszus bezárásaikor kiemelte a szovjetköztárseságok egyesülésének őrlés! Jelentőségét, s rámutatott arra, hogy a nyugateurópai és a vtlágproletarlátusnak a legnagyobb figyelemmel kell viseltetnie ehhez az eseményhez. „Nem kétlem — mondotta 1922. december 30-án — hogy azok az üj formák, melyeket ma alapjaiban felvázoltunk, még nem tökéletesek. A jövőben kiigazíthatók, de az a fontos, hogy leraktuk az első követ. A legnehezebb a kezdet megalapozása, az alapkő lété' tele. Ma pedig négy önálló szovjetköztérsaság lerakta az alapot. Biztos vagyok benne, hogy a dolgozók támogatásával biztos lesz a megkezdett mü sikere". A szovjet államszövetség mgalakulásával áb lamjogllag, a szocialista képviseleti szervek révén Is létrejött annak a folyamatnak a képződménye, amely még a háború idején a „1Ö-vészárok-barátkozéssal“ kezdődött el, ez pedig az Internacionalizmus térhódítása volt. A forradalom elsöpörte a cári rendszert, szabaddá és függetlenné tette Oroszország egykor elnyomott népeit, lehetővé tette a maguk állami létének megszervezését, ugyanakkor azonban a történelmi fejlődés vonalán szükségessé tette, hogy saját, legjobban felfogott érdekükben és az egész közösség érdekében egyesüljenek, szoros szerves egységet alkossanak. A szovjetországnak mint tanácsköztársaságok szövetségének államformaként történt megalakulása, követendő példát trfutatott más, soknemzetiségű országok népeinek Is, melyek ugyan megváltozott történelmi viszonyok között, szintén a szocialista fejlődés útjára léptek. a Szovjetunió megalakulása a húszas évek elején a szovjetköztársaságok fennállásának tényét minőségi változásban tükrözte, kiszélesítve a belső és nemzetközi osztélyharc kereteit, nemcsak a srocializmu* védelmének ügyét tette az egykori cárt Oroszország területén élt népek közös szent ügyévé, hanem a gazdasági építés feladatainak megvalöeításával Jelentősen hozzájárult ahhoz Is, hogy a régi Oroszország peremnemzetei az életszínvonal, a gazdasági fejlődés tekinteté ben Is kiegyenlítődjenek egymással, megszűnjék a hagyományos elmaradottság, s helyében tényleges egyenlőség és egyenjogúság alakuljon ki. A nagy gazdasági és társadalmi változások a szovjetország alkotmányaiban Is rögzítődtek, s Igazolták Kallnyin szavalt, melyek a föderallzálődással kapcsolatban hangzottak el abban a vonatkozásban, hogy nagy dolgok általában nem valósulhatnak meg egvszerre, hanem fokozatosan, annak arányában, ahogyan a szocializmus tért hódít és újabb győzelmedet arat. A Szovjetunió szövetségi fejlődése igazolta, hogy a társadalmi fejlődés kibontakozása oldja meg a gazdasági változásokkal együtt a nemzetiségi kérdést is, amely sohasem értelmezhető elszigetelten, a konkrét valóságtól elszakítva. A szocializmus győzelme folytán ezt a tényt már a Szovjetunió Í936 decemberi alkotmánya Is rögzítette. A szovjet államszövetség jelenleg érvényes alkotmánya öt évvel ezelőtt született, s már a fejlett szocializmusnak és a kommunista építésnek az alkotmánya. Azé ez Időszaké, amelyben a szovjet példa alapvető követendő útja lett számos szocialista országnak és Ihletet adott más, nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő népeknek a világ különböző részein. Mint a legutóbbi. XXVI. szovjet pártkongresszus hangsúlyozta, rengeteg szál fűzi egymáshoz a Szovjetuniót és a szocialista közösség többi országát. Külpolitikájuk egyeztetett: a Szovjetunió következetesen folytatva a lenini békepolltíkát, slkraszéll a béke és a népek biztonságának megszilárdítása, a széles körű nemzetköz) együttműködés mellett. A szovjet külpolitikának az a célja, hogy kedvező feltételeket biztosítson a kommunizmus építéséhez, védje a Szovjetunió állami érdekelt, szilárdítsa a vílágszocíallzmus pozícióit, Támogassa a népek nemzeti felszabadító harcát, a társadalmi haladásra Irányuló törekvését, elhárítsa az agresszív háborúkat és következetesen megvalósítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését. Ennek bizonysága az Is, hogy a Szovjetunióban tilos a háborús propaganda. Szovjetunió alkotmánya a szovjet külpolitika sarkkövének nyilvánította a szóoialista országokkal ápolt barátságot, együttműködést es kölcsönös segítséget. Mindennek alapja a közös gazdasági tevékenység, mely azon a bázison bontakozik ki, hogy a KGST legnagyobb gazdasága a szovjet gazdaság. Erről állapította meg a napokban mondott ünnepi beszédében miniszterelnökünk, Ľubomír Strougal elvtárs, hogy a népgazdasági komplexum kialakulása olyan nagyhatalommá tette a Szovjetuniót, amely ma a világ Ipari termelésének több mint egyötödét adja, s Ipari termelésének volumenét tekintve világviszonylatban a második helyen áll. Védelmi erejével közösségünk biztonságának fő záloga. Az ezzel kapcsolatos kiadások túlnyomó részét éppen a szovjet gazdaság viseli. A Szovjetunió fennállásának hat évtizede alatt külpolitikájával bebizonyította, hogy a béke bajnoka, a népek biztos jövőjét tartja szem előtt, s hazánk veszélyeztetésének éveiben mindenkor népünk oldalán állott és kész volt szövetségest segítséget nyújtani a hitleri agresszióval szemben. A szovjet állam föderális rendszerével Igazolta, hogy csak a proletariátus állama képes a munkásosztály marxista-leninista pártjának vezetésével a haladás és az Igazságosság szellemében megoldani a nemzeti és nemzetiségi kapcsolatokat, az egyenjogúság és a barátság szellemét kialakítani köztük. Bebizonyította továbbá, hogy a nemzetiségi kérdés csakis a társadalmi felszabadulás kérdésével együtt oldható meg, s ez Igen nagy Jelentőségű volt hazánk mint nemzetiségi állam szempontjából. A szovjet föderáció fejlődése továbbá azt Is bizonyította, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása, a társadalmi haladás elérése csakis a gazdasági programfeladatok megvalósításával összhangban s a dolgozók egyidejű Internacionalista politikai nevelésével lehetséges, s mindebben nélkülözhetetlen a párt állandóan érvényesítendő vezető szerepe. Mindez dialektikus egységben valósul meg a szocialista demokrácia kibontakozásával, amely a szovjet népnek a kommunizmusba vezető útját övezi, s amelynek Jellegzetes megnyilvánulása a társadalmi aktivitás és kezdeményezőkészség páratlan fokozódása. A 270 milliós szovjet nép manapság minőségileg más embertípust testesít meg, az emberek új történelmi közössége, mint ezt pártfőrumokon nemegyszer hangoztatták. Lenin azt vallotta, hogy „az emberi együttélés új, magasabb formáit teremti meg“ a szocializmus. Mint a felejthetetlen emlékű Leonyld íljics Brezsnyev egyik méltatáséban megjegyezte, „most az egész szovjet nép szocialista osztályokbúl és társadalmi csoportokból áll, Egyheforrasztja a népet a célok és a világnézet közössége. Célja a kommunizmus, világnézetének alapja a marxizmus-leninizmus". LÖRINCZ LÄSZLÖ A krasznodari határterületen a Krasznoarmejszkij Szovhozban folyik a betakarítás % i;' * ЩЖ Hengerészek szakmai továbbképzése a moszkvai Sarló és Kalapács Kohóüaemben Kazahsztáni szépségek kenyérrel és sóval fogadják a kedves vendégeket. (Budnyevics, Szvarcevics, Akimov és Marsani felvételei $ ШЗЙШП,
