Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-30 / 43. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. október 30. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 4 FELELŐTLEN HALPUSZTÍTÄS Október elején kerestem (el Czeko Gézát, a Szlovákiai Horgászok Szövetsége Ipolysági (Šahy) szervezetének elnökét. A város horgászainak gondjairól, problémáiról beszélgettünk. Az elnök, aki maga is szenvedélyes horgász, és szívügyének tartja a szervezet gondjait, rögtön rátéri arra, ami az ntóbbl időben a legnagyobb felháborodást keltette az ipolysági horgászok körében. Még a hozzá nem értó Is észre kell hogy vegye a? Ipoly halállományának erős csőkké nését. Nem titok az sem, hogy ml ennek az oka: a Bratislavai Vízgazdái dálkodási Építővállalat nitrai üzem egységének dolgozói, akik az Ipoly szabályozását végzik, a legkisebb mértékben sincsenek tekintettel a folyó halállományára. A Tesmag (Teš mak) és Ipolyság közötti Morotvavíznél például legalább 5—600 kiló hal pusztult el csak azért, mert nem jelezték előzetesen a horgászoknak a munkák megkezdését. A szivattyúkat, amelyeket a szervezet biztosított annak érdekében, hogy a szabályozó medret feltölthessék vízzel, a munkások tetszés szerint kikapcsolják, miáltal sokszor az 6 zsákmányuk marad több mázsa hal. Sokszor tárgyaltak már az alapszervezet vezetői a szóban forgó vállalat képviselőivel, sőt az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottságon is' szóba került az eset. Mindennek azonban igen kevés foganatja volt ezidáig; a horgászok panasza és a város vezetőinek figyelmeztetése süket fülekre talált. Talán az a legfájóbb az egészben, Fehér amur A Szlovákiai Horgászok Szövetségének galántai halszaporító és halnevelő tavában megtalálható a fehér amór is. Tenyésztésének előnye, hogy a halszaporítót megtisztítja az elburjánzó vízi növényektől. Ha ősszel leengedik a vizet, azt a 8 kilogrammos példányt is kihalászszák, melyet Szabó Jenő — a városi horgászszervezet halászgazdája — helyezett a szaporítóba. K. F. hogy a példásan működő Ipolysági horgászszervezet nem érdemli meg halvagyonának ilyen durva megtize delését. A 360 tag mindegyike példás, lelkiismeretes horgász. Egyre több fiatal kéri felvételét a szervezetbe, ami azt mutatja, hogy gondoskodnak az utánpótlásról is. Ennek szép példája volt a helyi alapiskola tanulói számára rendezett sporthorgászati nap, amelynek győztesei értékes tárgyi jutalomban részesültek. A szervezet — Veky Ottó, Jozef Doboš vezetőségi tagok és Czekó Géza elnök közbenjárásának eredményeképpen — mintegy 5500 kg pontyot, valamint 100 ezer darab csukaivadékot kapott a Losonci (Lučenec) Halgazdaságtól, amelyek a Selmece, a Korpona és az Ipoly vizeiben találtak otthonra. Szólni kell még a szervezet új otthonáról is, amely a város központjában levő felújított épületben kapott helyet. És a végére két igazán jó hír: az illetékes szervek jóváhagyták egy halastó létesítését g város határában, és ugyancsak remény van arra, hogy sikerül megmenteni az ipolyviski (Vyšknvce nad Ipľom) mintegy három kilométer hosszú, halban rendkívül gazdag holtágat az Ipoly szabályozásánál. BELÄNYI JÄNOS Horgászfelszerelések kiállítása Érsekújváron (Nové Zámky) Foto: G. B. A halak „kémiai nyelve“ A tengerek, a folyók és a tavak mélyén élő mintegy 25 ezer halfaj többféle módon is „szót ért“ egymással. Sokáig azt hitték, hogy a halak teljesen némák, ám kiderült, hogy hangokat és ultrahangokat bocsátanak ki magukból, és ezeket fel Is fogják. Később bebizonyosodott, hogy nemcsak hangjelekkel érintkeznek egymás-* sál, hanem a fényjeleket is igen jól érzékelik, sőt a legtöbbnek kitűnő a szaglása is. Éppen szaglásuknak köszönhetik azt a képességet, hogy egyfajta „kémiai nyelvet“ is használhatnak egymás tájékoztatására, illetve saját tájékozódásuk elősegítésére. A lazacfélék az óceánokban és a tiszta tó- és folyóvizekben egyaránt megtalálhatók. A tengeri fajok* a folyókba járnak fel ívni és valószínű, hogy minden egyes lazac abba a folyóba tér vissza, amelyben kikelt az ikrából. Hosszú, sokszor több ezer kilométeres útjuk után is mindig visszatalálnak e helyre. Amerikai kutatók egy folyókanyarban 300 lazacot fogtak ki és kísérletképpen a halak felének betömték az orrüregét, a többszáz kilométerer a kifogási helytől szabadon enmásik felének pedig nem. Ezutáp mind a háromszázat többszáz kilométerre a kifogási helytől szabadon engedték. Meggyőződhettek arról, hogy csak azok a lazacok találtak a kifogás helyére vissza, amelyeknek szabadon hagyták az orrüregét, ahol a kémiai anyagokra igen érzékeny szaglószervük található. Ügy látszik tehát, hogy egyes halfajok nemcsak Jeladásra használják a „kémiai nyelvet“, hanem kémiai memóriájukkal tájékozódnak is. Kérdés, ml az az anyag, amelyet a halak a tenger és folyóvízben megéreznek? A kutatók ma már általában feltételezik, hogy a halak az oldott ásványi anyagokra és a saját maguk kiválasztotta anyagokra egyaránt reagálnak szagérzékelő szervük segítségével (az utóbbit Igazolja az is, hogy a macskahalak a tiszta akváriumi vízben egyedenként is megismerik egymást). A lazac a nyílt tengerben navigációja során, esetleg a napállás után is tájékozódik. Am amikor folyója torkolatához közeledik, akkor a torkolat közelében már a kémiai összetevők „elemzése“ alapján navigál, vagyis minél többet érez meg a beömlő folyóvíz szagából, annál közelebb a toroklat. A halak „kémiai nyelvének“ pontos felderítése még sok munkát ad majd a kutatóknak. (M. H.) VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADASZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 Aktív vadászok A Szlovákiai Vadászok Szövetségének Galántai Járási Bizottsága értékes vállalásokkal köszönti a NOSZF 65. évfordulóját. A vállalásokról Polák István, a járási bizottság elnöke nyilatkozott. A járás 35 vadásztársasága kollektív felajánlásban vállalta, hogy a választási program teljesítésében és a nemzeti bizottságoknak nyújta..dó segítség keretében 8 ezer 280 őrét dolgoznak le társadalmi munkában. Konkrétan a szenckirályfai (Králová pri Senci) termálfürdő, a diószegi (Sládkovičovo) kultúrház, az alsószeli (Dolné Saliby) szolgáltató ház, a felsöszell (Horné Saliby) bevásárlási központ, a sókszelőcei (Selíce) sporttelep építésénél, a hegysúri (Hrubý Súr) községszépítésnél, valamint a zsigárdi (Žiharec) közutak javításánál. Ezenkívül kiültetnek 300 facsemetét és 220 díszcserjét, Javában folyt az ősziek begyűjtése, amikor egy vadászcsoport elhatározta, hogy a dióspatonyi (Orechová Potön) vadásztársaság területén rókafogásra indul. Tudtak, hogy a területen aránylag sok róka garázdálkodik, s nagy kárt tesz az amúgy is gyér nyúlállományban, de a fácánokat sem kíméli. A szövetkezet tagjai a határban szaporán dolgoztak, hogy az őszieket minél előbb begyűjtsék. Arra lettek figyelmesek, hogy a kukoricásból a tábla közepe felé egy róka iramodott. A kombájnosok beszámoltak erről a vadászoknak. A kombájnok szaporán falták a sorokat, a tehergépkocsik és a traktorvontatású pótkocsik gyorsan teltek meg szép sárga kukoricával, a vadászok pedig a tábla szélén lesbe álltak. Fogyott a tábla növényzete, egyre szűkebbre zárult a kör. A vadászok látták, amint a róka Ide-oda rohangálva keresi a menekülés útját. Keskeny sáv maradt a tala kajali Járási vadászlőtér rendbentartásánál pedig ezer órát dolgoznak le társadalmi munkában. A járás vadászai jól haladnak a vállalások teljesítésében. Az első félévben 2400 órát dolgoztak le társadalmi munkában az Állami Erdészetnél, s a 6 ezer 600 facsemete kiültetésével nagymértékben hozzájárultak a vadgazdálkodás feltételeinek javításához. Segítettek a zöldaratásban is: kézi kaszával közel 26 hektárt kaszáltak le. összesen 75 tonna szénát takarítottak be, melyből 38 tonnát a mezőgazdasági nagyüzemeknek adtak el, a többit pedig a vadállomány téli etetésénél használják fel. A mezőgazdaság megsegítésére 3 ezer 300 órát dolgoztak le. A vadásztársaság tagjai eredményes munkát fejtenek ki a vadászlétesítmények építésénél és azok karbantartásánál is. Az első félév folyaponállő kukoricából, amikor a róka az egyik vadász őrhelyénél kiugrott. Józsi barátunk nem tétovázott, hanem lelőtte őt. Néhányat bukfencezett, majd élettelenül terült el. A dörrenés hallatára a vadászok összegyűltek, és nézték a szép példányt. A lelőtt rókától nem messzire a táblán a tanyát is felfedezték. Mindnyájan körülállták a rókalyukat, s azt várták, hogy a pár is kiugorjék. Hiábavaló volt a várakozás, mert a másik nem bújt elő. Ezért a lyukba küldték a tacskót, és kis Idő múlva egy rőkakőlyökkel tért vissza. Az öregek tehát magukra hagyták a kicsinyeket. A másik öreg meg elszökött. A tacskó további élettelen kölykömán befejezték azok építését Pereden (Tešedikovo), Felsőszeliben és Hidaskürtön (Mostová), s a felújításokat pedig Ábrahúmon és Nádszegen (Trstice) végezték el. A továbbiak építése Vágtornócon (Trnovec nad Váhpm) és Zsigárdon van tervbe véve. Az elért eredmények az eszmeipolitikai nevelőmunkának, valamint a közösségi szellemnek köszönhetők. Rendezvényeik közül említést érdemel a járási szintű trófea-, vadászfegyver- és kinolőgiai kiállítás. Ezenkívül 35 ünnepi nagygyűlésre és 22 tábortűz melletti közös összejövetelre került sor. A járási vadásznapon, Jókán (JeFka) csaknem ezer ember vett részt. A vadászok Jó munkát végeznek a fiatalok nevelésében, összesen 35 akciót szerveztek számukra, melynek 3 ezer 730 résztvevője volt. Az első félévben több ifjú szakkör alakult a járásban, melynek keretében a fiatalok gyakorlott vadászok vezetése mellett bővítették ismereteiket. . OLÄH GYULA mérnök A MziiMásEiaii is ésszerűen két húzott ki a lyukból. Ezért a vadászok úgy döntöttek, hogy a többit élve fogják meg. Hozzáláttak, hogy kiássák őket. Fáradságos munka volt, amíg a labirintusokban megtalálták a rókatanyát. A kölykök összebújva, megrettenve vártak sorsukra. A lyukban további öt kisrókát találtak. Felszedték őket, gépkocsira rakták hogy hazavigyék és felneveljék. Nevelésükre Méri József vállalkozott. A kis kölykök eleinte félénkek voltak, majd napról-napra bátrabbakká váltak. Pajti, a vadászeb vette őket pártfogásba. Szoptatta, melen gette a kis rókákat, s végül megta nultak enni. A szelíd, játékos kölykök a gyerekekkel hancúroztak. Sokszor elszórakoztatták a családot. Amikor megerősödtek, ketrecbe zárták őket, nehogy megszökjenek. Így nőtt fel az öt szelíd róka. Amikor viszont etették őket, a táplálék miatt egymást is citálták. Bundájukból végül gallért és sapkát készítettek. BOGNÁR LhSZLÚ A vadászat ősrégi foglalkozás, ma sport. A vadászok szervezett tevékenységet végeznek, melyet a Szlovákiai Vadászok Szövetsége irányít. Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban az SZVSZ 54 vadásztársaságának I486 tagja van. Ezek munkájáról Igor Podstavek mérnök, az SZVSZ járási bizottságának titkára tájékoztatott. Elmondta, hogy a korábban vadban bővelkedő járásban alaposan megcsappant a vadállomány, a nyúl lövését ezért erősen korlátozták. Fácánból az állomány megfelelő és állandóan növekszik. 1981-ben több mint 10 ezer darab került terítékre, közel ezer darabot pedig élve fogtak be. A SZVSZ járási bizottsága a mezőgazdasági üzemekkel közösen végzi a vadállomány fejlesztését. Minden évben sor kerül a vadállomány felfrissítésére. Ezzel összefüggésben tavaly és az idén több mint 16 ezer fácáncsibét vásroltak, főleg az Izsai Efsz-ből és a SZVSZ Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottságától. Ezeket nagy körültekintéssel gondozzák. Legeredményesebb munkát ezen a téren František Štrba, az érsekújvári vadásztársaság vadgazdája, valamint a kamocsai, a szimői (Zemné) és a bánovi vadásztársaság végez. Rosszabb a helyzet a fogolyállománynál, mely annyira lecsökkent, hogy vadászatát teljesen betiltották. Az apróvad mellett a szarvas Párkány (Štúrovo) környékén, az őz pedig Palárikovo, Tardoskedd (Tvrdošovce) és Jattó (Jatov) határában fordul elő. Ezekből évente mintegy félezer kerül terítékre. Vaddisznó is van a járás területén, de nagyobb példány eddig még nem igen került puskavégre. A vadállomány védelme és gondozása a vadászszövetség legfontosabb feladatai közé tartozik, ezért nagy figyelmet fordítanak a vadászok nevelésére. Az előző évben rendezett tanfolyam végén 64 vadász vizsgázott eredményesen. Persze a vadvédelem nem csupán a vadászok feladata. Alkalma van erre mindenki nek, különösen a mezőgazdasági dolgozóknak és a gépkocsivezetőknek. PHDr. HOFER LAJOS A medve és a helikopter A helikopter a szibériai tajga fölött repült. A gép zajára a sűrűből egy óriási medve szaladt ki rémülten a homokos folyópartra, esetlen bocsával együtt. A helikopterben ülök valószínűleg ügyet sem vetettek volna rájuk, de az egyik állatkert megkérte őket, hogy fogjanak egy medvebocsot. A helikopter közeledett a földhöz. A propellerek zúgása szemmel láthatóan megijesztette az anyamedvét: kölykét elhagyva, a sűrűbe vetette magát. A gép leszállt. A fedélzeti szerelő kiugrott a csomagtérből, magára húzta bőrkabátját és üldözőbe vette a medvebocsot. Néhány pillanat múlva már az ölében cipelte a kétségbeesetten bömbölő kismedvét. Akkor az anyamedve, mint egy hatalmas, bozontos torpedó, a helikopter után eredt. A szerelőnek a kis medvekölyökkel épp hogy csak sikerült elérnie a csomagteret, és berántania maga mögött az ajtót. Am valami történt a géppel. Miután mintegy kétméternyire a magasba emelkedett, oldalra billent. A pilóta a kabinból észrevette, hogy az anyamedve mellső lábaival belekapaszkodott a helikopter kerekeibe. — Ki kell dobni a bocsát! — kiabálta a parancsnok a szerelőnek. A medvekölyök a mohára pottyant. Ugyanide ugrott az anyamedve is. A helikopter most már folytathatta útját. A személyzet még látta, amint a medvemama odaszaladt a kölykéhez, végigtapogatta, tetőtől talpig megszemlélte, megsimogatta, majd mind a ketten eltűntek a tajga sűrűjében.
