Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-06 / 44. szám

14 .SZABAD í'ÖLDMÜVES. 1932. november 6. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET Ф A méh teljes átalakulással fejlő­dik. A fejlődés petével kezdő­dik, ebből álca lesz, álcából а báb és végül kikel az érett rovar — muokásméh, anya vagy here. Legke­vesebbet a petében elrejtve végbe­menő méhembrió fejlődéséről tudunk. A modern biokémia elsősorban ’ az élet fontos vegyi folyamatait tanul­mányozza, ezért intenzív kutatás fog­lalkozik a méhpetével is. Nagyon érdekes a méhpete mikrosz­kópon keresztül. Sok tekintetben egé­szen más, mint a közismert tyúktojás. Legömbölyített végő, hosszúkás hen­ger alakja van; hosztengelyében eny­hén hajlított és felső végé láthatóan vastagabb, mint az alsó. — Ez meg­szokott jelenség snk rovarfaj petéjé­nél, mert ezzel összefügg a pete lö­vendő embriójának állandósult hely­zete; felső részében keletkezik a fej, az Ívelt részben a hát, a homorú részben a has és ahol a pete oda van ragadva a sejt aljához, ott keletkezik az embrió utolsó testszelvénye. A pete nagysága változó. A hossza 1,4 mm — 1,8 mm között mozog. Ha­sonlóan változó a peték felső részé­nek átmérője: 0,25 mm — 0,38 mm-ig terjed. A pete súlya; 0,120 mg — 0,150 mg. A peték külsejükben ekkor is különbözhetnek egymástól, habár ugyanaz az anya rakta le őket. Ez a jelenség nemcsak az anya belső fizio­lógiai tényezőinek megnyilvánulása, hanem a méhcsalád életkörülményei­re ható külső befolyások eredménye Is. Hejtmánek (1961) és [ordán (1961) megállapították, hogy a peték nagy­sága arányban van a lerakott meny­­nyiséggel. Minél többet petézik az anya, annál kisebbek a peték. A pe­ték mennyisége és nagysága között te­hát fordított arány van. Ennek a fel­ismerésnek gyakorlati jelentősége van. A pete felületét két hártya borítja; a külső hártya — korion; és a belső A MÉH PETÉJE vékonyabb, rugalmasabb tojássárga­­hártya — amnion. A korion alkotja a pete héját. Vegyileg korionból áll, amely a kitinhez közel álló anyag. A korion felülete szabálytalan üt­és hatszögeket alkotó hálózattal van dfszitve. A hálózat szemölcsszerű ki­növésekből és récékből áll. Az ötszö­gek belsejében elszórtan sok apró szemöles van. Ezek a kinövések és szemölcsök erősítik a pete hártyáját. A pete felső pólusán kráterszerfi mélyedés van. Annak szélein a rajzo­latok elmosódnak és a mélyedés al­ján tipikus „holdtáj“ van, tele apró kráterekkel és közepén sima mező­vel. A bemélyedés szakmai elnevezé­se — csírakapu. Ez a petehártyának a legvékonyabb része. Megterméke­nyítéskor az ondósejtek itt nyomul­nak be a petébe. A burkon átvilágít a pete sárgás­fehér, kocsonyaszerü folyadékja. Nincs láthatóan elkülönítve a tápláló fehérje és a testalkotó sárgája, mint a tyúktojásban. Ha feltépjük a frissen rakott pete burkait, megállapíthatjuk, hogy a tojásfolyadék átlátszó, színte­len cseppeket tartalmaz. Ezek az úgy­nevezett tojássárga cseppek, belül különleges sárga testecskékkel és to­jás protoplazmával — világoszöld szí­nű folyadékkal, úgynevezett Bloch­­mann testecskékkel. Ezek jelentős szerepet játszanak a méhembrió fej­lődésében. A pete felső végén a plaz­marétegben apró gömbalakú mag he­lyezkedik el, amely ha 32 kromoszó­mát tartalmaz, akkor a tojásból mun­kás, vagy anya, ha a kromoszómák száma 16, akkor here kel. A petében levő embrió fejlődése az első órák alatt nem szembetűnő. A A méhek és a méhész télen Ha az Idő már hűvösebbre fordul, a méhek telelő fürtbe húzódnak. Erősebb, népesebb családoknál ez a folyamat később, gyengébb népes­ségű családoknál pedig korábban következik be. Ezt a Jelenséget az olyan méhész figyelheti meg leginkább, akinek az etető a kaptár hátsó részé­ben van elhelyezve. A telelőfürt rendszeresen a kljárényíláshoz közel, azokon a lépeken alakul ki, ahol az előbbi tevékenységüket abbahagyták. Minden erejüket csak a fürtön belüli meleg előállítására, illetve fenn­tartására fordítják. Az Idő minél hidegebbre fordul, annál Jobban tömörül a fürt és fel­­melegedéskor újra tágul, sőt meg is bomolhat. Ilyenkor történik meg a helycsere is. A külső méheket felváltják az addig középen elhelyezkedő méhek, melyek melegebb körülmények között voltak. Ezért vészelik át a legszigorúbb telet is. A hűvös — sokszor már a hidegebb novemberi napokban — csak a nyugalomról kell a méhésznek gondoskodni. Ha az élelem kifogástalan és a család nyugodtan telel, nem sokat fogyaszt. A telelés! időszak alatt, például novembertől február végéig, egy család nem fogyaszt többet, mint egész márciusban, amikor már két-három ke­reten fiasítás is van. A téli nyugalmi Idő alatt a legkisebb zavarásra Is megbomolhat a telelőfürt, és a méhek a téli nyugalmukból kizökkennek. Ez több mézfogyasztással, hőveszteséggel, sőt a méhek elpusztulásával is Járhat. A megzavart méhek egy része a léputcák hidegebb részeibe má­szik és ott elpusztul. Ilyenkor több táplálékot vesznek fel, s ennek kö­vetkeztében a bélcsatornájuk Is idő előtt megtelik emészthetetlen anyag­gal, ami kedvezőtlen Időben Is kirepülésre vagy a kaptárban való ürítke­­zézésre készteti őket. Ezért kel la méhésznek a méhek nyugalmát bizto­sítani. Novemberben kaptárt bontani, vagy családot vizsgálni már nem szabad. Ha akad is még valami tennivaló, legkésőbb szeptemberben, október ele­jén végezzük el, a hiányosságot, például szűkítést, takarást el kell távo­lítani. Ez a takarás különösen a tavaszi fejlődést támogatja majd. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint márciusban a visszatérő télutói lehűlések miatt a Hasítás is csökkent, vagy ami még rosszabb, meg is szűnt. Ezt azonban elkerülhetjük azzal, ha a fészket Jól betakarva már az ősz fo­lyamán elrendezzük, mivel kaptárbontásra nem mindig alkalmas az ldó március elején, sőt még közepén sem. A kártevők elleni védőrács Jó szolgálatot tesz a tél idején az egerek és a madarak ellen. A méhész év már elkezdődött a méhek betelésével, de a gazdasági év csak most- ér véget, s ez minden méhészt számadásra késztet. Mérlegelni kell, érdemes-e még méhészkednl? Ezt a kérdést már sokan feltették ne­kem is. Ezért fontos, ha a méhész nemcsak a családok állapotát, hanem a bevételeket és a kiadásokat is feljegyzi. Hasznos az elmúlt év értékelése. A méhészetre fordított kiadás útmu­tató a következő év tervezéséhez és a téli hónapokban Jó alkalmat adnak a készülődésre. A Jó méhész télen sem tétlenkedik. Az öregedő képtárakat javítgatja, fertőtleníti, esetleg új kaptárokat készít. Mivel a keretléc be­szerzése is nagy gondot okoz, sőt kapni sem lehet, az ügyes méhész a tél folyamán ezt is elkészíti. Aki nyilvántartást vezet a családokról, el­döntheti, hogy mennyi lépet selejtezhet ki, mennyi a viasztartaléka az új lépek építéséhez. A selejt lépeket most érdemes kiolvasztani, vagy el­küldeni kicserélésre a feldolgozó üzembe, [óbb, ha a méhész idejében adja át a kiselejtezett lépjeit feldolgozásra, mert a tavaszi idény megvárása torlódást okoz az üzemekben, és lassítja a műlépcserét. A méhész feljegyzéseiből, megfigyeléseiből, hasznos tudnivalókat vonhat le. A Jó tulajdonsággal rendelkező méhcsaládokat fokozott figyelemmel kísérje a nyugalmi állapot ideje alatt is. A nyugodt telelés, az átmeneti felmelegedés alatti viselkedés fontos tulajdonságokat takarhat. A kedvező tulajdonságú családok a következő évben tenyésztésre, szaporításra a leg alkalmasabbak. Ezért nemcsak a nyári teljesítményt, hanem a Jó telelést is Jegyezzük fel. A tél folyamán az alapszervezetek szervezzenek előadásokat és a ta­pasztalatok kicserélésének Is fő ideje a méhek téli nyugalmi időszaka. A termelési év és a vándorlás tapasztalatait vitassák meg. Különös figyel­met kell szentelni a Varroa atka terjedésének. Azt hiszem, minden mé­hész magáévá tette a Csehszlovák Méhészszövetség Központi Bizottságá­nak azt a fehfvását, hogy télre minden méhész betétet helyezzen a kép­tárak aljára, Így a tavaszi ellenőrzésnél Jobb és tökéletesebb eredményt lehel elérni. Ha ősszel még nem is vettünk észre atkát méhcsaládjaink­nál, ezzel a módszerrel tavasszal lehet, hogy találkozunk lehullott atká­val. Ne titkoljuk el, ha véletlenül atkát találunk a betétlapon, mert ezzel nemcsak saját magunknak ártunk, hanem a egész méhésztársadalomnak és népgazdaságunknak is. „ VICZÉN ISTVÄN változások csak a 30. óra után lát­hatók. Tökéletes embriót a petében csak 70—76 óra fejlődés után lehet látni. A jé méhanya a petét a sejt aljára rakja, nem egészen a közepére, kicsit eltolódva, örüsi (1956) megállapítot­ta, hogy az anya a petét a sejtnek ahhoz a feléhez rakja közelebb, a­­merre a fejével tekint petézés köz­ben. A régebbi irodaiam szerint a pete első nap álló helyzetben van, máso­dik nap 45 tokra dől, harmadik nap pedig lefekszik a sejt aljára. A daj­kák egy csepp táplálékot adnak hoz­zá és ez hozzásegíti az embriót a petéből való kikeléshez. Ez azonban tévedés. Az anya a petét enyhén el­dőlve rakja és a helyzete az egész embrionális fejlődés alatt nem válto­zik. Az anya fullánkjának az alakja a pete elhajlási szöge kialakulásánál jelentős szerepet tölt be. A ragasztó, amellyel az anya a petét a sejt aljá­hoz rögzíti, szintén befolyásolhatja a pete helyzetét. Az embrió kikelésének a módját — helyesebben úgy kellene mondani „az embrió átváltozását álcává“ — Du Praw (1961) írta le részletesen és készített filmet is a méh embrionális fejlődéséről. Az embrió álcává való át­változásának első jele finom hullám­zó mozgás a pete belsejében. A ko­rionon egy csepp apró folyadék jele­nik meg, amely a burkon keresztül áthatol a pete felületére. Azon a pe­tén is megjelenik, amely termosztát­ban kel ki, méhek nélkül. A folyadék szétterjed a pete felületén, a korion tejszerű színezete átlátszóvá válik, és az embrió szelvényezettsége (szeg­mentálása) tisztán látható. Az embrió az átlátszó burokban felegyenesedve áll, míg a korion ma­radványai eltünedeznek, mint az ol­vadó hó. Kis idő múlva enyhe hul­lámzó mozgást, keringést figyelhe­tünk meg, amely fokozatosan na­gyobb és mélyebb lesz, de ezt merev nyugalom szünetei szakítják meg. A legmélyebb keringő mozgásnál az embrió a fejével hozzáér a sejt aljá­hoz. Kis ideig patkó alakú helyzetben marad, azután dűledezni kezd a jobb vagy bal oldalra, mfg végül ledől a sejt aljára. Ebben a helyzetben eltűn­nek az embrión levő utolsó korion maradványok. A sejt alján tehetetle­nül fekszik. Ez még mindig embrió. Csak rövid idő múlva kezd el a teste görcsösen mozogni, mint a bél perisz­taltikus összehúzódása. Sztereomik­­rnszkőppal láthatjuk, ahogy a lég­csőbe behatol egy kis levegő, a lég­zőnyílások tehát elkezdenek működni és a kis lény elkezd lélegezni. Ez az a pillanat, amikor ez embrióból álca lesz. Az embriónak álcává való átválto­zásakor a sejtben nincs jelen semmi­lyen folyékony táplálék, amit a mé­hek odahelyeznének. A pete burkai­ból nem maradt semmi, minden fel­használódott a lárva keletkezésekor. A burkai a petéből kiválasztott enzim hatására feloldódtak és átváltoztak. Csak azután, amikor a lárva elkezd lélegezni és mozogni a szájával, jön­nek a munkás méhek és etetik a lár­vát. A lárvácska már néhány perc múlva jóformán úszik a táplálékban. A pete körül még sok biológiai és biokémiai rejtély van, amely megfej­tésre vár. Dr. OLDRICH HARAGSIM, Libčicei Méhészeti Kutatóintézet A Varroa atkával fertőzött méhcsaládok elpusztult egyedeiből mintát vesznek kivizsgálásra x Fotó: О. H. Elborult arccal áll az öreg mé­hész kertje közepén, s két öklével fenyegeti 'a növényvé delmi repülőgépet. Ezen a nyáron tizenhat család méhe látta kárát a vegyszeres növényvédelemnek. Ung-vidéken ősi hagyományai van­nak a méhészkedésnek. A SZMSZ nagykaposi (Veľké Kapušany) alap­szervezete tizenöt község méhészeit tömöriti és jelenleg 90 tagja van. Az alapszervezet titkára Jakab Sándor, vele beszélgettem. — Sajnos, Ung-vidéken évről évre csökken a méhcsaládok száma — vall­ja Jakab Sándor, majd hozzáfűzi. — Tavaly még 1470 családot tartottunk nyilván, jelenleg viszont már csak ezer család szere­pel a nyilvántartá­sunkban. A méhek népgaz­dasági értéke fel-r becsülhetetlen, mi­vel a méhek a méztermésen kívül nagy értéket hoznak létre a növé­nyek megporzásával is. Ezzel össze­függésben hazánkban kedvezménye­ket biztosítanak a méhészeknek. In­gyenes a méhegészségügyi szolgálat, s családonként 35 korona az állami támogatás. A mezőgazdasági nagy­üzemek méhcsaládonként 80—120 ko­ronát fizetnek a kultúrnövények meg­­porzásáért, s ha a méhész a méhcsa­ládokat maga szállítja, ezért még 20 korona pótlék is jár. Ung-vidéken — ahogy Jakab Sándor mondta — nem is kellene fizetni az említett szolgáltatásért. A méhészek szívesen eleget tennének a meghívás­nak. Ingyen. Csak hívnák őket a me­zőgazdasági nagyüzemek illetékesei, s biztosítanák számukra a minimális feltételeket. De eddig még egyetlen gazdaság sem jött ilyen kéréssel. Saj­nos, néhol még arról sem értesítik a méhészeket, hogy vegyszerezést vé­geznek, pedig rendelet írja elő, hogy legalább öt nappal a vegyszeres ke-' zelés előtt a gazdaságok kötelesek értesíteni az illetékes nemzeti bizbtt­­ságot a vegyszerezés időpontjáról, he­lyéről, jellegéről, utóhatásairól. A nemzeti bizottságok pedig legalább két nappal a vegyszerezés előtt köte­lesek értesíteni a méhészeket. Ezek­nek az elmulasztása büntetőjogi eljá­rást von maga után. Jakab Sándor további gondokról is beszélt: — Nálunk a méhiegelők területe az elmúlt években nem növekedett, szerkezetileg viszont módosult. Csök­kent a lóhere, a lucerna és a rétek területe. A Latorca szabályozása kö­vetkeztében kevesebb a fűz, melynek elsősorban a tavaszi bordás látja ká­rát. Mindezek ellenére a nagykaposi méhészektől felvásárolt méhészeti ter­mékek mennyisége növekedett, ami a jó szervezésnek köszönhető. — Alapszervezetünk méhészéi ta­valy az 1470 családtól 135, idén vi­*» szent ezer családtól 145 mázsa mézet értékesítettek. Az idén sikerült két mázsa viaszt is eladnunk. A többi méhtermék értékesítéséről jelenleg még nincs pontos kimutatásunk — értékelt röviden Jakab elvtárs. ■ A nagykaposi méhészek az idén tehát gazdag hozamokat értek el... — Igen. Jómagam családonként 50 kiló méztermést értem el, 50 kiló viaszt értékesítettem. Rajtam kívül több méhésztársam dicsekedhet re­kordhozammal. Mindezt elsősorban a kedvező időjárásnak köszönhetjük, ami nagyon kedvezett a hordásnak. A nagyfödémesl (Veiké Ulany) kertészkedik és kts­­állattenyésztök közös kiál­lításán nem hiányoztak a méhészet régi kelléket sem. A látogatók többen megte­kintették a régi kaptárokat és a méhészkedés egyéb fontos kellékeit —kf— Persze ki kell emelnem a jó áttelel­­tetést és a betegségek elleni haté­kony védekezést is. Én csak annyit mondhatok, hogy érdemes méhész­­kedni, de csak annak, aki sok időt tud szentelni a méheknek. A régi, helyhez kötött, kedvtelésből űzött mé­hészkedésnek ma már nincs jövője és értelme. Mostanság, amikor a mezőgazdasági termelésre a korszerűség a jellemző, amikor egyre nagyobb szerephez jut a vegyszeres növényvédelem, a mé­hészetnek egyetlen járható útja ma­rad, mégpedig a vándoroltatás. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy az örö­kös bújdosás, menekülés a veszélyez­tetett területekről a védettek — akác­erdők, fakadó füzesek, rétek, málná­sok, erdőirtások — felé. Az ésszerűen gondolkodó méhészek mindenütt ezt' teszik. Ezáltal nemcsak a környezeti ártalmaktól menekül meg a méh, ha­nem termékenyebbé is válik, mert a legjobb méhlegelőket látogatja. / — Sajnos, a Varroa atka megjele­nése óta betiltottuk a vándoroltatást, hogy megakadályozzuk a további fer­tőzést — teszi hozzá Jakab elvtárs. — Ha a fertőzést felszámoljuk, akkor viszont újból zöld jelzést kap a ván­doroltatás. ■ Hogyan védekeznek az atkafer­tőzés ellen? — A Varroa atka megjelenését 1979-ben tapasztaltuk először, amikor reggel a méheink kirepültek, s esté­re nem tértek haza. Rá egy évre már sok olyan méhészünk volt, akinek teljesen kipusztult az állománya. Ne­kem például 16 méhcsaládom pusz­tult el. Kezdetben hangyasavval védekez­tünk az atkák ellen, de ez nem vált be, mert a kezelés után a méheknél gyomorvész pusztított. A SZMSZ Köz­ponti Bizottságától azt a tanácsot kaptuk, hogy mindenki védekezzen úgy, ahogy tud. így a magyarországi méhészekhez fordultunk segítségért. i Folbex megnevezésű füstölő szalagot kaptunk. A rendszeres füstöléssel si­került megfékeznünk az atkafertőzés általi pusztítást. A nagykaposi alapszervezetben so­kan végeznek becsületes, odaadó munkát. Az idén például a mezőgaz­daság megsegítésében 29П0 órát dol­goztak le társadalmi munkában, s a választási program megvalósításából is kiveszik a részüket. Az alapszer­vezet tagjai részére számos szakmai előadást tartottak, gvnkorlatilag be­mutatták, hogyan kell védekezni a méhbetegség ellen. — Most minden erőnket a Varroa atka elleni küzdelemre összpontosít­juk, s reméljük, hogy rövidesen sike­rül felszámolnunk ezt a veszélyes élősdit, s akkor több méhésztárs visszanyeri a méhészetbe vetett hitét — mondotta befejezésül beszélgető­­partnerem. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents