Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-23 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. október 23. 12 A fejlesztési program megvalósításának tartalékai A huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek termelési és gazdasági színvonalának emelése napjainkban a mezőgazdasági termelés legjelentősebb, de egyben legbonyolultabb feladatainak egyike. Ebben rejlenek a termelés belterjesítésének legnagyobb tartalékai. A lemaradás felszámolása, a gyenge gazdaságok konszolidálása óriási előbbrelépést jelent a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés további fejlesztésében. Igaz, ez fokozottan igényes feladat, s csakis komplex módon és széles körű társadalmi összefogással oldható meg sikeresen. A (elsőbb párt- és állami szervek behatóan foglalkoztak és foglalkoznak ma is a lemaradozó gazdaságok fellendítésének kérdéseivel. E kérdések hatékony és célravezető megoldása érdekében az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége és az SZSZK kormánya az 1981-es év júniusában és júliusában a huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek termelésének belterjesftését és gazdasági színvonalának emelését célzó komplex intézkedéseket hagyott jóvá. Már az intézkedések tartalma közismert — valamennyi irányítási szinten kidolgozták a helyi adottságoknak legjobban megfelelő fejlesztési programokat —, mégsem árt legalább tömören felidézni az „intézkedésekbe“ foglalt jelentősebb módszereket és eszközöket. Ezek értelmében szükséges volt a lemaradozó gazdaságokban: • ■ az irányítás és a termelés kulcsfontosságú területeire rátermett és jól képzett szakembereket helyezni. Továbbá olyan intézkedéseket hozni, amelyek a munkafegyelem megszilárdításához, az anyagi ösztönzők hatékonyabbá tételéhez és a szociális feltételek javításához vezetnek; ■ a termelés belterjesítésére rendelkezésre álló kereteket elsősorban a talajjavítási munkákra fordítani és a lemaradozó gazdaságokat előnyben részesíteni az anyagi-műszaki ellátottságban tapasztalt hiányosságok felszámolása terén; ■ szükséges volt a növénytermesztési, az állattenyésztési és a melléküzemági szakágazat, de egyben az egész gazdálkodás területén olyan szerkezeti változásokat hozni, amelyek lehetővé teszik az adott mezőgazdasági üzem sajátos adottságainak hatékony kihasználását;Ш a fejlesztési programok megvalósításához szükséges pénzügyi fedezetet elsősorban hatékony gazdasági szabályozók segítségével kell megalapozni; ■ ezen igényes célkitűzések megvalósításában sokoldalú támogatást és segítséget nyújtani a szolgáltató és szállító vállalatok aktív közreműködésével. A kitűzött komplex intézkedések realizálását a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere is támogatja. Az idén január 1-vel újabb intézkedések léptek hatályba, tudniillik az eddigi állami támogatás helyett — a beruházásos és a nem beruházásos építkezések megvalósítására — belterjesítési alapot létesítettek, elsősorban a lemaradó gazdaságok fejlesztési programjának megvalósítását célzó, konkrétan kijelölt beruházásokra. Az új gazdasági szabályozók értelmében a huzamosan lemaradozó gazdaságok a fejlesztési program megvalósításának idejére haladékot kapnak a beruházási hitelek törlesztésére. Ezen túlmenően a kamatlábak is csökkennek. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok javaslatára összesen 160 mezőgazdasági üzemet sorolt be a huzamosan lemaradozó gazdaságok csoportjába, ebből 123 szövetkezetét és 37 állami gazdaságot. Jelenleg a nyugat-szlovákiai kerületben 32, a közép-szlovákiában 60, a kelet-szlovákiában pedig 68 huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzem problémáival foglalkoznak. ■ E problémakörrel kapcsolatos feladatok igényességére, de egyben a jelentős tartalékokra utal az a tény is, hogy a huzamosan lemaradozó üzemek a szocialista szektor mezőgazdasági területének mintegy 21,4 százalékán gazdálkodnak. Tehát termelési, gazdasági és össztársadalmi szempontból sem lehet közömbös, vajon a fejlesztési program mennyire felel meg a valóságnak, vagyis életképesek-e, s az elképzelések, az intézkedések a gyakorlatban hogyan valósulnak meg. Az intézkedések hatékonyságát tárgyilagosan felülvizsgálták a legfelsőbb pártszervek is. Az SZLKP KB mezőgazdasági osztályán végzett elemzések több fontos tényre fényt derítettek, főleg azokra, amleyek a jelen időszakban fékezik a lemaradozó gazdaságok felemelkedését célzó igyekezetét. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy az intézkedések nem bizonyultak eléggé hatásosnak. Elsősorban azért, mert hiányzott belőlük az egységes felfogás és az anyagi-műszaki háttér biztosításához nem volt meg a szükséges fedezet. Az intézkedések gyakorlati átültetése nem valósult meg az irányítás egész vonalán, s nem követte kellő mértékben a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerének alapelveit. A szervező és az ellenőrző tevékenység is hagyott maga után kívánnivalót. Ennek következtében a mezőgazdasági üzemek közötti különbségek tovább mélyültek. Már a termelés belterjesítését célzó programok kimunkálásában is több hiányosság volt tapasztalható. A pozitív példák mellett olyan gazdaságok is akadtak, ahol a problémák konkrét és tárgyilagos megoldását mellőzve, formális hozzáállást tanúsítottak, vagy a programokat nem dolgozták ki komplex módon. Olyan esetek is előfordultak, hogy a régi, elavult stabilizálási programjaikat nyújtották be a felettes szerveknek. A pártszervek és -szervezetek arra is felhívták a figyelmet, hogy több járásban és mezőgazdasági üzemben a közgazdasági osztályok ügyének tekintik a fejlesztési programokat, s így nem összpontosítják erőiket a problémák közös leküzdésére. A szolgáltató vállalatok és egyéb szervezetek sem vették ki a kívánt mértékben részüket a lemaradás okainak felszámolásából. A termelés belterjesítését célzó programok kidolgozásában is jelentéktelen mértékben részesedtek. Az ebből eredő feladataik nem jutottak kellő mértékben kifejezésre a tervekben, és a helyzet javításában való érdekeltségük is elégtelen. Az idei eredmények alakulása arra enged következtetni, hogy az elfogadott fejlesztési program reális volta kétségbe vonható és túl nagy kockázattal jár. Ugyanis komoly hiányosságnak tekinthető, hogy a lemaradozó gazdaságok anyagi, А SZELLEMÉBEN pénzügyi, de kapacitások tekintetében is tartalékok nélkül gazdálkodnak a reális szükségletek és az adott lehetőségek között, szüntelenül fennálló aránytalanságok közepette. A fejlesztési program 7 növénytermesztés szakaszán — a főbb növénykultúrák esetében 1985-ig feltételezi a termelés 30,1 százalékos — évi átlagban pedig 6,9 százalékos növekedését. Országos viszonylatban a tervfeladatok csupán 16,5, évi átlagban pedig 3,9 százalékos növekedési ütemmel számolnak. Miközben a lemaradozó és a többi mezőgazdasági üzem eszközellátásában nincsenek lényegesebb különbségek. Az aránytalanságok még élesebben körvonalazódnak a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében. A fejlesztési programban kitűzött 12,9 százalékos szarvasmarhaállomány-növelés — szlovákiai átlagban pedig csupán három százalékos — aránytalanul nagy ezen ágazat gazdasági, beruházási, anyagi és munkaerő szempontból támasztott igényességéhez viszonyítva, nem is beszélve a szükséges takarmányalap megteremtésének lehetőségeiről. A jelen időszakban is több lemaradozó gazdaságnak nagyobb a szarvasmarha-állománya, mint a többi kedvezőbb feltételek mellett gazdálkodó üzemnek. Megkérdőjelezhető, vajon célszerű-e tovább növelni az állományokat a lemaradozó gazdaságokban tapasztalt gyenge hasznosság — az állatok genetikai adottságának csupán a 40—60 százalékát használják ki — és a felmerülő takarmányozási problémák mellett. Ez különben is ellentétben van az ötéves tervidőszak célkitűzéseivel, hiszen ezek a beruházásokra kevésbé igényes belterjes állattenyésztési módszereket szorgalmazzák. Nem látszik indokoltnak a teljesítmények — 1985-ig 21,3 százalékos — növekedése, tekintve, hogy országos viszonylatban ez csupán 8 százalékot tesz ki. Ugyancsak nem tűnik reálisnak, hogy az eddig több mint egymilliárdos veszteséggel gazdálkodó, huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek 1985-ig egészében 390 milliós nyereséggel zárnák majd az évet. Habár az új gazdasági szabályozók hatására számolni lehet a lemaradozó gazdaságok jövedelmének javulásával, de nem a tervezett ütemben, figyelembe véve a termelési eszközöknek a vártnál nagyobb áremelkedését. A lemaradozó mezőgazdasági üzemek gazdasági konszolidálását, amely lehetővé teszi a megfelelő újratermelési szint elérését, lehetetlen rövid időn beiül elérni a hitelek leírása, a törlesztések elhalasztása és az üzemi keretekbe való juttatások növelése nélkül. A reális szükségletekkel ugyancsak nincs összhangban azon feltételek biztosítása, amelyek a talajjavítási munkákhoz és egyéb beruházások megvalósításához szükségesek. Emellett korlátozottak a gépek beszerzéséhez szükséges keretek. A termelés belterjesítését célzó programok megvalósításában kiemelkedő szerepe van az irányítói és szervező munkában — elsősorban a középfokú irányítási szinten — rejlő tartalékok teljes mértékű kiaknázásának. Bizonyos pozitív jelenségek mellett a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok munkájában minőségi változásokra nem került sor. Nem igazodnak fel kellőképpen a tervhez, mint az irányítás legfontosabb eszközéhez, s nem élnek a gazdasági szabályozók adta lehetőségekkel. A kádermunka sem eléggé célravezető. A segítségnyújtás irányításában és szervezésében nem tanúsítanak egyéni hozzáállást a lemaradozó gazdaságokkal szemben. Az említett hiányosságok az egyes gazdaságok fejlesztési programjaiban is visszatükröződtek. Habár ezek aránylag mozgósítólag hatnak, hiányzik a belüzemi források és tartalékok kihasználásának felmérése, valamint az irányító, szervező, ellenőrző és kádermunka javítási lehetőségeinek feltérképezése. A gazdaságok többsége nem rendelkezik komplex szociális programmal, sem az anyagi ösztönzés hatékony rendszerével. Mindent összevetve, le kell szögezni, hogy a fejlesztési program többnyire túlméretezett és egyes részleteiben ellentétben van a társadalmi lehetőségekkel. Ezért a közeljövőben reálisabb eszközöket kell alkalmazni a lemaradozó gazdaságok konszolidálása érdekében. A termelés ésszerűsítése sokkal célravezetőbb útnak látszik, mint a meg nem valósítható beiterjesítés, amely csak tovább fokozza a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanságokat. De nézzük meg közelebbről, miben is kell keresni a megoldás nyitját. Az elmondottakból kitűnik, hogy számtalan olyan tartalékkal rendelkezünk, melyeknek kiaknázása jelentős mértékben járulhat hozzá a lemaradozó gazdaságok fellendítéséhez különösebb ráfordítások nélkül is. Elsősorban szemléletváltozás és nagyobb aktivitás kifejtése szükséges a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok részéről. Első lépésként feltétlenül javítaniuk kell a kádermunkán egy komplex intézkedési program kidolgozásának segítségével, amely mentes lenne az eddigi gyakorlatban tapasztalt formalizmustól. Gyökeresen változtatni kell a lemaradozó gazdaságokkal szemben tanúsított hozzáálláson. Tudatosítani kell, hogy ezek lényegesen jobb hatásfokú segítségnyújtásra és támogatásra szorulnak, mint a szilárd alapokon álló mezőgazdasági üzemek. Ezért a lemaradozó gazdaságokat előnybe kell részesíteni az eszközellátásban. Az anyagi-műszaki alap fejlesztését az eddiginél gyorsabb ütemben kell megvalósítani. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy a fejlesztési programok megvalósításában nemcsak a szolgáltató és szállító vállalatok, de a mezőgazdasáig termeléssel kapcsolatos öszszes intézmények és intézetek aktívan részesedjenek. E tekintetben komoly feladatok hárulnak a tudományos és kutató intézetekre. Hiszen a lemaradozó gazdaságok fellendítésében kiemelkedő szerepet tölthet be a tudomány és a műszaki fejlesztés vívmányainak gyors ütemű gyakorlati átültetése. Vagyis a termelésnek tudományosan megalapozott irányítása, a korszerű termelési módszerek meghonosítása, a nagy hozamú fajták biztosítása* az állatnemesítési programok megvalósítása stb. Tehát tömören fogalmazva minden területen a lemaradozó gazdaságok számára előnyös együttműködési kapcsolatokat kell megteremteni. Emellett nem szabad megfeledkezni a termelés legfontosabb tényezőjéről, az emberről sem. A Iemaradottság felszámolása csakis megfelelő anyagi és erkölcsi ösztönzés, valamint kedvező munka- és életkörülmények megteremtése mellett vezethet a kívánt eredményre. Ennek érdekében komplex szociális programok kidolgozása és ezek mielbbi gyakorlati átültetése szükséges. E tekintetben lényeges feladat a lakásépítés szorgalmazása, amelynek révén meg lehet alapozni a dolgozók stabilizálását. A szociális programok megvalósításához a helyi nemzeti bizottságok közreműködése is szükséges. Az eddiginél lényegesebben következetesebb és hatékonyabb tevékenységet kell kifejteni a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének, s ennek járási és helyi szervezeteinek mindenekelőtt a szövetkezeti demokrácia elmélyítésében, a politikai és eszmei nevelésben, a szakmai továbbképzésben, de nem utolsósorban a szociális programok megvalósításában. Ezen eszközök segítségével be kell vonni a dolgozókat is a termelés irányításába és a jól szervezett, minden formalizmustól mentes szocialista versenymozgalom kibontakoztatásával növelni kell aktivitásukat és kezdeményezőkészségüket. A huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek fellendítését össztársadalmi feladatnak kell tekinteni, amelyben minden egyes érdekelt vagy illetékes félnek arányban ki kell venni részét. E közös ügy mozgósításában a kommunistáknak kell járni az élen példamutató, áldozatkész munkájukkal, a hiányosságok tárgyilagos feltárásával, s ezek felszámolására hozott építő jellegű javaslataikkal. PÖSA LAJOS közgazdasági mérnök, az SZLKP KB munkatársa és KLAMARCSIK MARIA agrármérnök Megalapozott termelés Alig akad egy-egy mezőgazdasági üzem, ahol ne jelentene égető problémát a tömegtakarmányok hiánya. E gondból való kilábalást is számtalan kedvezőtlen tényező teszi lehetetlenné. Éppen ezért érdeklődéssel fordulunk az olyan gazdaságok felé, ahol a takarmánynövények termesztésére legalább olyan gondot és figyelmet fordítanak, mint a gabonafélék vagy az Ipari növények termesztésére. Ezen kevesek közé tartozik a királyi (Kráf) szövetkezet. A vázolt helyzetkép nem szolgál új, eddig Ismeretlen módszerekkel. Csupán tanúsítja és hitelesíti azokat a megállapításokat, irányelveket és lehetőséegeket, amelyek elfogadása, betartása és követése valamennyi gazdaságban a kellő takarmányalap megteremtéséhez vezethet. A szövetkezet a kétezer tjpk- tápanyagellátás, az Idejében tár szántóterület huszonhét végzett gyors begyűjtés jóvolszázalékán termeszt takar- táből. mánynövényeket. Ezenkívül 50 hektár réttel és 380 hek*ár legelővel rendelkeznek. A legelők szétszórtan helyezkednek el, és meredek domborzatüak. Ennek ellenére 250 hektárt Intenzív trágyázás alá fogtak. A- hol az erőgépek tehetetlenek, ott évente kétszer repülőgép segítségével biztosítják a tápanyagpótlást. A gyepfelújítást Is rövidesen megkezdik. Minden tavasszal és ősszel tisztogatják a gyepszőnyeget; Irtják a bokrokat. Ez költséges, de megéri. A területet legeltetéssel hasznosítják. A réteket kétszer kaszálják. A gyepterületek zöldanyagtermése hektáronként 12,6 tonnára tehető. Az évelő takarmánynövények összhozama a tervezettet túlszárnyalva elérte a nyolc tonnát — szénában számítva. Perszer a szakszerű növényápolás, A gazdaságban kiváló eredményeket értek el a lóhere- és lucernavetőmag termesztésében Is. Az idén hatvan hektárról 24 tonna lőheremagot és húsz hektárról hét tonna lucernamagot csépeltek ki. A kimagasló hozamok annak is köszön hetők, hogy céltudatosan lgénybeveszik a méhek beporzó munkáját. A gazdaságnak kétszáz méhcsaládja van. Silókukoricát 259 hektáron termesztettek, s až elért 42 tonnás átlaghozammal a tervfeladatot hat tonnával túlteUesf-A kukoricaszár begyűjtésével jól kiegészíthető a téli takarmányalap Fotó: —ba-r tették hektáronként. A termésből jó minőségű szilázst készítetek. A kétszázharmnic hektáron vetett tarlókeveréknek csupán ötven százaléka kelt ki, csapadékhiány miatt. Az ebből adódó hiányt a kukoricaszár hasznosításával pótolták. A kukoricaszárat leveles répafejjel és répaszelettel keverve szilázsolták. A nagy hektárhozamok elsősorban a szakszerű tápanyagpótlásnak köszönhetők. A gazdaságban nagy becsben tartják az istállótrágyát. A tápanyagveszteség megakadályozása érdekében trágyatelepeket építettek. Tisztában vannak vele: idővel megtérül a befektetés és kamatozik is. A műtrágya ugyanis egyre drágább lesz, s a szerves trágyák talajjavító hatása közismert. A trágyalét is hasznosítják a legelők, rétek tápanyagpótlására. A lénártfalvi (Lenártovce) szövetkezettel való kooperációban a lóheréből, lucernából, silókukoricából és keveréktakarmányokból értékes takarmánylisztet is készítenek. Korcsmáros László
