Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-06 / 44. szám

1982. november 6. SZABAD FÖLDMŰVES Barátaink útmutatása, s a kölcsönös együttműködés nyomán Meggyőző eredmények Immár 30—33 évesek azok az em­berek, akik a szövetkezetek alakulá­sával egyidőben születtek. Tehát fel­nőtt, családos emberek. Gyerekfővel nem tudhatták — hogy is tudhatták volna? —, mily vi­lágformáló törté­nelmi korba „csöp pentek“ bele. Fel­cseperedtek, majd megnősültek, férj­hez mentek, utó­dokat nemzettek... De vajon hányán tudják közülük, kik voltak azok, akik éjt is nappallá té­ve rakták le az új élet fundamentu­mait? Kik vívták a kíméletlen osz­tályharcot, s küzdöttek keményen, részrehajlás nélkül azért, hogy a mai nemzedékek örömteljesebb, gondta­lanabb életet élhessenek, szellemileg is magasabb szintre emelkedhesse­nek? A mai fiatalok közül már nagyon kevesen tudják, hogy hazánkban — fgy a Kassa-vidáki (Košice-vidiek) tatása és harcedzett munkásosztá­lyunk segítőkészsége nyomán köny­­nyehb, jobb és eredményesebb lehet a mezőgazdasági termelés. Mint ahogy az is volt, erről szólnak az alábbi beszédes számok, tények. Jelenleg a mezőgazdasági földterü­let 97 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Az egyesítéseket köve­tően ma 17 szövetkezet és 3 állami gazdaság, valamint egy Agrokomplex üzemel, szavatolja az állami tervfel­adatok teljesítését. Természetesen a járás mostoha termelési adottságai­nak feljavításához szocialista álla­munk anyagilag is hozzájárult: csu­pán a 6. ötéves tervidőszakban 3244 hektárnyi vizenyős területet csapol­hattunk le és alagcsövezhettünk, több mint 100 millió korona költségráfor­dítással. Ugyancsak 150 millió koro­nába került a 16 545 hektár gyönge termőképességű talaj feljavítása. Megtérül-e ez a nagy költségráfor­dítás? Hosszabb távon: igen. Mi bizo­nyítja ezt? Az, hogy a Szepsi-sikság hajdani lápjai, vadvizes területei he­lyén, savanyúfüves rétjein manapság nagy mennyiségű búza, cukorrépa, szemes és silókukorica terem. A kis A buzitai (BuzicaJ szövetkezet épülő egészségügyi központja járásban Is *— a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat követő változá­sok, a lenini szövetkezeti gondolat gyozelemrevitelének tanulságai szol­gáltak megbízható fegyverül. A szov­jet kolhozparasztság tapasztalatait hasznosítottuk, ily módon leküzdve a sok-sok kezdeti nehézséget. A mieink mentek a Szovjetunióba, hogy szét­nézzenek kolhozportákon, megismer­jék azokat a termelési, szervezési és díjazási módszereket, amelyek hazai alkalmazása a fejlődés kerekét moz­dította előbbre. Aztán a szovjet kolhozparaszt-kül­­döttségek jöttek, hogy önzetlenül, személyesen adhassák át nagyon ér­tékes tapasztalataikat. Talán fölösle­ges is említeni, ezek a segítőkész szovjet emberek nagyra becsülték az akkor még soványka eredményein­ket, bízva abban, hogy a baráti együttműködés mind szélesebbkörfivé és eredményesebbé válik. S örömmel nyugtázhatták a későbbiekben: nem csalatkoztak! A TÉNYEK BESZÉLNEK A szövetkezeti gazdálkodás kezdeti időszakában mi, az újat, a közös összefogást népszerűsítők, agitátorok sem képzeltük azt, hogy a közös gaz­dálkodásnak ilyen magas szintjét ér­jük majd el a későbbi évtizedekben. Annyit azonban tudtunk: együttes erővel, a kommunista párt lránymu­szövetkezetek összevonásával kiala­kult mezőgazdasági nagyüzemekben befejeződött, vagy még folyik a ter­melésszakosítás. Az ttzemközi együtt­működés (kooperáció) területén Is vannak már kézzelfogható eredmé­nyek. Persze még távolról sem me­rültek ki a lehetőségek. Keresni kell annak útját-módját, miként lehetne olyan eredményeket elérni — Ha kell, a mezőgazdaságtudomány segítségül hívásával —, amelyekre a szövetke­zet, az állami gazdaság egyedül kép­telen. ÉLENJÁROK, ÜTMUTATÖK Számos mezőgazdasági üzemünk van a járásban, amelyre büszkék le­hetünk. Ezek közül hadd említsünk néhányat: az 1950-ben, 37 taggal in­dult határfalvai (Hraničná pri Hor­náde) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz ma 4378 hekáros, kiváló gazda­sági erelményekkel. Vagy említhetjük a csécsi (Ceöejovce) Győzelmes Feb­ruár Efsz-t, amely nem csupán a ku­korica, hanem a "búza, a gyümölcs és szőlő termesztésében, valamint a hús-, tej- és tojástermelésben is pél­damutató. A magyarbődi (Bídovce) szövetkezet 240.6 tojást termel, éves átlagban, to­jónként; a csányi (Čaňa) közös gaz­daságban már túlhaladták a négy­ezer literes fejési átlagot, évente. Az élenjárók közé tartozik még a pe­­rény-hími (Perín-Chým) szövetkezet, amely főleg a gabonatermesztésben — de amellett másban is! — példa­mutató. Az alsómislyei (Nižná Myšia) viszont a malacnevelésben jeleskedik, 21,7 darabos szaporulati átlaggal ko­cánként. Ez utóbbi közös gazdaság állattenyésztő telepéről, gazdasági udvarairól száműzték a gyomot; zöld­séget, gyümölcsöt termesztenek ott, ahol ez lehetséges. Másutt meg arra törekednek, hogy széppé, vonzóvá tegyék a dolgozók munkakörnyezetü­ket: parkok, virágágyások, zöldöveze­tek hódítanak egyre nagyobb teret. Kétségkívül eredménynek számít, hogy járásunk mezőgazdasági üze­meinek dolgozói nemcsak az anyagi jólétükkel, hanem szaktudásuk gya­rapításával, szellemi felkészültségük­kel is törődnek. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy az üzemek vezetői továbbtanulásra serkentik a tudásszomjas fiatalokat, kgzépkorúa­­kat. Jelenleg 180 a járásban a mező­­gazdasági szakközépiskolát, 707 a középiskolát, s 200 a főiskolát és egyetemet végzettek száma. Száz­nyolcvanöt azok száma, akik, bár alapfokú végzettségűek, több évtize­des gyakorlattal rendelkeznek. En­nek sokszorosa viszont az évente üzemi oktatásban részesülőké. Amivel egyáltalán nem békélhetünk meg: az a mezőgazdasági üzemek gépparkjának elöregedése. Annak fel­újítása előbb-utóbb égetően sürgőssé válik. A megoldás halogatása a ter­melési szint zuhanását, a költségesebb üzemeltetést mozdíthatja elő. Sem az egyik, sem a másik nem mondható üdvösnek, annál inkább hátramozdí­­tónak. A legfőbb!) illetékesek dolga, hogy ezen a téren lényeges változás következzék be — aránylag rövid időn belül! S végül: járásunk mezőgazdasági üzemeinek dolgozói üdvözlik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő szovjet népet, a szovjet kolhozparasztokat! IVÄN SÄNDOR Csoltkó Jenő Buzltán (Buzlca) vagyunk. Az efsz­­lrodában egy fiatalember épp telefo­nál. Dolga végeztével bemutatkozik: — Csoltkó Jenő növényvédő agrár­mérnök. Tanulmányait a Budapesti Kerté­szeti Egyetemen végezte 1978-ban, azóta dolgozik eb­ben a közös gaz­daságban. — Milyen volt a kezdet? — Elejétől fogva segítettek, hogy szaktudásom hasznosíthassam. Am, mivel növényvédő szakemberre volt szükségük, így levelezőként szerzem meg a szükséges szaktudást. A jövő évben fejezem be a felépítményit. — Kibontakozás, önállósodás? ■— Van rá lehetőség, csak élni kell vele. Nem csupán a növényvédelem, hanem a talaj tápanyagutánpótlása is az én hatáskörömbe tartozik. A műtrágyát például a talaj tápanyag­­tartalmának laboratóriumi elemzése eredményei alapján végezzük. Az ön­képzésen túl arra is van mód, hogy kísérletezzünk, ésszerűsítsünk, figye­lembe véve a mai korkövetelménye­­ket. Legényember Jenő. Kevés szabad­idejében fésteget. Végtelenül boldog, hogy megbecsülik munkáját, anyagi­lag és erkölcsileg támogatják. ■ ■ ■ Sivák Endre Csepely Anna A csányi (Caüa) szövetkezet emeletes övodája-bttlcsődéje 1 (A szerző felvételei) Jő megjelenésű, щ csillogó szemű Csepely Anna, akt csupán három hó­­»j napja dolgozik a m szövetkezetben. Szakképesítését a nagykaposl (Veiké Kapušany] mező­­gazdasági szakkö­zépiskolában sze­rezte. Beilleszke­déséről így véleke­dik. ■— Restről (Rešíca) járok ide. A könyvelőségen a szolgáltatási üzem­­ág bérelszámolását végzem. Panaszra nincs okom: segítenek. Itt az ener­giatakarékosság a központi kérdés. Nagy a gépparkunk, jól oda kell fi­gyelni a gazdaságosságra, az Uzem- és hajtóanyag-felhasználásra. Bizony, nagyon ébernek kell lenni, mert máskülönben sok pénz elcsorog­hat az évnek szinte minden napján. A pontos nyilvántartás és a szemfü­les ellenőrzés ezt megakadályozhat­ja... ■ ■ ■ Egy állományforgőban nyolcezer sertést tartanak. Törzsállományuk az egész országban talán a legnagyobb. Fiatal, Jól felkészült, tág látókörű és a haladó Irányzatot kedvelő szakem­berekre volt szükség ahhoz, hogy a gyors ütemű fejlődéssel képesek le­gyenek lépést tartani. Közülük egy Sivák Endre, a restel 5000 férőhelyes sertéshizlalda vezetője. i— A hizlaldában kezdtem. Mindig megkaptam a kért segítséget. Mert kellett ám a támogatás, hiszen az In­dulásomkor a malacelhullás elérte a 10 százalékot; tavaly már csak 4,2 százalék volt, s ez év nyolc hónapjá­ban ezt az arányt tovább sikerűit csökkenteni (hú­­rom százalékon alulra). A súlygyarape* dásl napi átlag ke­rül szóba. — A járásban alighanem ml ér­jük el a legjobb felhízásl átlagot: ez tavaly 52, az idén már 55 deka volt. Ha az állománylétszámot vesszük alapul, az ilyen jó eredmény miatt csöppet sem kell szégyenkezniük. ■ ■ ■ Ugyancsak a sertéstenyésztésben, annak törzstenyészetében dolgozik körösi Pál, aki a fiatal és az Idősebb dolgozók közötti megértést és jő összhangot dicséri elöljáróban. r— Törzstenyészetük és eredmé­nyeik? — Hétízázhúsz a kocánk. Az éves malacszaporulati átlag kocánként 19,2 darab. Kiváncsi voltam, milyen is lehet az alsólánci (Nižný Lanec) törzstenyé­szet. Az ott uralkodó rend, tisztaság és fegyelem Igazán példás. — ön szerint ml kell a sikeres pá­lyakezdéshez? —­­kérdezem Körösi­től. >— Hát a sikeres pályaválasztás az elsődleges. На X. Y. kedvvel és hozzá­értéssel végzi a reá bízott felada­tokat, amellett gáncsolás helyett segítik, hogy ml­verjen, otthonosan m Körösi Pál előbb gyökeret érezze magát, a jő eredmények eléré­se erősíti önbizalmát, s kezdeménye­zésre Is képes. Szövetkezetünkben ezt mindenkor komolyan veszik a ve­zetők, az Illetékes szakemberek. Persze az is helyénvaló szemlélet­­mód, hogy a kezdő fiatal előbb bizo­nyítson, azután jöhet a magasabb bérkategória, a nagyobb szociális jut­tatás. ■ ■ ■ *—■ A próbaidő letelte után —• veszi át a szót Sivák Endre — rendeződik a fizetési probléma, a beosztás. Ezt az én példám is jól bizonyítja: a pró­baidő után bíztak meg Jelenlegi mun­kaköröm ellátásával. A prémiumot és az egyéb juttatásokat aszerint kap­juk, milyen eredményeket tudunk fel­mutatni. Ha a gazdaságvezetés azt veszt ala­pul a fiatalok feladatkörének megha­tározásakor, hogy ki milyen felké­szültségű és mire képes, általában a céltévesztés kizárt. De nagyon sok függ attól Is, hogy a kezdő fiatal közvetlen környezete mennyire segí­tőkész. No és aztán a védnök való­ban legyen tanítómester, akitől tanul­hat az Ifjú kezdő nemcsak szakmai mesterfogásokat, hanem emberséget is! ■ ■ ■ Befejezésül: az üzemi SZlSZ-szer­­vezet sokat tesz a fiatalok érdeké­ben. Ez Is nhgyon lényeges. Kutatja a kibontakozás, a meggyökerezés for­máit, lehetőségeit. A fiatalokról való döntéskor a vezetőség mindenkor ki­kért az Ifjúsági szervezet képviselői­nek véleményét. A fentiekből Is ktflntk: helyes az efsz vezető- és szakembergárdájának a viszonya a fiatalokhoz; a fiatalok jól érzik magukat a közösségben, a szövetkezetben. Gondjuk, problémá­juk » a vezetésé is. .(illés) Vanek Gézát Egegen (Hokovce) 'úgyszólván mindenki Is­meri. Veterán párttag. Nemrég ünnepelte 80. születés­napját. Több mint három évtizeden át volt a község krónikása. Szívesen fordulnak hozzá tanácsért fiatalok, kö­zépkorúak egyaránt, hiszen élete nagy részét Itt töltötte. Már 18 évesen (1920) a szociáldemokrata párt balszárnyá­hoz tartozott. Munkásmozgalmi tevékenységére így emlékszik vissza* — Apátmarőton (Opát. Moravce) 1913-ban tlzenkéttagú pártsejtet szerveztem. Szervezőmunkámhoz nagy segítséget nyújtott Lichner Gusztáv, kerületi párttltkár, aki a pártszer­vezetek alakításában, és megszilárdításában gazdaság tapaszta­latokkal bírt. Egegen 1926-ban telepedett le, ahol Vanek elvtárs azonnal bekapcsolódott a pártmunkába. Itt Ismerkedett meg Safrankú és Grünn elvtársakkal. Ehhez még annyit fűz, hogy akkortájt Illegalitásba kényszerült a pártszervezet, mégis tevékenyke­dett. Ez Idő tájt többször Is meglátogatták őket a kom munlsta párt agitátorai; Here* Sándor, Muneis* Pál, Steiner Gábor és Major István. — Lelkesítettek minket, s további harcra serkentettek. Ott gyűléseztünk, ahol a csendőrség a legkevésbé sejtette; a pa­takparton, a temetőben, s a legtöbbször Pénzes Kálmán elv­társ lakásán. A továbbiakban azt ecseteli, amikor 1928-ban résztvettek tömegesen az Ipolysági (Šahy) május elsejei felvonuláson. Ez alkalommal Steiner Gábor kommunista szenátor volt a szó­nok. Szavai gyújtottak, cselekvésre késztettek, a helyes esz­mei politikai irányt mutatták a mind élesebbé való osztály­harchoz. 1938 végén költöztem Budapestre, ahol az Uhri-testvérek karosszéríagyárában dolgoztam egészen a felszabadulásig mint festő és mázoló. Részt vállalt itt Is az Illegális pártmunkából, röplapokat terjesztett, s társaival együtt mind több borsot tört a horthys­­ták, majd a német fasiszták orra alá... i— Hadiüzem volt a miénk. Ml készítettük a német teher­autók és parancsnoki autók karosszériáit, vagy javítottuk VETERÁN PÁRTHARCOS ezeket. Itt-ott leszereltünk a gépjármüvekről valamilyen alkat­részeket, melyek hiánya bizonyos Idő elteltével a jármű hasz­nálhatatlanságát Idézte elő. A parancsnoki autók benzinjébe kockacukrot dobtunk, ащ1 egy-két nap elteltével a főfüvó­­kákat eldugaszolta, s a kocsi leállt.,. Mint a fentiek Igazolják: a szabotázsakcióktól sem riad­tak vissza. ŕ- Egyik társunkat, akit a Hunyadi-páncélosokhoz hívtak be, s másnap megszökött, két hétig mint katonaszökevényt rejtegettük; titokban hordtunk neki élelmiszert — emléke­zik vissza Vanek_, elvtárs. — Később Borostyánkői László gyárparancsnok tudomást szerzett róla, de nem adta ki a szö­kevényt. Valószínű, az 6 szíve is a miénkhez hasonlóan do­bogott. Ezt jómagam teljes bizonyossággal nem tudhattam, hiszen csak az összekötőket ismertem. Ez nagyon jő mód­szernek bizonyult, mert az összekötő lebukása esetén az akelő Irányítóit semmiképp sem fenyegethette árulás veszélye. Miből sejtette Vanek Géza, hogy a gyárparancsnok haladó szelleműén, gondolkozott, sőt cselekedett? Abból, hogy bér besorozták őt, ■— nagyotthallása ellenére — katonának, be­hívóját a gyárparancsnok egyszerűen széttépte. Aztán. rosszabbra fordult a helyzet. 1944 őszén Ismét be­sorozták őt. Nyilas suhancok jelentek meg ekkor, akik rá­mutattak az alkatilag megfelelő emberekre, akiket teher­autókra raktak — köztük Vanek elvtársat 18 >—, s a Mérla- Terézia laktanyába szállították őket. *— Egy cédulát adtak, mellyel másnap jelentkeznem kellett Ismét „gyárlátogatást“ tartottak a nyilas suhancok, s engem Is elvittek újfent a laktanyába. Akkor a fehér cédula nem a frontravitelt, hanem a szabadulást, az életet jelentette. A laktanyában egy Pucsai nevű kommunistával hozott össze a sors; azzal az emberrel, aki Jól Ismerte a nyilasok mód­szereit. Fehér cédulát szerzett, egy csomőnyit, melyből ne­kem Is adott. Másnap ezt a „menlevelet“ lobogtatva az őr orra előtt, kisétáltunk a laktanyából, fgy menekülve meg a halál torkából.. j Riportalanyunk a felszabadulást követően visszatért Egeg­­re, ahol pártelnöki, majd hnb-elnöki tisztséget töltött be. Egy évtizeden át volt a szovjetbarát-szervezet elnöke, s tagja a CSSZBSZ járási, valamint kerületi vezetőségének. Tevéke­nyen hozzájárult az efsz-ek alakításhoz. Addig vezette a köz­ség krónikáját, ameddig bírta... Szükség esetén még ma Is az ifjú nemzedékek rendelkezésére áll, hogy átadja gazdag élettapasztalatait. belAnyi j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents