Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-09 / 40. szám
1982. október 9. SZABAD rÖLDMÜVES HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 0 Hatvan tartalmas év egy szervezet életében Érdekvédelmi társulásnak tekinthető 1922-ben Komáromban (Komárno) a maroknyi sporthorgász társulása, egyesületbe valö tömörülése. A közösségi érdek kovácsolta őket össze. Akkoriban halász- és bérlőengedély volt szükséges ahhoz, hogy valaki horgászhasson. A sporthorgász a halászati jogot csak korlátozott mértékben gyakorolhatta. Ez vezette rá azt a 19 horgászt, aki elhatározta, hogy az érdekek védelmében egyesületbe tömörül. Az alapító tagok zöme város) tisztviselő és tanító volt. Hamarosan szaporodott a létszám. Főleg a hajógyári és kikötői munkások érdeklődtek a sporthorgászat Iránt. Az első tíz esztendőben a szűkkörfi egyesületi ténykedésen kívül mással nem Is foglalkoztak. Önállóan vizet nem béreltek, a vízen nem gazdálkodtak. A sport és a társadalmi munka állt előtérben. A harmincas évektől a felszabadulásig az egyesületi munka Is magasabb fokra került. Nőtt a taglétszám, és a város polgárai felfigyeltek az egyesület munkájára. Kezdte bontogatni :zárnyalt a halgazdálkodás utáni vágy. A helyi lapok tájékoztatták a város lakóit az egyesület munkájáról, a közgyűlések témájáról, a ttszségviselők munkájáról. Az egyesület életében döntő változás a felszabadulás után következett be. Törvényerejű rendelet mondta ki, hogy a természstes vizek halászati joga az államot illeti. A halászati társulatok megszűntek, az állam a halászat jogát az SZHSZ-re és az Állami Halgazdaságra ruházta. A felszabadulás utáni első évben, 1946-ban űjjáalakult a komáromi egyesület. Dr. Ján Svoreü elnök vezetésével megalakult a vezetőség, megkezdődött a horgászok szervezése, megindult a szervezeti élet. A kezdeti nehézségek, az anyagi alapok hiánya, a rövid választási Időszak, a vezetésben való gyakori változás gátolta az egyesület fejlődését. Az 1948-as közgyűlésen főleg fiatalokból új tisztségviselők kerültek az egyesület élére. A legaktívabbak Vígb Mihály, Vincze fenő, Vödrös Béla, Gunda Mihály, Pavol Beblavý, Dolezsa József, Pekarik József, Kadlicsek István, Gecző Béla és sokan mások. Gyakran változtak a tisztségek Is. Bilák Miklós, dr. Antal József, Vincze Jenő volt az elnökök sorrendje. Az egyesületi élet Is más irányt vett. Nőtt a taglétszám, s öt évvel á felszabadulás után már ötszáz tagunk volt. Akkor persze még a több mint ötven évvel korábban jóváhagyott halászati törvény volt érvényben. A változások szükségessé tették újabb, átfogóbb rendelet megalkotását. Az 1952. évi 62-es halászati törvény már egységesen szabályozza a halászati jogot. A törvény már a horgászat szempontjait is figyelembe veszi. Az 1963. évi 102-es törvény pedig elismeri a Szlovák Horgászaeövetség jogi szubjektivitását, alkalmasságát a gazdálkodáshoz. Az 1962-es év Ismét fordulópont a szervezet életében. 0] vezetőség került az élére Gecző Béla elnök vezetésével. Pavol Holeöka, Szépe Ernő, Stefan Paluáka, Fábik László, Mészáros Ferenc, Horváth József, Mura Jenő és a vezetés régi tagjai új programot dolgoztak ki. Aktivizálódtak a társadalom-politikai munka tekintetében, az ifjúság és a pionírok szervezésében. Rendszeressé vált a vizek halasítása ' és védelme. A későbbi években a tagság létszáma egyre gyarapodott. Például 1969-ben 1260 felnőtt és 620 Ifjú horgászt, s pionírt tartottak nyilván. A jó szervezés, a vizeken való halgazdálkodás eredménye, hogy 1972-ben már 1840 felnőtt, 190 ifjú és 800 pionír tagja volt szervezetünknek. Az említett évben a felsőbb politikai és társadalmi szervek jóváhagyásával a helyi szervezetből városi szervezet jött létre 10 alapszervezettel. Ma a városi szervezet élén mintegy 250 tagból álló aktíva biztosítja a rugalmas vezetést. A feladatok nagyon igényesek: 0 a horgászható vízterületeken fontos feladat a helyes gazdálkodás, tömeges és olcsó üdültetés az érdeklődők széles rétegei számára; 0 gondoskodni kell az összes szabad vizek gazdasági jellegű kihasználásáról, biztositani a halállomány szaporítását, különösen az ivadéktermelést; 0 hatást kell gyakorolni tagjaink politikai, szakmai és kulturális ismereteinek bővítésére; nevelőhatást gyakorolni tagjainkra, a társadalmi érdekek figyelembevételével, a természetvédelem, a mezőgazdaság segítése és a vízszennyeződés elleni harc terén; 0 gondoskodás a versenysport fejlesztéséről; 0 a beruházási terv megvalósítása, a szilárd gazdasági bázis kiépítése társadalmi érdek. Halgazdálkodási eredményeik arról tanúskodnak, hogy helyes gazdaság-A versenybizottság munka közben Eredményhirdetés Fotó: G. B. politikával, az alapszervezetek vizelnek halasításával biztosítható a városi szervezet folyamatos munkája. A legjobb sportsikereket a dobó és a halfogó szakosztályok érték el. Az országos és szlovákiai méretű versenyekén képviselték szervezetünket kitűnő eredménnyel. Több országos jellegű bajnokságon a dobó sportban, az országos halfogó bajnokságban elért sikerek igazán szép eredmények. Hét versenyzőnk volt országos válogatott. Például 917 hal fogásával (3 óra alatt) Mészáros Ferenc tartja az országos csúcsot. A jó munka elismeréséről tanúskodik az is, hogy az SZHSZ Központi Bizottsága és a Központi Halászati Tanács 9 nagy nemzetközi halfogóverseny, 3 országos bajnokság és 2 szlovákiai bajnokság megrendezésével bízta meg várost szervezetünket. Több országos . válogató versenyt és 8 alkalommal kerületi bajnokságot is szerveztünk Komáromban. Jó eredményekről számolhatunk be az Ifjúsággal történő munka terén is. Az „Arany Villantó“ pionírverseny résztvevőinek jó eredménye Is igazolja az ifjúsággal való munka szép sikereit. Az utolsó évtized a gazdasági felemelkedés jegyében telt el. A halasításhoz szükséges ivadék beszerzése már sikeres, de még mindig nem kielégítő. A halasítási terv teljesítésére szánt mennyiségnek mintegy 50 százalékát még mindig vásárolnunk kell. Az utolsó évek átlagában évente 250 ezer koronát költöttünk halasításra. A beruházási terv teljesítése is sikeres. A kolozsnémai (Kližská Nemá) telepünk elkészült. Ez gazdasági bázisa szervezetünknek. A városi nemzeti bizottság segítsével Komáromban megépítettük a Halászok Iíázát, a Vörös Flotta-szigeten, a Duna-partján. A két és fél millió koronás beruházás egy év alatt készült el. Küldetése, hogy a szervezet munkája rugalmasabb, a horgászsport propagálása hatékonyabb legyen. Az építményben állandó kiállításon a halászati hagyományokat ápoljuk és mutatjuk be az utókornak. Még ebben az évben kezdődik a Cserhát térségében egy haltároló építése mintegy 150 mázsa hal elhelyezésére. Ez elsősorban termelési, főleg a város karácsonyi hallellátása céljából épül. További célunk (1983—1985) a komáromi holtág (Apáli) melletti horgász-kertész Üdülőtelep létesítése, a dunai erőmű építése során felszabaduló halgazdálkodásra alkalmas vízterületek kihasználása ivadéknevelésre stb. Elkészültek a vírti tó kivitelezési tervei. A tervezet a jelenlegi 20 haos vízterület 54 ha-ra való bővítését irányozza elő. Ebből 30 hektárt sportolási célzattal hozunk létre, míg 24 hektár piaci pontytermelésre szolgál majd. Ez az egység szolgálja majd ki a szövetség páti (Patince) halászéttermét. Ezt a beruházást 1985- ben adjnk át. Most, amikor a szervezett horgászsport 60. évfordulóját köszöntjük megelégedéssel és a jó munka tudatával értékeljük szervezetünk tevékenységét Komáromban, ahol a város és környéke a Dunához kapcsolódik, a halászat-horgászat mindig fontos beszédtéma volt. Tovább szeretnénk folytatni a régi hagyományokat, kihasználva a halászati törvény adta lehetőségeket, felettes szerveink politikai és gazdasági segítségét. GECZŰ BÉLA agrármérnök füflftQ; 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 MÉHÉSZET 0 Ľ sszel sokan kérdezik tőlem, hogyan anyásltom az árva ÍJ családokat. Tán mondanom sem kell, hogy tavasszal és V nyáron eltérő a helyzet. Több méhésztől magam is tanácsokat kapok az anyásításra. Számtalan hajdani módszerről esik olykor sző, akad viszont új Is bőven. A kezdő méhész sokszor nem tudja, hogy a sok közül melyik módszert alkalmazza. Néhány esetben magam Is az új módszerek varázsának a bűvkörébe esek. Kipróbálok olyat, amilyet korábban még nem alkalmaztam, s megblzonyosodok benne, hogy mégiscsak kár abbahagyni a bevált módszert, de hadd kezdjem elölről. Szerintem az a legfontosabb, hogy Idejekorán felismerjük a méhcsalád anyátlanságát. Tisztában legyünk vele, hogy az anyátlanság huzamos Ideje tart. Tavasszal, amikor a hőmérő hlganyszála eléri a 12 C-fokot, a méhek kirepülnek. Elvégzik a tisztulást, és vizet, esetleg virágport Is hordanak. Ez az egészséges élet jele. Ha viszont a többi között olyan család Is akad, amelyiknek a népe nem repül ki, hanem csak a röpdeszkán ül, sírdogálva védekezik a kutató méhek bejutása ellen, s a kaptár falán ürltkezlk, biztosak lehetünk benne, hogy ez a család anyátlan. Ilyen esetben minél hamarabb anyásltanl kell. Jómagam úgy segítek a bajon, hogy széthúzom a lépeket, amelyeken a téli fürt alakult ki, s hagyom, hogy a napsugár jól érje azokat. Erre a méhek felelevednek, és hamarosan slrdogálnak. Szárnyukat rezgetik, de a lépekről nem repülnek el. öt-tiz perc múlva enyhén megfüstölöm őket, a méhanyát ráeresztem arra a lépre, amelyiken a legtöbb méh van. Az anya erre megnyugszik, a dolgozók szelíden körülfogják, és etetik őt. Még kissé gyönyörködöm benne, majd a lépeket vissza teszem a kaptárba a korábbi sorrendben. Ha az anyátlan családot egy anyás kölyökcsaláddal egyesíteni akarom, a fészek lépjelt akkor is széthúzom, kiteszem a napra, amint említettem, öt-tíz percet várok. Utána kissé megfüstölöm a két családot, majd később a kölyökcsalád lápjait a széthúzott anyátlan család fészkének a közepére teszem, s a fészket lezárom, betakarom. Ezzel a módszerrel még minden anyásításom sikerült. Kezdő méhész koromban féltettem az anyát az idegen méhektól, tehát kalitkázva, klrégős módszerrel anyásítottam. Ez azért nem vált be, mer) a jő Időt gyakran rossz követte, s a téli fürtben az anya elpusztult. A fürt melengette ugyan az anyát, a méhek viszont nem etették. A bélsárral teli potrohú méhek a zárka mézestésztájának az átrágására képtelenek. Később, amikor rendszeressé vált a virágpor gyűjtése, az anyátlan család nem gyűjtötte a virágport. Ez mindennél megbízhatóbban Jelzi az eredeti okot, vagyis az anyátlanságot. Na tévesszen meg minket az, ha más családból egy-egy „sár-Anyásítási tapasztalatok galôbú“ méhecske véletlenül betéved az anyátlan családba. Tartósan meleg Időben az anyásításra tehát más módszereket ts alkalmazhatunk. Például két család egyesítésének a módszerében is válogathatunk. A tavaszt nyár követi, és szaporodnak a méhek. Az erős családok már a mézkamrába gyűjtenek. Akad köztük viszont gyenge is. Rendszerint Ilyenkor döbbenünk rá, hogy valamelyik méhcsaládunk anyátlan, vagy az anya gyengén petézik. Halaszthatatlanul szükséges tehát az anyásítás, vagy a gyenge anyának jóval történő kicserélése. Nyáron az anyásítás többféle módszerrel Is megoldható. Nem szándékozom ezeket külön-külön Ismertetni. Bármelyik módszert Is alkalmazzuk, hozzáértéssel, a művelet feltétlenül sikerrel jár. Sok öreg méhész úgy anyáslt, hogy a kaptár röpnyllásán kissé befüstöl, esetleg füstölés nélkül beengedi az anyát a kaptárba. Az egyszerű anyásítás az esetek többségében sikerrel Jár. A fiatal, kezdő méhészek viszont féltik az anyát, s emiatt a bonyolultabb módszereket alkalmazzák. Akad közöttük olyan, aki kettős kalitkával anyásít. Az egyik részébe az új anyát teszi, a másikba meg az öreget, hogy a méhek jobban odatömörüljenek. Ez nem a legelfogadhatóbb módszer, mert a régi anya az anyaterméket, amivel öszszetartja a családot, és uralja azt, a kalitkából Is jól árasztja, az új anya viszont még ezt nem teszi. Hátránya még az Is, hogy ai régi anyát etetik a méhek, az újat meg nem. Ha ez sokáig így megy, akkor a fiatal anya elpusztul, az öreg pedig életben marad. Vannak olyan méhészek Is, akik az anyával együtt kísérő méheket zárnak a kalitkába, hogy etessék öt, amíg az új nép megbarátkozik vele. Ez a művelet azért előnytelen, mert a zárkázott méhek egy Ideig önálló családnak érzik magukat, s emiatt a többiek csak később fogadják el őket. Ez a módszer onnan ered, hogy az eladott, szállításra előkészített anyákat kísérő méhekkel zárkázzák. Szeptemberben, de októberben ts gyakori, hogy egy-két családnak betelelés után elvész az anyja. Rendszerint akkor döbbenünk rá, amikor a rablő méhek a csendes rablásból a zajosba csapnak át. A röpdeszkán öldöslk egymást. A tapasztalt méhész kaptárbontás nélkül is felismerheti az okot, vagyis az anyátlanságot. Ez a szerencsésebb eset. Aki viszont kaptárt bont, és sokáig keresi az elveszett anyát, az csak növell a rablás lehetőségét. Előbb tehát a rablást kell megszüntetni, s csak aztán következhet az anyásítás. Ilyen esetben én napnyugta előtt petés lépet adok az anyátlan családnak. A röpnyílást leszűkítem, s egy-két nap múlva, amikor a kaptár bajbajutott lakói a rablőméheket biztonságosan távoltartják, a család megnyugszik, és bölcsőt épít, tehát amikor a bölcsők 4—5 naposak, napnyugta előtt elveszem őket, s helyükre lép nélküli üres keretben termékeny anyát adok be kirágós kalitkában, kísérő méhek nélkül. A családot 5—6 napig nyugodtan hagyom, és újból petés lépet teszek az elvett- üres keret helyébe. Ez a lép megkönnyíti a későbbi ellenőrzést. Ha nincs rajta anyabölcső, akkor az új anya életben maradt, és uralkodik. Ellenkező esetben elpusztult. Akkor viszont kár a műveletet elölről kezdeni. Ilyen esetben csak egy anyás családdal történő egyesítés jöhet számításba. CSURILLA JÓZSEF
