Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-23 / 42. szám

1982. október 23. SZABAD FÖLDMŰVES — 5 A terményóvás járhatóbb útja így, őszidőben, főleg a nagyobb kiterjedésű mezőgazdasági üzemek­ben nem csekély gond a termésvé­delem. Igaz ugyan, hogy az efsz-ek alapszabályzata, valamint a házi­rend valamennyi szövetkezeti tag számára kötelezővé teszi a közös vagyon védelmét, de... Enjtveske­­lőek azért csaknem mindenütt akad­nak. Ilyenkor, amikor a határ ter­mése — kukorica és miegyéb — csábftja, kisérti, de egyben kínálja a lehetőséget az eltulajdonításra, eziránt csöppet sem lehet közömbös a közös gazdaságok vezetősége. Sőt, az éberség mellett, nagyon jól, kö­rültekintően kell a termésvédelmet megszervezni. Ezt tették, már több mint két hó­nappal ezelőtt, többek között a naszvadi (Nesvady) Csehszlovák— Szovjet Barátság szövetkezetben is, amely 3280 hektáros. Természetesen, ekkora kiterjedésű közös gazdaság­ban a kukoricaterület is eléggé nagy; a termésóvás eredményesebb formájának érvényesítése szinte ter­mészetes. — A hagyományos csősz-rendszer­re bízták a termésvédelmet, vagy valami mást helyeztek előtérbe? — érdeklődöm B á 1 v á n y i László ag­rármérnöktől, a szövetkezet növény­­termesztési főágazat vezetőjétől. A tömör válasz kellemesen meg­lep. — Mire mennénk néhány csősz­­szél?! Az eredményesebb termésvé­delem nagyobb erőbevetést, közös összefogást kívánt. — Valamelyest szíveskedne részle­tezni. — Ennek semmi akadálya. Negy­vennégy tagú a gazdaság vezetősége. Valamennyi vezetőségi tag, az ütem­terv szerint besoroltatik a termésvé­delembe. Sőt, a felelős vezetők, szak­emberek, tisztségviselők sem vonják ki magukat e kötelességteljesítés alól. Megértik: a közérdek, mindenekelőtt. — Így helyénvaló ezl — szólok el­ismerően. — Talán a legjobb mód­szer, ami eredményesen alkalmazha­tó. — S szövetkezeten kívüli segítség van-e a termésvédelmet illetően? — űrömmel és megelégedéssel nyugtázhatjuk: vanl Mégpedig a he­lyi vadásztársaság, amely mintegy 30—32 főt számlál. Tudja, ők így se­gítenek, ami nagyon jól jön nekünk. Segítségüket, mi vadeleség juttatásá­val viszonozzuk. Közben azt is megtudom, hogy egyéb, helyi jellegű rendszabályt is meg kellett a termésóvás érdekében honosítaniuk, tekintettel a személy­­gépkocsikra, egyéni tulajdonban levő lovasfogatokra. A „Behajtani tilos!“ táblák arra figyelmeztetnek, hogy az idegen járművezetők tartsák magukat távol a kukoricatáblától. S ha mégis, valamelyiknek halaszthatatlan dolga akadna a kukoricás közelében, köte­les személygépkocsija rendszámát a hnb közrendészeti albizottságával, vagy a szövetkezet vezetőségével kö­zölni. Ha valamely honpolgáf a rend­szabályt mégis felrúgná, semmibe venni, számolhat a felelősségrevo­­nással, esetleg a pénzbírsággal. T v r d о 11 elvtárs, az efsz-elnök még kiegészítő tájékoztatást nyújt a kukoricatermés védelmezését illetően. — A község segédrendőrei (önkén­tes rendőrök) ugyancsak a segítsé­günkre sietnek a hét három utolsó napján. Nekik is nagy hasznát vesz­­szük... Szinte törvényszerűen, kikerülhe­tetlenül kerül szóba a böngészés. Merthát, 5600 lélekszámú községben akad jócskán olyan egyén is, akiket rá kell szorítani arra, hogy megért­sék: Na nyúlj ahhoz, ami nem a tiéd) Megfelelő formát kellett ehhoz talál­ni, szervezett formát, amely szavatol­ja az ellenőrzést. — Négy böngésző csoportot enge­délyeztünk: kettőt a cigányszármazá­­súakból, kettőt a község nyugdíjasai­ból ... — magyarázza a közös gaz­daság elnöke. — Böngésző csoporton­ként egy-egy vezetőségi tag ügyel naponta a kukoricatáblán arra, hogy a közösség érdekei csorbát ne szen­vedhessenek. A letakarított kukorica­területen megállapítást nyer a beta­karítási veszteség, ennek figyelembe­vételével történik a részesedési arány meghatározása, mely elérheti a bön­gészett kukorica felét. Rákérdezve az enyveskezfiekre, az illetékesek nyugodt lelkiismerettel ál­lapították meg: számuk igen jelentő­sen megcsappant. Egyrészt a szerve­zett termésvédelem riasztja el őket a lopástól, másrészt a böngészés módja nyújt lehetőséget arra, hogy tisztes­séges úton jussanak — munkájuk el­lenében — a kukoricához. Lám, a szervezettség, a közös va­gyon ilyen óvása-védelmezése célra­vezetőnek, eredményesnek bizonyul. Másrészt a lakosság erkölcsi normái­nak betartását segíti elő. Mint a gya­korlat bizonyítja: ez a terményóvás járhatóbb útja. *—kov— lói összehangolt munkaszervezést, üzemközi segítségnyújtást! Az idő nem vár...! A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Mezőgaz­dasági Igazgatóság Illetékesei naponta figyelemmel kí­sérik a mezőgazdasági üzemek őszimunka-üzemtervé­­nek teljesítését, s értékelik az eredményeket. Megállapítást nyert, hogy a csapadékhiány munka­­többlettel jár, ami a gabonavetőágy készítését Illeti. Nehezíti a helyzetet az is, hogy kevés a tárcsás vető­­gépük, amellyel jobb minőségű vetés végezhető, főleg a kötött talajokon. Mindamellett remélhető, hogy a búzavetőmag Idejében — agrotechnikai határidőn belül i— magágyba kerül. A szóban levő Járásban jő ütemben halad a cukorré­pa betakarítása. A gépek üzemzavara minimális. A ré­paátvevőhelyeken nincs fennakadás. Mivel a cukorgyár nem rendelkezik elegendő raktérrel, a* mezőgazdasági lás diákjai Is elősegítik. Az étkezési burgonya értéke­­sítésével szerencsére nincs gond. Az ültetőburgonyát a Járási burgonyatárolókban helyezték el. Ami viszont a zöldségtermést illeti, gyöngébb minő­ségű és egyes zöldségfélékből kevesebb az előirány­zottnál. Az idén bőségesebb lesz az ellátás vöröshagy­mából, téli káposztából, zellerből és sárgarépából. A silókukoricát sikerült jó minőségben tartósítani. Hozamátlaga közepes. Ellenben a nyári takarmánykeve­rékek a tervezettnél nagyobb zöldtömeget adtak. Ha a kukoricaszárből és répaszeletből készülő szilázst is számítjuk, ebben az esetben a tömegtakarmány-szükség­­letnek a 91 százaléka biztosított. A maglóhere cséplése befejeződött, s folyamatban van a kukorica betakarítása, valamint az őszi mélyszán­tás. Jócskán kell a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak igyekezniük, hogy a kukoricatermést be ne lepje a hó. A mélyszántást többnyire két, sőt három műszakban végzik >— naponta. A Járásban összesen tizenöt nagy teljesítményű traktor üzemel, legtöbb a Bátkal Alla-Az Idén, több mint valószínű, hogy a királyi (Král) szövetkezet éri majd el cukorrépából a legjobb hektár­­hozam-átlagot a rimaszombati (Rim. Sobota) Járásban. Előirányoztak 33,5 tonnás hozamszintet, s az előzetes becslések szerint ezt öt-hat tonnával túlteljesítik. A cukortartalom 13—14 százalékos. A bő termést Fürjes László növény­­termesztési ágazatvezető a követke­zőképpen indokolta: — Nagy figyelmet fordítottunk az Istállótrágya előző őszi beszámítására, a meghatározott mennyiségű és ösz­­szetételű műtrágya talajba dolgozá­sára (a talaj tápanyagelemzésének tapasztalatai alapján). Csínján bántunk a nitrogéntartalmú műtrágyával, ne­hogy a répa cukortartalma lássa a túladagolás kárát. Az őszi mélyszán­tást slmítóval zártuk le, hogy tavasz­­szal — többszöri kombinátorozás után s— hozzáfoghassunk a vetéshez. A növénytermesztési szakember hangsúlyozta, hogy az elmondottak . hozamalapoző tényezők. Az Idejében végzett vetés azt eredményezte, hogy április ötödikén már csírát bontha­tott a vetőmag. i—i A cukorrépa összterületéből het­ven hektárba vetettünk egycsírájú vetőmagot, ami nagyon jöl bevált. Általa csökkent a termelési költség, mivel kevesebb gépi és kézi mun­kára volt zsükség. A következő vetés­idényben arra törekszünk, hogy va­lamennyi répatermő területre egycsí­­rájú vetőmag kerüljön a földbe. No meg aztán azzal Is törődtek, hogy s— gyomirtó vegyszer híján i—í a gépi és a kézi növényápolást he­lyezték előtérbe. A növényápolást egyébként „KI, mennyit vállal?“ ala­pon az efsz-tagok végezték. Például Fükő Géza és családja két hektárnyit vállalt Ez a módszer általában jól bevált, mert az úgynevezett „rejtett munkaerők“ bekapcsolhatók a növény­ápolásba, s természetesen a termés­­betakarításba is. Ottjártamkor a betakarítást egy új típusú, hatsoros fejezőgép, s egy KŠZ-6-OS répakombájn végezte, napi hat-hét hektáros teljesítménnyel. A répaszállítás a cukorgyár szabta ütemterv szerint haladt; a többletet a táblaszélen, prizmában tárolták..! Ha a helyzet úgy kívánja, kézi sze­dést Is alkalmaznak, tekintettel az időjárás rosszabbra fordulására. —Г OS—• Fotó: matis, bőjtös W) 1Ё!2Ж1 nj L gnr.tsax l _ m üzemek saját tárolöhelyeket létesítettek. A hektárho­­zam-átlag és a répa cukortartalma a tervezettnél keve­sebb. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, bizonyára a burgonyatermés betakarul. A betakarítást a Járás isko­ml Gazdaságban és a feledi (JesenskéJ szövetkezetben. Itt, a zavartalan munkavégzés érdekében >— az Idén először — éjjeli szolgálatot tartanak a gépjavítók, hogy nappal semmiképp se lehessen fennakadás a mélyszán­tásban. (K. L.) Azt mondják, a kis lépések (kisvállalkozások) korát él­jük. Ha hitelt adunk ennek a megállapításnak, akkor különö­sen érvényes ez a 80-as évekre. Annál Is inkább, mert a külkap­­csolatokban beállt kedvezőtlen változások népgazdaságunkra Is kihatnak. így azután érthető, hogy egyre Jobban előtérbe kerül sa|át tartalékaink feltárása, az érté­keinkkel való gondosabb bánás­mód, a munkaidő jobb kihaszná­lásával a termelés hatékonyságá­nak növelése, a minőségi munka, és a minden téren szüntelenül ér­vényes, fokozott takarékosság.’ Tömegtájékoztatási eszközeink­ben, sajnos, naponta találkozni a fenti célok és törekvések bukta­tóiról szóló híradásokkal. Szak­szerűtlenség, hanyagság, felelőt­lenség és a többi szubjektív ok, mely fékezi az előrehaladást. A kedves olvasó bizonyára azt gondolja, csupa közhelyek. De va­jon gondol-e arra, ml teszi szük­ségessé újra említésüket? Nos, vegyünk szemügyre egé­szen hétköznapi jelenségeket, ame­lyek választ adnak az Imént! kér­désre. Itt van például az energia­takarékosság, ami mindenki ügye. Munkahelyen és odahaza egyaránt. A munkahelyünkön ugyan észre­­vesszük'e, s ha Igen, kíkapcsol- Juk-e a fölöslegesen üzemelő mun­kagépet, vagy világítótestet? Vagy otthon hányszor előfordul, hogy egész este égve hagyjuk a lámpát az előszobában, vagy 100-as égőt használunk ott, ahol 40-es Is meg­tenné. Bekapcsoljuk a tévét, nem ritkaság, hogy éppen vacsora előtt, és már úgy hagyjuk, mondván, arra a kis időre (félóra, egy óra?), míg vacsorázunk, nem ér­demes kikapcsolni. De így va-Hétköznapi gond(olat)ok gyünk a rádióval Is, szól akkor is, ha már huzamosabb ideje laká­sunk másik helyiségében tartózko­dunk, s végképp nem hallatszik oda a sugárzott műsor. Ö, ezek apróságok, vélekedü; az olvasó, a vlllanyégő, a tévé. de a rádió sem fogyaszt sokat, pár fillér az egész. Igen ám, csak­hogy az országban több millió ház­tartás van, s ha mindenütt. így tesznek, a fillérekből koronák, a koronákból százasok, ezresek lesz nek. Ha így tekintünk a dologra, talán a véleményünk Is megválto­zik. Más. Érdemes szőlnl a kenyérrel • és az élelmiszerrel valő takaré­kosságról Is. Lelki szemeimmel lá­tom, a kedves olvasó máris sorol­ja: szemétkosárba dobott negyed vagy fél kenyér, száraz kifli és zsemle, és a többi..., és a töb­bi... Előre, jól átgondolt, meg­fontolt bevásárlással 'minden bi­zonnyal kevesebb száraz kenvér, kifli, megpenészedett sajt, meg­romlott gyümölcs kerülne szemét­be. A hétköznapokból kiragadott, elszomorító példákat fölösleges volna szaporítani. Ahelyett inkább a még mindig gyakori előfordulá­sokat kiváltó okokra próbáljunk fényt deríteni. Vegyük csak saját magunkat szemügyre. Alaposab­ban! Az az igazság, hogy a megnö­vekedett, tartós anyagi .jólétben a kívántnál Jobban elkényelmesed­­tünk, gondolkodásunk kissé meg­­meszesedett, életszemléletünk meg­­csontosodott. Hiányzik belőlünk az igényességgel ötvöződő felelősség­­tudat, hajlamosak vagyunk egyéni érdekeinket a társadalmi érdekek elébe helyezni. Nem tudunk — vagy nem akarunk? — újítani. Ne­hezen hajiunk a változásra és a változtatásra. Ez utóbbira különö­sen szükség volna, hiszen egyedül a változtatni tudó ember képes gondolkodásmódján és életszemlé­letén igazítani; újat és jobbat al­­kotnL l—b. gy.— Hornyaimé helytállása Nemrégiben АЪагйп (Oborin) jár­tam. Akkor említette Haburcsák Zoltán, a szövetkezet állattenyésztési jőágazatvezetOje, hogy van egy állat­gondozójuk, név szerint H o r n y á к Erzsébet, akt 25 év alatt egyetlen Igazolatlan napot sem hiányzott mun­kahelyéről. Természetesen felkeres­tem 6t, az özvegyasszonyt. — Épp az előbb érkeztem haza — mondja s tiszta szobába tessékel. ь — Beszélgetünk. Szavaiból a mun­kában töltött évek gazdag tapasztala­tai tárulkoznak ki. — Bármi dolga is akad az ember­nek, végezze azt rendesen, lelkiisme­retesen. Ha pedig nem ért hozzá, ne csinálja. En mindig arra törekedtem, hogy a munkámmal elégedettek le­gyenek a feletteseim ... Valóban így igaz. Helytállt évek során fejőként, csirkegondozöként, majd a kacsaneveidében, utána meg a sertés-előneveldében, s kerek egy évtizede borjúnevelő. Az utóbbiról így vélekedik: — Annak idején a főállattenyésztő szólt, hogy a borfúneveldében ala­csony a napi súlygyarapodás, s nagy a borjúelhullásl arány. Tenni kéne valamit, hogy javulás következzék be... Vállaltam a borjúneveléssel já­ró tennivalókat. Hatvan borjút gon­dozok. Egy vagyok a hat gondozó közül. Mindent megteszek annak ér­dekében. hogy javuljon a helyzet. Egy példával illusztrálja: tavaly 70 deka volt a darabonkénti napi jel­hízást átlag, az idei év nyolc hónap­jának eredménye: 73 deka a napi súlygyarapodást átlag, borianként. A múlt évben csupán egy borjú hullott el a keze alatt, az idén még egy se.,. Sörrel kínál. Szabadkozásom hasz­talan. Az első korty után témát vál­tunk. — Két éve halt meg a férjem. Trak­toros volt a szövetkezetben. Amit itt lát, az mind a mi munkánk ered­ménye. Tudja, a kemény munkát már gyermekkoromban megszoktam ... Most is hajnali fél négykor már tal­pon vagyok. Miután megfejtem, me­gyek a telepre. Az Idősebbik lánya, Kati, tanító­nő, Adélka meg a szövetkezetben dol­gozik. A veje nagyon rendes ember, segít neki a háztáji tennivalókat vé­gezni. Egyedül már nem bírná a sok munkát. Van két disznaja, több mint száz kacsq, tyúk. A háziasszony örömmel újságolja: — Adélkának már megvolt az el­jegyzése, rövidesen férjhezmegy. — Aztán a munkahelyre tereli a szót: — Jól megértjük egymást. Ügyelünk a rendre, tisztaságra. A keresetre sem panaszkodhatom. Az a fontos, hogy eredményeinkkel elégedettek le­gyenek a közös gazdaság vezetői. A kitüntetésnek is nagyon megörültem (jó munkája elismeréseként tárcaki­­tüntetésben részesült — a szerk. meg.], ami újabb erőt, lendületet adott a további munkámhoz. A lányait és dologszeretetre nevel­te. Számos szülő tanulhatna tőle, ilyen értelemben. (illés)

Next

/
Thumbnails
Contents