Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-06 / 44. szám
1S82. november В. SZABAD FÖLDMŰVES A Szovjetunió anyagi bázisa A szövetségi köztársaságok hozzájárulása Belorusz SZSZK: Ebben a köztársaságban építették ki az autó-, traktor- és az elektrotechnikai ipart, a megmunkáló gépeket és a szerszámokat gyártó vállalatokat. Manapság Belorussziában gyártják minden hatodik szovjet traktort és minden hetedik szovjet fémmegmunkáló gépet, továbbá Itt gyártják a legnagyobb teherbírású, billenős felépítményű tehergépjármflveket, a takarmánybetakarltó kombájnok 81 százalékát. Oj ágazatként épltet- , - ték ki a vegy- és iLj petrolkémiai ipart. * f T1 ¥Щ iT* Ti Belorusszia mezőgazdasága a burgonya- és lentermelésre szakosodott — e növénykultúrák termesztésében a Belorusz SZSZK a szövetségi köztársaságok között a 3. helyet foglalja el. Uzbég SZSZK: Üzbegisztán ipari termelésére a nagy tüzelőanyag- és energetikai bázis, a vaskohászat, a vegy- és petrolkémiai Ipar, a traktorgyártás, a Diesel-motorokat és kotrógépeket gyártó vállalatok kiépítése jellemző. Ebben a köztársaságban gyártják a gyapot termesztése során használatos gépeket. A mezőgazdasági ütemek kimondottan a gyapot termesztésére szakosodtak. Üzbegisztánból származik a szovjet gyapottermés mintegy kétharmada. Kazah SZSZK: A gazdag természeti források tették lehetővé, hogy a szovjet hatalom éveiben ebben a köztársaságban hatalmas Ipari bázist létesítettek. Kazahsztán ma fontos kohászati központ, különösen ami a nem vasérc jellegű kohászatot illeti. A köztársaságban nagy jelentőségű a tüzelőanyag-bányászés — a szénbányászatban a szövetségi köztársaságok között a 3. helyet foglalja el. A mintegy huszonöt és félmillió hektár szűzföld termővé tételével Kazahsztán jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket állít elő. A köztársaság kolhozai és szovhozal adják a szovjet gabonatermés egyötödét. Grúz SZSZK: Grúzia ma sokoldalú, korszerű ipari bázissal rendelkezik. Legfontosabb a vaskohászat, a gépgyártás, a vegy- és petrolkémiai ipar, a cementgyártás és a textilipar. Ebben a köztársaságban bányásszák az összes mangánérc 30 százalékát és itt gyártják- a távolsági villanymozdo nyok egyharmadát. Grúziára elsősorban a teacserje termesztése a legjellemzőbb.. Egyre ismertebb azonban a grúz bor-, gyümölcs- és dohánytermelés Is. Azerbajdzsán SZSZK: A mai Azerbajdzsánra nem csupán a kőolaj és a földgáz kitermelése, hanem a vaskohászat, a" vegy- és petrolkémiai ipar, a könnyű-, élelmiszer- és elektrotechnikai ipar, valamint a szerszámgyártás jellemző. Ebben a köztársaságban termelik a legtöbb bort és gyümölcsöt. A hatalmas vízgazdálkodási komplexumok kiépítésével lehetőség nyílott mintegy 1,3 millió hektár terület öntözésére és jelentős gyapottermelési bázis létesítésére. ь Litván SZSZK: Litvániában fejlődött a leggyorsabb ütemben az ipari termelés. E köztársaság Ipara ma hat nap alatt annyit termel, mint 1940- ben az egész év folyamán. Legnagyobb mértékben a gépgyártás, a vegy- és petrolkémia ipar, a fafeldolgozás, a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a pala kitermelése fejlődött. A mezőgazdasági termelés, ezen belül pedig az állattenyésztés színvonala lényegesen emelkedett. 1981-ben az egy lakosra számított hús- és tejtermelésben Litvánia a köztársaságok között az előkelő első helyet foglalta el. (Folytatjuk) A forradalom évfordulóját ünnepelve minden alkalommal újból tudatosítjuk Október jelentőségét, a történelem alakulására, s a világ sorsára gyakorolt hatásának erejét. Október bizonyította, hogy gyökeresen meg lehet változtatni a társadalmi-politikai alapokat. Az orosz proletariátus és parasztság — Lenin eszméire alapozva — válaszolt a legégetőbb, legidőszerűbb politikai kérdésre: vajon a kizsákmányolók hatalmi monopóliuma örök, avagy felváltható-e a dolgozók hatalmával. Október győzelme az első lehetőséget adta a parasztságnak is arra, hogy megszüntesse a kizsákmányolást. A társadalmi fejlődés e kulcsfontosságú problémáját az 1917. november nyolcadikán tartott II. szovjet kongresszus második, s egyben utolsó ülése tisztázta, melynek középpontjában Leninnek a békéről és a földről tartott előadói beszédei állottak. A Lenin által javasolt „Földről szóló dekrétum“ haladéktalanul megszüntette a .földesúri földtulajdont! „Véleményünk szerint a forradalom bebizonyította és megmutatta, menynyire fontos, hogy a földkérdést világosan vessük fel. A fegyveres felkelés, a második, az Októberi Forradalom keletkezése világosan bizonyítja, hogy a földet át kell adni a parasztok kezébe. Bűntettet követett el a megdöntött kormány, bűntettet követtek el a mensevikek és eszerek megalkuvó pártjai, amikor különböző ürügyekkel házták-halasztották a földkérdés megoldását és ezáltal problémába és parasztfelkelésbe vitték az országot. A munkás- és parasztforradalom kormányának mindenekelőtt a földkérdést keli megoldania, azt a kérdést, amely megnyugtathatja és kielégítheti a szegényparasztság óriási tömegeit“ — hangsúlyozta előadói beszédében Lenin elv-A földről szóló dekrétum társ, majd felolvasta az új rendelet pontjait, melyek értelmében a földesúri birtokkal, a kolostorok és egyházak minden földjével, élő és holt felszerelésükkel, majorsági épületeikkel és minden tartozékukkal a járási földbizottság és a parasztküldöttek járási szovjetjei rendelkeznek. A dekrétum kimondta, hogy „az egész nép tulajdonát képező elkobzott vagyon bárminemű rongálása súlyos bűncselekménynek számít, amelynek elkövetői fölött a forradalmi törvényszék ítélkezik“. A dekrétum külön leszögezte, hogy a parasztok és a kozákok földjeit nem kobozzák el. A földről szóló dektrétum kinyilvánította, hogy mindörökre megszűnik a föld magántulajdona, s az állami földtulajdon lép a helyébe. Ez összhangban állt a bolsevik párt agrárprogramjának legfőbb határozatával, a föld nacionalizálásának elvével. Megtiltották a föld adásvételét, bérbeadását, a bérmunka alkalmazását. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A LEGFONTOSABB IPARI TERMÉKEK GYÄP.TÄSÄNAK FEJLŐDÉSE A SZOVJETUNIÓBAN 1922 1940 1965 1981 Elektromos áram (milliárd kWó) 0,8 48,6 507 1326 Kőolaj (millió tonna) 4,7 31,1 243 609 Földgáz (milliárd köbméter) 0,03 3,2 128 465 Acél (millió tonna) 0.3 18,3 91 148 Műtrágya (millió tonna) 0,0 3,3 31,3 109 Autó (ezer darab) — 145 616 2 193 Cement (millió tonna) 0,1 5,8 72,4 127 Szövet (millió négyzetméter) 460 3 320 7 498 10 951 Bőrcipő (millió pár) 6,8 212 486 738 A SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASAGOK IPARI TERMELÉSÉNEK FEJLŐDÉSE (1922 = 1) 1940 1981 Orosz SZSZSZK 25 479 Ukrán SZSZK 19 275 Belorusz SZSZK 23 700 Üzbég SZSZK 24 414 Kazah SZSZK 28 904 Grúz SZSZK 17 293 Azerbajdzsán SZSZK 11 138 Litván SZSZK (1940 = 1) 1 61 Moldovai SZSZK 17 901 Lett SZSZK (1940 = 1) 1 46 Kirgiz SZSZK 18 688 Tadzsik SZSZK 46 875 Örmény SZSZK 21 1 007 Türkmén SZSZK 17 206 Észt SZSZK (1940-1) 1 50 О TENGERENTÚLI LEANYKÉRO (Herlup Bldstrup rajza a moszkvai Pravdában) A katonai eseményeket tekintve Irak és Irán háborúja jelenleg harmadik szakaszában van. A harcok, mint emlékezetes, 1980 szeptemberének második felében erőteljes Iraki kezdeményezésekkel Indultak meg. Két-három hónap alatt az előrenyomuló Iraki csapatok több mint tízezer négyzetkilométernyi területet vettek átmenetileg birtokukba, majd offenzívájuk lelassult, utána teljesen megállt. Az 1981-es esztendő úgy telt el, hogy viszonylag korlátozott Jellegű állóháború alakult ki. A harcok közvetlen térségében ugyan jelentős volt az áldozatok szánta és az anyagi pusztulás, de kölcsönösen tartózkodtak a hátországi területek bombázásától, beleértve a nagyvárosokat, hadiüzemeket, repülőtereket, utánpótlási raktárokat, felvonulási útvonalakat. Az idei januártól általában iráni oldalon van a kezdeményezés, tíz hónap alatt a mostani — október első napjain indított iráni új offenzfva — az ötödik nagyobb szabású támadás. Februárban Bostan körül bontakozott ki heves ütközet; márciusban Dizful és Shush térségében hajtották végre a „.Győzelem“ fedőnevű iránt hadműveletet; április utolsó napján Indították meg a „Jeruzsálem-offenzívát“; július 14-én újabb iráni támadást hajtottak végre, s ilyen előzmények után következett a mozgalmas október. A támadásokat és ellentámadásokat meglehetősen ellentmondóhadljelentések kísérik, amelyekből azonban kitűnhet, hogy a háború számlája mindkét oldalon egyre nagyobbá válik. A frontvonal — a különböző helyszíni beszámolókat véve alapul — nem sokban tér el a korábbi határvonaltól, legalábbis Ilyen kép rajzolódhatott ki a legutóbbi offenzíva előtt. Kisebb iraki területek iráni ellenőrzés alatt állnak az ország déli részében fekvő nagyváros, Bászra körzetében (ezeket júliusban foglalták el), viszont a középső és északibb vidékeken Iraki állások voltak találhatók Iránban. Az ötödik támadás mintegy húsz kilométer széles szakaszra összpontosult Mandalinál, s a teheráni hírek szerint visszafoglaltak három magaslatot, amelyeket az iráni bejelentés stratégiai fontosságú pontoknak nevezett. Az INA, az iraki hírügynökség Iraki ellentámadásokról és harci sikerekről tudósított — idézzük — „megsemmisítettünk minden iránit, aki Mandall térségében át akarta lépni a határt.“ Október első napjaiban í— mindent egybevetve — Bagdad szerint meghiúsították az Iráni erők négy rohamát. Teherán szerint összeomlott az irakiak hét ellenakciója. A két fél összesített veszteséglistái több mint 10 ezer halottról, sebesültről és fogolyról szólnak. A szárazföldi hadműveleteket kiterjedt légi, sőt tengeri hadmozdulatok kísérték. Bagdadban, egy katonai szóvivő hivatalosan közölte: Kharg iráni olajkikötőtől délkeletre elsülyesztettek két vízi jármüvet, de nem részletezték, vajon iráni hadi- vagy kereskedelmi hajókról volt-e sző. Irak egyébként már korábban figyelmeztette a külföldi hajókat: maradjanak távol a Kharg-szigettől — Teherán viszont, exportérdekeit szem előtt tartva, megnyugtató nyilatkozatokkal szolgált. Iránban nem történt említés a két hajóról, viszont hírt adtak sikeres saját légitámadásaikról, többek között két Iraki parancsnoki állás megsemmisítéséről, Illetve két iraki helikopter lelövéséről. Ez utóbbi közlést Bagdadban cáfolták. Nem tartozik a könnyű feladatok közé tehát, hogy áttekinthető képet nyerhessünk a front állásáról. Az irakiak szerint az ötödik offenzíva kudarcot vallott, és Irán súlyos veszteségeket elkönyvelve kénytelen volt megállni, sőt bizonyos területeken visszavonulni. Rafszandzsanl, az iráni parlament elnöke ugyanakkor kijelentette: „Száz kilométernyire vagyunk Bagdadtól“, s a mandall magaslatok elfoglalásával teljesítettnek mondotta a hadművelet célját. Érzékeltette azt is, hogy lényegében nin-Bevezették az egyenlő földhasználat tot a munka- vagy a fogyasztási norma alapján, s elrendelték, hogy idő' ről időre újra kell osztani földet. Az egyenlő földhasználat bevezetését a dolgozó parasztok választói utasításai követelték: a parasztok ugyanis azt gondolták, hogy ezáltal megszűnik majd a vagyoni rétegződés a falun. Lenin elvtárs viszont rámutatott, hogy ez csupán illúzió, mert a parasztság rétegződése az árutermelés fejlődésének törvényszerű következménye. Mindamellett a bolsevik párt — noha ez egyenlő földhasználatot nem tartotta alkalmas útnak a falu szocialista átalakítására — szükségesnek nyilvánftotta a parasztok kívánságainak teljesítését. Lenin többek között a következőket mondotta: „... mi, mint demokratikus kormány, nem mellőzhetjük a néptömegek határozatát, még ha nem is értenénk azzal egyet. Az élet tüzében, a gyakorlati alkalmazás során, az egyes helyeken való végrehajtás során a parasztok majd maguk is rájönnek, hogy hol az igazság“. A dolgozó parasztság óriási lelkesedéssel fogadta a földről szőlő dekrétumot, amely évszázados álmait valósította meg. A bolsevik párt mutatta a biztos utat — amelyen haladva a parasztság kijutott a nyomorból és'a koldussorból — a falu szocialista átalakításának útját. A főidről szóló dekrétum kiadásának 85. évfordulóján, olyan dokumentum születésére emlékezünk, amely a föld megművelője — tehát az igazi tulajdonos — a dolgozó parasztság kezébe juttatta a földet. »—csiba—. talt Iráni területről. Irak együttműködéséről biztosította a kijelölésre kerülő világszervezeti képviselőket is. Radzsai Khorasszani, iráni nagykövet viszont úgy nyilatkozott: országa csak olyan BT-határozatot fogad el, amely összhangban van a háború befejezésére és a békekötésre vonatkozó, korábban nyilvánosságra hozott feltételekkel. Ezek között szerepelt az 1975-ös algíri egyezmény érvényességének visszaállítása és Jelentős összegű kártérítés fizetése. Teheránban állítólag több mint 100 milliárd dolláros summáról beszéltek volna, míg Szaúd-Arábia és más öböl menti országok, ugyancsak ellenőrizhetetlen hírek szerint 25 milliárd dolláros költségátvállalásra szánták volna el magukat. Az iráni közvélemény figyelmét közben egy robbanás is leköthette: a rendőrség becslése szerint egy 150 kilogramm robbanóanyaggal megrakott tehergépkocsit robbantottak fel, a főváros központjában, a posta szomszédságában, egy hatemeletes épület tövében. Füstölgő romok, két A háború alagútjában csenek terepakadályok az Iraki főváros Irányában, hiszen sík vidék képezhetné az esetleges harcok színterét. Am nemcsak a háború, a diplomácia is magasabb sebességfokozatra kapcsolt. Az offenzlvának már a negyedik napján sürgős ülésre hívták össze a Biztonsági Tanácsot. Irak külügyminiszterét, Szadum Hammadlt küldte el New Yorkba, méghozzá úgy, hogy Bagdad diplomáciájának vezetője már a hivatalos ülés előtt Ismertette a Tanács tagjaival az újabb harcok súlyos méreteit. Irán távol maradt a Tanács ülésétől, Teheránban külön nehezményezték, hogy a Biztonsági Tanács soros, októberi elnöke Jordánia képviselője, s Amman köztudomásúlag Bagdadot pártolja a konfiltkusban, s oda önkénteseket is küldött. A Biztonsági Tanács ülése, rövid vita után, egyhangú határozattal azonnali tűzszünetre szólította fel a szemben álló feleket. (Ez különben nem az első eset volt, már a korábbi 514. számú BT-döntés is fegyvernyugvást követelt, béketárgyalásokra, valamint az elfoglalt területek kölcsönös kiürítésére szólított fel.) A harcok beszüntetése mellett a Biztonsági Tanács újólag slkraszállt azért, hogy mindkét ország vonja vissza csapatait a / nemzetközileg elismert határok mögé és a világszervezet küldjön megfigyelőket ennek ellenőrzésére. Javasolták Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár közvetítői tevékenységének folytatását is. A főtitkár különmegbízottja, Olof Palme közben kormányfő lett Svédországban, de személy szerint hajlandó továbbra Is vállalni ezt a nemzetközi kötelezettséget, s még a választási küzdelem döntő időszakában Is állandó kapcsolatot tartott fenn az ENSZ-gépezet legfőbb tisztségviselőj ével. Irak elfogadta a Biztonsági Tanács döntését és külügyminisztere bejelentette: Bagdad visszavonta csapatéi]esen kiégett autóbusz, beomlott szálloda, letarolt teázőteraszok jelezték a pusztulást, s a feldühödött tömeg „Halál a képmutatókra!“ kiáltásai arra mutattak, hogy a Mudzsaheddin-Khalk tagjait tartják felelősnek, (őket említették ugyanis más alkalmakkor képmutatóként.) A Biztonsági Tanács határozata s az a mód, hogy ezt ritka egyhangúsággal fogadták el, közös aggodalmat mutat: valóban Ideje lenne befejezni e súlyos károkkal és feszültségekkel Járó háborút. Az amerikai lapok kiemelték, hogy a Gromlko—Shultz találkozókon is Irak és Irán konfliktusának befejezése volt az a téma, ahol egyetértésre tudtak jutni, más kérdés természetesen, hogy Moszkva, Illetve Washington különböző nézőpontból, más ' körülmények miatt tartaná célszerűnek és szükségesnek a háború végét. A szovjet álláspontot világosan fejtette ki a Pravda kommentárja, amely a fegyverek félretételére, tárgyalásokra és a véres testvérháború mielőbbi lezárására hív. Moszkva szerint a békekezdeményezéseknek folytatódniok kell, jóllehet a közvetítés eddig nem hozott eredményt, s a Szovjetunió arra törekszik majd, hogy a gyakorlatban működjék közre a béke előmozdításában. (Idézet a Pravda cikkéből: „A háború, amelyet Irak kezdett ugyan, de amelyben egy ideje már Irán van támadó helyzetben, két olyan országot állít szembe egymással, melyek egyrészt antiimperialista nézeteikről Ismertek, másrészt mindketten súlyos, szorongató gondokkal küzdenek. E gondok megoldásától az egyébként Is rendkívül nagy anyagi károkat okozó és sok emberéletet követelő háború elvonja mindkét ország erejét“.) A háború alagútjánák még nem látni a végét, de talán biztató jel, hogy nemzetközi szinten is új lendületet kaptak a békés megoldás érdekében végzett erőfeszítések. M—
