Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-23 / 42. szám

1982. október 23. SZABAD FÖLDMŰVES Érdekes kísérlet Észtországban L * 38 К Szovjet-Baltikum korszerű és szín­vonalasan irányított mezőgazdaságá­val, rohamosan fejlődő, igen modern Iparágaival, elsősorban elektrotechni­kájával és elektronikájával, kezdemé­nyező példájával és a szocialista gaz­daság építésének újszerű, modern ér­telmezésében tanúsított kezdeménye­ző példájával a háború utáni ötéves tervekben nemegyszer hozzájárult a sikerek közös kincstárához. Nemcsak a kise- __._,__._r, .. . gltő gazdaságok szervezéséhez, mo- —t l dern agrár-ipari komplexumok lé­tesítéséhez járult hozzá, hanem az élelmiszerprog­ramnak a teljesíté­séhez is. E felada­tok mindegyike ön­magában is a leg­szélesebb kérdéskomplexumot jelenti, melyek bármelyikének lebecsülése mellett nem érhető el teljes siker. Vonatkozik ez a kolhozok és szov­­hozok dolgozóinak egész évi teljes foglalkoztatására, a munka idényjel­legének kiiktatására, és minden egyén teljes társadalmi érvényesülése lehe­tőségeinek kihasználására. Néha furcsán viselkedünk — írta a Trudban G. Melle, a Szovjet Feltalá­lók és Ésszerűsítek Társasága Észt­országi Tanácsának elnöke —, hogy minél több fiatalt kössünk a faluhoz. Szeretnénk, hogy gyermekeink szü­leik nyomdokában haladjanak, a trak­toros fia traktoros, a szakácsé sza­kács, az esztergályosé esztergályos le­gyen. Persze, hogy szeretnénk, ha a fiatalok otthon maradnának, hogy a jövőben is legyen, ki gabonát ter­meszt, gondoskodik gazdag aszta­lainkról. Am a falu ma már nem ké­pes teljes értékű munkába vonást biz­tosítani mindenkinek, s ez a „válasz­tási hiány“ döntő szerepet játszik ab­ban. hogy a fiatalok elvándorolnak a városba Az Észt SZSZK Minisztertanácsának munkatársai évekkel ezelőtt addig fel­táratlan lehetőségre jöttek rá: Miért nem kísérelnek meg valamelyik gaz­dag kolhoz mellett egészen korszerű ipari üzemet létesíteni és a kolhoz rendelkezésére bocsátani? A mezőgaz­dasági idényben az özemben szünetel­tethető a munka, a mezőgazdasági kö­telességek teljesítése után pedig az emberek visszatérhetnének az üzem­be. Az Ötlettől a megvalósításig nem volt messze. A választás az egyik leg­jobb észt kolhozra, a Kuusalura esett. A kisegítő gazdaságok, éspedig nemcsak a mezőgazdaságban, semmi óját nem jelentenek a szovjet köztár­saságokban. Az észtországi esetben bizonyos kockázat abból eredt, hogy a szervezők nem hagyományos terme­lés bevezetésére gondoltak a kolho­zokban. K. Komisszarov. a Szovjet Ál­lami Tervbizottság mezőgazdasági osz­tályának egyik vezetője mondotta: „A fő mezőgazdasági idényen kívül télen a falusiak milliói vannak tétlenségre kárhoztatva. Decembertől februárig mintegy két és fél millió kolhozpa­raszt és mintegy 700 ezer szovhoz­­munkás nem vesz részt a társadalmi termelésben. Ennek az óriási tarta­léknak a kihasználása mintegy 20 milliárd rubel értékű pótlagos terme­lést jelentene évente“. Knnsaluban elhatározták, hogy elektrotechnikai üzemet építenek, s rövidesen bebizonyosodott, hogy az állattenyésztő kolhoz kapcsolata az Eston üzemmel gyümölcsözőnek mondható. „Olyan termékek gyártásával kezd­tük, amelyekről tudtuk, hogy érdek­lődnek Iránta“, mondja a termelés szervezője, V. Makarov, az Észt SZSZK érdemes újítója, helyettes, kolhozel­nök. „Ennek folytán az üzem építé­si költségei már két éven belül meg­térültek. Az üzem ma elektronikus hő­mérőket gyárt burgonyaraktárak hő­fokának, a gabona nedvességének megállapítására, továbbá automata te­lefonállomásokat állít elő. Mind egyetértenek abban, hogy e(gy ilyen kisegítő gazdaság rugalmas munkatervezési és -szervezési rend­szert igényel, más szóval: tökélete­sen felkészült vezető kádereket. Az tizem évi 1erve nem öleli fel az egész évet, hanem csak tíz hónapot. A fenn­maradó két hónapot a kolhoz mező­­gazdasági idénymunkáira tartják fenn. Ilyenkor az üzem „pihen“, a gazda­ság friss „vérátömlesztést" kap a tar­talékokból. A Kuusalu kolhoz így aztán már őt éve me| van a védnökök segítsége nélkül, s még a legbonyo­lultabb években is teljesen maga törő­dött a betakarítással. Az üzem termékeiből származó ha­szon lehetővé tette nagy sertéste­nyésztő komplexum, tejfarm és gabo­naraktárak komplexumának felépíté­sét. A kísérlet azonban sokkal többet jelentett a gazdasági haszonnál. A fa­lu szerkezetének gyors megváltozá­sát eredményezte. A kolhozparasztok tucatjai szereztek főiskolai oklevelet, a középiskolai végzettségről tiem is szólva. A kolhoz fő gazdasági külde­tése továbbra is az állattenyésztés ma­radt, elsősorban a hús- és tejterme­lés. Ez arra késztette a kolhoz veze­tőségét, hogy foglalkozzék a biotech­nológia kérdéseivel és fegvegye a szo­ros együttműködést az ország számos kutatóintézetével. Szemléltetően illusztrálhatja ezt az együttműködést a kolhoz mikrobioló­giai részlegének megteremtése. A Szovjet Állami Tervbizottság adatai sze­rint országszerte. 9 millió tonna savó keletkezik, ebből azonban csak há­rommillió tonnát használnak fel. A többi hatmillió tonna hulladékba vész. Nem egy ülésen határozták el. hogy e problémát a fehérjetartalmú takar­mányok éppen savóból történő gyár­tási technológiájának bevezetésével oldják meg. „Ha valamiképpen meg kellene ha­tároznom a kolhoz munkájának alap­vető vonását, azt mondanám, alkotó szellemű megközelítés — írja Melie. — Minden oldalon minden dolgozó­nak a reá bízott feladatokhoz való al­kotó szellemű viszonyulása tapasztal­ható, mely segít a problémák leküz­désében, a legbonyolultabb feladatok megoldásában.“ Bizonyára a Kuusalu kolhozparaszt­ja) együttes erőfeszítésének legna­gyobb pozitívuma, melyet az utóbbi időben a legfelső szinten is elismer­nek. Kuusalu gazdasága a jövő kol­hozának példaképe. Mai nagy sikerei továbbiak alapját alkotják. A szocia­lista mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés gondolatának erejét bizonyítják sokkal magasabb fokon. (RP) ubomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnök a múlt héten két­napos hivatalos látogatást tett Finnországban, ahol Mauno Kolvlsto köztársasági elnök vendége volt. Lá­togatásának célja a két ország köl­csönös kapcsolatai elmélyítésének elő­segítése volt. A tárgyalások folyamán mindkét fél álláspontra helyezkedett a jelen­legi időszerű nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Ľubomír Šrougal utalt a helsinki Eurőpa-értekezlet jelentő­ségére s hangsúlyozta, valamennyi békeszerető ország érdeke, hogy be­teljesedjék Helsinki öröké. Mindenek­előtt fontos a nemzetek közötti biza­lom erősödése, a nemzetközi feszült­ség enyhülése, a leszerelés és a nem-Helsinki szellemében zetközl békés együttműködés kibon­takozását gátló megkülönböztetés va­lamennyi fórmájának megszüntetése. A két ország gazdasági kapcsola­tairól Is szó esett. A tárgyalások vé­gén aláírták a két ország gazdasági. Ipari és tudományos-műszaki együtt­működése fejlesztésének és bővítésé­nek hosszú távú programját, mely jó alapot teremt a gazdasági együttmű­ködés elmélyítésére, a kereskedelmi mérleg egyensúlyára és az árufajták bővítésére a csereforgalomban és a harmadik piacokon folytatott együtt­működésben Is. A program új Intézkedéseket Is tartalmaz, amelyek Csehszlovákia ré­széről más nyugati országok Irányá­ban nem szokásosak. Például tájékoz­tatást nyújtunk fontos beruházási előirányzatokról, melyek 1985-ig va­lósulnak meg, és amelyek kivitelezé­sében finn vállalatok együttműköd­hetnek velünk. Csehszlovák üzemek már kétszáz megrendelést eszközöl­tek gépekre és berendezésekre. Ha a finn termelők ajánlatai kedvezők lesznek, elódlegesen elfogadjuk őket. őrzik a nép vívmányait A román nép október 25-én ünnep­li a Fegyveres Testületek napját, az azok lránt érzett hála Jelképét, akik 38 évvel ezelőtt harcoltak és életüket adták a haza szabadságáért, a fasiz­mus legyőzéséért. A hős szovjet had­seregnek a fronton aratott győzel­met kedvező feltételeket teremtettek arra, hogy fegyveres antifasiszta és antiimperialista felkelést szervezze­nek. Ezzel a forradalmi tettel 1944. augusztus 23-án megdöntötték a gyű­lölt fasiszta diktatúrát. Románia egész katonai, gazdasági és emberi poten­ciáljával csatlakozott az antifasiszta erőkhöz, és a szovjet hadsereg mel­lett harcolt az ország felszabadítá­sáért. 1944. október 25-én felszabadí­tották az utolsó román községeket, városokat: Nagykárolyt és Szatmár­németit. E nap emlékére ünnepük évente a Román Szocialista Köztár­saság Fegyveres Erőinek napját. Igaz, a román csapatok részvétele a Hitler elleni háborúban azóta datá­lódik. hogy 1942-ben és 1943-ban a szovjetunlőbell fogolytáborokban meg­alakult a hazafias gondolkodású ro­mán katonák mozgalma, antifasiszta egységek létrehozásáért. A Tudor Vladimirescu Hadosztály híressé vált a szovjet fegyveres erők főparancs­nokságának napi parancsában Is nem­egyszer említett hősiességével. A román csapatok hőnapokon át küzdöttek a szovjet hadsereg oldalán, részt vettek községek ezreinek és vá­rosok tucatjainak felszabadításában. Népünk sohasem felejti el, hogy ha­zánk területének felszabadításában ro­mán csapatok Is részt vettek, hogy a szlovák földet akkor a derék román fiúk ezreinek vére öntözte. Csak a Zvolen melletti harcokban több mint tízezer román hős esett el. Cseh és szlovák városokban több mint 55 ezer román katona nyugszik, akik a ml szabadságunkért áldozták életü­ket. A Román Szocialista Köztársaság hadserege ma teljesíti küldetését, hogy az ország népével együtt ké­szen álljon forradalmi vívmányainak védelmezésére, a függetlenség, a sza­badság, 8 szocialista fejlődés védel­mére. Az csak természetes, hogy a Román Szocialista Köztársaság csat­lakozott a szocialista közösség orszá­gainak szövetségéhez, szintén aláírta a forradalom vívmányainak, a szocia­lista építésnek és fejlődésnek védel­mében való kölcsönös segítségnyújtás ra és együttműködésre vonatkozó Varsói Szerződést. A román hadsereg ünnepe alkalmá­ból egyszersmind áttekintjük azt az óriási fejlődést, amelyet a Román Szo­cialista Köztársaság az utóbbi évtize­dekben elért, valamint államaink test­véri kapcsolatait, a csúcstalálkozó­kat, mint Gustáv Husák és Nlcolae Ceausescu elvtársak találkozóját. Ezek államaink népének érdekeivel, a szo­cializmus és a béke érdekeivel össz­hangban hozzájárulnak kapcsolataink kölcsönös elmélyüléséhez. Ebben a szellemben folytatódik a két hadse­reg együttműködése is további sike­rek elérése végett az egységek harc­erejének növelésében, a békés alkotó élet, a forradalmi vívmányok védel­mében, a fejlett szocialista társada­lom fejlesztésében. JÄN MlCATEK Gyilkosok a Buffallo különítményből A dél-afrikai faj­üldöző rendszer mindinkább növeli Angola elleni had­üzenet nélküli há­borújának mére­teit. A 32. dél-afri­kai megszálló had­sereg — kódjelzé­se Buffalló-zászló­­alj — keretében amerikai, brit, fran­cia, nyugatnémet, kanadai, portugál chilei és más szár­mazású zsoldosuk is harcolnak. Dél-afrikai zsoldos: — Nem akarták felszabadítóként jöttünk hozzájuk. megérteni, hogy (K. Karatajev rajza) Az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülés­szaka már második hónapja folytatja munkáját, s az ál­talános vita keretében elhangzottak a legtekintélyesebb országok képvise­lőinek felszólalásai, amelyekben ki­fejezték kormányaik állásfoglalását a világot foglalkoztatő égető kérdések­kel kapcsolatban. Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter beszédében a világszervezet alapokmányának szellemére hivatkoz­va Jellemezte kormánya lépéseit, me­lyekkel a béke esélyeinek erősítésére törekszik. Az utóbbi Időben előter­jesztett és a régebbi ismert szovjet javaslatokra hivatkozva hangoztatta, hogy a legbonyolultabb nemzetközi kérdések is megoldhatók békés esz­közökkel, viszont az Egyesült Álla­mok merőben ellentétes politikát foly­tat, melynek lényege az, hogy rá­kényszerítse akaratát más államokra és népekre. Ezzel a veszélyes Irány­zattal kapcsolatban határozottan le szögezte, hogy a Szovjetunió „nem ismeri el senkinek a jogát arra, hogy katonai fölényt alakítson ki. és gon­doskodik is arról, hogy ilyen helyzet ne következzék be.“ Gromiko han­goztatta, hogy Washington, mint ezt a blokád és szankciók politikája is bizon'yltja, durván beavatkozik más országok belügyeibe, „érdekszférájá­vá nyilvánítja az egész világot.“ A Szovjetunió azonban soha nem enged­te és nem engedi meg, hogy bárki is beavatkozzék belügyeibe, s ilyen ál­láspontot foglalnak el a szocialista közösség államai és más országok is. A szovjet külügyminiszter felszóla­láséban érthetően, kiterjedten foglal­kozott a közel-keleti helyzettel és ese­ményekkel. „Vajon véghez vihette-e volna Izrael az agressziót, a népir­tást a palesztinok között, ha nem áll fenn az ún. stratégiai egyetértés az Egyesült Államokkal? A tragédia gyö­kerei Camp Davidbe nyúlnak vissza. „Ma minden józan embernek látnia kell, hogy az arabellenes különalku csak távolabbra tolja ki az igazságos békét“. A megoldással kapcsolatban Gromiko kiemelte Leonyld Brezsnyev közelmúltban elhangzott hat alapel­vét. Hangoztatta: „A közel-keleti tar­tós békéhez vezető út az összes ér­dekelt fél kollektív erőfeszítésének útja, s ebbe beleértendő a PFSZ Is“. A cél elérésének legjobb módjaként megfelelő nemzetközi konferencia összehívását Javasolta. Gromiko a továbbiakban a leszere­lés rendkívül fontos kérdését érintet­te, s megjegyezte, hogy a rendkívüli leszerelési ENSZ-ülésszak nem veze­tett konkrét eredményekhez. Az Egye­sült Államok csak azokat a hadásza­ti fegyvereket kívánja csökkenteni, amelyek a Szovjetunió hadászati üto­erejének a gerincét alkotják, és érin­tetlenül akarja hagyni az amerikai ütöerö alkotóelemeit. Az Egyesült Ál­lamok elutasítja a befagyasztás gon­dolatát. Az európai atomfegyverek korlátozásával kapcsolatban pedig az amerikai „nullavarláns“ egyoldalú előnyökre Irányuló javaslat, nem Irá­nyozza elő más NATO-áltamok fegy­vertárának kisebbítését, s ez az In­dítvány ellentétes a Szovjetunió és szövetségeset érdekeivel. Gromiko ar-Következetesen a elveihez ra az álláspontra helyezkedett, hogy az ENSZ-nek követelnie kell, minden állam, s elsősorban a nukleáris ha­talmak tegyenek meg mindent a nuk­leáris fegyverkísérletek minden faj­tájának egyszer s mindenkorra való megszüntetésére, mert az alapvető je­lentőségű a béke biztosításához. Kijelentette: A Szovjetunió javasol­ja. hogy a kérdést tűzzék fontos és sürgős problémaként napirendre, és tervezetet terjeszt be a nukleáris fegyverkísérletek valamennyi fajtájá­nak tilalmazására, a megfelelő elő­feltételek megteremtésére, határozza­nak el a nukleáris hatalmak mora­tóriumot az atomrobbantások vala­mennyi fajtájára vonatkozóan, bele­értve a békés célú robbantásokat is. A Szovjetnnió kész bármikor ratifi­kálni kölcsönösségi alapon az Egye­sült Államokkal kötött megállapodást a föld alatti atomkísérletek csökken­téséről és a békés oélú robbantások­ról, továbbá kész a rajta kívül éllé okokból megszakadt háromoldalú tár­gyalások folytatására ez ügyben az Egyesült Államokkal és Angliával. Gromiko részletesen fejtegetve a békés kapcsolatok teremtésével fog­lalkozó politikát, hangoztatta, hogy a szocialista közösség politikai célja a béke. Külügyminiszterünk, B o h u s 1 a#v Chnoupek felszólalása Is hasonló szellemben hangzott el. Felsorakoz­tatott tényeken bizonyította Helsinki pozitívumait, Csehszlovákia és szá­mos nyugati ország viszonyának ren­dezését. kapcsolatfejlesztését, s az enyhülési politikával kapcsolatos jó példaként említette, hogy az Egyesült Államok és Anglia közel 18 és fél tonna aranyat adott vissza abból a kincsből, amelyet a második világhá­ború Idején a megszálló hitleristák raboltak el. Chfíoupek slvtárs ugyan­csak konkrét példákon mutatott rá a kétoldalú kapcsolatok ápolásában elért jú eredményekre, hiszen a gaz­dasági és kereskedelmi együttműkö­dés az enyhülés anyagi alapja. Támo­gatta Gromiko moratórium-javaslatát, és szintén javasolta: nyilvánítsa az ENSZ az atomfegyver alkalmazásával történő támadással egyenértékűnek, ha akár hagyományos fegyverekkel is támadás érne békés célokat szol­gáló nukleáris létesftményeket. Támo­gatta azt a szovjet javaslatot is, hogy dolgozzanak ki nemzetközi egyez­ményt, mely megtiltaná bármilyen fegyverfajta elhelyezését a világűr­ben. Továbbra is Időszerűként emel­te ki a korábban beterjesztett és el­fogadott csehszlovák javaslatot: Nyi­latkozat a leszerelés terén folytatan­dó együttműködésről. lenini йодшШш ipjoÉa Külügyminiszterünk aggodalommal szólott a Lengyelország belügyeibe történő Imperialista beavatkozásról. A közel-keleti kérdésben elítélte Wa­shington ún. stratégiai együttműkö­dését. Arra az álláspontra helyezke­dett, hogy Izrael adja vissza az 1967- ben megszállt összes arab területe­ket, beleértve Kelet-jeruzsálemet, ér­vényesítsék a palesztínal nép törvényes jogait, beleértve az önálló államala­pítás Jogát. A rendezésre nemzetközt garanciákat kellene kidolgozni, me­lyek betartására a Biztonsági Tanács egyes tagjai, vagy az egész tanács felügyelne. Bohuslav Chňoupek sür­gette a namibial helyzet Igazságos rendezését és a fajt megkülönbözte­tés politikájának elítélését. Támogat­ta és építő szellemű lépésként értel­mezte az afganisztáni helyzet politi­kai rendezésére tett afgán javaslatot, mint hozzájárulást a térség helyzeté­nek békés rendezéséhez. Ilyen érte­lemben szállt síkra az Iráni-iraki kon­fliktus mielőbbi rendezése mellett Is, s támogatóan nyilatkozott az el nem kötelezett országok békés közvetítő szerepéről. Felhívta a figyelmet a kö­zép-amerikai és karibi problémákra, s az Itteni népek önrendelkezésének tiszteletben tartása mellett foglalt ál­lást. Külügyminiszterünk állásfoglalása a világszervezet ülésszakán felvetett problémákkal kapcsolatban kifejezte kormányunknak azt az elkötelezett szándékát, hogy a szocialista közös­ség valamennyi tagjával egyetemben hozzá kíván járulni a vllágkérdések békés megoldásához, a mai és a kő­vetkező nemzedékek Jövőjének bizto­sításához. Az elhangzott felszólalások éles el­lentétben vannak a fő Imperialista or­szágok állásfoglalásaival, s az álta­lános vita után az erők heves mér­kőzése várható a nemzetközi küzdőté­ren, a világszervezet fórumán. LŰRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents