Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-27 / 47. szám
SZABAD r’ÖLDMÜVES 14 Í982. november 2?« HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A malachitzöld nevű anylinfesték 0,4 milliószuros hígítása vizes oldatban kiváló gyógyszernek minősült számos halbetegség — saprolegniosis (balpenész) , costiosis (fátyolbetegség), chllodeonellosis, trichodinosis, ichthypthiriosis (darakór) — leküzdésére, illetve megelőzésére. A haltenyésztésben jól bevált, széles körben alkalmazott malachitzöld Lengyelországból származik Sajnos az utóbbi években a lengyel malachitzöld importja akadozott. A hiány pótlására több külföldi anylin festékgyár malachitzöld mintáját próbálták ki. A vizsgálatok során megállapították, hogy ezek a halakra erősen toxikusak, illetve gyógyító és mérgező hatásuk között kicsi a különbség, vagy éppen a halakat már előbb mérgezik, mint azok élősködőire hatnának. Az NSZK-beli Bayer Gyógyszergyár a malachitzöldet gyógyszerként Is forgalmazza. Ezt akváriumi kísérletek során párhuzamosan vizsgálták több európai és távol-keleti gyártmányú készítménnyel, és a Bayer malachitzöldet megfelelőnek találták a lengyel gyártmány helyettesítésére. A „Malachitgrün oxalat“ az említett halparaziták leküzdésére kiválóan alkalmas. Mivel hatékonysága nagyobb, eltérő adagolására hívnánk fel a horgásztársak figyelmét. A halak 24—48 órás tartós fürdetésére csak 0,1 milliószoros hígításban alkalmazhatjuk. Adagja ebben az esetben tehát 0,1 mg/liter. Egy 1000 köbméteres telelő vizébe csak 100 gr szükséges. Egy hektárnyi tófelületre 1 m-es átlagmélység esetén pedig 1 kg szer kell. A 4—5 óra időtartalmú, halszállításoknál alkalmazott rövid fürdetésnél 0,2—Ó,4 mg/liter adag a megfelelő. A 20—45 perces rövid fürdetésnél, mely gyakran alkalmazott eljárás a halkeltető házakban, például az ikrapenészesedés ellen, a 0,8 mg/liter hígítás a megfelelő. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a Bayer készítmény színe vizes oldatában sokkal világosabb, mint a lengyel készítményé. Azonos koncentrációban fele annyira sem festi meg a vizet. — Ez ne tévessze meg a szakembereket, akik többször alkalmaztak már ilyen fürdetési eljárást, és jól ismerik, hogy milyen színű egy malachittal kezelt tó vize. Sz. F. Az SZHSZ gútai (Kolárovo) helyi szervezete Füri István elnök vezetésével már számos horgászversenyt szervezett. Az alapszervezetnek, melynek tagsága korábban a komáromi (Komárno) városi horgászszervezet kötelékébe tartozott, időközben önállóvá vált, ma 400 Telnőtt és 120 pionír horgász tagja van. A vezetőség a hagyományokhoz híven az idén Is megszervezte a helyi jellegű halfogó versenyt, mely arra szolgált, hogy a tagok közelebb kerüljenek egymáshoz, aminek nagy jelentősége van a társadalmi akciókban. A szóban forgó versenyen — a csergő és a császtai tavon — 170 sporthorgász állt rajthoz. A csehszlovák válogatott tagjai részére is itt tartottak edzéseket, hogy sikerrel szerepelhessenek a közelgő versenyen, mert itt mérték össze képességüket az osztrák válogatott tagjaival, szép sikerrel. A szervezet elnöke megjegyezte, hogy a mesterfogások elsajátítása nem egyszeri, hanem állandó feladat, s vizeinken valóban jó eredmények érhetők el. Eredményes versenyek Csak természetes, hogy a gútai horgászok őseik nyomdokain haladva öregbíteni kívánják a jó hírnevet, és az Aszód—csergői csatornán ennek megfelelően szervezték a 15. halfogó versenyt. A hazaiakon kívül a versenyen a komáromi (Komárno), az érsekújvári (Nové Zámky) és a mnsti sporthorgászok is rajtoltak. A verseny győztese Szabó Imre lett, aki összesen 99 halat fogott, s a nemzetközi szabályok értelmében 1919 pontot ért el. A második helyre 1006 ponttal Barta József került, a harmadik meg Pató József lett. Nagy példányokat nem fogtak. Csak kisebb halak „tisztelték meg“ horgaikat. Azok értek el jobb eredményeket, akik a kezdet kezdetén keszegezésre szereltek. Az eredményhirdetést szolid vigalom követte. A jelenlévők mindegyike jó étvággyal fogyasztotta az ínycsiklandozó halászlét, vagy a sült keszeget. Az Ínyenc ételek elkészítéséről Molnár Gyula halgazda, és Borka Géza vezetőségi tag gondoskodott. Ebben több horgász Is segítségükre volt. A versenyek nagy sikerélményt jelentenek mind a rajtolóknak, mind a szemlélőnek, ezért járunk ki szívesen a vizekhez. P. J. PLAVEC Látogatóban Mohács környékén A múlt év folyamán több alkalommal jártam az MNK- ban Baranya-megyében. A természet elbűvölő szépségeit csodálva, gyakran sétáltam a Mohács környéki Dunaszakaszon. Nézelődés és merengés közben figyeltem arra, hogy e folyamszakasz vize talán kevésbé szennyezett, mint például a főváros táján, esetleg nálunk Szlovákiában. Erről a természet tisztítóképessége jutott az eszembe. így szabadul meg a vén Duna a belé ömlő sok szennytől. Séta közben több horgásszal összetalálkoztam, és beszélgettem, de magam is tapasztaltam, hogy a folyam ezen része halbőségnek örvend. A horgászok szép példányokat szákoltak, egyikük sem áztatta feleslegesen a zsinórt. Kecsegét, amúrt, keszeget, vagy éppen balint vittek haza. Nem volt ritkaság a méretet meghaladó harcsa, s a nálnnk nagyon ritka kecsege vagy éppen a ponty zsákmány. A jó lehetőségek növelték a sporthorgászok „étvágyát“, viszont fegyelmezetten engedték vissza a re túrpéldányokat, és a védett halakat, s így van ez rendjén. Még a méretet már-már elérő egyedeket is visszaeresztették, hadd nőjenek nagyra, a horgászok örömére. A hírneves mohácsi Duna-szakaszon más alkalmakkor is elbeszélgettem a horgászokkal. Tőlük tudom, hogy a megye 26 egyesületében megközelítően 10 ezer horgász tömörül. Az eltelt időszak adatai jó áttekintést nyújtanak a horgászsikerekről. A mohácsiak több mint 167 tonna halat fogtak ki a Dunából horoggal. Egy-egy sporthorgászra közel 30 kiló zsákmány jutott. Ennek 47 százaléka ponty volt. Kedvezően javult a harcsa, s az amúr fogási aránya, süllőből és csukából viszont a szokottnál kevesebb akadt horogra. A fenti zsákmány persze nem adhat tiszta képet, mert a megyében halászati termelőszövetkezetek is vannak. A Mohácsi Halászati Tsz például 1 millió 873 ezer forint értékű halat adott piacra, s ezzel a kép tisztábbá válik. Baranyában a halvédelemnek nagy jelentősége van. Ugyanakkor az állomány szaporításáról, a vizek halasításáról, de a környezet védelméről is gondoskodnak. A telet mindig a szervezet tagjainak az oktatására, és a hasznos rendezvények megtartására használják fel. Akkor tartják meg az évzáró taggyűléseket, ahol értékelik az eltelt időszak sikereit, s kitűzik a további célokat... P. J. P. Pótlási lehetőségek A horgászok lelkesedésé és áldozatvállalása közismert. Mindezek ellenében állítom, hogy öt év alatt nem lehet mérhető eredményt felmutatni, és főleg nem, kizárólagosan halasítással. Kétségbe vonom, hogy egy folyót ésszerű keretek között lehet pontyosftani, csnkásftani, sUllősíteni, méginkább, angolnásítani akkor, mi kor a folyó, mint élettér, kialakult körülményei folytán képtelen biztosítani a benépesítő élő szervezetek fenntartásához és természetes újratermeléséhez nélkülözhetetlen alapvető feltételeket, illetve csak szelek tiven és korlátozott mértékben. A folyók halasításához alkalmas fajt minden további nélkül meg lehet találni, s erre nemcsak a horgász és kis szerszámos befizetéseket lehet felhasználni, hanem annak akár 10 — 20-szorosát is. Ezzel azonban a folyók halállománya érdekében még semmit sem tettünk. Elérhetjük ugyan, hogy egyes folyószakaszokon a kihelyezett halból vissza lehet fogni néhány százaléknyit, ám csak addig, míg a készlet tart, s ezt a készletet állandóan fel kell tölteni. Az ilyen megoldást, még ha az elherdált millióktól el is tekintünk, semilyen körülmények között nem nevezhetjük a halállomány szabályozásának. Megnyugtató eredményt csak akkor remélhetünk, ha a lehetőségekhez képest vissza tudjuk állítani az élettér eredeti állapotát, vagy legalábbis elfogadhatóbb körülményeket tudunk biztosítani az őshonos halállomány számára. Mindenekelőtt tisztázni keli, hogy milyen cél érdekében kívánjuk óvni a folyók élővilágát, vagy azt gazda* gitani. Amikor a csatornák vonatkozásában a növényevő halak státuszát értelmezzük, egyöntetű a vélemény, hogy a halasítás elsődleges feladata a növényi vegetáció visszaszorítása, vagyis a növények biológiai irtása. De vajon a folyók halasításának elméletei között van-e hasonló egyértelműséggel meghatározott cél? Ogy tűnik, nincs. Egy mindent magába foglaló közhely „ .. .fokozni kell a folyók halállományát, törekedve a nemes fajok arányának növelésére.“ Ebből szinte természetszerűen az következik, hogy mindezt a halászat gazdaságosabbá tétele és a sikeres horgászat érdekében kell tenni. Meggyőződésem, hogy az őshonos halállomány védelme kell, hogy legyen a folyóvízi halgazdálkodás mindenek fölé rendelt célja. Folyóink halállományának óvása olyan feladat, mely napjainkban is, de a jövőben még inkább az ember természetes környezetének érdekét szükséges, hogy szolgálja. Ebben csak eszköz és valahányadik rangú szempont a halászat és a horgászat. Ahhoz ugyanis, hogy a folyók halállományára kisebb nagyobb mértékben hatni tudjunk, először a hullámtéri holt- és mellékágak szerepét és állapotát kell műszakilag megvizsgálni. (G. J.) VADAS7AT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Arozsnyói (Rožňava) járás legnagyobb, s egyik legaktivabb vadásztársaságát kerestem tel, hogy tájékozódjam a vadgazdálkodás terén elért eredményekről. Mindennemű feladat teljesítésében — beleértve a húseladást is — elsők a járásban. A 9600 hektáros birodalomban a 87 vadász évente félszáz szarvast, 25 vaddisznót, s ugyanannyi őzet ejt el. A ragadozók lövése — róka, vadmacska, hiúz -»• itt nem korlátozott. A múlt esztendőben például Fabo László csapdával három hlúzt fogott meg az állatkert részére. Mezei Albinnak pedig a rókavadászatban volt szép sikere; nyolc róka ravazságát sikerült kijátszania. Esetenként a szarvasállományban nagy károkat okoznak az idetévedt farkasuk, s ezekből Is terítékre került egy-egy darab. tek persze a kukorica begyűjtésében is, hogy bizonyos mennyiségű szemes terményt szerezhessenek az állomány részére. A még hiányzó erőtakarmányt sepredék gabonával pótolják. Ezt a szövetkezettől vásárolják. A szervezet minden tagja köteles egy sózó gondozására. A régi etetők helyébe újakat készítenek. Vadföldek létesltésvel csökkentik a szövetkezet növényknttúráiban előforduló vadkárokat. Nyolc érdéi réten törték fel az ugart, s a földeket lucernával, silókukoricával, zabkeverékkel vetették be. Az emberi gondoskodás mellett az Idén a természet Is bőségesen ellátta eleséggel a vadat. Télen Is lakmározhatnak a lehullott vadalmából, vadkörtéből, kökényből, borókából, csipkéből és a többi erdei gyümölcsből. A mogyorófák is roskadoznak a termétől. A tölgynek régen nem volt ilyen makk-termése, a vaddisznó nagy örömére. A vadászok ebből Is gyűjthetnek tartalékba. Télen 18 vadász ellenőrzi, s pontozza a vadakról való gondoskodást. Emiatt az előző években senkit sem kellett elmarasztalni. Mindenki kötelességtudóan végezte a feladatát. A területen nyolc vadászház van. A legkorszerűbbet >— szoba konyhás összkomforttal — az Idén adták át. Saját erőből építették társadalmi Mivel a Szilicel-fennsíkot nem övezi ősrengeteg, itt ts gondoskodni kell a vadak szervezett neveléséről. A vadászat Izgalmas, ősi feszültséggel terhes élményeit, a vadászberkekben honos szertartásokat különös gonddal végzett vadneveléssel alapozzák meg. A vadgazdálkodás az országos Irányelvek szerint elsőrendű feladátnak számít. A vadak téli etetéséhez szükséges takarmányok beszerzésében valamenynyl vadásznak meghatározott kötelessége van. A házirend alapján egy vadásznak 200 kiló szénát kell begyűjtenie az erdei rétekről. A szénát az etetőkben — mintegy 30 van belőle — tárolják. Idényben egy-egy napot segítenek a szövetkezetnek a rétek kaszálásában, és a szalma be takarításában. Az idén 26 tonna szé nát kaszáltak le, s gyűjtöttek be, to vöbbá 60 tonna bálázott szalmát szál lftottak a megadott helyre. Részt vetmunkában. Értékét 100 ezer koronára becsülik. Az élményre, újabb ismeretek bővítésére éhező vadászok olyan etetőt készítenek, amelynek a közepén megfigyelő Is lesz. Onnan fogjak ellenőrizni, szemlélni és fotózni a vadat. A múlt esztendőben próbálkoztak a dámvad honosításával, de sikertelenül. A hiúzok a vemhes egyedeket megtámadták és széjjeltépték. A mezei nyúl megcsappant állományának a növelése viszont sikeres volt. Szívélyes kapcsolatban vannak a hanvai (Chanava) vadásztársasággal. A fennsíkról oda járnak fácánvadászatra. A vendégeket azonban bikabőgéskor fogadják. Az olomouci járás vadászaival szintén jó kapcsolatban vannak. Az elejtett vadak trófeái közül több öregbíti a kiállításokon jő hírnevüket Magyar József „vadkanagyara“ például egy nemzetközi értékelésen 3. díjat nyert. Mezei Sándor pedig a Szlovák Karst egyik ezüst 14-es szarvasbikájának fejdíszével vált ismertté. Csak hosszú felsorolásban érhetnénk a sziliceí éremtáblázat végére. A szervezeti élet eseményei közül hadd említsem, hogy a tagsági gyűléseket, szakfllmek vetítésével, előadásokkal és alkalmassági próbatesztekkel teszik változatossá, eredményessé. Olvasmányos vadászkrónikájuk hiteles dokumentumforrás. A szervezet anyagilag önálló. Évi bevétele 100—150 ezer korona. Van két kerekestraktoruk, egy kaszálógépük és egy motorfűrészük. Kihágás, jogtalan fegyverhasználat, nrvvadászat a szervezet területén még nem fordult elő. Ez a vadászok politikai és szakmai felkészültségének magas színvonalát bizonyltja. KORCSMAROS LÄSZL0 A világ legnagyobb antilopja Az óriás jávorantilop (Taurotragus derbanus j viszonylag ritka állat. Mintegy 12 ezer példány él belőle napjainkban Délnyugat-Ajrtkában. Állományának megrltkulásához nagyban hozzájárult a szarvasmarha-tenyésztés elterjedése ezeken a vidékeken: az óriás jávorantilop igen fogékony a szarvasmarha-betegségek iránt. Az óriás antilopot nagyon nehéz megfigyelni élőhelyén. Ennek több oka is van. Néhány tucat állatot számláló csordában él, amely csordák hatalmas területek teljes állományát is jelenthetik. A csordát magát sem könnyű megtalálni, mivel táplálékot keresve a szavannában állandóan vándorol. Ezek az állatok csak a friss hajtásokat, fiatal leveleket eszik meg, felváltva a rügyekkel. Hogy ezt a táplálékot kellő mennyiségben megtalálják, naponta mintegy 12—20 kilométert járnak be. Az óriás jávorantipok Igen gyanakvóak. Egymást követó napokon sohasem legelnek vagy isznak ugyanazon a helyen. Állandóan ugrásra készek, s ha az „őrszem* veszélyt telez, azonnal eljutnak. Gyengéjük, mint minden növényevőnek, hogy szeretik a sót, ezért gyakran keresik fel a természetes sónyaló helyeket.
