Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-27 / 47. szám

Í982. november 27. SZABAD FÖLDMŰVES KAPCSQLATERÖSiíES GSOGSSZINIEK Köztársasági elnökünk Ausztriában lő prágai megrendezését és az 1984 őszére tervezett ausztriai csehszlovák kulturális napokat. A felek egybehangzóan megállapí­tották a humanitárius kérdések pozi­tív rendezését, s ezeket továbbra is a jószomszédság szellemében, és a helsinki záróokmány előírásainak megfelelően kell megoldani. Idegen­­forgalmi kérdéseket is megvitattak, s megelégedéssel nyugtázták a javítá­suk érdekében foganatosított vagy tervezett konkrét intézkedéseket. Vizs­gálják a határátlépés további lehető­ségeinek könnyítését. A látogatás során a külügyminisz­terek megállapodást írtak alá közös érdekű, nukleáris berendezésekkel kapcsolatos kérdések rendezéséről, továbbá egészségügyi együttműködés­ről, büntetőügyekben való jogsegély­­szolgálatról, továbbá kiadatási szer­ződést írtak alá. A csehszlovák kül­kereskedelmi miniszter és az osztrák pénzügyminiszter kormányközi vám­ügyi együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási megállapodást írt alá. A nemzetközi helyzet megvitatása során a felek hangsúlyozták, hagy hatékony erőfeszítéseket kell tenni a helyzet további rosszabbodásának elkerülésére s az enyhülés megőrzé­sére, hogy a két- és sokoldalú együtt­működés fejlesztésével támogassák az enyhülési folyamatot. Egyetértettek abban, hogy nagy je­lentőségű a válsággócok felszámolá­sa és a fegyverkezési hajsza meg­állítása, hatékony leszerelési intézke­dések foganatosítása az egyensúly lehető legalacsonyabb színtű megőr­zése mellett. A két ország szorgal­mazza a nyílt Kelet—Nyugat párbe­szédet, valamint a hatékony biza­lomerősítő lépéseket. Kidomborították az európai közép­hatótávolságú fegyverrendszerekről és a hadászati nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó amerikai-szovjet tárgyalások fontosságát. A két államfő rámutatott a helsin­ki záróokmány rendelkezéseiből kor­mányaikra háruló kötelezettségekre, s egyetértett abban, hogy a bizalom­erősítés és az együttműködés szor­galmazása, valamint az európai biz­tonság erősítése szempontjából nagy jelentőségű az említett rendelkezések maradéktalan teljesítése. Reményüket fejezték ki, hogy a madridi találkozó mielőbb pozitívan zárul és újabb len­dületet ad az enyhülési folyamat to­vábbi kibontakozásának. Kiemelték kiegyensúlyozott tartalmas zárődoku- ■ mentum szükségességét, ugyanakkor . fontosnak tartják a bizalomerősítő : intézkedésekkel, az európai biztonság és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívását. A látogatás befejeztével köztársa- ] sági elnökünk meghívta hazánkba < az osztrák szövetségi elnököt. • A párt választási kampányában a munkanélküliség és a gazdasági vál­ság, az infláció elleni harcot állítot­ta előtérbe, küzdött a 40 órás mun­kahét bevezetéséért, a nyugdíjkorha­tár leszállításáért, s kidomborította, hogy csak a dolgozók egységével és összeforrottságával érhetők el céljai. Ugyanakkor hangoztatta, hogy „még egyszer nem követjük el azt a hibát, mint a tavaszi andalúziai választáso­kon, amikor kiadtuk a jelszót, hogy a szocialistákra vagy a kommunnis­­tákra szavazni egyet jelent“. Carrillo közvetve beismerte, hogy Gonzálezék andalúziai előretöréséből nem von­ták le idejében a következtetéseket, s a pártfőtitkár felelősséget érezve pártjának alulmaradása miatt, lemon­dott tisztságéről. Utóda — feltétlen híve, az ugyancsak eurokommunista beállítottságú, 37 éves Gerardo Igle­­sias lett, akineik személye ellen a párt internacionalista szárnyának erős kifogásai voltak. A választások utáni időszakra is jellemző volt főként a baszk ETA szervezet terroristáinak gyakori tá­bornok-gyilkossága, szinte napirenden levő merényletsorozatai. Ez nemcsak a közrend és a politikai rendszer szempontjából aggasztó, hanem azért is, mert éppen a választások baloldal­nak kedvező eredményei miatt a spa­nyol haderő még mindig várakozó ál­lásponton van. Felipe González mint kormányfő reformjai között van a biztonsági testületek egyesítése és igazgatásának egyszerűsítése is. A helyzetet — az egyértelmű szo­cialista győzelem ellenére — az is bizonytalanná teszi, hogy a hivatalos Washington feszülten várja a döntést Spanyolország NATO-tagságának kér­désében. Ez ugyanis szervesen össze­függ a spanyolországi USA-támasz­­pontok sorsával Is, s a Reagan-kor­­mányzatra nézve kedvezőtlen döntés esetén a Fehér Ház — ha nem Is avat­kozna be közvetlenül, hiszen a NATO oldalán szegték meg a katonai töm­bök bővítésének kerülésére vonatkozó helsinki megálllapodásokat j- szíve­sen venne és támogatna egy katonai megmozdulást, mely valószínűleg meg­pecsételné a győztes González politi­kai jövőjét. LÖR1NCZ LÄSZL0 A népek nemet mondanak az esztelen vegyi fegyverkezésnek. (R. Kamtajev rajzaj Szomszéd államainkkal való kap­csolataink fejlesztésében, jószom­szédságunk erősítésében nagy ese­ményt jelentett a múlt héten Gustáv H u s á к elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, köztársasági elnökünknek háromnapos ausztriai látogatása, melynek eseményeit saj­tónyilatkozat foglalta össze. Dr. Gustáv H u s á к köztársasági el­nök dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök vendége volt, akivel tüzetesen megvitatták a két­oldalú kapcsolatokat és továbbfejlesz­tésük lehetőségeit, és áttekintették az időszerű nemzetközi kérdéseket is. Hasonló tanácskozásokat folytatott köztársasági elnökünk Bruno Kreis­­k у kancellárral is. Látogatást tett Anton Benyánál, az osztrák par­lament elnökénél ég Leopold Gratz bécsi főpolgármesternél. Köztársasági elnökünk és kíséretének tagjai ellá­togattak a linzi Voest-Alpine AG üzembe, majd elnökünk Mauthausen­­ben megkoszorúzta az egykori kon­centrációs tábor emlékművét. Husák elvtárs kíséretében volt Bohuslav Chűoupek külügyminiszter, Bohu­mil Urban külkereskedelmi minisz­ter. Bohuslav Kaítra. a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a Csehszlovák Szo­cialista Párt elnöke és Milan Kad­­n á r bécsi csehszlovák nagykövet. A tárgyalások során mindkét rész­ről méltatták a hivatalos képviselők és a két nép közötti kapcsolatok to­vábbfejlesztésének hasznosságát, sik­­raszálltak a kapcsolatok bővítése mel­lett. Leszögezték, hogy az osztrák­­csehszlovák általános vegyes bizott­ság tevékenysége kedvezően befolyá­solja a kölcsönös kapcsolatok alaku­lását. Eszmecserét folytattak a kétoldalú gazdasági kapcsolatok jelenlegi hely­cetéről és továbbfejlesztésük lehető­ségeiről. Megállapították, hogy e kap­csolatokban pozitív tendenciák ta­pasztalhatók, amelyek elsősorban az írucsereforgalom kölcsönösen elő­­lyös és kiegyensúlyozott növekedésé­lez vezethetnek. Ugyanakkor azt a neggyöződésüket fejezték ki, bogy nég kihasználatlan lehetőségek kf­­íálkoznak a két ország vállalatai kö­pött, elsősorban az ipari kooperáció­sán és harmadik országok piacain. I felek megvizsgálták a tudományos­­nűszaki együttműködés fejlesztésé­lek lehetőségeit-A két államfő óhaját fejezte ki, íogy továbbfejlődjék és elmélyüljön i kulturális, oktatási és tudományos együttműködés. Megelégedéssel nyug­­ázták az 1977. november 22-én meg­kötött kulturális megállapodás alap­ún kidolgozott hároméves programol, íz ebbe foglalt „osztrák kultúra nap­ainak“ 1583 októberében sorra kerü-Szolidaritás a palesztinokkal November 29-én még egy nevezetes eseményre figyelmeztet a történelmi kalendárium. ENSZ-döntés alapján erre az időpontra esik a palesztin menekültekkel való nemzetközi szoli­daritás napja abból az alkalomból, hogy 35 évvel ezelőtt ezen a napon hozta meg emlékezetes 181. számú határozatát az ENSZ Közgyűlése ar­ról, hogy a mandátumterületeként Nagy-Britannia igazgatása alatt állő Palesztinában két államot — egy arab és egy zsidó államot kell létrehozni. Palesztina a XVI. századtól egészen 1918-ig az oszmán birodalom része volt. Területét Jeruzsálemmel együtt 1918-ban az angolok szállták meg. Az akkori Népszövetség 1922-ben mandá­tumterületévé ' nyilvánította Paleszti­nát, s igazgatásával Nagy-Britanniát bízta meg. A zsidók történelmi szétszőrődott­­sága és az iszlám terjeszekedése foly­tán Palesztina elvesztette eredeti jel­legét, arab, majd török fennhatóság alá került. 1919-ben például Palesz­tina 700 "ezer főnyi lakossága közül csak 58 ezer volt zsidó, a többi arab. A cionista világmozgalom szervezett betelepítése folytán azonban 1946-ig már a 600 ezret is meghalad a zsidó telpesek száma. A világszervezet em­lített 181. számú határozata értelmé­ben a gazdaságilag együttműködő, de politikailag két különböző egységet alkotó arab és zsidó állam, közül az arab állam 11 ezer 600 négyzetkilo­méter területen jött volna létre, vagy­is az eredeti mandátumtsrület 43 szá­zalékán, melyen akkoriban 749 ezer arab és 9250 zsidó élt. A zsidó állam 15 ezer 110 négyzetkilomtéren alakult volna meg, vagyis a palesztin man­dátumterület 57 százalékán, s Itt ak­kor 498 ezer zsidó és 497 ezer arab élt. Jeruzsálem — mind a három vi­lágvallásnak szent helye — különle­ges nemzetközi ENSZ-státussal ren­delkezett volna. Ebben a nemzetközi övezetben (176 négyzetkilométer) 105 ezer 540 arab és 99 ezer 960 zsi­dó élt. Az arab államok elvetették, mert Igazságtalannak tartották a javasolt felosztást. Az arabok kifogásolták, hogy a palesztin lakosság kétharma­da elesik attól a lehetőségtől, hogy saját sorsáról dönthessen. A Qionisták is elvetették, ugyanakkor megkezdték a nekik ítélt területrész zsidósítását, amelyben főszerephez jutottak a Ha­­ganah, Irgun Zvai Leuimi és Stern terrorszervezetek, melyekhez a jelen­legi izraeli miniszterelnök, Begin is tartozott, s tömeggyilkosságokkal próbálták megfélemlíteni és elűzni az arab őslakosságot szülőföldjéről. Ezt a terrorizmust Izrael Államnak 1948. május 14-én történt kikiáltása után állampolitikai rangra emelték. A Stern csoport osztaga még gráf Fői­ké Bernadotte BT-megbízottat, a Svéd Vöröskereszt elnökét is meggyilkolta. Megindult az első közel-keleti, hábo­rú, melyben Izrael 5600 négyzetkilo­méternyi területet szerzett az arabok rovására. További háborúkkal további arab területek elorzása folytatódott. A knessszet 1981-íben már egész Je­ruzsálem bekebelezését is szentesí­tette és Jeruzsálemet tette meg Izrael fővárosává. A libanoni tragédia, a palesztin menekülttáborok felszámolása, a reak­ció támogatása, tömeggyllkosságok, nemzetirtás elősegítése az izraeli csa­patok segédletével világosan bizonyí­totta, hová vezet és milyen következ­ményekkel jár az izraeli hódító, te­rületszerző politika, amely amerikai segítség melett sem olcsó, s árát er­kölcsileg is megfizeti a nép. Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus elnöke, az izraeli állam egyik meg­alapítója írta halála előtt: „Az Izrae­liek — minden konokságuk és rög­eszméjük ellenére — elég okosak an­nak megértéséhez, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül semmi esélyük sincs a kihívások politikájá­nak továbbvitelére. Az amerikai zsidó elit számos tagja már tiltakozott Be­gin politikája, miatt. Mind többen el­határolják magukat Izrael viselkedé­sétől, némelyek kijelentik, hogy kez­dik szégyellni zsidó mivoltukat. A lon­doni Times megállapítása szerint „az Egyesült Államok a kongresszusi vá­lasztások esztendejében, lehetséges, hogy nem képes olyan nyomást gya­korolni, mint ami egyébként módjá­ban lenne, de valószínű, hogy egy bi­zonyos időre kevéssé fog rokonszen­vezni Mr. Begin kormányával, mint korábban“. A közel-keleti, egyben palesztin kérdés reális rendezésének alapja a hatpontos Brezsnyev-terv, amelyet an­nak idején részletesen kifejtettünk. A palesztinok libanoni kivonulásuk után sem akasztották szegre a fegy­vert. Mint a Palesztin Felszabadltási Szervezet Végrehajtó Bizottsága am­­mani határozatában leszögezte: 1. a libanoni kormány felelős az ország­ban élő palesztin lakosság, a Liba­nonban maradt palesztin szervezetek és intézmények biztonságáért; 2. az arab kormányok szintén felelősek a palesztin lakosság sorsáért; 3. a Liba­nonba nemzetközi erőket küldő or­szágok is felelősek a palesztinok biz­tonságának szavatolásáért. A palesz­tin szolidaritás ezzel szélesebb erköl­csi, sőt jogi felelősséggel párosuló alapot nyer. —in— A szabadság napja Jugoszlávia népe ünnepel: novem bér 29-e a felszabadulás napja, annak emlékére, hogy miután a szovjet csa­patok 1944 májusában felszabadították az ország északi részét és Belgrádot november 29-én itt végleg kimondot­ták a monarchia felszámolását és ki­kiáltották a népköztársaságot, mely 1963 óta a szocialista köztársaság el­nevezést viseli, valamint 1943-ban ezen a napon tartotta emlékezetes II. kongresszusát az Antifasiszta Nemzeti Felszabadítási Tanács. Jugoszlávia életében nagy jelentő­ségű volt az idei, XII. pártkongresz­­szus, az első, amelyet Tito elnök ha­lála óta tartottak. A kongresszus ha­tározatokban rögzítette a társadalmi­­gazdasági viszonyok fejlesztésében, a szocialista önigazgatás politikai rendszere, valamint a honvédelem és társadalmi önvédelem erősítésében, az oktatás, a nevelés, a kultúra és a tudomány önigazgatású átalakításá­ban, továbbá a párt eszmei-politikai és cselekvési egysége, vezető szerepe szilárdításában megvalósítandó fel­adatokat. Igen jelentősek az 1981—1985. évi ötéves tervbe foglalt feladatok. A fő célkitűzés a gazdaság stabilizálása, s ezért az ötéves tervre lassúbb fej­lesztési ütem jellemző. A társadalmi összterméknek 4,5 százalékkal kell növekednie. Jugoszlávia az eddiginél jobban támaszkodik saját erőforrá­saira és lehetőségeire. A felére csök­kenti a külföldi hitelek részesedését a beruházások finanszírozásában. A határozat szem előtt tartásával az Ipart termelést évente 5, a mezőgaz­daságit 4,5, a foglalkoztatást 2,5, a beruházást 1,5 százalékkal kell nö­velni. A jugoszláv gazdaságnak is sok problémát okoz az energiahiány. Ez­zel magyarázható, hogy az idén az ipari termelés az első félévben csak egy százalékkal növekedett. Ezért októberben az exportra irányuló ter­melés fellendítését, az energiahordo­zókkal és a devizaeszközökkel való ésszerűbb gazdálkodást és takarékos­kodást célzó kényszerkorlátozásokat is magukban foglaló törvényjavasla­tokat és kormányintézkedéseket foga­dott el a parlament. Hazánk hagyományosan jó kapcso­latokat ápol Jugoszláviával, melynek képviselője megfigyelői státusban vesz részt rendszeresen a KGST ülé­sein. .Gazdasági és kulturális terüle­ten Is élénk együttműködést folyta­tunk a jugoszláv partnerrel, politikai téren pedig különösen kiemeljük az el nem kötelezett országok mozgal­mában játszott szerepét. Kapcsolataink hasznosságát és e­­gyüttműködésünk gyümölcsözőségét bizonyította a közelmúHhan Milka Planine kormányfő hazánkban tett látogatása, amit a látogatásról ki­adott közös közlemény is megerősí­tett. — * — Jugoszláviával egy napon ünnepli felszabadulását az albán nép, mely­nek antifasiszta felszabadító harcában szintén nagy szerepet játszott a szov­jet hadsereg. Sajnos az albán nép vezetői hibájából fokozatosan elszige­telődött a szocialista közösségtől, sőt a szomszéd szocialista országokhoz való viszonya sem mondható barát­ságosnak. Bizonyítja ezt az albán vezetőségnek a jugoszláviai Koszovo autonóm tartomány eseményeiben ját­szott szerepe Is. L. L. Az október 28-1 spanyolországi választások eredménye egyér­telműen a baloldal előretörését jelentette. A belpolitikai fejlemények bonyolult alakulása hátterében is erőpróbát és demokratizálódási előbb­re jutást jelentett a Franco halála óta tartott minden egyes választás. A mostani ezt a folyamatot azzal te­tézte be, hogy a választók egy balol­dali párt, a Spanyol Szocialista Mun­káspárt zálszlaját vitték győzelemre. A tömegek hangulatváltozásáról, avagy az ország helyzetének és tény­leges érdekelnek józan felméréséről volt-e szó, amikor a választók 46 szá­zaléka, mintegy tízmillió választásra jogosult személy Felipe González pártját juttatta győzelemre, s ezt a spanyol temperamentumnak megfele­lően utcabállal ünnepelte? Nem volt kétséges, hogy a választők a spanyol szocialisták felé hajlanak. Ennek több oka volt. Elsősorban feltartóztatha­tatlanul elmélyült az addig kormány­zó, egyértelműen burzsoá párt, a De­mokratikus Centrum Unió bomlása. A tömegeket idegesítő másik tény az volt, hogy ez a párt Ibéria hajóját a NATO vizeire vezérelte, Spanyolország belépése az agresszív nyugati katonai tömbbe szakítást jelentett az addigi, legalább formális semlegességgel, még inkább a nyugati tömbhöz kö­tötte az ország sorsát. Ugyanakkor a helyzet alakulásának aggasztó kí­sérő jeleként egymást követő tiszti puccskísérleteket lepleztek le, melyek nemcsak a fennálló kormányrend­­szert, hanem általában a spanyolor­szági demokratikus kibontakozást, illetve fejlődést veszélyeztették. S nem utolsósorban a szociális valóság ha­tott a választókra, a 14 százalékos munkanélküliség, kétmillió álláskere­ső ténye. A választási kampány jel­lemzője volt még, hogy gombamődra elszaporodtak a kisebb pártok, éspe­dig mindkét táborban — a szocialis­tákat támogató erők táborában éppen úgy, mint a Fraga Iribarne Népi Szö­vetsége körül tömörülő jobboldali erőcsoportosulásban. A választások eredménye: több mint 40 év után, a háború óta első Ízben van Spanyolországnak szocia­lista kormánya. Ez a puszta tény Is okot adott a bérből élő tömegeknek az ujjongásra. González pártja két­szer annyi mandátumhoz jutott, mint 1979-ben — akkor 121 képviselői he­lyet mondhatott magáénak, most 201-et szerzett a 350 mandátumból. A választások másik meglepetése a kor­mánypárt vártnál is nagyobb lemor­zsolódása volt. Kérdőjelek a győzelem után Fellpe González, a szocialisták fő­titkára, a sikeres ügyvéd nemcsak szónoki képességeivel hajlította a maga oldalára a tömegeket. Válasz­tási kampányában ígéretet tett, hogy befagyasztja az ország NATO-hoz csatlakozásának folyamatát. A NATO egyesített katonai szervezetéhez tör­ténő csalatkozásról most, három hét­tel a választások után megalakított, de a parlament ülése előtt még be nem jelentett új kormány tagjai foly­tatják a tárgyalásokat, és González egy népszavazás eredményétől teszi függővé a NATO-egyezmény életbe lépését. Ez persze választási ígérete volt, most azonban kevésbé esik sző határozott NATO-ellenes lépésről, a­­mlnek taktikai okai Is vannak. A választások eredményei folytán nemcsak a Fraga Iribarne egykori miniszter fémjelezte jobboldal esélyei csappantak meg, hanem súlyos vere­séget szenvedett Santiago Varriilio eurokommunista Irányzatú pártveze­tősége is, mert az SKP-re csak 824 ezer választó szavazott, s a párt a szavazatoknak mindössze 3,8 százalé­kát kapta, Így a régebbi 23 mandátu­mához képest csak öt képviselővel rendelkeznek az új parlamentben.

Next

/
Thumbnails
Contents