Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-11 / 49. szám
Í982. december 11. SZABAD FÖLDMŰVES U J»,Я žW..4g'.Ž.'an Embargó-bumeráng Határidőt megelőzve épült és töltődik gázzal az Urengo] és Ungvár közötti távolsági gázvezeték, melynek megépítése, Illetve a megépítéséhez szükséges szállítások körül oly nagy vihart keltett Reagan elnök embargódöntése. Az Egyesült Államok nyugateurőpal partnereit Is a Szovjetunióba Irányuló szállítása lik leállítására akarta kényszeríteni, s ezzel mesterségesen befagyasztani a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődését — egy egészségesebb vllágfejlődés alap'dt. Az elnök döntése, s főként ennek erőszakos végrehajtása, valamint ráerőszakolása a nyugati országokra még az Egyesült Államok legközvetlenebb szövetségesei körében Is rossz vért szült, nem egy esetben az „engedelmesség megtagadásával“ járt. Ugyanakikor az amerikai magatartás nem tántorította el a Szovjetuniót eredeti szándékától, csak nehézségeket, tervezési átorlentálődást okozott, de nem járt elállással a terv kivitelezésétől. Reagannak mindinkább rá kellett döbbennie, hogy elszigetelődött a porondon, embargója bumerángként visszaütött, fel kellett Ismernie a szankciók feloldásának szükségességét, amihez kellő, „szépítő“ kereteket keresett. A washingtoni kiszivárogtatás folytán nem keltett meglepetést a döntés bejelentése: Reagan bejelentette a szankciók feloldását. Akkor történt ez, amikor az egész haladó világ, a béke hívei Leonyld Brezsnyevet gyászolták. Reagan természetesen szépítette az embargó-politika kudarcát. Az elnök úgy akarta beállítani embargó-politikáját, hogy az „célratörő“ és „biztonsági célzatú“ volt, és szerinte a Nyugat „egységességét“ bizonyította. Az embargó felodását követően a világ további reális lépéseket, ésszerűbb politikát várt Reagantól. Mindmáig vár a Józanabb amerikai politikára, pedig Intés volt az elnöknek, amit a The New York Times állapított meg vezércikkében: „Reagan elnök azárt volt kénytelen megszüntetni a büntető intézkedéseket, mivel nem a Szovjetuniónak, banem az Egyesült Államoknak és nyugati szövetségeseinek okoztak kért." Elvszerü álláspontot képviselve, világosan ítélte meg az elnök lépését a TASZSZ hírmagyarázója, amikor leszögezte: „Azok a próbálkozások, hogy a Szovjetunióra nyomást gyakoroljanak akár politikai, akár katonai, akár gazdasági területen, a tapasztalat szerint kndarcot vallanak. A destruktív, tehát a konfrontáció céljából kifejtett nyomás politikája nem hoztatja meg az e politika szorgalmazói állal kívánt eredményeket. Az ilyen politika távlatok nélküli, s éppen ezért kudarcra van ítélve.“ A TASZSZ egy másik fontos tényre Is rámutatott: „Az élet azt bizonyltja, hogy zavart, de legalábbis komoly bonyodalmakat idéznek elő az arra Irányuló kísérletek, hogy valamiféle képzelt érdekek miatt figyelmen 'kívül hagvják az államok közötti kölcsönös kapcsolatok alapelveít. Erről tanúskodik az a legutóbbi tény Is, hogy Reagan elnök feloldani kényszerült a Szibéria és Nyugat-Európa közötti gázvezetékhez szükséges berendezések szállítására egyoldalúan elrendelt amerikai embargót.“ A nyugati világ nem egy tekintélyes képviselője határozottan és találóan reagált Reagan döntésére. Mitterand francia elnök, a'kl egyöntetűen ellenezte a washingtoni embargót, s feloldását a „Józan ész győzelmének“ minősítette, kereken kijelentette: „a szankciókat azoknak kellett megszüntetniük, akik elrendelték. Ez nem le-, hetett alku tárgya“. Francis Pym, a'kl annak a brit kormánynak volt Időközben lemondott külügyminisztere, amely a leghívebben támogatta Reagan politikáját, ám szintén a szállítások korlátozása ellen fordult, lakonikus egyszerűséggel vette tudomásul a reagani döntés tényét: „A döntés egvoldalű volt, következésképpen a hatálytalanításáról szóló döntésnek Is Ilyennek kellett lennie.“ Reagan embargó-feloldása kényszerlépés volt, ez világos. Am mennyiben tekinthetők őszintének a békés megegyezésről hangoztatott szólamai? Hiszen a Jelenlegi pénzügyi évben az Unió hadikiadásai elérik a 263 milliárd dollárt, s a legmérsékeltebb becslések szerint több mint másfél Ы1116 dollárlába került az amerikai adófizető polgároknak az ország újrafelfegyverzésének megfizetése. Az amerikai elnök fegyverkezési programjának alátámasztására újra a „szovjet veszély* képzelt rémével hozakodik elő. Nyilván az embargó feloldásának hírétől fellélegzett nyugati körök figyelmeztetésére szivárogtatták ki, hogy az embargó feloldása fejében „történt valamilyen nyugati megállapodás“ a Szovjetunióval folytatandó kereskedelem korlátozására. Mint kiderült, az említett „megállapodások“ létezésének hangoztatása Reagan részéről „teklntélymentő“ manőverezés volt, mert egyetlen tekintélyes nyugati vezető sem tud erről, s azért i sem tartják valószínűnek, mert a szankciók feloldása maguknak az amerikai vállalatoknak. ígv az elsők között a Caterpillarnak kedvezett. Reagan mindmáig folytatott gyakorlata a kapcsolatoknak Inkább fékezésére, mint elősegítésére Irányul. Am hadd emlékeztessünk a legutóbbi moszkvai kereskedelmi tanácskozások alkalmával tényekkel alátámasztott szovjet cáfolatra, hogy a szovjetország gép- és múszervásárlásatnak csak mintegy 0,8 százalékát eszközli az Egyesült Államokban, alaptalan tehát az az állítás, hogy a korszerű eszközöket katonai célokra fordítja. A való Igazság az, amit Andronov, az SZKP főtitkára hangoztatott Bush amerikai alelnöknek: „A Szovjetunió kész kancsoletainek normális építésére az Egyesült Államokkal a teljes egyenlőség, a be nem avatkozás és egymás érdekelnek kölcsönös tiszteletben tartása alapján“. Megszívlelendő. (L) Bohumil Urban csehszlovák és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter a napokban jegyzókönyvet Irt alá a két ország jövő évi külkereskedelmi árucsere-forgalmáról. Az árucsereforgalom 1983. évi volumene meghaladja a tíz és fél milliárd rubelt és 12 százalékkal lesz nagyobb az idei1 nél. jövőre tovább bővül a két ország termelési szakosítása és kooperálása, elsősorban a gépiparban, ami országaink különféle népgazdasági ágazataiban hozzájárul a műszaki fejlődés meggyorsulásához. A Szovjetuniótól jövőre különféle gépeket, szállítási eszközüket, ipari berendezéseket és műszereket ka-Cseliszlovak-szoyfet kiiereskeÉlmi fonalén 1083-kan punk. Folytatódik alapvető nyersanyagok és a népgazdaság további fejlődéséhez szükséges anyagok szállítása, beleértve a kőolajat, földgázt, kőszenet, villamos energiát, vasércet, fémeket, gyapotot, vegyszereket és egyéb termékeket. A csehszlovák szállítmányok között fő helyen szerepelnek gépek, berendezések, szállítási eszközök és műszerek. Továbbá nagy átmérőjű csővezetékeket, vegyipari készítményeket és érdeklődést keltő egyéb anyagokat szállítunk a szovjet népgazdaságnak. Hagyományos közszükségleti cikkek, köztük elsősorban készruha, bútor, bördlszmfiáru és egyéb cikkek szállítása is folytatódik a Szovjetuniónak. 1983-ban kibontakozik a csehszlovák-szovjet együttműködés a szovjet földgáznak csehszlovák területen kívül a nyugat-európai országokba történő szállításában. A tanácskozások folyamán megállapodtak, hogy a felek jövőre is törekedni fognak a két ország árucsere-forgalmának bővítésére. Bonyodalmait a tőkés gazdaságban November utolsó hetében a fejlett tőkés országok nyílt összecsapásának Jegyében zajlott le Genfben a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) miniszteri ülése. A felszínre törő ellentétek elsősorban az Egyesült Államokat és a közöspiaci országokat állítják szembe, főiként a tízek mezőgazdasági exporttámogatási politikája miatt. A Közös Piacon belül Is láthatóan megoszlanak a vélemények: míg például az NSZK a kereskedelem liberalizálása mellett tör lándzsát, addig Franciaország a Jelenlegi recesszióban a kereskedelmi akadályok lebontását megvaló-síthatatlannak tartja. Az értekezlet célja az volt, hogy megoldásokat próbáljon találni a világkereskedelem Jelenlegi súlyos problémáira. Az értekezlethez (küldött felhívásában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója és a Világbank elnöke arra szólított fel, a részvevők a protekcionizmus megakadályozását tekintsék első számú feladatuknak. A megegyezés közel egyhetes tanácskozás után született meg. A .GATT 88 tagállama a záródokumentumban általánosságban stkraszállt a szabad világkereskedelemért, s állást foglalt a protekcionista kereskedelmi gyakorlat ellen. A zárőnyllatkozat kompromlssezum eredménye, a konferencia rendkívüli munkacsoportja dolgozta ki. Bár nem követel azonnali, konkrét Intézkedéseket, több részvevő fenntartásait hangoztatta vele kapcsolatban. Az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) például különnyilatkozatot tett közzé az agrárkérdéssel kapcsolatos fenntartásairól. A mezőgazdaság témájában — a konferencia legvitatottabb kérdésében — a nyilatkozat kimondja egy GATT-bizottság megalakítását az agrárexport állami támogatásának tanulmányozására, azonban semmiféle kötelezettségvállalást nem A KGST «Э 11!т!иШ1Ьсши1а programja A KGST országai hozzáfogtak a mikroprocesszor-technika fejlesztésében és széles körű népgazdasági alkalmazásában kialakítandó sokoldalú együttműködés megvalósításához. Erről 1982 nyarán, a KGST 3. ülésszakán megállapodást Írtak alá, amelyíiek keretében a mikroprocesszor-technikára épülő automatizált technológiai rendszerek, gépek és készülékek széles választékát kívánják előállítani. Az együttműködési program több mint 70 konkrét témát és feladatot tartalmaz. Ennek keretében 1990-lg több mint ötven fajta, mtkroproceszszorokon alapuló terméket fognak előállítani: közülük huszonnyolcat mér a közeli években kifejlesztenek, és megkezdik sorozatgyártásukat Is. A KGST tudományos-technikai együttműködési bizottságának keretei között Ideiglenes munkacsoportot hoztak létre, amely a mikroprocesszortechnikával is foglalkozik. Eddig a KGST-tagországok Illetékes szakemberei 1983 végéig körvonalazták az együttműködési elképzeléseket. Most az szükséges, hogy a szocialista országok megállapodjanak az ilyen technikán alapuló termékek gyártásának szabványosításában. Washington „bázisstratégiója“ (R. Karatajev rajza) Tizenhat hónapig állt az olasz kormány élén Giovanni Spadolíni, hosszú idő után az első nem kereszténydemokrata párti miniszterelnök, aki megkísérelte a lehetetlent: Olaszország legfőbb, megoldásra már régen megérett bajainak rendezését. Köztük volt persze a közéleti korrupció is, a közélet megtisztítása a p-2 szabadkőműves páholy ügye kapcsán kirobbant közéleti botrány 'következményeiből a demokráciát és közéletet fenyegető terrorizmus felszámolása és az ország gaždaságl helyzetének rendbehozása. Spadolinl ötpárti kormánya önmagában is unikum volt, egy cseppet sem adta a kormányhatöság biztosítékát. A partnerek között korántsem volt teljes bizalom, s nem annyira a közös érdekek vagy tenniakarás vá1 gya tartotta össze őket, mint egyesek ambíciója, hogy 'későbbi, számukra kedvező Időpontban pártjukkal kíugranak a koalícióból és egyéni kezdeményezéshez látnak (Craxi). A Spadolinl-kormány a parlament bizalmatlansági Indítványának beterjesztése folytén többször került szorult helyzetbe. Legutóbb az Idén augusztusban, amikor az említett okból kifolyólag a háború utáni 42. olasz kormány lemondott, ám újra Spadolinl kapott 'kormányalakítási megbízást, s ugyanabban az összetételben újította meg kormányát, mely most novemberben képtelenné vált a kormányzásra, s lemondott. Bár kimutathatott bizonyos sikereket programja megvalósításában, főként a terrorizmus elleni küzdelemben, ám ebben sem mutatkozott következetesnek, a gazdasági-szociális problémákkal végiképp nem tudott megbirkózni, hiszen a nagytőke érdekelt tartotta szem előtt, külpolitikai téren pedig olyannyira letette a garast a Reagankormány atlanti politikája mellett, hogy akár a Fehér Ház nyugat-európai ügyvédjének tekinthették volna a szövetségesek. Például határozottan helyeselte és szorgalmazta a Szovjetunióval szemben megikülönböztető gazdaságpolitikát, bizonyos technológiai ismeretek és berendezések átadását neki. Az olasz közvélemény szemében azzal Is elvesztette tekintélyét, hogy kormánya amerikai rakéták olaszországi telepítése mellett foglalt állást, sőt szorgalmazta azt. így érthető, hogy a Jelenlegi kormányválság napjaiban fokozódott az olasz tömegek harca a rakéták jelenléte ellen, és Szicíliában Is akcióba léptek a béikéért és leszerelésért küzdő szervezet tagjai, köztük neves értelmiségiek. akik például éhségsztrájkkal tiltakoznak az ellen, hogy Olaszország veszélyes kísérleti telep legyen az amerikaiak számára. Spadolinl kormánya szabad folyást engedett az olasz kormányválságnak. A másik államférfi, akire a válság megoldásának terhe nehezedett, maga az államfő, Alessandro Pertini köztársasági elnök volt, akinek hosszas puhatolődzó megbeszélések után Amintore Fanfani, a 74 éves politikus, a Kereszténydemokrata Párt egyik alapítója és vezéregyénisége személyében sikerült megfelelő miniszterelnökjelöltre találnia. Fanfa ni rövid gondolkodás után vállalta a kényes feladatot, s megkezdte 'kormányalakítási tárgyalásait Az adott realitásból kiindulva szintén ötpárti koalíció mellett határozta el fr elő’ a szubvenciók megszüntetésére. Az ausztrállal küldöttség a konferencia befejezéseikor nyilatkozatot olvasott fel, amelyben teljességgel elhatárolta magét az elfogadott záródokumentumtól, mivel „a protekcionizmus elleni állásfoglalás túlságosan homályos és kétértelmű“. A szocialista világ sajtója a GATT konferenciáját Jellemezve megállapítja, hogy egyszerre több Irányban megnyilvánult éles ellentétek légkörében zajlott le. Idézi az angol Timest, mely megállapította, hogy a „vita nagyon emlékeztetett olyan hadlcselekményekre, amelyek során a vezérlő, fő seregek kimondottan saját céljaik elérésére törekedtek“. Kezdetben Ronald Reagan amerikai elrftVk Is követelte, hogy a tőkés világ országai tegyenek le a protekcionizmusról, hárítsanak el minden korlátozást a nemzetközi kereskedelem útjából, ám ennek értelmét a gyakorlatban úgy fogják fel a genfi konferencia részvevői, hogy elsősorban az Egyesült Államok üzlettársai tárják szélesre kapuikat az amerikai áru behatolása előtt. Washington egyébként Is hevesen támadta a közöspiaci országok mezőgazdasági politikáját, s az amerikai küldöttség tagjai szinte ultimátumokkal fenyegetőztek, hogy kiterjesztik a protekcionista Intézkedéseket. Az ázsiai, afrikai és latinamerikai küldöttségek hevesen támadták az áruik külföldi értékesítése ellen emelt mesterséges gátakat. A GATT-konferencia eredményét Jellemezve a Frankfurter Rundschau azt Irta, hogy „az amerikaiak reménytelenül tértek haza“. A francia sajtó pedig teljes csődként értékelt a konferencia munkáját. A moszkvai Pravda szemleírója szerint a viharos ülésszak újra megmutatta, mennyire élesek és megoldhatatlanok a tőkés világ kereskedelmigazdasági problémái. természetű, Aldo Moróhoz viszonyítva retrogád típusú DC-politikus volt, gyakorlati politikai tevékenységében Ötvöződött az művészete, érzéke, hogy minden időben fel tudta Ismerni az újfelé nyitás, a modernizálás szükségességének pillanatát, s ez pozitív momentum. Most, a kormányalakításkor Is szükségesnek tartotta, hogy megbeszélje elképzeléseit a két tömegpárttal, a szocialistáikkal és a kommunistákkal, akik alapjában nem zárkóznak el a felkínált együttműködés elöl. Berlinguer különösen a „közteherviselés“ kérdésében vitázott Fanfanlval, hangoztatván, hogy a valós Igényeknek megfelelően, Igazságosan rendezett közteherviselés nélkül lehetetlenség, Illuzórikus valami nagyobb áldozatok kívánsága az olasz dolgozó társadalomtól. A kommunistáknak rosszak a tapasztalatai a „különböző színezetű, az eddigiektől el-Kormányt, valós igények alapján magát, noha Spadolinl esetében ez sem mutatkozott tartós megoldásnak, ám más koalíció esetében még bizonytalanabb erőviszonyok alakulnának ki. Persze a republikánusok nyomban visszakoztak és Spadolinl afféle ellenintézkedéseik, vagy saját gazdasági távlati megoldás kidolgozásával foglalkozik, s a Jelek szerint nem hajlandó részt venni egy Fanfani-kormányban. A legfrissebb értesülések szerint (a cikk írásakor) a megalakuló kormány tagjai névsorának bejelentésére rövidesen sor kerül, csak még bizonyos pártellentéte- 4tet kell elsimítani. A kormányalakításra feszült társadalmi-gazdasági helyzetben kerül sor. Ezt bizonyította az Is, hogy a közelmúltban nyolcmillió Ipari munkás nyolcórás sztrájkot bonyolított la tiltakozásul a nagytőke, a monopolista társaságok munkásellenes támadásai miatt, hiszen a vállalatokban húzzákhalasztják a most lejárt kollektív szerződések megújítását, nem hajlandók a mozgóbérskála-rendszer érvényesítésére, törekvésűk a munkások reáljövedelme ellen Irányul, a kormányzat a közteherviselés elmén mit sem tesz a 17 százalékos Infláció megfékezésére, a kétmillió munkanélküli helyzetének orvoslására. Igazságos köztehervtselésti — ez volt a mottója Berlinguer kommunista pártfótltkár és a kijelölt miniszterelnök, Amintore Fanfanl előzetes megbeszéléseinek Is. Fanfanl, aki már ötször állt a kormány élén, tapasztalt politikus, a Kereszténydemokrata Párt egyik alapítója, a „dorottyás szárny“ vezéralakja. Az egykori tanár nemcsak elméleti, hanem határozottan gyakorlati politikus, tapasztalatai nemegyszer győzelemre segítették. Nem egyarcú politikus. Bár alapjában konzervatív térő kormányokkal“ szemben, ahogyan a különféle tőkés érdekekből összetákolt Ilyen meg olyan színű kabineteket szokás szerint bevezették, így a leendő 43. Fanfanl nevével fémjelzett kormánytól sem vár csodákat, viszont felfigyeltető a politikailag harcedzett Fanfaninak az a megjegyzése, hogy a különféle politikai erők olyan „demokratikus párbeszédét tartja szükségesnek, mint amilyen az ellenállás idején, a második világháború éveiben jött létre“. Felfigyeltető az OKP álláspontja Is, amely a demokratikus alternatíva távlatából -kiindulva követel minden téren kormányzóképes kabinetet. Álláspontját bővebben megvilágítja a márciust XVI, kongresszusa számára kidolgozott politikai programtervezete, amelynek, sajnos, Jogosan bírálható részel is vannak. Nemzeti érdekként szorgalmazza a demokratikus alternatíva megvalósítását, az állam és az Intézményeik válságának okát abban Jelöli meg, hogy a kereszténydemokrata hatalmi rendszer törvénytelen eszközökkel is biztosítja önmaga védelmét és kizárja a kommunistákat a kormányzásból. A párt az egykamarás parlamenti rendszer mellett száll síkra. A szocializmus távlatával foglalkozó részben a pártdokumentum azonban a szocialista országokat érintve megismétli a párt vezetőségéneik egyes olyan korábbi tételeit Is, melyek — egy nevezőre hozva — lebecsülik a létező szocializmus lehetőségeit. Nehéznek mutatkozik a kibontakozás a zűrzavaros olaszországi helyzetből. Végső soron megkérdőjelezhető a politikában „öreg rókának" számító Fanfaninak talán utolsó kísérlete. LÖRINCZ LÄSZLÖ
