Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-25 / 51. szám

1982. december 25. SZABAD FÖLDMŰVES Már jó ideje annak, hogy elő­ször találkoztam a Köböl kúton (Gbelce) élő festőművésszel, UNTER ISTVÁNNAL. A műked velOk táborából kiemelkedett alkotó ma már olyan szinten művelt élethivatását, ami mél tán szolgálhat örömére minden­kinek, aki szereti a szépet, az esztétikumot. Az elsO talál­kozás élménye — az útkeresés tükre volt. Ek­kor láttam még műtermében est raalkotásokat is, amelyek — bár részleteik­ben ügyes ecset­­kezelésről árul­kodtak — az avantgárd és a realizmus keveredésének jegyé­ben fogantak. De már ebben az időben Is születtek Linter-alko tások, amelyek a félreismerhe tetten alkotói pecsét, az erede tiség jegyeit viselték magukon Ekkor már „élt“ például az a mű, amely azóta szinte össze forrott alkotója nevével. Mél tán, mert az Apám című fest­mény kritikusok és képzőmű­vész-társak egybehangzód véle­ménye alapján brilliáns alko­tás. Laikus nézők és szakértők egyaránt — az előbbiek önkén­telenül, az utóbbiak tudatosan — szinte legyökereznek e vá­szon előtt. Az első látásra nyíl vánvaló, hogy Itt nem egy, a képkereskedésekben tucatjával kapható „gyorsportréval“ ál lünk szemben. Unter István történelmet Irt ecsetjével apja arcára. De nemcsak az 0 „sze mélyes“ történelmét, hanem mlndazokét, akik vele együtt végigszenvedték az első világ háború borzalmait, a gazdasági válság Ínséges időit, az újabb nagy világégést, de osztályré­szükké jutottak még a szocla­­llzálódás teljes embert Igénylő, szép, de küzdelmes évei is. A festő müveivel való első találkozásom adta meg az im­pulzust arra, hogy művészi élet­útját továbbra ts figyelemmel kísénjem. így jutottam el a kö­zelmúltban Érsekújváron (Nové Zámky) megrendezett kiállítá­sára. Ami itt elsőként szembe­tűnő volt: alkotásai között jelentősen megszaporodtak a portrék. Ebben is tükröződik Unter István huzamosabb buda­pesti tartózkodásának eredmé nye, és ottani barátja és mű vésztársa, Luzsica Lajos hatá sa, akitől újabb „fogásokat“ sa­játíthatott el a portréfestészet igényesebb eszköztárából. A portrék elemzése előtt hadd álljunk meg egy pilla­natra Unter faluábrázoló, ha gyományörző művészeténél. A kiállításon most sem hiányoz­tak azok a festmények„ ame lyek a Garam és a Duna mente tájait, a régi falust házakat ábrázolják. Unter jó ismerője és avatott festője ezeknek a vidékeknek, a népi építészet terén pedig igyekszik megra­gadni ecsetjével azokat a kifejezés eszközei célratörőb­bek. A portréfestő Unter egyre érettebb művész. A már emlí­tett Apám című képe már első időszakában bizonyította ilyen irányú tehetségét. Talán para­doxként hangzik, de ez a mű joggal szolgálhatott példaként saját maga számára. Bizonyítja ezt az idei terméséből való Anyóka című portréja, amely még ígéretesebb távlatik felé mutat. Amikor a festő nemrég fel­épült, még falfesték- és geren­­daszagú tágas műtermében be­szélgettünk, Unter István őszin­tén bevallotta: — Mostani kiállításomat pá­lyám jelentős állomásának tar­tom. A próbálkozások és a má­sok által elismert sikerek után megálljt parancsoltam magam­nak. A jövőben — remélhetőleg fokról fokra tisztábban látva —a mélyebb emberi gondolatok ábrázolását szeretném munkám középpontjába állítani. ... Lehet-e egy művész szá mára örömtelibb érzés, mint az, hogy tudatában van: elindult egy önmaga épített úton, a­jellegzetességeket, атегуекес mely, ba olykor rögös Is, a tel­ilyen módon Is érdemes meg- jesség, az önmegismerés, a hu- Oriznl az elkövetkezendő nem- mánum felé vezet? Unter Ist­­zedékek számára. A táj- és az ván, a festő, megtalálta ezt az objektumábrázolás — Linier utat: művészi kiteljesedésének ecsete alatt — ma már kifino- útját, a színekkel, vonalakkal múlt. Kevesebb vonással, érzé- kikövezett utat embertársaihoz. kenyebb színárnyalatokkal ke­rül vászonra a mondanivaló, a KALITA GÄBOR Az alábbiakban tömören Jellemezzük azokat az áj könyve­ket, amelyek a közelmúltban a Madách Könyvkiadó gondozá­sában Jelentek meg, 8 melyek megtalálhatók a Slovenská Kniha könyvesboltjaiban. RACZ OLIVÉR: A ROGOZSÄN kocsma „... ez itt nem történetírás, hanem regény. Vagy talán még az sem: hiszen mindössze azt szerettem volna valamilyen la­za, egyelőre még általam sem ismert, hiteles adatok által nem befolyásolt, kizárólag hőseim hiteles alakja köré kerekedet! nieseszövés keretében elmon­dani, milyenek voltak annak a mesebeli városnak a peremvi­dékei, ahonnan magam is gyö­­kereztefh. Mert pontosan ezek­ből a peremvidékekből sugár­zott az a kétségtelen erő — a városperifériák mindig hason­latosak egy kissé az ősterem­tés misztikus tájaihoz: nyers realitásukból szikrázva szökken fel csillag és varázslat —, a­­mely a szabadság glóriáját fonta hőseim alakja fölé. Alak­ja és nem neve fölé: a nevek javarészt légből kapottaik, s e­­gyezésük valós személyekkel csupán a véletlen műve lehet Könyvem tehát, hangsúlyozni kívánom, nem történelem, s nem is egy látványos katarzis felé hömpölygő hősköltemény sereg­szemléje. Hősi jellegű mindösz­­sze talán az ártalan lelkek megingathatatlan, rendíthetet­len szabadságtudata benne.. Mert Fenyő és Daniló, Ahleres bácsi és Hababak minden két­séget kizáróan szabadok voltak a maguk boldog, együgyű ár­tatlanságában. Értsük meg: itt nem ködös szabadságvágyról vagy valamilyen elvont szabad­­ságszeretetről van szó, hanem magáról a megdönthetetlen és legyőzhetetlen szabadságtudat­ról: magáról a vitathatatlan szabadságról — és hőseimnek ez az erénye , ez a példáza­ta...“ Ara: 24 korona SZENES PIROSKA: CSILLAG A HOMLOKÁN Szenes Piroska (1899—-1972), akiről manapság méltatlanul elfeledkezett a hazai irodalmi köztudat, a két világháború kö­zötti csehszlovákiai magyar irodalom legsikeresebb írónője volt. Léván élte gyermekkorát, Budapesten járt egyetemre, itt jelentek meg írásai a Nyugat­ban. A húszas évek végén visz­­szatért Szlovákiába, a fasizmus előretörésekor azonban férjé­vel először Párizsba, majd az Egyesült Államokba költözik. Irodalmilag mindkét országban aktív. A Csillag a homlokán című regénye először 1930-ban je­lent meg. Kafkának, a kis szlo­vák cselédlánynak életét mond­ja el benne, a pontos életrajz mellett hangsúlyozva a húszas évek társadalmi változásait. A biztos kézzel, erős jellemző erővel megrajzolt hősnő- és környezetábrázolása a 20. szá­zadi magyar epiika klasszikus alkotásaival, az Édes Annával, az Árvácskával rokonit]« Sze­nes Piroska művét. GÄL SÁNDOR: ÚJ ATLANTISZ A csehszlovákiai magyar líra középnemzedékéhez tartozó Gál Sándor válogatott verseinek gyűjteménye határozott költői karakterre vall. A „fájdalom árnyékában“ élő embert faggat­ja, akiből az „Idő, a Tér s az Értelem háromszöge“ pattintja ki a szót. Gál költői ideje a kamaszfővel átélt háborútól a máig ível; tere pedig határozott vonásokkal megrajzolt cseh­szlovákiai magyar tér. Az Ahon­nan elindultam versciklus lírai hőse a szülőföld, az egykori falusi valóság emlékeiből me­rít ihletet, megküzdve az élet­formaváltás kiváltotta érzelmi és erkölcsi problémákkal ts. A Post festa cikluscím alá sorolt verseket, melyek az idő és a lét kérdéseit boncolgatják, filo­zof ikusabb hangvétel jellemzi. A tél ünnepei, a bensőségesebb hangú Gál Sándort, a szerelem költőjét képviseli, aki az em­beri meghittségben talál védel­met azokkal a történelmi él­ményekkel, versvíziókkal szem­ben, amelyek á Korommal írt idő című ciklusban szuggesztlv versek sorában fejeződnek ki. Ara: 18 korona VINCENT SIKULA:' MOGYORÓBOKROK Sikula új novellája életrajzi ihletésű: a szerző fiatalkorát, keserves diákéveit, a második világháború utáni Időket eleve­níti fel. A mű meséje egyszerű: a zeneórákat adó diák belesze­ret tanítványába, a csinos Ad­rikéba. A lány azonban idővel más fiúnak adja szívét, a főhős pedig — kicsit melankolikus fájdalmával — egyedül marad. A hétköznapi történetet azon­ban Sikula sajátos mesélő mű­vészete, csapongó képzelete, az a képessége, hogy szinte sza­vak nélkül fest finom érzelme­ket, egyedivé, utánozhatatlanná teszi. Ara: 12 korona EGON ERWIN KISCH: KRIMINALISZTIKAI KALANDOZÁSOK Az ismert prágai újságlrő, a híres „száguldó riporter“ Írá­saiból eddig két válogatás lá­tott napvilágot (Szenzáció, szen­zációi, Prágai utcák és éjsza­kák). Harmadikként a szerző kriminalisztikai tárgyú írásai­nak legjavát tartalmazó kötetét veheti kezébe az olvasó. Ara: 24 korona KI ne érezte volna már a vá­gyat: repülni, elrugaszkodni a földtől? Mi táplálja bennünk ezt a félelmünkkel sem befolyásol­ható repülnivágyást? Talán a képze­let és a fantázia határtalan röptének a testtel való utólérése; az évezredes földhözkötöttség egyhangúságának a megtörése; az emelkedni vágyás, túl a gúzsba kötő fizikai törvényeken: újra madárnak lenni, szállni, repülni, érezni a félelemmel vegyült édes bor­zongást, a fejlődéstörténetünk során génjeinkben elraktározódott, elteme­tett ősi élmény felidézésével! Ezeknek a gondolatoknak a lánca pergett le bennem, amikor egy nyári napon a gombaszögi völgyben néztem magam felett Ikarosz késel utódait: a sárkányrepülőket. Kifeszített sok­színű szárnyaikon csodálatos kecses­séggel íveltek fölöttem, bátran szelve a légtengert, látszólag fittyet hányva a tömegvonzás örök törvényének. — Szabadoki — "kiáltottam fel önkénte­lenül, s eltökéltem magamban, hogy ha addig élek is, egyszer megpróbál­kozom én is a repüléssel. A tornaijai (Šafárikovo) óra javító műhely biztos talaján, ketyegő órák pettyezte csendben beszélgetek a huszoneg '■ inv éve Kerekes László Az elrugaszkodás pillanata val, a légtenger bátor vitorlásainak egyikével. — Legutóbb madárként láttalak, itt mit csinálsz? — Az időt javltgatoml — Ehhez a munkához nagy nyuga­lom kell; honnan veszed? Hiszen a kedvtelésed alapján a veszélyt, az izgalmat kedveled ... — Bizonyára furának tűnik a vá­lasz, az itt szükséges nyugalmat a levegőben szerzem megl — Hogyan lettél sárkányrepülő? — A katonai szolgálat alatt az egyik barátomtól irigyeltem meg ezt a hobbit. Egy hirdetés útján vásárol­tam meg első szárnyamat, amit a kö­zeli dombokon próbáltam ki. Az első élmény? Szorongató idegesség, száz­­huszas pulzus, kellemes feloldódás.-- Mi történt aztán? — Nagy elszántsággal gyakoroltam, szakkönyveket bújtam, tanultam, gyö­törtem magamat. Repülníakarásom vágya legyőzte a- félelmet, & ez adott erőt a folytatáshoz. Később szakvizs­gát Is tettem sárkányrepülésből. — Nem félsz, hogy Daida-I lösz fiának sorsára jutsz, nem félsz a veszélyhelyze­tektől? •— Nem, mert nincsen ri­ll zikól Vagy legalábbis nem I több annál, mint amikor egy I forgalmas útkereszteződés I zebráján átsétálok. Mert ha 1 betartom a szabályokat, ha rendben van a felszerelés és I az időjárás is kedvező, nem történhet baj. — Nem túlságosan sok ez a „ha“? — Veszélyhelyzet csak el­­bizakodás miatt, tapaszta­latokat nélkülöző virtusko­dás során állhat be. Vala­hogy úgy, mint Ikarosz esetében. Az eleinte jelent kező veszélyérzet később el­vész, de a szükséges tapasz­talatok megszerzéséig ez je­lenti a legnagyobb problémát. Viszont aki már egyszer belekóstolt ebbe a sportba, s átélte azt az édes borzon-« gást, amit a repülés gyönyörűsége ad, az könnyen legyőzi a kételyeit. Az ősi félelem leküzdésére fordított fá­radság megtérül a repülés szavakban kifejezhetetlen érzéséből. — Hogyan „hajózik“ egy olyan ta­pasztalt sárkányrepülő, mint amilyen te vagy? — Ha elrugaszkodom egy тегеаек szikla, vagy domb tetejéről, elsősur­­ban is igyekszem minél magasabbra kerülni. Ha nincs széljárás, kikere­sem a függőleges meleg légáramlato­kat, s ezeken emelkedek fölfelé és gyorsítom fel magam. A sebesség és a magasság adja a nagyfokú bizton­ságot. Tehát figyelem a széljárásokat, kikeresem a kedvező áramlatokat felmérem a távolságot, az időt, a se­bességemet és a sok gyakorlat által kifejlődött érzékemmel kiszámítom a leszállás pályáját, s a földetérés he­lyét. — Nem túl bonyolult mindez? — Egy cseppet sémi — Ha valami váratlanul mégis köz­bejönne és mondjuk éppen egy erdő fölött vesztenéd el a sebességed, ak­kor mit tennél? — Rászálloik az erdőre... A szár­nyam fennakad a lombokon. Persze innen már körülményesebb a földre­­jutás. — Milyen szárnyat használsz a re­püléshez? — Az egyik legmodernebbet. A DEBRA-szárny szélcsendben óránként harmincöt kilométeres sebességgel visz. Maximális röpgyorsasága 90 ki­­lométer/óra. — Egy nekirugaszkodással mennyi ideig vagy képes a levegőben marad­ni, és egyáltalán: próbáld meg leírni az érzéseidet az ég és a föld közötti — A légáramlatoktól függően né­hány perctől akár egy fél napig is lehet így repülni. A kérdésed másik feléneik feltétele, hogy a sok-sok ug­rás és a tapasztalatszerzés eredmé­nyeiként jártasságból készséggé lénye-Ég és föld között... güljön a légi manőverezés. Ekkor vá­lik igazi élvezetté, játékká a repü­lés. A szárnyak alatt, a hevederek tartásában, biztonságában, szabadon úszom a táj fölött. Olyan érzés ez mint az álom, csakhogy érzékelő:: tőén Igaz. Csodálom a természet szí­neit, a mezők mértani alakzatait, az alattam elterülő, lltiputivá törpült vl lágot. Ilyenkor nagyon boldog va­gyok, szinte ujjongok belül. Ezt az élményt nem érzik sem a pilóták, sem pedig az ejtőernyősök. Az etőü biek esetében „akadály“ a motorzú­gás, a természettől elszigetelő fém­test; az utóbbiak röpte pedig eleve korlátozottabb, és rövidebb ideig is tart. — Hová forduljon az, aki közelebb­ről szeretne megismerkedni ezzel a modern, érdekes sportággal? — A Honvédelmi Szövetség sár­kányrepülő-szakköreiben lehet elsajá­títani az elméleti képzést, és abszol­válni az alapozó gyakorló repülése­ket. Mindezt egy három hetes tanfo­lyam követi, amely „püótavízsgávar végződik. Ezután következhet a sár­­kánykészítés. Hazánkban Ceské Budé­­jovicén gyártanak két alaptípust. E- zekből aztán lehet különféle: gyors- és szelíd röptű, szabványméretekben rögzített változatokat konstruálni. Igaz, azt sem szabad elhallgatni, hogy A szerző felvételei mintegy 5—15 ezer korona ráfordí­tással. A sárkányrepülő minden év­ben köteles ellenőriztetni a felszere­lését, és rendszeresen megjelenni az évente megrendezett tanfolyamokon, vizsgákon. Én a rozsnyói (Rožňava) sárkányrepülő klub tagja vagyok, a­­mely másfél évvel ezelőtt alakult Hatan vagyunk klubtagok, de csak hármunknak sikerült „berepülni“ a nagyobb hazai versenyekre. Célom, hogy bekerüljek a nemzetközi me­zőnybe. Persze, addig hosszú még az út... — Hol gyakorolsz a legszíveseb­ben? — A Szádelől-völgyben, a klenóci (Klenovec) hegyen és a Lomnici csúcs alján. — Mennyire ismert ez a sportág Szlovákiában? — Kevéssé. Körülbelül háromszáz híve van, ami egyrészt a gyenge pro­pagandának tudható be, de oka a fel­szerelés beszerzésének nehézsége is. Amellett egyfajta „földhöz ragasztó“ főlelemérzet megtestesülését is ta­pasztalni sok embernél, ami ellen fel­tétlenül küzdeni kell. Mondjuk, olyan cikkek megírásával, mint amilyen — gondolom — e beszélgetésünk nyo­mán is születik majd. Beszélgetett: Korcsmáros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents