Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-25 / 51. szám

Baromfitenyésztők fontos szerepben Országjárás közben lépten­­nyomon tapasztaljuk, hogy fal­­vainkon — akárcsak az egysé­ges kisállattenyésztő mozgalom kezdetén — ma is mindenek­előtt a baromfitenyésztés iránti érdeklődés tömöríti szervezet­be a háztáji állattartókat. Ta­gadhatatlan, hogy az utóbbi években jelentősen fellendült a nyulászat, ismét fölfutóban van a juhtenyésztés, sőt, a fel­tételek javulása következtében újra terjedőben van a nutria. Szövetségi szinten azonban to­vábbra is a baromfitenyésztőké a legfontosabb szerep. Ezt iga­zolja a legutóbbi fölmérés is, mely szerint a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szövetsége tag­jainak túlnyomó többsége — megközelítőleg hatvannégy szá­zalékról van szó — tyúkok, il­letve víziszárnyasok tenyészté­sével foglalkozik. A szövetség központi bizott­ságának nyilvántartásából ki­derül, hogy a szervezett kisál­lattenyésztők immár több mint ötven fajta és színváltuzat te­nyésztését honosították meg. A statisztikai adatok szerint leg­kedveltebbek a bemsír, plimut és oravka tyúkok. A törpe- és dísztyúkokat tartók a bantam, velszum és antverpeni fajtákat részesítik előnyben. A lúdte­­nyésztők zöme szlovák fehér, emdeni és pomerániai fajtát tart, a kacsáknál pedig a pe­kingi, a német és ruani, vala­mint újabban az ejleszbőri faj­ta a legkedveltebb. A háztáji tenyésztők zöme elsősorban kettős hasznosítású fajták iránt érdeklődik, és na­gyon sok kerti, illetve konyhai hulladékot föletet. A kisállat­tenyésztők szorgalmát azért is nagyra értékeljük, mert fönn­tartják a nemesítői munkához nélkülözhetetlen, eredeti ősi fajtákat. Az alapszervezetek tagjai napjainkban hatvannyolc törzs­tenyészetről és csaknem ötezer elismeri szaporító tenyészetről gondoskodnak. Tevékenységük jelentősen hozzájárul a háztáji fajtatiszta haszonállományok termelékenységének, illetve a háztáji tyúktenyésztés színvo­nalának általános emeléséhez. Az elismert szaporító tenyésze­tek száma hatvannégy óta hat­van százalékkal nőtt, a hivata­losan üzemelő keltetőké pedig Szlovák fehér lúd _ Fotó: —bor csaknem megduplázódott. Ma 215 szövetségi keltető működik Szlovákiában, így évente leg­alább 2 millió naposcsibét tud­nak az alapszervezetek kínálni az érdeklődő kistenyésztoknek. Sajnos, ez még távolról sem fedezi a keresletet, mert a nagyüzemi keltetők még 'min­dig kevés naposcsibét kínál­nak, hogy a víziszárnyasokról ne is beszéljünk. A tenyésztői munka színvo­nalasabbá tételét nyolcvan kép* zett szakbíró segíti, akik kiál­lításokon és rendszeres asztali értékelések alkalmával nyújta­nak tanácsot a tenyésztőknek. A szövetség központi bizottsá­gának irányításával immár négy szakosított klub is működik Szlovákiában. Az oravkát ked­velőket a Topofőany-i klub tö­möríti, a piimutot tenyésztők klubja Haván működik, a tör­pe- és díszbaromfira szakoso­dók klubjának székhelye Vefké Bierovce, a vizibaromfit te­nyésztők klubja pedig Suchá nad Parnou-i központtal léte­sült. (kr) Megszerette a nutriákat örtény. Gütához (Kolárovo) h&rtozó kicsi település a Vág­­duna mellett. Közismerten szor­gos emberek lakják. Szabad­idejüket legtöbben kertészke­déssel, állattartással hasznosít­ják. Nyáron a kertekben fehér­ük a fólia, az udvarokban ren­geteg a baromfi. Szinte minden ház­nál akad nyúl, ser­tés, többen szerző­déses hizlalással foglalkoznak. Én Gőgh Gáborra voltam kíváncsi, aki szakítva a ha­gyományokkal, nut­­riát tenyészt. Idős bácsira számítot­tam, s nagy volt a csodálkozá­som, bogy egy fiatalember fo­gad. Vendéglátóm elmondta, hogy a szüleivel él, a nutriatenyész­­tés Iránti érdeklődést pedig egyik volt katonatársával, a Rokycany környékéről szárma­zó František Trőkával folyta­tott beszélgetések ébresztették föl. Életében soha nem látott nutrlát, mégis már a katona­ságnál elhatározta, ha leszerel, feltétlenül vesz néhány tenyész­állatot. Irt a prágai Kara vál­lalatnak s a kapottt tájékozta­tót tanulmányozva ismerkedett a nutriákikal. Igen ám, de itthon hiába ér­deklődött, sokáig nem talált hasonló érdeklődésű tenyésztő­társat. Végül kapott egy lzsai (Iža) címet, s azonnal rendelt négy anyát. Deszkából ólat, fémből vízmedencét készített, s már Indult is az állatokért. Három tenyészállattal tért meg este, s otthon bizony már tü­relmetlenül várták. A szülei Is akkor láttak először nutrlát, nem is nagyon örültek neki. Az elmúlt két év a tenyész­­állomány (kialakításával, a szál­láshelyek kiépítésével telt el. No meg tapasztalatgyűjtéssel. (Tábornak jelenleg négy nutria­­csaiádja van, mindegyiket négy anya és egy bak alkotja. Az ólak téglából, a válaszfalak részben téglából, részben hul­lámpalából, a vízmedencék fém­lemezből készültek, a kifutó be­tonból van. A telep közelében emésztőgödör gyűjti össze a hulladékvizet és az ürüléket, amit ősszel és tavasszal trá­gyaleves öntözéssel hasznosíta­nak. Sőt! A tenyészidényben Is locsolják vele a kertet, de ak­kor hígítják. Fiatal barátunk standard és grönland, nutriákat szaporít. Ügy mondja, a keresztezéssel előállított utódok jobban hasz­nosítják a takarmányt és gyor­sabban fejlődnek. Ide tartozik, hogy Gőghék már túl vannak az első vágáson. Egyszerre két növendéket öltek le, hogy kí­sérletet tegyenek a hús haszno­sítására. Gábor édesapján kívül mindenki fogyasztott belőle, s olyan általános vélemény ala­kult ki, hogy a nutria húsa felér a kacsáéval. A nyert ge­reznát pácolták, hogy kidolgoz* tathassák. Az állomány jövőjéről érdek­lődtem. Gábor elmondta, hogy folytatja a munkát, hiszen még csak ezután remélhet némi jö­vedelmet. Mint mondta, bízik benne, hogy majdani felesége Is megbarátkozik kedvenceivel, és nem fogja ellenezni a nut­­riatenyésztést. Ami barátunk tevékenységé­nek szakmai oldalát Illeti: na­ponta kétszer etet, nyáron sok zöldet kaszál és szinte minden kerti hulladékot a nutriákkal etet föl. A szemesek közül az árpát és a zabot részesíti előny­ben. Kukoricából és búzából keveset adagol, hiszen az álla­tok sem kedvelik különöseb­ben. Az előhasi, valamint a növendékállatok kukoricát és búzát egyáltalán nem kapnak. Az apró burgonyát mosva és főzve kínálja. Kedvencei szere­tik a takarmányrépát, az apró sárgarépát, a hullott gyümöl­csöt, sőt, a salátauborkát is. Nyáron, amikor gondot okozott az uborka értékesítése, a szom­széd zsákszámra kínálta a ter­mést, amit az állatok Jóízűen elfogyasztottak. A tenyésztő té­lire kukoricaszárat, réti és lu* ceroaszénát Is tartalékolt. A napi adaghoz kiegészítőként Plastin és Roboran készítményt kever. Az állomány gyarapodá­sa és jó egészségi állapota arra utal, hogy Gőgh Gábor immár elsajátította a nutríatenyésztés legfontosabb tudnivalóit P. J. Plavec, Gúta (Kolárovo)' Segített a pepiit Kertünk talaja kötött, cserepesedésre hajlamos, ezért március első napjaiban kombinált műtrágyát és egy zsáknyi (7 kg) építkezési perlltet szórtam szét a 6X4 méteres, fűtetlen fóliasátor talajára, és az egészet egyenletesen elgereblyéztem. Ügy tapasztaltam, hogy a termelt -retek nagyobb és lzletesebb lett, a saláta gyö­kérzete 30—40 százalékkal gyarapodott s vele együtt a mérete Is arányosan növekedett. A kert 10X10 méteres területére Is kiszórtam két zsák perlltet s azt bedolgoztam a földbe. Ezzel sikerült megszüntetni a cserepesedést, a felsó réteg aprómorzsás, laza szerkezetűvé változott. Szalai László, Kürt (Strekov) Állatbarátok az ipoly mentén Valójában milyen ember Is ez a Golis ján, a lévai (Levice) járásbeli Gyer­ken (Hrkovce)? Este volt már, amikor — hívatlan vendégként — rányitottam az ajtót. Nagy elfoglaltsága közepette meg Is lepődhetett, ki az, aki Ilyenkor háborgatja ót...? A háztáji ál­latok etetése közben... Aztán azért megbékélt, miután jövete­lem célja világossá vált előtte. A lakás egyik szobájába invi­tált. Am, mielőtt a tárgyra tér­nék, hadd válaszoljak az álta­lam felvetett első kérdésre. Csöppet sincs híján a szor­galomnak. Vasutas. Két nap egyfolytában szolgálat, .a jövés­menéssel — Gyerk — Zvolen — együtt. Utána két nap sza­bad . De milyen szabadnapok ezek? Munkával, elfoglaltsággal leltek. Alig jut szusszanásnyi Ideje — a gondtalan pihenésre, kikapcsolódásra. Mert hát, mindezekhez tud­ni kell azt Is, hogy a kisállat­tenyésztők helyi szervezetének a gondja-baja, megannyi prob lémájának a megoldása Is több­nyire az övé. 0 tölti be a tit­kári tisztet. — Mikor alakult a szerveze­tük? — érdeklődöm. — S hány taggal? — összesen huszonheten vol­tunk, 1976-ban, akik úgy gon­doltuk, szervezetbe tömörülve többre visszük, mintha ki-ki a maga külön útját járná. S el­mondhatom: nem bántuk meg... Még akkor sem, ha gond, probléma azért így, szer­vezetten is akad. A különbség az, hogy könnyebben legyűrhe­­tők, közös erővel a nehézségek, megoldhatók a legbonyolultabb­nak tűnő problémák Is. Borral kínál közben. Mente­getőzöm. De nem basznál: csak­csuk tölt az öblös demizsonból a poharakba. Koccintunk. Kor­tyolgatjuk a hegy levét, hogy még felszabadultabb légkörben folyjék a diskurzus. — Mennyi a jelenlegi taglét­szám? Hányadán áll az életkor­átlag? v — Negyvenhármán vagyunk. A tagok 60—70 százaléka Idő­sebb, már nyugdíjas. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szervezeti élet már nem az igazi. A hajtóerő: a napi elfog­laltság, a tevés-vevés. Mert­­hát, enélkül nem élet — az élet. Tenni kell valami haszno­sat, belső kényszerből, dolog­­szeret étből. Meghát, abból a tudatból, hogy az általuk k‘­Szervezetten termelt javakra szüksége van a közellátásnak, a társadalom­nak. No meg aztán a saját szükséglet kielégítése, lényeg­­bevágóan fontos. — Miként oszlik meg a tag­ság? Állattartás dolgában? — Házinyulat és baromfit te­nyésztünk, fele-fele arányban. No meg egynéhányan juhokat is tartanak. — Évente, körülbelül mennyi tapsifülessel boldogítják a nyit­­rai BRANKO-t? Kissé elgondolkozik, hogy számba vegye az eredményt. — Tavaly nyolcszáz-kilenc­­százat, az idén valamicskével kevesebbet értékesítettünk. Ter­mészetesen: a fölöslegből, mert a házinyúlhüs a konyhára is kell, diétás volta miatt. Tudja, úgy van az, hogy az idősebb ember szinte megkívánja a könnyebben emészthető nyúl­­húst, nem fekszi meg a gyom­rát, ellentétben a zsírosabb húsfélével. — A nyúlások közül említe­ne néhányat. — Hát a Bolgár Sanyi bá­csi, az volt nagymestere a nyúltenyésztésnek, csakhogy már jócskán eljárt fölötte az Idő. Meg aztán betegeskedik ... — Ogy láttam, udvarszem­le közben, hogy ön is nyulas­­baromfis. — Eltalálta. Nyolc anyanyú­­lat tartok, egy bakkal, s az évi 150—160 szaporulatával. Az új­­zélandi fajtájút kedvelem. Azt tartom: vagy legyen jó minő­ségű az állomány, ^agy semmi. Kísérletképpen azért tartottam Cseh tarkát, de ... keveset fialt és nem egészségeset, életreva-. lót, így aztán felhagytam a te­nyésztésével. a titkár, hogy a fajtiszlaság el­lenőrzése kissé körülményes. — Az anyaDyulat nem vme­­tem közvetlenül a fiazas után a rendeltetési helyére, hogy a fülszámozást megejtsék. Vizs­gálják meg, szerintem, a süldő­­nyulat... És most a baromfitenyésztés­ről néhány szót, s a velejáró problémákat. Jobbára saját szük­séglet kielégítésére tenyészte­nek baromfit a tagok. — Nyültáp-probléma? — Fején találta a szöget! — papírokat kotorász eló, hármat is, s mutatja: — Nézze, itt van három utalvány Is, mely össze­sen 19 mázsa táp vásárlására jogosít fel, de... Léván (Le­vice) nem kapunk, hiába kilin­cselünk ... Azt meg ön Is tud­ja: „nincs“-csel a nyúl nem éri be. Még nagy szerencse, hogy a kertben néhány négyzetmé­ternyi lucernám van. Enélkül nem Is tudom, mit estetnék ... Van egy szólásmondás, amely azt tartja: Ahol nincs, ott ne keress .. .1 Am a házinyulat át­vevő Branko arról Is némileg gondoskodhatna, hogy a leadott nyúlhús arányában a kisállat­tenyésztők megkapják a nyúl­­táp-Járandőságukat. — Kemény valutát kap ér te..., tehát a tápellátási is következetesebben szorgalmaz‘ halná... — duzzog a titkár, s nem alaptalanuL — Gerezna, hogyan értéke­sül? — Nincs vele baji Szaksze­rűen kikészítem, s beviszem Zvolenba, ahol hét koronájával átveszik darabját. — A-I. tenyészet a kifizető­dőbb a tartást illelően, de nem nagyon segítik elő a beszerzést. Meg aztán messze vagyunk Lé­vától ... — majd a csibetápra tereli a szót, mondván, hogy a tagok, többnyire az idősebbek, nem nagyon bíznak a csibetáp­ban ... így azután megrendel­ni se nagyon merik. , Ami viszont a naposcsibe be­szerzését illeti: helybe szállítja a lévai keltetőállomás, leszá­mítva az elhullott csipogókat. — Még a takarmányról any­­nyit, hogy az idén csupán egy tonna korpát és ugyanannyi ta­karmánykeveréket (tápot) kap­tunk. Tojást? A JEDNOTA Fo­gyasztási Szövetkezet vásárol­ja fel. Az idén, hozzávetőlege­sen mintegy nyolc-tízezer tojást értékesített a tagság, fölösle­géből. Ojfent összecseiidiílnek az aranyszínű nedűvel telt poha­rak. Kortyolgatunk. A titkár azzal zárja mondanivalóját, hogy a legtöbb juhot, mintegy húsz darabot Balia Lajos tartja, aki számadójuhász volt vala­hol, Nyugal-Szlovákia déli ré­szén, s érti a dolgát. Mivel a legeltetés nehézségekbe ütkö­zik, az útmentl árkok füvét „nyesegeti", kaszálja. Golis titkár egyetlen kurta mondattal értékelte Balia bá­csi mesterségbeli tudását: „Na­gyon szépek a juhai!" Problémaként felhozza még (kovács) Felkarolták a fiatalokat Az SZKSZ Dunaszerdahelyl Járási Bizottsága a közelmúlt­ban immár hetedik alkalommal rendezte meg a hagyományos Csallóközt apróállat-bemutatót. A kiállításon 90 tenyésztő sora­koztatta föl legszebb állatait. A. baromfiak, nyulak, galambok különféle fajtái mellett akvá­riumi halak és díszmadarak so­kaságát csodálhatták meg a lá­togatók. A dunaszerdahelyi járás kis­­állattenyésztőt az alapiskolák pionírszervezeteinek tagjai kö­zött is népszerűsítik a szerve­zett kisállattartást. Az Ifjú ge­neráció nevelésére fordított munkájuk eredményességét di­cséri az Is, hogy a kiállításon 51 Ifjú tenyésztő mutatta be kedvenc állatkáit. Az értékelés bizonyította, hogy a legfiatalab­bak az állattartás minőségi kö­vetelményeit Is teljesítik. A járási bizottság Ifjúsági szakbizottsága megrendezte az „Ifjú tenyésztők napját". Ezen a rendezvényen, az egyes kö­rök vezetőinek kíséretében, részt vettek a legaktívabb Ifjú tenyésztők. A találkozóra a ki­állítás elsó napján került sor, s a fiatalok — a gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező te­nyésztők vezetésével — megte­kintették a kiállítást. Stollár mérnök, az egzotikus madara­kat kiválóan ismerő tenyésztő ismertette a bemutatott mada­rak fajtáit, igényelt, tartást és szaporítási módját, gondozását. Az akvarisztikai részlegen, ahol több olyan halat láthattunk, melyekből hazánkban még csak néhányat tenyésztenek, Csóka Péter kalauzolta az ifjú te­nyésztőket. Sereghy Ferenc a Foto: Šťastný f. kiállított galambokról szólt, Horváth Róbert pedig a nyúl­­tenyésztés eredetéről, jelentő­ségéről és módjáról tartott rö­vid Ismertetőt, majd színes fel­vételeken bemutatta azokat a fajtákat, amelyek a kiállításon nem voltak láthatók. A Járás több falujából ösz­­szegyült gyerekek, akik eddig nem Ismerték egymást, gyorsan megbarátkoztaik. Mindegyikük büszkélkedett saját állatkájával, társai figyelmét Is felhívta ked­vencére. Mindent összegezve elmond­hatjuk, hogy a kiállítás hűen tükrözte a járásbeli kisállat­tenyésztők munkájának ered­ményességét. Ami pedig az Ifi jú tenyésztők találkozóját Ille­ti, jó lenne, ha az ilyen ^lé­gii összejövetelek rendszeressé válnának, és valamennyi fiatal tenyésztő részt vehetne rajta. Sőt, esetleg azokat a fiatalokat Is meg kellene hívni, akik eddig nem foglalkoztak behatóbban a kisállattartással, mert bizo­nyára sokan kedvet kapnának a nemes és minden tekintetben hasznos időtöltéshez. Puha Margit agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents